Nevének változatai: 1300 körül Mytteldorf, másképen Kuzepfolu. 1485-ben Keözepfalu. 1576-ban Keözepfalva. 1750-ben Középfalva. Oláh neve ma Tiutia és Chiuza. 1831-ben Tyuza.
Valószinüleg a közepén át folyó s róla elnevezett patakhoz viszonyitva kapta nevét.
Sík téren fekszik a Naszód felé vezető útban, a Szamos jobbpartján.
505Közepén foly keresztül az Oláh-Nyires határán eredő patakocska, mely a községen alól a Szamosba szakad.
A vármegye székhelye Deésről 34·2 kilométernyire fekszik a bethleni járásban.
Előttünk valószinübb az a feltevés, hogy Középfalva nevét onnan kapta, hogy ez Szeszárma és Kőfarka közepén feküdt, mint ezt egy 1596-beli okmány tanusitja, egy úrnak lévén birtoka.
Középfalu, mint legrégibb német neve Mitteldorf mutatja, szász telepités. Legelső birtokosai az Árpádkor végén hírneves Radnai főúri család tagjai voltak, kik közül Radnai Brendolin fia Hencz ispán 1279-ben budai várnagy volt.
Első megnevezett birtokosa pedig talán éppen azon Hencz fia Radnai Miklós volt, ki azonban középfalut 1300 körül elhalt bátyja Benes árváinak osztály szerint örökül átengedte.
Ezen Benesnek fia Miklós, fia Miklós Középfalvát a Kachich nemzetségbeli Széchényiek őse: Tamás erdélyi vajda fia Kónya és a kétségtelenül ugyanezen nemzetségbeli s a későbbi Harinnai Farkas család ősei: Farkas fia Péter, fiai: István, Farkas és Tamás vették el, a mint hogy már 1334-ben azon Farkas fia Péter tényleg birja is Középfalvát. Jogczimük – úgy látszik – a legerősebb, t. i. királyi adomány volt, mert Benes fia Miklós az ellenük e miatt inditott perben kir. adománylevelekkel (IV. Béla, IV. Lászlóéval) bizonyitgatja tulajdonjogát. A biró erdélyi vajda 1355-ben el is rendelte visszaigtatását, de minden eredmény nélkül, mert Középfalva ezentul is állandóan a Harinnay Farkasok kezén maradt.
1456-ban V. László király Középfalvát Harinnay Farkas Jánostól hűtlenség czimén elkobozván, azt Farkas Tamás fiainak János és Miklósnak adományozta.
1485-ben Farkas Tamás e birtokban királyi beleegyezéssel magtalansága esetére örökösévé Héderfáy Mihályt tette.
1502-ben Farkas Tamás fia János magvaszakadása esetére e birtokra nézve sógorát Bikli Jánost teszi örökösévé.
1560-ban birtokosa Farkas Farkas.
1576-ban Báthory István a hűtlenségbe esett Harinnay Farkas János és Miklósnak e birtokát Báthory Kristófnak adományozta, ki abba 5061577-ben be is igtattatik, de őt attól néh. Farkas Farkas fiai: János és Miklós eltiltják. 1581-ben és 1585-ben ugyanazok újból tiltakoznak.
1589-ben Báthory Zsigmond e birtokot Báthory András bibornoknak adományozta oda, de beigtatásának 1590-ben Farkas Miklós s néh. testvérének Jánosnak fiai: Tamás, István, János, Ferencz és Mihály ellentmondanak.
1595-ben ugyanazok újból tiltakoznak e birtok bitorlása ellen, azon alkalomból, midőn azt a fejedelem a hűtlenségbe esett Báthory András bibornoktól elvevén, Cserényi Gábor és Lászlónak, Cserényi Márton özvegyének Szinnyei Sárának s ennek leánya Cserényi Erzsébetnek s végül Cserényi Orsolyának Köblösi Teke Ferencznének adományozta oda, a kik is 1596-ban annak birtokosául emlittetnek.
1611-ben felsőbalázsfalvi Cserényi Mártonné Szinyei Sára itteni részét Gyulai Mihály fogadott fiának hagyományozta oly feltétel alatt, hogy őt ezután is gondozza, mivel vén és erőtlenné lett „megtekintvén ez mostani nagi romlást és a nemeseknek raitunk felebvaló istentelenségeth” és az ő árvai özvegy állapotát, mivel fiai s leányai meghaltak, őt fiává s ez őt anyjává fogadja s halála után minden vagyonát Gyulai örökölje itt és Felső-Balázsfalván is.
1618-ban birtokosa Szigethi István, ki itteni birtoka után egy gyalogpuskást állit ki ez évbeli lustrára.
1620-ban birtokosai Szigethi István árvái és besenyői Füzi János.
1632-ben itteni birtokos Spáczai Mihály.
1642-ben birtokosai: Majthényi András özvegye Szigethi Zsófia és Cserényi János árvái.
1647-ben azon rész, melyet néh. Cserényi György, úgyszintén az, melyet Füzy Jánosné adott Cserényi Farkasnak s nejének Almády Annának, gyermekeik közt, t. i. mostoha fiok Sulyok István, leányuk Erzsébet Kamuthy Miklós özvegye és néh. fiok János árváira Cserényi Farkas és Zsuzsánnára oszlott 3 részre.
1657 nov. 19. előtt Sulyok István Rettegi Istvánnak itt egy részt adott zálogba.
1658-ban Cserényi János özvegyének 5, Majthényi Andrásnak 5 adózó jobbágya volt.
5071663-ban birtokosa Kocsárdi Balogh László.
1694-ben birtokosai Csáky István és Balogh Zsigmond.
1700 jun. 4-én Szodorai György és Borbála Kénosi Zsigmondné itteni részükön megosztoznak.
1702-ben birtokosa özv. Becsky Istvánné.
1711-ben Bethlen László birja.
1724-ben birtokosa Nemes Tamás.
1769-ben Galambos Sándor egy itteni telkét Nemes Györgynek zálogositja el.
1770–73-ban összeírt birtokosai: Galambos József és cs.-mihályfalvi Nemes György apai jogon.
1774-ben Becski Miklós özvegye Gálfi Erzsébet itteni egy jobbágytelkét özv. Nemes Györgyné Rácz Katának veti zálogba.
1786-ban birtokosai: gr. Csáky Katalin özv. Béldy Miklósnénak van 21 jobbágya, 1 zsellére, Horváth Jánosnak 6 jobbágya, 4 zsellére, Horváth Ferencznek 6 jobbágya, 3 zsellére, Cserényi Istvánnak 3 jobbágya, 3 zsellére, Keczeli Jánosnak 4 zsellére, Keczeli Istvánnak 4 zsellére, Baczó Lászlónak 4 zsellére, Rettegi Gergelynek 3 zsellére Fejérvári Miklósnak 2 zsellére.
1811-ben Becski Istvánnak van 2 2/3, Keczeli Sámuelnek 2 216, Magos Pálnak 4 2/3 jobbágytelke, itteni birtokos még gr. Wass Sámuel, Nemes József, Simén Eleknek van 11 1/3, Viski Mózesnek 3 1/6 jtelke.
1816 körül Alsó Farkas és Jánosnak van 2 1/2, Becski Istvánnak 2 2/3, Cserényi Ferencznek 2 11/12, Enyedi Sándornak 3/4, Horváth Jánosnak 6, Magos Pálnak 4 3/4, Mósa Józefnének 3 11/12, Nemes Józsefnének 13, Siményi Eleknek 11 1/3, Viski Mózesnek 3 1/6, gr. Wass Sámuelnek 9 5/6, Keczeli Sámuelnek 2 1/6 telke.
1818-ban Galambos Sándor és József, Hatfaludi Anna Nemes Gy. özvegyétől elzálogositott birtokukra még pénzt vesznek fel.
1820-ban birtokosai: gr. Csáky Józsefnek van 18 telke, Cserényi Ferencznének (szül. Sombori) 10, Simon Péterné Hatfaludi Annának 10, Simény Eleknek 8, Maurer Andrásnak 6, Magos Pálnénak 4, Baczó Józsefnének 3, Vargyasi Dániel Eleknek 3, Daczó Józsefnek 2, Farkas 508Dánielnek 2, Becski Istvánnak 1/2, Becsky Lajosnak 1/2, Alsó Jánosnak 1/2, Mósa Józsefnének 1/2 telke.
1823-ban dellőapáthi Somai Sándor, Dániel és Sára itteni Magos-féle részeiket mihályfalvi Nemes Józsefnek adják cserébe ennek szászbrétei részeért.
1826-ban Becski István itteni fél telkét Nemes József és neje Vas Ágnesnek zálogositja el.
1827-ben Kovács Juli magyarosi Kóré Györgyné egy itteni telkét, 1835-ben Szarvadi József pedig itteni udvarházát veti zálogba Nemes Józsefnek. 1838-ban 5 itt lakó nem adózó nemes lakója van.
1842-ben Tövisi Györgyné itteni szántóját Nemes Józseffel elcseréli.
1843-ban csicsómihályfalvi Nemes József itteni, ispánmezei, fellaki, pontinászai részét tancsi Földvári Józefnek s nejének gr. Haller Klárának eladja.
1863-ban Földvári József, Nalácziné szül. Mózsa, Mózsa Klári, Horváth Péter, Juli és Borbála, Cserényi Dani, Károly és József úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: Földváry József, Cserényi Dániel (Balázsfalváról), br. Bornemissza János (Kolozsvárról), Alsó János, Tövisi Pál, Buzás András, Lőrincz János és Makkai Sándor.
Jelenlegi birtokosai (1989): Veress Ferencz özvegye, 519 h. Földvári József-féle birtok, vásárlás útján gr. Bethlen Aurélnétól. Gr. Bethlen Béla, 115 h., vásárlás br. Bornemissza Jankától. Leuchter Simon fia Márk, 189 h., vásárlás a Cserényi családtól.
A község ős lakosai a szászok voltak, kik idővel elmagyarosodtak. 1602–3 közt lakóit legyilkolták a Básta német, vallon zsoldosai. A kiölt magyarság helyére oláhok huzódtak, kik lakják jelenleg nagy többségben.
Főfoglalkozásuk a földmivelés, táplálékuk a málé, de a tehetősebbek kenyeret is esznek. Öltözetük házilag készült fehér harisnyaposztó, szürke daróczkabát, tüsző, a nők kettős kötényt, katrinczát hodanak. Házaik s gazdasági épületeik rakófa zsendelyfedéllel, rendesen egy szoba, konyha és kamara; berendezésük: a fal mellett kereken padok s egy ágy, asztal és egy láda.
509Gör. kath. egyházközség temploma, kőből épült s a Szent-Piroska tiszteletére 1877-ben szenteltetett fel. Anyakönyve 1827. év óta vezettetik. Egyik harangja 1794. évből való: „In te Domini speravi” felirattal. Az egyházközség jóltevője Nemes József volt.
Lelkészei: Marosán Tamás után a jelenlegi Rebreán István.
Felekezeti iskoláját a hatvanas években létesitette. Tanitójának fizetéséhez 1898 óta évenként 140 frttal járul az állam. Tanitó Rebreán Kázmér.
Ev. ref. vallású lakói 1868-ban 42, melyből férfi 22. 1898-ban 8 fi, 8 nő, együtt 16 lélekkel Magyar-Nemegyének fiókegyházközsége. 1887-ben egyháztagja 18 lelket számlált.
Itt hunyt el 1894 nov. 30-án Veress Ferencz a történetíró, mérnök és emigráns Veress Sándor öcscse, 1848–49-iki honv. tüzér-őrmester, ki Sarkadon, Biharmegyében 1830 decz. 3-án született, apja ottani ev. ref. lelkész volt. Bátyja hivására Romániában telepedett le, hol gazdatisztje lett Obrenovics Mihály szerb fejedelemnek, majd a Stirbiei herczegnek s 30 évi künléte után tért vissza, megvásárolván Bethlen Aurél gr. neje után birt itteni birtokát, híres gazda volt. Feriz álnév alatt sok érdekes tréfás szabadságharczi visszaemlékezést közölt a Vasárnapi Ujságban. Életrajza a kolozsvári 1848–49-iki Történelmi Lapok 1892. évf. 24. számában jelent meg.
Éghajlata egészséges, széltől mentes, jégverés ritkán fordul elő.
1596-ban miután e falu Kőfarkával, mint az okmány mondja, kezdettől fogva „Szeszárma tartománya egy úr kezénél lévén iuxta quantitasium possessionum et numerum Colonorum Salvum volt egyik falutól az másikának ex arbitrio Patroni principalis az határokba elszakasztani,” azaz elkülönitve nem lévén, most a megyei főispán több e végre kiküldött biztossal a határát kijelölvén, határdombokat s köveket tettek Kőfarka, Szeszárma és Dögmező határ végpontjain.
1750-ben határának kétharamada tér s ez közepes termésü, a töbi része hegyes és terméketlen. Lakói kizárólag földmivelésből élnek, vásárra Beszterczére járnak, de felkeresik a szomszédos vásáros helyeket is. Két fordulós határa 6–8 ökörrel szántható, a hegyi rész bár a javitást évenként megkivánja, szekérrel nem trágyázható. Egy köböl őszi vetésből 40 kévével 5 kalangya, szemül 2 véka, de a hegyi részen 4 kalangya lesz s másfél véka szemmel fizet, a tavaszi gabona kalangyánként 510pedig 3 vékát ad. Erdeje kevés, legelője szűk. Kaszálója fordulónként. Szántója 605 köb. férőű, elvetetek 275 3/4 köb. őszi, 188 köb. tavaszi gabonát, 24 köb. törökbúzájuk termett, rétje 173 1/2 szekérre való. Van 129 jármas ökör, ló, 145 tehén, 53 tulok, 50 juh, kecske, 186 disznó és 82 méhköpű. Főzőüstök jövedelme 5 frt 56 kr.
1822-ben határa 2-od osztályu. Adó alatt van 578 1/2 köböl szántó, 419 1/4 szekérre való rét, 67 ökör, 68 tehén, 2 borju, 36 disznó.
Jelenleg határa közepes termésü, negyede mocsaras s gyenge szénát terem, a többi részen termesztenek kevés búzát, zabot, árpát, rozsot, főterménye a tengeri.
Állatai: magyar fajta szarvasmarha, sertés kevés s még kevesebb ló. Gyümölcse: szilva és különböző alma s körtvefajok. Itatója a Szamos és egy kis tó.
Határán római sóbányászat nyomaira akadtak.
Posta és körjegyzői székhely.
Határhelyek: 1596-ban Nyáros, oláhul Popli, Szántóföldek közt, határhely; Középfalva és Kőfarka közt, Rotulviragulyuyi, rét; „Nagy határ kovacskő” országút mellett, Loza, rét; Briszte patak, melynek árkát Valye Lozirolnak hivják; Tekemező, határhely Dögmező felől. (Szabad nyomásnak hagyták, ezelőtt elkeritett hely volt.)
1898-ban Rozsile vörös szinü földje után, La patak, Pogyerej, Cserety, Komoristy, Szeketura, Lazur, Valea Szlatini, Teusor, Dumbráva, dülők.
Lakossága 1560-ban 37 jobbágy, egy zsellér lakosa van, lakóházak száma 37, van egy új és 4 pusztaház még benne.
1703 körül 21 jobbágy, 18 zsellér és 7 szegény, összesen 39 házban laknak, puszta házak száma 5.
1750-ben 60 jobbágy 44 telken 50 házban, 2 ily özvegy 2 telkesházban, 18 telkes zsellér 12 1/2 telken 15 házban, 7 külsőség nélkül való zsellér 6 telken 6 házban lakik s ezeken kivül 10 kóborló s 12 ily özvegy lakosa van, ezeknek se házuk, se tüzük nincs. Együtt 64 1/2 telken 73 házban laknak. El van pusztulva egy ház.
1831-ben 579 gör. kath. lakossal.
1857-ben házak száma 157. Van 6 róm. kath., 695 gör. kath., egy ev. ágost., 9 ev. ref., 68 zsidó, együtt 779 lakosa. Tartozik a naszódi kerülethez.
5111886-ban 780 lakosból 6 róm. kath., 698 gör. kath., 28 helv. hitü, 52 zsidó.
1891-ben 896 lakossal, melyből 9 róm. kath., 782 gör. kath., 10 gör. kel., 22 ev. ref. és 73 izraelita.
Adója: 1750-ben 368 frt 51 kr. 1749-ben 487 frt 12 kr. 1755-ben 313 frt 12 kr., a zsidók 9 frt 41 krt fizettek. 1775-ben 574 frt 18 kr. 1822-ben 469 frt 14 kr. 1898-ban 2566 frt 36 kr.