Nevének változatai: 1325-ben Hagmas. 1579-ben Hagymás. 1620. és 1623-ban Gorbo-Hagymás. 1653-ban Also-Hagymás.
Hagymás név már 1015-ben is előfordul, mint kert s ebből azt következtethetjük, hogy ezen község nevét az itt egykor nagymértékben termelt hagyma után kapta. Oláhul Hezsmás.
Semesnyétől délre, meredek hegyek közt, szűk völgyben, a róla nevezett patak balpartján fekszik. Deéstől 31.5 kilométerre a csákigorbói járásban.
Hagymást kezdettől fogva a losonczi Bánffyak, mint a Lápos vidékének urai birtokolták. A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben megejtett osztály szerint Hagymás Bánffy Tamásnak jutott s egyszersmind az előbb Bogáthoz tartozó Polyán nevű rét és birtok is Hagymáshoz csatoltatott s ők adhatták el Pogány Istvánnak.
Ezen Hagymást a többi szomszédos birtokokkal együtt 1378-ban Lajos király, úgymond, reája szállván, Bebek György és Imrének adományozta oda.
1509-ben Bebek János e birtokát Somi Józsának zálogba vetette.
1535-ben Bebek Imre e birtok 4-ed részét Balassa Imrének és nejének Somi Annának eladta.
1554-ben Somi Anna özv. Balassa Imréné e birtok negyedrészét, mely a kolozsmegyei Almásvárához tartozik, férjének Patócsy Boldizsárnak hagyományozza.
61560-ban II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak adományozta; a birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
1564-ben II. János király néh. Somi Annától a gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
1572-ben Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősiti.
1577-ben Hagymás egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje birt; első férje Némethi Ferencz. A fejedelemnek Kerezte és Todika nevű jobbágyai emlittetnek.
1578-ban Csáki-Gorbóhoz tartozó fejedelmi birtok, jobbágyai: Pap, Kristyán, másik birtokosa Csáky Lászlóné.
1579-ben birtokosa a fejedelem, kinek Petrika Simon a birája, Lázár György pedig a Csáky Dénesé.
1585-ben Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának néh. Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak; de 1586-ban néh. Csáky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
1589-ben Báthory Kristóf fia Zsigmond itteni részét Kendy Sándornak adományozza, a bethleni várbeli neje jogán birt részeért.
1590-ben néh. Balassa Margitnak első férjétől néha Bornemisza Benedektől való gyermekei: Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai: Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották és őket 1591-ben Báthory Zsigmond abban meg is erősitette.
A Kendyek közti 1590. évi osztály szerint csupán ifj. Kendy Gábornak jutott egy itteni jobbágy.
1592-ben Báthory Zsigmond itteni részét, mely Csáky Dénes fia Mihály magvaszakadtával szállott reá, Csáky Istvánnak adományozza.
1594-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándornak itteni részét a kolozsvári polgároknak adományozta.
71595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Gábornak 2 jtelkét ugyanazoknak adományozta.
1600-ban Mihály vajda a kolozsvári polgárokat itteni részükben megerősiti. 1600-ban Csáky István itteni részét szintén Kolozsvár közönségének adja cserébe.
1616-ban a fejedelem itteni részét Haller Zsigmondnak s nejének Kendy Krisztinának adja. 1618-ban birtokosa Haller György.
1620-ban Bethlen Gábor Haller Zsigmondot megerősiti azon részben, melyet egykor a hűtlenségbe esett Kendy István birt, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnántól való gyermekei: Miklós, Judit, Anna az itteni Patócsy rész iránt ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti.
1628-ban Csáky István özvegye Wesselényi Anna s fiai István és László itteni részüket Bálintffy Kristófnak vetik zálogba.
1634-ben Kolozsvár városa tiltakozik az ellen, hogy e birtok felét, melyet a város adományban bir, de Kendy István elfoglalt s utána Kendy Krisztina, majd pedig Kovacsóczi István birják.
1636-ban I. Rákóczy György marosjárai Bálintffy Kristóf özvegyének Bornemisza Katalinnak, ki leánya volt Bornemisza Gergelynek Kálmán Orsolyának, Gergely pedig fia Bornemisza Benedeknek és Balassa Margitnak itteni részét, hűtlenségbe esvén, főleg azért, hogy a fejedelem személyét a szepesi káptalan előtt élő szóval gyalázta s minden tőle kitelhető igazságtalan vádakkal illette, melyért perbe idéztetvén, az országgyülés fő- és jószágvesztésre itélte, Balling (másként Bálpataky) Jánosnak, munkácsi várnagy s fejedelmi javak főgondviselőjének 1500 forintba adományozta oda.
1653 és 1658-ban a szamosújvári és lónai uradalomnak itt 6-6, Bálpataky János özvegyének 3 adófizető jobbágya van.
1659-ben Barcsay Ákos e birtokot vargyasi Daniel Ferencznek s 8nejének Béldy Juditnak adományozta oda, mely Szamosújvárhoz, s utóbb Lónához csatoltatott volt.
1661-ben Kemény János e birtokot Haller Gábornak adományozta, ki azt előbbi birtokosától magához váltotta, a ki abban Haller Pállal együtt 1669-ben megerősittetik.
1662-ben Daniel István és neje Kemény Zsófi birja s fiok István.
1668-ban gróf Csáky László részére vallják, hogy egykor az ő elei is birtak e községben.
1684-ben Daniel István és neje Pekri Pólitól való leánya Póli br. Wesselényi Istvánné, kiknek gyermekei: Anna, Bethlen Lajosné, kinek fia Lajos, itteni birtokát hitelezőinek adta át, kik tömeggondnok Panajott Pál által keltették 1844-ben; második leánya Mária, Teleki Ádámné; kinek leánya Anna, schonburgi gr. Degenfeld Miksáné; 3-ik leánya Póli Kemény Simonné, kinek leánya Druzsi br. Radák Ádámné; 4-ik leánya Zsuzsa Bánffy Györgyné 1845-ben birnak itt.
1688-ban Apaffy Mihály e birtokban Haller Pál özvegyét Torma Katalint élete fogytáig meghagyván, azt Teleki Mihálynak adományozta.
1694-ben egyik birtokosa vargyasi Daniel Mihályné.
1696-ban Hagymás török hódoltsági falu.
1701–41-ben gróf Wass Dani és neje Mikó Ilona s másik fia György s neje Szentpéteri Erzsébettől való gyermekei Wass Samu és neje gr. Bethlen Róza, Wass Éva Kemény Sándorné, Erzsébet Nemes Gáborné, Wass Kata, br. Kemény Samuné s a Kemények gyermekei: br. Kemény András, Domokos, Károly, Kata birja.
1754-ben ifj. br. Daniel István egyik birtokosa.
1768-ban gr. Wass Miklós a Dani fia és neje Teleki Ilona második neje Bánffy Krisztina s gyermekei Wass Kata Boldog Samuné, Eszter Mikó Károlyné s ezek gyermekei: Mikó Krisztina Bethlen Károlyné, Mikó Kata Székely Jánosné.
1778-ban Daniel Mihály birja.
1786-ban birtokosai: báró vargyasi Daniel Istvánnak van 28 jobbágya, 2 zsellére, gr. Wass Sámuelnek 6 jobbágya, 1 zsellére, özv. gr. Wass Miklósnénak 10 jobbágya, 1 zsellére, Daniel Borbálának 12 jobbágya, 5 zsellére, 11 szegénye.
1820-ban birtokosai: Ponajot Pálnak van 12 telke, br. Radák 9Ádámnénak 11, Vajna Istvánnak 9, gr. Dégenfeld Maximiliánné (szül. Teleki) 7, kily. Székely Jánosnak 7, gr. Bethlen Károlynak 4, br. Kemény Andrásnak 4, Fellegvári Andrásnak 2, gr. Wass Samuné gr. Bethlen Rozáliának 2 telke.
1848-ban birt itt gr. Mikó Imre, br. Josinczi.
1863-ban Telegdi Sámuel örökösei, özv. gr. Telekiné gr. Bethlen Eszter, br. Bánffy Albert, br. Radák István, Páll Mihály, Hodor Károly, Farkasné Hodor Mária, Simó Ferencz, gr. Mikó Kata özv. Székelyné, id. Daday Istvánné szül. Molnár részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: Telegdi Károly és Béla.
Jelenlegi birtokosa 1898-ban Flórián Gergely, 180 h. vétel többektől és Telgedy Béla örökség és vásár útján.
Jelenlegi lakosai oláhok. Magyar adta nevét a falunak s ebből azt következtethetnők, hogy ősi lakosai ezek voltak, kik valószinüleg a Zsigmond király korában a környéken dúlt paraszt-lázadásnak lettek áldozataivá a többi szomszédos községekkel együtt, melyek szintén magyar eredetre vallanak. A falu nevét az oláh csak elrontott Hotzmásu neven használja. Ha oláh telepitette község lett volna, bizonyosan másképen nevezné.
Földmiveléssel foglalkoznak, főtáplálékuk a málé, paszuly, hagyma, káposzta, ritkán sertés- és majorsághús. Öltözetüket házilag állitják elő kenderből és gyapjuból; bocskort, fekete báránybőr-sapkát viselnek; ruházatuk nyárban vászoning, lábravaló és szalmakalap. Lakóházaikat (egy szoba s pitvar) rakófából magas szalmafedéllel épitik s úgy gazdasági épületeiket is.
1749-ben junius 25-én a megyei altörvénykezést tartották it.
Az 1658-ik évben ez oláh faluban ekkor 2 oláh pap lakott.
1750-ben egyesült görög hitet vallanak, van három papjuk.
Temploma fa, 1675-ben épült s a következő évben szentelték föl Szent-Paraszkéva tiszteletére. Anyakönyvet 1825 óta vezet. Van két harangja, a nagyobbik cyrill felirattal, a kisebbik harang magyar felirata szerint Kolozsvárt öntette 1889-ben Flórián Gergely s adta ez egyházközségnek.
Lelkészei: Pap István, László, Nemes Antal s a jelenlegi Bud András.
Felekezeti iskolája 1872 tájt szerveztetett újra. Valószinüleg az ötvenes években keletkezett.
10Éghajlata mindenféle gabonának, gyümölcsnek kedvező, egészséges, széltől védett, jégverés, járvány ritkán fordul elő.
Határa 1325-ben megbővült, midőn e község és M.-Bogáta közt levő tekenős alakú nagy darab hely az utóbbitól elszakasztva, hozzákapcsoltatott.
1750-ben két fordulós határának kétharmada észkas, a többi verőfényes, meglehetős jóságúnak csak egyharmadát mondhatni, mely trágya nélkül is terem. Földjének szine fehér, száraz, homokkal vegyülten néhol barnás, sőt van vizenyős, agyagos is. Őszi, tavaszi szem egyaránt 1 3/4 szemet ereszt.
Adózás tekintetében 1822-ben első osztályú.
1713-ban összes szántója 368, 1750-ben 1240, 1822-ben 2187 vékányi. Ebből őszi alá használt 1713-ban 11, 1750-ben 418 2/4, tavaszi alá 821 2/4, vékát, tengeri termése volt 43 1/4 véka. Kaszálója 1713-ban 56, 1750-ben 100 1/2, 1822-ben 537 1/3 szekérnyi. Erdeje tűzre és épületre elég van. A szorgalomnak itt több nyoma látszik, mint vele szomszédos községeknek. De korlátozzák a helyi viszonyok, a meredek oldalakról, ha trágyázzák is, az eső hamar lemossa; téreit a patak árasztja el s termőföldje helyett követ hagy. Legelője s épületköve elegendő.
1750-ben volt 3 malma, egyik oláh papi, a más kettő zselléri, s jövedelme volt 152 véka, az üstöké 9 frt.
1898-ban, két malma közül egyik Flórián Gergelyé s a más Onye János utódaié, 2-2 kerékkel s kővel.
Deéstől 1750-ben két nagy hegy, rosz út s kevés hián 4 mértföld választja el, közfuvarra nem igen hajtják, rendes jövedelme: marha, zab, méh és fa, 1713-ban adós volt Korodi Lászlónak 40 frttal, ezért évi kamat fejében Deésen 300 kalangyát tartozott aratni.
1713-ban volt itt 23 ökör, 28 tehén, 4 ló, 50 juh, 52 disznó és 17 méhköpü.
1750-ben 98 ökör, 76 tehén, 33 borju, 150 juh, 57 disznó, 20 méhköpű.
1822-ben 51 igás, 48 fejős, egy tulok, 14 juh, 55 kecske, 21 disznó és két méhköpű.
Jelenleg határa termő; állatai az erdélyi fajta szarvasmarha, bival, ló, juh, sertés s kevés kecske; terményei: búza, tengeri, rozs, zab, árpa, alakor, lóher, bükköny; gyümölcsfák: alma, körtve, beszterczei szilva, baraczk.
1889-ben alakult tűzoltó-egyesülete, melynek parancsolója Flórián Gergely.
11Határhelyek: 1864-ben I. Tabla oszojului: Vala Piticiloru, Ruisioru, Parau Malului, Pa Gruiu mare, Pipirgu dimbu, Malului Osoiu Poiana Indreiki, Calea Oii, Dosu Piticiloru, Milerea, Zapodea, Ciobrea, Otia paci, Curmatura, Runcu la Hasmasielu, Su Podinoce, Muncei, Obarsia, Poiana lui Ciocanu, Fatia Serbi, Serba.
II. Tábla: Gyálu Beserici: Undiu lui Arintiu, Virfu Mihaiesi, Dosu Serbi cu padure mare, in Poiana lui Bodidra, Parau Meilor, la Casi, pe Costa, Zidovina, Poienile Moli, La Labu, Radiäre, Vadu Ciachi.
III. Clitiu: Dimbu, Clitiului, Ritu Neagului, Poiana Neagului, Dosu Ciachi, Dumbrava, Clitiu Curpeni, Picioru Moti, Fatia Clitiului.
IV. Tábla: Felgyerar: Ritu Ciubanci, Valea Ciubanci, Dosu Thomi, Fenica Karbunaru, Socaturi, Su Maguri, Varatici, Ocina, Ciresi, Fatia Targului, Oltoani, Madiarista.
V. Tábla Valea Tisi: Varfu Dosului la Cioroiu, Poienile, Varticelele, Pojana Popi, Fatia Tisi, Zanoga, Valea Tisi, Strenti, Ritu Pestiri, Rotu Tisi, Crinta.
VI. Sztencz, dülők s határrészek.
Lakossága: 1713-ban van 17 jobbágy, 12 zsellér lakosa 19 házban.
1750-ben volt 41 füst, 38 jobbágy s egy ily özvegy 37 telken, négy telkes zsellér s egy kóborló. El van pusztulva 5 ház.
1838-ban van két nem adózó (immunis) nemes magyar lakosa, s több adózó nemes.
1857b-en 772 lakossal, ebből 8 örmény-kath., 688 gör. kath., 6 evang. helv., 3 unitárius, 67 zsidó. Házak száma 129.
1886-ban 594 lakosból 4 róm. kath., 572 gör. kath., 2 helvét hitü, 16 zsidó.
1891-ben 768 lakosból 2 róm. kath. 746 gör. kath., 2 gör. Keleti, 18 izmaelita.
Adója: 1748-ban 312 frt 15 kr. 1749-ben 302 frt 44 kr. 1755-ben 232 frt 28 kr. 1775-ben 472 frt 37 kr. 1822-ben 442 frt 56 kr. 1898-ban 1461 frt 38 kr.