Kosály (Alsó-).
411Kosály (Alsó-).
Nevének változatai: 1348-ban* Kasal. 1405-ben* Kusaly. 1495-ben* Kessel.* 1507-ben* Also-Cassali. 1553-ban* Also-Kosaly. 1600-ban* Also-Kusal. 1609-ben* Also-Kosaly.
Dl. 30647.
Gr. Bánffy ltár A. 11.
Dl. 27982.
Lásd Pecsétszeg határhelyeit 1765.
4. Lib. Reg. Fol. 29.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Erd. Országgyül. Eml. IV. köt. 571, 572.
6. Lib. Reg. 261.
Neve a szláv koš, košela, kosulja* szóból ered, mely kas, kosárfonást jelent, Cosoje oláh neve is ezt mutatja.
Miklósich 134. l.
Fekszik a kosályi völgy torkában, a rajta keresztül folyó s a hollómezei hegyekből eredő patak partján, keletről a Magura-hegy lajában sík téren, a Szamos jobbpartja közelében. Deéstől 6·7 kilométernyire, a deési járásban.
Alsó-Kosály legrégibb birtokosai s bizonynyal alapitói is az ősrégi Kaplyon nemzetség tagjai voltak, a kik már IV. Béla király korában 1261-ben* e tájon a Szamoson innen és tulnan egyaránt birtokoltak.
Árp. Uj. Okmt. VIII. 10.
Az Árpádház kihaltával azonban a Kaplyon nemzetség elvesztette e birtokot, melyet László erdélyi vajda foglalt el tőlük s mivel a vajda halála után minden kezén lévő jószág a királyra szállott, úgy Alsó-Kosályt is utána a fiskus birta. Ez ellen 1348-ban* az erdélyi megyék gyülésén a Kaplyon nemzetségbeli Károlyi Simon és Menyhérd a nemzetség nevében óvást emeltek s Alsó-Kosályt maguknak visszaadatni követelték. De tovább is a király birta s mint ilyen, Csicsóvárához tartozott, azóta is, hogy 1405-ben* Csicsó a Bánffyaké lett. Kik azonban 1467-ban* a király ellen pártot ütvén, fellázadtak s Mátyás tőlük Kosályt elvevén, Szerdahelyi Kis János és testvérének Mihálynak adományozta. 1553-ban* Csicsóvár tartozéka; vajdája Petrikán János.
Dl. 30647.
Gr. Bánffy ltár. A. 11.
Dl. 27916.
Transil. fasc. 9. nr. 69.
1569-ben* II. János király e birtokot, mely a lerontott Csicsóvárához tartozott, Bocskay Györgynek adományozta.
Km. Lib. Reg. Joannis II. 71.
1590-ben* Báthory Zsigmond e birtokban Bocskay Istvánt mindkét ágra, annak kihalásával nővérei Judit Bánffy Kristófné, Krisztina Palocsai Horváth Györgyné és Ilona Haller Gáborné, valamint néh. Sára Balásfalvi Bagdi Györgyné és gyermekei: István, Erzsébet, Krisztina és Margit javára megerősiti.
Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 94. és Szolnok int. II. 84.
1597-ben* Báthory Zsigmond az előbb Alsó-Kosály határához és 412a deési kamarához tartozott Keskenysziget nevű szigetet Bocskay Istvánnak adományozta oda.
Km. Neor. D. 15.
1600-ban* Erdély rendei e birtokot, melyet Mihály vajda Rácz Györgynek adományozott, Hetesi Pethe Lászlónak adja oda.
Erd. országgyül. Eml. IV. 571–72.
1607-ben* birtokosa a fiskus s ugyanezen évben* Rákóczy Zsigmond néh. Bocskay István fejedelemnek e birtokát, végrendelete értelmében Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiainak György és Zsigmondnak és néh. Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozza.
Torma J. gyüjt.
4. L. Reg. 29.
1609-ben* Báthory Gábor fejedelem nemes Alsókosályi Farkast azon érdemeiért, melyeket Bocskay fejedelem és az ő idejében is szerzett, megnemesiti nemcsak őt, hanem testvéreit Tamást, Istvánt és Lukácsot s a czímeres nemesek sorába emeli az itteni házukat, mely a Tamás János és Bodor Andrásé közt van, minden közteher alól kiveszi.*
6. Lib. Reg. 261.
Az adomány junius 9-én kelt Gyulafehérvártt a fejedelem, Kendy István és Erazmus aláirások alatt. A czímer veres és benne egy farkas egy bárányt fog, más lábával mintha búzát aratna.
A.-Kosályi Farkas cs. czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 15. A. 129. T. és 12. Abt. 92. T.
1649-ben* febr. 15. nemes az alsókosályi Farkas, máskép Tamás Lukács, fia Prekup és testvérei István és Tamás.
Km. conv. Arm. F. 4. prot. Q. 85. Gyf. kápt. 24. Lib. Reg. 98. Acta Transylvanica fasc. I. 2.
1658-ban* Haller Györgynek itt 20 adófizető jobbágya volt.
Torma cs. ltár.
1662-ben* itteni nemesek a Tamás, Károly és Pokol családok.
U. o.
1694-ben* birtokosa Haller György.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35–56.
1781-ben* idevaló nemes Tamás László.
Dr. Vajda cs. ltár. Alparét.
1786-ban* birtokosai: gr. Haller Jánosnak van 36 jobbágya, 2 zsellére, 2 szegénye, gr. Haller Antalnak 19 jobbágya, 4 zsellére, 2 szegénye; özv. gr. Haller Pálnénak 16 jobbágya, 2 zsellére, 1 szegénye; özv. gr. Haller Péternének 1 jobbágya, 1 zsellére.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* birtokosai: gr. Haller Jánosné (szül. Nemes) örököseinek van 37 telke, gr. Haller Istvánnak 24, gr. Haller Zsófia br. Inczédi Samunénak 7, gr. Haller Antalnak 4, gr. Haller Jánosnak 1.
Erd. kancz. ltár.
1863-ban* gr. Mikes Mária br. Huszárné, Lászlóffy Sándor, özv. Rakowskiné Henter Anna, gr. Haller Czezcilia, Felényi János részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 97–163. l.
4131866-ban* az itt összeírt 130 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosa (1898): gr. Eszterházy Miguel, 260 h. 841 öl, Haller-féle birtok; örökölte szülei után és özv. Voith Jánosné férje br. Manz örököseitől vásárolta.
Deéstől északnyugatra fekvő Alsó-Kosály ősi megszállói a szlávok voltak, kik a községnek nevet is adtak, ezeket az oláhok váltották fel. Foglalkozásuk földmivelés, fa-szállitás. Házaikat s gazdasági épületeiket boronafából épitik szalmafedél alá. Apró házai közül a gör. kath. oláhok régi fatemplomának csúcsa emelkedik ki, udvara, mely temetőül is szolgál, be van keritve.
A jeltelen sírok közt magánosan álló római kőemlék (ara votiva) felirata:
OPTIMO DEO JOVI
MAXIMO POSVIT
FONTE LVCOVIE
MAXIMO POSVIT
FONTE LVCOVIE
E kőemlék állitólag a régi templom helyén állott, melyben oltárkőül szolgált. A templom előpitvarában Kassai Demeter görög kath. esperes van eltemetve (1750–90), felibe felírás nélkül egy különös díszitésű kőlap van fektetve.
A községtől a Szamos felé vezető úton a római castrum, táborhely nyomai látszanak. Torma Károly s utána Czente Illés jelenlegi lelkész tanulmányozta s a castrum nyomát felmérte s egy kéziratban lévő román nyelvü értekezésben: „Notitia topografiei si fragmente istoriae privatoriă la Cheseiu 1895” összeállitotta a birtokában lévő adatokat. A castrum a jelenlegi úttól balra, majdnem a Szamos mellett, a kukoriczaföldön terül el, de annyira elszántva, hogy körvonalai alig határozhatók meg.
Az egész területen alig van egy ép kő, állitólag a kapjoni kastély és templom e castrum köveiből épült, a hova a felirásos emlékek egyrészét is vitték. Kosályban a már emlitett templom udvarán lévőn kivül van még egy a Haragos Péter udvarán:
D E
O I
B. TR (?)
BRI
LEG. I.
V. S. l.
O I
B. TR (?)
BRI
LEG. I.
V. S. l.
414Lakosai a Básta és Mihály vajda korában 1602-ben megfogyatkoztak.
1776-ban* az egész község leégett, a kormányszék három évre elengedte összes adóját.
Megyei ltár selejt. 81. sz.
Alsó-Kosály román lakossága 1754-ben lépett az unióra. Fából épült temploma a Szűz Mária tiszteletére 1754-ben szenteltetett föl. 1847-ben újitották meg. 1899–1900-ban épitettek helyette újabb kőből, toronynyal az állami út jobb oldalán.
Anyakönyvet 1822. óta vezetnek. Két harangja közül az egyik 1847, a más 1859. évből való, felirattal ellátva. Lelkészei a már emlitett Kassai Demeter, Tamás László, Toháti Tamás esperes után Toháti József, Kassai László s a jelenlegi Czente Illés.
Felekezeti iskoláját az ötvenes évek végén létesitette.
1898-ban 2 lélekből álló ev. ref. vallású lakosa a kaczkói körlelkészséghez tartozik.*
Ev. ref. Névkönyv 101. l.
Éghajlata egészséges, jég ritkán bántja határát.
1750-ben* határának három negyede sík téren fekszik és termékeny, negyede hegyes és kevésbbé termő. A Szamos és a patak gyakran elönti a vetéseiket elsodorja s iszapolja. Kereskedelme nincs, jövedelemforrása a földterméke. Két fordulós határa 2–6 ökörrel szántható, 6 évenként trágyázást kiván, a gyengébb azonban évenként javitandó, de trágyázni ritkán szokták. Egy köböl őszi búza 8 kalangyát s szemül egy-egy vékát ereszt, tavaszi vetése a zab 5 kalangyát vagy 2 véka szemmel fizet. Egy veder must ára 15 kr. Tüzelésre való erdeje elég, de épületnek való kevés. Legelője annyira szűk, hogy a szomszédos kozárvári birtokosoktól, mint Mikó Páltól, Salánki Józseftől, gr. Bethlen Druzsitól, Nemes Ferencztől szoktak 40 marhára való legelőt bérelni s fizetnek érette darabonként 2 frt 33 krt. Kaszálója fordulónként, de kaszálnak s bérelnek F.-Kosály, Kaplyon és Guga határain.
E. F. K. ltár.
Szántója 252 köb. vetésre való, elvetettek 155 köb. őszbúzát, 73 köb. rozsot, törökbúzavetése 5 köböl, szénarétje 72 1/4 szekérre való, bora 142 veder termett. Van 33 jármas ökre, lova, 109 tehén, 31 tulok, 127 juh, kecske, 97 disznó, 15 méhköpű. Iparosa 3 kovács.
1822-ban* határa első osztályú, szántója 694 köböl vetésre való, rétje 270 szekérnyi, szőlőjében 627 veder bor terem; van 51 ökör, ló, 40 tehén, 22 bornyu, 21 disznó adó alatt.
Cziráki urb. oszt.
Jelenleg határa középtermésü, főterménye: a tengeri, rozs, búza 415és sok takarmány-féle. Állatai: fehér szőrű szarvasmarha, juh, sertés és levés ló. Gyümölcse kevés.
Itatója a községen átfolyó patak, mely F.-Orbó felől jőve „Seletruk” nevet visel.
A kosályi patakon vagy Seletrukon Voith Jánosnénak van egy kétkövű felülcsapó s a Szamoson gr. Eszterházy Mihálynak egy hajós malma. Kőbányája jó épületkövet szolgáltat.
A hagyomány azt tartja, hogy a községtől keletre emelkedő Magura hegyen, melynek oldalán szőlőskertek vannak ma is, egykor, vagyis 1754 előtt gör. keleti szerzetesek laktak volna.
Emlitik azt is, hogy a község határán ütközet lett volna s az elesetteket két sírba helyezték, melynek halmai állitólag még láthatók.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai Szent-Márton-napján felerészben 50, felerészben 25 denárt fizetnek adóban s Szt-Györgykor juhaikból 50-edet adnak.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1552-ben* Petrikán János vajda (tiszt) a falu kenézével vallja együttesen, hogy Bank Pál emberei és lovai számára adtak mindennemü élelmet, melynek ára 100 frt, 8 bárányt 1 frt 32 denárt, 2 pint vajat 50 denár, 4 sajtot 25 denár, 33 csirkét 66 denár, a tisztnek 16 köböl zabot 5 frt 33 denár értékben s ezeken kivül 14 forintot fizettek birságba.
U. o. Bővebben Csicsóváránál.
Határhelyek, dülők 1898-ban: Prostyén, vizes hely, Balte tavas hely, Dobrecz, a római vár helye, Cseteczel, a római vár mellett, Ungyur és Cserety cserfás.
Lakossága: 1553-ban*15 kapu jobbágy, 12 zsellér lakosa van, puszta ház van benne 4.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1603-ban* összesen 16 lélekből álló lakosa van.
Urb. conscr. fasc. 65. nr. 87.
1703 körül* van 17 jobbágy, 6 zsellér s 1 béres szolga lakosa, kik 23 házastelken laknak, el van pusztulva 8 ház. Van benne 36 ökör, 10 tehén, 12 juh.
Erd. főkormsz. ltár.
1706-ban* fiaikkal együtt 126 jobbágy lakosa van, házak száma 54, el van pusztulva 8.
E. F. L. III. 242. B.
1713-ban* van benne 10 jobbágy, 14 régi, 10 új zsellér, 6 kóborló, 29 telek, 200 köb. vetésre való szántó, 25 ökör, 24 szekér széna, 8 416köb. zab, 1 köb. köles, 6 köböl törökbúza, 17 tehén és bornyu, 40 sertés, 130 juh, kecske; adóssága 228 frt.
Erd. főkormányszéki ltár.
1750-ben* van 74 jobbágy 62 1/2 telken 63 házban, 3 ily özvegy 3 telkes házban, 4 telkes zsellér 4 házban és 7 külső birtok nélkül való zsellér 2 telken 7 házban, 18 kóborló és 7 ily özvegy, kiknek nincs semmijök. Együtt 71 1/4 telken 74 házban laknak. El van pusztulva 5 házastelek, melynek lakói kihaltak, részben más birtokra költöztették át.
Erd. főkormsz. ltár.
1831-ben* lakossága 748.
Consig. stat. topogr.
1857-ben* 816 lakosból 5 róm. kath., 798 gör. kath., 6 ev. ref. és 7 zsidó. Házak száma 150.
Orsz. ism. tábla 23. l.
1886-ban 1100 lakosból 17 róm. kath., 27 zsidó, a többi gör. kath.
1891-ben lakossága 1171, ebből 13 róm. kath., 1081 gör. kath., 2 gör. kel., 9 ev. ref., 3 unitárius, 63 izraelita.
