Kudu.
Kudu.
Nevének változatai: 1392-ben és 1394-ben* Koldow. 1441-ben* Kuldo. 1456-ban* Koldu. 1553-ban* Kuldw. 1607-ben* Koldu. 1703-ban* Kodu. 1750-ben* Kúdu.
Dl. 29448. és 27837.
Dl. 3787.
Dl. 27897.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
4. Lib. Reg. fol. 29.
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
Nevét valószinüleg az ó-szláv kudla, kudel* szóból, melynek jelentése csepű, kender, vette.
Miklós. 127.
A Nagy-Szamos jobbpartján fekszik kavicsos ponkon, a Szamos völgyének azon részében, mely itt leginkább össze van szorulva, a bethleni járásban, Deéstől 22·8 kilométernyire.*
A hagyomány azt tartja, hogy az őskorban e község határán öt helyen volt telep s ezek helyén mindenütt vastag cseréptöredékek, kő- és bronzeszközök találhatók. A bessenyő, kun, török, tatár dulás idején a lakosság a hegyek közt lévő völgybe, az úgynevezett patakra húzódott s e felett nevezetes azon magas hegy, melyet Szamos tüzének neveznek, a honnan az ellenséget kémlelve, tüzet raktak, hogy a lakosság a veszély elől menekülhessen.
Kudu első megnevezett birtokosai a Losonczi Bánffyak voltak, de 1392-ben* Losonczi Dezső fia Miklós Kudut Ujvári várangyának Gyerőffy Mátyásnak adományozta, kit ebbe még ez év julius 25-én ellentmondás nélkül beigtattak.
D. 27837.
Porkoláb Mátyásnak, mint már csicsói várnagynak magvaszakadván, azt I. Ulászló király 1441-ben* Bánffy Miklós fiának Dezsőnek, István fiainak László erdélyi vajdának és Benedeknek és Dezsőfi János fiának Jánosnak s az utóbbi fiának Mihálynak adományozta oda, kik azt Csicsóvárához csatolták, de az igtatásnak Gyerőfi Mihály, János, Dávid, Mihály és Imre ellentmondtak.
Dl. 27877.
Ugyanakkor 1441-ben* ezen emlitett Gyerőfiek Bényi, (máskor Dényi) Miklóst s fiait Albertet és Tamást és mindenkit mást az ő itteni részeik birtokba vételétől eltiltja, de 1441-ben* azon Gyerőfiek egy kúriát és nyolcz jobbágytelket, mely régen testvérüké Porkoláb Mátyásé 521volt, de magvaszakadtával reájuk szállott, Déni Miklósnak s fiának Albertnek adományozzák, oly föltétel alatt azonban, hogy netaláni magvukszakadtával azok ismét a Gyerőffiekre szálljanak vissza.
Km. prot. ab. 65.
Km. prot. ab. 81.
1465-ben* Kudu birtokában V. László király Bánffy Dezsőt és fiait Lászlót és Zsigmondot, valamint István fiát Lászlót és János fiát Jánost új adomány czímén megerősiti.
Dl. 27897.
1467-ben* Mátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól csicsóvárbeli részeiket hűtlenség czímén elvevén, az ahhoz tartozó Kudu két részét Szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta.
Dl. 27916.
1483-ban* Báthory János fia Bálint deák bizonyos adósság fejében Kudut Bethleni Bernátnak köti le.
Km. prot. i. 39.
1503-ban* Kudui Rácz Miklós emlittetik.
Dl. 27781. és 28003.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka s birái Vas Benedek és Balki Gergely.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1554-ben* Ferdinánd király e birtokot Bocskay Györgynek inscribálta; az igtatásnál jelen volt Németh Boldizsár idevaló lakos.
Lib. Reg. II. 126. és Km. Szolnok int. B. 20.
1569-ben* II. János király e birtokot, mely a lerontott Csicsóvárához tartozott, Bocskay Györgynek adományozta.
Km. Lib. Reg. Joannis II. 71.
1577-ben* itteni birtokos özv. Bocskay Györgyné Sulyok Krisztina. Jobbágyok: Balki Albert, Boso Ambrus biró.
Km. Szolnok int. B. 25, 46.
1585-ben* itteni birtokosok Bocskay István, Torma János. Ugyanekkor emlittetnek még: Horváth Boldizsár, Boythi Ambrus, Czirje János, mint idevaló lakosok.
Km. Szolnok int. C. 2.
1590-ben* itt a szamosujvári várnak egy gyalogos puskása volt: Dely Gergely.
Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 20.
1590-ben* Báthory Zsigmond e birtokban Bocskay Istvánt mindkét ágra, annak kihalásával pedig nővérei Judit Bánffy Kristófné, Krisztina Palocsai Horváth Györgyné s Ilona Haller Gáborné, valamint néh. Sára Balásfalvi bagdi Györgyné s gyermekei István, Erzsébet, Krisztina és Margit javára megerősiti.
U. o. 94. és Szolnok int. B. 84.
1601-ben* Torma Kristóf egyik birtokosa.
Torma cs. ltára.
Básta és Mihály vajda idejében Bocskay, valószinüleg hűtlenség bélyegén, elveszté és Szamosujvárhoz csatoltatott, s mint ilyen kerülhetett Beszpremi és 1602-ben* Salgoh Albert kezére, ki Kudu felé nejének 522Szár Annának adja zálogba. Egy 1625-beli* esketés szerint Sárvári Gerő István vallomása után tudjuk, hogy Salgohnak e birtokot az ország adá.
Km. prot. B. 93.
Torma cs. ltár.
1602-ben* Báthory Zsigmond Kudu másik felét, mely Beszprémi Mártoné volt, annak magvaszakadtával Cserényi Farkasnak adományozta, ki Báthory Zsigmonddal Apuliába menvén, hol híre jött s így 1607 ápr. 28-án* Rákóczy Zsigmond néh. Bocskay István fejedelem e birtokát végrendelete értelmében Haller Gábornak Bocskay Ilonától való fiainak György és Zsigmondnak és néh. Bánffy Kristóf és Bocskay Judit fiának Lászlónak adományozza.
U. o.
4. Lib. Reg. 29.
1608-ban* mivel Bocskay István fejedelem e birtokát Haller Istvánnak s testvéreinek hagyta végrendeletben, de minthogy Kudu felé Füzi Ferencz részben vérség, részben Salygó Ferencztől vétel útján megszerezte, ezen felerészt neki a Hallerek kiadják.
Km. prot. E. 160.
1608-ban* Báthory Gábor e birtokot Beszprémi Márton és Sajgó Albert magvaszakadtával az ekkor haza került Cserényi Balázsnak (más helyt Farkas) adományozta oda, a ki abba be is igtattatik.
5. L. Reg. 69. és Torma cs. ltára.
1609-ben* Rettegi Füzi Ferencz Kudu felé, a melyet neki Salgó Albert zálogositott el, Cserényi Farkasnak 400 magyar frtért eladta, ezen felül kapott érette egy veres posztó hadi ruhát gazdagon aranyozva, melyet köznyelven „Kafftany”-nak neveznek. S ugyanez évben Haller István biztositja Cserényit, hogy e szerzett birtokában háborgatni nem fogja.*
Km. prot. D. 25. Szolnok int. I. 9. és Neor. D. 8.
Torma gyüjt.
1615-ben* Haller György e birtokról Cserényi Farkas főispán és fejedelmi tanácsos javára lemond.
Km. prot. D. 162.
1620-ban* Cserényi Farkas e birtokát nejére Almády Annára s mostoha fiára Sulyok Istvánra hagyja. Ez évben* emlittetik Sós Mihály esküdt, Bórai István falusbiró.
Gyf. Cent. J. 6.
10. Lib. Reg. 142, Km. Szolnok Int. H. 12.
1640-ben* Cserényi János birja, kit ekkor Rákóczy György fejedelem a gyulafehérvári országgyülésre meghivott.
Mósa cs. ltára XVII.
1641-ben* Deésen, aug. 5-én Kemény János főkomornyik és Huszár Mátyás bizonyitványt adnak ki Szentiványi Anna özv. Cserényi Jánosné itteni birtokos részére. 1645-ben* br. Vay Mihály birja.
Torma gyüjt.
Mósa cs. ltára XVII.
1647b-en* néh. Cserényi Farkasnak e birtoka néh. fiának Jánosnak árváira Farkasra és Zsuzsánnára szállott.
Torma cs. ltára és Km. Lymbus.
5231650-ben* a falu birája: Horváth Gergely; Vas, Barla András, Bolyki, Varga esküdtek.
Torma gyüjt.
1658-ban* Cserényi János özvegyének 10 adózó jobbágya volt.
Torma cs. ltára.
1660-ban* Cserényi Farkas emlittetik.
Torma gyüjt.
1662-ben* Apaffy Mihály e birtokban, mely Cserényi János fia Farkas villámütés következtében történt halálával anyjára Szentiványi Annára, most Máriássy Istvánnéra szállott, őt megerősiti és beigtatják ez év május 20-án Beszterczén, mivel a helyszinén való igtatás ekkor „nagyon félelmes volt”.
27. L. Reg. 392.
1664–78-ban* idevaló nemes kovács, máskép Berzétei István, kinek ifj. Cserényi Farkas hű szolgálataiért egy fél telket ad és a kinek 1669 márcz. 20-án itt tartott közgyülésben nemességét, 1682 nov. 5-én Deésen pedig telkének tehermentességét hirdették ki.*
Tatrossi cs. ltára.
Megyei jkönyv.
1667-ben* Apaffy Mihály a magbanszakadt Cserényi Farkasnak e birtokát Osdolai Kún Istvánnak Küküllőmegye főispánjának és nejének Basa Ilonának adta az udvarházzal együtt zálogba, de az igtatásnál Szentiváni Anna ellentmondott.
Tatrossi cs. ltára.
1669-ben* Szentiváni Anna Pongrácz Mártonné (ki előbb Cserényi Jánosné volt) e birtokát férjére, leányának fiára Nagyváradi Korlátovics Györgyre és 2-ik neje Henter Klárára pedig 1 telkét hagyja, melybe beigtatják 1670-ben s ugyanekkor alsó- és f.-balázsfalvi részét Kovács Istvánnak hagyományozza. Bornemisza Anna fejedelemné, a Kollatovics unokatestvére, többször írt levelében kérte Pongráczné Szentiványi Annát, hogy bátyjával és Hallerrel egyezzék ki. 1670-ben október havában Szentiváni Anna meghal s még el sem temették, Haller György fegyveres erővel, Bethlen Ferenczné emberei által is segittetve, reá rontván, Pongráczot és Kollátovichot ki akarták űzni a birtokból, mely alkalommal Pongrácz megsebesült, a dulásnak egy emberélet is áldozatul esett, legényét mellőle lőtték le. A fejedelem, hogy a temetést keresztény módra végezhessék, a vármegyei tisztséghez 1670. okt. 20-án* kelt rendeleténél fogva a két örökös mellé Bethlen és Szamosujvár várőrségét és tisztjeit rendeli ki. Teleki Mihály és Bánffy Dénes közbenjárására Haller a két örökössel kibékül ezer arany forint mellett s Kuduhoz való jogáról lemond, mindaddig, míg Kollatovichnak és Pongrácznak törvényes örökösei lesznek. Ez az ügyét rendes per útjára vitte, de ekkor Szamosfalvi Mikola Zsigmondné Kamuthy Zsuzsa, mint 524a Cserényi ág egyik örököse, protestál az egyezségkötés ellen. 1676-ban* itteni nemes a Kovács család.
Torma cs. ltára.
U. o.
Torma gyüjt.
1678-ban* liptószentmiklósi Pongrácz Márton egyik birtokosa.
Gr. Bethlen ltár.
1682-ben* Szentiváni Anna e birtokát liptószentmiklósi és óvári Pongrácz Mártonra hagyta.
Torma cs. ltára.
1683-ban* Kamuthy Zsuzsánna özv. Mikola Zsigmondné végrendeletileg Mikola László fiára hagyja, ha e birtok a kezükre kerül s akkor László ezért a sajókereszturi jószágot testvérének Jánosnak tartozik átengedni.
Gyf. Divers I. fasc. 1. nr. 37, 45.
1691-ben* Cserényi Orsolyának Teke Ferencznének leánya Anna, Veglai Horváth Györgyné leánya Zsuzsánna Balogh Lászlóné, fia, László, fia Zsigmond s atyjafiai Balogh Katalin, Petrityevity Horváth Ferenczné, Balogh Gábor, László és György óvást tesznek az ellen, hogy néhai Cserényi Gábor és Lászlónak (kik azon Orsolyával egy testvér voltak) e birtokát mások birják hatalmasul, pedig vérség szerint őket illeti.
Gyf. div. Cott. II. fasc. 4. nr. 30.
1694-ben* birtokosa a Pongrácz család.
Gyf. Szathmár fasc. II. nr. 35, 56.
1702-ben* birtokosai: Pongrácz György* és András,* a Márton s második neje Ugray Kata fiai. Amaz 1730-ban báróvá lett s erdélyi főkorlátnok, Rákóczy Ferencz-féle birtokokból is részesült, Kereszturi Krisztinától való leányát br. Vay Ádámhoz adta nőül, kinek fia szintén Ádám. Egy telkes nemes Fráter Ferencz.
Erd. főkormsz. ltár.
Ez 1704 február 6-án Deésről, mint II. Rákóczy Ferencz egyik buzgó hive szólitja fel Czegei Wass Györgyöt, dobokamegyei főispánt, kolozsvári kapitányt, mint sógorát, hogy térjen ő is a Rákóczy hűségére, mert Toroczkai István, Teleki és mások már átállottak. (K. Papp Miklós. Történeti Lapok 1874. 19. l.).
Kővári szerint (Erd. nevez. cs. 207. l.) Andrásnak Vas Katától gyermekei Kata Szentpál Józsfené, György, Judith Weér Mihályné és Pál, kinek Kendeffy Katától gyermekei: 1. Gáspár, neje Kendeffy Kata s ezek fia József, neje Eperjessi Veronika s ezek fiai: Béla (1849 †), Ferencz, János; 2. Pál és György; 3-ik Boldizsár, kinek Sarádi Annától fia Pál s neje Cserényi Judit s leányuk Karolina, másik gyermeke Klára Alsó Farkasné, a 7-ik Dani, ennek fia Károly.
1750-ben* Muzslai Gáborné Vay Anna a nagyatyjáról néh. báró Pongrácz Györgyről maradt itteni részét Vay Ádámnak eladja.*
Km. Szolnok int. V. 35.
Ifj. Vay Ádám testvéreivel kiegyezve, Kudu felét örökölte több részszel együtt, de mint Torma írja (jegyzeteiben), meggondolatlanul, mert Pongrácz György temérdek adósságait nem tudva, ezeket is magára vállalta s eredménye az lett, hogy neje br. Toroczkai Ágnes elhagyta, birtokait rendre lefoglalták s maga végre 32 ezer forint adóssággal egy kudui jobbágya házában inségben halt meg.
1760–69-ben* birtokosai Vay Mihály, Pongrácz Pál.
Megyei ltár.
1765-ben* br. Vay Ádám eladta id. Bajki György-féle telkét Borbás Lőrincznek, most ennek özvegye eladja Ladányi Antalnak és neje Kálmány Zsófinak, melybe br. Vay is beleegyezik.
Torma gyüjt.
5251769-ben* Berzétei Kovács István és Horváth Dorottya fia István,* ennek leánya Anna Tövisi Mihályné, ennek József s ennek Klára (Szabados) Péter Jánosné, a ki itteni fél telkét elzálogositja 200 frtban Ladányi Boros Antalnak s neje Mátis Annának, ezektől 1775-ben kiváltotta Vay Juliánna, a Tövösi Klára atyja testvéreitől pedig a másik felét Pongrácz Pálnak vetették zálogba.
Torma cs. ltára.
Berzétei Kovács cs. czímere: Siebenmachers Wb. IV. B. és Gyf. Lib. Reg. XXVIII.
1770–73-ban* összeírt birtokosok: háromszéki hatolykai Ladányi Boros Antal zálogjogon, liptószentmiklósi és óvári Pongrácz Boldizsár apai és Vajai br. Vay Mihály apai-anyai jogon.
Erd. főkormsz. ltár.
1786-ban* Kollatovich György leánya Kata, Kemény Péterné s fiok Jánost s ennek leánya Bánffy Sándorné itteni telkét 100 aranyban Boda János ref. papnak és neje Petki Ágnesnek adja zálogba, Petki Ágnes második férje után Kónya Lászlóné és fia Boda Sándor e telket galgói Rácz Antalnak vetette később zálogba.
Torma cs. ltára.
1786-ban* birtokosai: Pongrácz Boldizsárnak van 13 jobbágya, 14 zsellére, özv. Dániel Jánosné, Vay Ádám és Toroczkay Ágnes leánya Julinak 13 jobbágya, 7 zsellére (kinek férje szerezte vissza az apja-féle birtokát), br. Bánffy Sándornak 1 jobbágya, ref. egyháznak 2 zsellére.
Erd. főkormsz. ltár.
1811-ben* Dániel Istvánnak van 1 1/6, Pongrácz Boldizsárnak 1 5/12 jobbágytelke.
Megyei ltár.
1816 körül* Pongrácz Boldizsár utódainak 13 5/12, Rácz Antalnak neje Dániel Jozefa jogán 8 5/6 telke.
U. o.
1820-ban* birtokosai: galgói Rácz Antalnak van 7 telke, Dániel Istvánnak 5, Alsó Farkasnak 4, Gyulai Istvánnak 4, Pongrácz Dánielnek 3, Reform. egyháznak 1.
Erd. kanczellária ltára.
1825-ben* birtokosa Rákosi Mihály, 1826-ban Gyulai Mihály.
Széki ev. ref. esp. ltár.
1831-ben* Torma József, Gyulai István, Alsó Farkas, Pongrácz Dániel, Rácz Antal.
U. o. 199. lap.
1838-ban* 6 immunis vagy nem adózó nemes magyar lakosa van.
Megyei ltár.
1839-ben* birtokosai: Torma József, Alsó Farkas,* Haragos János, Rácz Antal, Pongrácz Dániel, Rácz Péter, Bereczki Imre (Pongrácz rész).
U. o.
Czímerét lásd: Siebenmachers Wappenb. IV. B. 15. Abth. 3. Taf.
1848-ban* birtokosok: Torma József, Ferencz és István, Rácz Antal és Péter, Mezei Pál (Alsó rész), Pongrácz Dániel, Haragos János.
Megyei ltár.
1863-ban* Alsó Klára, Sándor és Károly, Pongrácz Dani, Rácz 526Antal, Torma József, Haragos János, Rácz István örökösei úrbéri kárpótlásban részesültek.
Urb. Wes. 154–197. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Rácz Antal és Kálmán, Székely Márton, Bakos Ferencz, Gyulai Farkas, Körösi János és György Elek.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosai (1898): Weér Dezső, 384 h. Torma, Rácz, Pongrácz-féle birtok. Rátz Gyula, 136 h., öröklés atyja után. Rátz Kálmán örökösei, Kiss Ödönné Rátz Vilma, Rátz Anna, 133 h. Válya Ferencz 102 h., vétel Alsó Klárától.
Jobbágyszolgálmányok: 1552-ben* Bank Pál öt embere s lovainak fél évig való tartása s minden szükségesekkel való ellátása 40 frt és 25 denárukba került. Adtak 46 köböl zabot 16 frt és 33 denár, 3 frt áru szénát, 3 fejős tehenet 5 frt 5 denár értékben, 12 bárányt 2 frt, 6 sajtot 60 denár, három pint vajat 75 denár, 24 csirkét 48 denár értékben, a tisztnek 16 köböl zabot 5 frt 33 denár, 2 köböl gabonát 1 frt 20 denár, vittek 3 szekér szénát 1 frt 50 denár értékben, 14 drb marháját tartották több héten át, melynek értéke 3 frt. Szolgálatot teljesitettek Temesvári Mihály cs.-kereszturi házához, 500 kalangya gabonát arattak le s rakták és hordották össze s asztagokba rakták, árpát hasonlókép, melyeknek munkabére 14 frt, 20 hold földet megszántottak, mely munkájok értéke 4 frt. Három héten keresztül csépeltek, melynek értéke 3 frt és 50 denár. A cs.-kereszturi tiszt házához tartozó földben új szőlőt ültettek, mely munkájukért semmit sem fizetett s ebbeli munkabérük értéke 6 frt. Épitettek egy gabonást, egy istállót s egy szekérszint, munkabérük 8 frt. Törvényes birságba fizettek 41 frtot és 66 denárt.*
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Bővebben Csicsónál.
Liptószentmiklósi és óvári Pongrácz cs. czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. 371. J.
1553-ban* jobbágyai évente Szent-Mártonnapon adót, karácsonykor pedig gabonát, zabot és csirkét adnak. Tartoznak 1 hold földet bevetni, learatni és behordani, egy vagy két napig kaszálni.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Ősi lakosai valószinüleg a szlávok voltak, kiket a magyarok hóditottak meg, s mint ilyen maradt napjainkig; magyar voltát bizonyitja az, hogy e község királyi tizedbe 1841-ben is* évenként 7 forint 30 527krt fizetett. A hagyomány azt tartja, hogy hajdani magyar lakóit IV. Béla idejében a tatárok pusztitották ki s helyükre szászok telepedtek, kik idővel elmagyarosodtak. Az oláhság a múlt század második felében kezdett ide telepedni* s már 1841-ben magyar közlakossága majdnem egészen elveszté nemzetiségét, mint Torma József írja Belső-Szolnokvármegye kéziratban levő történeti munkájában: „az oláh cserébe adta nyelvét s ez elfogadta a magyarnak öltözéki viseletét” annyira, hogy „a lelkek számára nézve a két nemzet közti vonalt nem is határozhatjuk meg”. „Itt és több más helységben az oláhval hütölt magyar leány férje vallását, de megforditva nem igen követi”.
Torma cs. ltára.
Torma cs. ltára.
Megyénk helységei közül (Belső-Szolnokot értve) legelőbb Kuduba és Szeszármára költöztek be 1754 tájt a zsidók, kik pálinkafőzés mellett, ennek elárusitásával foglalkoztak még 1860-ban is.*
Torma gyüjt.
Adatok nem támogatják határozott alakban, de az egyházi feljegyzések után azt következtetjük, hogy 1602–3. év között e község majdnem teljesen elpusztult.
1704 január 15. és 16-án* e falut báró Tiege labancz hada porrá égette.
Tört. Lapok. 1874. évf. 4. l.
Jelenlegi lakosai földmivelők és baromtenyésztők. Házaik s gazdasági épületeik fatalpokra emelt sövényfaluak, zsendely- és szalmafedelüek. 1841-ben* kőépületei között a Rácz Péteré volt a legnevezetesebb, (most állami iskola), mely 1845-ben zsidó kézre jutott és az Alsó Farkas háza vonta magára a figyelmet.
Torma gyüjt.
1666-ban decz. 23-án, 1669-ben márcz. 30-án, 1670 febr. 7-én, 1673 január 26-án, 1676 junius 9-én, 1679 szept. 21-én megyei közgyüléseket, 1667 decz. 15-én derékszéki, 1763 junius 23-án altörvényszéki üléseket tartottak itt. Legnevezetesebb volt az 1669-iki megyei közgyülés, melyben a megnemesitett Deés város szabályrendeletét, melyet 1848-ig használt, szerkeszté és megerősité.
Itt született közrendü szülőktől 1670-ben Soós Ferencz, később hires református püspök. Tanult Kolozsvártt s gróf Bethlen László és Bánffy Péter saját költségükön Belgiumba küldötték. Hazajövén, pártfogója gr. Bethlen László udvari papja lett s két évi paposkodása után, 1700-ban szenteltetett föl s ekkor Kolosvár választá papjának. 1710-ben kolozs-kalotai esperes, 1717-ben Korda Zsigmond és Wass Dániel pártfogása folytán püspökké választották. 1718-ban tartott zsinat határozatai a ref. egyház kebelében nevezetesek, ekkor s alatta határozták 528el, hogy a papok nyomtatott könyörgésekkel éljenek, hogy valami botránkoztató szót ki ne mondjanak s meghagyta a papoknak, hogy a palatina kátét tanulják szorgalmatosan, hogy ha bárkitől megkérdeztetnek a vallás iránt, a ref. egyház elveit ezek alapján tudják védeni s a kérdésre megfelelni.
1702 nov. 24-én* I. Lipót nemességre emelte, mely 1703 ápr. 3-án hirdettetett ki.
Siebm. Wb. IV. B. 15. és 12. Abt. 420. és 155. T. Családi leszármazása: Nagy Iván. X. k. 314. l.
Püspöksége alatt 1717-ben nagy pestis dühöngött, szerfelett nagy volt a szárazság s éhség. Ezek hatása alatt írt munkáját latin és magyar nyelven bocsátotta közre: „Positiones de Peste Divinae Revelationi Sanae Rationi, Experientiae longorum seculorum Conformes,” a magyar szövegünek czíme: „A döghalál Isten hartza az Emberekkel”. Kolozsv. 1720. A deák szövegben a cholera természetét s orvosságait, magyar szövegben a papok, gazdasszonyok s tisztviselők stb. kötelességeit sorolja elő könyörgésekkel kapcsolatosan.
1720 jul. 19-én halt meg. Ezen kivül egyik jó barátja Szent Jobi György Kolozsvár tanácsosa felett 1704-ben tartott halotti beszédét adta közre.*
Bod Péter. Szmirnai Sz. Polikarpus 160. l. és Benkő József. Transyl. T. 2. p. 176.
Ev. ref. egyházközség. 1644-ben* fatemploma mellett pap és iskola házhely, van egy kenyérosztó óntányérja s egy keresztelésre használó kancsója, 2 abrosza és 6 drb szántója.
Széki esp. ltár.
1647-ben Marjasi István ma is meglevő úrasztalára való aranyozott ezüst tányért adott, felirata szerint: Pro ecclesia Codutiana dicat donat. Stephanus Mariasi de Markosfalva Anno 1647 maj. 7.” Kovács János is ugyanekkor egy liliom alakú, arany virágokkal díszitett aranyozott ezüst poharat adott.
1649-ben* egyházilag véghez vitt esketés szerint e község Csicsó-Keresztur leányegyháza, szent edényei nincsenek, csak egy hasadt harangja s egy papi és egy iskola házhelye van meg a templom mellett. Kuldi János, Mihály, Fodor György és Jakab azt vallják, hogy a templom és pap részére az egyházközségnek 9 drb szántója van és 6 drb rétje, ezen kivül van még két rét, mely csak a templomé, mindenik szomszédolva, de ezektől egyesek elfoglalták. A Bongorban levő gyümölcsöskert (más helyt a templomon felül levő gyümölcsöt, melyet a beszolgáló pap használ) a Bán nevü magvaszakadt nemzetség hagyta az ekklézsiának, ezen kivül Gellért Mihály végrendeletileg 529egy rétre hagyott a templom számára. 1668-beli* feljegyzés szerint Szentiványi Anna Marjasi Istvánné ajándékozta a papi telket ehez tartozó külsőségekkel.
U. o.
Esp. ltár.
1695-ben* az emlitett vagyonán kivül egy ónkancsója, aranynyal himzett asztalkendője, több vászon- és gyolcsabrosza.
U. o.
1716-ban lett anyaegyházközséggé, miután a csicsókereszturi templomot a róm. kath. egyház részére foglalták el.
1754-ben* az egyház kőtemploma és czinterme a falu közepén, közelében a papi telek, a Nagy-utcza és a templom közt a mesteri lak, melyben zsellér lakik, a magyarok temetője a kápolnánál; 9 drb szántója 13 3/4 köböl vetésre való, 4 drb rétjén 9 1/2 szekér széna terem, van 5 frt 10 kr. pénze kamatra adva.
Széki esp. ltár egyh. jav. összeírása 271. l.
Temploma 1796-ban ujittatott meg, 1831-ben* romladozásnak indult haranglábjával együtt, melyben két harang van; a pap és mesteri ház gyenge állapotban, zsellérházát a birtokosok foglalták el. 1833-ban újitották meg ujólag a templomot, a keleti oldalán volt felirat szerint: „Ezen Isten dicsőségére a régi időben épült templom mostan egészen renovaltatott Inspec. Curator Mélt. Also Farkas ur dom. Cur. Sos Imre és Farczádi Kovács Sámuel Tiszt. pap idejében az 1833-ik esztendőben április 4-ik napján.”
U. o. v. j. 199. lap.
De a megujitott templom 1876-ban használhatatlanná vált, 1887-ben épült újra gr. Bethlen Károly és gr. Bethlen Pál buzgalmuk és hozzájárulásuk folytán.*
1887. Ev. ref. Névk. 11. l.
1766-beli hivatalos összeíráskor volt 69 fi, 56 ev. ref. nő, együtt 125 lélek. 1841-ben pedig e szám az oláhság javára kevesbedett az elkeresztelések és átállások folytán.* 1868-ban a lelkek száma 232, melyből 105 férfi. 1887-ben* 216. 1898-ban* 297 lélek, melyből 150 férfi. Fiókegyházközsége Csicsó-Keresztur 27 fi, 26 nő, együtt 53 lélekkel.
1834-ben Sipos István leánya Pap Nikulaj oláhhoz menvén férjhez, az oláh pap megkeresztelte. (Ev. ref. esp. ltár Szék.) 1848-ban Anton Vaszi gör. kath. pap több ev. ref. szülő gyermekét keresztelte saját vallására (u. o. vizsg. jkönyv.)
Ev. ref. Névk.
U. o. 112. l.
A papnak kezdet óta quartája járt, 1729-ben* Pongrácz György azonban az ev. ref. paptól azt megtagadta. 1863-ban* azonban úrbéri és dézmakárpótlásban részesült.
Esp. ltár.
Urb. Wes. 207. l.
Esp. vizsg. jkönyv.
U. o.
Urasztalára adakoztak: 1735-ben Kereszturi Krisztina több aranynyal 530himzett abroszt, 1800-ban Lénárd Mária több rendbeli szövetnemüt, 1804-ben Vinczellér Mihályné, 1808-ban Makrai Elekné Csíkos Juli, 1810-ben bethleni Kertész László, 1822-ben Szilágyi Istvánné bethleni Kálmán Kata, 1868-ban Székely Zuszsa szövetnemüeket.*
Esp. vizsg. jkönyv.
Jegyzőkönyve 1776. év óta vezettetik.
E szegény egyházközségnek papjai is szegények, a papság mellett ők voltak időnként kántorok, tanitók, harangozók egy személyben s így nem csoda, hogy a papi állás időközönként rendes lelkészszel nem volt betölthető.
Lelkészei: Vásárhelyi Péter 1716.* Ótordai Wass Sámuel 1727. Albisi Mihály 1744. Péterfalvi István 1745. Bányai János 1748. Baczoni Mihály 1749. Szentpéteri János 1753. Lengyel István 1776.* Torjai Márton papmester 1786. Venter László 1788. Lénárd Izrael 1793. Ilyés Sámuel 1797. Hary Gábor 1798. Jó János 1800–1802. Id. Benke József 1804-ig, itt halt meg. Ifj. Benke József 1804–14. Almási Balog Pál 1815. László József 1816. Erdélyi Dániel 1821. Szabó András 1825. Benedek Samu 1827. Farczádi Kovács Samu 1832–39. Bakos Ferencz 1399–42–70-ig. Szathmári Sándor 1871-től.*
Esp. ltár.
1887. Ev. ref. Névkönyv. 11. l.
Esp. vizsg. jkönyv és Ev. ref. Névkönyv.
Iskolája 1824-ben keletkezett. Ezelőtt s ezután is a papok voltak kötelesek iskolát tartani, de nem tartottak. Időközönként szünetelt az iskola és az egyháznak sem volt rendes papja. 1865-ben államkölcsönbeli részesedésüket ajánlották fel az iskolára. 1869 óta azonban rendszeres tanitó van alkalmazva s tanitott is az állami iskola felállitásáig, mely 1875-ben létesült Torma Károly, Boér Károly és Rácz Gyula buzgalmuk folytán, 1000 forinton Rácz Gyulától megvásárolt házastelken nyilt meg ez év október havában.
Torma Zsófi 1875 ápr. havában az áll. iskola czéljaira majdnem két kat. hold területü belső telket ajándékozott. Jelenlegi tanitója Pap Árpád.*
Kádár J. Nevelés és okt. tört. 330. s köv. l.
Az állami iskola felállitása óta gyakoribb a magyar szó. Az ev. ref. magyarság még papját sem értette meg ezelőtt, házi tűzhelyénél, utczán is, oláh nyelven társalgott s azon ponton állott, hogy vallásilag is az oláhságba olvadjon.
A cs.-kereszturi róm. kath. ekklézsia megalakulsáa után plébánosai itt is hiveket toboroztak. 1841-ben róm. kath. egyház hivei 22 fi, 24 nőtaggal a cs.-kereszturi anyaegyházhoz tartoznak.*
Torma J. gyüjt.
531Gör. kath. egyházközség a múl század második felében alakult. 1791-ben* Pongrácz Boldizsár a szent archangyalok tiszteletére emelt fatemplomukat szerte hányatni s lelkészi telküket elfoglalni szándékozván, czéljában a főkormányszék akadályoztatta meg. Jelenleg leányegyházközség.
Erd. főkormszéki ltár 5867. sz.
Éghajlata egészséges, gyümölcsnek, gabonának egyaránt kedvező. Szél gyakori, jégverés ritkán fordul elő.
1841-ben* határa 3 fordulóra volt osztva, de eredetileg is igen szűk volt s ezt még inkább kevésbité Vay Ádám a múlt században, ki Bethlen Gergelynek csere fejében az omlásalji malmához egy jókora darabot szakasztott ki, de a cserébe kapott „Hilbana” nevü rész is oda veszett. Pongrácz Dániel a 40-es években a bethleni hiddal szemben fekvő kősziklás oldalt a Bethleni Gergely unokájának Bethlen Ferencznek adta el,* a ki ezt Bethlenhez csatolta.
Erd. főkormszéki ltár.
Torma gyüjt.
Az 1713. és 1750-beli* összeírás szerint határának harmada lapályos és elég jó, néhol azonban homokos, kétharmada dényugati oldalakon terül el s igen sovány; talaja sárga, részben fekete, szürke, általában vagy igen kavicsos, vagy nagyon kötött agyag. Az árpa egyáltalán nem terem meg benne, a zab is csak helyenként, a kövesebb felső fordulója inkább tiszta, az agyagos pedig rozsot, búzát (vegyes vagy kétszeres) terem. Rendszerint az egész vármegyében, az akkori Belső-Szolnokmegyét értve, itt aratnak először, az őszi búza másfél, a zab egy szemmel fizet.
Erd. főkormszéki ltár.
Adózás tekintetében 1822-ben* 3-ad osztályu.
U. o.
1713-ban* adó alatt volt 824, 1750-ben* 1959, 1822-ben 980 vékányi szántója, melyből őszi búza alá használt 1750-ben 1064, tavaszira 616 vékát, tengeri termése volt 45 véka, 1713-ban 9 véka. Szénarétje 1713-ban 90, 1750-ben 124 1/2, 1822-ben 163 1/4 szekérnyire való. Szőlője 1713-ban 260, 1750-ben 228, midőn a must vedrét 18 krajczárjával árusitották és 1822-ben 153 vedernyi.
U. o.
U. o.
1713-ban* adós volt Beszterczére 440 frttal, melynek évi kamatjába 440 (?) veder bort volt kénytelen fizetni.
U. o.
A birtokosságnak 1844-ben is volt szőlője, bora erős, jóságra a megyebeli legjobb borok közé sorolták. Erdeje a közönségnek, mint a birtokosságnak kevés, azoké fiatal, ezeké pedig 1844-ben el van pusztulva.*
U. o.
532Határa szűk és gyenge lévén, 1844 körül lakosait igen szorgalmasokká tette. Legelője kevés, szárazság idején a felső fordulóban legeltetni nem lehet. Földje minden második évben trágyázást és kétszeri szántást megkivánja, különben a magot sem adja vissza. Országútban feküvén, a kormány a 40-es évek elején katonai fuvarozásra kezdé szoritani, mind e mellett nehány tehetős zsellér is találtatott lakosai közt.
Ivóvize bő forrásaiban kitünő jóságu, a falu alatt levő rétre foly le, itt azonban elenyészik. Nevezetessége közé tartozott a 40-es években azon lapos, vékony hasábokban felszaggatható és a tüzet jól kiálló porondköve, melyet szárazság idején a Szamos fenekéről gyüjtögetve, a vidék kályha helyett füttőnek sikerrel használt. A bethleni hid végénél levő épitésre alkalmas porondkövét senki sem bányászsza.
1713-ban* adó alatt volt 20 ökör, 32 tehén, 28 juh, 60 disznó, 17 méhköpű. 1750-ben* 35 igás, 60 fejős, 32 fiatal marha, 43 juh, kecske, 52 disznó, 32 méhköpű; pálinkafőzéssel a zsidók foglalkoznak, jövedelme 6 frt 45 kr.
E. F. K. ltár.
U. o.
1822-ben 32 igás ökör, 14 tehén, 2 tulok és 9 disznó van adó alatt.
Jelenleg földje termékeny főleg a téri rész, az oldalos trágyázva jó gabonát terem. Főbb terménye: a búza, rozs, tengeri, árpa, bükköny, mesterséges takarmány-félék. Szép juhokat s barmokat nevelnek. Nemesitett gyümölcsöse a birtokosságnak már régebben is volt, újabb időben a közönség is befásitotta kertjeit.
Itatója a Szamos a községben levő bő és jó vizü kútja. Épületnek való kövét a Szamos medréből szedi.
Jelenleg körjegyzői székhely.
A község felső végében, az országút és a Szamos közt, mintegy 8 ölnyi magasban feküdt őskori kerek alaku vára, melynek némi nyomai ma is kivehetők. Veressé vált földje azt gyanittatja, hogy téglából volt épitve. A hagyomány azt tartja, hogy a rómaiak kivonulása után s a magyarok bejövetele előtt állott fenn. Az itt talált kő- és bronzeszközök nagy sokasága, melyek ásatások folytán a muzeumokba kerültek, egy nagyobb telepre engednek következtetni, melyeknek központja s főkészitő helye éppen e vár s környéke volt.* E község és Omlásalja között az 1787. évbeli* éhinség alkalmával a Szamos folyó szabályozása végett csatornaásásra 2320 frtot forditott a kormány.
Lásd bővebb leírását az első kötetben. Ismertette Torma József 1831-ben Erdélyi Nemzeti Társalkodó 14. ápr. 2. szám.
Megyei ltár selejt. 113. sz.
533Határhelyek: 1644-ben* Keczer, Ardeles, Edellő, Csíkos tó, Pásztor vára, Mogyoróberek.
Széki egyhm. jkönyv.
1649-ben* Felső mező, Horgos földek vége, Szamos felé, Lókert megett, Falu földe, Sóskút, Herman hegy alatt, a középfalu határszéle, Szénáskertnél, Horgos szántók, Magosmart előtt, két árok között, Alsómező, Bike előtt, Sóspatak, Szőlőpatak, Országút melett, Nyárlóház vagy szin alatt, Szamos mellett, Bongor (gyümölcsös), Víz felől, Alsó határ, Árpamező, falu szénarétje.
U. o.
1754-ben* Nagyutcza, magyarok temetőhelye, Kápolna, Felső fordulóban: Domb alatt, Kert alatt, Farkasverem, Bükkpatak, Bükk vápája, Sziget, Kádár Simon kertje, Horgos nyilak; alsó határban: Nagyberek, Eger, Szőlő, Csíkos tó, Porgolát kert.
Széki ev. ref. egyh. javak összeírása 27. l.
1765-ben* Kis szálló, Farkasverem, Csere, Émező, Purkár kútja, Köves, Csíkos tó, Bükk, Tekenyős, Óhegy, Rózsás domb, Kőberek, Halastó, Szénamező, Hidegkút, Kapojna, Nyáras, Orosz tövisi, Víz között, Resztoka, Kerenyős berek, Keczer másláb, Törvényfa, Dubujka, Gyertyános, Ritka erdő, Kerek irotvány, Puszta vára, Sziget, Bükk torok, a Vár, Bárányrét, Tóhely, Bükkpataka, Középhegy, Szőke tó, Lencsésdomb.
E. F. L. III. 236. U. O.
1864-ben* Várhely, Fazekas dombja, Temető határrész, Rózsás dülő, Kövecses dülő, Bükk pataka, Kőberek, Nagyberek, Bárány rétje, Falu rétje, Bilka rétje, Hosszú földek, Keringő,* Hangyás, Eger tó, Szabad erdő, Puszta szőllők, Bükkszirt, Révút, Pogyeres.*
Pesty Frigyes gyüjt.
Nevét onnan veszi, hogy abban a nyilak gyürü alakban összekanyarodnak.
E határrészben bronz-, réz-, kőcsákányokat, régi vastag cserépedényeket, kőnyilhegyeket, vésőket találtak, melyek az Erdélyi Múzeumba kerültek nagy részben.
1898-ban dülők: Bárány rétje, Kútja, Vass gödre, Szénamező, Paprét, Fazekas dombja, Hongyás, Arény, Paduri, Kertek megett, Erdő alatt.
Lakossága: 1441-ben* összesen 20 telek van benne 27 házzal.
Dl. 2787.
1553-ban* 16 szegény lakossal, van benne 12 kapu és 2 puszta ház.
Transyl. fasc. 9. nr. 69.
1703 körül* 24 jobbágy, 5 zsellér, 4 szegény lakosa van, házaik száma 29, el van pusztulva 8 ház.
Erd. főkormsz. ltár.
1713-ban* 16 elpusztult ház van benne s ekkor az egész község pusztán állott.
U. o.
1750-ben* van egy nemesi s egy egyházi telkes lakosa, ez utóbbi fél telken s egy házban 32 jobbágy, 26 1/2 telken 32 házban, egy telkes 534zsellér 1 házban s 1 ily özvegy 1 telkes házban, külsőség nélkül való zsellér 11 lakik 8 házban, 4 kóborló s 1 ily özvegy, 11 czigány, ez utóbbiaknak se házuk, se birtokuk, együtt 29 telken 43 házban laknak. Egy elpusztult telek tulajdonosa Pongrácz Pál.
U. o.
1820-ban* van itt 24 telek és 2 papi.
Megyei ltár.
1831-ben* 296 lakossal.
Consign. statist. topogr. 102. l.
1857-ben* 435 lélekből 64 róm. kath., 160 gör. kath., 1 evang. luth., 188 ev. ref., 22 zsidó; házak száma 84.
Orsz. ism. táb. 25. l.
1886-ban lakossága: róm. kath. 117, gör. kath. 116, helvét hitü 230. együtt 463.
1891-ben 540 lakosból 62 róm. kath., 156 gör. kath., 283 ev. ref., 4 lutheránus, 3 unitárius és 32 izraelita.
Adója: 1703-ban* a jobbágyok és zsellérek fizettek adóba 55 frtot, 15 köb. búzát s ugyanennyi zabot, 3 1/2 szekér szénát s egy vágómarhát. 1748-ban* 173 frt 41 1/2 krt. 1749-ben* 124 frt 26 kr. 1775-ben* 112 frt 28 kr. 1845-ben 149 frt 27 kr. és 1898-ban 1708 frt és 85 kr.
E. F. K. ltár.
U. o.
U. o.
U. o.
