Kápolna.
Kápolna.
Nevének változatai: 1437-ben Kápolna mezőváros. 1467-ben Kapolnamezew. 1553-ban* Kapolna.
Nevét egyházáról vette.
Nevét egyházáról vette.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Először emlittetik 1437-ben* Kapolna város, oppidum néven.
Gr. Teleki. Hunyadiak kora.
Fekszik a Szamos jobb partján, a Gyálu Vrebgyis hegy tövében, nyugati szélén a Nagybányán vezető államút vonul el. Keresztül foly rajta Valeá Kápelniczi kis patak.
Deéstől 19 kilométernyire a nagy-ilondai járásban.
A község hajdan az ugynevezett „La puszte in Beletruk” nevü helyen feküdt s 1825 körül költözött jelenlegi helyére, a mint a hagyomány tartja.
Csicsóvár tartozéka volt, s mivel először csak 1437-ben* fordul elő, kétségtelenül 1405–1437. évek között keletkezhetett. A Bánffyak birták, kiktől 1467-ben* Mátyás király, mivel ellene fellázadtak, hűtlenség 213bélyegén elvette s Szerdahelyi Kis Jánosnak s testvérének Mihálynak adományozta.
U. o.
Dl. 27916.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka. Vajdája Maxin János, kenéze Karácson.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Gyf. Cent. D. 89.
Km. Neor. D. 22.
Km. Szolnok med. M. 13.
1592-ben* birtokosa Szentbenedeki Kereszturi Kristóf; Tamás György vajda és kenéz; Torda, Graur Demján jobbágycsaládok emlittetnek.
Km. Szolnok int. 3.
Egy 1608-i tanúvallatás* szerint a Básta idejében Kővárból egy csapat feldúlta a falut, a jobbágyok minden lábas jószágát, barmát elhajtotta, még ruhájukat is lehuzták róluk, az asszonyokról pedig még az inget is levonták, egy asszonytól 200 frtot vittek el, s akkor egy leánygyermek is elveszett, „kit soha sem tudunk,” mondja a tanú „hová lött, megholt-e, farkas ölte-e meg?” 13 ökrüket, 60 juhokat s 4 tehenüket elhajtották.
Transilv. fasc. 6. nr. 38.
1609-ben* Báthory Gábor percheni (perecseni) Dévai Györgyöt, fejedelmi házőrét, itteni részében új adomány czimén megerősit.
6. L. Reg. 14.
1610-ben* Dévay György e birtokát jegyesére Kőrösy Annára hagyja.
Gyf. prot. Deus ad aux 326.
1615-ben* Dévay György a birtokosa.
Tatrossy cs. ltára.
1620-ban* birtokosa Horváth Lázár.
Km. Szolnok int. H. 11.
Dévay egy 1630-iki* tanúvallomás alapján a falut szaporitotta és igen jó vizimalmot csináltatott a Szamosra.
NRA. fasc. 1761. nr. 32.
1630-ban* egy tanúvallatás szerint e birtokot Dévay György és neje Kőrösy Anna s ezután második férje Horváth Lázár, azután ennek özvegye birta, midőn az Szamosujvárhoz csatoltatott Bethlen Gábor fejedelem idejében Gerlai Nagy Benedek által.
U. o.
1631-ben* Bercsényi Imre e birtokát Petricsevics Horváth Györgynek leköti.
Km. prot. I. 18.
1653. és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak itt 5 adózó jobbágya volt.
Torma cs. lt.
1668-ban* Apaffy Mihály e birtokot Rácz Péternek adományozta oda 1300 frtba, melyet ő azelőtt is birt.
E. F. L.
1684 okt. 22-én* Kosztin János és neje Hosszu Todorának a fejedelem egy itteni telket ad 600 frtba.
Torma gyüjt.
2141694-ben* birtokosa a fiskus.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1699-ben is a fiskus birja.*
Erd. főkormsz. ltár.
1702-ben* birtokosa br. Jósika Imre, neje Rácz Krisztina jogán.
U. o.
1715-ben* Kosztin János egy telkes nemes.
U. o.
1716-ban* birtokosa Nemes.
Torma gyüjt.
1721-ben* Jósika örökösök birják, egy telkes nemes Kosztin Ferencz örökösei.
E. F. L. XII.
1745 febr. 15-én* Szamosujvár 20 évre zálogba adta deésaknai kamaraispán N.-Kászoni Kászoni Istvánnak, kinek gyermekeitől Makrai József és Elekné birtokába került, 1800-ban kezdette a város tőlük visszaperelni, a mi úgy látszik meg is történt.
Torma gyüjt.
E. F. L. II. 196. B.
V. ö. Kalocsa, Al-Őr.
1763-ban* Kászoni István özvegye s gyermekei Antal, Anna Mágner Antalné és Borbála ifj. Váji Mihályné birják.
E. F. L. XII.
1772-ben* Kászoni Istvánné Demény Kata.
Erd. főkormsz. ltár.
1775-ben* Kászoni Borbála Magner Antalné két itteni telket Nemes Marián vagy Graur Simonnak ad zálogba 600 frtért, úgy 1778-ban márcz. 11-én Vay Mihályné Kászoni Annától egy telkét veszi zálogba, melyet Makrai Elekkel cserélt el, kapott helyette egy más telket Horgospatakán, de e részt is kibocsátotta Makrai Elekné Csikos Juliánnának 1802-ben.
Torma gyüjt.
1786-ban* birtokosai: Magner Antalnak van 4 jobbágya s 7 szegénye, Makrai Elek özvegyének 9 jobbágya, 9 szegénye, Csikos Pálnak 2 jobbágya.
Erd. főkormsz. ltár.
1809-ben* Kászonyi István Szamosujvártól e községet zálogba vette.
Megyei ltár selejt. 724. sz.
1820-ban* birtokosa Szamosujvár városa, van 17 telke.
Erd. kanczellária ltára.
1843-ban* 3 oláh ajku nemes lakosa van.
Megyei ltár.
1863-ban* Szamosujvár város úrbéri kárpótlást kapott.
Urb. Wes. 173. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Graur Ilia, Pádor, Gávris és Juon. Kápolna jelenlegi birtokosa (1898): Szamosujvár városa; 476 h. 1288 öl, a kir. kincstártól zálog folytán szerezte.
Erd. főkormsz. ltár.
Jobbágyszolgálányok: 1553-ban* jobbágyai Szt-Mártonnapját fele 215részben 50, fele részben 25 denárt fizetnek adóban s Szt-Györgykor juhaikból 50-edet adnak.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Kenézeik évente 1 ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet s 1 berbécset adnak.*
Bővebben Csicsóváránál.
1552-ben* a rendes szolgálmányon kivül az összes Csicsóvárához tartozó községek fizettek Bank Pál és emberei számára; Kápolna adott két bárányt 24 denár, 10 csirkét 21 denár, 2 pint vajat 50 denár, 2 sajtot 21 denár, Rettegre és Deésre a tisztnek 5 köböl zabot 1 frt 66 denár értékben.
U. o.
A paraszt lázadás, melyet előbb Alparétnál előadtunk, a nemességet, Erdély három kiváltságos nemzetét a legnagyobb mértékben fenyegette. A körülmények nyomása alatt Lépes Loránd alvajda ide országgyülést hirdet szeptember 14-ére. Megjelent a három kiváltságos nemzet: magyar, székely és szász, kik fegyverben állottak a duló parasztság ellen. Megkötötték itt az uniót, mely részben oka lett a később bekövetkezett Erdély külön válásának.
Az uniót Lépes alvajda 1437* szeptember 16-án erősiti meg, szövege így:
Székely Okltár I. köt CXII. Sz.
„Mi Városkeszi Lépes loránd Erdély alvajdája, tudtul adjuk, hogy szeptember 16-án Kusali Jaks Mihály és Tamási Henrich székely ispánok minden székek székelysége s az összes erdélyi nemesség a hét és két szász székben s Beszterczén lakó szászok között Kápolna községben, miután mindenik rész előadta a maga baját, testvéri uniot eszközöltünk.”
Városkeszi Lépes Loránd vajda czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 12. Abth. 204. Taf.
A szent keresztre tett esküvel fogdták meg egymásnak, hogy e szövetséget örök időkön át meg fogják tartani.
Megesküdtek egyszersmind, hogy a magyar szent korona és dicsőségesen uralkodó Zsigmond római császár, Magyar-, Cseh-, Dalmátország és Kroaczia királya iránt, természet szerint tisztelendő uruk iránt, örökké hűséggel viseltetnek s e régi hívségben megmaradnak. A király ellenségeinek ők is ellenségei lesznek. Az ország megvédésében 216elválaszthatatlanul közreműködnek s a király felszólitására azonnal megjelennek.
Ha pedig a szövetséges részek közül valamelyik nem a király akarata és szndéka szerint cselekednék, akkor a másik kettő a királylyal szemben ezt nem támogatja, hanem csakis térdre borulva fogja kérni a királyt, bocsátana meg a harmadiknak. A most fogadott eskü más esetben nem kötelez s a most kötött dacz-szövetség is csak ily módon állhat fenn továbbra is.
Ez alkalommal közösen azt is megállapitották, hogy a mikor az emlitett részek közül valamelyik táborozik, akkor nyári időben a sereg a mezőkön üsse fel tanyáját.
A közel fekvő helységek öregei tartoznak ilyenkor tanácsot tartani s azután az ők felügyeletük alatt szállitsák a lakók a tábor számára az élelmet a folyó piaczi árban.
A birák az árusok közül az uzsorásokat főbenjáró bünben marasztalják el; a sereg pedig viszont az illető árt tartozik pontosan kifizetni.
Téli időben a sereget a helységekben szállásolják el. A lakosok kötelesek hajlékot adni, vendégszeretően fogadni a hadi népet, de a seregbeliek is tisztességesen viseljék magukat s gazdájuknak semmi szin alatt kárt ne merjenek csinálni.
Ha kárt tevő mégis akadna, úgy ezt a biró jelentse fel a hadvezérnek, a ki a kárt majd minden módon megtéritteti, esetleg a kárt tevő urával, és azon felül a tettest keményen megbünteti. Egyszersmind a tábori fegyelmet a törvényes formák között maga a fővezér fogja fenntartani.
Ellenséges beütés vagy ügyes-bajos dolog alkalmával, ha a szövetség valamelyik tagjának a többiek segitségére van szüksége és ez valamelyik részt segélyadásra hivja: tartozik akkor a felszólitott rész az értesülés után való napon azonnal útra kelni s naponként három mértföldet megtenni.
A felszólitott rész a segélyadást el ne mulassza, hanem szigorú kötelességének tekintse azt pontosan betartani. Ha mégis valaki ezt megsértené, úgy az főbenjáró pörben marasztaltassék el.
Örök hűséget esküdtek egymásnak s ugyancsak eskü alatt megfogadták, hogy elfelednek minden gyülölséget, irigykedést, visszavonást a püspök és a káptalan iránt, úgyszintén mindent, a mi a nemesek, székelyek és szászok között addig történt. Ha pedig mindezek ellenére valaki föl merné ezeket eleveniteni: az hitszegő legyen és a törvényes 217elmarasztaltatásban a többiek ne is védelmezzék. Kikerülhetetlen surlódások esetén az igazságszolgáltatást közösen eszközöljék.
Az emlitett felek: a nemesek (magyarok), székelyek és szászok alázatosan felszólitottak minket, hogy ezen egyezség levelet, melyet ők testvérileg megkötöttek, pecsétünkkel hivatalosan erősitsük meg.”*
Fejér. Cod. Dip. X/VIII. 912. 1.; Székely. Okltár. I. 134. l.; Kurz A. Magazin II. 862–64. l.; Katona. Hist. Crit. XII. 793–97. k.; Schlözer. Krit. Saml. 46.; Arch. Des. Verein f. Sieb. Landk. XII. 83–85. l.; Kovácsoczy. Árpádia III. 37. s köv. l.; Vajda László. Erd. Polg. Mag. Törv. Hist. 182–3. l.; Kemény J. Appendit. Dipl. Trans. 146. (Erd. Muz. Könyvtár); Eder Kár. Ad. Felmeri 66. l.; Gombos Fer. Az 1437. évi Parasztlázadás tört. 102. s köv. l.; Teleki. Hunyadiak kora. I. 78. l.; Hunfalvi Pál. Oláhok tört. II. 84. stb.
Az egyezség megkötése után újból fegyvert fogtak a jobbágyság ellen. Folyt a harcz mindkét részről elkeseredetten s ekkor pusztult el vármegyénk magyarságának* legnagyobb része.
Lásd Alparétnál.
Az itt kötött egyezség idején e községet városnak, oppidumnak írják a latin szövegben. Valószinü, hogy ekkor itt egy kis erődöt épitettek, mondják, hogy alapfalai ma is láthatók az erdőségben, Falkusa felé egy hegytetőn.
Jelenlegi lakosai oláhok. Földmivelők, baromtenyésztők. Ruházatuk házilag készül kenderből, gyapjuból.
Házaikat s gazdasági épületeiket egymástól elkülönitve épitik, többnyire szalmafedél alá boronából.
A XVI-ik század második felében magyarok is lakták, kik az unitárius egyházhoz tartoztak.*
Ker. Magv. XXIII. évf. 229. l.
Gör. kath. egyházközség, 1773 körül keletkezett. A község egy része régi hitében megmaradt s ezek új templom épitéséhez fognak, de még ez évben a főkormányszék rendelete folytán visszaadatott.* Temploma fából épült 1803-ban, Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelve.
Megyei ltár selejt. 33, 34, 171. sz.
Harangjai 1794. évből valók. Anyakönyve 1826 óta. Lelkészei: Nemes Elek, Fink Mikós, Glner Sándor, Kerebecz Péter, Marosán János után a jelenlegi Páska János.
Felekezeti iskoláját 1848-ban létesitette. 1866-ban helyezték jobb karba.*
Kádár. Nevelés és Okt. Tört. 299. l.
1848 deczember 22-én este* Jablonszky ezredes alatt egy osztrák tábor itt állott szembe Bem előcsapatával. 8–9 óra tájban az elől jövő Vilmos-huszárokat erős sortüzzel fogadja. Ezek félrehuzódva, a gyalogságot csatárlánczban bocsátják előre, Tóth Ágoston vezényli. Az osztrákok 218a porgolát kapu mellől tüzelnek reá. Hasztalan, honvédeink a kaput ledöntve, rohamlépésben kergetik a falun át Kaczkó felé az osztrákokat, s községen innen, az árok tetejéig. Ezek Deésre húzódtak vissza, másnap hajnalban Jablonszky széleskörü intézkedéseket tesz mieink megtámadására. Katonáit a magaslatokon állitotta fel s mindent megtett, hogy őket meglephesse. De a meglepetés mieink ébersége miatt nem sikerült, a megkerülés kivihetetlen volt. Alig pirkadt a hajnal, megkezdődött a harcz, a puska- és ágyutűz két óráig tartott. Az osztrák hadsereg fut. Ez volt Bemnek Erdélyben az első diadala.
Kádár József. Bels. Szolnok és Dob. várm. Tört. 1848/49-ben 154–56. l.
Az ágyuk a temetőben voltak felállitva. A gyors ágyutüzelés alkalmával egy tüzérnek saját ágyuja karját kiszakitván, megölte. Ez volt egyetlen áldozata a reggeli csatának, de többen sebesültek meg, köztük egy az őrségre kiállitott Tatár nevü tizedes.* A tüzért két huszár jelenlétében állitólag 1848 deczember 26-án temették el. 1898 decz. 26-án Csegezi Márton galgói vasúti állomásfőnök sírját felkutatván, felhantoltatta s ünnepélyesen megkoszoruzták s mozgalmat inditott egy emlékkő beszerzésére, addig is fakereszttel jelölték meg helyét. Simó Béla tanfelügyelő elnöklete alatt egy bizottság alakult s díszes sírkövet emeltettek fölé, melynek leleplezése nagy ünnepélyességgel történt meg 1900 október 7-én.* A sírkő felirata: „Bem tábornok parancsnoksága alatt a magyar seregnek az osztrákokkal 1848 decz. 23-án itt történt ütközete alkalmával elesett névtelen magyar tüzér emléke. Emelte a hálás emlékezet 1900.”
Kádár József. Belső-Szolnok és Dobokavárm. Tört. 1848–49-ben. 154–156. l. és Szathmári Károly: Emlékeim. 67. l.
Ellenzék 1900 okt. 8–9-ik számaiban részletesen leírva.
Éghajlata egészséges, szélnek nincs kitéve, járvány és jégverés ritkán fordul elő.
1713-ban* szántója 140 köb. vetésre való, rétje 50 szekérre való. Van 6 köböl zabja, egy köböl borsó, 2 véka törökbúza vetése, 14 ökre, 2 ló, 3 tulok, 13 borjus tehén, 25 sertés, 3 méhköpű, 40 juh, kecskéje s egy malma, egy főző üstje, 35 frt adóssága.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* határának fele mondható termékenynek, a többi hegyes és terméketlen. Jövedelemforrása a föld terméke és a barom. Határa két fordulós, nagy része hegyes, 6–8 ökörrel szántható, a hegyi rész évenként javitást kiván, de szekérrel javitani, trágyázni nem lehet. A téri részen egy köböl vetés 6 kalangyát, szemül másfél vékát ereszt, szintúgy a hegyi rész is, de ez csak 5 kalangyát ad; a zab köble 4 kalangyát, szemül 2 vékájával fizet. Erdeje elég, de legelője szűk; 219törökbúzavetés is szokásba jött. Évenként kaszálható rétje kevés, jobbára fordulónként. Mivelnek bizonyos földeket, réteket Péntekben, Dobrocsinán és Tőkepatakán.
U. o.
Szántója adó alatt 115 köböl férőű, kertek jövedelme 24 kr.; elvetettek ez évben 58 köb. búzát, 26 köb. tavaszgabona-félét, 4 köböl törökbúzát, rétje 35 szekérnyi. Malmok jövedelme 15 forint. Jármas ökre, lova 39 tehén 41, tulok, csikó 15, juh 116, disznó 42, méhköpű 3. Van egy főző üstje. Iparosa egy molnár.
1822-ben* határa 2-ik osztályú, 171 köböl vetésre való szántója, 119 szekér szénát termőrétje, 11 ökör, ló, 17 tehén, 6 tulok, borju, 4 juh, 14 kecske, 7 disznó után fizeti az adót.
Erd. főkormsz. levéltár.
Jelenleg határának egy része termékeny, a más kevésbbé termő. Terményei: rozs, zab, búza, lóher és tengeri. Magyar fajta szarvasmarhát, juhot, sertést tenyésztenek. Gyümölcse: közönséges faju alma, szilva és körtve.
Itatója a N.-Szamos s a községen keresztül folyó patak.
1759-ben* a katonai szabályzat szerint zászlótartói szállás volt itt s tartozott a 3-ik osztályba,
Megyei ltár.
A N.-Szamoson egy hajósmalma egy kővel és kerékkel, Busicze Miklós tulajdona.
Határhelyek: 1766-ban* Podu kurczi, Obrese, Podu Gyelunyiszilor, Lakuri, Parou Arinosze, Koszte Mazeritye, Kállya Roszie, Kálya Szeketurilye, Podure Virvuluj, Polnyicza, Ogor, Lungsore (Galgó mellett), Lunka (kaczkói határ mellett), Fundu Ungyuluj, Vlegyásza patak, Botyeszk, Vir Csalalaba, Szeketure, Gregin, Zevoje, Gyalu Maluluj, locul Fauruluj, Klinye, Kepulnyicza hegy, Komoricza, Vrednyisori, Vallya Re, Ruptur, Verebistye, Virvu Roduluj, Gorony, Hiptore, Sztanyistye, Peperigur, Palnyicza Kokosestyilor, Alunyis, Galbiny, Mántye, Koszta Flori, Podu Sováruluj, Sugrasztur, Ponore, Kormánye, Palnyiczuluj Talobán, Szeles, Gropa Burnyi, Bucsum, Belletrup, Pomnyi Petri, Gratope, Szkorej, Viru Szecsuluj, Sie, Celina Blagi, Podu Unsuvára, Groptiyla, Szkorus, Avas, Resztoke, Rippa, Ton Babuluj, Kománu helelált, Budulo, Zeprogye Bárnyi, La Nuk, Palnyicsora, Jezuristye, Hodobánye, Gura Vlegreszi, Krisztes, Plop, Laku Tauruluj, Pojenicza kokostuluj, Roptyila, Bráza, Cintyirium.
E. F. L. XII 1/2. 22. K.
1864-ben* Gropa birnye, Vledeasza.
Pesty Frigyes gyüjteménye.
2201898-ban dülők: Pusztele in Beletruk din Podor, Valea re, Pereu Arinosz, pe podu obrézs Valea re in Lunka, Sub Ogor, La Perf Pe Vrenicsori, Peraduri, La Izvare, Hodobastyi.
Lakossága: 1553-ban* van benne 2 kapu s összesen 4 szegény lakos.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1637-ben* fiaikkal együttesen 55 jobbágy lakója 17 házban lakik.
Km. Lymb.
1703 körül* 10 örökségen ugyanannyi jobbágy lakik; adó alatt van 13 ökör, 10 tehén, 1 ló, 24 juh.
Erd. főkormsz. ltár.
1713-ban* van 4 jobbágy és 13 zsellér lakosa.
U. o.
1750-ben* lakója 2 szabados egy telken egy házban, 4 jobbágy három telkes házban, 2 ily özvegy és egy telken s egy házban, 13 telkes zsellér 10 1/2 telken 11 házban s ily özvegy fél telken s egy házban és 3 külső nélkül való zsellér 1 telken 3 házban, együtt 17 telken 20 házban laknak, 1 ház el van pusztulva.
U. o.
1831-ben* 170 lakossal.
Cons. stat. topogr. 79. l.
1857-ben* van benne 68 lakóház, lakossága 311 gör. kath. és 2 zsidó.
Orsz. ism. Tábla 23. l.
1886-ban 551 lakosból 543 gör. kath. oláh és 8 zsidó.
1891-ben 429 lakosból 2 róm. kath., 415 gör. kath. és 12 izr.
