Lápos (Oláh-).

Teljes szövegű keresés

32Lápos (Oláh-).
Nevének változatai: 1505-ben* Lapos. 1548-ban* Olah-Lapos. 1616-ban* Oláh-Lápos.
Km. prot. E. 65.
Km. met. O. 8.
Km. Lymbus.
Lápos nevét a rajta keresztül folyó Lápos vizétől s az itt egykor Lápos, mocsaras fekvése után kapta, oláh előnevét pedig lakosaitól.
Először emlittetik 1315-ben* Lapos terra néven.
Bánffy ltár és Fejér Cod. Dipl. Tom. VIII. V: 1. 556.
A Lápos vize jobb- és balpartján terül el, a Hugyinhegy lábánál. Deéstől 55·6 kilométernyire a magyar-láposi járásban.
Kezdettől fogva a mai gróf és báró Bánffyak ősi birtoka, 1315-ben I. Károly király Lápos földjét Tamás mester és István a Dénes fiának, mint ősi örökségüket, visszaadja.*
U. o.
1349-ben Beszterczén kelt levelében* András mester, székely, brassai, szathmári és máramarosi főispán felhivja a gyulafehérvári káptalant, hogy küldje ki hites emberét a végre, hogy Oroszfái István Mester Jánost, Gegös fiát, iktassa vissza Lápos nevü földe birtokába, melyet tőle a kapniki és waldhütti szászok elfoglaltak.
Székely okltár I. k. 57. l.
Oláh-Lápos község valószinüleg 1488 és 1506 közt keletkezett, mert 1505-ben a Harinnai Farkas család kezén találjuk, kik 1488-ban* a Láposvidék uraitól, a Losonczi Bánffyaktól Drágosfalvát, Domokost, Rogozt és Libatont kapták zálogba, de ekkor Oláh-Lápos nincs megnevezve.
Km. prot. Michael 106.
1505-ben azonban* és 1506-ban* már Oláh-Lápos néven is előfordul, midőn azt néh. Harinnai Farkas Tamás végrendeletileg sógorának Bikli Jánosnak s nejének Margitnak adta oda s abba Tamás fia Farkas János is beleegyezett.
Km. prot. O. 65.
Dl. 30911.
1506-ban* miután e birtok két részét már előbb Bánffy László, harmadik részét most Harinnai Farkas Tamás leányai: Katalin apácza és Margit Bikli Jánosné, Bogdán moldvai vajdának eladják.
Földváry ltár.
1583-ban* Báthory Zsigmond a láposi ezüstbányákat Grison Jakab és Marconio Roco olaszoknak adván 500 tallérért haszonbérbe, hogy munkásokban se szűkölködjenek, ezért Oláh-Lápost, e bányák szomszédját, egy évre nekik adja haszonbérbe, oly feltétel mellett, hogy a lakosokat ne zsarolják s olyan állapotban adják vissza, a mint azt kezökhez kapták.
Lib. Reg. I. Sig. Báthory 94.
331584-ben* Báthory Kristóf, utóbb Zsigmond, lakóit szűk, terméketlen területük miatt a 30-ad alól fölmenti.
I. L. Reg. Sig. Báthory 251.
1590-ben* Báthory Zsigmond oláhláposi Páska Máté szamosujvári szabados itteni házát, mely a Lápos és Páska Tamás providus háza között volt, megnemesiti.
U. o. 57.
1593-ban* kiskajáni Tóth Mihálynak Báthory Zsigmond egy nemesi telket ad s személyét is megnemesiti.
Tóth cs. ltára.
1593-ban* Páska Mátét itteni nemesi udvarházban új adomány czímén megerősiti a fejedelem és a következő évben beigtatják.* Ugyanekkor Páska László providus, Burzu György kenéz és Rogaffa József emlittetnek, kik az idevaló aranybányához szolgálnak.
Torma gyüjt.
Km. Arm. Diversae.
1594-ben* Herberstein Frigyes báró e birtokát 1598-ig Krakker Szaniszlónak adja haszonbérbe.
Km. Lymbus.
1598-ban* Oláh Lápos a kapniki ezüstbányához tartozik, kenéze Gyirensy Tivadar.
4. Lib. Reg. 102–105.
1602-ben* Báthory Zsigmond e birtokot a hozzá tartozó Szászmező nevü pusztával együtt szentlászlói Kamuthy Farkasnak és testvérének drági Kamuthi Balázsnak adományozza.
N. R. A. fasc. 1717. nr. 27.
Az 1603-ik évi* összeírás szerint e falu ekkor Stenczei Krackernek adományoztatott.
Urb. et consc. rasc. 65. nr. 87.
1608-ban* Pap Tamás és kajáni Tóth Mihály itteni egy telkes birtokos nemesek. 1611-ben* nemes Both Mihály idevaló lakos.
Km. Szolnok int. K. 11. és D. 12, D. 8.
Torma gyüjteménye.
1612-ben* czegei Vass János birja.
U. o.
1616-ban* Kamuthi Farkas e birtokát, melyet még Báthory Zsigmondtól kapott adományban, a fejedelemnek átengedte. Megszerzését Lisbone Gerard* szorgalmazza.
Km. Lymbus.
U. o.
1618-ban* a fejedelem birtoka; fejedelmi jobbágycsaládok közül Farkas és Csyk emlittetnek. Kapuszám után a fejedelemnek itteni birtokától egy puskást, Kosztin Gergelyt írták be a mustrakor.
Burzó cs. ltára.
1628-ban* szentlászlói Kamuthy Farkas és neje Cserényi Erzsébet átengedte volt a fejedelemnek Oláh-Lápost, ezért fiát, Miklóst Gyulavárában újólag megerősiti.
Km. X. 390.
Az 1630-ban* megejtett vizsgálat alkalmával az itteni jobbágyok azt panaszolták, hogy a szamosujvári kapitányok közülök a gazdagabbakat 34drága pénzen szabadossá tették, úgy, hogy ez által a szegények az adót és robotot alig győzik, továbbá szokásban volt, mint másutt is, hogy az uradalom borából oly nagy mennyiséget rendeltek kimérni a kocsmában, hogy azt, szegény emberek lévén, meg nem ihatván, a megmaradt bort fejenként rájuk rótták ki drága pénzért, úgy, hogy sokaknak marhájukat is el kellett adniok a bor áráért.
Km. Lymbus.
1653. és 1658-ban* a szamosvári uradalomnak itt 20 adózó jobbágya van.
Torma cs. ltára.
1658-ban* Tasnádról kelt levelében II. Rákóczy György fejedelem Szamosujvárhoz tartozó zöld puskás Pintye Györgyöt itteni házával együtt megnemesiti. Kihirdettetett a bethleni 1703 márczius 2-iki megyei gyülésen, de zabolai Mikes Mihály ennek ellene mondott.
Erd. főkormsz. ltár. 1714. év.

Oláhláposi Pinte család czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 12. Abth. 144. Taf.

Oláhláposi Szina család czímere.*
U. o. 169. Taf.
1659-ben* Barcsay Ákos e birtokot Bánffy György és Dénesnek adja zálogba.
27. L. Reg. 71.
1659-ben* Barcsay Ákos e birtok felét Bánffy Dénesnek adja zálogba.
U. o. 180.
1662-ben* itteni nemesek a Páska, Pap és Dán családok.
Torma gyüjt.
1662-ben* Apaffy Mihály e birtokot, mely a hűtlenségbe esett Bánffy Dénesé volt, Váradi Polyk Jánosnak adja zálogba, de nem sokáig birhatta, mert a fejedelem Bánffyt hűségébe fogadván, 1663-ban* őt e birtokában, melyet Barcsay Ákostól kapott zálogban, megerősitette. Ugyanez évben* a már 1663 ápr. 15-én nemesitett oláhláposi Szina János puskást Apaffy Mihály oly feltétel alatt nemesiti meg itteni házával együtt, hogy minden hadjáratban jó lóval s fegyverrel részt venni tartozik.* 351676-ban* itteni nemes a Pap, Páska és Prekup család.
27. L. Reg. 498.
E. F. L. III. 210. A.
Zachariás cs. ltára.
Kihirdetve Deésen, 1796-ban május 31-iki gyülésben.
Várm. jk. Conscr.
1678-ban* a fejedelem Márk Demeter és Mány Nyisztor itteni nemeseket újból megnemesiti, házaikat minden közteher alól kiveszi.
E. F. L. 1848: 4885. sz.
1679-ben* Apaffy Mihály e birtokot, melyet azelőtt Bánffy Dénes birt, özvegyének Bornemisza Katalinnak adja zálogba.
28. L. Reg. 115.
1694-ben* birtokosa a Dénes fia Bánffy György.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35. 56.
1702-ben* birtokosa gróf Bánffy György kormányzó; egy telkes nemes a Páska és Pap család.
Erd. főkormsz. ltár.
1713-ban* idevaló egy telkes nemesek: a Popa, Bota, Páska és Ravasz családbeliek, 17-en laknak 17 házastelken, mely 4 örökséget tesz.
Erd. főkormsz. ltár. Nemes Prod. J. 1.
1721-ben* gróf Bánffy György birtoka; nemes: Pap és Páska János s a Mány család.
Erd. főkormányszéki ltár XII 1/2.
1769-ben* a fiskus e birtokot, melyet Szentkereszti Samunak br. Bánffy Klárától való fia br. Szentkereszti György és br. ifj. Dániel Istvánnak Bánffy Ágnestől való fia legifj. István birtak, tőlük magához váltván, azt a nagybányai bányaigazgatóságának adta át.
Gyf. Misc. II. fasc. 7. nr. 6.
1770–73-ban* összeírt birtokos Rogozi Pap László anyai adom. jogon, egy telkes nemes: a Páska család és 1776-ban a kiskajáni Tóth család.
Erd. főkormsz. ltár.
1777-ben* Mária Terézia királynő ezen birtokot a nagybányai bányaigagzatóságnak 99 évre, tehát 1876-ig zálogba adja.
Erd. L. Reg. XI. 543.
1785-ben* II. József császár az oláhláposi nemes Pap családnak nevezetesen: Prekup, Simon és György idevaló pap részére egy itteni nemesi telket ad zálogba, melyet még Apaffytól kaptak volt.
Lib. Reg. I. nr. 53. pag. 269. és Pap cs. ltára.
1786-ban* birtokosa a kir. fiskus; van 136 jobbágya s 29 zsellére.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* a nagybányai pénzverő ház- és kamarának van 99 telke; van itt feles egyházi adózó nemes telk.
Erd. kancz. ltára.
1828-ban* Pap, Prekup és Pintye családoknak itten 4 ősi nemesi telkük van.
Várm. jk.
1838-ban* 38 nem adózó, 26 adózó nemes lakosa közül 5 tud írni, olvasni; magyar ajkú 3, oláh 61.
Megyei ltár.
1863-ban* a m. kir. államkincstár ezen birtoka után úrbéri kárpótlást kapott.
Urb. Wes. 194. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Vitális Károly plébános, id. és 36ifj. Benedek János, Lebedi János, Joós Elek, 52 Pap, 36 Páska, 18 Mán, 11 Buda, 6 Butyán, 5 Rusz, 3-3 Borodi, Nagy, Györgyei, Haragos, Volos, 2-2 Kis, Onicza, Opris, Márkis, 1-1 Petrucz, Borkutyán, Kozma, Bogdán és Tyekár.
Erd. főkormsz. ltára.
Jelenlegi birtokosai (1892 és 1898): m. kir. kincstár, 7334 hold, m. kir. vasgyártelep, 124 h. Vásárolt birtokok: Koos Zsuzsánna 104 h.; Hanschild György utódai, 368 h.; Páska János, 116 h.; Szabó Lajos, Bulbuk Antal, Tivadar és János.
Hagyomány szerint már az ősidőkben lakott hely volt. A Czibles és Gutin kimagasló hegycsúcsok körül őserdők boritotta hegységeiben és tövében a baromtenyésztés és bányászat űzetett. E feltevés megerősiteni látszik a község délkeleti határrészében az úgynevezett Padak-on (Podu határu) talált urnák, vastag cseréptöredékek, fenyőszén, grafit és tégladarabok. Azt állitják, hogy itt egykor barbár sírok nyomait fedezte fel ezelőtt néhány évvel Dr. Szendrei János archeologus, és Dr. Primics György, amaz ismertette az Arch. Értesitőben.
A hagyomány e község eredetét tovább füzi. Azt tartják, hogy Oláh-Lápos egykor Dragomirfalva nevet viselt és nem a mai helyén, hanem az itt elterülő hegycsoportok egyik úgynevezett „Ruoja” ágazata által határolt völgyének és pataknak a torkolatánál feküdt. Jelenlegi helyére akként költözött onnan át, hogy a most is meglevő felső gör. egyesült templom helyén, hol hajdan ősi kőriserdő terült el, a dragomirfalvi csordából két fekete ökör nyáron át a hőség elől rendesen ide menekült s végre éjjel-nappal állandóan itt tanyázott, a minek a lakosság különösen jelentőséget tulajdonitván, 1/2 méter szélességü kőrisfagerendákból templomot épitett. E templomról, melyet képben is bemutatunk (l. 25-ik lapon), azt tartják, hogy a nemesek épitették s azért ma is nemesek templomának hivják. Ezek utódai járnak ide isteni tiszteletre. Az utolsó tatárjáráskor* ajtaját a tatárok betörték, a minek kijavitott nyomait ma is mutogatják.
V. ö. Palmer Kálmán. Nagy-Bánya és környéke. Nagy-Bánya, 1894. 280. lap. Ez esemény 1717-ben történhetett.
Az elmondottakat megrősiti ama másik körülmény is, hogy Oláh-Lápos határának 3600 k. holdnyi területe 1870-ig magában foglalta az oláhláposbányai arany-ezüst és rezet termelő bányatelepet, a horgospataki (Sztrimbuly) kohászatot és erdészetet, valamint az 1846–48-ban épitett, 1850-ben üzembe vett, de 1892. év tavaszán beszüntetett rojahidai m. kir. vasgyári telepet.
37Tehát nem szenved kétséget, hogy a baromtenyésztés és bányászat üzemének gazdászati oldala létesitette a már emlitett erdőségek aljában, a Lápos vize völgyében és az irtásos erdő helyeken elterülő, ma már csaknem 3000 lelket számláló nagyközséget.
Itt termeltette a kincstár uradalmi vagy kincstári udvarbirósága felügyelete alatt* részben jobbágyai által a 10-ed alapján, részben házilag a mult században emeltetett bánya-kohó és erdőmunkásai számára szükséges gabonanemeket 1848-ig, vagyis a jobbágyság felszabaditásáig, azonban ma is vannak taxalis helyei, melyek megváltatása folyamatban van. A községben még meglevő ingatlanait pedig részint eladta, részint a birtokviszonyok rendezése alkalmával a községek lakóival kicserélni törekedett.
Torma gyüjt.
1070-ben* miután a kunok hazánkat N.-Váradig bekalandozván, kirabolták és pusztitották, zsákmánynyal megterhelten erre tértek vissza a Lápos és Szamos (Lapus et fluenta Zamus) közötti földön, s főleg Nagy-Bánya felől a Lápos vizén keltek át s húzódtak Bethlen felé, hogy az országból kimehessenek, midnenfelé rabolva s pusztitva.
N. Kovács István. Erdélyi Muzeum-Egylet évkönyve. 1860. évf. 92. lap. Thuróczy. Cron. Hung. Anonymy Belae Reg.
1593-ban* lakói a nagybányai bányáknál teljesitettek szolgálatot.
Torma gyüjt.
1645-ben szeptember 16-án* jött Máramarosból – „iszonyu rút erdőn hogy az ember latrabb erdőn soha által nem jöhetett” – a székely tábor, miután Rákóczy alatt a vallásszabadságot Magyarországon biztositotta és itt hált meg; Huszár Mátyás a sereg főtisztje pedig Magyar-Láposra ment. Innen a hegyeken át Emberfő felé vették útjokat.
Kálnoki. Napló. Erd. Tört. AD. 4. k. 153. l.
1661 julius 30-án* Kemény János fejedelem Négerfalváról kiindulva, itt szállott meg megvert seregével, ez nap vasárnap lévén, pihenni akart, de a nyomában volt tatárok korán reggel megjelentek, fizetett hadai s a megyék dandáraival felkerekedvén, Máramarosba húzódott. A tatárság és a törökök, Ali vezérlete alatt, mindenütt nyomába. Iszonyu pusztitást vittek végbe, az emberek összefüzésében, az égetésben és gyilkolásban vetekedtek egymással.*
Katona. Hist. T. 33. p. 152–53.
Kővári. Erd. Tört. V. k. 112. l.
Lakói túlnyomóan románok, de van feles számu magyar lakossága is. Foglalkozásuk földmivelés, állattenyésztés; kevésbbé szorgalmatosak. A mult század elején* még malomkőbányászattal is foglalkoztak, azonban nem sokára felhagytak vele, de a zsindely és drányicza-készitést tovább is folytatták.
Megyei ltár.
Táplálékuk a málé, tej, turó, tojás, szalonna s bőjti napokon vékony 38leves-féle és fölötte kevés hús, de vasár- és ünnepnapokon annál több pálinkát fogyasztanak.
Egykor, mint mondják, itt jólét uralkodott, de a kincstári uradalom, igazgatóság, vashámor, a rojahidai vasgyár megszüntével minden pangásnak indult, lakói elszegényedtek s a már megszokott pálinkára sem telik.
A románok házilag készült vászoning és lábravalóban járnak, bocskort, tüszőt s karimás posztókalapot viselnek, télen ezekhez a harisnya, szokmány, bunda, kucsma járul. A nők viselete télen, nyáron katrincza, bocskor, ritkán csizma.
Házaikat s gazdasági épületeiket fából épitik, szalmával és dranyiczával fedik. A románok nagy része lakóházát a gazdasági épületeivel kapcsolatban épiti.
Gör. kath. egyházközség, hiveinek két templomuk van, mindkettő kőrisfából épült. A már emlitett felső vagy nemesek templomát az elkopott cyril betüs felirat szerint 1697-ben (?) Apaffy fejedelem idejében festették ki. Az alsó templom újabbkori. Jézus a kisdedek közt és Boldogságos Szűz-Mária fogantatása tiszteletére vannak felszentelve. Anyakönyvei 1831 óta vezettetnek. Régebben gör. kath. esperesi székhely. A templom felett 1774-ben* a közlakosok a nemesekkel perben állottak.
Megyei ltár selejt. 27. sz.
1713-ban* 7 oláh papja volt. A felső templom lelkészei a Komán családbeliek voltak megszakitás nélkül. Ujabban Komán Juon, Gergely és Tódor paposkodott, ez utóbbi 1872-ben halt el.
Megyei ltár.
Az alsó templom lelkészeit a nemesi Pap család szolgálttata s ezek közül Pap Simon s fia Miklós halálával szünt meg 1874-ben. Lelkészei mind egyszerü emberek voltak, egy kis íráson s lelkészi teendők elvégzésén kivül alig tudtak valamit. Ruházatuk annyiban különbözött hiveikétől, hogy czondrájuk hosszabb volt. Fizetésük a temetés, esketés és keresztelés díja. A nemesség nem fizetett papjának, a kincstár, a jobbágyok pátronusa, miután a nemesekkel közös papjuk volt, szintén nem akart a nemesség papjának fizetni. A jobbágyság és nemesség egymás közt e miatt is folytonosan perlekedett, mely még napjainkban is tart.
Igy ezen nagyközségben a lelkésznek nem volt sem földbirtoka, sem javadalma, sem papi lakja, sem fizetése.
Várna Demeter 1873-ban a felső egyház lelkésze lőn, képzett pap, írt iskolai kézikönyvet, fali táblákat adott ki s román irodalom terén 39is működött s miután 1874-ben az alsó egyház lelkésze meghalt, a két egyházat egyesitette egy lelkézség alatt, melynek fő lelkipásztora lett s reá birta hiveit a fizetésre. Szervezte a segédlelkészi állást, a vallásalaptól kieszközölt 200 frt fizetés mellett. Utóda Avrám János. Várna alatt, ki 1878-ban halt meg, többen voltak segédlelkészek, többek közt Fülep Vazul, 1881 óta rendes pap, a hittudományok borostyánkoszorusa, kinek ez egyházra vonatkozó adatait köszönhetem, segédje Nemes József. Legrégibb egyházi könyve 1699-ik évben nyomatott Gyula-Fehérvárott.
A gör. kath. felekezet iskoláját az ötvenes években állitotta föl, 1893-ban szervezték újra.* 1858 óta évenként a m.-láposi gör. kath. felekezeti iskolához 110 frttal járult.*
Kádár J. Nevelés és Okt. Tört. 395. l.
 
U. o. 359. l.
Róm. kath. egyházközség 1772-ben alakult. Mária Terézia ez évi február 6-án kelt* rendeletével meghagyta, hogy Oláh-Láposra Ferenczrendü barát küldessék.* Temploma fából épült, mely romladozásnak indulván, 1803-ban kezdik* jelenlegi kőtemplomát a kir. kincstár és a hivek adományából épiteni. 1804 jan. 15-én szentelte föl P. Hohmán Szaniszló helyettes lelkész a püspök engedélyével a Szent-Háromság tiszteletére. 1803-ban a templomtestre épitett fatornya ma ingadozásnak indult, s tervbe van véve egy alapjából emelendő új kőtorony épitése.
Erd. róm. kath. Schematismus 1882.
Act. Epp. N. 141. 1772.
Keresztes Márton pap Torma Józsefhez írt kimutatásában a templom alapitását 1809-re teszi.
A templomot csikszentgyörgyi Pál Gergely lelkész 1885-ben kőpadimentommal látta el s a következő évben léczes keritéssel vétette körül a kincstár 50 frtnyi adományából s a hivek hozzájárulásával. Ugyancsak ez év őszén épitette a kincstár által adományozott 700 frttal a Szent-Háromság tiszteletére emelt főoltárt és festette ki a szentélyt (nagybányai lakos Szeeman). Ez alkalommal Bulbuk Antal gondnok saját költségén a Szent-Antal mellékoltárát emeltette, ekkor épült szószéke is.
1887-ben a kir. kincstár, mint kegyúr, 700 frtos orgonát csináltatott. Fánta Eduárd tőkési asztalos a templomot új padokkal látta el, 1889-ben a templomi lobogókat szerezte be papja. Lengyelfalvi Simon Sándor a jelenlegi lelkész pedig a kegyuraságtól évenként templomi öltönyökre 60 frt fedezetet eszközölt, a templom falait 8 drb chinai ezüst gyertyatartóval látta el s a czinterembe 30 s a temetőre 40 frtos értékü keresztfát emeltetett feszülettel együtt s az épitendő új kőtoronynak 40alapját is megvetette Bulbuk Antal közs. biró és gondnok támogatása mellett, melyre 2200 frtot a kegyúrtól az 1889-ik évre meg is nyert, oly feltétel alatt, hogy ehez a hivek 200 frton kivül tenyeres és igás napszámmal járulnak.*
Pénzügyminiszt. 1897 aug. 27. 77533. sz. Oláhláposbányai magy. Kir. bánya- és kohóhivatal 1898. évi 1045. sz. és Egyh. tanács 1896. évi decz. 20-iki 170 jkv. sz.
Miután kegyura a kir. bányakincstár vagy a m. kir. pénzügyminiszterium fedezi az egyház szükségletét, kezdetben semmi magánvagyona nem volt, ma az 1897. évi számadások szerint perselypénzből, ide értve 50 frtos misealapitványt is, 1411 frt 24 krra megy.
Van két, a templommal egykoru harangja, melyeket 1819 jul. 2-án Rudnai Sándor püspök szentelt fel; felirataik: „In honorem S. S. Trinitatis” és „In honorem S. Floriani”.
Megemlitésre méltónak találjuk az egyháztörténet leírása közben megemliteni még azt, hogy a rojahidai vasgyár kellő virágzása idején 1868-ban erős kisérlet történt ezen parochiának Rojahidára való áthelyeztetésére, de Vitális Károly pap ellentállásán e terv hajótörést szenvedett. A rojahidai vasgyár megszünésével itt levő harangját is el akarták szállitani a gyár felszereléseivel együtt, azonban jelenlegi papjának sikerült a pénzügyminiszteirumot okmányokkal meggyőzni arról, hogy nem a kincstáré s így hagyatott meg egyetlen műkincse a nyugbéres kir. munkások némi vigasza gyanánt a telepen. „E haranghoz, mint Simon lelkész jeles egyházi történetében írja, hazánk s egyházunk fájó, de mégis dicsőséges emlékei füződnek.”
„A nemzeti ébredés, az 1848–49-iki szabadságharcz reményteljes, de foszlányokká tépett küzdelmet hirdeti e harang nekünk. Midőn a nemzet titáni harczát vívá az eltipróval szemben, a végső szükség még a tornyok ércznyelvét is bömbölő ágyukká öntené, hogy Isten dicsősége mellett egy szabadságát féltékenyen őrző s ezért élni, halni kész nemzet dicsőséges küzdelmét hirdesse.
A messze vidék összes harangjai 1849-ben a horgospataki kohóba gyüjtettek, hogy ágyukká öntessenek. Az öntőmunkásoknak, kik már a rojahidai kész gyárhoz valának betelepitendők, figyelmét az öntés pillanatában egy harang csengő hangja ragadá meg. Egy ötletük támadt. Félre tevék. Éjnek idején elrejték azon szándékkal, hogy a harczok lezajlása után új telepükre viendik. 1850-ben ezen szándékukat meg is valósiták, s így került a szinyérváraljai harang Rojahidára, mely most bánatosan regél a régmult időkről.
41A tőkési szénégető telepen is egy ily kedves kis harang zengi egy haranglábról az erdők csendjében, fel a Czibles kopasz fejéig, az Úr dicsőségét. A beszolgáló lelkész díját az erdőkincstár megtagadta azért, mert itt nincs templom, az eddig magyarul beszélő hivek elmerülve az oláh tengerben, nyelvüket is feledni kezdik stb.”
Temetője a falu felső nyugati szélén feküdt, 1852-ben a „Mocsira” helyen vettek mást, mely 1889-ben kibővittetett s 1895-ben kőkereszttel látták el.
A papi lakás kezdet óta a kincstári gazdasági belső telken volt, a kasznári lak mellett, boltivezett pinczéje felett ma veteményes díszlik. A papi és kasznári lakok előtt a mai malom árkán át vezetett a templomi feljáró út, mivel a mai ország- és a templom előtt való út később létesült.
1875 október 1-én a kincstári gazdaság megszünvén, a kasznári lak déli részét a kincstár az iskola és kántortanitói lakásul adta, az északi részében már előzőleg is a pap lakott. Pap, tanitó, iskola egy fedél alatt van ma.
Ez anyaegyházhoz tartozó filiák: Libaton, Felső- és Alsó-Szőcs, Tőkés, Rogoz.
1840-ben* lelkek száma: O.-Láposon 101 férfi, 97 nő. A belsőszolnoki rész filiáiban 9 fi, 7 nő, együtt 110 fi, 104 nő. Ebből magyar 34 fi, 26 nő, örmény 23 ft, 17 nő, német, sváb 26 fi, 37 nő, tót, lengyel 24 fi, 27 nő.
Keresztes M. pap kimut. birtokomban.
A papok fizetését a kincstár 1788 szept. 30-án kelt udvari rendelettel* évi 230 frtban és hat öl fában állapitotta meg. 1806-ban még 24 véka gabonával szaporitotta.
Litt. Insp. Nagybányaiensis Lib. N. epp. 34. 1789.
Ma az 1893. évi congrua rendezés folytán kap a pap 549 frt 50 krt, 41 köbm. száraz tűzifát és 7.37 hektoliter búzát, vagy ezt is pénzre számitva, 586 frt 41 krt.
E javadalmazáshoz hozzájárult 1850-ben az üzembe vett rojahidai vasgyári, hova hetenként négyszer és a tőkési szénégető telepre való kirándulásokért esetről-esetre fizetett 1 frt 57 1/2 kr. De ezen utóbbiért a díjazás 1890-ben, az előbbiért 1897. év végével tejesen beszüntettetett.
Anyakönyve 1787 óta vezettetik.
Lelkészei: Gyepesi Didar, szent Ferencz-rendü áldozár, 1787-től, Koncz Krisoponus 1794-től, Magner Ignácz lelkész 1795-től, Hohman Szaniszló, szt. Ferencz-rendü, 1802-től, Behr Rupert, szt. Fer.-rendü 421804-től, Dániel József lelkész 1809-től, Kandó Antal 1817-től, Vicht Miklós 1818. Bándi Elek szt. Ferencz-rendü 1819. Orányi János lelk. 1822. Péterfi János 1825. Vikár Lukács 1826. Nagy István 1828. Andrássi István 1833–36, később gyulafehérvári kanonok, Batthyanianum őre, egy csillagászati mű szerzője és „Theologica Compendium” összeállitója, melyet írott alakban a theologusok tankönyvül hosszas időn át használtak. Eismann Miklós 1836. Keresztes Márton 1838, később híres esperes. Elekes János 1842. László Márton szt. Ferencz-rendi 1845. Pap János lelkész 1846. Tömösvári Gergely 1850 ápril 26-tól 1853-ig. Imecs Dániel 1855 szept. 1859-ig. Laiber Antal 1859. Vitális Károly 1862. Dobos István 1870, meghalt itt decz. 17-én. Pap János másodszor 1872. Pál Gergely 1877. és Simon Sándor a jelenlegi 1890 óta, kinek nagy részletességgel, hazafias lelkesedéssel alaposan megírt kéziratban levő munkáját használtam fel ezen község és egyház történetének megírásámnál.
A róm. kath. iskola az egyházközség megalapitásával egykoru. A kincstár volt kegyura. 1848-ig német, ekkor magyar s 1850-ben újólag németül levelezett az ispánsággal 1865-ig. A tanitás nyelve kezdet óta a magyar. Fizetése 91 frt tanitói, 21 frt kántori díj, 20 kbm. Fa az iskola fűtésére és 28 kbm. A tanitó részére. 6 frt favágatás, lakás, kert, harangoztatásért 1 hold szántó és rét. 1891-ben a fizetést újra szervezte s lett 300 frt tanitói, 37 frt 80 kr. kántori fizetés, fűtésre 57 forint.
1896-ban* iskolája államosittatott.*
Vallás- és közokt. miniszteri r. 71583. sz.
Kádár J. Nevelés és Okt. tört. 393. l. részletesen.
Ev. ref. lakossága 1898-ban* Domokoshoz tartozó fiókegyházközség.
Ev. ref. Névkönyv.
Éghajlata változó, inkább zordnak mondható, szeles, néha jeges, de egészséges.
1750-ben* határát Batiz-Polyán vagy a mai Rákosfalvával irták össze. O.-Lápos határának alig harmada téres és közepes termésü, a többi erdős, hegyes és terméketlen. Földjük nem adja meg a szükséges gabonát, azért deszkakészités és ezek elárusitásával foglalkoznak. Barmaikat Deés és a szomszédos vásáros helyeken, főleg M.-Láposon árúsitják s itt vámot nem fizetnek. Határa két fordulós, 4–6 ökörrel szántható, téri része posványos, Lápos, a honnan nevét is nyerte, és ezért mivelésre nem alklamas, trágyázni nem szokták, a hegyi részről pedig az eső lemossa. Az őszi búza köble 3, a tavaszi vetés 4 kalangyát 43terem s rendesen 6 vékával fizet. Tavaszi búzavetés nincs szokásban. Tüzelésre való fás erdeje bőven, legelője kevés, kaszálója fordulónként. Egy része Domokos határán is bir. Van 639 köböl vetésre való szántója, elvetettek 48 1/2 köböl őszi búzát, 539 3/4 köböl tavaszi gabonát, szemül lett 18 köböl tengerije, rétje 444 1/4 szekérre való; a malmok jövedelme 26 frt 51 kr. Van 404 jármas ökre, lova, 363 tehén, 78 tulok, 869 juh, kecske, 132 disznó, 174 méhköpűje Főző üstök jövedelme 32 frt 50 kr.
Erd. főkormsz. ltár.
1822-ben* határa 3-ad osztályú. Adó alatt van 814 1/2 köb. szántó, 1841 1/4 szekérnyi kaszáló, 67 ökör, ló, 81 tehén, 18 bornyu, 16 juh, 15 disznó, 3 méhköpű.
Cziráky urb. oszt.
1898-ban határának földje hideg, agyagos, terméketlen, főbb terményei: tengeri, kevés tavaszi gabona, zab és pityóka. Erdélyi fajta szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést és lovat tenyésztenek; gyümölcse jobbára a szilva.
Forrásai kitünők, számtalan patakjai közt legnevezetesebb a „Ruoja” vizének bősége és tisztaságánál fogva.
Van régibb idő óta postája, külön körjegyzősége és csendőrsége.
1676-ban* a gyulafehérvári országgyülés 13. artikulusa szerint itt harminczad volt.
Erd. Országgy. Emlék.
1767-ben* a kormányszék innen Budafalváig az útépités ügyében intézkedik s 1769-ig* fennállott száraz vámját megszünteti s ugyanez évben* elrendeli innen a Kapnik felé vezető út épitését.
Erd. főkormsz. és megyei ltár 28.
Megyei ltár selejt. 44. sz.
U. o. 76. sz.
1786-ban* június 20-án nyeri évenként három országos vásár tarthatására való jogát. Jelenleg 1898-ban 4 országos vására van, de kevésbbé látogatottak.
Erd. főkormsz. ltár 5347. sz. és megyei ltár 1785. évi 289. 1786. évi 148. sz.
Van három malma, az egyik 3 kövü a község központján Bulbuk Antal tulajdona, egyike a vidék legjobb malmainak, posztóványolóval egybekötve, a másik a Bulbuk Jánosé, a község felső részén, a harmadik egyeseké, egy-egy kővel és kerékkel.
Van itt vízerőre berendezve Bulbuk Antalnak 1878 óta egy vashámora, mely kapát, szálvasat, ásót, vaslapátot, ekevasat s más gazdasági eszközöket készit.*
Valerius. Mineralogia. Edita Berlini 1750. bővebben ír az itteni bányatermékekről.
Épületköve bőven és jó minőségü.
Határhelyek: 1548-ban* Határpatak.
Km. Met. O. 8.
441766-ban* Pojana Szaszuluj; Lunka mori; Puntye Perevuluj; Ungyul nyikiteszi, Sesz, Handol, Guru Sztrimbuluj, Gyalu Usi, Guru jezunyi, Balta, Mesztyekán, Hejtás, Mocsira, Vurvu jegyeri, Szerpeturi, Popeny, Gura, Roányi, Vadu Ruszuluj, Vremest, Sztirkoje, Valye Határilor, Marcseszk, Rusaneye, Vurvu Mingyegyuluj, Grujul Tirguluj, Magura kobrázi, Velyi Rélye, Pojána Habri, Balta Dsunkuluj, Csincseszk, Valye Blidaruluj, Plejucz, Gruj, Lázu Szimi, Lábur, Gejedera, Kolnyik, Jegyera patak, Podur, Zevoj Lenki, Zevoj Ariczuluj, Grumbi, Pojána Ulmuluj, Tomojeszk, Gura Batizuluj, Gura kamsi, Ruoványe patak, Jegyera Suri, Gura Csormolini, Priszekucze, Munyikulésze, Csonkás, Oltoványi, Valeye Tyertyuluj, Zsireszellye, Valya Pojeczava, Valcselile Maláluluj, Vesztyeszk, Zevoju Tyipuluj, Rud; Lazur, Tejeturi, Leorda patak, Hágoul Budi, Valye Drilli patak, Mogura Porculuj, Priszlop erdő, Gyalu Blósi.
E. F. L. III. 210. J.
1864-ben* Seku, bükkös, erdős hegy; Kaszta Urszuluj; Gyálu Jinuluj, bükkös erdő; Hasgyáska, erdő, mészkőégetéssel; Valea Pojeni; Preucz, szénatermő hely.
Pesty Frigyes gyüjt.
1898-ban dülők: Lab gyin zsos, Fatia, Gruj, Pojana, Sessurile, Lunka, Zsimbricza, Labu din Sussu, Ruoja Pleska, Jedera, Vurvu Szucsuluj.
Lakossága: 1553-ban* van benne 20 kapu, 16 szegény lakos, puszta házak száma hat.
Transilv. f. 9. nr. 69.
1630-ban* fiaikkal együtt 100 jobbágy, 9 szabados nemes lakója van, összes házainak száma 53.
Km. Lymbus.
1637-ben* van benne összesen 70 ház, melyben fiaikkal együtt 204 jobbágy, 17 szabados nemes lakik.
U. o.
1703 körül* van 6 jobbágy, 34 zsellér, 6 szegény, 9 szabados nemes lakosa, lakóházainak összes száma 49, el van pusztulva 33 ház.
Erd. főkormsz. ltár.
1706-ban* fiaikkal együtt 195 jobbágy lakik benne; összes lakóház 74, elpusztult ház 7.
E. F. L. III. 242. B.
1750-ben* van egy telkes nemes lakos 36, kik 17 telken 33 házban laktak s 1 ily özvegy fél telken 1 házban; 82 jobbágy 71 telken 79 házban és 6 özvegy 6 telken és házban, 6 zsellér 3 telken és házban és külsőség nélkül való zsellér 25 lakik 24 telken 25 házban s van 13 kóborló, 4 ily özvegy és 3 czigány családfő lakosa. Együtt 121 1/2 telken 147 házban laknak. El van pusztulva 31 ház, melynek 45lakói ezelőtt 20 évvel kihaltak, részben elköltöztek, 27-et s ehez tartozó külsőséget a községi lakosok mívelnek, 4 pedig parlagon hever. Iparosa a nemesek közül 20 zsindelycsináló s egy szűcs, a jobbágyok majdnem mindenike zsindelycsináló, a zsellérek közül is 4; kovács a 3 czigány.
Erd. főkormsz. ltár.
1831-ben* lakossága 1426.
Consign. stat. topogr. 137. l.
1847-ben* itt és Oláh-Láposbányán 70 családfő és 18 özvegy bányászcsalád volt adó alatt.
Megyei ltár.
1857-ben* házak száma 551, a lakosoké 2406, ebből 428 róm. kath., 1929 gör. kath., 3 evang. luth., 36 evang. helvét.
Orsz. ism. Tábla 22. l.
1886-ban 2933 lélekből 325 róm. kath., 2357 gör. kath., 24 ágost. evang., 7 helv. hitü és 20 zsidó.
1891-ben 2708 lakosból 416 róm. kath., 2235 gör. kath., 5 gör. kel., 16 ev. ref., 3 lutheránus, 33 izraelita.
Adója: 1703 körül* a jobbágyok egy évi adója 77 frt, 17 3/4 köb. búza és ugyanennyi zab, 6 szekér széna s egy vágómarha; a nemeseké 18 frt, 5 köb. búza s ugyanannyi zab s egy szekér széna.
Erd. főkormányszéki ltár.
1748-ban* Batiz-Polyánnal együtt adózott s fizetett 556 frt 74 krt. 1749-ben* 592 frt 56 1/2 kr. 1755-ben* 666 frt 52 kr. 1822-ben amazzal együtt 1269 frt 1 krt, külön magára 775 frt 11 krt. 1898-ban 6064 frt 62 kr.
U. o.
U. o.
U. o.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages