Nevének változatai: 1576-ban Kerthvellyes. 1750-ben Felső-Körtvélyes.
Nevét az itt nagy mértékben tenyésztett körtvefái után vette, előneve magas fekvése után. Oláhul: Curtuiusu.
Először emlittetik 1334-ben, mint hegy, Kurtuilusbereh néven.
Fekszik azon kis patak középfolyása iránt s attól keletre, mely Dögmezőnél szakad az Ilosvapatakába, a községtől északra 761 m. m. Comorahegy közelében, hegymagaslaton, melyhez az út Oláh-Nyires felől vezet. A bethleni járásban Deéstől 40·6 kilométernyire.
Felső-Körtvélyes Szeszárma tartozéka volt, de mint ilyen, még 1500-ban, mikor az összes tartozékok felsoroltatnak, még elő nem fordul, csak 1576-ban, tehát e falu 1560–1576 közt keletkezett.
1576-ban Báthory István a hűtlenségbe esett Harinnai Farkas János és Miklósnak e birtokát Báthory Kristófnak adományozta, a ki abba 1577-ben be is igtattatik, de őt attól néh. Farkas Farkas fiai: 490János és Miklós eltiltják. 1581-ben és 1585-ben ugyanazok újból eltiltják.
1589-ben Báthory Zsigmond e birtokot Báthory András bibornoknak adományozta, de beigtatásának 1590-ben Farkas Miklós s néhai testvérének Jánosnak fiai: Tamás, István, János, Ferencz és Mihály ellentmondtak.
1595-ben ugyanazok újból tiltakoznak e birtok bitorlása ellen.
1596-ban Tahy István e birtokot, melyet Báthory András hűtlensége miatt a fejedelem neki adományozott, nejére Kendy Zsuzsánnára hagyja.
1618-beli lustra alkalmával Haller Zsigmond itteni birtoka után egy puskás darabontot állit ki, névleg Léh Ambrust.
1619-ben Kendy Krisztina e birtokát férjére Haller Zsigmondra ruházza, de az igtatásnál 1620-ban Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Judit Kornis Ferenczné és Kendeffy Gáspárnak Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy rész iránt s Bethlen Ferencz ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti.
1632-ben Rákóczy György Haller Zsigmond e birtokát annak magvaszakadtával, bátyja György tiltakozása daczára, Kékedy Zsigmondnak adta zálogba.
1638-ban Kékedy Zsigmond e birtokát haláláig neje s rokonaira Béldy Pálra és Jánosra hagyja, melybe 1639-ben özv. Kékedyné Barkóczy Annát a fejedelem rendelete folytán beigtatták.
1659. és 1658-ban Haller Istvánnak Barkóczy Anna jogán itt 22 adófizető jobbágya volt.
1660-ban Barcsay Ákos Kékedy Zsigmond végrendelete alapján e birtokba Béldy Pált, ki azt Barkóczy István és Zsigmondtól váltotta magához, megerősiti, de az igtatásnak Bethlen Farkas, Gergely, Elek és Ferencznek özvegye Kemény Katalin ellentmondtak.
4911663-ban Apaffy fejedelem parancsára Béldy Pált ez év október 19-én a Kékedy Zsigmond végrendelete alapján itteni birtokában beigtatják, de még ez évben Apaffy Mihály e birtokot, mely Béldy Pál kezén csak zálogjogon volt, Bethlen Farkas, Gergely és Eleknek adományozta.
1678-ban a hűtlenségbe esett Béldy Pálnak e birtoka elkoboztatván, azt Apaffy Mihály Bethlen Farkas, Gergely és Eleknek adomnyozta.
1649-ben birtokosa Bethlen László.
1786-ban birtokosa gróf Bethlen Gergely; van 52 jobbágya, 8 zsellére s 4 szegénye.
1816 körül birtokosa gr. Bethlen Ferencz, kinek 16 2/3 telke van.
1820-ban birtokosa gr. Bethlen Ferencz, van 46 telke.
1863-ban gr. Bethlen Károly részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 82 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
1892-ben birtokosai: gr. Bethlen Károly örökösei, 291 h. örökség.
1898-ban gr. Bethlen András birja öröklés folytán.
Lakosai oláhok, földmivelés- és baromtenyésztéssel foglalkoznak.
Táplálékuk tengeri- és búzakenyér, főeledelük a turó, tej, sajt és puliszka. Öltözetük házilag készült fehér harisnya, szürke czonda, a nőké katrincza.
Épületeik boronafából valók, lakóházuk egy szoba és pitvar, butorzata egy fapad, czövekekre rakott ágy.
Gör. keleti egyházközség, fatemploma ezelőtt 100 évvel épült a község közepén lévő magaslaton. Lelkésze volt Szigyártó Sándor.
Gör. kath. lakosai az ispánmezei egyházhoz tartoznak.
A gör. keleti egyház iskoláját 1870-ben szervezte. 1898 óta a tanitó fizetésének javitásához az állam évenként 160 frttal járul. Tanitója Vlasiu János.
Éghajlata magas fekvésénél fogva hüvös, a szél gyakori, jég ritkán esik. Lakói közt a mult század közepén sok volt a golyvás és rákban szenvedő.
1750-ben határának fele közepes, a többi része terméketlen. Keresetforrásuk a föld terméke és a barmok eladása, melyeket Deés és Retteg vásárain árusitanak el. Határa 3 fordulóra van osztva. Hat 492ökörrel szántható, a hegyes rész az évenként való trágyázást megköveteli, de szekérrel nem lehet trágyázni. Egy köböl őszi vetés 40 kévével 3 kalangyát, szemül másfél vékát ereszt. A tavaszi 5 kalangyát, szemül kalangyája három vékát ereszt. Erdeje bőven, legelője elegendő, kaszálója fordulónként.
Gyümölcsös kertek jövedelme 35 frt 52 kr, szántója 852 köböl férőű, elvetettek 451 3/4 köb. őszi gabonát, 308 köb. tavaszit, törökbúza termése 14 köböl, rétje 228 szekérre való. Van 134 jármas ökre, lova, 101 tehén, 29 tulok, 269 kecske, juh, 60 disznó, 54 méhköpű. Kilencz elpusztult telek után való birtokot, melynek lakói ezelőtt 50 évvel kihaltak, a községbeliek használják és adóznak utánna.
1822-ben határa 2-od osztályú. Adó alatt van 405 1/2 köb. szántó, 309 1/2 szekérre való rétje, 42 ökör, ló, 20 tehén, 6 bornyu, 4 juh, 20 kecske, 8 disznó.
Határa jelenleg eléggé termő, főbb terménye a törökbúza, búza, rozs, zab. Erdélyi fajta szarvasmarhát, apró hegyi lovakat, sok juhot tenyésztenek. Gyümölcse: a beszterczei szilva, diófája sok, körtvéje kevés.
Van 5 egy-egy kerekü és kövü malma gr. Bethlen András tulajdonában, de csak esős időben forognak.
Határhelyek: 1864-ben Zepodia, rét; La Frasini, Costa Poeni, Purearetiu, Fietiele, Borila, Dosul fetiei, Padure, Dealul urusluj, Secatura, Vacoli, Runculetiu, Plostina, Dosul staorilor, La soci, Pe cireasiu, Virvul Zepodi, Pe Comora, Pe dupa dealu, Dupa Zesicini, Sasmezeu, Secatura Dolhi, Virvu Malutiuluj, Intre Gruetie, Lunca, Pe Kirpenisiu, Pe Lunka, Costa Lunci, Poenitia, Stina Botizli, Dumbrava mare, Pareul Gyirsiorului.
Lakossága: 1678-ban fiaikkal együtt 65 jobbágy lakosa van, összes házainak száma 34, el van pusztulva 19 ház.
1703 körül 20 jobbágy, 8 zsellér lakosa, mindenik egy-egy házban lakik, el van pusztulva 7 ház.
1706-ban fiaikkal együtt 83 jobbágy lakosa van, összesen 33 lakóház van benne, el van pusztulva 5.
1750-ben van 40 telkes jobbágy 40 házban, 3 ily özvegy 3 házban, 10 telkes, 3 e nélkül való zsellér, 3 kóborló és 5 ily özvegy lakosa, kik az utóbbiak kivételével 56 telken 56 házban laknak.
4931822-ben 49 gör. keleti családfő lakossal.
1857-ben 493 lakossal; ebből 488 gör. kel. oláh, 5 zsidó, házak száma 83.
1886-ben 686 lakosból 665 gör. kel., 12 gör. kath. és 9 izraelita.
1891-ben 698 lakossal, gör. kath. 20, gör. kel. 666, izraelita 12.
Adója 1703 körül egy évi adója 28 frt 60 kr., 7 1/2 köb. búza s ugyanennyi zab, 2 1/2 szekér széna s egy vágómarha. 1748-ban 329 frt 44 1/2 kr, 1749-ben 336 frt 48 1/2 kr. 1755-ben 190 frt 55 kr. 1775-ben 489 frt 11 kr. 1822-ben 280 frt 27 kr. 1898-ban 1310 frt 53 kr.