Nevének változatai: 1571-ben Dolha. 1590-ben Ilondapataka. 1598-ban Dolhafalva. 1609-ben Ilondapataka. 1615-ben Dalhán és Dalhácz. 1831-ben Ilondapataka, oláhul Dolhány.
Nevét a lendve, hegyhát és patak szóból vette.
Erdős hegyektől körülvett szűk völgyben fekszik a Sásza és Tordavilma felől jövő patak partjain és egyesülésénél. Fecze Cópri és Doszu hegyek aljában.
Deéstől 40·3 kilométernyire a nagy-ilondai járásban.
Ilondapataka előbb Csicsóvárához tartozott, de mint ilyen, e vár tartozékainak 1556-iki összeírásában még nem fordul elő, tehát e birtok 1553–1571 közötti években keletkezhetett, midőn azt 1570-ben II. János király, mint Csicsóvár tartozékát Kővár urának Hagymási Kristófnak adományozta oda.
Egy 1590-ik évi tanúkihallgatás szerint Ilondapatakán lakó Perik Juon vallja, hogy ő Ilondapataka birája volt még Sándor moldvai vajda idejében, azaz 1552–1561 közt, még mikor Csicsóhoz tartozott.
1597-ben a fejedelem birtoka; Soltész, Filep, Téglás, Szabados, Slem családok lakják.
1598-ban Kővár tartozéka, kenéze Slem András.
1603-ban a fejedelem Báthory Gábor birtokának iratik.
1615-ben Bethlen Gábor Rettegi Folty Gergelyt és neje Tarcsai Borbálát s testvérét Pribék, máskép Folty Tamást e birtokban megerősiti.
1131624-ben birtokosa Bornemisza László.
1625-ben Bethlen Gábor e birtokot Kolozsvári Hatvani Istvánnak veti zálogba.
1626-ban Hatvani István özvegye Patay Zsófia e birtokát Bálintfi Kristófnak veti zálogba.
1626–29 közt Bethlen Gábor fejedelem e Kővárhoz tartozó birtokát Cserényi Farkasnak inscribálja.
1647-ben néh. Cserényi Farkasnak e birtoka, ki azt inscriptióban nyerte a fejedelemtől, leánya Erzsébet Kamuthi Miklós özvegye és néh. fia János gyermekei Farkas és Zsuzsánna közt két részre osztatik.
1650-ben Cserényi Erzsébet özv. Kamuthi Miklósné itten birt részéről a néh. Cserényi János gyermekei Farkas, Éva javára lemond s ugyanezen évben e falu mint tisztán fiskusi birtok Kővárhoz tartozik.
1667-ben emlittetik ilondapataki biró András Balázs.
1669-ben Szentiváni Anna Pongrácz Mártonné, (ki előbb Cserényi Jánosé volt) e birtokát Korlátovics Györgygyel, mint leánya után való fiával megosztotta s ebbe 1670-ben beigtatták.
1669-ben összeírt puskás a Slem vagy Selem család 5 taggal.
1672-ben birtokosa Szamosfalvi Mikola Zsigmond.
1680 körül id. Kemény Jánosnak Apaffy fejedelem bizonyos hámokért itt egy részt adott, mely a Telekiekre szállott, s ezek ifj. Kemény János által 1732 előtt innen Ombozra költöztetett jobbágyokat N.-Ilondára vitették vissza.
1682-ben Szentiváni Anna itteni részét Korlátovics Györgyre hagyja.
1683-ban Mikola Zsigmond özvegye Kamuthy Zsuzsánna ez ősi birtokát fiaira László és Jánosra hagyja.
1688-ban Apaffy Mihály e birtokot a Mikolától elvevén, azt Teleki Mihálynak adományozza.
1699-ben Teleki Mihályné Veér Judit birja.
1702-ben birtokosa Teleki Pál. Oláh nemes a Sülem család.
1750-ben birtokosa gr. Teleki Miklós.
1786-ban birtokosa gr. Teleki Ádám; van 6 jobbágya s 4 szegénye.
1141809-ben birtokosai: gr. Teleki Károlynak van 4, gr. Teleki Lászlónak 5 jtelke; egy telkesek: 1 Hosszú, 15 Slám, 3 Perse, 2 Besse, 2 Vida, 1 Kriszte, 1 Lázár, 1 Butuza, 1 Akris, 1 Pap, 1 Gedocz, 1 Gicz, 2 Vojvod család.
1820-ban birtokosai gr. Teleki László s Ujfalvy Samu.
1863-ban gr. Teleki Sámuel örökösei és Ujfalvi Sándor részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1892-ben birtokosai: Bot család; 30 h. Sleam Péter; 40 h. Jelenleg 1898-ban: gr. Teleki György és Zibay Samu utódai öröklés folytán.
Jobbágyszolgálmányok: az 1603-ik évi urbarium szerint:
Adó: Szent-Mihály napi 60 denár. Szent-György napi 80 denár.
Ajándékok: 1 harmadfű tehén; 1/2 nagybányai mérő borsó, köles, lenmag.
Tized: minden disznócsorda után 1 disznó, vagy megváltva darabját 4 denáral, a malaczot 2 denárral.
Minden juhnyáj után 1 juh és 1 bárány, a kinek kevesebbje van 1 báránybőr vagy helyette 25 denár.
Méhektől szintén tizedet adnak, vagy minden méhkas után 2 denárt.
Disznóadó gyanánt kosárpénzül 4 denárt adnak.
Robot: a vár számára évente 3 hold vagy faczia földet szántanak búza s ugyanannyit zab alá, a termésből pedig 3 nagybányai mérő búzát adnak. Minden kaszáló után 1 boglya szénát.
A birák és szabadosok karvaly- vagy őzpénz fejében 60 denárt fizetnek fejenként.
Lakosai románok, földmivelők, baromtenyésztők s mellékesen mészégetéssel is foglalkoznak. Táplálékuk búza- és tengeri-kenyér, tejfélék. Öltözetüket házilag állitják elő.
Lakásuk egy szoba, konyha vagy pitvar, boronafából épitve, szalma- és zsindelyfedél alatt.
Gör. kath. egyházközség; templomát 1854-ben kezdette épiteni, 1874-ben szentelték fel Mihály és Gábor angyalok tiszteletére. Harangjai is ez évből valók. Anyakönyve 1826 óta.
Lelkészei: Timófi Simon, Román Gábor, Makszin János, jelenleg Buzura László.
Iskolát és tanitót Sásza és Zugásztrával együtt tart fenn.
Éghajlata egészséges, szélnek nincs kitéve, jég ritkán bántja.
1151720-beli összeírás szerint határa terméketlen, 4–6 ökörrel is nehezen szántható, tűzre való fája s legelője elegendő.
Jelenleg határa terméketlen.
Erdélyi fajta szarvasmarhát s juhot tenyésztenek. Terményei: tengeri, zab, kerti vetemények, kevés őszi és tavaszi búza; gyümölcse: szilva s alma-félék.
Itatója a tordavilmai patak és a nagyutczai forrás. Épűlet- és mészköve bőven. Van két felülcsapó malma egy-egy kővel.
Jelenleg Kis-Ilondával képez egy községet.
Határhelyek: 1688-ban Csertes, Dál, Gura Reszkorirol, Loordis, Pivul, Pojána.
1864-ben Mészárszék = Miszernicza (itt egykor Pintye nevű rabló vágatta le az elrablott marhákat); Doszu marc; Forradalompataka = Valea rescoluluj (itt hajdan a nagyilondaiak és ilondapatakiak közt nagy verekedés volt); Kocza, hegyoldal; Zateu, tavas hely; Glodu mare, Pe puszte, pusztaság; Kokalcsi, dülő, abban Valea fintini, jó forrás, honnan a falubeliek a vizet hordják; Gyalu lui Kokos (Kakas hegye), Kokatesty féczi Capri, Glodu, dülők.
Lakossága: 1603-ban van benne 3 lakó s 8 puszta ház, három jobbágy lakos.
1648-ban 14 ház van az egész községben melyben fiaikkal együtt 21 jobbágy lakik.
1688-ban fiaikkal együtt 16 jobbágy és 3 nemes lakosa van, összesen 7 lakó s 5 puszta ház van benne.
1700-ban fiaikkal együtt 3 jobbágy, 6 zsellér lakosa van s az egész községben 4 lakóház.
1720-ban fiaikkal együtt 4 jobbágy, 14 nemes lakosa van s az egész községben 6 lakóház.
1886-ban lakossága 204, ebből 193 gör. kath. és 11 zsidó.
1891-ben 237 lakosból 226 gör. kath., 11 izraelita.
Adója 1898-ban 771 frt 22 kr.