Nevének változatai: 1590-ben Magura. 1515-ben és 1629-ben Nagy-Magura, 1750-ben Magura. 1890-ben Galgó-Magura nevét Kis-Hegyre változtatták, a mi oláh eredetű nevének magyarositása.
Galgó és Blenkemezőtől északnyugatra, délnek fekvő hegytetőn fekszik, Deéstől 28·7 kilométernyire a nagyilondai járásban.
Galgó-Magura 1590-ben emlittetik, mint Kővár tartozéka s mivel 1567-ben még elő nem fordul, mikor pedig Kővár összes tartozékai felsoroltatnak, tehát Magura 1567–1590 vagy még helyesebben 1571–1590 közt keletkezett, mert azon 1571-dik évben ezen egész vidék (Sósmező, Ilonapataka, stb.) Kővár várához csatoltatott.
1597-ben a fejedelem birja s Kővárhoz tartozik.
1603-ik évi urbarium is új telepitésnek mondja, mint a melynek ebbeli szabadsága már lejárt, a mi rendszerint 14 év lévén, Magurának 1589 előtt kellett keletkeznie.
1602-ban néh. Rácz Péter fia Ádám e birtokát, magvaszakadása esetére, mostoha apjára Bálintitt Jánosra és édes anyjára Logofét Szafirára hagyja.
1603-ban a sósmezei járáshoz tartozott, de most teljesen elpusztult s egy lakója sem maradt.
1607-ben Bálintitt János és Rácz Ádám azon 1602-ik évi egyezség alapján e birtokba beigtattatnak.
1629-ben Nagy-Magurát Rácz Ádám birja.
1633-ban Kun Zsófia: 1, Cserényi Mihály, 2. Sárközy Miklós, 3. Török István özvegye itteni részét gyermekeinek: Sárközy Jánosnak, 364Török Margit Nagy Imrénének és Wass Ferencznek Török Katalintól való leányának Zsófiának hagyományozza.
1658-ban Rácz Ádám özvegyének itt 7 adózó jobbágya volt.
1676-ban birtokosai: Sármasághy Zsigmond, Rácz Judit Daczó Györgyné; Katalin Erdélyi Györgyné és Zsuzsánna Erdélyi Sándorné.
1690 márczius 21-én Fogarasban Apaffy Mihály nagymagurai Sándor Mihályt s fiait Szilárdot és Gábort megnemesiti.
1694-ben birtokosai: Rácz István és Erdélyi István.
1703-ban báró Jósika Imre itteni részét, melyet neki neje Rácz Mária elzálogositott, visszaadja.
1712-ben Rácz Mária itteni és szászvessződi kuriáját, stina, kerlési, gerendi, lónai, egerbegyi részét Jósika Imrének adja cserébe ennek magurai, gy.-szt-királyi 300 frtban levő zálogos részeért.
1715-ben Kis-Magura puszta a fiskusé, ki azt, t. i. 4 puszta telket 1719-ben a gr. Teleki családnak átengedte, azt hivén, hogy az fiskális birtok s hogy Maguricza = Kis-Magura, minek alapján pert is kezdett, de elvesztette.
1717 körül Sárközi Jánosnak két itteni telke volt elzálogositva, melyet Szokolai birt.
1726-ban Jósika Imre itteni részét Haranglábi Horváth Antalnak adta cserébe vessződi stb. részeért.
Nagymagurai Sándor család czímere.
1736-ban berkeszi Galambos Samu, Orbán Elek, Rácz Anna Komáromi Ferenczné és Rácz Péter birják.
1740-ben birtokosa Urai Gáspárné Kerekes Ágnes és leánya Urai Klára Katona Mihályné.
1750-ben birtokosa Kászonyi Sándor és Rácz Péter. 1770–72-ben Galambos József, Horváth Ádámné Vasas Krisztina és Kászonyi Sándor birja, a kinek itt 2 telke van.
1755-ben Urai Gáspár és neje Kerekes Ágnes leánya: Klára id. Katona Mihályné emlittetik.
1775-ben id. Palatkai László özvegye Mara Klára e Kis-Magura 365Maguricza pusztát (Nagy-Magura, Galgó, Sósmező szomszédságában) mely 3 puszta telekből állott, Rácz Antalnak veté zálogba. 1781-ben a fiskus vissza akarta venni, azt hivén, hogy fiskális birtok, de elvesztette.
1750-ben Galgón és Magurán így örököltek:
Szeredai Mihály, Vinter Borbára, Szeredai Ferencz, Wesselényi Juli, János †, Zsuzsánna, Szigethi Istvánné, György és neje, Csomós Anna, Szeredai Juliánna, Szeredai Ferenczné, Zsuzsánna, 1812., Bereczkei Jánosné, Ágnes, Incze Dánielné, Incze Ferenc 1819., Klára, Galambos Józsefné, Szigeti László, Zsuzsa, Krisztina, Deési Márki Samuné, Szeredai Borbára, 1. Bakó Györgyné, 2. Dálnoki Kovács Jánosné, Szeredai József 1816., Ferencz.
1786-ban birtokosai: özv. Rácz Antalné, Kornis Évának van 4 jobbágya, 2 zsellére, Rácz Sándornak 5 jobbágya, Galambos Józsefnek 4 jobbágya, Sarmasághi Istvánnak 3 jobbágya, Sebes Ferencznek 1 jobbágya, 1 zsellére, Szacsvai Ádámnak 1 jobbágya, Kádár Eleknek 1 jobbágya, Horváth Lászlónak 1 zsellére. Egy telkes nemes Visky Pál.
1816-ban Rácz Ádám birja, a következő évben Rácz János.
1819-ben Kis-Magurát birják néh. Rácz Antal gyermekei: Imre, Antal, Róza, Kétheli József özvegye és Zsófia Hatfaludi Józsefné, azóta Maguricza Galgó-Magurához tartozik.
1819-ben Galgón és Magurán 7 telket Dániel Évától osztály útján Vargyasi Dániel Károly és neje Gyarmati Ágnes kapta s szülőitől örökölte Dániel Imre és Póli.
1820-ban birtokosai: Butyka Dénesnek van 2 telke, Pécsi Imrének 2, id. Galgói Rácz Imrének 2, Solymosi örökösöknek 2, Visky Péternek 2, Frendel Józsefnek 1, Galambos Józsefnek 1, Galambosi Sándornak 1, Horváth Istvánnak 1, Hatmansdorfi Hatfaludi Ferencznek 1, Incze Ferencznek 1, Kászoni Ferencznek 1, Galgói Rácz Antalnak 1, 366G. Rácz Farkasnak 1, id. G. Rácz Jánosnak 1, Szénási Józsefnek 1, Váradi Sámuelnének 1 telke.
1833-ban Kis-Magura a fiskusnak itéltetett oda, 1854-ben a pert megujitván Rácz Antal, Róza és Imre özvegye Maurer Mária, újra elvesztették.
1863-ban gr. Teleki Domokos, Ketheli Juliánna özv. Rácz Ádámné, Simon Sámuel és Fridrich, Horváth László, Visky Péter örökösei, Kászonyi Albert és Sándor, Butyka Teréz, Galambos Jusztin és László, Rácz József részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: 3 Boheczel, 1 Bogdán, 2 Román családbeli.
1870-ben galgói Rácz István itteni részét, mely 1846-ban Pataki Dánielnél volt zálogban, örökölte leánya Laura békésgyalui Placsintár Ödönné.
1898-ban nagyobb birtokosa Boheczel László, Onyiga Simon és Szilárd, Gyirán Gergely, Pável István, részben örökség és vásár útján.
Jobbágyszolgálmányok: Az 1603-ik évi urbarium szerint lakói eddig fizettek szentmihálynapi és szentgyörgynapi adóba 1-1 frtot.
Lakói románok, földmivelők, baromtenyésztők. Ruházatukat házilag állitják elő kenderből és gyapjuból. Épületeik rakófa szalmafedél alatt.
A Básta-féle 1602-iki hadjáratok alkalmával a falu teljesen elpusztult, lakóit kiölték, házaikat felgyujtották.
1820-ban 20 gör. keleti családból álló egyházközség áll fenn, a gör. katholikusok a deési róm. kath. egyházhoz tartoznak.
Jelenlegi gör. kath. egyháza a sósmezei filiája. Temploma fából épült a múlt században. Harangjai is ez időből valók, felirattal vannak ellátva. Iskolát 1870. év óta tart fenn, előbb Sósmezővel, jelenleg a kőfrinkfalviakkal együtt fizetik a tanitót.
Éghajlata egészséges, a nyugati szélnek van kitéve, jég ritkán bántja.
1750-beli összeírás szerint e hegyen fekvő község határának ngay része hegyes s ezért terméketlen; terméketlen időben barmok eladásából s termés alkalmával a földjük jövedelméből élnek, de itt jó termő év ritkán fordul elő.
Határa két fordulós és nagyon meredek s ezért csak 6 ökörrel szántható; a trágyázást a legnagyobb mértékben megköveteli, de szekérrel 367trágyázni nem lehet, csak legeltetés útján javitják földjüket. Egy köböl őszi vetés 4 kalangyát, szemül másfél vékát ereszt, szintúgy a tavaszi is, ez azonban két vékájával fizet. Tűzre való fás erdeje, legelője elegendő, minden évben használható szénatermő helye 2–3 szekérre való kertjeikben, különböző fordulónként használnak. Többen birnak a galgói határban is. Szántója 148 köböl férőü, elvetettek 64 1/2 köb. őszi búzát, 74 köb. tavaszi gabonát, 3 1/2 köb. törökbúzát, borsót, rétje 17 szekérre való. Van 32 jármas ökre, lova, 31 tehene, 5 tulok, 113 juh, kecske, 17 disznó és 14 méhköpű. Iparosa egy szabó és egy kerekes.
Van 9 elpusztult telek, melynek lakói elköltöztek, kivándoroltak s részben kihaltak, ebből hármat a földesurak Kászoni Sándor és Galgói Rácz Péter birnak, a többit a községbeliek használják.
1821-ben határa 4-ed osztályu. Van 169 köbölnyi szántója, 73 szekér szénát termő rétje. Barmuk: 10 ökör, 18 tehén, 8 borju, 39 juh, 15 disznó.
Jelenleg határának földje részben köves, terméketlen, sok trágyát igényel; állatai: szarvasmarha, juh és sertés; gyümölcse: alma, körtve és szilva-félék. Vizét a Miharezare, Valea ponorului és Gyevosgyena nevü forrásai szolgáltatják.
Határhelyek: 1715-ben Perla, Vradnicza, Meszteczel, Kapul Sztanuluj, Valye szpelnyasuluj.
1864-ben Maguricza, Dimbu luj Dregan, Kápu Plesilor, Virvu Sglominuluj, Plesi csei larzsi, Virvu Huhuluj, Dumbrava, Virvu Mestecseneluluj, Pereu Maguriczi, Virvu Ertasuluj, Virvu Prihoduluj, Virvu Csubenesi, Virvu Bankuluj, Dimbu Onyigi.
1898-ban Dambu luj Dregan, Gevosgyenye, Ponor, La Akasztei.
Lakossága: az 1603-ik évi összeírás szerint e falunak egyetlen lakója sem maradt, az előző évi háboruk alkalmával teljesen elpusztult.
1703 körül van 11 jobbágy lakosa, kik 11 telken laknak, közülök 3 csépléssel keresi kenyerét, el van pusztulva 4 házastelek. Adó alatt van 10 ökör, 3 tehén, 6 juh.
1713-ban van 3 jobbágy, 2 zsellér, 14 kóborló lakosa, 14 telken, 100 köbölvetésre való szántója adó alatt 19 szekérnyi rétje, 1 köb. zab, egy köb. törökbúza vetése, 6 ökör, 3 tulok, 4 borjus tehén, 10 sertés, 20 juh és kecske.
3681750-ben van 14 jobbágy családfő 10 telken 11 házban s két ily özvegy egy házastelken, 4 telkes zsellér 2 5/6 telken 4 házban, együtt 13 5/6 telken 16 házban laknak, el van pusztulva 9 ház.
1831-ben 125 gör. egyesült lakossal.
1857-ben 176 gör. kath. lakossal, házak száma 40.
1891-ben 175 lakosból 167 gör. kath., egy. ev. ref. és 7 izraelita.
Évi adója 1703 körül 16 frt 50 kr. 4 1/4 köb. búza s ugyanennyi zab, 1 1/3 szekér széna s egy vágómarha. 1748-ban 96 frt 48 1/2 kr. 1749-ben 92 frt 26 kr. 1755-ben 43 frt 50 kr. 1755-ben 116 frt 21 kf, 1822-ben 87 frt 54 kr. 1898-ban 366 frt 43 kr.