Nevének változatai: 1329-ben Laak. 1553-ban Lak. 1560-ban Lák. 1589-ben Feketelak. Oláh neve 1831-ben Láká, Hodor szerint Lák.
Előnevét állitólag a községben elterült feketés vizű tavától vette.
Három oldalról kerített szűk völgyben, részben a hegyek oldalaira is kiterjedőleg fekszik. A falu közepén a róla nevezett patak foly keresztül. 1721-béli feljegyzés szerint északra húzódó völgyben fekszik a hegyek alatt. A megye központjától 40 kilométerre fekvő falu a kékesi szolgabirói járáshoz tartozik.
Feketelak a XlV-ik század elején Majos (Moyus) fiainak Ellős (Elleus) és Majosnak birtoka volt. Ezek azonban pártot ütvén I. Károly király ellen és hűtlenségükben, mint az oklevél mondja, gonoszul elveszvén, Feketelak a királyra szállott, ki azt 1329-ben Ferencz fiának Pogány Istvánnak adományozta oda.
Ennek magvaszakadtával Feketelak, mint Búza tartozéka a Bebekek birtokába került, de 1455-ben Pelsőczi Bebek Imre özvegye és gyermeke Pál Feketelak felét Hunyadi Jánosnak veti zálogba.
1461-ben birtokosai Wámosi Vajda fia Pál, kinek itt egy Gotthárd és Pelsőczi Istvánné, kinek Zenthe (Czente, Szenté), László László megbízottjai emlittetnek.
1470-ben Pelsőczi Pál Imre vajda fia magvaszakadtával Búza és tartozékai a királyra szállván s ezt is valószinüleg Mátyás király Dengelegi Pongrácz János vajdának adományozza, mint Almásvára tartozékát.
1530-ban János király Feketelakot, mint Búza tartozékát Horváth Gáspártól hűtlenség miatt elkobozván, azt Kendy Ferencznek adományozza, 1533-ban ennek Ferencz kalocsai érsek ellene mondott, de a mondott évben Báthory István vajda Kendy Ferencz alvajdának ítélte oda, mivel az érsek a perben nem jelent meg.
1554-ben Somy Anna özv. Balassa Imréné e birtok negyedrészét, mely a kolozsmegyei Almásvárához tartozik, férjének Patócsy Boldizsárnak hagyományozza.
4371557-ben Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Soray Ilonának adományozza.
1560-ban II. János király a hűtlenségbe esett Bebek Ferencznek itteni részét vagy a falu felét Báthory Kristófnak és nejének adományozza.
1561-ben II. János király az itteni Almásvárhoz tartozó Bánffy részt Bornemisza Benedeknek s nejének Somy Ilonának inscribálja.
1572-ben Miksa császár Balassa Andrást, Somy Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősiti.
1574-ben Balassa András, Somy Borbála Lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófi Csáky Lászlóné és Margit özv. Bornemisza Benedekné most Kendy Gáborné az almási és búzai uradalomba s így e birtokba is beigtattatnak.
1589-ben Báthory Zsigmond fejedelem itteni Bethlenvárához tartozó részét Báthory Endre bibornoknak adományozza.
1590-ben néhai Balassa Margitnak első férjétől néhai Bornemisza Benedektől való gyermekei Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől második férje Kendy Gábor és fiai István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották s őket 1591-ben Báthory Zsigmond meg is erősítette s azok abba 1592-ben az ottani többi birtokosok, t. i. Báthory András bibornok és Székely Miklós jelenlétében be is igtattatnak.
A Kendyek közti 1590. évi osztály szerint Kendy Istvánnak 3, ifj. Kendy Gábornak pedig 4 itteni jobbágy jutott.
1596-ban birtokosai Szabó Péter, Ujrákosy Márton, ezen utóbbi itteni részét, t. i. 20 magyar jobbágyot, Báthory András bibornok hűtlensége miatt Báthory Zsigmondtól kapta adományba.
1599-ben miután özv. Csáky Zsigmondné, most Zichy Ráfaelnénak Fekethe Bornemisza Annának néhai testvére Bornemisza Zsigmond 3 1/2 itteni jtelkét Szilvássy Péternek adta cserébe, 2 más jtelkét pedig neki elzálogosította, most Szilvássy abból 3 1/2 jtelkét Zichy Ráfaelnénak visszaereszt.
Az 1603-dik évi összeírás szerint Toldy Istváné. Pesti Nagy Albert „fő ember”-nek itt volt udvarháza ugyanez évben.
4381607-ben Gál János özvegye Balog Margit itteni udvarházát Pesthi Nagy Albertnek Szamosujvár kapitányjának eladja.
1607-ben Rákóczy Zsigmond Kapronczay Tamást s nejét Borbély Krisztinát itteni részükben megerősíti.
1608-ban Kendy István az azelőtt Bethlenvárához tartozó itteni részét Pesti Nagy Albert özvegyének Selpi Ilonának átengedi.
1618-ban birtokosai Borbély Krisztina Sulyok Balázsné és Nagy Albert özvegye Selypi Ilona.
1624-ben Csáky László meginteti Szénási Miklóst, hogy az itteni házból költözzék ki.
1625-ben Bethlen Gábor Wesselényi Boldizsárt itteni részében megerősíti, másik birtokos Wesselényi Anna.
1629-ben Selypi Ilona Pesti Nagy Albert özvegye itteni udvarházát, melyet férje reáhagyott, rokonának Harinnay Gáspárnak ajándékozza.
1637-ben Rákóczy György Csáky István özvegyét Wesselényi Annát s fiát Lászlót itteni részükben megerősíti.
1646-ban Rákóczy György Kapronczay György itteni telkét Wesselényi Anna özv. Csáky Istvánné jobbágyainak házai közt, annak magvaszakadtával Rácz Mihálynak adományozza.
1649-ben II. Rákóczy György néhai Wesselényi Boldizsárnak itteni részében leányát Katalint, férjét Kornis Ferenczet s gyermekeiket Gáspárt, Ferenczet, Borbálát, Katalint, Annát, Krisztinát és Zsuzsánnát megerősíti.
1649-ben a fejedelem az itteni Borbély-részt, melyet Kapronczay György birt, annak hűtlensége és magvaszakadása következtében elfoglaltatta s a következő 1650-ben II. Rákóczy György azon Háportoni Kapronczay György-féle részt, ennek magvaszakadtával Szávai Rudnay Zsigmondnak adja zálogba.
1651-ben Csáky István s fiai Ferencz, István, László és Csáky László s fiai Zsigmond, Pál, Péter, Ferencz és László itteni részüket Kemény Boldizsárnak s nejének Bornemisza Zsuzsánnának vetik zálogba.
1653-ban II. Rákóczy György Szávai Rudnay Zsigmond itteni részét nemesi udvarházzal, annak magvaszakadtával Uzoni Béldy Pálnak adományozza.
4391665-ben Csáky István fia László itteni részét, mely Kemény Boldizsár özvegyének Bornemisza Zsuzsánnának, most Szentpáli Jánosnénak kezén van, nejének Kálnoky Katalinnak zálogosítja el. Ugyanezen évben Csáky feleségével együtt azt magukhoz váltották.
1678-ban a hűtlenségbe esett Csáky László itteni részét, t. i. 6 jtelkét, noha azt első felesége Kálnoky Katalin váltotta ki s annak fiainak kezén van, a fiscus elfoglalta.
1694-ben birtokosai a Csáky és Kemény családok.
1696-ban Kornis Istvánnak itt egy nemesi házhelye van.
1707-ben Bánffy Györgynek itt 6 jobbágya volt.
1754-ben br. Bánffy Ferencz, br. Henter Dávid, gr. Bánffy Klára, gr. Bethlen Ádámné, gr. Kornis és a ref. egyház birtokosok.
1772-ben Csáky Imre mostohaanyját most Kászoni Bornemissza Jánosnét itteni részének kieresztésére felkéri.
1786-ban birtokosai: br. Bánffy Eleknek van 20 jobbágya, 2 zsellére, gr. Csáky János özvegyének 11 jobbágya, 4 zsellére, br. Henter Ferencznek 5 jobbágya, 1 zsellére, br. Cserei Mihály özvegyének 8 jobbágya, br. Bálintitt Györgynek 4 jobbágya, ifj. Henter Istvánnak 5 jobbágya, gr. Lázár Antalnak 1 zsellére, gr. Lázár Évának 2 jobbágya, gr. Kemény Farkasnak 1 jobbágya, a községnek 3 zsellére.
1809-ben birtokosai: br. Jósika Jánosnak van 8, ifj. gr. Bánffy Györgynek 1, br. Bánffy Jánosnak 5, gr. Mikó Károlynak 10, gr. Lázár Antalnak 1/4 br. Bálintit Zsigmondnak 2, Csernátoni Antalnak 5, Horváth Dánielnek 1, Cserei Miklósnak 7, Henter Ferencznek 4, Geréb Miklósnak 4, Török Istvánnak 1 telke.
1820-ban birtokosai: gr. Bethlen Károly, Cserei Miklós, Geréb Miklós árvái, Horváth Dániel, Török István, Lakatos Zsigmond, báró Bálintit György özvegye, gr. Kemény Anna, br. Jósika János és br. Bánffy János.
1830-ban Bakó József, gr. Bethlen Károly, Csernátoni örökösök, Henter örökösök, az ev. ref. egyház és a gör. egyesült egyházközség mint birtokosok emlittetnek. 1837-ben a Henter s Török családon kivül több nemes birtokosa van.
1863-ban özv. gr. Telekiné gr. Bethlen Eszter, br. Bánffy Dániel, br. Jósika Samu, Lajos és János, br. Huszár Károly, gr. Teleki Róza, 440Makrai László, Száva Gáspár és Eszter, Felszegi Ádám, Rákosi Róza úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban az itt összeírt 100 füst közül egy nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosa Székely József volt.
1892-ben birtokosai: gr. Wass Béla, 66 hold 1027 öl, tagosítás folytán megvásárolt legelő rész; gr. Teleki Domokos, 77 h. 1531 öl, családi öröklés és legelő elkülönítés folytán; a volt úrbéresek közös legelőbirtokos, 375 h. 546 öl.
Kezdettől fogva magyarok voltak lakosai s mint ilyent pusztították el 1601–1603 közt úgy, hogy nem maradt benne meg több 5 léleknél s nemesi udvarháza is elpusztult lakóival együtt.
Az oláhság a XVIII-dik század elején kezd ide betelepedni. A községnek ma majdnem kétharmada magyar. Földmivelők és baromtenyésztők. Házaikat s gazdasági épületeiket vert agyagból nádfedél alá építik.
Ev. ref. egyháza 1622-ben a búzái ekklézsiának filiája, vagyona méhekből áll.
1643-ban anyaegyházközség, filiái: Gyeke és Szt-Gotthárd. Aranyozott ezüst úrasztali pohara a búzai egyházéval közös. Van egy bortartó s keresztelő ónkancsója, úrasztala, hegyen épült kőtemploma két haranggal, papi lakja s egy telke. Fekvősége a falu mellett levő tó. A pap számára 5 drb szántó, rét, mely 1732 tájt egy szőlővel szaporodott, melyet az egyház tagjai ültettek, de azt elcserélték 1769-ben br. Domokos Antal által adott egy drb szántóval.
A reformatiót megelőző időben épült kőtemplomát kicsiny volta miatt lebontották s újat építettek a régi helyére, 1884-ben fedél alá került, de az egyház szegénysége s több más ok miatt csak 1897-ben szentelhették föl.
1730 körül Duranczi az egyháznak 50 frtot hagyományozott.
1754-ben a falu derekán levő dombon kőtemplom, czintermével együtt. Ettől délre a papi lak s ezek közt egy zsellérház (valószinüleg iskolamesteri lak), melynek fele jövedelmét az esperes s felét a pap veszi az ott levő veteményeskerttel együtt. Van 14 köböl vetésre való szántója, 28 szekér szénarétje 11 darabban s pénze 63 frt.
1802-beli feladás szerint ev. ref. nők oláhokhoz menvén férjhez, gör. kath. templomba járnak s gyermekeiket mintegy hárman „az oláh vallásra” keresztelték.
4411830-ban kőtemploma mellett fatorony s benne két régi feliratú harang; vagyona a pap s mesteri házastelken kivül: régi és új temető s 6 zsellértelek.
Anyakönyve 1808-ban kezdődik.
1863-ban a papnak ősidőktől járt quartáját megváltották.
1868-ben 434 ev. ref. lélekből 216 férfi. Fekvősége 42 hold 1446 öl.
1885-ben összes földbirtoka 51 hold 446 öl. Lelkészt fizetés pénzértéke 269 frt. Ekkor a búzai lelkész szolgál be. Lelkek száma 317.
Úrasztalára adományoztak: 1617-ben Feketelaki, máskép Szabó Kis Benedek aranyozott ezüst feliratos kelyhet; 1659-ben Ketheli Mártha aranyozott ezüst poharat, aranynyal hímzett keszkenőt s egy székely szőnyeget; 1730 körül Láposi Dániel és neje Félegyházi Mária fehérneműt; Szemerei György és Bányai Éva 1748-ban fehérnemüeket; Kígyós György ónkannát és borkelyhet, Marha Istvánné keszkenőt, Füzesi Szabó Mihályné abroszt; Gál Jánosné selymes keszkenőt, Czegei Wass Dánielné Vajai Judit két selyem keszkenőt 1747-ben; Veress Erzsébet 1758-ban fehérneműt; H. J. 1812-ben; Gál Erzsébet és Baka Miklós 1821-ben, Nagy Judit Bors Zsigmondné 1823. 1838-ban Kis Ilona özv. Balla Györgyné és Balázs Sára, Kis A. Györgyné; Kis Dániel és neje Marha Erzsébet fehérnemüeket 1868-ban.
Papjai: Szigethy István 1639-ben. Mártonfalvi János 1743 előtt. Fekete Pál 1745–47. Bányai István 1747–. Bikfalvi László 1753–. Szilágyi György 1781. Benke József 1788–. Kolozsvári Sámuel 1801. Técsi Mihály 1807–. Rigmányi Péter 1811–. Szabó Mózes 1825–1841. Székely József 1842–1882. László Márton 1854-ben. 1882 óta a búzai lelkész gondozása alatt áll.
Felekezeti iskoláját 1767-ben szervezte újból. 1884. évben a Kis Dániel ajándékozta telekre új iskolahelyiséget épített. Jelenlegi tanitója Szentes Albert.
Görög kath. egyháza a múlt században keletkezett. Fából épült temploma a község déli részén 1771-ben szenteltetett fel a Szt-Paraskéva tiszteletére. Anyakönyvet 1824 óta vezet. Jelenlegi papja Moldován Antal.
442Iskoláját a népoktatási törvény meghozatala után szervezte. Tanitóilag jelenben Melegföldvár- és Kaporral egyesült.
Éghajlata egészséges, szélnek nincs kitéve, jég, járvány nem szokott lenni.
1721-beli hivatalos összeírás szerint adó alatt van: 45 ökör, 23 tehén, 14 tulok, borjú, 8 ló, 102 juh, 10 méhkas, 71 sertés. Termőföldje 171 köböl vetésre való. Elvetettek ez évben 33 köb. őszi, 10 köb. tavaszi gabonát s termett 224 kal. búza, rozs, 60 kal. árpa, zab, 30 kal. kender; van 5 véka indiai búza vagy tengeri vetésük, szénája lett 64 szekérrel. 69 kapásra való szőlője 196 veder bort adott; főző üstök évi jövedelme 5 frt.
Határa két részre van felosztva, jobbára a hegyek oldalain terül el, melynek felső része sárga és sovány, terméketlen, alsó része barnás s ez már termékenyebb, trágyázva meglehetős jó lenne, e helyett kétszer szokták 6 ökörrel megszántani; jobbára őszi gabonát terem és tisztán, szénája náddal vegyes, tüzelésre való erdeje van, hadi úton nem dolgoznak, őrölni és vásárba Szamosujvárra járnak, melytől harmadfél, Beszterczétől 3 mértföldnyire fekszik.
1821-ben a Cziráky-féle osztályozás szerint határa első osztályú.
1837-ben földje, legelője jó, erdeje nincs, tava, szőlője kevés.
Jelenleg határa eléggé termő, de nagy része sovány s ilyen a legelője is. Szarvasmarhát és juhot tenyésztenek. Gyümölcsfái: szilva, közönséges alma, körtve, baraczk és dió, a nemesítés nincs szokásban.
1766-ban volt sóskútja. Vize a falun keresztül folyó patak, köve a közönséges fehér és szürke pala, de ez is kevés.
Határhelyei: 1329-ben Bűzöstó (Byzustou). Likashatár. Szarvastó, folyó. Asszonyerdeje (Azunerdeye), erdő. Légenfark (Légen falu vége). Kereszteserdő. Akasztófabércz. Kürti (Kwrew). Nyiresbércz. Lovász-bércz (Luwazberc). Monyoróspataka. Mellyespataka. Jenőkuta (Genokuta). Dobrahegyese (Dubrahegese), hegy. Nagykapus. Lompérthegyese (Lumpeyrthegese).
1643-ban Tó, a falu mellett, felső és alsó tábla, Tamásné dombja, Cziberes (czibrés), Pap füve, Szőllő, Medgyeshalom.
1673-ban e faluhoz tartozó Csere nevű határ- vagy erdőrészt Gyekéhez foglalták el, a miből per keletkezett, de kimenetele előttünk ismeretlen.
4431754-ben Katona felé való fordulóban: Börcsök, búzai út, Nyáras, Felső fojam, Fenjáró, Czibrés, Hosszúvápa torok, Kenderföld.
1811-ben Földvár felé való forduló: Börcsög, a Szél, Barazdák teteje, Kenderföldek, Széltető. Szőlő felé való forduló: Nádas, Nádas alatt, Tamásné dombja, Fejéritős, Nyaros, Szakadásfű (fő), Függő rapo, Máléföldek, az Észak.
1864-ben Szöllő alja = Subt vii; Kiserdő rész = Padure mika; Malom (egykor malom helye) = Coborisu mori; Észak rész = doszu; Rapo = Rupturi; Szénafű = finacze; Látó domb = Dimbu inaltu.
1898-ban dűlők: legelő, ropó, szénafű, látó domb, hosszú vápa, szőlőalja, malom, nyerges.
Lakossága: 1603-ban az előző évi háborúk alkalmával lakói kipusztultak, csak 5 lakos maradt meg ugyanennyi házban és 1 nemesi udvarháza is pusztán áll.
1700-ban van 24 jobbágy lakosa s az egész faluban 22 lakóház.
1721-ben van 6 jobbágy, 11 zsellér, 5 kóborló lakosa, kik ez utóbbiak kivételével 17 házastelken laknak, el van pusztulva 9 ház.
1750-beli hivatalos összeírás szerint van 28 jobbágy 28 házastelken, 19 zsellér 19 házastelken, 8 szegény zsellér 8 házban és 3 kóborló lakosa.
1766-ban 97 férfi, 69 nő ev. ref. lakosa van.
1837-ben lelkek száma 444, a házaké 75.
1857-ben 641 lakosból 16 róm. kath., 239 gör. kath., 386 ev. ref. lakossal, házak száma 118.
1886-ban 3 római kath., 234 görög kath., 349 ev. ref. és 13 zsidó, együtt 599 lakos.
1891-ben lakossága 786, ebből 1 róm. kath., 293 gör. kath., 481 ev. ref. és 11 izraelita.
Adója: 1721-ben 204 frt. 1898-ban 1702 frt 8 kr.