Nevének változatai: 1553-ban Gostilla, Goztilla. 1570-ben Costylla. 1571-ben Coztylla. 1599-ben Goztella. 1602-ben Gosztilla. 1617-ben Guztillare. 1890-ben Gombás.
Régi neve gostilla = jövevény, települőt jelent s ettől vette nevét.
A Kovrisor, Vurvu Maluluj és Vurvu Gyál hegyek tövében V alakban fekszik a „Gosztilicza” és a „Valea Cselmare” patak mentén, mely Blenkemezőnél egyesül a falkusai és bábai patakkal. Deéstől 30·3 kilométernyire, a nagyilondai járásban.
Hagyomány szerint a mostani község közepén egy nagy tó volt s ennek partjára telepedett volna a Belk család s ez kezdette a falut építeni, a hova 1717-beli tatárjárás után a Dáncs és Szeván családbéliek húzódtak Máramarosvármegyéből; ezek s idők folyamán még más ide telepitett lakosok utódai lakják jelenleg is a községet.
Csicsóvár tartozéka volt, de mint ilyen először csakis 1553-ban fordul elő. Ez időben még egy portája sincs (parva villa-nak iratik).
Még egy 1598. évi tanúvallatás is Gosztillát új falunak mondja, sőt egy tanú még arra az időre is emlékezik, a mikor itt csak 4 ház volt. Vajdája Maxin János.
1570-ben II. János király e birtokot, mely Csicsóvárához tartozott, Kővár urának, Hagymás Kristófnak adományozta oda.
1590-ben Kővárhoz tartozó fiscusi birtok.
1592-ben Báthory Zsigmond e Kővárhoz tartozó birtokot Szentbenedeki Keresztúri Kristóf kővári kapitánynak adományozza, kinek özvegye birja 1599-ben is, midőn itt 17 jobbágya van.
1602-ben itteni birtokos Kornis Boldizsár, kinek birtokát Básta a dúlás ellen biztosítja.
5421607-ben birtokosa Keresztúri Kristóf özvegye. 1617-ben a fejedelem e birtokot a Kornisoknak adományozza. 1629-ben és 1631-ben is Kornis Ferencz a birtokosa. 1632-ben is ő birja.
1649-ben Beszterczén november 1-én II. Rákóczy György Szamosújvárhoz tartozó ezen birtokot Kornis Ferencz Kolozsvármegye főispánja és neje Wesselényi Katának s gyermekeinek: Gáspár, Ferencz, Borbála, Katalin, Anna, Krisztina és Zsuzsánnának adja zálogba.
1658-ban Kornis Ferencznek itt 13 adófizető jobbágya volt, kinek itteni birtokán 1665-ben gyermekei megosztoztak, úgy, hogy innen Kornis Gáspár 8 jobbágyot bárhová elvihessen, a többi részt leánytestvérei: Anna Perényi Gáborné és Krisztina Perényi Ferenczné örökölje.
1677-ben Kornis Gáspár birja.
1694-ben birtokosa a Kornis család.
1700-ban gr. Mikes Mihály e birtokot Perényi Imre, Miklós és Gábortól zálogba vevén, azt Haller Istvánnak átengedte.
1750-ben birtokosa gr. Haller Pál. 1786-ban birtokosa gr. Haller Pál özvegyének Perényi Krisztinának 52 jobbágya és 13 zsellére volt.
1820-ban birtokosai: gr. Kornis Ignácznénak gr. Teleki Annának van 26 telke, gróf Haller Jánosnak 18, br. Henter Antalnak 8. 1863-ban gr. Haller Sándor, br. Henter József, gr. Kornis Mihály részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Perényi Perényi család egyik czímere.
1866-ban az itt összeírt 103 füstből egyetlen nemesi füst sem volt. A gr. Kornis és br. Henter-féle birtokokat a községbeliek vásárolták meg s egymás közt felosztották, a gr. Haller részt Simó Lajos vette meg s birja jelenleg.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai Szent-Márton napján fele részben 50, fele részben 25 denárt fizetnek adóban, Szent-Györgykor pedig juhaikból 50-edet adnak.
543Kenézeik évente egy ágypokróczot, egy őzet, egy karvalyt, egy tehenet és egy berbécset adnak.
1552-ben „ez a kis falucska” Bank emberei számára 2 frt 70 denárt fizetett olyan szolgálmány fejében, melylyel nem tartozott.
Lakosai románok, nagyrésze földmiveléssel, más része favágással foglalkozik, de nem eléggé szorgalmasak. Táplálékuk nagyrészt száraz törökbúzakenyér, melyet bőjtök alkalmával fokhagymával, eczettel fogyasztanak, a tehetősebbek, a bőjt idején kivül, túró és tej-félével is élnek.
Öltözetük házilag készül kenderből és gyapjúból; juhbőr mellrevalót, szürke czondrát, fehér harisnyát, bocskort és hosszú hajat viselnek. Fövegük: nemez kalap, báránybőr kucsma és szalmakalap.
Házaikat s gazdasági épületeiket erdei rakófából építik szalmafedél alá. Lakóházuk felszerelése: általuk kifaragott szuszék (gabona és ruhatartó s lócza, mely asztal és szék is egyúttal, külön asztal kevés háznál látható; ágyaik a ház földjébe vert czövekeken fekvő deszka, a melyen szalma képezi az összes ágyneműt, párnát csak itt-ott elvétve, a vagyonosabbaknál lehet találni.
Temploma a gör. keleti egyházközségnek van, az újabb időben építették kőből s a Szent-Miklós tiszteletére szentelték föl ezelőtt 20–25 évvel. Harangjai régiek, czyrill betűs felirattal. Jelenlegi papja Lup Gergely, Szilárd, Pintye és Bogye László után Buzura János.
Iskolát, tanitót Muncsel és Falkusával együtt tart fenn 1890 óta. Iskolája különben 1870-ben keletkezett. Ezt megelőzőleg a m.-láposi gör. kath. iskolának adózott.
1822-ben a gör. kath. egyháza a deési róm. kath. plébánia leány-ekklézsiája.
Éghajlata hűvösnek mondható, szél gyakori, határának egy részét a jég minden évben megcsapdossa, de nagy károkat nem okoz; járvány ritkán fordul elő.
1750-ben határának csak negyedrésze termő. Semmi mesterséggel nem foglalkoznak, baromtenyésztésből tartják fenn magukat, melyeket a közel fekvő vásárokon árusítanak el, kevés terményeivel együtt. Két fordulóra osztott határának nagyrésze hegyes, meredek s csak 6 ökörrel szántható, évenként nagy trágyázást kivan, de szekérrel trágyázni nem lehet s így nem is szokták. Egy köböl őszi búzavetésből 6 kalangya 544lesz, szemül másfél vékát ereszt, a tavasziból ugyanennyi kalangya lesz, de 2 vékájával fizet. Erdeje bővön, de legelője kevés; évenként csak a kertekben kaszálnak, különben évenként szoktak szénát csinálni itt és a gugai határban.
Összes szántója 83 köböl vetésre való, elvetettek őszi búzát 51 1/2 köblöt, 28 tavaszit, zabot és két köb. törökbúzát, rétje 52 1/4 szekérnyi; van két malma, 76 jármas ökre, lova, 47 tehén, 6 tulok, 161 juh, kecske, 40 disznó, 88 méhköpü.
Öt elpusztult telekből 3 régi örökség, melyekből egyet Lup Tanászia és Kira Mihály br. Haller Pál zsellére fogott fel, a többit a lakosok osztották el egymás közt.
1822-ben határa 4-ed osztályú. Adó alatt van 247 köb. szántó, 115 szekér szénarétje, 37 ökör, 48 tehén, 20 borjú, 10 juh, 16 disznó.
Jelenleg határa terméketlen, jobbára erdőirtott helyekre vetnek, a hol egy pár évig meglehetősen terem, de egyáltalában keveset, jobbára tavaszi gabonát termesztenek. Erdélyi faj szarvasmarha, raczka fajú juha s kevés sertése van. Összes gyümölcse a beszterczei szilva.
Patakjai jó ivóvizet szolgáltatnak, egykori nagy halastava ma 24 öl terjedelmü posvány.
Felülcsapó patakmalma egy-egy kővel van a Lázár, Koszte és Dáncs családnak s egy az Izrael József tulajdonában.
Határhelyek: 1792-ben Dumbrava, Szupature, Valye Szingyeresuluj, Facze Galgouczuluj, Vurvu Tövisuluj, Trurcs, Doszu Redecsini; Doszu Luncsi, Doszu Riptyilor, Doszu Szirgyuluj, Kare Gyigyeru, Doszu Krisztuluj, Vurvu Berkuczuluj, Halastou, Korn, Ulmu, Tyina korni, Gura Luncsi, Kapu Tyetri, Facze Hicsuluj, Gredine, Kolniku, Gosztillicze, Zepogye, Tircza.
1898-ban Dimbu csonki, Dialu Blezsi, Vurvu Dumbravei és Maluluj dűlők.
Torma József jegyzetei szerint, de nem írja meg honnan vette adatát, e község mellett feküdt Luphare nevű község vagy tán puszta, melyet 1650-ben Haller Samu fia György birt. Ha ez való, úgy ezen birtok valószinüleg a mai Gombásba olvadt bele, mert többé ily neven elő nem fordul.
Lakossága 1553-ban van 4 jobbágy lakosa 4 házban.
1703 körül van benne 19 jobbágycsalád, kik ugyanennyi örökségen 545laknak, el van pusztulva 27 ház. Van adó alatt 20 ökör, 22 tehén, 1 ló, 23 juh.
1706-ban fiaikkal együtt 94 jobbágy lakik benne 37 házban, el van pusztulva 3 ház.
1713-ban van 12 jobbágy, 10 zsellér, egy kóborló lakosa, 15 telek, 120 köb. vetésre való szántó, 24 ökör, 50 szekér szénarét, egy köb. árpa, 13 köb. zab, egy köb. köles, 1/2 köböl borsó, 7 köböl törökbúza, 1 ló, 5 tulok, 20 tehén borjukkal, 4 sertés, 3 méhkas, 30 juh és kecske, s 60 frt tartozása.
1750-ben van 38 jobbágy 19 1/4 telken 31 házban, 5 ily özvegy 2 2/3 telken 5 házban, egy telkes zsellér egy házban s 8 birtok nélkül való zsellér 2 telken 8 házban, egy kóborló lakosa, együtt 24 11/12 telken 45 házban. 1822-ben 69 gör. keleti családfő lakossal.
1857-ben Gosztilla 593 lakosából 585 gör. keleti és 8 zsidó, házak száma 100.
1886-ban 686 lakossal, melyből 675 gör. keleti és 11 zsidó.
1891-ben 681 lakossal, melyből 1 görög kath., 660 gör. keleti és 20 izraelita.
Adója 1703-ban 35 frt 50 kr., 6 1/4 köb. búza s ugyanennyi zab, 3 1/4 szekér széna s egy húsravaló tehén. 1748-ban 99 frt 12 kr. 1749-ben 96 frt 59 1/2 kr. 1775-ben 142 frt 40 kr. 1822-ben 215 frt 14 kr. 1898-ban 1415 frt 25 kr.