Nevének változatai: 1379-ben Zekulay. 1513-ban Zekelay. 1534-ben Zekelay. 1551-ben Székelyaly. 1593-ban Zekely-Aj. 1607-ben Szekeli-Ayi és Ay. 1630-ban Zekay. 1630-ban Zeékay. 1837-ben Székuláj és Székolaj. 1831-ben oláhul Szekulaja. 1890-ben Székuláj nevét Kis-Székre változtatták.
Szék sóbányájához tartozván, ettől vette nevét, áj, alj = pedig annyit jelent, mint völgy és így Székaljvölgye lehetne a neve.
A Székre vezető út balján keletről nyugatra nyiló völgykatlanban fekszik az oldalakra is kiterjedőleg. Deéstől 22·6 kilométernyire a szamosujvári járásban.
374Szekulaj vagy a mai Kis-Szék 1379-ben fordul elő először anélkül, hogy birtokosai emlittetnének, csak annyit tudunk, hogy oláhok lakják, a kiket Wass István 300 birka lopásáért törvénybe idéz.
1513-ban Szekuláj Szék városa birtokának mondatik, az idevaló jobbágyok a nevezett évben Wasas-Szt-Iványra rontottak fegyveresen s Kendi Gál főispán és Petki Ferencz itteni jobbágyaitól a barmokat elhajtották s igen nagy kárt okoztak.
1527-ben János király Podvinyai Pál deáknak adományozza e birtokot, mely a széki kamarához tartozott.
1534-ben János király e birtokot Kendy Ferencznek 1000 frtért inscribálja.
1535-ben János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti.
1536-ban Kendy Ferencz, Mihály és Antal Szekuláj birtokába beigtattatnak, de Szék városa annak ellentmondott.
1551-ben Ferdinánd király Kendy Ferenczet és fiát Jánost Szekuláj birtokában, melyet János királytól kapott zálogban, megtartatni igéri.
1578-ban Szék város birtokának iratik.
1579-ben Báthory Kristóf vajda egy itteni részét Kendy Sándornak adományoz.
1593-ban Báthory Zsigmond Szekulájt Kendy Sándornak zálogul adományozza.
1597-ben Báthory Zsigmond e birtokot, mely eddig a széki kamarához tartozott, Bodonyi Istvánnak adományozta oda, mely akkor oláh falunak mondatik.
1604-ben Kendy István e birtokát Mindszenti Benedeknek veti zálogba.
1607-ben Kendy István e birtokát ugyanannak átengedi.
1613-ban Bethlen Gábor Tököly Miklóst Szekuláj birtokában megerősiti s megtartani igéri.
3751630-ban Karomi Jeremiás óvást tesz az ellen, hogy e birtokot, mely leányát Borbálát atyai jusson illeti, a volt fejedelem Lissibona Gerárdtól, Lissibon Gerard pedig bizonyos kétséges adósságok miatt Szentmarjai Erzsébettől Erdélyi János özvegyétől s leányától Annától elfoglalták, most pedig Katalin fejedelemasszony e széki sóbányaféle falut 1630-ban héjasfalvi Vallon Péternek inscribálta.
1633-ban a fejedelem ugyancsak Vallonnak adja zálogba 1500 forintért.
1650-ben II. Rákóczy György e birtokot Vallon Péternek újra zálogba adja.
1658-ban Nagy Judit e birtokát férjére Szentjakabi Horváth Istvánra hagyja.
Ezután Bánffy Dénes kapta, majd a fiskusra szállott, azután Csáky László kapta adományba, kitől Daczó György váltotta magához.
1682-ben Bornemisza Katalin és fia Bánffy György Daczó Györgytől e birtokot magukhoz váltották.
1692-ben birtokosa Bánffy György s ugyan ő birja 1694-ben és 1702-ben is.
1767-ben Szék városa a fiskust e birtoknak további elidegenitésétől tiltja, minthogy ezen „kis paraszt falu” a végre telepedett volt Szék város határába „s minthogy széki határon vagyon, úgy neveztetett azon városnak nevéről Székulajnak” hogy lakosai a széki kamarához tartozó szolgálatot teljesitsék s minthogy Szekuláj minduntalan elidegenittetik a várostól, e szolgálatot maguknak a széki polgároknak kell teljesiteniök.
1786-ban birtokosa gr. Bánffy József; van 37 jobbágya, 14 zsellére.
1809-ben birtokosa gr. Bánffy Józsefné, kinek itt 26 telke van.
1820-ban birtokosa br. Bánffy Mihály.
1863-ben Placsintár Bálint részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 84 füst közül 1 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosa Placsintár Bálint (Szamosujvárról).
Jelenlegi birtokosai (1898): Papp Márton szamosujvári lakos; 140 h. 1510 öl, vétel Duha Jánostól. Zachariás Szidonia kolozsvári lakos; 368 h. 183 öl; öröklés Placsintár Bálinttól.
376Lakosai kezdet óta oláhok, földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak. Lakóházaikat paticsfallal épitik, szalma- és nádfedél alá.
Gör. kath. egyháza a boncznyiresi leányegyházközsége. Fából épült temploma a Szent-Háromság tiszteletére van szentelve.
Iskolája a népoktatási törvény meghozatala korában keleketkezett, az anyaegyházzal közösen tartja fenn.
Éghajlata egészséges, széltől védve, jég ritkán bántja határát.
1721-ben két fordulóra osztott határa jobbára észkas, földje fehéres, közepes termésü. Trágyázás nincs szokásban, 6 ökörrel kétszer is szokták szántani, a búzát tisztán termi; szénája közepes minőségü, tűzifának való erdeje van, hadi út terheinek kitéve nincs; őrölni és vásárba egy mértföldnyire fekvő Szamosujvárra járnak. Mivelés alatt lévő szántója 46 köbölnyi, terméketlen egy köböl vetés férőű. Elvetettek 8 köb. őszi búzát, 2 köb. tavaszi gabonát s termett 85 kalangya, búza, rozs, 22 kal. zab, árpa, 5 kal. kender, rétje 31 szekérnyi. Van 14 ökör, 17 tehén, 5 tulok, 1 ló, 54 juh, 26 sertés.
1837-ben e kicsiny falu határa szűk, erdeje kevés, sóskútja elegendő.
Jelenleg hazai fajta szarvasmarhát tartanak. A községtől nyugatra lévő Csukástó egy része Kis-Székhez tartozik.
Határhelyek: 1864-ben Kodomárk, nagy hegyoldalon fekvő széna és törökbúzatermő hely; Dupe Teu (tó megett), földrész, sós forrással és 1898-ban Dosz, Hoszú ér, Uj kút, Budin, Kluka, Teglan, Kaptár, Bozicsu máre.
Lakossága: 1600-ban van 30 jobbágy lakosa ugyanennyi házban.
1603-beli összeírás szerint az egész faluban csak 6 lakóház marad, az előző évi háború alkalmával pusztult el a többi.
1700-ban 14 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
1721-ben 2 jobbágy, 5 zsellér, 5 kóborló lakosa van, az utóbbiak kivételével 6 házban laknak, el van pusztulva 9.
1750-ben 6 zsellér, 4 jobbágy, 4 kóborló, 3 udvari cseléd, együtt 17 lakossal, kik 12 házastelken laknak, el van pusztulva 9.
1837-ben lelkek száma 270, a házaké 30.
1857-ben 360 lakosból 5 róm. kath., 349 gör. kath., 6 evang. lutheránus. Házak száma 74.
3771886-ban 440 lakossal, ebből 425 gör. kath., 15 zsidó.
1891-ben 373 lakosból 363 gör. kath., 10 izraelita.
Adója 1721-ben 161 frt. 1898-ban 1170 frt 22 kr.