Nevének változatai: 1405-ben Lalfalva. 1467-ben Ladfalwa. 1553-ban Lalfalwa. 1666-ban Lalffalva. 1703 körül Lámfalva. 1750-ben Lábfalva.
Lal és Vlad = Lad nevet valószinüleg személynévtől kapta, a ki az itteni telepitvényesek kenéze lehetett. Lábfalva neve pedig onnan eredt, hogy a Csicsóvára alatt, vagyis annak lábánál feküdt. Oláhul Lelesti.
Északról délre nyuló szűk völgyben fekszik a Csicsóvárhegy aljában, a róla nevezett patak partján, mely Cs.-Mihályfalván át a Nagy-Szamosba siet. Deéstől 11·7 kilométernyire a deési járásban fekszik.
Lábfalva kezdettől fogva Csicsóvár tartozéka volt s azután is, hogy 1405-ben a Losonczi Bánffyak kezére került. Oláh falunak neveztetik.
1467-ben Bánffy Dezső fia István, fia id. László és Bánffy Dezső fiai: ifj. László és Zsigmond a király ellen pártot ütvén, fellázadtak s Mátyás hűtlenség czimén tőlük elvette és Szerdahelyi Kis Jánosnak és testvérének Mihálynak adományozta.
1553-ban Csicsóvár tartozéka; vajdája Andrejka, kenéze Roboz Péter. 1594-ben birtokosa Báthory István, a következő évben fiskalitás.
1602-ben nem tudjuk, mily jogon, Salgi Albert kezére került, a ki e birtokát nejének Szár Annának adja zálogba. Ugyanez évben Mindszenti Benedek iratik a falu birtokosának.
1617-ben Bethlen Gábor Szombathelyi Mártonnak e birtokát, melyet az Báthory Gábortól kapott, elfoglalván, Szamosujvárhoz csatolta 541s itteni birtokáról 1618-ban a mustrakor Buksa Miklós zászlótartót mint puskás darabontot állitja ki.
1630 ápr. 28-án Brandenburgi Kata fejedelemnő, mivel Bethlen Gábor végrendeletileg vargyasi Daniel Mihály főtábornokának 20 jtelket hagyományozott, ezért neki e Szamosujvárhoz csatolt birtokot adományozza.
1651-ben vargyasi Daniel Mihálynak Miháltz N.-től való fiai János és Ferencz birják.
1666-ban Vargyasi Daniel István birja.
1671-ben birtokosai: Daniel János és Ferencz.
1694-ben birtokosai Daniel Ferencz és István.
1718-ban Kun István és Daniel István birják.
1721-ben Daniel Mihály egyik birtokosa.
1736-ban néh. Daniel József és Lőrincz Lábfalva felét, t. i. 19 népes és 7 puszta jtelket, évekkel ezelőtt Kun Istvánnak adták zálogba, kitől Daniel Ferencz váltotta ki, ettől pedig Horváth András a Daniel Lőrincz árvái jogán váltotta magához.
1751-ben egyik birtokosa: Horváth András.
1764-ben Daniel Ferencz itteni 2 részét Horváth Borbála Daniel György özvegye birja, birnak még br. Bánffy László után fiai Ferencz, Boldizsár, és Daniel Ferencz. Eleinte e birtok id. Daniel Ferencz és István közt 2 részre volt osztva. Id. Ferencz után fiaira ifj. Ferencz és néh. Györgyre s Lászlóra szállott. Birtokosaitól 1770-ben, t. i. Daniel Ferencz, br. Szentkereszti Samu (neje Dániel Zsuzsánna után), br. Bánffy Boldizsár utódai; Daniel György özvegye; Daniel István és János fiai: Samu, Mária és Zsófia s Daniel Lászlótól a fiskus magához váltotta s adta Offenbányáért cserébe gr. Mikesnek.
Vargyasi Daniel család czímere.
1786-ban birtokosa gr. Mikes István, van 37 jobbágya, 7 zsellére s 2 szegénye. 1820-ban birtokosa gr. Mikes Zsigmond, van 43 telke.
5421838-ban egy nem adózó magyar nemes lakosa van.
1863-ban gr. Mikes Benedek úrbéri kárpótlást kapott.
1866-ban nemesi jogú lakosai Bányai Elek és Ferencz.
1892-ben birtokosa br. Bornemissza Károly, 525 h. 51 öl; gr. Mikes-birtok, jelenleg 1898-ban veje Barcsay Tamás.
Lakói kezdet óta oláhok voltak, kik 1818-ban, mivel gr. Mikes Zsigmond földesurokkal perben állottak, elköltöztek. Jelenleg eloláhosodott tótok lakják, kiknek elejét 1846-ban gr. Mikes Benedek telepitette a Szepességből. Róm. kath. vallásukat elhagyván, gör. katholikusokká lettek s így maholnap nemzetiségüket és nyelvüket letéve, az oláhságba olvadnak be teljesen. Szorgalmas lakói a földmivelés és állattenyésztésen kivül pléh- és bádogmunkával foglalkoznak s ezeket leginkább Romániában értékesitik, honnan évenként jelentékeny összeget küldenek és hoznak haza. Táplálékuk málé és tejfélék. Öltözetük nyáron fehér vászoning, fekete posztókalap és fekete mellény pikkelygombokkal és lábravaló; télen fehér házi posztónadrág, mellrevaló és fekete czondra szokmány. A nők kreton szoknyát ily derékkal, szőr vagy kreton fejkendőt, csizmát viselnek, melyhez télen mellrevaló és szoknya járul.
Zabolai gr. Mikes cs. egyik czímere.
Kászoni br Bornemissza cs. czímere.
Lakóházuk részben kőből épült, nagy rész azonban fából épiti gazdasági épületeit is, elég csinnal és izléssel rendezik be.
Gör. katholikus egyházközség. Fatemploma 1760-ban épült s a 543szent archangyalok tiszteletére van szentelve. Anyakönyveit 1827 óta vezeti. Jelenlegi papja Brehár Tivadar.
Iskoláját az ötvenes évek végén létesité, a mely úgy szólva csak névleg állott fenn.
Ev. ref. egyház hivei a cs.-mihályfalvi egyházhoz tartoznak.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, a hegyek által a szelektől védve, jég ritkán bántja.
1750-ben határának harmada termő, a többi terméketlen. Alig terem meg a szükséges gabonája. A szomszédos Csicsó-Ujfalu határán malomkővágással s ezek széthordásával foglalkoznak jobbára és barmok eladásából pénzelnek. Két fordulóra osztott sovány határa 6–8 ökörrel szántható, nagy részét hegyes volta miatt szekérrel nem javithatják. Őszi, tavaszi vetés köble 3 kalangyát, szemül másfél vékával fizet. Kaszálója fordulónként. A must vedrét 17 krajczárjával árusitják. Tüzelésre való fás erdeje elegendő. Legelője kevés, ez is a szántókon. Van 135 3/4 köböl vetésre való szántója, melybe elvetettek 90 köböl őszi, 37 1/4 köb. tavaszi gabonát s termett 5 köb. szemes törökbúzája, szénája lett 66 3/4 szekérrel s van egy veder mustra való szőlője. Van itt 95 ökör, ló, 79 tehén, 17 tulok, 52 juh, kecske, 31 disznó, 83 méhköpű s egy pálinkafőző üstje.
Iparosa 16 malomkővágó és 3 kőfaragó.
1822-ben határa 2-od osztályú. Adó alatt van 395 3/4 köb. szántó, 265 1/2 szekérnyi kaszáló, 30 igás, 34 fejős marha, 11 disznó, 6 méhköpű.
Jelenleg földje termékeny, főbb terménye a pityóka, málé, zab, rozs s kevés őszi búza. Állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, juh és sertés. Kiváló szép ökrei messze vidéken híresek; gyümölcse: kevés alma, körtve és szilvafélék.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai Szent-Márton napján fele részben 50, fele részben 25 denárt fizetnek adóban, Szt-Györgykor pedig juhaikból 50-det adnak.
Kenézeik évente 1 ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet s 1 berbécset adnak.
1552-ben tehén árába felvettek 2 frt 60 denárt, 13 bárányt 1 frt 76 denár, 3 pint vajat 75 denár, 25 csirkét, 9 sajtot 45 denár, 25 csirkét 50 denár; Rettegre a tisztnek 10 köböl zabot 3 frt 33 denár, 7 rész gabonát 70 denár, 2 boglya szénát 50 denár; Cs.-Mihályfalvára 544Bank emberei számára 14 köböl zabot 4 frt 66 denár, ugyanoda gabonát 2 köblöt 1 frt 70 denár, 4 kalangya szénát 2 frt, ugyanannak vittek 2 szekér szénát 1 frt, Bank embereinek ugyanide élelmezésre fizettek 5 frt 25 denárt, birságba 1 frtot, a tiszt elvett tőlük 7 malomkövet, melynek minden egyese 1 frt 50 denárt megért.
Határhelyek: 1736-ban Oszoány, Havlo és Dumbrava, erdők.
1767-ben Kunpu Retyáguluj, Kosztye, Sired, Tufoje, Kosztye Holoje, Csertyeze, Parnicza, Csicsóhegy. 1864-ben Lunka, Dumbrava, Pe Tarnitzen, Pojana, Ponitza dupa Costa és Kimpu Retyaguluj.
Lakossága: 1553-ban van ez oláh faluban 7 kapu és 7 szegény lakos. 1603-ik évi összeírás szerint 8 lélek lakik benne.
1703 körül 11 jobbágy, 9 zsellér lakosa van, kik közül kettő cséplésből él s ugyanennyi telken laknak, el van pusztulva 10 házastelek. Adó alatt van 22 ökör, 11 tehén, 3 ló, 12 juh.
1750-ben lakik benne 25 jobbágy 23 házastelken, 3 ily özvegy 3 házastelken, 13 telkes zsellér 12 házban s ily özvegy 1 házban, 3 kóborló s 4 ily özvegy, kiknek semmijük sincs. Együtt 38 telken 39 házban laknak. El van pusztulva 13 telek, melyből 40–50 évvel ezelőtt kihaltak. 1831-ben 233 gör. kath. lakossal.
1857-ben 383 lakossal, melyből 367 gör. kath., 10 evang helv. és 6 zsidó. Házak száma 55. 1886-ban lakossága 440.
1891-ben 481 lakosból 1 róm. kath., 444 gör. kath., 9 gör. kel., 17 ev. ref. és 10 izraelita.
Adója 1703 körül 30 frt, 7 1/2 köb. búza, ugyanennyi zab, 2 1/2 szekér széna s egy vágómarha 1748-ban 238 frt 38 1/2 kr. 1749-ben 224 frt 29 1/2 kr. 1775-ben 389 frt 44 kr. 1822-ben 216 frt 20 kr. és 1898-ban 848 frt 77 kr.