Lápos (Magyar-).
Lápos (Magyar-).
Nevének változatai: 1291-ben* Lapus. 1325-ben* és 1500-ban* Yosyplapos. 1506-ban* Lapos. 1553-ban* Magyarlapos. 1584-ben* Lapos. 1598-ban* Magyar-Lapos (oppidum). 1602-ben* Unger-Lapos. 1607-ben* Joseph-Lapos. 1608-ban* Josip-Lapos (oppidum). 1612-ben* Magiar-Lapos. 1612-ben* Josip-Lápos. 1615-ben* Josziplápos (oppidum). 1659-ben* Magyar-Jósip-Lápos. 1721-ben* Magyar-Jósip-Lápos. 1750-ben* Magyar-Lápos. Oláhul Lapusu. 1857-ben* Magyar-Lápos mezőváros.
Hazai Okmtár VI. 361. Dl. 30132.
Erdődy ltár Galgóczon.
Km. prot. Michael 17. és Neoreg. D. 4.
Dl. 30911.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Lib. Reg. I. Sigism. Báthory 251.
Km. Szolnok int. B. 15.
Orsz. ltár.
Torma cs. ltára.
5. Lib. Reg. 72.
Torma cs. ltára.
Erd. kanczell. 1700. 147. sz.
Km. Szolnok int. D. 11.
27. L. Reg. 78. és 86.
E. F. L. XII 1/2.
Erd. főkormsz. ltár.
Orsz. ism. tábla 22. lap.
Magyar-Lápos előnevét magyar lakosaitól, utónevét Lápos vize után kapta. 1727-ben* Jószip, Josep neve a jó és szép összetételéből alakult.
Megyei ltár.
Sík téren, az oldalokra is kiterjedőleg fekszik, keresztül foly rajta a Lápos folyó. Deéstől 42·1 kilométernyire a magyarláposi járásban.
A hagyomány szerint egy Jószip nevü oláh lakta volna e községet, kinek sok kecskéje volt. A mai Budafalván (előbb Ungurfalva) pedig magyar ember lakott, kinek vagyona lovakból állott. A kecskének hegyes, erdős hely, a lónak térség, lapály kellett; ez okból Joszip az ungurfalvi magyarral cserélt, ezen egy magyar család lett volna alapitója Magyar-Lápos nagyközségnek. Ezt a mesét úgy látszik, azért költötték, hogy Jószip- és Josep-Lápos nevét kimagyarázhassák, holott ez alatt, mint láttuk, jó és szép értendő.
Magyar-Lápos 1291-ig Szolnokvárához tartozó föld volt, azon évben azonban III. Endre király, mivel vele Albert osztrák herczeg ellen viselt 6hadjárataiban részt vett,* azt a Losonczi Bánffyak ősének Dénes nádor fia: Dénes ispánnak adományozta Ezen Dénes fiaitól Lápost a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul elfoglalta, kik birtokukat újra csakis 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.
Hazai Okmtár VI. 361. Dl. 30132.
Dl. 29995. és Bánffy ltár. Fejér Cod. Dipl. Tom. VIII. vol. 1. 556.
A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Lápos Bánffy Tamásnak jutott, később ott vám is emeltetett.*
Gr. Erdődy ltár Galgóczon.
Gr. Bánffy ltár S. 13.
1381-ben* a Régeni Bánffy István fiai közti osztály szerint Lápos felerésze László, István, György és Albert közt négy részre osztatott.
Dl. 28357, 28585.
1500-ban* Bánffy János fia János, Bánffy Mihály fiai: Imre, Péter, András és Mihály a birtokukban lévő Magyar-Lápos egyik felét Bánffy László s fiai Miklós és Ferencz, Bánffy György fiai Ferencz, István és Zsigmond, ezen Ferencznek fiai Kristóf s azon Istvánnak fia László pedig a birtokukban lévő másik felerészt Csicsó urának, István moldvai vajdának és fiának Bogdánnak eladják.
Km. prot. Michael. 17. és Neoreg. D. 4.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka a Lápos vidékén, az ottani vámmal és két kövü malommal. Birái: Biró Osvát és Fekete Imre.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1566-ban Lápos egy része Kővárhoz is tartozott, melynek itt egy két kövü malma van,* de a melynek nem tudják biztosan a jövedelmét.*
Urb. et conscr. fasc. 101. nr. 45.
Ebből az látszik, hogy nem régen csatoltatott Kővárához.
1584-ben* Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond fejedelem lakóit szűk s terméketlen területük miatt a 30-ad fizetése alól felmenti.
I. L. Reg. Sig. Báthory. 251.
1590-ben* nemes a láposi Horváth család.
Erd. főkormsz. 1804; 122.
1590-ben* itt a szamosujvári várnak 10 puskása volt. Névleg: Horváth Ferencz, Balázs és Miklós, Nagy Bálint, Láposi Boldizsár, Barla Balázs, Hegedüs Bálint, Kozma Péter, Láposi Tamás, Pap János.*
Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 20.
Erd. főkormányszék 1804:122.
1594-ben* Magyar-Láposi Boér István és Deési Margjus Péter Magyar-Lápos és hozzátartozó községek tiszttartója emlittetik.
Km. Arm. Diversae.
1598-ban* Báthory Zsigmond e mezővárost Bellő, másként Balássi György fejedelmi tárnokmesternek és nejének Bagdi Margitnak adományozta oda Kis-Debreczen és Tordavilmával együtt, de az igtatásnál az itteni Szamosujvárhoz tartozó gyalogpuskások nevében Olajos Bálint (providus) ellentmondott.
Km. Szolnok int. B. 15.
1598-ban* Boér István emlittetik.
4. Lib. Reg. 102–105.
71602-ben* Beli György birja.
Orsz. ltár.
Egy 1603-ik évi* feljegyzés szerint e falu Básta Györgynek adományoztatott.
Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87. B.
1606 nov. 2-án* Rákóczy Zsigmond Joszipláposi Gáspár Mihály szolgabirót újolag megnemesiti, itteni házát, a Kozma Márton darabont és az országút között, minden közteher alól kiveszi.
Torma cs. ltára.
1607-ben* Rákóczy Zsigmond fejedelem birtoka. Ekkori birája Balázs Márton, ezen kivül Bartha és Ilyés családok emlittetnek.
Torma gyüjt.
1608-ban* Báthory Gábor e birtokot, mely eddig Szamosujvárhoz tartozott és Domokost 15 ezer frtért Deregnyői Daróczy Ferencznek adományozta oda, de az igtatásnak Varga, máskép Joszipláposi Gáspár Mihály az itteni gyalogpuskások és szabadosok nevében ellene mondott.
Km. Szolnok int. D. 8, 12. k. 11.
1612-ben* birtokosai Szilágyi János, Putnoky János, (kinek itteni tisztje nemes Farkas György), Jancsó Pál, Bálint, Csik és Gál családok emlittetnek.
Torma cs. ltára.
1612-ben* a szamosujvári várnak itt a következő hat nemes puskása van: Kozma Márton, Hegedüs Mihály, Imre János, Abrugyi János, Biró Tamás és Fábián István. Kiskoruak: Horváth Ferencz, Balog Bálint és Boldizsár, Horváth Dénes és Dienes Balázs.
Erd. kanczellária 1700: 147. sz.
Hegedüs Bálint Mihály és Sánta Borbála örökösei Bálint Zsuzsa, Szász Varga Józsefné Bálint György, Tamás Mária József, Szél Éva Bálint Kriska, Nt. Pávai Józsefné. Bálint Samu, Gáspár Zuszsa Bálint Borbála, Leó Mártonné József, Szász Borbála Julianna, Bányai Mihályné*
Torma gy.
1613-ban* Jancsó Pál Magyar-Lápos felét, melyet a fejedelemtől kapott adományban, Putnoki Jánosnak eladja.
Km. prot. E. 158.
1615-ben* Joszipláposi Gáspár, máskép Varga Mihály itteni nems.
Km. Szolnok int. D. 11.
1616-ban* Bethlen Gábor fejedelem ezen birtokát Daróczy Ferencz császári tanácsos, szepesi kamara-praefektus és Beregvármegye főispánjának adja hűséges szolgálataiért, de Daróczy ezen adományozott birtokot a fejedelemmel elcseréli.
Km. prot. K. 13. és Szolnok Med. D. 31.
81618-ban* a fejedelemnek Szamosujvárhoz tartozó itteni része után a mustrára két-két kapu után Ferencz Tamás és Antal Márton* gyalogpuskásokat állitották ki.
Rettegi S. gyüjt.
Czímerét lásd Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. Taf. 10.
1620-ban* Varga Andrást a fejedelem szabadossá tevén, itteni házát megnemesiti s 1622-ben* itteni nemes telkébe ellenmondás nélkül beigtatják.
Gáspár és ltára. Torm. Gyüjt.
U. o.
1648-ban* Rákóczy György fejedelem szigoruan megparancsolja annak megvizsgálását, hogy az itteni nemesek, szabadosok és darabontok, kiktől és mely jogon kapták most élvezett jogaikat.
Torma gyüjt.
1650-ben* nemes puskás darabont a magyar-joszipláposi Bálint család, melyet II. Rákóczy György fejedelem emelt armalis nemességre itteni lakóházával együtt.
Erd. főkormsz. ltár.
Joszipláposi Csonka család czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 15. Abth. 90. Taf.
1653. és 1658-ban* a szamosujvári uradalomnak itt 40 adózó jobbágya van.
Torma cs. ltára.
1658-ban* magyar-joszipláposi Csonka András, Imre András, Antal Miklós* Szamosujvárhoz tartozó zöld vagy tessenyi puskásokat II. Rákóczy György fejedelem megnemesiti itteni telkeikkel együtt.*
Km. Conv. Arm. V. 20.
U. o. B. 17.
Kihirdetve 1703 márcz. 2-án a bethleni megyei gyülésen. Megyei jkv.
1659-ben* febr. 19-én Deésen kelt adománylevele szerint Barcsai Ákos fejedelem e birtokot Csicsókereszturi Torma Istvánnak és nejének Czeczeliczki Szilvássy Juditnak adja zálogba 1500 tallérba, kivéve az itteni gyalogpuskások telkeit s ezért zálogositja el, hogy a porta követelésének eleget tehessen. Még ugyanez évben Deésen, február 22-én,* az itteni hidvámot 300 frtba Torma Kristófnak, az István fiának, adja zálogba, midőn ez fiát Kristófot megkereszteltette.
27. Lib. Reg. 78.
27. Lib. Reg. 86. Cs. ltár.
1660-ban* okt. 3-án a radnóthi táborból Barcsay Ákos fejedelem e birtokot uzoni Pünkösti Györgynek adja zálogba.
27. Lib. Reg. 292.
1663-ban* Simon Andrást, Imre Andrást, Molnár Andrást és Mihályt Apaffy fejedelem itteni telkeikkel együtt megnemesiti.
Torma gyüjt.
1667-ben* tanuk vallják, hogy Torma István Magyar-Láposba beigtattatta magát.
E. F. L. III. 204. C.
91667 ápr. 4-én Ebesfalván kelt adománylevelénél fogva* Apaffy fejedelem Váradi Horváth Andrásnak, deési és máramarosi harminczadosának és neje Csoma Erzsébetnek adja (Gál Márton kertje és Szombati Miklós puszta telke közt) Joszipláposi Boér István magvaszakadtával ennek itt levő katonai egy telkét.*
Torma gyüjt.
Fisc. ltár nr. 577. 1829. év.
1668-ban* Szász Andrást itteni nemesi telkébe beigtatják.
Torma gyüjt.
1671-ben* márcz. 13-án kelt adománylevelénél fogva Apaffy fejedelem a magvaszakadt Boér István nemesi udvarházának egy részét Láposi Bessenyei Györgynek adja zálogba.
U. o.
1675-ben* egyik birtokos Joszipláposi Kis Ferencz deák és Csicsó-Kereszturi Torma István, ennek itt több Mihály és kupás nevü jobbágyai vannak.
Torma cs. ltára.
1676-ban* Varga, Szász, Szabó György és Molnár családbeli nemesek emlittetnek.
U. o.
1677-ben* a fejedelem Boér István magvaszakadtával itt levő birtokának egy részét Horváth András és neje Kozma Erzsébetnek adta, kiket a következő évben beigtattak.
Benkő cs. ltára.
1679 decz. 28-án* kelt fejedelmi parancs folytán Apaffy Mihály fejedelemné kihirdettette Váraljai István szolgabiró által, hogy minden idevaló nems, puskás-darabont birtokához való jogát és kiváltságát igazolja. Ugyanezen évben készült urbárium szerint itt ekkor 5 nemesi telek volt, u. m. Gáspár, máskép Varga Gáspáré és Mihályé, ifj. Gáspár Mihályé, Szász Andrásé, Kis Ferenczé és Szász Györgyé.
Torma gyüjt.
1679-beli* urbárium szerint a Gáspár családnak itt két nemesi telke van.
Erd. főkormsz. ltár.
1679-ben* Apaffy Mihály e birtokot vámjával együtt nejének Bornemisza Annának adja zálogba, ki azt Torma István árváitól 689 drb aranyon (4 frt 35 denárjával) 1680 május 22-én kelt nyugtatvány szerint kiváltván, Deési Gáspár fejérvári requisitortól Joszip-Lápos zálogösszegébe Jósika Gábor az árvák gyámja vette fel.* Ezen idő után a fejedelmné itteni jobbágyai Katonába (Kolozsmegye) tettek szolgálatot.
E. F. L. III. 264. G. J. 205. L.
Torma cs. ltára.
1694-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35–56.
1700-ban* első Leopold király Hegedüs Bálint, Marczi Mihály, Antal, máskép Domokos Mihály itteni gyalogpuskás darabontokat jogaikban megerősiti.
Erdélyi kanczellária 1700: 147. sz.
101702-ben* birtokosa ifj. Apaffy Mihály, Kolozsvári János, egy telkes nemesek a Varga, Bányai és Szász családok.
Erd. főkormsz. ltár.
1712-ben* itteni nemes darabontok a Hegedüs, Marczi és Domokos családok.
Km. Neor D. 28.
1713-ban* nemes a Varga és Szász család, ötön laknak öt házban vagy két örökségen.
Erd. főkormsz. ltár. Nemes Prod. J. 1.
1714-ben* a magbanszakadt II. Apaffy Mihály itteni részét a fiskus elfoglalta.
E. F. L. IV. 256. g.
1721-ben* egy telkes nemes Kolozsvári János és Bessenyei Judit.
E. F. L. XII 1/3 44. C.
1751-ben* nemes az itteni Szász, Varga, Hegedüs, Csonka, Sánta, Szél, Gáspár, Bányai, Toma, Balázs és Szalai, puskások Balázs és Csonka családbeliek, fizetéses tisztviselők a viceprovisor vagy algondviselő és a mercenarius.
Megyei ltár.
1754-ben* Boér-Horváth-féle rész Fántya Demeter és Jánosra szállott, kik ez évben Vizi Dávidnak adják el, a mely telket Muszka vagy Fántya Demeter Vizi Andrással kétfelé osztott.
Benkő cs. ltára.
1756-ban* id. Gáspár András, István és János, Bányai Mihály és István, Csonka Miklós, Hegedüs György, Mihály, ifj. György és István, Balázs János, Sallai Mihály, ifj. Szász István és Borbála Csonka Jánosné, Szász Klára Balázs Jánosné, Szász Zsuzsa Sánta Ferenczné, Molnár Erzsébet Sánta Mihályné közösen fizetik a fiskus által ellenök idevaló birtokaikért folytatott perbeli költségeket.
Torma gyüjt.
1759-ben* az itteni fiskusi részt vétel folytán Barcsay Gergelyné Naláczi Sára birja.
Torma cs. ltára.
1762-ben* Mária Terézia királynő e birtok felét, vagyis az Apaffy fejedelem féle részt gr. Bethlen Gábor és Mihálynak adományozta cserébe Katonáért.*
Erd. L. Reg. XI. 118.
E. F. L. XII 1/2.
1763-ban Id. Szász István örökösei János, def., Mária, def. 1791 István Sámuel András Szász Kata Rettegi Litt. Farkasné Szász Ilona Sánta Józsefné Szász Sára Sánta József Mária, Miskolczi Józsefné*
Torma gyüjt.
111769-ben* gr. Bethlen Gábor itteni részét Naláczi Sárának Barcsay György özvegyének átengedte, kitől Barcsay Ágnesre Bánffy Dénesnére szállott, kinek leánya gr. Bánffy Ágnes gr. Eszterházy Jánosné volt.
E. F. L. III. 215. H. G.
1770–73-ban* összeírt birtokosok Micskei Cseh János apai-anyai jogon, M.-Láposi Csonka Sámuel apai, Martonosi Gyujtó Miklós anyai adomány jogon. (Kolozsvári Kolosvári Mihály itteni kir. harminczados).
Erd. főkormsz. ltár.
1744-ben* Hegedüs András gyermekei: Mihály, András, Judit Varga Mihályné és Anna Szász Mártonné. Egyik birtokosa Balázs András, fia Miklós, fiai András és Miklós 1775-ben.*
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
Varga Ilona 1-ör Sallai Mihályné Sallai Mihály János István András 1775. 2-or Szász Samuné örökösei* Szász István Klára, Balázs Jánosné Sára, Sánta Ferenczné Sánta János, Ferencz, András, Mihály György, István Gáspár (Varga) Mihály * Gáspár Gáspár Gáspár V. Dorottya Borkuti Bessenyei Györgyné 1671 Bessenyei Erzsébet Hegedüs Mihályné Hegedüs Mihály Borbála micskei Cseh Andrásné M. Cseh Mihály 7176.
Torma gyüjt.
Erd. főkormsz. ltár.
1786-ban* birtokosai : gr. Eszterházy Jánosnak van 37 jobbágya, 5 zsellére, 4 szegénye, Szamosujvár városának 11 zsellére.
U. o.
1812-ben* Szász András és Mihály testvérek s ez utóbbinak gyermekei: Ágnes Hegedüs Bálint Andrásné s fiok h. Bálint Sándor egyik birtokos.
Megyei ltár.
1820-ban* birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 40 telke, Szamosujvár városának 12 telke. Több szabad és adózó nemes telkesek, puskások és darabontok.
Erd. kanczellária ltára.
Zöld puskás Balázs András és neje Csonka Katától 2 telek örököse Dorottya Leo Mihályné Puskás Balázs András Leo Ilona Szász Mihályné János 1820. Szász Mária Csonka Istvánné Szász Borbála Molnár Györgyné Szász János Csonka Borbála Szász Mihályné 1820 Molnár György János
1824-ben* a Boér és Horváth-féle telkek tulajdonosai: Benkő József, Balázs János, Muszka László nemesek. Benkő József gyermekei: Juliánna Kerekes Samuné, Márta Mester Károlyné, Anna Kádár Ferenczné és Sándor.
Benkő cs. ltára.
121824-ben* Gáspár, máskép Varga Mihály, István, János, Miklós, Salai János és Mihály nemesek.
Erd. főkormsz. ltár.
1824-ben* Szász Zsigmond fiai János és Ferencz, az István fia Samu, a Mihály fia András, a Miklós fia Miklós és Mihály fia György nemesek.
Megyei ltár.
1829-ben* az ev. ref. egyháznak van 3 telke, melyet Hegedüs István gondnok cserélt a fiskustól. Darabontok: Gáspár, Varga, Iszlai, Hegedüs, Balázs családok és Sallai László, Bányai Mihály, Szász István és Balázs, Mihály András.
Ev. ref. egyh. ltára.
A Szász, Csonka, Sánta családnak és Molnár Lőrincznek együtt van 8 telke, a Szász, Csonka, Sánta, Lőrincz, Szél, Pap családnak újra 8 telke. Vizi Dávidnak, Muszka Demeternek 3 telke.*
Erd. főkormsz. ltár.
1829-ben* a Bethlen-féle részt a Bánffy Dénes utódai birják.
E. F. L. XII 1/2.
1838-ban* van 43 nem adózó, 156 adózó nemes lakosa, írni, olvasni tud 22, magyar ajku 186, oláh 13.
Megyei ltár.
1843-ban* 164 magyar, 19 oláh ajku nemes lakosa van.
U. o.
1863-ban* úrbéri kárpótlásban részesült innen gr. Eszterházy István és Szamosujvár város.
Urb. Wes. 93. és 173. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: gr. Eszterházy István s az Albisi, Bak, Balás, Bálint, Balla, Baló, Bányai, Barta, Becsi, Benkő,* Beregszászi, Bernárdi, Bese, Biró, Bogya, Breuer, Csató, Cseh, Csonka, Deési, Dragomir, Erdélyi, Fejér, Fejérvári, Gáspár, Gergely, Göcze, Gyermán, Haragos, Hegedüs, Horváthi, Imreh, Joó, Kádár, Kapolnicsán, Kalacsi, Katona, Kerekes, Kis, Kohán, Koncz, Kovács, Lémon, Lőcsei, Lőrincz, Megyaszai, Miskolczi, Molnár, Nagy, Olosz, Onicza, Opris, Pál, Pap, Pásztor, Pávai, Rácz, Rohián, Sánta, Sallai, Sebők, Séra, Sram, Szász, Szabó, Szénási, Székely, Szél, Szepesi, Szilágyi, Tamás, Toma, Trif, Técsi családok, összesen 271 fővel.
Erd. főkormsz. ltár.
Árkosi Benkő János és Ádám nemeslevelét 1803-ban hirdették ki (Megyei ltár selejt. 333. sz.)
Técsői Técsy család czímere.
A Técsői Técsi család őseit, Istvánt testvéreivel Györgygyel (1671) és Annával 1649 február 4-én III. Ferdinánd nemességre emeli s ezt 13Szathmárvármegyében Batizon 1652 jul. 9-én kihirdetik Laknak Nagy-Bányán, hová Istvánt papnak választották meg, de nem fogadta el.* Ez Istvántól származik le a család (1649–1675), kinek fia Samu (1695–21722), ennek Samu (1722–1760), ennek fia Samu (1752–1802), neje Poroszlói Tóth Julia (A Tóth család utódai Kolozsvártt laktak a Magyar-utczában, nemeslevele Técsy Kálmánnal Deés),* fiok Sámuel (1790–1862. Ez telepedett M.-Láposra), szolgabiró, neje Bernádi Károlina, gyermekeik: 1. Sámuel (1830), neje Sántha Mária, leányuk Róza, 2. Kálmán (1834–1890), neje Sorger Amália, fiok az élő Kálmán, kinek Schilling Erzsébettől 2 leánya és egy fia van, 3. Károlina, férje Léczfalvi Gyárfás Ferencz szolgabiró s fiok Gerő.
Szathmárvármegye ltára. Igt. Sz. 2766. köt. 44. Oromány 28. sz.
E családnak 1606 aug. 29-én Bocskay Istvántól nyert eredeti armális levele a főegyházi Szabó, máskép Técsi család 1672. jun. 9-én Apaffy Mihálytól szerzett eredeti armálisával együtt, valamint az I. Lipót által 1688. okt. 25-én nemességre emelt (técsői) Kató család armálisának hiteles másolata Técsy Kálmán birtokában van Deésen.
Jelenlegi birtokosai (1898-ban): gr. Eszterházy István: 2116 h. Lőrinczrévei Bárdy Károly és neje öröklés és vásár. Kádár János 115 h. Técsy Kálmán 184 h. Magyar-Lápos községe 841 h. Ev. ref. egyház. Vásárolt birtokok: Hirsch Ignácz örökösei 376 h. Topán József 107 h. Szász Dániel és József öröklés és vásár, Kupás Samu öröklés és vásár.
Tartománya: 1500-ban* Alsó-Szőcs, Borkút, Macskamező, Dánpataka és Rohi.
Km.prot.Michael 17.
1553-ban* Magyar-Lápos, Domokos, L.-Debrek, Libaton, Szászmező, Macskamező, Disznópataka, Dánpataka, Borkút, Drágyia, Rogoz, Alsó-Szőcs, Rohi.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Lőrinczrévi Bárdy cs. czímere.*
Első ismert őse Bárdi Péter fia István, a tanuló, kit Apaffy Mihály fejedelem, miután Lőrinczével Koncz Gábor és neje Jósika Judit s fiok József, Ferencz és Éva felszabaditottak – czímeres nemességre emelt Fogarason 1682-ben, nemeslevele kihirdetve a fogarasi országgyülésen 1684 márczius hó 21-én, Zabolai Mikes Kelemen protonotar aláirása alatt.
1584-ben* M.-Lápos, Domokos, Rogoz, Alsó-Szőcs, Oláh-Lápos, Libaton,* L.-Debrek, Borkút, Macskamező, Karulyfalva, Bojérfalva, Kohpataka, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Ungurfalva, Kupsafalva, Debreczen, Boérpataka, Ünőmező, Rohmező.
I. Lib. Reg. Sigism. Báthory 251.
Eladományoztatott 1598-ban (4. Lib. Reg. 102–105.) Székely Mózesnek, a későbbi fejedelemnek.
1603-ban* 22 falu tartozik hozzá: M.-Lápos, Rogoz, Libaton, Ungurfalva, Kupsafalva, (Lápos)-Debrek, Sztojkafalva, Debreczen, Borkút, Kohpatak, Macskamező, Dánpatak, Karulyfalva, Disznópatak, Alsó-Szőcs, 14(Torda)-Vilma, Rohi, Ünőmező, Boérfalva, Drágya, Petyeritye, Kosztafalva. Domokos és Oláh-Lápos eladományoztattak.
Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* Szent-Mártonnapon évente jobbágyaik egyik fele 16, másika 8 denárt fizetett.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1552-ben* adtak három ökröt, öt tehenet, 16 bárányt, csirkéket, libákat, tojást, vajat, sajtot és még többfélét, melyeknek se szerit, se számát nem tudják, mindazonáltal értéke 25 frt és 31 denár, a törvényes kellékeken kivül Rettegre a tisztnek 72 köböl zabot adtak, a mi 24 frt és 34 denárt ért meg, a falunak felét erőszakkal Apahidára hajtották szolgálattételre s ott kaszáltak, csépeltek, arattak s az erdőkből épületfákat, gerendákat vittek a Bank malma számára. Fekete Imre idevaló birótól 2 farkasbőrt a tiszt részére erővel elvittek, a mi megért 2 frtot.* Ezeket a Bank Pál emberei vették fel rajtuk.
U. o.
Bővebben Csicsóváránál.
Harminczadosok: 1593-ban* Deési Margius Péter udvarbiró. 1713-ban* Turkulecz Miklós. 1756-ban* Csomortányi Vizi Dávid. 1770-ben* Kolozsvári Mihály. 1782-ben* Hoffer Ferdinánd.
Torma gyüjt.
Torma gyüjt.
Torma gyüjt.
Torma gyüjt.
Torma gyüjt.
Magyar-Lápos nagyközség a vidék központja. Szabályos utczái, kereskedései s főleg újabb épületei által kellemes benyomást tesz az utazóra. Lakossága jobbára magyar. Az oláhok a múlt század második felében kezdenek megtelepedni, midőn a község fele a fiskus birtokába került s ugyanekkor jelennek meg örmény lakosai is; az izraeliták a jelen század 3-ik évtizedében huzódnak meg. Jobbára földmiveléssel, baromtenyésztéssel foglalkoznak, de köztük több kereskedő és iparos is van.
Épületei fából, kőből és téglából valók zsendelytető alatt, legtöbb a két szoba és konyhából álló lakás. Gazdasági épületei a lakóháztól távol vannak épitve.
A láposi magyar népviseletben a férfiaké tünik ki. Világoskék spenczert hordanak apró gombokkal, fekete zsinórzattal, vörös kihajtókkal. Nyáron az idősebbek is bő gyolcslábravalót viselnek.
A községtől északra lankás oldalon az ebből kiemelkedő ormon látható egykori várának helye, melynek egyik dombját „Vártetőnek” nevezik. Ettől keletre a „Vigyáztető” az előbbihez hasonlóan kiemelkedő ormon, melyről az egész vidék látható. Itt ügyelt rendesen vezetőnk szerint, a tatárjáráskor az őrség, hogy ébren van, kezében zászlót kellett tartani. Erre figyelt a vidék népe, ha a zászlót nem látta, sietett menekülni.
Többször érte e községet pusztulás. 1070-ben* a Nagyváradig pusztitó rabló kunok N.-Bánya felől e vidéken keltek át s huzódtak a 15közelgő magyar sereg elől Kerlés felé. A legnagyobb pusztulás 1602–1603. év között* a Básta idejében érte.
Thuróczi. Cronica Hung. Bud. II. rész 127. és Erd. Muz. Évk. Kovács István. 92. l. 1860. évf.
1603 Urb. et conscr. 65–67.
Brandenburgi Kata Bethlen Gábor fejedelemné itt járt.*
Rumi Hist.
1643 ápr. 28-án* erre volt egyik főút Huszt vára felé.
Deés város ltára.
1646-ban deczember és 1647 január havában itt és a vidékén a pestis nagyban dühöngött.*
K. Papp Miklós. Történeti Lapok III. k. 663. l.
1657 junius havában II. Rákóczy György szomoru kimenetelü lengyelországi hadjárata alatt a lengyelek országunkba beütvén, Szinyérváraljáig, Nagybányáig kegyetlenül égetni, pusztitani, rabolni kezdék, Barcsay Ákos helytartó nehány ezerből álló csapatot küldött, Szalárdi szerint* Jozsef-Láposáig, nehány zászlót küldtek a lengyel hirnek tudására. Enyedi István Rákóczy György veszedelméről* azt írja, hogy Barcsay rákháton küldé hadát a lengyelek ellen, „de az sietség miatt egy hétig is három vagy négy mérföldnél többet nem jönnek vala el; sokára Jozip-Láposára és Domokos vidékire érkezvén, a lengyelek helyett ott tartottak vala erős harczot, mint gunyosan irja, a disznodi, tyukodi és ludaméri ellenséggel, ugy annyira, hogy ott a táján csak éjfél s hajnal jelentő kakas is elvétve találtatnék”.
Siralmas Magyar Kronika. Nemzeti könyvtár 314. l.
Rákóczy György veszedelméről. Erd. Tört. Ad. Segesvári B. Naplója. IV. k. 237. l.
1661-ben* a Kemény Jánost üldöző tatár sereg pusztitotta.
Katona T. 33. p. 252–3. l.
Magyar-Lápos nagyközség.
161803-ban* a „Ptyetris”–nagybányai út itt veszélyes lévén, őrök állittattak fel.
Megyei ltár selejt. 104. sz.
1848-ban* 160 főből álló nemzetőrsége volt. Tisztjei: Técsi Samu százados, Bak Ferencz fő-, Misz Lajos, Csonka Samu alhadnagyok, Séra György és Voich Jakab őrmesterek, Gáspár József zászlótartón kivül 13 tizedes, 13 altizedes, egy dobos.
Kádár. Belső-Szolnok-Dobokam. Tört. 1848–49-ben. 49. l.
Ez év szeptemberében az idevaló tanuló-ifjuság honvédnek csapott föl, köztük volt a szabadságharczban vitézségi érdemrenddel kitüntetett Benkő József és a nagylaki s főleg a szeghegyi csata hőse és társaiért magát feláldozni akaró historiai alak: Szász Dániel.*
U. o. 225–226. l. Magyar Polgár Nagy naptára. 1873. év.
1848 november elején Dimbul fenyegette e községet oláhjaival, melynek dühétől a Katona Miklós-féle sereg egy erre huzódó csapata mentette meg, de Sziebert János sebészt, Moldován Ferenczet, Sánta Józsit s még többeket a Dimbul vezette lándzsás oláhság elfogta s F.-Szőcsön kegyetlenül lemészárolta.*
K. J. Dob. Tört. 121.
Katona Miklós hadseregének, a deési szerencsétlen csatája következtében, az itt elhelyezett őrségre visszavonulván, Mihalás mintegy 600 határőrrel s 10000-re tehető oláh lándzsás csapattal, mely számos elfogott, halálra kinzott magyart hurczolt magával, Rohiból felszólitotta Lápost a fegyver letevésére, 2000 frt hadi sarcz lefizetésére, különben az egész községet hamuvá égeti. Kezesekül Técsi Samu szolgabirót, Bak Ferenczet, Kádár Ferenczet és Lajost letartóztatván, a Bartabikk dombon az akasztófa alatt hálatta, kivánságának a község eleget tévén, miután Técsy is lefizette az 1200 tallér fejváltságot, a rablástól, gyilkolástól megkimélte. Az oláhság megjelenése a lakosságot oly rémületbe ejtette, hogy papjukat, Albisit kérték, lássa el őket úrvacsorával, mielőtt mindnyájukat legyilkolnák.*
U. o. 144. lap.
Técsy szolgabirót azonban 1849 év végén újra elfogták, a szamosujvári börtönbe vetették s ez alatt a szabadságharczban szolgált fiát Kálmánt besorozták, a honnan herczeg Schwarzenberg szabaditota ki, a ki egy a Cziblesen történt szerencsés medvevadászat rendezéséért Técsyt megkedvelte, ezen felül egy aranyozott ezüst serleggel is megajándékozá.
Peres ügyeit az 1679-beli* urbarium szerint a következőképen intézték el: „Mikor a jobbágy embernek a darabont emberrel van peri, olykor az ő tizedesek alatt perlettek ugy mindazonáltal, hogy mind a két részről 17hütös emberek voltak a törvénytevők, ha pedig a darabont embernek volt dolga a jobbágy ellen, olykor a f. birótól kért törvényt és a darabont emberek közül is szoktak jelen lenni a törvényen; az puskások is azelőtt az f. birótól kértenek törvényt és onnan is hallgattatnak, de már két esztendőtől fogvást azon forumon nem akarnak törvényt állani és velek egyetérteni, noha a határt együtt birják, hanem az ő magok kapitányukra, hadnagyukra adnak.
Torma gyüjt.
A vérbirság 12 frt, mely a földesúré. A paraszt emberek 20 frtig, sőt ezen felül is perelhetnek egymás közt. Mind a nemes, mind a darabont a törvényt apellálhatják más fogadott emberek elé, onnan ismét az udvarbiró elé. A halált érdemlő bünöst itt maguk itélték el, esketést pedig ezelőtt a szolgabiró szokta végezni.
Mivel itt vám van és sokadalmak, vásárok szoktak esni, innen a nyomot ki nem adják, hanem a nyomkereső vagy káros mellé két hütöst adjanak, kikkel együtt az egész faluban és határán szabad keresni a lopott vagy elveszett marhát. Ezelőtt, mikor bármit hoztak az itt való bányáról, sem a mikor oda vitték innen, harminczadot nem fizettek, de most megveszik ugy a majorság mint a marhákért is.”
1759 előtt* az alsófokú biróság tagjai voltak: a biró, esküdtek és a vének, kik a parasztok dologi ügyében 3 magyar forintig, személyt illető ügyekben pedig egy rhénes frtig birságolhattak. A nemesek ügyeit a hadnagy és az assessorok igazitották. Birságuk 1 frt. Vegyes ügyekben az Appr. Cons. Par. 3. Tit. 47. art. 2. szerint; az ezen felül lévő ügyek a provisor és assessorok hatáskörébe tartozott, kik „jus gladii” vagy élet-halál felett is itélhettek.
A régi urbariumból kiírta Torma J.
Már 1291-ben volt róm. kath. parochiája,* midőn III. Endre király Lápos községét Dénes ispánnak ajándékozá.*
Erd. róm. kath. Schem. 1882.
Fejér. Cod. Dipl. VII. 2. 167.
1752-ben Mária Terézia M.-Láposon alkalmazandó káplánnak évi 200 frtot rendelt.
1768-ban* Belső-Szolnokvármegyének a kormányhoz intézett válasza az egyház részére kiszakitandó telket gr. Bánffy Dénesné bizonyos jobbágyának szántóföldjében jelölte ki, melynek megvételére a kormányzóság a praepost kezeibe 250 frtot fizetett ki a vallásalapból s a vételt 1777-ben megsürgette.* A dolog sokáig huzódván, Novák Tódor, gróf Eszterházy János javainak gondozója, a teleknek rövid időn való megszerezhetése reményében, 1783-ban egy szent Ferencz-rendü atyát vitt Magyar-Láposra, ki előbb a megyei katonai számvevő és harminczad 18hivatal házában tartott isteni tiszteletet, később az épület más czélra fordittatván, 1787-ben a püspökhöz intézett panaszok után, egy kis ház rendeztetett be isteni tisztelet tartására. A hivek számának növekedésével a káplánság administraturára, majd valóságos plébániaságra emeltetett. Az egyházat 1813-ban épitette fából a főtéren Novák Márton özvegy Novák Kristófné Balta Juliával, a gr. Eszterházy J. javainak igazgatója. A templom ez év advent első vasárnapján a Nept. Szent János tiszteletére felszenteltetett s ugyan ők szerelték fel s ellátták orgonával.*
Megyei ltár selejt. 56.
N. Epp. 1060, 1784. n. 424, 874, 1787.
Kovács Hillár pap Hist. Domusából.
Magyar-láposi népviselet.
A főtér nyugati felében, az ev. ref. templommal szemben levő mai díszes kőtornyos templomának alapját a gr. Eszterházy János által adott területen 1831. év julius 14-én tették le. 1836 jul. 18-án az itt bérmáló Kovács Miklós püspök 300 frt adománya s Voith Simon algondnok buzgalma folytán 1839-ben vakolatlan ugyan, de fedél alá került. Ekkor bontották el az ev. ref. hivek a reformácziót megelőző időben épült, de rombadült templomukat s kérésükre, míg felépithetnék, az egyház megengedte, hogy itt tartsák isteni tiszteletüket. 1841 november 28-án szentelték fel, tornyát 1846-ban épitették s erre V. Ferdinánd 19király 755 frtot adott. Mostani nagy oltára Voith Jakab kezdeményezésére és gyüjtése folytán 1863-ban készült, oltárképe a kereszten függő Jézust ábrázolja. Voith Jakab készittette a Paduai Szent Antal oltárát, a Mária oltár a lurdi szoborral 1888. év folyamán épült Voith Irma, Gajzágó Vilmos, Breuer Zsigmond, Besenczki János, Antal és Miklós Albert lelkész buzgóságából.
Magyar-láposi népviselet.
Ereklyéi közül legbecsesebb egy a Krisztus keresztfájából való rész, melyet 1858-ban gr. Eszterházy István Rómából szerezve, az egyháznak ajándékozta.
1860-ban gr. Eszterházy Antal a misemondó ruhákon kivül több adománynyal járult az egyház oltárára s őt követte ekkor Kodorban lakó Voith Jakab.
1865-ben Voith József és János vállalkozók a templomot megújitották s a megmaradt összegből 500 frtot az egyháznak ajándékozták, hogy „Voith-alap” czímen kezelve, az egyház szükségeire forditsák kamatját, ha az ezer frtot eléri.
1896-ban épitették sugár tornyát bádog tető alá, Karácsonyi Endre kir. épitő mérnök terve szerint, melyre gróf Eszterházy István 540, Fogarassy Mihály püspök még 1868-ban 1000 frtot adott.
201884-ben a Felség jóváhagyásával a Benkő-féle fiskalis házastelekből egy részt a pénzügyminiszterium Lönhárd püspök közbenjárására az egyháznak adományozta papi lakásul.
Három harangja van, feliratai. „Ex industria sp. D. Martini Novák qua administratoris dominii. Prima junii Ao. MDCCCXVIII. M.-Lápos et senat. L. R. CIV. Szamosujvár fusa.” Ezt Szt-Márton tiszteletére 1819 julius 2-án Rudnai Sándor püspök, később herczegprimás szentelte fel. A második 50 fontos, oláh-fodorházi Eperjessy János és Károly adta zálogba Novák Mártonnak 100 frtért, ki ezt az egyháznak ajándékozta, felirata: „Ao. 1793 fudit. Joh. Andraschowszky Claudiopoli O.-Fodorházy F. Z. H. A. Eperjesi jos. Ur és élete párja Te. Kászoni Ther. ön. I. S. DITS.” A kisebb csengő 1897. évből való, Szt-István tiszteletére szentelve.
Lelkészek fizetése. Kezdetben a Lusitania-alapból vették, 1786 óta 150 frt 1836-ig, s ekkor az erdélyi róm. kath. vallás-alapból. 1834. évtől gr. Eszterházy János évenként 150 frttal járult a papi fizetéshez, de utódai 1855-ben elvonták, valamint az általa adott tűzifa adást is megszüntették. Tamási Péter 1883-ban a Voith József-féle itt lévő fekvőségeit misealapitványra ajánlotta fel. Mai fizetése 631 frt 92 kr.
Lelkek száma 1841-ben: helyben 73 fi, 52 nő, a belsőszolnoki filiákban 9 férfi, 14 nő, külső hatóságokban 3 férfi, 8 nő, együtt 85 fi, 74 nő. Ebből magyar 35 fi, 39 nő, örmény 46 fi, 31 nő, német 2, sváb 1, lengyel 1, oláh 5.*
Kovács lelkész értesitése Tormához.
Az egyházközség és templom vagyona 1898-ban: mise-alap 1655 frt 25 kr. Templom-alap 1099 frt 39 kr. Templomi kegyes alapitvány 150 frt. (Gáspár János, Deák József, Kozma Teréz 50-50 frtja.) Borkuti regáléváltság 388 frt 72 kr. Voith-alap 1000 frt. Kántor és iskolaépitési alap 3617 frt 1 kr. Fogarassy és Dr. Torma Miklós-alap 1000 és 700 = 1700 frt.
Iskolája 1821-ben keletkezett a Voith-család áldozatkészségéből, a telket gr. Eszterházy Antal adta. Tanitói a papok voltak 1856-ig, saját lakásukban tanitottak. 1873-ban az állami iskola felállitásával szünt meg.*
Kádár. Nev. Okt. Tört. 357. l.
Lelkészei. 1782 előtt a katonai harminczad hivatalfőnöke Hoffer Ferdinánd hozatott ide nagyobb ünnepek alkalmával papokat. 1782 után a szent Ferencz-rendü szerzetesek lelkészkedtek, kevés kivétellel, napjainkig, időközben plébánosai is voltak: Gyepesi Didacus 1782–. 21Oláh-Láposról ide helyezett pap. Gál Absolon 1786–. Dániel Lukács világi pap 1788–. Tamási Kelemen 1789–. Salamon Marczel 1792–. Domokos Leó 1795–. Ferenczi Dániel 1798–99., utánna két évig az oláh-áposi róm. kath. és a helybeli gör. kath. plébános teljesitette a lelkészi teendőket. Helblink József világi pap 1801–. Fülöp Márton világi pap 1808. és 1811. között Dániel József oláh-láposi plébános és Bogya Menyhért idevaló gör. kath. pap szolgáltak. Végh József világi pap 1812–. Dániel József oláh-láposi plébános 1816. Magner Ignácz világi 1817–. Kovács Hillarius 1818–1847-ig,* az egyházának megalapitója. Zoltán Sándor 1847. Nagy Lukács 1847–81. Sas Konstantin 1881–86. Miklós Albert plébános 1886 óta. Született Tusnádon 1859-ben. Kovás Miklós püspök rokona, kinek alapitványán tanult Gyulafehérvártt, egyházának buzgó lelkésze, egyházi irodalom terén hirlapokban számos czikke jelent meg, megírta egyházának s leányegyházközségeinek történetét nagy szakértelemmel s ide vonatkozó adataimat nagy részt az ő buzgolkodásának köszönhetem.
Általam is használt adatokat az egyházközség alakulásáról ő írta meg 1841-ben Torma Józsefnek
A XVI. század második felében unitárius egyházközség a nagybányai unitár. esperességhez tartozott.* 1622-ben a lakosok egy része még unitárius volt.* Valószinüleg e tájt és a deési complanatio alkalmával, I. Rákóczy György fejedelemsége alatt, térhettek az ev. ref. egyház kebelébe.
Ker. Magy. 1888. évf. 229. s 232. l. Uzoni. Hist. Eccl. unitár. II. 235, 237.
U. o. 233. l. és Uzoni II. 251, 252. l.
Almási Sámuel* 1639-ben virágzó ev. ref. egyházközségnek írja, mely „A ref. valláson levő Barcsaiak birtoka lévén, akkor az egyház is ezeknek pártfogása alatt szépen virágzott és a lelkésznek a lenen és kenderen kivül mindenből dézmája járt”.*
Deési ev. ref. esp. ker. egyh. története statistikai leírás. Kézirat az esp. lt. Deés, 385 s köv. l.
Hogy honnan vette Almási erre vonatkozó adatait, nem tudjuk. A Barcsayak M.-Lápos birtokosai nem voltak. Ez Szamosujvárhoz tartozó fiskusi birtok volt s Barcsay Ákos fejedelem eladományozta. Teleki ez állitása tévedésen alapul. Apaffy fejedelemsége idejét tévesztette össze a Barcsayéval; a dézmát, mint látni fogjuk annak idejében, élvezte ref. papja.
1822-ig* a nagybányai esperességhez s ezzel együtt a debreczeni ev. ref. püspökség alá tartozott, ekkor az erdélyi püspök hatósága alá csatoltatott.* 1643-ig ez egyházhoz tartozott Domokos, mint leányegyház.*
Deési esp. ltár.
1823. évi generalis visitatió jkv.
L. Domokosnál.
Csúcsíves régi kőtemploma a főtér keleti részén, romladozásnak indulván. 1784-ben* a templomépitésre engedélyt kérnek s kapnak, úgy látszik azonban, hogy csak javitották, mert 1838-ban alapjából újat 22kezde épiteni s gyüjtögetés és rovatal folytán 1860-ban készült el, de felszerelve nem volt. Ekkor Biró Sándor főgondnok „minden erőket összpontositott, minden forrásokat megnyitott, minden kedélyt fellángolt e czélra s így bevégezhette izlésesen templomát s ellátta székekkel, kipadoztatta faragott kövekkel, emelték a díszes szószéket, szerezték az orgonát s 1863-ban nagy ünnepélyeséggel felszentelték”.* 1898 nyarán díszes kőkeritéssel vették körül.
Megyei ltár selejt. 96. sz.
Almási u. o.
Urasztali készleteket adományoztak: egy aranyozott ezüst poharat és egy ily tányért, mindkettő feliratos, Szászczegői Balog György és neje Szacsvai Éva 1777-ben; ez utóbbira van vésve az adományozók nevén kivül: I. kor. 11. r. 23, 24. verse. Egy más fedeles ónkancsót ugyancsak ők készittettek s adtak 1773-ban. 1780-ban egy óntányért, reá vésve az adakozók neve s Máté ev. 18. r. 26. verse. Ugyancsak ők adtak egy lángszin aranycsipkés abroszt nevük feliratával 1772-ben.
Egy aranyozott nagy ezüst tányért fenekén levő felirat szerint 1779-ben T. N. s Nztes K. S. készittette az ekklézsia számára: „Ély keresztény ember alkalmatos időben erről azon lelkieledellel, melyről szól idvezitő Urunk Szent Mark evang. 14 r. 22. vers. Lukács ev. 22 r. 19 versében”.
Egy óntányér felirata: „Szász Miklós egyházfiságában csináltatott ez óntányér a Jószipláposi eccla költségével 1712.”
Egy nagy fedeles ónkanna ily körirattal: „Dedit in honorem domini Aedis Stephanus Radnothi 1667”.
Étfalvi Rákosi László, K. Bodosi Judht ajándéka 1761-ben egy himzett abrosz.
Egy zöld selyem keszkenőn kihimezve: „Maria Marianna” olvasható.
Van egy régi és egy újabb pecsétnyomója. Három harangja felirat nélkül valók, az egyiket 1764-ben, a másikat 1797-ben öntették újra, a harmadikat ns. Muszka Demeter s neje Onicza Vanka ajándékozták 1777-ben decz. 7-én.*
Egyh. ltár.
Anyakönyve 1749. év óta vezettetik, jegyzőkönyve 1759. évvel kezdődik.
1679-beli* urbárium szerint Magyar-Lápossal szomszédos falvak, mint: Macskamező, Dánpataka, Disznópataka, Rohi, Boérfalva, Sztojkafalva, Kis-Debreczen, melyek Magyar-Lápos határában vannak, továbbá a szomszédos falvak: Ünőmező, Borkút, Kohpataka és Magura minden dézmájukat az idevaló predikátornak tartoztak fizetni.
Torma gyüjt.
23A dézmát békességesen birta papja 1769-ig, ekkor a fiskus perbe fogta s hosszú per folyama alatt a produtionale forum okmányait bekérvén, oda vesztek* s dézmája is megszünt.
Torma gyüjtemény és Almási Sámuel. Tört. Munkája 389. lap.
A pap fizetése: mindenféle gabonának tizede, a ki dézmát nem adhatott, fizetett 25 denárt, az özvegyek 9 denárt, minden házas ember 1 szekér fát s infradecimában 2 denárt, kapta a szombati vámot, de ebből 40 kal. búza, 7 kal zab a rektoré. Továbbá a rozs, köles, árpa, méh, fa s a szombati vámtized harmada a rektort illete. Miután a fiskus perbe fogta s perét az egyház elvesztette, a papi fizetés változáson ment át. 1867-ben* a kepézők száma 255. Birtoka: szántó, kaszáló, kertek, erdők, terméketlen, együtt 66 h. 134 öl. Pap, iskolamesteri lakáson kivül van 5 zsellértelke és 2 ház nélkül való lehetősége, temetője.
Almási Sámuel Tört. Munkája.
Lelkészei: Szentmártoni György 1643. Bogáthi Gergely 1645. Szakácsi Mihály 1646. Vásárhelyi Mihály 1694. Küküllővári Mihály 1702. Tarpai András 1705. Kézdivásárhelyi Mihály 1712. Bethleni Érsek János 1733. Benkő Sámuel 1745. Dobai Ferencz 1762. Ajtai Szép Mihály 1765. Csengeri István 1794. Elekes István 1796. Verestói József 1799. Técsi Dániel 1801. Pásztor Dániel 1829. Csobádi Nagy Sándor, Dohi János 1816. Albisi Sámuel 1835. Mátyás Zsigmond 1874–1890 jun. Jeles szónok, beszédei az olvasó és gondolkozó férfit jellemzik. Több lapnak s köztük a „Szolnok-Doboká”-nak levelezője volt s társadalmi irányu czikkeket közölt az „Ellenzék”-be. Munkája: Egyházi beszédek, kiadva Deés, 1879. Az első rész templomi, a második rész temetési s alkalmi beszédeket tartalmaz. Jövedelmét az egyház épitkezés czéljaira ajánlotta. Jelenlegi papja Barabás Samu 1890-től. Társadalmi irányu czikkeket ír és írt az „Ellenzék”-be, „Szolnok-Doboká”-ba.
Felekezeti iskolája egyike a legrégibbeknek, melyet Biró Sándor buzgólkodása folytán 1863-ban hozott jobb karba s külön leányiskola és tanitói állomás szerveztetett. Jóltevői Fóris Ferencz, egykor esperes 1800 előtt 100, 1863-ban gr. Teleki György 1000, gr. Teleki Miksáné Szoók Gemina 50 frtot adtak alapitványul a tanitók fizetésére, iskolája az állami iskola felállitásával szünt meg.
Tanitói közül Zalányi Séra György 1837. év óta, az állami iskolában is tanitott, 1833-ban 46 éves tanitóskodás emlékére a megyei tanitótestület díszes ezüst serleggel tüntette ki.
24Albisi Ferencz leánytanitó 1862–67-ig tanitott. Irásban kiadott Földrajzát több iskolában használták.*
Kádár J. Szolnok-Dobokavárm. Nevelés- és Okt. tört. 354–357. l.
Gör. kath. román egyház lakossága 1798-ban lépett az unióra, de 16 család még ezután 1830-as években* is megtartotta keleti vallását. Két temploma volt a román ajkuaknak, az egyik 1798-ban épült fából. A jelenlegi görög. kath. templom szintén fából épült a község északi részén, a római kath. temetőben 1848-ban, 1850-ben szentelték föl Mihály és Gábor archangyalok tiszteletére. Anyakönyveit 1832 óta vezeti. Három harangja közül az egyiken: „1779. Lapus-unguresc,” a más 1798, a harmadikon „1895” évszám olvasható.
Megyei ltár.
Papjai: Bogya Melentye, Nucz, Pap Nucz, Kába Varna, Codeszku, Moldován Juon, Zsorzs János után a jelenlegi Muszte László.
Magyar-Láposvidéki gör. egyesült elemi főtanoda czímen iskoláját az itt levő járási hivatalfőnök kezdeményezése folytán létesitette. 1857 április havában a községek előljáróit maga elé rendelte s meghagyta, hogy minden község járuljon felállitásához és fenntartásához.
Kijelentette, hogy a tanitás nyelve az alsó két osztályban magyar-román, a felső két osztályban pedig német lesz. S így birta reá a községeket, de munkálkodott felállitásán Hajnald Lajos róm. kath. püspök is.
A láposi és kápolnokmonostori járás községei járultak évenként fenntartásához, e szerint: Batiz-Polyán 20, Boérfalva 45, Dalmár 36, Dragia 35, F.-Szőcs 65, Horgospataka 50, Kohpataka 30, Lárga 40, O.-Lápos 110, Oláh-Láposbánya 40, Strimbuj 30, Tőkés 35, Magyar-Lápos 100, A.-Szőcs 24, Disznópataka 10, Karulyfalva 13, Kupsafalva 57, Lápos-Debrek 25, Libaton 10, Macskamező 15, Pecsétszeg 25, Rohi 22, Ungurfalva 15, Brébfalva 25, Csernefalva és Bolosa (Blozsa) 40, Zsugásztra 4, Frinkfalva 10, Groppa 2, Ilondapataka 8, Kápolnok-Monostor 25, Karula 24, Kis-Borszó 5, Kovács 40, Kőfrinkfalva 5, Magura 26, Mályán 1, Preluka 50, Románfalva 8, Rusor 25, Sásza 10, Vaád 20, Berencze 15, Drága-Vilma 6, Szelnicze 12, Szurduk-Kápolnok 26, Tordavilma 18 forinttal.
Miután az aláírás folytán 1224 frt összeget biztositották, a hivatalfőnök: „Katholikus német kerületi főiskola” czímet adott s tantervéül az 1855 márcz. 20-án kiadott tantervet fogadtatta el, az iskola felügyeletét a szamosujvári gör. kath. püspökség és iskolatanács alá rendelte.
Három tanitóval szervezte az iskolát, fizetés és lakáspénze tett 1090 frtot, 134 frt tűzifa és vegyes kiadások szükségletére irányoztatott 25elő. Azon községek gyermekei, melyek fenntartásához nem járultak, tandíjba 2 frt 10 és 4 frt 20 krt kötelesek fizetni.
A községek azonban a hozzájárulást megtudták s Alexi szamosujvári püspök 1858 julius havában a szomszédos községeket bejárva, sikerült hiveit az iskola ügyének megnyerni és lecsendesiteni.
Julius 25-én szentelte fel alapkövét a püspök. A községek munkaerejével épült fel a község főterén a ma is meglévő iskola.
Oláhláposi gör. kath. templom.
A tanitás 1856-ban vette kezdetét egy e végre bérelt házban s 1859-ben költözött mai állandó helyére s 3 tanitó kezdette meg benne a tanitást. Egyik igazgatója Várna Demeter, ki 1877-ben bocsátotta közre: „Geografia tieriolu de sub Corona Unguriei” czimü tankönyvét. Jelenlegi tanitója Gergely Teofil.*
Lásd az iskolára vonatkozó adatokat Kádár. J. Nev. és Okt. tört. 358–363. l.
Az izraelita vallás hivei imaházukat 1848-ban épitették fából; a 26mostani nagy kőtemploma 1893–94 közt épült fel a Macskamező felé vezető utczában.
Állami iskolája 1873-ban nyilt meg 4 tanitóval az ev. ref. egyház iskolahelyiségeiben. 1886-ban a kir. kincstár egy házastelket adott az iskola czéljaira.
Alapitványok: Sipos Anna özvegy Séra Györgyné férjének szóbeli végrendelete alapján jutalmazásokra 1883-ban száz forint alapitványt tett.
Sántha Mária elhunyt leánya „Técsi Róza emlékére” 1844-ben jutalmakra kétszáz forintot tett le alapitványul.
1889-ben gyakorló orvos „Dr. Smied Adolf emlékére” Varga György és neje Ercsey Julia ötven forint alapitványt tettek.
1889-ben Besenczky János, Breuer Zsiga és Gajzágó Vilmos „A magyar-láposi fiatalság” nevében segélyezésekre száznyolcz forint kilenczvenhárom krajczárt tevő összeget tesznek le alapitványul.
1891-ben Gáspár Gyuri János ötven forintos alapitványával örökitette meg emlékét.
Igazgatója kezdet óta Lebedy János. Tanitók 1898-ban Szeremley Eszter, Magyarosi János, Kerekes Dániel.
Állami kisdedóvó 1893-ban nyilt meg a község által adományozott és épitett házastelken,* Vass Imre szolgabiró, Szász Dániel jegyző buzgolkodtak létrehozásán, óvónő Erdődi Ilona.*
Vallás és közokt. 24180. sz. r.
Kádár József. Szolnok-Dob. Nevelés és Okt. Tört. 363–368. l.
Itt született Kisbaczoni Benkő Ferencz ev. ref. lelkész és tanár 1745-ben. Iskoláit N.-Enyeden végezte. 1776-ban Jenában, Göttingában a természterajzi tudományokat tanulmányozta. Haza jövén, n.-szebeni ev. ref. lelkész, 1790-ben természetrajz, földrajz, német nyelv tanára N.-Enyeden. Meghalt 1816. decz. 16. Müveiért a jenai természetvizsgáló társaság tagjává választotta. Ő létesitette a n.-enyedi természettudományi múzeumot. Több munkát írt: A köveknek és érczeknek külső megismertető jegyeikről. Ford. Werner Ábrahám német munkája után. Göttinga 1782. és Kolozsvár 1784. Magyar mineralogia. Kv. 1786. Keresztény szeretetnek eml. oszlopja, templ. Szent beszéd. Kolozsv. 1787. Esztendőnként kiadott parnassusi időtöltés. N.-Szeben (1793–1800). Magyar geografia. Kolozsv. 1801–2. Számos műve maradt kéziratban.*
Tud. gyüjt. 1817. XII. Ferenczi és Danielik. M. Irók I. Kiss. Uj magyar Athenas. Torma. Repertorium 178. l. Szinyei. M. Irók I. 859. l. stb.
Kovács Dezső kolozsvári ref. főgymn. tanár. K. János s. szolgabiró és Bárdy Zsuzsánna fia 1866 decz. 29-én itt született. Tanulását Kolozsvárt folytatta és végezte. Oklevelét 1896-ban szerezte. 1897-ben 27r. tanár. Kolozsvártt megjelenő lapok mindenikébe írt czikkeket. Munkái: Trifolium. 1891 Kolozsv. Dráma és regény határai. U. o. 1894. Szerkeszti 1899-ben a Kolozsvári Lapokat.
Éghajlata hüvös, éles. A tavasz és nyár szép, tele zord, szélnek ki van téve. Jég ritkán bántja.
1730-ban* Szaszár (tán Szászmező) határa felett per folytatván, ekkor különitették el s állapitották meg erről felől határát.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* határának téren lévő része termékeny, a hegyi rész terméketlen. Keresetforrásuk Deésaknáról a 20 mföldre fekvő Sz.-Somlyóra való sóhordás és földjük terméke, melyet Felső-Bánya s más városok vásárain árusitanak el. Két fordulós határa csak hat ökörrel szántható, évenként trágyázást kiván, de nem trágyázzák, mert a záporok lemossák a hegyekről. A téren egy köb. őszi gabona 6 kalangyát s szemül egy vékát, a hegyi rész 5 kalangyát s másfél véka szemet ad. Legelője elegendő, kaszálója fordulónként; birnak azonban Dragia határán is. Van ekkor 1091 köb. vetésre való szántója s elvetettek 394 3/4 köböl őszi, 412 köböl tavaszi gabonát, tengerije termett 33 1/4 köböl, rétje 713 1/2 szekérre való; malmok jövedelme 10 frt. Van 437 jármas ökre, lova, 241 tehén, 46 tulok, 407 juh, kecske, 307 disznó, 255 méhköpű. Főző üstök jövedelme 40 frt. Iparosai: 1. kádár, 12 fazekas, 1 mészáros, 2 molnár, 2 szekrénykészitő, 1 kovács és 1 csizmadia.
U. o.
1759 előtt* a korcsmákon karácsonytól Szt-Mihály napig az uradalom árultatott. Határát* ez időben állapitották meg Domokos, Rohi, Disznópatak, Dánpatak, Macskamező, Kőpatak, Lápos-Debrek és Kupsafalva községekkel, melyekkel szomszédos volt s ekkor határa soványnak iratik.
Régi urbariumból kiírta Torma.
U. o.
Harminczadának zsarolásaért 1736-ban az akkori főispán panaszolt.*
Erd. főrkormsz. ltár.
1822-ben* határa 2-od osztályú; adó alatt van 1077 1/2 köb. szántó, 1951 1/2 szekérnyi kaszáló, 157 ökör, ló, 116 tehén, 10 bornyu, 21 disznó és 4 méhköpű.
Cziráky urb. oszt.
Jelenelg határa eléggé termő, terményei: búza, tengeri, rozs, zab; állatai: magyar fajta szarvasmarha, ló, juh, kecske és sertés. Talaja a gyümölcstermelésre állitólag nem alkalmas, szórványosan itt-ott van nemesitett alma-, körtve- és szilvafája. Van jó épületköve és márványa. Itatója a Lápos vize, Debrek-, Koh-, Retteg-, Nyires- és Kerekmezei patak, a Nagy- és Kis-csorgó.
28Egyletei 1898-ban: takarékpénztára 1888-ban alakult, elnöke Csizér Mihály. Gazdasági hitelszövetkezete 1894-ben keletkezett, elnöke Létay László. Önsegélyző egylet 1884-ben alakult, elnöke s igazgatója Moldován Tivadar, Lebedi János. Temetkezési ipartársulat 1893-ban, elnöke Szilvási Pál. Talmud thora 1866-ban keletkezett, elnöke Zeith Herman, Olvasó-egylet 1830-ban, 1848-ban s újabban 1883-ban alakult, elnök Létay László. Fuvó zenekara, gyógyszertára 1854-ben állittatott fel a „Szarvashoz” czím alatt, a sztojkai fürdőben idényfiókkal.
Van 1871 óta körjegyzősége, 1850 óta postája, mely 1887-ben* táviróval bővittetett ki. Csendőrsége 1854 óta s ekkor Deés törvényhatóságnak 22 ide tartozó helységével együtt M.-Lápos volt egyik kerületének székhelye. Járásbirósága 1868-ban állittatott fel, melyet 1885-ben a telekkönvyi osztálylyal bővitettek ki. Adóhivatala 1862, pénzügyőrsége pedig 1854. óta. 1895 óta egy csendőrszakasz állomáshelye. Szolgabirósága már a XVII-ik század első felében emlittetik. 1860-ban állittatott fel újra.
Megyei ltár.
1759 előtt* a régi naptár szerint négy országos vására van, az egyik jan. 6-ika körül, Filep Jakab napján, Nat. B. Joannis bapt. és szept. 14-én, jövedelmét a fiskus huzza, úgy a Debrek folyón lévő hidvámját. Négy országos vására ma is meg van, 1885-ben szabályoztatott, hetivására csütörtökön.
Urb. conscript.
Országos vásárai híresek. Nyáron az ide vezető utakon nagy mozgással, messze húzódó porfellegekkel, szekérsorokkal, ökör, sertés, juhcsoportokkal, dézsákkal megterhelt lovakkal, mindenféle gyalognép, mintha népvándorlás lenne, siet Lápos felé. A Lápos hidjától szerteszét egész csordákat, nyájakat, csürhéket láthat a szemlélő. Vevők, eladók Bukovinából, Galicziából, Magyarországból járnak ide.
Párnahajak Magyar-Láposon.
Itt láthatjuk a morva gyolcsosokat, megyénkbeli minden iparosait készitményeikkel, a magyar és oláh nép házi iparának sokféle termékét. Egy utczasarkon béna koldus csodálatos énekével hivja fel magára a figyelmet, egy másik a földön kuporogva, csengetyüt ráz balkezével, jobbját alamizsnára nagy rimánkodással nyujtja. Jellemző koldusalakok, kiknél a koldulás életczél, betanult mesterség, vásárról-vásárra vándorolnak. 29Egy kis korcsma kecskelábu asztalánál falusi atyafiak ülnek, köztük a pópa is, előtte egy hosszunyaku pálinkás flaskó. Megismerkedünk vele, megtudjuk tőle, hogy a görög keleti papok e vidéken milyen viszonyok közt élnek. A legkisebb jövedelmü gör. kel. pópa fizetése 60, a nagyobbaké 120 frtra megy fel. Bemutat egy libatoni kis oláh menyecskét, még csak 13 éves s már egy év óta van férjnél.
A vásár magyar szintársulatot is hozott Láposra. Az iskolaterem szinházzá alakitva. Lápos és vidéke magyarsága szorongásig megtölti a termet. A szegényes társaság nagy buzgalommal játszik; 12–13 személyü darabot 6–7 tag adja elő kihagyásokkal, gyors átöltözködésekkel, a kulisszák mellől való beleszólásokkal, már a hogy tudnak magukon segiteni. A közönség lelkesen tapsol. Magyar szó magyar szinpadon a megye északi központján, a magyarság végvárában.
Van jelenleg 6 malma, három a nemeseké. Iparosai: asztalos, kovács, kötélverő, szijgyártó, fazekas, bádogos, könyvkötő, timár, kalapos, órás-ékszerész, fodrász, kerékgyártó, csizmadia, szücs, üveges, kőmives, mészáros, czukrász, pogácsás és pék.
1802-ben* fogtak itt a Láposon való hid épitéséhez, melyre a vasat az oláhláposi bányahivatal szolgáltatta.
Megyei ltár selejt 370. sz.
1812-ben* itt állandóan katonaság tartózkodott s volt magasabb rangú tiszti szállás.
Megyei ltár selejt.
Határhelyek: 1679-ben* Csikostohát, Debrekmező feneke, szántóföldek; Kommező, Sátoralja, Kecskés, Szűzbegj? (Zuzbegy), Nyirespataka, erdők.
E. F. L. III. 204. H.
1759-ben* erdők: Sátoralja, Kecskés, Kis- és Nagy-Zuzbegy, Liget.
Régi urbariumból kiírta Torma.
1769-ben* Sármás oldal, Szilvás, Perestető, Somahidja, Csatornapatak, Porond, Bokormező pataka, Nyirespataka, Nagy-Berek, Debrekmező, Debrektó, Rohiszeg, Kecskés, Zuzbegy, Kis Lunka, Rettegh pataka, Mészáros mezeji, Mezővég, Kis Debrek, Kis Debrekpataka, Kecskés Konmező, Rekettyés, Kis Zuzbegy, Nagy Zuzbegy, Ligeth Lápos, erdők; Közbérzc, Kisebb Ága, Leó mezeje, Gáspár mezeje, Sárospataka, Somosbércz, Erős teteje, Rohi pataka, oldala.
E. F. L. 205. G.
1828-ban* Méhpatak, Bokormező Boronás, Köves Rüh, Zugó pataka, Szilak, Holt berek feneke, Málnás mezeje, Feketepatak, Pólya pataka, Porcsostere, Gális pataka, Barlang, Zuzbegy, Fövény, Alsó mart, Malom rüh, Kis Debrek nevü hely, Poczdomb útja, Bokor mezeje 30lágyasa, Nyirespataka, Tábor helye, Kanda irtoványa, Sármás oldal, Perestető, Tóbükke, Erős fele, Kétágú, Erős, Egeres, Sárospatak, Cziripataka, Borzbércz, Kopatakahely, Kohpataka felől.
U. o. XII 1/2 44. D.
1864-ben* a Lágyas részei: Temetőpataka, Boronás, Dellő oldal. A Sátor részei: Kisdebrek pataka, Sátorhegye, Borzbércze, Sárospatak, Fehérút. A Szakadás részei: Mezővég, Mélypatak, Lápospatak. Zugó patak, részei: Debrekbércze, Antokpataka, Szakadásorma, Perestető, Varga András branyistyaja (kertje), Szász Miklós pataka, Rogozi út, Hidegkút. Csere Sármas, részei: Laczka hágó, Bálintak pataka, Vártető, Kendertó, Kőkereszt, Biró dombja, Csere oldal, Vigyázó, Fodor gödre, Berek, Sós, Szilvás, Sarmás, Határpatak. Domokosi határszéltől a Nászta pusztáig terjedő határrészen: Somahidja, Kerekmező, Lamota pataka, Egeres, Cserepataka, Nyáras bércze, Déllő, Szederbokor, Hányásárka, Akasztófa helye, Ványolánál, Porond. Nyirespataka, részei: Ördögök temploma, Vargák gödre, Nagy csorgó, Gyalogút elé, Imrék gödre, Barták mezeje, Bálintnak mezeje, Marcziak mezeje, Borzlyuk, Mészáros mezeje, Nagy liget, Gabris árka, Sánták árka, Bába pataka, Kupás nyirese, Sári juka, Rogozsán mezeje, Közbércz orma. Kisebbága, részei: Kisebbága pataka, Csukarás mezeje, Papmezeje, Sárospataka, Fundetura, Restás gödre, Rettegpataka, Bartabükke, Diófa, Somosbércze, Szánpataka. Alsó forduló részei: A nagy martok, malomrév. Rohipataka, részei: Marcziak mezeje, Kőszikla, Imrék árka, az erős oldal. Zuzbegy, részei: az erős teteje, a nagy mező, Hosszumező, Kis Zúzbegy, a házak (egykor erdészházak helye). Csukástó, részei: a berek, Veresmart, Csepegős, Kétágú, Rohiszeg, Téglaszin, Nászta pusztája. A kecskés és borkuti hidig terjedő területen, részek: Kecskés, Koópatak, Kongólyuk, Nyerges, Határkő, Porcsostere, Veres fűzfa, Fekete patak, Táborhelye, Reketyés.*
Pesty Frigyes gyüjt.
A Tálas kútban, a mint a községbeliek mondják, Szász János, marti, arany ekét, ökröt, arany lánczot, Molnár Sándor a sztojkai út mellett rézdarabokat, kalapácsokat, Florián László a Kecskés aljában egy harangba rejtett pénzt talált, de elkallódtak. Az ev. ref. templom alapjának ásásakor malomzsilipre s nagy embercsontokra akadtak.
Jelenleg 1898-ban: Boronás, Lágyas, Sátor, Szakadás, Csere oldal, Ligeth, Fundetura, Rettegpataka, Diófánál, Nagymart, Rohipataka, Zuzbegy, Csukástó, Kecskés, Mészáros mezeje, Vargamező, Somosbércze, dülők, határrészek.
Lakossága: 1553-ban* van benne 32 kapu, 20 szegény lakossal és 3 puszta ház.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1603-ban* összesen 34 lélek lakik benne.
Urb. et conscr. 65–87.
311630-ban* fiaikkal együtt 195 jobbágy, 10 szabados nemes lakosa van, házainak összes száma 83.
Km. Lymbus.
1679-ben* fiaikkal együtt 55 jobbágy, 6 szegény, 21 szabados lakosa van, összes ház 47, el van pusztulva 70.
U. o.
1685-ben* fiaikkal együtt 56 jobbágy, 5 szegény, 19 szabados nemes lakik benne 46 házban, el van pusztulva 48 ház.
E. F. L. IV. 255. T.
1692-ben* van 40 lakó, 50 elpusztult ház; fiaikkal együtt 39 jobbágy, 25 nemes lakik benne.
U. o. X. b. 24. B.
1703* körül 15 jobbágy, 7 szegény, 23 szabados nemes lakója van, összes lakóház 38, elpusztult ház 36.
Erd. főkormányszéki ltár.
1750-ben* 58 egy telkes nemes lakik 25 telken 55 házban, 6 szabados 4 telken 6 házban, 18 jobbágy 15 telkesházban, 19 telkes zsellér 18 telken és házban, külsőség nélkül való zsellér 28 lakik 23 telken 26 házban s ezeken kivül 8 kóborló, egy ily özvegy, 2 czigány családfő lakosa van, együtt 85 telken 120 házban. El van pusztulva 30 házastelek, melynek lakói ezelőtt 50 évvel kihaltak s ezeket a fiskus foglalta el.
U. o.
1831-ben* 1158 lakossal.
Cons. statist. topogr. 109. l.
1857-ben* házak száma 400, a lakosoké 1638, melyből 248 róm. kath., 327 gör. kath., 11 gör. keleti, 5 evang. luth., 909 evang. helvét, 138 zsidó.
Orsz. ism. tábl. 22. l.
1886-ban 2070 lakossal, ebből 149 róm. kath., 295 gör. kath. 1086 helv. hitv., 540 zsidó.
1891-ben 2014 lakosból 293 róm. kath., 452 gör. kath., 15 gör. kel., 816 ev. ref., 10 lutheranus, 3 unitárius, 425 izraelita.
Adója: 1703 körül* az adózó nemesek fizettek adóba 40 frt 50 kr., 10 1/2 köb. búzát s ugyanennyi zabot, három szekér szénát s az egész község gyalogpuskásokkal együtt egy vágómarhát. A darabontok 43 frt 10 krt, 13 köb. búzát s ugyanennyi zabot, 3 1/2 szekér szénát, a slopetariusok vagy paizsosok 31 frt 75 krt, 8 köb. zabot s ugyanennyi búzát, 2 1/2 szekér szénát. 1748-ban* 533 frt 28 1/4 kr., 1749-ben* 557 frt 10 1/2 kr. 1755-ben* 624 frt 37 kr. 1775-ben* 1310 frt 33 kr. 1822-ben* 1136 frt 32 kr. és 1898-ban 12 frt házalási adóval együtt 10553 frt 57 kr.
E. F. K. ltár.
U. o..
U. o.
U. o.
U. o.
Megyei ltár.
