Kecskeháta.
Kecskeháta.
Nevének változatai: 1461-ben* Kechkehath. 1463-ban* Ketskehát. 1470-ben* Kechkehago. 1577-ben* Keczkehat. 1579-ben* Kecskehát. 1659-ben* Keczikehat. 1750-ben* Kecskeháta, így hívják az oláhok is.
Dl. 25989.
Gr. Bethlen ltár.
Dl. 27508–9.
2. Lib. Reg. Sig. Báth. 100–103.
Gyf. Divers. I. fasc. 4. nr. 28.
Vajda J. cs. ltára.
Erd. főkorm.
Kecskehátához hasonló hegye után vette nevét.
Északról délre nyiló völgyben fekszik, északról a Tárnyicza, keletről a Ples hegyek aljában. Deéstől 31·6 kilométernyire a csáki-gorbói járásban. A hagyomány azt tartja, hogy egykor egy kecskepásztor itt legeltette nyáját s később családjával ide telepedve, alapját vettete volna meg a mostani községnek.
Első megemlitésekor 1461-ben* a Réczekereszturiak birtokában találjuk.
Dl. 25989.
1463-ban* Kereszturi Antal és György itteni részeiket Iklódi Mártonnak vetik 20 arany forintért zálogba.
Gr. Bethlen ltár.
2611467-ben* Mátyás király a pártütő Iklódi Mártonnak itteni részét elkobozván, azt Kovács Istvánnak volt kamaragrófnak adományozta, de az igtatásnak Iklódi Márton neje és fiai János és Tamás ellentmondtak. 1469-ben* Iklódi Márton fiai Tamás és János a maguk és atyjuk nevében Mátyás királyt itteni részüknek Harambasa, Szubasa, Javrank vajda és Karacha részére való netaláni eladományozásától tiltják.
Dl. 27330. és 29051.
Km. prot. f. 141.
1470-ben* Mátyás király a hűtlenségbe esett Iklódi Mártonnak ezen birtokát Dési Oláh Péternek és Jánosnak adományozta, de Iklódi Márton özvegye és fia Tamás ennek ellentmondtak.
Dl. 27508–9.
1482-ben* Iklódi Dési Péter és János itteni részüktől, melyet néh. Iklódi Márton birt zálogban, Kereszturi Györgyöt és fiát Pétert eltiltják.
Km. prot. 1534: 38.
1488-ban* Kereszturi Simon itteni részét testvérének Mihálynak adományozza oda.
Km. prot. I. 101.
1496-ban*6 Sajókereszturi Simon itteni részét Kereszturi Péter gyalui várnagynak veti zálogba.
Km. prot. m. 107.
1503-ban* Kereszturi Fülöp itteni részét Kresztelanczi Tóth Györgynek veti zálogba.
Km. prot. Michael 111.
1547-ben* Sajókereszturi Boldizsárnak itteni része, mivel nejét halálra kínozta s kicsapongó életet folytatott, s feje, becsülete és vagyona elvesztésére itéltettet, elkoboztatván, azt Fráter György Gyerőmonostrai Kabos Mihálynak adományozta oda.
Km. Doboka K. 45.
1549-ben* azon Gyerőmonostrai Kabos Mihály az erdélyi helytartó jóváhagyásával Kereszturi Boldizsárnak itteni részét neki és fiának Tamásnak visszaadja.
Km. prot. AA. 17.
1555-ben* néh. Kereszturi Orsolya leányának Ilonkának leánya Anna Kereszturi Lukácsot itteni részének Kereszturi Boldizsár javára való elidegenitésétől tiltja.
Km. prot. Isab. Reg. 114.
1561-ben* Gyulai Mihály a Pestesi Györgynél és Sulyok Mátyásnál zálogban levő itteni részeket magához váltani akarván, mivel azt kiadni nem akarták, azokat perbe fogta.
Gyf. kápt. Doboka fasc. 1. nr. 4.
1570-ben* mivel néh. Petrovics Péter erdélyi helytartó Keresztúri Boldizsár a hadban való meg nem jelenés miatt itteni részétől megfosztván, azt Gyulai Mihálynak adományozta oda, arról most azon Boldizsárnak fia Kereszturi Tamás Gyulai Mihálynak és gyermekeinek Mihály, Boldizsár, Erzsébet és Anna javára lemond.
Gyf. kápt. AA. 41.
2621577-ben* Gyulai Mihály, Kereszturi Gáspár birják, annak Pap, ennek Zwzin nevü jobbágya emlittetik.
2. Lib. Reg. Sig. Báthory 100–103.
1579-ben* néh. Lepsényi Miklós leánya Anna itteni részét férjére Sombori Székely Illésre hagyja.
Gyf. Div. Cott. I. fasc. 4. nr. 28.
1582-ben* Szentmártonmacskási Macskási Ilona, előbb Lepsényi Miklósnak, majd Horváth Jánosnak özvegye és gyermekei Lepsényi István és Lepsényi Anna Székely Illés özvegye s most Tamásfalvi Dénesné, valamint Horváth Gáspár, Miklós és György itteni részeikbe beigtattatnak, de Macskási Gábor ellentmondott.
Km. Neor. Q. 91.
1588-ban* Szentmártonmacskási Macskási Ilona, előbb Lepcsényi Miklósnak, most Horváth Jánosnak özvegye, néh. Sajókereszturi György itteni részének elfoglalásától Gyulafi Ferenczet eltiltja.
Km. Doboka M. 6.
1592-ben* Báthory Zsigmond néh. Gyulai Mihály fiát Ferenczet itteni részében mindkét ágra nézve megerősitette, de Felső-szentmártonmacskási Horváth Gáspár néh. Kereszturi István és György részeért, Csomafái Kereszturi János pedig néh. Kereszturi Boldizsár itteni részeért ellentmondott.
Km. Doboka G. 45.
1596-ban* Horváth György itteni részét jegyesének: Sombori Magdolnának hagyományozza.
Km. prot. A. 349.
Sepsi-szentgyörgyi Daczó család czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. 95. Taf.
1605-ben* Algyógyi Kún István és Gotthárd nénjök Putnoki Boldizsárné Gyulai Annával itteni birtokrészük felett egyezségre lépnek.
Dr. Vajda János családi ltára Alparét.
1625-ben* Kún István özvegye birja.
Gyf. Cent. K. 10. Km. prot. T. 91.
1640-ben* Veglai Horváth István a maga és nővére Horváth Ilona Becsky Zsigmondné nevében itteni részét öcscsére Ferenczre hagyja.
Km. prot. II. 172.
1651-ben* Ébeni Istán itteni részét nejére Kún Ilonára, ez pedig 1666-ban öcscsére, Kún Istvánra hagyja.
E. F. L. XII. 13. E.
1659-ben* Sepsi-szentgyörgyi Daczó László egy itteni jobbágyát Réczekereszturi Daczó Györgynek veti zálogba.
Vajda János család ltára.
1661-ben* Szabó Gergely alispán itteni 2 jobbágytelkét nejére Vajda Juditra s annak első férjétől Csernátoni Istvántól való gyermekeire 263István s Margitra hagyja, mivel 250 tallér és 300 forinton őt a tatár rabságból kiváltotta.
Km. Doboka S. 84.
1693-ban* néhai Gyulai Anna utódai: Daczó Ferencz, Kabos Sándor, Daczó Györgyné, Keczeli Istvánné Daczó Ilona, Maksai Balázsné Daczó Kata, Széplaki Petrityevit Horváth Miklósné Sárosi Zsuzsa itteni s több szomszédos községbeli részükön, melyek 1674-ben osztatlan maradtak, megosztoznak mintegy 10 jobbágy házhelyen, melynek egyike Bellény Zsigmondnénál van zálogban, ugyanakkor van itt Kún részbirtok.
Dr. Vajda János és ltára.
1694-ben* birtokosai Bánffy György, Baczó Ferencz, Igaz Gáspár és Belényiné.
Gyf. Doboka fasc. 1. nr. 23, 24.
1700-ban* gr. Teleki Józsefné Kún Borbála itteni részeit gr. Bethlen Mihálynak adja cserébe, melyet 1716-ban* gr. Bethlen István és Borbála, Bethlen Ilona Dujardin Ferencznének engednek át.
Procur. Sikó. Erd. Tábla V. 49.
U. o.
1707-ben* Bánffy Györgynek itt 2 zsellértelke volt.
Transilv. fasc. 9. nr. 74.
1739-ben* Daczó Ferencz birja egy részét, a következő évben Daczó Ágnes Török Menyhártné, Daczó Julia Miklós Sámuelné.
Proclam.
1759-ben* báró Naláczy Sárát vejének br. Bánffy Dénesnek s fiainak György és Dénesnek itteni részébe zálogjogon beigtatják.
Gyf. Cent. CC. 63.
1775-ben* Bánkfalvi Andrási Péter s neje Miklós Julia részére a Daczó-féle javak kitudhatása végett esketnek.
Proclam.
1801-ben* birtokosai: Thallinger Frigyesnek van 7, gróf Mikes Istvánnak 7, gr. Nemes Györgynek 4, Vajna Istvánnak 2, Hodor Simonnak 2, Kandó Zsigmondnak 2, Dászkel családnak 1, Domokos Károlynak 2 telke.
Erd. főkormsz.
1809-ben* birtokosai: id. gr. Bánffy Györgynek van 4 telke, Theilingerné Rácz Zsófiának 6, gr. Nemes György örököseinek 3, Vajna Istvánnak 1, Hodor Jánosnak 1, özv. Domokos Károlynénak 9/12, Kandó Zsigmondnak 1, özv. gr. Mikes Istvánnénak 1, Dászkál Péternek 1, Dászkál Tódornak 2.
Ez évbeli nemesi gyalogseregben részt vettek innen: Hoszu Nyikita és 17 Dászkál nevü, 4 Kerebeczán, Joga, Sztanistye 1-1, Kardos 6 és 1 Kita családbeli. (Hodor. Függ. 70. l. Erd. főkormsz. ltár.)
1820-ban* birtokosai: gr. Bánffy Ferencz, gr. Mikes Zsigmond, br. Szentkereszti István, Eperjesi Antal, Vajna István, Hodor János, Farkas János, Miske András, Endes Róza, Fráter Antal és Gondos István.
Erd. kanczellária ltára.
2641827-ben* Kisbuni Vajda Lajos egyik birtokos.
Proclam.
1837-ben* birtokosai: Bánffy és Mikes grófok, br. Szentkereszti, Szarvady, Jabroczkyné, Kandó, Farkas, Macskássy, Hodor, Eperjessy nemesek s több adózó oláh ajku nemes.
Hodor. Dobokam. Esm. 559. l.
1863-ban* br. Bánffy Albert, gr. Rhédey Mária és örökösei, özv. Szarvadyné Szőcs Eszter 2 jtelek után, Sikó Miklós, Hodor Károly, Farkasné Hodor Mária, Durus József, br. Szentkereszti Karolin, Cseh Ferencz részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 84–176. l.
1866-ban* az itt összeírt 47 füst közül 27 nemesi füst volt. Nemesi jogu birtokosai voltak: Botházi Szarvady Dénes, Kardos Mihály és 3 Papp, 14 Dászkál, 2 Kerebiczián, 3 Iuga, 1 Revnyik, 1 Sztanyistye, és 1 Serbán családbeli.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi lakosai románok. Földmívelők, baromtenyésztők, józan életüek, szorgalmasok és békeszeretők. Egykor lakták magyarok s ezek adtak nevet a községnek. Ruházatuk házilag készül. Házaikat egy szoba, konyha, s gazdasági épületeiket fából épitik, szalmafedél alá.
Az idevaló felbujtogatott jobbágyság 1848 őszén Füzes-Szt-Péterre rohant s itt az udvarokat, köztük a Sászai Pap utóbb Szőcs udvart feldulták, butorokat összevagdalták, részben elégették.*
Sászai Pap Gyula cs. ltára. Kecsed.
Régen több birtokos lakta, ma egy sem lakik itt. A tatár rabságban levő Putnoki Zsigmond 1661-ben* ide ír levelet Szemere Pálné Putnoki Klárának, Daczónak, Ebeninek, Kún Gergelynek, melyben keserves raboskodását panaszolja s kiszabaditására kéri fel ezeket, mint rokonait.
Tört. Tár. 1886. évf. 118–120. lap.
Gör. kath. egyházközség temploma fából épült a régi templom helyén 1883–84-ben. 1885-ben szentelték fel az apostolokat megszálló Szentlélek tiszteletére. Papjai: Pintye Timófia, Pap János, Rusz Miklós s jelenleg Pap István. Iskolailag Récze-Kereszturral egyesült.
Éghajlata mérsékelt, szélnek délről van kitéve, a többi oldalról magas erdős hegyek védik, jég ritkán bántja, levegője egészséges.
1721-ben* határa kétfordulós, termő része 84 köböl, terméketlen 26 köböl férőü, a hegy alatt földje fehér-sárgás agyag, eléggé termő, de trágyázást kiván; 6 ökörrel kétszer szokták szántani, közepes őszi, tavaszi vegyes gabonát terem, szénája jó; őrölni 2 mértföldnyire járnak. Épületnek s tűzre való fája elegendő; hadi útban fekszik. Vásárba Deésre és Kolozsvárra járnak, attól 2, ettől 3 mértföldnyire. Elvetettek 265ez évben 21 köböl őszi, 11 köböl tavaszi gabonát, elegyes búza lett 155 zab, árpa 75, kender 20 kalangya, széna 30 szekérnyi. Van 19 ökrük, 16 tehén, 10 borju, 5 ló, 54 juh, 7 méhköpű, 42 disznójuk. Adóssága 59 frt.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenleg határa közepes termésü, mindennemü gabona termesztésre alkalmas. Állatai hazai fajta szarvasmarha, bival, korcs mangalicza sertés és raczka juh. Gyümölcse: kevés alma, szilva és körtve. Itatóját forrásai szolgáltatják.
1890-ben alakult tűzoltó-egyesülete, parancsnoka a cserneki körjegyző.
Határhelyek, dülők 1898-ban: Fácza csel Máre, része a Pucsura; Fácza Temestyekuluj, részei a Fundu Nukuluj, Venyes, Teu; Lupoje, részei: Doszu Szfezecseluluj, Ambreus és Fácze Ambrusuluj (Ambrus egykor falu helye). Észak felől Doszu Dumbravi, része Zeraszta.
Lakossága 1700-ban* van 11 jobbágy családfő lakosa 11 házas telken. 1721-ben* 2 jobbágy, 7 zsellér, 3 kóborló, 4 urasági szolga, kik 11 1/2 házastelken laknak. El van pusztulva 2 házastelek.
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
1750-ben* lakik itt egy 9 egy telkes nemes 2 1/2 telken 9 házban, 23 zsellér 20 telken 21 házban és 3 kóborló, kiknek nincs se házuk, se külsőségük.
U. o.
1830-ban* 245 lakossal.
Cons. stat. topogr. 85. l.
1837-ben* lelkek száma 282, házaké 42.
Hodor. Dob. Esm. 559. l.
1857-ben* 232 lakosból 1 róm. kath., 229 gör. kath., 2 ev. ref., házak száma 48.
Orsz. ism. tábla 27.
1891-ben 271 lélekből 261 gör. kath., 1 gör. keleti, 9 izraelita.
Adója 1721-ben* 149 frt 30 kr., 1898-ban 726 frt 98 kr.
Erd. főkormsz. ltár.
