Nevének változatai: 1566-ban Chywlya. 1567-ben Chyula. 1603-ban Csulya. 1616-ban Csula. 1641-ben Cziula. 1650-ben Csula. 1890-ben Gyulaszeg.
576Nevét az oláh: ciul, ciulav szótól vette, mely lenyesett, levágott helyet, irtoványt jelent.
A község északról déli irányban húzódva, nagy része sík téren, az északi része pedig dombon fekszik. Határán eredő kis patak foly rajta keresztül, melynek csak esős időszakban van vize, s a mely Kucsulátánál szakad jobbról a Szamosba. A község határán emelkedik a Virigar nevű hegy s a falutól délre „Dampu Cula” nevű hely terül el.
Deéstől 55·7 kilométernyire fekszik a nagy-ilondai járásban.
Kővár tartozéka volt, de csak 1566-ban fordul elő s az mondatik róla, hogy azt özv. Drágffy Gáspárné Báthory Anna a Váralján lakó Triff vajdának adományozta oda, valószinüleg mint az ő általa alapitottat.
1567-ben II. János király visszafoglalván Kővárt, azt s összes tartozékait, tehát e tartozékot is beregszói Hagymás Kristófnak adományozta.
1603-ban a várallyai járáshoz tartozott.
1609-ben Báthory Gábor e Kővárhoz tartozott birtokot Sármasághy Zsigmondnak adományozza.
1616-ban Bethlen Gábor e birtokot Szalay Ferencznek inscribálja.
1641-ben Rákóczy György e birtokot, melyet Bethlen Gábor széplaki Makray Péternek adott zálogba, de attól a fiscus visszaváltotta, most Maurer Mihálynak, volt portai követnek adja zálogba.
1649-ben e birtokot, mely I. Rákóczy György adományából Maurer Mihályé volt, annak halálával özvegyétől Horváth Annától gyerőmonostori Ébeni István váltotta magához, kit is most abban II. Rákóczy György Kun Ilona nejével megerősít.
1650-ben mint fiscalis birtok Kővárhoz tartozott.
1670-ben Béldy Pál és neje Vitéz Zsuzsánna e birtokot Rőd Orbántól és Maurer Mihálytól magukhoz váltván, azt Apaffy Mihály nekik adományozta Béldy hűtlenségbe esése után e birtok Teleki Mihályé lett, ki azt 1680-ban özv. Belényi Zsigmondné Vitéz Annának adta cserébe; néh. Belényi Zsigmond leánya Zsuzsánna Péterházy Dávidnál volt férjnél, kinek fia Zsigmond volt.
1680-ban Belényi János, András és Albert e birtokuk elidegenítése ellen tiltakoznak.
5771702-ben birtokosa Belényi Zsigmondné Vitéz Anna: fiók János e birtokát nejére csebi Pogány Zsófiára hagyta, de 1722-ben Petneházy Zsigmond, kinek nagyanyja azon Vitéz Anna volt, és bátyjai: azon Belényi János, András és Albert e birtokot Urai Gáspárnak veté zálogba, kitől Katona Mihályra szállott neje Urai Klára, azon Urai Gáspár leánya után.
1782-ben birja a Lemhényi Rácz család és Katona család.
1786-ban birtokosa Vankai Mihály; van 42 jobbágya s 3 szegénye.
1809-ben birtokosai: Vankay Mihálynak van 10, Váradi Ferencznek 5, Katona Pál, Rácz Éva és Rácz Katalinnak 3-3, Kabos Sándornak 2, Tímár Popa Mitru és Filepnek 1-1 telke; telekrésztulajdonos: Katona Lajos.
1820-ban birtokosai: Katona Zsigmond és László, Váradi Ferencz, Rácz Zsuzsánna, Felszegi István, Hatfaludi Elek és Rácz Éva.
1863-ban Katona Eszter, Sebe Sándor, Buttyán Mária, Hosszú Demeter részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Jelenleg nagyobb birtokosai: a Majos és Indréka család.
Jobbágyszolgálmányok: az 1603-ik évi urbárium szerint adó: Szent-Mihály napi 12 frt, Szent-György napi ti. a. Ajándékok: 14 drb sajt ŕ 12 denár; 14 budai justa vaj ŕ 12 denár; 1 harmadfű tehén; 1/2 nagybányai mérő borsó, köles, lenmag. Tized: minden disznócsorda után 1 disznó, vagy megváltva darabját 4 denárral, a malaczot 2 denárral. Minden juhnyáj után 1 juh és 1 bárány, a kinek kevesebbje van 1 báránybőr vagy helyette 25 denár. Méhektől szintén tizedet adnak vagy minden méhkas után 2 denárt. Disznó-adó gyanánt kosárpénzül 4 denárt adnak. Robot: a vár számára évente 6 hold vagy faczia földet szántanak búza alá s ugyanennyit zab alá, a termésből pedig 6 nagybányai mérő búzát adnak. Minden kaszáló után 1 boglya szénát.
A birák és szabadosok karvaly- vagy őzpénz fejében 60 denárt fizetnek fejenként.
A hagyomány azt tartja, hogy e község jelenlegi helyén egykor erdő volt. Elsőbben egy Andreka család telepedett ide, mely irtani kezdett az 1700-as évek elején s ennek utódai birják; a falu 1/3 része ma is Andrekán.
Lakosai szorgalmas földmivelők. Öltözetüket házilag készítik kenderből és gyapjúból. Ruházatuk vászon bő ujjas, ing és bő lábravaló, 578harisnya, kis czondrakabát. A nőké fehér bő ujjas, vászon ing, széles fehér vászonszoknya, czondrakabát, kötény.
Táplálékuk málé, tejféle és zöldség.
Házaikat s gazdasági épületeiket rakófából építik szalmafedél alá, gazdasági épületeik: csűr, pajta, rendszerint egy fedél alatt.
Gör. kath. egyháza a kozlai filiája. Temploma fából épült 1802-ben. 1863-ban szentelték fel a szent Archangyalok tiszteletére. Harangjait 1890-ben öntette újra Kolozsvárt. Papjai: Timár és Bálint János, Pap György, jelenleg Gicz Vazul.
Kecskéssel és Kis-Solymossal együtt tartanak tanitót és iskolát az újabb idő óta.
Éghajlata egészséges, szélnek nincs kitéve, járvány ritka, de a jégverés gyakori.
1720-beli összeírás szerint rétjének egy része jó, legelője kielégítő, van makkos erdeje; szántója terméketlen és nehezen mivelhető.
Jelenleg határa kevésbbé termő; főbb terményei: törökbúza, búza, zab; állatai nagyobb részt erdélyi fajta szarvasmarha, juh, kecske, sertés; gyümölcse: alma, körtve és szilva-félék.
Ivóvizet kútjai szolgáltatják s ezek közül nevezetes közkútja: az „Izvor” jó vizéről.
Határhelyek: 1864-ben Mál vagy undiu Pestyiri, Merucz Marutiu v. Gyezuzistyi, Zepodia v. Valea szaka, v. Valea Aszkunza; Petrosza, Kufundosza, Jertasu Bontyi v. Szakatura. Kasztea Rosie. Fundatura vagy Petrocza. Pereu Nikolestyilor v. Podu Mitzului, dűlők 1898-ban is.
Lakossága: 1603-ban 7 jobbágy lakossal, van az egész faluban 7 lakó s 19 puszta ház.
1700-ban csak 2 ház van az egész községben.
1720-ban fiaikkal együtt 32 jobbágy, 3 zsellér lakosa van, kik 9 házban laknak.
1896-ban 317 lakosból 308 gör. kath. és 9 zsidó.
1891-ben 271 lakosból 254 gör. kath., 17 izraelita; házak száma 67; határa 1007 k. hold.
Adója 1898-ban 575 frt 97 kr.