Nevének változatai: 1584-ben Kohpataka. 1630-ban Cohpatak. 1650-ben Kópataka. 1703-ban Koppataka. 1721-ben és 1751-ben Kőpataka. 1857-ben Kőpataka. Oláhul Kufoi.
Nevét valószinüleg az egykor itt állhatott érczolvasztó kohójáról vette. Kőpataka nevét maga magyarázza.
Magyar-Lápostól északnyugatra a Köves és Kecskés hegyek aljában szűk völgyben szétszórtan fekszik. Keresztül foly rajta a Vale kufoi patak, mely a Láposba ömlik. Deéstől 46·2 kilométernyire a magyar-láposi járásban.
Magyar-Lápos tartozéka volt, de mint ilyen még 1553-ban a tartozékok közt elő nem fordul, csakis 1584-ben emlitik először, tehát 1553–1584 közt keletkezhetett.
1584-ben Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond lakosait a 30-ad fizetése alól szegénységük és szűk, terméketlen területük miatt felmenti.allai János, kenéze Látis Kosztán. 1602-ben emlittetik a Mán jobbágycsalád.
1603-ik évi összeírás szerint a falu teljesen leégett, benne sem ember sem baron nem maradt.
1608-ban Indali János e vett birtokát nejére Horváth Katalinra és testvére Indali Benedekre hagyja.
1630-ban Brandenburgi Kata a fejedelem e birtokát Puskás János kapitánysága alatt levő s régi idő óta Szamosujvárhoz tartozó Kohpatakát Mézes Andrásnak inscribálta.
1631-ben Rákóczy György e birtokot Mézes Andrásnak adja zálogba.
3951640-ben a fejedelem Kohpatakát néh. Mézes András fiaitól magához váltani rendelte.
1650-ben II. Rákóczy György e kővárvidéki Közép-Szolnokmegyéhez tartozó birtokot Váradi Balogh László marosszéki főbiró és a gyalog pretorialis hadak főkapitányának és neje Borsos Annának adja zálogba.
1652-ben II. Rákóczy György e birtokot Váradi Balogh László pretorianus főkapitány és Marosszék birájának és neje Borsos Annának újolag zálogba adja.
1658-ban Balogh Lászlónak itt 3 adózó jobbágya volt.
1675-ben V. Balog Rebeka Pávai Samuné birja.
1679-ben birtokosai Pávai Sámuel, Kovács István, Veres László, kik a fejedelmi dézmát a m.-láposi ev. ref. papnak fizették.
1694-ben birtokosa Nagy Zsigmond, kinek anyja Balogh Mária Balogh László fiának Zsigmondnak leánya volt.
1702-ben birtokosa Balogh Mária Kovácsné.
1721-ben gr. Mikes Mihály birja egy részét, a mást Kovács Judit.
1749-ben birtokosa Veres Zsigmond.
1767-ben birtokosai: gr. Teleki Sándor és Samu, Thordai László, Rácz János, Somkereki Perger László, Bán Judith és Medve Mihály neje Veress Kata néhai Váradi Veress Ferencz leánya után. Jármai György, kiktől 1768-ban a fiskus e birtokot magához váltotta.
1780-ban II. József császár a szamosujvári uradalomnak itteni részét 50 évre, tehát 1830-ig, gr. Teleki Ádámnak adja zálogba.
1786-ban birtokosa gr. Teleki Ádám; van 33 jobbágya, 1 zsellére.
1820-ban birtokosa gr. Teleki László; van 35 telke.
1863-ban gróf Teleki Samu örökösei részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 70 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Lakosai románok, földmivelők. Karácsony és újévkor a szegények és gyermekek kántálni járnak; búzakenyeret kapnak érte. A húsvéti páskaszentelés és a szentgyörgynapi öntözés szokásos. – Temetés után halotti tort csapnak. Táplálékuk a málé és tejnemüek, zöldségfélék, húst ritkán esznek. Böjtös napokon maguk készitette tökmagolajjal 396fogyasztják ételeiket; bocskort hordanak. A nők kettős szőrkötényt és csak ünnepnapokon viselnek csizmát.
Házaikat, épületeiket kőalapon fából épitik, többnyire szalmával fedik. Lakóházuk elszórtan, egy szoba s pitvarból áll, benne tűzhely, sütőkemenczével, egy asztal, hosszú lócza, rikitós szinü szentkép s nehány edény dísziti a falakat s helyenként egy-két ruhatartó láda.
A mint láttuk, e község többször el volt pusztulva. 1848 őszén, midőn Katona Miklós táborának egy része a Dimbul vezette oláh csordát üldözőbe vette s ezek menekülve, Domokost felgyujtották, nemzetőreink Kohpatakára rohantak, melynek lakói az oláh felkelő seregben részt vevén, ezért is és másfelől Domokos égetését megboszulandók, szintén felgyujtották.
Gör. kath. egyházközség a magyarláposi filiája. Fatemploma 1850-ben épült. 1852-ben szentelték föl az őrangyalok tiszteletére. Harangjai 1867. évből valók, Kolozsvárt épitették.
Iskoláját 1869-ben létesitették. 1857. év óta a magyarláposi gör. kath. iskola számára adózott évenként 30 frttal.
Éghajlata hideg, és egészséges, a szél gyakori, jég ritkán bántja.
1750-ben határának kis téri része közepes termésü s ezen részt évenként trágyázni szokták, a többi része terméketlen. Nem terem meg a szükséges gabonájuk, azért évenként Deés-Aknáról Szilágy-Somlyóra szoktak sót szállitani, barmaikat F.-Bányán árúsitják. Élelmük megkeresése végett messze földre eljárnak. Határa két fordulós, de kis terjedelmü és köves, terméketlen; 4–6 ökörrel is alig szántható. Őszi búzavetés nincs szokásban, egy köböl tavaszi búza 4 kalangyát s kalangyája egy véka szemet ad; de a zab 6 kalangyát s kalangyánként két vékát ereszt. Erdeje van elég, de legelője szűk s ezért bérelni szoktak a szomszédos községektől. Rétje kevés s ezt is fordulónként kaszálják. Összes szántója 78 köböl férőű, elvetettek egy fél köböl és 9 kupa őszbúzát, 3 1/2 köböl rozsot, 43 köb. tavaszgabonát, zabvetése 3 véka, szénarétje 47 1/2 szekérre való. Van 32 jármas ökre, lova, 39 tehén, 6 tulok, 82 juh, 44 disznó, 56 méhköpű. Főző üst jövedelme 6 frt. Iparosa 3 kerekes.
1822-ban határa 3-ad osztályú. Szántója 270 köb. vetés férőű, rétje 394 1/2 szekérre való. Van 21 ökör, ló, 33 tehén, 5 bornyu, 4 juh, 5 kecske, 6 disznó, 4 méhköpű adó alatt.
397Határa jelenleg is terméketlen s csak jól megtrágyázva terem. Főbb terménye a tengeri, búza, rozs, árpa, zab, babfélék és pityóka, zöldséget keveset termelnek. Szép magyar fajta ökröket nevelnek, hazai sertést, juhot s kis hegyi lovakat tartanak. A gyümölcsfatenyésztést most kezdik.
Itatóját: Valecse Mare, Vale Kufoi, Fontala zelemezdi, Ponor, Fontana Vlasin, Talharoja, Szvoru lui Filimon forrásai, csorgói és patakjai szolgáltatják.
Iparosa egy kovács, egy asztalos és három ács.
Malma van négy, mind felülcsapó, egy kerekű és kövű, Latis Lajos, János, Bell Endre és János tulajdona.
Határhelyek: 1780-ban Valye kufoji, patak; Kis Kesül, erdő, Koserele, erdő; Telheroje, erdő.
1864-ben Pojana Bogyi, Seszu la podu, Prelucile, Cararia Lepusuluj, Colnicu Orbului, Paduria máre, Cosierile, Intre Cufoj, Talharosa, Petrisiu, Ponorulu, földrészek; Virvu Szakatulirol.
Lakossága: az 1603. évi összeírás szerint az egész faluban egy ember sem maradt.
1703 körül 10 jobbágy, 2 zsellér lakosa van, kik 12 házban laknak, el van pusztulva 3 ház.
1750-ben 19 jobbágy családfő 14 telken 18 házban. Van egy elpusztult ház, melyből 1740-ben szökött el egy család.
1831-ben 178 lélek lakik benne.
1857-ben 361 gör. kath. lakossal; házak száma 71.
1886-ban 408 gör. kath. és 4 zsidó lakossal.
1891-ben 357 lakosból 334 gör. kath., 16 gör. keleti, egy ev. ref. és 6 izraelita.
Adója: 1703 körül a nemesek és zsellérek évi adója 27 frt, 8 köb. búza s ugyanennyi zab, 2 1/2 szekér széna és egy vágómarha.
1748-ban 70 frt. 1749-ben 101 frt. 1755-ben 88 frt 49 kr. 1775-ben 259 frt 23 kr. 1782-ben 172 frt 6 kr. 1898-ban 783 frt 87 kr.