Kentelke.
Kentelke.
Nevének változatai: 1279-ben* Kendtelek. 1300 körül* Kenteluk. 1355-ben* Kendtelek. 1458-ban* Kentheleke. 1612-ben* Kendtelke. 1615-ben* Kentelke. Oláhul Tyintyelek.
Fejér. Cod. V. vol. II. 547.
Dl. 30574.
Gr. Teleki ltár.
Dl. 27317.
Erd. kanczellária 1700. 147. sz.
Tatrossy cs. ltára.
Nevét Kend nevü alapitójától vette.
Sik téren fekszik a Sajó jobb partján, Deéstől 45·9 kilométernyire a bethleni járásban.
Kentelke eleinte Doboka várához tartozó várföld volt. Mint ilyet IV. Béla király – bizonyosan a tatárjárás után – (1242–1270 közt) Lőrincz erdélyi vajdának adományozta oda. A vajda halálával azonban sok birtokos kezén fordult meg jogtalanul, mert végre törvényes birtokosához a vajda fiához Lőrincz szörényi bánhoz került.
A bán azonban 1279-ben* királyi beleegyezéssel Kentelkét a szomszéd birtokosnak s egyuttal rokonának Radnai Brendelin fiának Hencz azaz Henrik ispánnak, akkori budai várnagynak eladta.
Fejér. Cod. V. vol. II. 547.
Henrik után valószinüleg fiára Radnai Miklósra szállott, a ki azonban 1300 körül* elhalt bátyja Benes (Benus) árváinak osztály szerint örökül átengedte és 1345-ben* Kentelke birtokosául azon Benusnak fia Miklós ispán fia emlittetik.
Dl. 30574.
Erd. Muzeum.
Ezen Benes fia Miklóstól e birtokot a Kachich nemzetségbeliek* s különösen a Széchényiek őse Tamás erdélyi vajda fia Kónya vette el. Jogczimük úgy látszik kir. adomány volt, mert Benes fia Miklós az e miatt ellenök inditott perben IV. Béla és IV. László okleveleivel bizonyitotta tulajdonjogát. A biró erdélyi vajda 1355-ben* el is rendelte visszaigtatását, de úgy látszik minden eredmény nélkül, mert Kentelke az ugyancsak Kachich nemzetségbeli Palásti Radó fia Miklós birtokába 304került, de ő azt 1388-ban* arra Széchényi Kónya fiainak Frank és Simonnak engedte át.
V. ö. Dl. 30294. és gróf Teleki ltár 7160. sz.
Gr. Teleki ltár.
Dl. 30294.
1417-ben* Kentelki Mihály fia Simon emlittetik. Azoknak magvuk szakadván, 1422-ben* Zsigmond király azt Szántói Laczk Dávidnak Szlavonia bánjának adta zálogba, de mivel másfelől Martonfalvi Greb vagy Geréb János a Vingárti Gerébek őse és fiai Miklós, János, András ezen birtokhoz, mint szintén a Kachich nemzetségből származók, öröklési jogot tartottak, ezek Laczk Dávid bánnal úgy egyeztek ki, hogy ha akár a bán, akár pedig a Martonfalviak kapják adományba,* akkor mindenik fél köteles a másikkal abban megosztozni, úgy azonban, hogy ezen felül Szécsényi Mihály fia Simonnak itteni udvarháza és malma már most is a Mártonfalviaké legyen. De 1424-ben* Szántói Laczk Jakab és Dávid Móriczhidi János és fiaival titokban egy másik kölcsönös egyezséget kötöttek, a mely szerint magvukszakadtával Kentelke a Móriczhidiakra szálljon. Midőn pedig Kentelkét 1424-ben* azon Szántói Laczk Dávid bán csakugyan királyi adományban kapta, s mivel azon emlitett 1422. évi egyezségnek eleget nem tett, a Mártonfalvi Gerébek perrel támadták meg, de 1428-ban* Zsigmond király őket e keresetüktől elütötte s Kentelkét, mivel akkor Szántói Dávid bán már nem élt, fiának Szántói Laczk Györgynek adományozta oda.
Gr. Bethlen ltár.
Dl. 27006.
Haz. Okltár 373.
Dl. 11517.
Dl. 30294.
U. o.
1441-ben* Szántó Laczk György nejétől Botos Zsófiától 76 márkát vevén kölcsön, ennek fejében neki Kentelkét malmaival és szölleivel együtt leköti.
Km. prot. ab. 72.
1456-ban* Kentelke, mint Bálványosvár tartozéka emlittetik, s mint ilyen, a Laczkfiak kihalásával a Bánffyak s a Váradyak birtokába került, de ellentmondással, a miből per lett s e közben Mátyás király 1458-ban* Vingárdi Geréb János Erdély alkormányzójának adományozta.
Dl. 27898.
Dl. 27317.
1463-ban* előbbi tulajdonosainak került ismét birtokukba. A hűtlenségbe esett Bánffy László és Zsigmondtól a király 1467-ben* elvevén, a váradi püspökségnek adományozta.
Dl. 26893. és 27908.
Dl. 27917.
1482-ben* továbbra is Bálványosvár tartozéka, ottani tisztje a váradi püspöknek Ficsór János.
Dl. 27540.
1489-ben* Szász Pál idevaló lakos beigtató és Rws János, Bwower (Boér) György lakosok emlittetnek.
Dl. 27553.
1590-ben* Magyari Mátyás, mint a püspök személyese, idevaló lakos emlittetik.
Dl. 27554.
3051492-ben is Bálványosvár tartozéka.*
Leleszi Conv. fasc. 1492. nr. 29.
1553-ban* Szamosujvár tartozéka, három kőre járó malmuk van.
Urb. et conscr. fasc. 87. nr. 29.
1590 körül* Báthory Zsigmond e szász falut Szabó Balázsnak adományozta. 1598-ban* Szamosujvárhoz tartozik, lakosai közül Boldizsár Márton és Venkler András emlittetik.
Act. partic. 536. pag. 1011.
Km. Doboka F. 1. 13.
1600-ban* Mihály vajda e birtokot, melyet előbb teendő szolgálataiért Bornemisza Miklósnak adományozott, de mivel az Erdélybe jönni nem akart, megint reá szállott, most Perusits Máténak s nejének Torni Zsófiának adományozta oda, a kiket* Erdély rendei is ebben megtartani igértek. 1602-ben is Pressy* Máté birja.*
U. o. p. 26.
Magy. Tört. Tár XVIII. 33.
Orsz. ltár.
Egy 1603-ik évi* feljegyzés szerint Dr. Piterle csász. biztosnak adományoztatott.
Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87. B.
Gyf. prot. Deus ad auxilium fol. 95.
Magy. Tört. Tár. XVIII. 35.
1604-ben* az erdélyi csász. biztosok e falut Kemény Boldizsárnak inscribálják.
Erd. kanczellária ltára 1700. 147. sz.
1612-ben* a szamosujvári várnak itt 3 nemes gyalogpuskása van; Kovács András és János, Ferenczi János és Bolonya György kiskorú.
1615-ben* Kemény Boldizsár s fia János tiltakoznak az ellen, hogy Török István, Mocsonyi Gergely és Folty Gergely Kentelkét nekik visszabocsátani nem akarják, noha azt tőlük perrel megnyerték.
Km. prot. E. 175.
1615-ben* Bethlen Gábor Török Istvánt s nejét Kun Borbálát, másrészt rettegi Fotly Gergelyt s testvérét Pribék Tamást és neje Tarczai Borbálát s végül kaczkói Mocsonyi Gergelyt s nejét Török Annát Kentelke birtokában megerősiti. Ugyanez évben* idevaló birtokosnak emlittetik Köblösi Gergely.
8. L. Reg. 12, 13.
Tatrossy cs. ltára.
1616-ban* a fejedelem e birtokot Kemény Boldizsárnak inscribálta.
9. Reg. 34.
1631-ben* Kemény János, utóbb fejedelem, birta e falut és a hozzátartozó jószágokat.
Hodor. Függelék 103. l.
1642-ben* Rákóczy György helyben hagyja a Kemény János, Boldizsár és Péter közt történt 1641-beli osztozást, melynek értelmében az egykor Szamosujvárhoz tartozó birtok azok nővéreinek Zsófiának papolczi Mikes Benedeknek és Katalinnak keresdi Bethlen Ferencznének jutott.
20. L. Reg. 5.
3061678-ban* Gergely e birtokát végrendeletileg neje Toroczkai Máriára s ennek halála után fia Ferenczre hagyja, de úgy látszik, hogy még ezután sokáig élt s a végrendeletet is azért tette, mert Teleki, Rhédei és Mikes kérték valahová való menésre vagy épen követségbe.
Torma gyüjt.
1682-ben* Apaffy Mihály Bethlen Gergelyt s fiait: Ferenczet és Farkast e birtokba, melyet még atyjuk Ferencz II. Rákóczy Györgytől kapott, megerősiti. 1692-ben* birtokosa Bethlen Gergely.
Erd. főkormsz. ltár.
Km. Lymbus.
1694-ben* birtokosa Bethlen Gergely, kinek* leányai voltak: Katalin II. Apaffy Mihály özvegye; Klára gr. Bánffy Györgyné; Judith Lázár György özvegye, ezek élnek 1717-ben.
Gyf. Doboka fasc. I. n. 23, 24.
E. F. L. III. 191. D.
1702-ben* birtokosa gr. Bethlen Ferencz.
Erd. főkormsz. ltár.
1731-ben* birtokosai: néh. gr. Bánffy Györgynek gr. Bethlen Klárától való gyermekei: Katalin br. Wesselényi Istvánné; Klára gr. Bethlen Ádámné; Mária r. Gyulai Ferenczné; br. Lázár János és Lázár Anna Korda Lászlóné.
E. F. L. III. 191. A.
1738-ban* itteni birtokosok gr. Bethlen Ádám s neje gr. Bethlen Klára, br. Korda György, br. Lázár János.
U. o. 164. B.
1772-ben* gr. Gyulai Sámuel és Bornemissza Kata itteni részüket gr. Bethlen Miklósnak és neje Csáky Katának vetik zálogba.
Torma gyüjt.
1766-ban* birják gr. Lázár János gr. Bethlen Miklós, gr. Kendeffy Elek 1. neje gr. Lázár Anna után, gr. Gyulai Samu, br. Korda György és Wesselényi István özvegye, kitől 1769-ben a fiskus e birtokot elperelte.
Ekkori egyháztagok: Zitás Mihály, Mathias Suster, Ernei Tamás, Konner Gergely és Balázsné emlittetnek.
1782-ben* a fiskus e birtokot a fiskalitások közül végleg kitörülvén, a gr. Bethlen családnak adja cserébe Ebesfalváért.
Erd. L. Reg. XII. 234.
1786-ban* birtokosai: gr. Bethlen Józsefnek van 27 jobbágya, 7 zsellére, gr. Bethlen Miklósnak 5 jobbágya, gr. Bethlen Jánosnak 21, gr. Bethlen Gergelynek 6, gr. Bethlen Lászlónak 12.
Erd. főkormsz.
1809-ben* birtokosai: gr. Bethlen Jánosnak volt 41, gr. Bethlen Dánielnek 9, reform. egyháznak 2 telke.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* birtokosai: gr. Bethlen János özvegye, gr. Bethlen Dániel és a ref. egyház.
Erd. kanczellária ltára.
1863-ban* gr. Haller Borbála özv. gr. Bethlenné, gr. Bethlen Ferencz, br. Wesselényiné gr. Bethlen Zsuzsánna, gr. Bethlen Sándor és Zachariás Mária részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wesen 69–180. l.
3071866-ban* az itt összeírt 141 füst közül 15 nemesi füst volt.
Erd. főkormsz. ltár.
Nemesi jogu birtokosai voltak: Vályi Elek, Rácz József és Vaszil, Botzig Gyorgye, Moldovay János, Szőcs Gavrila és Tódor.
Census jogu birtokosai közül a legtöbb adót fizető Goldstein Dávid volt.
Jelenlegi birtokosai (1898): néh. gr. Bethlen Béla, szerzemény vétel útján gr. Bethlen Józseftől és testvéreitől, 367 k. hold, jelenleg nagybátyja után örökölte gr. Bethlen Balázs. Theil Anna, öröklés férje Pattantyus Jakab után, gr. Bethlen Sándor és Miklós-féle birtok, 350 k. hold.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai a rendes Szt-Mártonnapi censust fizetik.
Urb. et conscr. fasc. 87. nr. 29.
E község, mint neve is mutatja, hajdan magyar volt. 1070-ben* már fennállott, hagyomány szerint egykor cserevásárok helye. Kún, bessenyő, tatár kipusztitotta e vidék magyarságát. Lőrincz vajda új telepesekkel népesitette be; a XVI-ik században magyarok és szászok lakják.
Ev. ref. Névk. 1890. 9. l.
1603-beli* összeírás szerint az előző évi háboru alkalmával úgy elpusztult, hogy egyetlen ház s egyetlen lakója sem maradt. Básta hajdui rabolták ki, gyilkolták le lakosait. Egyedüli udvarhza is pusztán, lakatlanul áll.
Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 65. nr. 87.
A XVII-ik század elején szász és magyar lakosai vannak. Jelenleg oláhok lakják, földmivelők, marhakereskedők. Házaik gazdasági épületeik fából épitvék, szalmafedél alatt.
Határában a község felől nyugatra, a Bönger patak mellett, két halom emelkedett, e század elején még jól kivehető volt, ma szántóföld lévén, ennek folytán a térrel egyenlő lett; erről azt tartják, hogy a kerlési ütközetben elesetteket, főleg a kúnokat ide temették volna el.* A másik „Kúnhalom”, az előbbitől távol a hegy aljában.*
Hodor. Dobokam. Esm. 784. l.; Kővári: Erd. Tört. I. 72. 1.; Kővári: Erd. Épitészeti Eml. 317.
Kovács István. Erd. Muz. Egyl. Évkönyve 102. l. 1860. évf.
1849-ben a Sajó-Magyaros felől az Akasztej nevü határrészben honvédeink megfutamitották Urbán hadseregét.
Róm. kath. egyházközség, plébánosa János, 1332–37 közt* fizetett 1 garast és 8 pensa denárt.
Mon. Vat. pápai tizedlajstr. 100.
A községnek a nyugati, Sajón túl való részében a régi szász templomnak, mely kőből volt épitve, nyomai ma is láthatók.
3081622 január 12-én* az egyház vagyona egy ezüst kehely és tányér, volt két harangja, a nagyobbikat eladták.*
Törpényi Abel Gáspár dékán: Consignatio Inventatoriorum seu Bonorum cuiusquae Eccl. Paroch. Scholequae in Capitulo Nagy-Saioensis. Kézirat és Ev. ref. Névkönyv 1890. évf. 9. l.
Ekkori egyháztagok: Zitás Mihály, Mathias Suster, Ernei Tamás, Konner Gergely és Balázsné emlittetnek.
Ez összeírás szerint a papnak minden gazda adott 2 kal. búzát, 12 denárt s az igások egy szekér fát, a quarta mellett fizették a kis dézmát csirkéből, malacz- és sajtból s ezért a pap köteles volt hiveit egyszer megvendégelni. Esketésért egy veder bor, mátkaság eszközléseért 2 denár, 1 kalács és lepény, keresztelésért 2 denár, a nagyok temetéseért 9 denár és 1 tyuk, a kisebbekért 6 denár, 1 csirke; a pénz harmada a rektoré; a pap ezekért évenként egy veder bort, a rektor pedig két vedert volt köteles adni hiveinek.
1674-ben* a ref. egyháznak 5 drb szövetnemü urasztali készletét írják össze, köztük egy éneklő székre való kendőt.
Consignat etc.
1695-ben* kentelkei és a szászczegői ev. ref. pap Margitai János.
Széki esp. ltár.
1715 körül a birtokos Bethlen grófok a már jobbára oláh lakta községben az ág. Evang. pap helyébe ev. ref. papot állitottak be s templomot épitettek.* Az idevaló ref. pap tett szolgálatot Árokaljára és Kerlésre. Gr. Bethlen János a múlt század végén Czegéből 6 magyar jobbágy családot telepitett ide, de ezek az oláhok zaklatásai s boszantásai folytán elköltöztek. 1810-ben már csak 3 ev. ref. család volt: Lénárt Márton udvari tiszt, Czimbalmos György és Sebestyén József, de ennek utódai oláhokká lettek.
Capt. jk.
1863-ban* az ev. ref. egyház részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 208. l.
1866-ban a beszterczei ev. ref. anyaegyház felállitásakor papja is odaköltözött, magával vivén az egyházközség jövedelmét: 48 hold birtok haszonélvezetét, 331 frt 1 kr. dézma és 625 frt szőlő dézmaváltság kamatait s így vált lehetővé Beszterczén az anyaegyházközség.*
Ev. ref. Névkönyv 1890.
1890-ben 2 ev. ref. lélek van. 1898-ban* Szász-Czegőnak leányegyháza, lelkek száma 27.
Névkönyv.
Papjai 1754-ben Váli János; 1772-ben Mátyás Zsigmond; 1791-ben Jánó András; 1799–1843-ig Herczeg István,* ki 1827 óta sajói káptalan dékánja;* Vályi Elek 1844-ben foglalja el papi hivatalát s vitte ez anyaegyházban annak megszünése vagyis 1886-ig. A káptalannak 1848 óta esperese, dékánja volt.
Ev. ref. Névkönyv 1890. évf. 10. l.
Hodor. Függelék 103. l.
Vályi Elek, Vályi Pál marosszéki ev. ref. esperes fia, 1820-ban 309született; 1848 októberében, tavaszszal és nyár folyamán a „Kolozsvári Lapokba” írt czikkeért s hazafiasságáért a tribunok halálra keresték, de szülőfalujába menekülés közben Bátoson majdnem életével lakolt. Részt vett az agyagfalvi gyülésen s ezen gyülés határozata folytán keletkezett táborozásokon. Nevezetesen Szász-Régenben egy szász birtokost, nejét és leányát, Lépácsek volt katona alorvost családjával és néha összeroncsolva, megkínozva odahurczolt, betegen fekvő Szabó György kerlési járás szolgabiráját mentette meg a haláltól. Saját élete többször volt fenyegetve. Az Urbán tábora háromszori kiveretése után 3 havi bujdoklás után Beszterczén volt a muszkák bejöveteléig. A fegyverletétel után 1849-ben Szathmármegyébe menekült, hol Szamosujlakon a gr. Bethlen udvarban darabont volt Bálint Elek álnéven, a szilágysági biztos letartóztatta, miután egy barátjával felismerték. Szamosujvárt odahagyva, kertész lett Tunyogon, ezt különösen kedvelte s kedveli ma is, szakavatott gyümölcstermelő és kiváló promologus; 1850. év őszén Bolyai tanár alkotta rendszer szerint kemenczéket kezdett rakni s egy év alatt 100-at rakattak vele. 1851-ben elfogták, 1852-ben előbb kezességre kibocsátották s közbenjárásra kegyelmet nyert. A „Kolozsvári Közlöny”-nek „Sajómenti” aláírással levelező tagja volt. Megírta a „Nagy-Sajói Egyházmegye Történeté”-t.* Volt gyümölcsfaiskola kezelőbiztos. Nagy és új gyümölcsöse közepén lakik, távol a falutól, miután a beszterczei lelkészségből, mely egyház alapitásában egyik főtényező volt, nyugdíjba vonulva, kertészeti szenvedélyeinek él a már elaggott öreg.
Ev. ref. Névk. 1889–1900. évf.
1837-ben* Kendtelke és Árokalja együtt alkottak volt egy ágostai evangelikus egyházközséget. Ma ez is megszünt.
Hodor. Dobokam. Esm. 784. l.
Gör. keleti egyházközsége a múlt században alakult. Temploma fából ezelőtt 50 évvel épittetett. Van két harangja, az egyik 1713-ik évből való, a másikon, melyet 1817-ben öntettek, „Ad Gloriam Dei” felirat van. Jelenlegi papja Rusz Miklós. Iskolát 1848 óta tart fenn.
Éghajlata egészséges, mindenféle gabonának, gyümölcsnek kedvező, jég ritkán bántja.
1721-beli összeírás szerint* határa kétfordulós, egy része délnek fekszik; talaja a téren fekete és nedves, részben köves, fövényes és eléggé termő. A hegyoldalon barna s ez a rész termékenyebb. Szántani 6 ökörrel szoktak a trágyáztalan részben rozsot, búzát vegyesen vetnek s elég tisztán terem; szénája jó minőségü; tüzelésre való erdeje 310van. Hadi út terheinek ki van téve. A Sajó gyakran elönti határát s e miatt nagy kárt szenved. A földesurak itt levő malmában őrölnek, vásárra Beszterczére járnak, melytől egy mértföldnyire fekszik. Termőföldje 79 köb. férőű; elvetettek ez évben 26 köb. ősz-, 13 köb. tavaszgabonát s termett 169 kal. búza, 82 kal. zab, árp 5 kal. kender, van 5 véka törökbúzavetésük; rétje 79 szekérnyi, 15 kapásra való szőlőjében 75 veder bort szüretelt, adósságuk 36 frt. Van 22 ökrük, 34 tehenük, 18 borju, 1 ló, 31 juh, 52 disznójuk.
Erd. főkormsz. ltár.
1778 óta* van sóskútja.
Hodor. Függ. 103. l.
1821-ben a Cziráky-féle úrb. osztályzat szerint határa I. osztályu.
1837-ben* határa róna és nagyon jó, legelője szűk, szőlője, erdeke kevés, utczái posványosak s e miatt egészségtelen a levegője. A Sajó magát a községet áradások alkalmával gyakran fenyegeti. Hodor egyik szőlőhegyét Györgyhegye-nek emliti s kerlési csata hőseként tünteti fel, mint a ki megölte Bunger nevü kúnt. Ez mese. Gr. Bethlen Jánosnak a jelen század elején egy derek praefektusa volt, György László, ki Kerlésen lakott s ez épitett itt is fel egy szőlőt ritka fajokkal és gyümölcsöst s róla nevezik Györgyhegye-nek.*
Hodor. Dobokam. Esm. 783. l.
L. Árokalji Énekek, Kolozsv. 1811.
Jelenleg határa gondozva termékeny. Főbb terményei: búza, tengeri, árpa, rozs, alakor, zab, bükköny, lóher, luczerna, pityóka; erdélyi fajta szarvasmarhát, juhot tenyésztenek; gyümölcse: nemes faju alma, körtve, szilva, dió és baraczk-félék.
Itatója a Sajó, de vannak jó forrásai is.
Tűzoltó-egyesülete 1893-ban alakult.
Határhelyek: 1765-ben* Akasztely, Bungurd,* Tonsor, Lezetyen, Lumptyert vagy Luncserd, Mora, Búza Pogyeruluj, Krucse, Labucz, Koszta Szamszon, Kurtye, Koszta Barbatuluj, Berkuluj, Gyalu Pleski, Czucsa, Ptyetrosza, Susore, Styobej, Sztina.
E. F. L. XII. 4. E.
Hodor (Dobokam. Esm. 784. l.) azt állitja hagyomány után erről, hogy az 1070-iki kerlési ütközetben megszalasztott Bunger vagy Böngér kún vezéréről kapta volna nevét, a ki itt esett el. „Bungur” névvel gyakran találkozunk, gyümölcsöskertnek a neve. Valószinü, hogy ezt is a nép képzelete szinezte ki s kapcsolta össze Böngérrel s a cserhalmi ütközettel.
1777-ben* Triczkoana, Lezetyana, Pogyej, Kerbunare, Krucse, Krisztur, Pleska, Fintina Andronyeszi, Lunken, Berku, Sztan, Gyelnicze, Három forint erdő, Gura Szigyetuluj, Sziget, Valye Maluluj, La Sajten, Hizsu.
E. F. L. XII. 4. H.
1684-ben* Bungur, gyümölcsös és volt szőlőhegy, Stube (vizes hely, La Mora, Sziget, La basta mori, La Berety (Berkes hely), La 311balta ce serata, La Pogyerej, Plesca (kopasz oldal), Lazuri, Fantinele, Poderej, Dupe Gredin, kertek megett, La hajtás.
Pesty Frigyes gyüjt.
Lakossága. 1553-ban* van 26 jobbágy, 5 zsellér lakosa s az egész községben 31 ház.
Urb. Conscr. fasc. 87. nr. 29.
1600-ban* 55 jobbágy lakosa van s az egész faluban 55 ház.
Act. Part. 536. pag. 1011.
1603-beli* összeírás szerint az előző évi háború alkalmával teljesen elpusztult, egy lakója sem maradt.
Urb. Conscr. fasc. 65. nr. 87.
1700-ban* 33 jobbágy lakosa ugyanennyi házban lakik.
Erd. főkormsz. ltár.
1721-ben* van 11 jobbágy, 9 zsellér, 8 kóborló, 3 ily özvegy családfő lakosa, kik a kóborlók kivételével, 23 házastelken lanak, el van pusztulva 3 ház.
U. o.
1750-ben* lakik benne egy szabados, 56 jobbágy 35 1/2 telken 49 házban, 14 zsellér 10 telken 12 házban, 15 zsellér 3 telken 15 házban, olyanok, kiknek külsőségük nincs, 15 kóborló és 7 ilyen özvegy s egy czigány, a kiknek nincs semmiök.
U. o.
1831-ben* 503 lakossal.
Cons. stat. topogr. 84. lap.
1837-ben* lakossága 511, a házak száma 96.
Hodor. Dobokam. Esm. 783. l.
1857-ben Kentelke összes lakossága 654; ebből 640 gör. kel., 6 ev. ref. 8 zsidó, házak száma 122. Tartozott ekkor a rettegi kerülethez.*
Orsz. ism. tábla 25. l.
1886-ban 906 lakosból 6 gör. kath., 891 gör. kel., 2 helvét hitü, 7 zsidó.
1891-ben 828 lakosból 1 róm. kath., 95 gör. kath., 681 gör. kel., 22 ev. ref., 6 unitárius és 23 izraelita.
Adója 1721-ben* 116 frt. 1898-ban 3529 frt 54 kr.
Erdélyi főkormányszéki ltár.
Kerlés.
Nevének változatai: 1332–37 közt* Kyrelis. 1345-ben* Kyreleys. 1452-ben* Kereles. 1462-ben* Kereules. 1492-ben* Kireles. 1616-ban* Kerles. 1622-ben* Körlös. 1863-ban* Szász-Kerlés.
Mon. Vat. pápai tizedlajstr. 100.
Erd. Muz.
Dl. 27480.
Dl. 27907.
Leleszi Conv. 1492. nr. 29.
8. Lib. Reg. 176. és 198.
Nagysajói kápt. ltár.
Urb. Wes. 95. l.
Kezeai Simon* Kyrioleis-, Bonfini* Cherhelemnek nevezi, s így 312Kerlés neve nem más, mint a magyar cserjésnek a szászok által megváltoztatott alakja. Az oláh Tyiralisnak nevezi.
De originibus et gestis Hungarorum Lib. duo. Ed. Podradczky. Bude 1833. 65, 66. l.
Ant. Bonfinii Hist. Pannonica Coloniae Agrip. 1690. 144. l.
Először emlittetik 1077–1095 közt* Kyrioleis, mint hegy.
Kézaynál: Endlicher 118.
Fekszik a Sajó jobb partján, keresztül foly rajta a keletről északra siető szászczegői patak, mely a község szász és román lakosságát különiti el egymástól. Deéstől 45.7 kilométernyi távolságra a bethleni szolgabirói járásban.
Kerlés birtokosairól kezdetben mitsem tudunk, mindössze 1345-ben* Bálványos akkori várnagya Wosk innen nevezi magát, s minthogy Kerlés utóbb világosan Bálványoshoz tartozónak emlittetik, igen valószinü, hogy már akkor Bálványos tartozéka volt.
Erd. Muz.
1452-ben* Csehi Pánczél Péter és fia György nem tudni mi jogon Kerlésbe igtatni akarta magát, de annak Bálványos ura Némethy Bán fia Szántói György fia Miklós, mint a ki ekkor birtokában is volt, ellentmondott.
Dl. 27480.
1456-ban is,* mint Bálványosvár tartozéka van megnevezve. A Laczkifak kihalásával a Bánffyak és Várdaiak birtokába kerül, de ellentmondással, a miből per lett s e közben Mátyás király 1458-ban* Vingárdi Geréb János Erdély alkormányzójának adományozta, mint Bálványosvár tartozékát. 1463-ban* az itteni kuria s Bálványosvár tartozékai felerésze a Losonczi Bánffyak birtokába került vissza, de ezek hűtlenségbe estek s a király 1467-ben* a váradi püspökségnek adományozta az itteni kuriával együtt.
Dl. 27898.
Dl. 27317.
Dl. 26893. és 27908.
Dl. 27917.
1489-ben* Szász Pál, Rusz János, Bwower György nevü lakosok emlittetnek.
Dl. 27553.
1490-ben* Bus János és Bubner György emlittetnek, mint a püspök megbizottjai.
Dl. 27554.
1553-ban* Szamosujvár tartozéka s 3 kőre járó malmuk van.
Urb. et conscr. fasc. 87. nr. 29.
1590 körül* Báthory Zsigmond e szász falut Szabó Balázsnak adományozza.
Act. Partic. 536. pag. 1011.
1600-ban* Mihály vajda e birtokot, melyet előbb leendő szolgálatai végett Bornemisza Miklósnak adományozott oda, de mivel az Erdélybe jönni nem akart, megint reá szállott, most Perusits Máténak s nejének Torni Zsófiának adományozta oda, a kiket* Erdély rendei is ebben megtartani igértek. 1602-ben* is Peressi Máté birja.
Km. Doboka P. 26.
Magy. Tört. Tár XVIII. 33.
Orsz. ltár.
313Egy 1603-ik évi* feljegyzés szerint Dr. Piterle csász. biztosnak adományoztatott.
Urb. et conscr. fasc. 65.
1604-ben* az erd. csász. biztosok e falut Kemény Boldizsárnak inscribálják.
Magy. Tört. Tár. XVIII. k. 35. l.
1610-ben* Báthory Gábor a hűtlenségbe esett Kendy Istvánnak e birtokát allovászmesterének Horváth Jakabnak adományozta.
Gyf. Cent. K. 88.
1615-ben* Torny Sofia Kemény Boldizsárné birtokának iratik, kinek itt Nagy, Szász, Piros nevü emberei emlittetnek.
Tatrossy cs. ltár.
1616-ban* a fejedelem e birtokát Kemény Boldizsárral inscribálta.
9. L. Reg. 34.
1631-ben* Kemény János birja.
Hodor. Függelék 102. l.
1642-ben* Rákóczy György helybenhagyja a bükkösi Kemény János, Boldizsár és Péter közt történt 1641-beli osztást, melynek értelmében e birtok, mely régen Szamosujvárhoz tartozott, azok nővéreinek Zsófiának Papolczi Mikes Benedeknének és Katalinnak Keresdi Bethlen Ferencznének jutott.
20. L. Reg. 5.
1682-ben* Apaffy Mihály Bethlen Gergelyt s fiait Ferenczet és Farkast e birtokba, melyet még atyjuk II. Rákóczy Györgytől kapott, megerősiti.
Erd. főkormsz. ltár.
1692-ben* birtokosa Bethlen Gergely.
Km. Lymbus.
1694-ben* birtokosa ugyanaz, kinek leányai:* Katalin II. Apaffy Mihály özvegye, Klára gr. Bánffy Györgyné és Judit Lázár György özvegye 1717-ben osztoznak.
Gyf. Doboka fasc. 1. nr. 23, 24.
E. F. L. III. 191. D.
1731-ben* birtokosai: néh. gr. Bánffy Györgynek, gr. Bethlen Klárától való leányai: Katalin br. Wesselényi Istvánné, Klára gr. Bethlen Ádámné, Mária gr. Gyulai Ferenczné, br. Lázár János és Lázár Anna Korda Lászlóné.
U. o. A.
1738-ban* itteni birtokosok gr. Bethlen Ádám s neje gr. Bethlen Klára, br. Korda György, br. Lázár János.
U. o. 164. B.
1766-ban* birták gr. Bethlen Miklós, gr. Lázár János, gr. Kendeffy Elek első neje gr. Lázár Anna után, gr. Gyulai Samu, br. Korda György és br. Wesselényi István özvegye, kiktől 1769-ben e birtokot a fiskus elperelte.
U. o. 191. E–K.
1782-ben* a fiskus e birtokot a fiskalitások közül végleg kitörülvén, a gr. Bethlen családnak adja cserébe Ebesfalva stbbiért.
Erd. L. Reg. XII. 234.
3141786-ban* birtokosai: gr. Bethlen Pálnak van 52 jobbágya, id. gr. Bethlen Gergelynek 50 jobbágya, 4 zsellére.
Erd. főkormsz.
1809-ben* birtokosai: gr. Bethlen Lajosnak van 35, gr. Bethlen Eleknek 31 telke.
U. o.
1820-ban* birtokosai: gr. Bethlen Lajos és Elek.
Erd. kancz. ltár.
1863-ban* gr. Bethlen Gábor és gr. Bethlen Lajos itteni birtokaik után úrbéri kárpótlást kaptak.
D. Urbarial Wesen in Sieb. 55–95. l.
1866-ban* az itt összeírt 164 füst közül 35 nemesi füst volt. Nemesi jogú 1866-birtokosai voltak: gr. Bethlen Gábor, gr. Bethlen Lajos, Szilágyi János, Bartók Ádám, Somay László, Nagy János és Rácz Mán.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Bethlen Gábor örökösei; 1288 kh. öröklés.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai Szent-Mártonnapján censust s évente egy tehenet adnak.
Urb. et conscr. fasc. 87. nr. 29.
Kerlés megyénk legérdekesebb helyeinek egyike. Ennek környékén folyt le 1070-ben a híres cserhalmi ütközet, melyet Salamon király s két bátyja Géza és László herczegek vívtak a Moldva felől betörő bessenyőkön, kiket a krónikák rendesen kúnoknak neveznek. Ez ütközetet Vörösmarty nagy költőnk is megénekelte: „Cserhalom” czímű hőskölteményében: „Cserhalom! a te tetőd, diadalnak büszke tetője.”
A vidék szelid emelkedésével, termékeny mezőivel, a Kis-Sajó ezüstös szalagjával a boldog nyugalom képét viseli magán.
A kis falu lakosai szászok, románok. Házai fehérek, lutheránus temploma kisded, utczái egyenetlenek. A természet maga semmi kiválót nem nyujt a szemlélőnek, nincs semmi, a mi elragadna s mélyen emlékünkbe vésődne. A Regélő 1844. évi folyamának 13. száma, korának dagályos stylusában így ír e tájról:
„Vannak tájak, melyeknek előállitásában a természet remekelt, hol minden a legkisebb részletig csak azért van teremtve, hogy herkulesi karral ragadja meg a lelket s gondolat helyett mondhatlan gyönyörérzést keltsen fel; vannak újra tájak, melyek iránt nem volt oly pazar a természet, de pazar volt a sors, s oly jeleneteket játszatott el rajtuk, mely örök betükkel írák a századok évkönyveibe… Ez utolsók közé tartozik Cserhalom. Nincsenek itt föllegekig nyuló sziklák, melyek mélységekkel, vizomlásokkal s regényes helyzetökkel fönséges jeleneteket állitsanak elő, nincsenek enyhe ligetek, melyek idylli korba varázsoljanak, 315csak egyszerü, bár nem épen mindennapi táj vagyon itt dús kalászú téreivel s igénytelen tetőivel.”
Leszállva a dombokról egy kisebb halmon, mely Cserhalom térszerü oldalán emelkedik, egy olasz modorban épitett lak tünik föl s azon túl egy kert, mely a lakkal együtt gr. Bethlen Lajos birtoka. A lak külseje meglepő mythologiai szobrokkal díszitve, rajta e felirat: „1808. a barátságnak szentelve,” belseje még váratlanabb. Közép szobájában kétfelől pajzsok függenek, kardoktól és szekerczéktől árnyékolva s a falon nem a legrosszabbul festve szent László, a mint a kúnt leszúrja.
Cserhalmi domb, Kerlés mellett a Sárvári vár tetejéről nézve.
A másik két teremben is meglepő festmények vannak s különösen figyelmet érdemel egy, a ház falát egészen beboritó szövet, melyre a németalföldi koldus-háború a legfinomabban van kivarrva.
A laktól balra egy út, melyet külföldi élőfák árnyékolnak, a kertbe egy mulató házhoz vezet, az ajtó felett Vénus képe van festve és rajta e felirat: „Siste viator ubi stare jubet, adstupe non artis, sed naturae delicies.” A ház fedelén csengetyük vannak felakasztva, szélkor zeneszerüleg hangzók. Balról egy 12 öl hosszú, 5 öl széles tojásdad alakú tóba a víz egy kőoszlopból ömlik, e felirat van rajta:* „Igy a fatum kezéből néha tisztán, majd zavarosan folydogál élet.”
Pataki Ferencz. Pesti Divatlap 1847. évf. 1135. s köv. l. Helyleírások Erdélyből.
316Majd mellette egy filegoria áll, mit egy hatalmas szőlőtő alkot. Innen kanyargó ösvény vezet a két emeletű vadászlakhoz, hol vaddisznóagyarak, szarvasszarvak, sasok, fegyverek pompáznak három öles vadászkürttel, tollakkal s vadász nyugágyak nyulnak el. A lak közbelső oldala szikla s mesterileg természet által oly széppé van varázsolva, hogy lehetetlen meg nem bámulni. A bérczen halottas-ház bejárója mellett szobortöredék hever, mely egy könyökére dült embert jelez bő ingujjal, meztelen lábszárait két farkas marczangolja.* Távolabb csinált várrom emelkedik, alább fürdőház: „Éljen Prisznicz, Prisznicz Kerlésen” feliratokkal s a nem messze zúgó pataknál halászház és újra egy kis lak, hol alig tér el több két személynél.
Pataki Ferencz. Pesti Divatlap 1847. évi 1138. l. szerint ásás alkalmával került e szobor elő.
Kanyarodólag felebb „Dianna-filegoria néz alá 16 éves jegenyéktől körözve. Körülte moh-asztal, forrás, mely fölött Neptun ül tridensével, szökőkút, alatta virágcserepek, egy vékony pataktól körzött sziget, melynek medrében a legszebb pázsit-virágok s fák tünedeznek föl, a szemnek alig engedve nyugtot. Majdnem a kert végén egy szikla emelkedik, mint őrködő szellem a tündérkert felett, közepében nagyszerü családi sírbolt van vágva, külső bejárója és kijárója felett, úgyszintén a sírboltban magvas latin és magyar feliratok* s végén pincze, míg az ezek közti nagy közökbe az itt átutazók nevei s versek vésvék. A nevek közt Erdély majd mindegyik nevezetesebb családjából lehet találni neveket, az írók közül csak Döbrentei és Szilágyiét láttam.
L. Pataki leírását P. D. 1847.
A szikla egy részében remetelak is van, ebben szalma nyugágy, fekete posztóval bevont asztal, olvasó, koponya emlékeztetik az utazót a középkor fanatizmusára, s hogy mint ajtajára írva van: „eus felicitas, homo miseria” etc. 1824.
A „Fővárosi Lapok” 1880. 205. Jakab Ödön írja le benyomásait a kerlési gr. Bethlen-parkról, melyekből a következőket emeljük ki:
A nem nagy, de annál szebb földszintes palota a fennsík szélén fekszik, gyönyörü kilátással a Sajó völgyére, melybe a fennsík a palota előtt sürű fákkal benőtt, sziklás meredélylyel esik le. A palota körül terülő jókora fennsíkot magas fenyvek, ákáczok, tölgyek és hársak fedik gyéren, több oldalról teljesen elrejtve az udvar épületeit. Az emlitett gyér fák közt mindenütt gyönyörü körágyasok vannak, gazdag színpompájú dísznövényekkel. Körül kigyózó ösvények vezetnek, finoman porondozott s lépten-nyomon más-más alakú padokkal. Itt a százados 317tölgy vagy ákácz árnyékában kőasztal, kerek üléssel, ott egy nagy szomorúfűz földig hajló ernyője, alatta szépen berendezett hüvös lugas. A fennsík szélén völgybe eső sziklás meredélylyel kezdődik a kert. Az oldal egész kis vadon, melynek lombjai alatt szelid lejtéssel kanyargó ösvények vezetnek az aljba, hol a kert csodás szépségű részletei várnak. Leértünk.
Széles kőbolthajtás alatt Neptun szobra ontja kristálytiszta vizét egy négyszögletü medenczébe, mely lejebb egy tavat táplál. A tó kiömlésénél híd vezet árnyékos lugasba, melynek közepén magas kőoszlop áll, tetején háttal egymásnak forditott mellszoborral. Alább másik boltív alatt más szobor csurgatja a vizet.
A kert felső vége felé, a sziklafal tövében keskeny út visz, belső szélén hatalmas fenyőfákkal szegve, melyek árnyékában sebes hegyi patak kanyargása bujkál szeszélyesen. Ez úton haladva, először a falba nagy ívesen bevágott fülkét találunk, melynek üregében durván összetördelt kőszobrok gyüledéke hever, szomorúan emlékeztetve az 1848-iki oláh nép romboló dühére. A fülke fölébe ez van a sziklába írva:
„1848. A HŰSÉG JUTALMA!”
Szomorúan hagyja el a szemlélő a fülkét, hogy kissé távolabb még annál szomorúbb helyre érjen. Keskeny alagút vezet a sziklába, a bejárat felett eme felirattal:
„NYUGHELY A FÁRADTAKNAK” stb.*
L. Pataki F. leírását Pesti Divatlap 1847. 1137. l.
Mi volna egyéb, mint sírbolt? Az alagút kanyarulatánál csikorogva nyilik meg a vasrostélyú ajtó, melyen át a tulajdonképeni temetkezési nagy üregbe lépünk. Bús világ ez: benne elomlott életek hevernek! Nyirkos a levegő, ijesztő a gyertya világa, melynek beteges, erőtlen volta bizonyitja, hogy az alvilágon járunk. Az üreg egyik felében két kőtábla mutatja a falon, hogy mögöttük még beljebb kik alusznak: gróf Bethlen Lajos, a kertnek és sírboltnak megteremtője, szerető feleségével: gróf Bethlen Klárával. Az alvó gróf felől egy ferde kőlapról ezt olvassa az utas: „Pax vobis,” a grófné felől pedig lomhán heverő szoborban bámul a kaszás halál. A két kőtábla felett az éj madara gunnyaszt: a bagoly. Az üreg másik oldalába nagy fülke van vágva 318mythologiai szoborcsoportozattal: az életnagyságnál nagyobb arányokban faragott három párkával, kik közül az egyik tartja a guzsalyt, másik fonja az élet fonalát, míg a harmadik otromba rozsdás vasollót tart vágásra készen.
A sírbolt másik kijáratának felfelé menő folyosója már a meredélyre vezet, honnan karfás szűk ösvényen juthatni alá, egy szinre az alsó bejárattal. Ez utóbbi kijárat külső nyilásánál kis kétsoros versek olvashatók a kőbe vésve, melyek éppen naiv, régimódi egyszerüségüknél fogva hatnak a különben is neki komorúlt lélekre.
Egyik így szól:
„Irtózatos csendes a sírnak mélysége,
Ismeretlen helyet fedez setétsége.”
Ismeretlen helyet fedez setétsége.”
Másik így:
„Óhajtott nyugalmat csak ez helyen lelhetsz,
Hazádba csak ezen setét úton mehetsz.”
Hazádba csak ezen setét úton mehetsz.”
A legszebb így:
„Itt lesz düledékké a testnek porfala,
Itt mállik hamuvá, a mi hamu vala.”
Itt mállik hamuvá, a mi hamu vala.”
Tovább a kriptától penészes, korhatag ajtó nyilik a sziklába. Megdöbben, a ki kinyitja. A hegybe egy kis viskó van vágva, melynek mohos kőasztalánál ősz szakállú, fekete posztóköntösbe öltözött mezitlábas, termetes remete ül durva karszéken, meredten tekintve az ajtón belépőre. Kőasztala fölött vasablak van, melyben egy állatfő csontváza, egy törött kancsó és egy kis vizes korsó áll. Félrébb egy nagy kereszt, másik oldalon kicsiny tüzelő lyuk a falban. Az ajtó melletti szűk ablak keresztfája fehér héjú nyirfából van összeróva. Régen, a mint belépett az ember, a remete felszökött székéből; most a gépezet el van romolva.
Fölebb az út mellett, hű kutya sírját jelzi egy, a szikla tövéhez beásott izmos, vastag fatörzs. Ugyan szerethette gazdája és ő gazdáját viszont! Sírja fölött több német epithaphium áll a sziklafalon s a többi közt eme Byronra emlékeztető két sor:
Doch der Treue reinster Spiegel
Bleibt ewig dein Grabeshügel.
Bleibt ewig dein Grabeshügel.
319A függélyesen álló sziklaoldalakon mindenütt teméntelen felirat olvasható. Egy helyt jó magasan fekete keretben ez áll:
DEÁK FERENCZ EMLÉKÉRE.
Láng-elméjének gyöngy volt gondolata,
Kristály-jellemének vas a foglalatja.
Kristály-jellemének vas a foglalatja.
Meghalt 1876 január 29. Budapesten.
Kik e szép vidéken, mely a touristák zarándokló helye lehetne, megfordultak és a kertnek bámulói voltak, nagyobbára mindnyájan bevésték nevüket ide vagy oda. Az érdekesebb nevek közül álljanak itt a következők:
G. Johannes Kornys Gubern. Transil. L. B. Ignatius Szepessy M. P. T. episcopus. Ludovicus Haynald Episc. Trans. 1860. Gr. Gyulai László, Döbrentei, br. Jósika Miklós, Cserei Heléna, Wesselényi Miklós báróné, Dózsa Dániel, Bodor Péter, a híres mechanikus, kinek genialitása itt is látszik, mert nem egyszerüen írta fel nevét, hanem egy négyszögbe koczkákat húzva, mint a sakktalányoknál szokás, minden koczkába egy-egy betüt írt úgy, hogy bármint olvasva ez jő ki: Bodor Péter mechanikus.
A kertet alapitó grófra vonatozik:
Illeté lelkét a természet s lángereje teremté
A hajan sivatag Cserhalmot édeni kertté.
A hajan sivatag Cserhalmot édeni kertté.
Gr. Bethlen Lajos megh. 1867 márcz. 15.
A másik felirat a kert mostani tulajdonosnője leányának gr. Bethlen Emmának gr. Béldi Ákossal 1871-ben történt egybekelése alkalmából a nászvendégek hosszú névsorát tartalmazza. A névsor alatt koszorúzott keretben Tóth Endre eme szép strófája van bevésve, mintegy a mennyasszony édes anyjára czélozva:
„Nem a virágnak fáj,
Ha válik az ágtól:
Ezen marad a seb,
Érte is ez gyászol.”
Ha válik az ágtól:
Ezen marad a seb,
Érte is ez gyászol.”
A kastély és park keletkezéséről Nagyajtai Kovács István írja,* hogy „midőn 1803-ban Bethlen Lajos gróf Kerlést birtokába vette s 320míg annak csak a Mezőség felé fekvő részét látta, elszomorította a gondolat, mit miveljen a kietlennek látszó helylyel, de midőn a falut mint földesura bejárván, a hegyormóig jutott, hol a szép Sajóvölgy előtte feltárult, elragadtatott örömében, elébe tükrözvén képzelődése, mivé lehetend idővel átvarázsolni a hegyet és körét.”
Erd. Muz. Egyl. Évk. 1859–1881. 99–100.
Kerlés 1803-ban egy fennlapályon feküdt, mely a Sajó balparti hegylánczának két nyilása között terül el. E helyet szemelte ki a gróf, hogy ott magának békés otthont épitsen; jobbágyainak házát, a szászokét és oláhokét külön-külön a hegynyilások képezte völgyben épitteté föl, úgy hogy az épitendő kastély és park számára a hegy fennsíkja s a Sajó felőli oldala maradt.
A gróf e helyet aztán tényleg paradicsommá változtatta át, melyet messze földről jöttek megtekinteni. 1810-ben br. Wesselényi Miklós is látogatást tett a grófnál, a ki vendégét a parkban kalauzolta; „ha lejáró út volna – jegyezte meg a báró – megnézném alant is.” De az út még kijelölve sem volt. A gróf azonban este munkásokat rendelt s egy éj alatt a lejáró út elkészült, melyen a gróf másnap levezette Wesselényi Miklóst…
Az 1848–49. évi oláh felkelés itt is nyomokat hagyott. A kertet feldulták; a gróf eltávozott s sok éven át távol volt Kerléstől.
A kerlési park ma ismét a régi enyhhely, a hol az árnyas fák alatt időzve, a természet és kultúra ölében, messze a multba kalandozhat az itt időző.
E hely volt tehát a cserhalmi ütközet színtere!
Az emelkedés alakja s a két tábor helyzete, a mint azt a krónikák írják le, a kastély épitése s a park rendezése alkalmával talált hadi eszközök, fegyvertöredékek, patkók, zablák s nagyszámu embercsont, oda mutatnak, hogy a csata e helyen játszódott le.
A cserhalmi ütközet legrégibb emlékét az u. n. Márk krónikája vagy bécsi képes krónika (iratott 1340–50 körül), melynek a Thuróczy-féle „Chronica Hungarorum” későbbi átírása. Ezen krónikák az 1070-ik évben történt magyar-kún ütközet helyéül egy hegyet mondanak, melyet a körüllakók Kyrieleis-nek neveztek.
Egy más forrás: Bonfini, a csata helyéül Cserhalmot nevezi meg: „Montem accolae Cher-helem appellant.”
Kétségtelen, hogy a csata helye a szolnok-dobokai Kerlés, melynek német neve Kyrieleis (Kyrieeleison) vagy népiesen: „Kyrgilesz”; a Cserhalom nevet pedig Árokaljától le Kerlésig és ettől Sárvárig terjedő, cserfával és cserbokrokkal benőtt hegycsúcs magyarázza meg. E cservidék 321századok előtt szélesebb terjedelmü volt, a mit az is bizonyit, hogy Kerlés községéhez is tartozik egy csererdő.
Van ugyan egy másik írónk, Székely István, ki XVI-ik században írt krónikájában „E világ jeles dolgairól” ez esemény színhelyét Mármarosmegyébe teszi, azt állitván, hogy a kúnok észak felől törtek Magyarországba s a mármarosi hegyek alatt verettek meg. Ez állitás azonban elenyészik azon részletek mellett, a miket Thuróczynál találunk a csatára vonatkozólag.
Kovács István az „Erdélyi Muzeum-Egylet évkönyveiben (1859–1861. évf. 89–106.) állitja össze mindazt, a mi a csata helyére s lefolyására vonatkozik, bátran követhetjük elbeszélését, melyet pontos helyismerettel igazol.
Elbeszélése szerint 1070-ben a kúnok, kik bessenyő törzsekkel vegyest lakták az egykori Etelköz területeit (Pruth-Szeret vidékei Moldvában és Bukovinában) s gyakori beütéseikkel zaklatták a szomszédos országokat, Osul vezérük alatt Erdély területére törtek s a Besztercze vagy a nagyobb Szamos vize mentén hatoltak előre Deés felé s innen a Meszes-hegy felső végénél (a superiori parte portae Meses), tehát az Alparét-Őrmező-zsibói útvonalon özönlöttek Magyarországba s ott a Nyirségen, Bihar váráig s a mármarosi hegyekig tűzzel-vassal pusztitva mindent, a mit útjokban találtak, zsákmányukkal (foglyul ejtett emberek, elhajtott csordák) igyekeztek ugyanazon úton visszavonulni.
Ez események hírére Salamon király (I. Endre fia), ki ekkor 18 éves volt, két nagybátyjával, Géza és László herczegekkel I. Béla király fiaival (kiknek egyike Géza az ország harmadrészének volt herczege), Erdélybe vezette hadait s Zilah felől a Meszes kapun Dobokavárához sietett, bevárandó a kúnokat, kik a visszavonulásra csak a Lápos-Szamos völgyeit használhatták.
A király, ki a kúnokat egy döntő csatában megsemmisiteni s ezzel a kún beütéseknek mindenkorra véget vetni akart, Dobokaváránál állt meg, melynél alkalmasabb stratégiai állomást nem választhatott volna, annyival is inkább, mert a mellett, hogy innen a kúnok érkezéséről könnyen értesülhetett: Dobokából mint királyi várbirtokból a kolosi és szolnoki nemességet és várjobbágyságot is fegyverre szólithatta, melylyel a visszavonuló kúnokat egész erővel megtámadhatta.
A kúnok érkezését nemsokára egy előőrs csapat vezére, az abaujvári Fancsika jelentette a királynak, ki seregével sietve indult Deés felé; oda érve azonban, a kúnok a vár alól már elhuzódtak s zsákmánynyal terhelten lassan huzódtak a Szamos völgyéből a Sajó felé, 322hogy itt Kerlésnél megálljanak. A király Deés felől nyoman az elvonulók után tartott, kiket utólérve, az éj sötétjében alkalmas ponton ütött tábort, bevárandó a reggelt, melyen a támadásnak kellett történnie.
Kora reggel – pénteki nap volt – miután a papok az egész magyar hadseregnek feladták az oltári szentséget, megindultak a magyar hadak a kún tábor ellen, melynek vezére Osul, kicsinyelve a magyarok erejét, állitólag ezt mondja vala: Menjenek az ifjak a tehetetlen magyarokra, a kikkel játszva el is fognak bánni. A krónikák szerint tehát a kúnok ifjabb harczosai támadtak a magyarokra, de látva a fegyelmezett hadakat, rémülve vonultak vissza, jelentve a vezérnek a veszélyt, melyben az egész kún tábor forog. Osul megállapitotta hadi tervét, támadás helyett gyors visszavonulásra határozta magát s táborával egy cserrel benőtt emelkedésre vonult, melyen ma Kerlés falu fekszik. A magyar hadak a király, Géza és László herczeg vezényelte három csapatban, mindannyian lobogós kopjával, az emelkedés aljában foglaltak állást s a míg az első a kúnok záporesőként hulló nyilai közt rontott fel az emelkedésre, Géza megkerülve a hegyet, meredek oldalról vetette magát a kúnokra. László herczeg, kit a krónikák a legdaliásabbnak írnak le a királyi testvérek közt, a kún hadak központját támadta meg, mely összecsapásnál egy maga négy kúnt ejtett el, egyet pedig megsebesitett. Rövid küzdelem után a magyar hadak elfoglalták a hegytetőt, a hol a magyar foglyok is segitségükre lévén, iszonyú vérengzés keletkezett,* melyben a kún vezér Osul is elesvén, a fejvesztett kún hordák teljesen szétszórattak s rendetlen csapatokban menekültek, a merre menedék kinálkozott.
„A magyarok éles szomjas kardjaikat a kúnok vérével itatik,” azok beretvált fejeiket mint a tököt úgy apriták”.
Történet-e vagy legenda? Az már mindegy, de itt írják le a krónikák az a jelenetet, midőn László herczeg a menekülő kúnokat üldözve, egy elrablott magyar leányt ment meg, kit egy kún harczos a nyeregbe ragadva visz magával, kit a váradi püspök leányának tartott.
Szög-barna paripáján ülve üldözi a kúnt László herczeg, írják a krónikák, de a kún is hatalmasan sarkantyuzza lovát s a herczeg bár mindig nyomában van a rablónak, nem tudja utólérni, erre így kiált a leánynak: Szép hugom! Ragadd meg a kúnt övénél és vesd a földre (vagy rántsd magaddal a földre).* A leány meghallva a herczeg kiáltását, magával rántotta a kúnt s László herczeg a földről felszökő kúnra lándzsát vetve, mely nem talált, élethalál harcz támadt közöttük. Hatalmas 323viaskodás után, mi közben a lány (a két emlitett krónika szerint) a kún életeért esdett volna, az a herczeg egy csapására holtan terült el a földön. Bonfin leírása szerint* a viaskodás közepette a megszabaditott leány maga is csatabárdot ragadott s egy hátulról mért vágással ölte meg a kúnt.
”Soror speciosa, accipe Cunum in cingulo et jacta te in terram,” – „et jacta in terram.” Thuróczy, Chronicon Budense. 117, 129.
Historia Pannonica 144. l.
A kerlési győzedelmes ütközet hamar elterjedt az országban, mely így jó időre megszabadult a kényelmetlen szomszédok zaklatásától. A csatát a kereszténység győzelmének tekintette a kor, a pogányság felett, mely keletről soká mint sötét árny tünedezett elő s rombolva tört a magyar területekre, hol akkor már megállapodott, békés foglalkozású népelemek, szabályozott keresztény szervezet keretében éltek és fejlődtek.
I. Lászlónak, a kerlési csata legendás alakjának, a későbbi királynak emléke, mint egy középkori hős ideálja maradt meg a magyar nemzet emlékében. Ő volt az, ki a váradi püspökséget alapitá, ő alapithatta az erdélyi püspökséget is s ezzel végleg Magyarországhoz csatolta a keleti részeket, melyek az ő koráig, mint a kerlési csata is mutatja, még országútja volt nomád keleti népfajoknak, kik zsákmányukért a gyéren lakott Erdélyen át a dús nyirségi stb. alföldre jártak.
I. Lászlónak kell tulajdonitanunk az erdélyi kath. egyház rendezését s a püspökség felállitását, bár azt oklevelesen bizonyitani nem tudjuk. Szent László Erdély patronusa s emléke sokféle alakban maradt fennt a magyarságban. Jellemző, hogy Szent László, mint nemzeti szent, a kinek nevéhez hősi tettek fűződnek, talán épen ezért, az államalkotó Szent István felett is kitüntető tiszteletben részesült Magyarországon is. Ennek védszentje Szent István ugyan, kinek emlékünnepét augusztus 20-án üli a katholikus egyház, de magyar érmeken például, mint nemzeti védszent, mindig I. László képe fordul elő,* az aranyakon Nagy Lajostól kezdve Rudolf koráig állva alabárddal és keresztes arany-almával kezében, II. Ulászló tallérain pedig lovon, abban a jelenetben, midőn a kún felé veti kópjáját.
Lásd II. köt. 503. l.
A kerlési legenda a középkor művészetébe is átment. Templomok falait ékesitették a csatajelenettel. Ilyen falfestvények: a turnischai (Zalamegyében), melyet Romer Flóris írt le a Magyarországi régészeti emlékek III. kötetében, Régi magyar falképek cz. tanulmányában. Erdélyben különösen a Székelyföldön van sok; így a gelenczei és a 324bessenyői Háromszékmegyében, a hom.-szent-mártoni, fülei, biharczfalvi Udvarhelymegyében.*
V. ö. Huszka József: Szent-László legenda székelyföldi faképeken. Arch. Ért. 1882. 211–223.
Alig hihető, hogy a kerlési legenda freskói Szolnok-Dobokamegye templomaiból hiányoztak volt. Azt hiszem, hogy a deési, deésaknai, széki, ördöngös-füzesi, pánczélcsehi, kecsedi stb. gothikus épitésü tempmok északi falán, a mészrétegek gondos lehámozása után, a mint Huszka József járt el a Székelyföldön, mi is bukkanhatunk ily freskókra.*
Közelebbről a széki ev. ref. templomban csakugyan akadtak is freskókra, a kecseti ev. ref. templomban pedig a 60-as években, de az avatatlanok hamarosan bemeszelték, ne hogy a róm. kath. jogot formáljanak hozzá, meglátván a szent képeket.
Sajó-Magyaroson egy zárda állott, melynek kápolnájában egy deszkalapra festett Szent László legendájának a kerlési ütközetre vonatkozó jelenete függött. E kápolnából a magyarosi oláh templomba vitetett. Az a kép, melyet itt Kovács történetíró látott: „S. Ladislai Ungarum (?) Regis et Thaumaturgi 1070 Chyrieleison” felirattal, újabb keletü készitmény.”*
A kerlési kert szépségeit, milyen 1848 előtt országrészünkben nem volt, részletesen leírta Pataki Ferencz: Utleírások Erdélyből. Vahot Imre. Pesti Divatlap 1135–1138. lapjain. Kővári. Erd. Épitészeti emlékei. Kolozsv. 1866. 317. l. Képpel. Hodor. Dob. Esm. 770. l.
Szorgalmas lakói földmivelők, baromtenyésztők, a szászok házaikat és épületeiket kőből, boronafából, az oláhok rakófából és paticsból épitik.
1603-beli hivatalos összeírás szerint* az előző évi Básta és Mihály vajda-féle háborúk alkalmával úgy elpusztult, hogy egyetlen lakója s egyetlen ház sem maradt meg benne. A Básta katonái kifosztották, lakóit legyilkolták s felégették az egész községet. 1848 őszén az oláhság rohanta meg, az udvart feldulta, kirabolta s magát a grófot Bethlen Lajost is megsebezték és saját oláh legénye, kit gyermek kora óta nevelt, elfogta s rabságba hurczolták, a kastély üvegfalait darabokra zúzták.*
Urb. conscript. f. 65. nr. 87. l.
Szathmári K. emlékeim 88. l. és Kádár J. Belső-Szolnok és Dob. Tört. 1848/49-ben 100 l.
Róm. kath. egyháza egyike a legrégibbeknek. Hodor úgy adja elő, hogy már 1070 előtt kőtemploma lett volna, hová a Szent Jóbi apát járt át isteni szolgálattételre s az általa tartott délesti imádság Kyrieleison-ja után kapta volna Kerlés nevét. E hagyományt csak megemlitjük, de adatok állitását nem bizonyitják s így történeti ténynek el nem ismerhetjük.
Plébánosa volt 1332–37 közt* Albert, ki tizedbe fizetett 2 garast.
Mon. Vat. pápai tizedlajstr. 100. l.
3251622-ben ágostai evangelikus egyházközség* javai összeírattak s van ekkor egy ép ezüst kelyhe és egy más eltörött, papi szék takarója, himzett úrasztali takaró, ostyasütője, több szénarétje, szántója és szőlője; papjának járt a dézma, mint a szomszédos Kentelkén. 1863-ban dézmakárpótlásban részesült.*
Nagy-sajói kápt. ltár. Törpényi A. Gáspár összeírás. Consignat.
Urb. Wes. 208. l.
Kőtemploma 1692-ben újittatott meg,* majd 1787-ben s legújabban 1847-ben. Sok viszontagságon ment keresztül, mint feliratai tanusitják. Harangjai német s latin feliratuak, 1600-as évek elejéről valók.
Nagysajói kápt. ltár.
Papjai: 1765-ben* Graeser János. 1788–1816-ig Simon Binder. 1816–1831-ig Georg Schneider. 1831–65-ig Michael Klein. 1865-től Johann Welter.
U. o.
1788 körül szereztek orgonát s valószinü, hogy iskolát is ez időben állitottak fel.
1793-ban gyermekeket iskolába járásra szoritják.
1811–13-ban gr. Bethlen Lajos a papi s mesteri lakot s a haranglábat cselédeivel egy éjjel széthányatta s másikat épittetett helyére a Szász-utcza derekán.
Iskolája egyike volt a legjobbaknak.*
Kádár. Nev. és Okt. tört. 309. l.
Ev. ref. egyháza a 24 lélekkel Szász-Czegő filiája.*
Ev. ref. Névk. 1898. 125 lap.
Gör. kath. egyház temploma fából épült, 1750-ben szenteltetett föl a szent archangyalok tiszteletére. 1806-ban épült ujonnan. Anyakönyve 1824 óta. Papjai: 1796-tól Anka János, László, Brengya János, Máthé Demeter s a jelenlegi 1873 óta Anka Sándor.
Iskolája 1848 után keletkezett.
Itt született gr. Bethlen Paulina galanthai gr. Eszterházy Kálmánné 1833 decz. 13-án, kihez 1857-ben ment nőül. „Költészettan és történet” czímü művet írt a nők számára, Budapest, 1878. Másik szülötte Klein Frigyes, ki 1851 febr. 11-én született. 1870-ben végezte a gymnasiumot; 1877-ben Beszterczén gymn. tanár, 1891-en fehéregyházi lelkész. Munkája: Volksschulpädagogik und Mittelschulbildung Bisztritz, 1885.*
Szinnyei. IX. Irók VI. k. 494. l.
Éghajlata egészséges, gyümölcsösnek, gabonának egyaránt kedvező, szél ritkán, jégverés nem gyakori.
1721-ben* határa két fordulóra van felosztva, egy része oldalos s kelet, dél és északi irányban huzódik; talaja részben fekete, más része agyagos, vörhenyes sárga; hat ökörrel kétszer szokták szántani, trágyázást 326kiván; határa inkább őszi, mint tavaszi vetésre alkalmas, tiszta és vegyes búzát termesztenek, szénája jó, a czegői patak kiöntése gyakran nagy kárt okoz; malma helyben, szükséges tüzelésre való erdeje van, szőlőhegyein híres bor terem; hadi út terheinek ki vannak téve, Beszterczére járnak vásárba, melytől mintegy másfél mértföldnyire fekszik. Van 55 ökrük, 36 tehén, 9 tulok, 11 ló, 152 juh, 54 sertés és 2 méhkasuk. Termőföldje 219, terméketlen 26 köböl férőű. Elvetettek ez évben 57 köb. ősz-, 28 köb. tavaszgabonát s termett 531 kal. búza, rozs, 206 kal. árpa, zab, 78 kal. kender; termett 9 1/2 véka törökbúzájuk, rétje 183 szekérnyi, 68 kapásra való szőlőjéből 305 veder bort szűrt. Főzőüstök ez évi jövedelme 9 frt.
Erd. főkormsz. ltár.
1821-ben Cziráky urb. osztályzatban határa az I. osztályba tartozott.
Hodor szerint 1837-ben* erdeje tölgyes és elegendő; völgyes, téres szántói a gabonát tisztán termik, legelője tágas és jó, kis szőlőhegyén középjóságu bor terem.
Dob. Esm. 771. l.
Jelenleg határa eléggé termő; őszi, tavaszi búzát, rozsot, zabot, árpát, tengerit, répát, burgonyát, lóhert, luczernát, kendert termesztenek; magyar fajta szarvasmarhát, lovat, juhot, kecskét, sertést tenyésztenek; gyümölcsöseiben közönséges fajta alma-, körtve-, baraczk-, megy- és diófákat szaporitanak.
Itatója a Sajó s a szászczegői patak; forrásai közül a Pap, Mojsza, Petris alatti és Szász Hanes forrásai jó vizéről nevezetesek.
Van épületköve, kavicsa elegendő.
A Maros-Ludas–beszterczei vasútvonalnak megállóhelye 1880 óta, postája 1891-ben állittatott fel, 1872 óta körjegyzői székhely. Van egy 6 kerekü és kövü malma néh. gr. Bethlen Lajos örököseinek.
Határhelyek: 1765-ben* Magura, Pogyerej, Bungurd, Kálye Sulor, Brabé, Sás, Zepogye, Papmező, Válye urszuluj, Funtina Mojszi, Rezoru Szigetuluj.
E. F. L. XII. 4. E.
1777-ben* Bungurhegy, Megure, Papmező, Breaben, Bucsum, Sesz, Breaben erdő, Sziget, Padure Csori, Szaltyina, Fazset, Mora Bologi, Szlatina, Pareu, Sztanistye, Pareu Nucsestyilor, Dumbrava Berzeviczi.
U. o. H.
1837-ben* Makercza tisztássa, Grita gödre, ahhoz az a monda füződik, hogy ott égették meg a boszorkányokat.
Hodor. Dob. Esm. 771. l.
1898-ban Steingräncze, Szlatina, Magura Braben, Bungort dülők.
Lakossága: 1553-ban* 18 jobbágy, 13 zsellér lakosa van s az egész községben 31 ház.
Urb. conscr. fasc. 87. nr. 29.
3271600-ban* 35 jobbágy lakosa van s az egész községben 35 ház.
Act. Part. 536. pag. 1011.
1603-beli* összeírás szerint az előző évi háborús időben úgy elpusztult az egész falu, hogy egyetlen ház és lakosa sem maradt.
Urb. conscr. fasc. 65. nr. 87.
1700-ban* 30 jobbágy, 7 szegény lakosa van s az egész községben 30 ház.
Erd. főkormsz. ltár.
1721-ben* 5 jobbágy, 12 zsellér, 7 kóborló, 4 ily özvegy és 5 udvari cseléd lakosa van, kik a kóborlók kivételével 26 házastelken laknak.
U. o.
1750-ben* lakik itt 78 jobbágy 57 3/8 telken 64 házban és 1 ilyen özvegy 1 házastelken, 19 zsellér 7 1/2 telken 14 házban és 2 özvegy 2 házban, 12 kóborló és 9 ilyen özvegy, kiknek nincs semmiök és 7 czigány 5 házban.
U. o.
1778-ban* van az egész faluban 60 2/3 régi és 10 új telek, 97 jobbágy, 7 czigány, 2 1/2 régi zsellér és 18 új telek. Kerlést ekkor 37410 frt 41 1/4 krra becsülték.
Gr. Bethlen ltár.
1831-ben* 576 lakossal.
Cons. stat. topogr. 84. l.
1837-ben* népessége 511 lélek, házak száma 100.
Hodor. Dobokam. Esm. 771. l.
1854-ben lakosok száma 683 lélek.
1857-ben* e beszterczei kerülethez tartozó falu lakossága 805, ebből 9 róm. kath., 412 gör. kath., 369 evang. luth., 8 ev. ref. és 7 zsidó; házak száma 145.
Orsz. ism. tábla 69. l.
1891-ben 956 lakosból 7 róm. kath., 445 gör. kath., 26 ev. ref., 448 lutheranus, 3 unitárius és 17 zsidó.
Adója 1721-ben* 175 frt; 1898-ban 3078 frt 26 kr.
Erd. főkormsz. ltár.
