Nevének változatai: 1332–37 közt Szent-János. 1345-ben Zenthynan. 1470-ben Iklod-Zenthywan. 1497-ben Iglodzenthywan. 1510-ben Iklodzenthywan. 1523-ban Iklodzenthiwan. 1610-ben Iklod-Szent-ivany. 1839-ben Iklód-Szent-Ivány puszta (praedium).
Egykori templomának védőszentjéről vette nevét, később megkülönböztetésül Vasas-Szent-Ivántól, Iklód előnévvel ruházták fel.
1643-ban határos volt Dengeleggel, Iklóddal s azon úttal, mely Girolt felől az ormányi erdő felől jő, a kecseti úttal, a girolti határral és végül az ormányi határral. 1684-ben N.-Iklód és Girolt közt emlittetik. Jelenleg N.-Iklód határában egyes épület nyoma még kivehető.
Első megnevezett birtokosa 1333-ban Gergely fia Miklós. 1345-ben Márton dévai várnagy s fiai: Simon, Tamás és Demeter. 1346-ban Szentiványi Márton s fiai Simon és Demeter emlittetnek.
1375-ben Szentiványi András fia Mihály a maga itteni részét cserébe adja Szentiványi Miklós fiainak Gergelynek és Jánosnak néhai Szentiványi Péter részeért, mely Szent-Ivány felét képezte, de később ezen egyezségüket visszavonták.
A már előbb emlitett Simon fiai István és János Magyarországba Wthasra szakadván, 1376-ban Szent-Iványt rokonuknak Simon fiának Jánosnak adják át lakóhelyüktől való nagy távolság miatt, azon feltétel alatt, hogy ha vissza akarnák tőle venni, minden ellentmondás nélkül tartozik visszaadni. Ezen Simon fia János és Iklódi Beke fia György között hatalmaskoddásért pör folyt. Azon Márton fia Simon egyik fiának Miklósnak leányát pedig Margitot Iklódi Beke fia György vette nőül.
1380-ban Erzsébet ifj. királynő Visegrádról Szentiványi Miklós fiait Jánost s ennek leányát Erzsébetet és Gergelyt ezen birtokukba, melytől hűtlenség bélyegén László vajda őket az anyja, az id. királyné parancsa folytán megfosztotta, ártatlanságuk kiderülvén, a kolozsmonostori káptalan által beigtatni parancsolja.
1410-ben emlittetik Szentiványi Tamás.
921426-ban Szentiványi (Szentiváni) Gergely és István birtokosok.
1426-ban Szentiványi Antal és János 1376-ban Wthasra költözött Szentiványi János fiainak itteni birtokukat visszaadják.
1442-ben Szentiváni János fia Péter óvást emel az ellen, hogy itteni részét, mely reá Iklódi Beke fia György leányától Erzsébettől szállott, Kémeri Péter ezen Erzsébet férje és Iklódi Miklós fia Beke s Iklódi Domokos fia János elfoglalták.
1442-ben Szentiváni Miklós fia András fiai: Benedek és György Szentivánnak negyedrészét Szentiváni Jakab fiának Péternek általadják mindenestől, a Ménes és Kutcseréje (Kutchereye) nevű erdőkkel, a mit még eleik hatalmaskodás miatt visszaadni tartoztak volna.
1442-ben Szentiváni Péter, Benedek, György, Máté s ismét György egy Szentiván és Keresztes közt fekvő réttől Iklódi Bekefi Miklós fiát Bekét, Bekefi György fiát Mártont és Iklódi Domokos fiát Jánost eltiltják, egyúttal Hunyadi János kormányzót is eltiltják Iklód-Szentiván elfoglalásától.
1447-ben Szentiványi Keresztes István emlittetik.
1449-ben Szentiváni Erdélyi Péter óvásképen kijelenti, hogy a közönségesen Iklódnak nevezett birtok tulajdonképen nem Iklód, hanem Szentiván, mivel Iklód Belső-Szolnokban fekszik, ő tehát ennek alapján Iklódi Bekét és Demetert, György fiát, Mártont, Domokos fiait Osvátot és Mihályt és Balázs fiait Istvánt és Pétert azon Iklód birtoklásától eltiltja.
1456-ban Szentiványi Máté.
1460-ban Iklódi Miklós fia Benedek s fiai Miklós, Kelemen, Mátyás és Balázs, valamint testvérei Márton, Demeter, István és Péter Bordi Illés fiát Balázst, Bordi Domokos fiát Istvánt itteni részüknek (mely néh. Szentiványi Péteré volt) cserébe adásától, Farnasi Benedeket és Kecseti András fiát Lászlót pedig annak cserébe vételétől eltiltjá.
1461-ben emlittetik Szentiványi Ferencz, János, Mihály, László mint sófalvi birtokosok és György, mint erdélyi alvajda.
1464-ben Szentiványi György erdélyi alvajda emlittetik. 1467-ben is.
1468-ban Szentiváni György.
1469-ben Szentiváni György és fia Salatiel, valamint Szentiváni 93Bordi István Rápolti Gotthárd gyulafehérvári prépostot és Szerdahelyi Imrefi Jánost némely Szentivánhoz tartozó földek bitorlásától tiltják.
1470-ben Iklód-Szentiványi György és Bordi Domokos özvegye, Molnár jobbágycsalád emlittetnek.
1472-ben Szentiváni György. 1475-ben és 1478-ban is ugyanaz.
1478-ban Szentiványi György négy év előtt itteni malomrészének nyolczadát iklódi Deési Jánosnak zálogositotta el.
1482-ben Szentiványi Keresztesi Antal.
1487-ben Szentiványi Orbán emlittetik.
1489-ben Szamosfalvi Mikola Ferencz Szentiványi György özvegye Potentiána s fiai Imre és János ellen a náluk zálogban lévő rész ki nem eresztése miatt óvást emel.
1492-ben Szamosfalvi Mikola Ferencz, Kémeri György, Valkai Tamás, Tamásfalvi Imre és Kémeri László fia István itteni részeiket, melyek Szentiváni György özvegyénél Potentiánál s fiainál Imre és Jánosnál voltak zálogban, visszaváltani akarták, de az illetők belé nem egyeztek.
1495-ben azon Mikola Ferencz, kinek anyja azon felül emlitett Erzsébet Iklódi Beke fia György leánya volt, ezen Erzsébet itteni részének jogutódait, t. i. fiátfalvi Bordy Pált, néh. Bordi István gyermekeit: Jánost s Orsolyát, valamint Cserényi Istvánt és Dorottyát: Deési Kodory Jánosnét azon részek iránt perbe idéztette, külön királyi kegyelemmel.
1497-ben Szentiváni György fia János és Imre itteni udvarházukat s három elpusztult jtelküket s a Víz-Szamoson levő malombeli részüket, a melyért őket Szamosfalvi Mikola Ferencz perbe fogta, egyezség folytán neki átengedik.
1497-ben Anásztázia Rod Benedek özvegye néh. Szentiváni Máté leánya 3 itteni jtelkét, melyek közül egyik nemes, a más kettő jobbágytelek, de el van pusztulva, Mikola Ferencznek eladja.
1499-ben a Mikola Ferencz s fiai János, István és László, másfelől pedig Szentiváni György fiai János és Imre s leánya Borbála Botházi Pálné közt folyt perben úgy egyeznek meg, hogy Mikola azon néh. Szentiváni Györgynek kezénél lévő udvarházát a másik félnek visszaereszti, míg ők azon két itteni jtelket, melyet néh. Iklódi Márton vetett zálogba Szentiváni Györgynek, Mikola Ferencznek engedik át.
941499-ben Kecseti Péter itteni részét Erzsébetnek Szentmihályi György özvegyének s leányának Katalinnak adja cserébe.
1501-ben Székelykecseti Kecseti Péter itteni részét Héderfái Barabási Jánosnak és Lénárdnak eladja.
1502-ben Szamosfalvi Mikola Ferencz fiai János, István és László, Sombori Rod Benedek özvegyének Anásztáziának azon 5 itteni jtelkét, melyet még atyjuknak vetett zálogba, most neki visszaeresztik.
1502-ben Mikola János, István és László itteni részüket Szilvási Kristófnak s fiainak Gáspár és Mátyásnak adják cserébe.
1505-ben Valkai Tamás, néh. Kémeri László gyermekei Mihály, János és Borbála: Gyulai Porkoláb István özvegye itteni részüket Desi (= Deesy és Désy) Péternek eladják.
1505-ben Mikola Ferencz fiai János, István és László s leánya Katalin Ádámosi Horváth Gáspárné itteni részüket udvarházukkal együtt Deésy Péternek vetik zálogba.
1505-ben Szentiváni János emlittetik.
1508-ban Szentiváni János s fiai András és Kálmán itteni részüket, t. i. 5 jtelket (Szántó, Pető, Molnár, Szabó) Deési Péternek, fiainak János és Mihálynak eladják. Ugyanakkor nemesi udvarházát is Mezőgyáni Székely Jánosnak eladja.
1510-ben Mikola Ferencz fia István ahoz, hogy néh. testvére János itteni részét s udvarházát, mely egykor Iklódi Mártoné volt, Deési Péternek vetette zálogba, ő is beleegyezik.
1510-ben néh. Kodori Jánosnak, Széplaki Bordi Domokos leányától Dorotheától való leánya Ágnes előbb Iklódi Benedeknek, most ifj. Lupsai Lászlónak neje, anyjának itteni részét férjének eladja.
1510-ben Szentiványi János emlittetik, mint egyik birtokos.
1514-ben Ulászló király Temesseli Deési Jánost, minthogy oklevelei a paraszt-lázadásban elégtek, itteni részének birtokában megerősiti.
1519-ben Deési János nejét Klárát, férje itteni részébe beigtatják, melyet férje azon évben tett végrendeletében reá hagyott s ezen kivül kolozsmegyei őri részét is.
1523-ban Szavai Nagy András s neje ősi Jankaffy Zsófia itteni részüket Meggyesy Istvánnak adják oda hű szolgálataiért.
951524-ben Szilvási Máté itteni részét Kecseti Balázs és Bethleni Elek gondozására bízza.
1535-ben Szilvási Kristóf özvegye Katalin s fiai Márton és András itteni részükön, azon Szilvási Kristóf leányával Zsófiával Podvinyai Pál özvegyével, most Kendy Mihály nejével megosztoznak.
1536-ban itteni birtokosok Székely János s Iklódszentiváni András.
1536-ban itteni birtokosok Iklódszentiváni Kálmán, Székely János és Buday Mátyás.
1536-ban Lupsai Nagy László itteni részét fiainak Lupsai Fakas és Jánosnak engedi át.
1537-ben Budai Kálmán, András és Mátyás emlittetnek.
1538-ban a tordai országgyülésen egyfelől Majlád István, másfelől Bornemisza Boldizsár s Horváth Ferencz közt létrejött egyezség szerint Horváth Ferencz e birtokhoz foglalt Dengeleg, Hesdát birtokokban továbbra is meghagyatik.
1546-ban Szentiványi Kodory János és Szentiványi Buday Máté, Szentiványi Kálmán és András emlittetnek.
1548-ban Lupsai Lászlóné Anna itteni részét fiára Jánosra hagyja.
1548-ban Izabella királyné Szilvási Mártonnak itteni részét, mivel testvérét Szilvási Andrást megölte s így hűtlenségbe esett, elkobozván, azt Gyulai Mihálynak adományozta. Több birtokosok Iklódszentiváni Gáspár, Kálmán, András és Boldizsár.
1550-ben Szentiváni Ferencz tasnádi udvarbiró emlittetik, kinek idevaló Horváth György 100 frttal tartozik.
1553-ban Szilvási Márton s András Szentiváni Andrást, Kálmánt, Boldizsárt és Gáspárt egy itteni malomnak Nyujtódi István részére való eladásától tiltják.
1554-ben Bánffy Pál és Ferencz s nővéreik Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendy Mihályné és Dorottya Szalánczi Jánosné, továbbá néh. Apaffy Miklós gyermekei Mihály, Ferencz s Magdolna, ama Nagymihályi Jánosnak fiai Dénes és Kristóf, néh. Tóth Mihálynak Bánffy Borbálától származó fia Mihály s végül azon Kendy Mihálynak gyermekei 96Katalin és Farkas néh. Deési Jánosnak és Péternek itteni részeért Bánffy Mihálylyal és Nyujtódi Istvánnal perelnek.
1554-ben Bánffy Mihály itteni részét vejének Tinnini Bojnicsics Horváth Györgynek köti le.
1554-ben Ferdinánd király a Nyujtódi István és Bánffy Mihály özvegye Bojnicsics Katalin kezén lévő részt Wass Lászlónak adományozza.
1554-ben Szentiványi János emlittetik.
1555-ben Szilvássy Katalin özv. Farna Mihályné s fia Farna János, kik egy jtelküket Szilvássy Andrásnak adták oda, ez adományt visszavonják.
1558-ban Izabella királynő Bánffy Pált, Mihályt és Lászlót itteni részükben megerősiti.
1559-ben Bánffy Pál, Nyujtódi István, Tóth Mihály, néh. Bánffy László leányai Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendy Mihályné és Dorottya Szalánczi Jánosné és néhai Bánffy Mihály leánya Fruzina magukat új adomány czimén itteni részükbe beigtattatják, az ottani többi birtokosok, t. i. Szentiványi Gáspár, András, György és János jelenlétében, 1566-ban is ezek a birtokosok.
1568-ban Szilvási Pétert és Jánost itteni birtokukba beigtatják.
1570-ben néh. Bánffy Mihály leánya Fruzina itteni részét férjének Kendy Sándornak hagyományozza.
1573-ban Szentiváni György és Gergely vajdai emberek.
1576-ban Szentiváni György és János emlittetnek.
1577-ben Kendy Sándor itteni részében megerősittetvén, abba az ottani birtokosok, t. i. Szentiváni János, György, Jakab és Miklós jelenlétében beigtattatik.
1577-ben itteni birtokosok Szentiváni Jakab és Olcsárdi Máté.
1578-ban Toldalagi Ferencz, Iklódszentiványi Szentiványi György, Szentiváni János, Jakab és Miklós, Was László, Györgyfi vagy Gyerőffy István birtokosok.
1579-ben Szentiványi Szentiványi György, János és nemes Szentiványi Drávay János emlittetnek.
1580-ban Boncznyiresi Kodori János itteni részét Iklódi Toldalagi Ferencznek eladja.
1585-ben a fejedelem Kendy Sándort itteni birtoka után fizetendő fél dézmaadás alól felmenti.
1585-ben Báthory Zsigmond néhai Szilvás Andrásnak Jankafi Magdolnától való fiait Jánost és Pétert itteni részükben megerősiti.
1586-ban Kendy Sándor egy itteni, a Kis-Szamoson levő malom tulajdonába, melyet néh. Nyujtódi István gyermekeitől Ferencz, Erzsébet és Annától bir zálogban, Szentiváni ifj. és id. János, István és Jakab jelenlétében beigtattatik.
1586-ban Czirják Boldizsárné Borbála néh. Budai Bálint leánya egy itteni telkét Kendy Sándornak veti zálogba.
1587-ben Somai Gáspár, Szentiváni György, Végh János.
1589-ben Toldalagi Ferencz és Szentiványi János.
1590-ben a szamosujvári várnak itt egy puskása volt Végh Gergely.
1592-ben Szentiváni György ügyvéd és János előtt Kendy Sándor itteni udvarházának harmadrészét, mely néh. Kendy Farkasné, azelőtt pedig Szalánczy Jánoséé volt, Nagymihályi Pongrácz Kristófnak adja cserébe.
1594-ben Vajda Mihály, Módra Gáspár, Szentiványi György és János, Ráthonyi Miklós emlittetnek.
1594-ben Báthory Zsigmond fejedelem Kendy Sándornak zálogositja el itteni részét s beigtatását elrendeli, mivel ő a „revolutió”-kor a tőle kitelhetőleg mindenben a fejedelem czéljait mozditotta elő.
1595-ben Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett (nem Vasas-Szent-Ivánié?) Kendy Sándornak itteni részét Palásthi Györgynek adományozta oda, de már 1596-ban azt Ravazdy Györgynek elzálogositotta.
1598-ban Jánosi Mihályné Budai Bálint leánya Borbála, itteni részét Némai Gergelynénak Haczoki Ferencz és néh. Budai Mátyás leánya Márta Katalinnak eladja.
1598-ban Iklódszentiványi Szentiványi Gáspár és Szentiványi György b.-szolnoki alispán.
1590-ben Légeni Szilvási Péter azon itteni rész iránt, melyet néhai atyja Ferencz Ravazdy Györgynek vetett zálogba, Ravazdyt perbe fogja.
981600-ban emlittetnek Szentiváni Gáspár Belső-Szolnokmegye alispánja, Szentiváni Imre birtokos nemes, Szentiváni András és Jakab egy telkes nemesek.
1607-ben Kendy István itteni részét Mindszenti Benedeknek adja.
1610-ben Báthory Gábor a hűtlenségbe esett Szilvási Péternek itteni részét Kállay Gergelynek adományozta oda. Többi birtokosok: Girothy Gellérd Miklós és Hagymási Márton, Némethi Gergely birája: Székely István.
1611-ben Komlóssi Kállai Gergelyt a Kendy István és Szilvássi Péter bélyegén nyert itteni részébe beigtatják.
1612-ben Alsójárai Kállay Gergely itteni részét, melyet ő Szilvási Péter hűtlensége miatt a fejedelemtől adományban nyert, Toldalagi Jánosnak adja cserébe.
1627-ben Dragutyevity Horváth János és Tóth Borbálától való gyermekei: Pál, János, Druzsána Torma Péterné és Judit hajadon, itteni Toldalagi Jánosnál zálogban lévő Tóth-féle részük igtatása ellen tiltakoznak.
1631-ben néh. Szentiváni Gáspár leánya Katalin Iklódszentiváni Beczky Andrásné óvást tesz az ellen, hogy azon egyezségnek, melyet ő és Szucsáki Dombi Miklós (Dombi Jánosnak Szentiványi Gáspártól való leányától Fruzsinától való fia) Toldalagi Jánossal itteni részükre nézve kötöttek, az eleget nem tett.
1633-ban Dragutyevity Horváth János s leánya Judit az itteni Bánffy és Tóth-féle részektől Toldalagi Jánost eltiltják.
1634-ben Szentiváni Jakab egyik birtokosa; ekkor a község Nagy-Iklód mellett feküdt.
1641-ben Szentiván szilváskertje és Iklód közt egy darab helyet Toldalagi János birt a Szalánczi Jánosné udvarházán túl.
1642-ben Girolti Torma Péter Toldalgi János özvegyét: Gyerőffy Borbálát tiltja az itteni Szilvás János fia András részétől, mely Szilvási Andrástól Torma Péter cserébe kapott, valamint a Bánffy Gábor és Mikó-féle részektől is eltiltja.
1643-ban az iklódszentiváni összes birtokosok, u. m. a Bánffy rész, Kis-Szentiváni János, György, Jakab, Szentiváni Judit: Barabási Györgyné, Györgyfi István, Szentiváni Miklós, Szentiváni Borbála, Técsi 99Nagy György özvegye s fiai György, Mihály és István, továbbá Torma Péter s neje Horváth Druzsána, Fejér János és Istvánné Tamásfalvi Borbála, Horváth Pál, Horváth György, Horváth Judit, Szilágyi Tamás özvegye, Toldalagi Klára Girolti Jánosné, Toldalagi Zsuzsánna Thoroczkai Lászlóné, Toldalagi Gábor és Ferencz, a kik Somai János rétjét is birják és Szilvási András.
1652-ben Toldalagi Ferencz Torma Pétert és fiát Mihályt itteni földjeinek elfoglalásától tiltja.
1684-ben már pusztának mondatik N.-Iklód és Girolt közt.
1690. és 1692-ben birtokosai Szentiványi Márton és Ferencz, kik az ekkor zavaros időben Kolozsvárra menekültek.
1698-ban Leopold király Bánffy Györgyöt s fiait Györgyöt és Dénest itteni részükben megerősiti.
1703-ban Gergely István és Zsófia Sztojka Gáborné két itteni telküket Szakállasfalvi Tarcza Lajosnak eladják.
1717-ben Szentiványi Márton és Ferencz gyermekei itteni részükön megosztoznak.
1725-ben Káli Kun István s ennek gyermekei László és Berta a Szilvásiak egykori itteni részétől e családfa alapján mindenkit eltiltanak: Ördög Menyhárt, leánya Katalin Ősi Ferenczné, leánya Dorottya Sombory Jánosné, leánya Anna Somlyai Gáspárné, leánya Judit Szilvási Andrásné, leánya Anna Zachariás Zsigmondné, leánya Zsuzsánna Káli Kun Mátyásné s ennek fia László, azon Kun István s gyermekei.
1736-ban Szentiványi Ferencz kiskorú árvái György és Sofi itteni részüket kérik, mivel édes apjuk, kit Kolozsvár városa küldött követségbe, keserves halállal végezte életét. (Megnyuzták.)
1750-ben az iklódszentiványi pusztát birják: br. Barcsay Gergely, gr. Bethlen János, br. Korda György, br. Bornemissza Pál, Toldalgi Sára, Deési Judit Kmita Jánosné, Keczeli Borbála Toroczkai Péterné, Száva Sándor, Szabó Gábor és Marosán Miklós.
1761-ben itteni birtokosok Gergely Farkas, György és István.
1760–69-ben birtokosai Barcsay Gergely, gróf Bánffy Dénes, br. Bánffy Sándor, Marosán Sándor és János.
1836-ban Belső-Szolnokvármegye generális széke Iklódszentiványi Ferenczet ős adományos nemesnek itélte. Családfáját ezek alapján 100a következőleg hagyta jóvá s 1845 évben innen is megtoldva, a családi iratok alapján így:
Iklód-Szentiványi Szentiványi Gergely, Miklós 1333., Márton 1345., Simon 1345., Tamás 1345., Demeter 1345., Miklós 1376., János 1376., István, 1376., András, György, Benedek 1442.Margit, Iklódi Györgyné, János 1426., Gergely 1426., István 1426., Salatiel 1469., Erzsébet 1442., Kémeri Péterné, Verona 1460. Fiatfalvi Balázsné, Anastasia 1497. özv. Bod Benedekné, Margit 1455. Tötöri Lászlóné, II. György 1478. özv. Potentiana 1489., Mikola család, Imre 1499., János 1499., Borbála 1499 Bodházy Györgyné, Ferencz 1550., Kálmán, András 1508., Kálmán 1559., András 1559., Gáspár 1559., Boldizsár 1559., János 1592. György 1592., János György, Péter, Margit Csente I., Ferencz, Mihály, György, Klára, Anna, Borbála Técsi N. Györgyné, Gáspár, Mihály Imre János 12 leány, Eufrozina Olcsiároly Inatiné, Anna Bujky Andrásné, György, Mihály, Anna, István, II. Ferencz 1643. István, András Judith, Barabásy Györgyné, Keresztesy Mária, Katalin Dombi Jánosné, III. Ferencz 1692., Szalacsy Sára, Márton 1690. Fekete K. Anna, Anna 1690., György 1731., Gyulay Róza, Sofia Julia Sáfár Sámuelné, Rebeka Högyi Jánosné, András 1770. Nagy Ágnes, Mihály 1800., Ákosfalvi Szilágyi Zsuzsánna, András, József, IV. Ferencz 1845. Gaszner Anna, Zsuzsánna Kráner Jánosné, Pál (1848-ban elesett), Ágnes Márton Jánosné, Katalin Ferenczy Ferencné, Kálmán Tompai Bothos Katalin, Ilka Kráner Józsefné, Blanka N.-Berivoi Boér Sándorné, Gábor, Zólyomi Wágner Hortense, Viktor, Hedvig, Jóska, Ella, Marianne, Ádám, Domokos 1898.
1839-ben pusztának (praedium) iratik, birtokosai: gr. Eszterházy János, Gecze és Egri János, Gergely Lászlóné (Gergely János, Kreminya Egri és Szabó rész), Borbély János és neje.
1011848-ban kir. dézmát fizető birtokosai: gr. Eszterházy Dénes, Borbély László, Gergely László, Gecze László, Mike László.
Iklód-Szentivány a ma is virágzó Szentiványi család ősi birtoka volt. Ma N.-Iklódnak egyik határrésze. Csak nevében él.
Egykori lakosai magyarok voltak. Többször érte pusztulás. 1822-ben még mint puszta emlittetik.
Midőn 1703 decz. 17-én a német tábor egy éjszaka Dengeleg tájékára menve, ott 9 falut fölgyujtatott és sok kárt okozott. E kilencz falu egyike Iklód-Szent-Iván is lehetett, mely azzal határos volt. Pusztulása idejét 1658–62-re tehetjük, mivel ekkor elpusztult falunak írják.
1332–37 közt plébánosa Miklós papi tizedbe fizetett 2 garast. Ugyanez időköz alatt plébánosa Demeter fizet 3 garast.
1863-ban a ref. egyház részére dézmakárpótlást utaltak ki.
1837-ben Hodor „Dobokavármegye Esmertetése” czimű művében a térképen ki van tüntetve a község helye. Ma helyét is kevesen tudják.
1750-ben Dobokavármegye felső részében fekszik s N.-Iklódhoz tartozó puszta, mely már Belső-Szolnokhoz tartozik. Határa jobbára szántó, 6–8 ökörrel szántják s inkább a térségi részt mivelik, de nem trágyázzák.
Határa 224 köb. őszi vetés férőü, tengeri vetése egy nyolczad köböl s ebből lett 8 1/2 köböl. Rétje 60 1/2 szekérnyi. Egy köb. őszi vetés középtermésben 8, a tavaszi 6 kalangyát terem. Szőlője csekély, 17 keresztes tallért jövedelmez. Erdeje tövises és gyenge, inkább legeltetésre való.
Határhelyek: 1442-ben Ménes és Kútcsereje, erdők.
1641-ben Szentiván, Szilváskert, Girothi határszél, Biró rétje, Hosszú Cserevég, Meggyeskert, Agyagos oldal.
1643-ban Békássziget, rét; Szabadsziget, Czegély, rét (= Szegély); Csipkésaj, Sósaj, Sóskút, Horgascsere, erdő; Monyóhalma, Ménes, Péntek cseréje = a falu erdeje.
Lakossága 1643-ban 29 jobbágy ugyanennyi házastelken 1658-ban egy lakója sincs.
Adója 1755-ben 39 frt 50 kr.