Nevének változatai: 1279-ben Lusad. 1485-ben Lwsath. 1507-ben Losad wolachalis. 1538-ban Losad. 1570-ben Losard. 1616-ban Lozard. 1618-ban Rosald. 1721-ben Losárd. 1831-ben oláh nve Luzsérdgyá. 1837-ben Lozsárd, oláhul Luzsérdy.
Lozsárd nevét a szláv lošad szóból vette, mely lovat jelent s egykori királyi lovászok telepe volt.
Fekszik Igricze határán eredő patak mentén, mely Kis-Jenőn át folyva, balról a Kis-Szamosba szakad. Deéstől 31·6 kilométernyire, a szamosujvári járásban.
Lozsárd kezdetben Dobokához tartozó várföld volt, várjobbágy birtokosai azonban kihaltak, úgy hogy azt már mint üres földet. V. István, valószinüleg még mint ifjabb király, a Kökényes Renold nemzetségbeli 83Mikód fiának: Mikód bánnak adományozta oda s a miben őt aztán négy hadjáratban szerzett érdemeiért 1279-ben Kun László király megerősitette.
1348-ban azon Mikód bán fiának Miklósnak fiai: János, László, Miklós és Lökös birják.
1372-ben azon János fia Tamás emlittetik.
1433-ban Dobokai Lökösfi Lőrincz fia János itten részét testvérének Mihálynak veti zálogba.
1440-ben Lökös fia János s ennek fia Bálint itteni részüket Dobokai Miklósnak vetették zálogba.
1457-ben Dobokai Lökös János fia Bálint itteni részét, mely reá Lökös Bertalan pap után szállott, nővérének Lucziának Olnoki Herczeg Mihálynénak s fiának Jánosnak veti zálogba.
1461-ben Dobokai Lökös Lőrincz fiának Jánosnak özvegye, Dobokai Lökös György fiát Jánost, az itteni részből való hitbére fejében nyugtatja.
1462-ben Drági István három itteni telkét, melyeket Olnoki Herczeg Mihálytól bir zálogban, viszont Iklódi Mártonnak zálogositja el.
1467-ben Dobokai Miklós fia Miklós itteni részét Kovácsi István kamaragrófnak köti le.
1468-ban Dobokai Miklós fia Miklós itteni részét Vingárti Geréb Jánosnak veti zálogba.
1470-ben Mátyás király Dobokai Istvánt, Mihályt, Lászlót és Kántor Mihályt testvérüknek Miklósnak itteni részébe beigtatni rendeli.
1470-ben Mátyás király a magtalanul elhalt Dobokai Miklósnak itteni részét, mely a királyra szállott, Csupor Miklós erdélyi vajdának adja.
1470-ben Dobokai István, Dobokai Jánosfi Imre fia László, hidalmási Kántor Mihály és Derzsei Májadi Mihály néh. id. Dobokai Miklós özvegyét Toroczkai László leányát, valamint Katalint néhai Dobokai Kristóf leányát, másik Katalint néh. ifj. Dobokai Miklós özvegyét, most Somkereki Erdélyi Miklósnét biztositják arról, hogy ha azon Dobokai Miklósnak itteni részét, melyet Rédei János erdélyi alvajda Csupor Miklós vajda parancsára elfoglalt: visszaszerzik, nekik a köteles leánynegyedet kiadják. A pör meg is indult s mivel a Dobokaiak Mátyás 84királynak Dobokai Miklós részére adott kegyelemlevelét felmutatták, melylyel összes javai, melyek hűtlenség czimén koboztattak el, visszaadását elrendelte: az erdélyi vajda 1471 táján Csupor Miklós volt vajdát hatalmaskodás czimén fejvétségben elmarasztalta s a Dobokaiakat az ő javába is beigtatni rendeli 50 márka vagy 200 aranyforint erejéig, míg meg nem váltja s Lozsárdot, mint Miklósnak birtokát, a Dobokainak visszaitélte.
1473-ban Olnoki Herczeg Mihály fia János és Pál itteni részüket, melyet atyjoknak Dobokai Lökös fiai vetettek zálogba, Tőki Bálintnak zálogositják el.
1474-ben Olnoki Herczeg Mihály fia János testvérét Pált itteni része elidegenitésétől, gyámjait Járay Jakabot, Kodori Gál deákot és Iklódi Dési Jánost annak elfogadásától tiltja.
1474-ben Hidalmási Kántor Pál itteni részét, mely reá Dobokai Miklóstól szállott, Dési János és Péternek adja cserébe.
1474-ben Dobokai Imrefi János fia László és Imrefi Miklós fia Mihály, valamint Kántor Mihály fiai Pál és Márton az Olnoki Herczegeknél zálogban lévő itteni részüket magukhoz váltván, azt Tőki Bálintnak vetik zálogba.
1475-ben Marai Lőrincz itteni részét Tőki Bálintnak veti zálogba.
1476-ban Olnoki Herczeg János testvérét Pált itteni részének Iklódi Péter részére való elidegenitésétől tiltja.
1481-ben Sólyomkői Ördög Simon itteni, nála zálogban levő részét Siroki Mátyásnak veti zálogba, ettől azonban őt azon évben és nejét Margitot néh. Tőki Bálint özvegyét Katalin Somkereki Erdélyi Miklós leánya Dobokai Miklós özvegye, most pedig Bessenyei Lászlóné eltiltja.
1481-ben Bessenyei Lászlót és nejét Dobokai Miklós özvegyét ez utóbbinak azon részébe, melyet Dobokai Miklós özvegyét ez utóbbinak azon részébe, melyet Dobokai Lökös Jánostól bir zálogban, beigtatják, de Ördög Simon ellentmondott.
1485-ben Mátyás király Olnoki Herczeg Pált néh. Dobokai Lökös Péter és Jánosnak itteni részébe zálogjogon beigtatni rendelte, de annak Losonczi Bánffy Ferencz s neje Katalin ellentmondtak.
1485-ben Mátyás király Dési Péternek és Balázsnak, valamint Iklódi Kelemennek és Mikay Simonnak itteni részeit, mert Bessenyei Lászlót nyilt úton megölték és kifosztották, elkobozván, azokat Losz Demeternek és Ősi Daczó Lénárdnak adományozta.
851486-ban Bánffy Ferencz neje Katalin néh. Dobokai Miklós leánya itteni részét férjének veti zálogba, de attól őt Siroki Mátyás felesége Margit eltiltja.
1487-ben az Olnoki Pálnak, Bánffy Ferencz és neje Katalin ellen, 1485-ben való beigtatásának ellentmondásuk miatt folytatott perben, ama néh. Dobokai Lökösök itteni részének kétrésze Bessenyei László fiának Bernátnak, harmadik része pedig Olnoki Pálnak itéltetett oda zálogjogon.
1491-ben Bánffy Ferencz neje Dobokai Katalin itteni részétől Iklódi Désy Pétert eltiltja.
1492-ben néh. Dobokai Sánta László fia Salatiel atyjafiát Májadi Mihály fiát Miklóst itteni részének eladásától eltiltotta, minek folytán Májadi ezen eladást, melyre még kiskoruságában tett, most visszavonta s azonfelül magvaszakadása esetére Dobokai Salatielt tette örökösévé.
1492-ben Dobokai László fiának Májadi Mihálynak fia Miklós Lozsárd hatodrészének felét és halastavának egy részét Kendy Antalnak s fiának Gálnak átengedi.
1493-ban Herczeg Mihály özvegye Luczia Dobokai Lökös Lőrincz fia János leánya, atyjának itteni részéből köteles részét követeli annak birtokosaitól, t. i. Dobokai ifj. Kántor Mihály fiaitól, Pál, Márton és Balázstól, Dobokai László fia Salatieltől s végül Májadi Mihály fiától Miklóstól.
1494-ben Dobokai László fia Salatiel itteni részét adósság fejében Mocsi Salatielnek köti le.
1497-ben Ulászló király néh. Olnoki Herczeg Pál itteni részét, annak magvaszakadtával Temesseli Dési Imrének, Jánosnak és Mihálynak adományozza, a kik abba ellentmondás nélkül beigtattatnak.
1497-ben Bessenyey László özvegye Katalin és gyermekei Bessenyey Bernát, György, Miklós és Katalin Bánffy Ferencznének itteni részét Deésy Péternek veti zálogba.
1503-ban Herczeg Mihály özvegye Luczia néh. Dobokai id. Lökös János leánya óvást emel az ellen, hogy Dobokai Salatiel és Miklós atyjának itteni részéből neki járó hitbért kiadni nem akarják.
1505-ben Herczeg Mihály özvegye Luczia néh. Dobokai Lökös János leánya itteni részét, melyet testvére néh. Lökös Péter Herczeg Mihálynak zálogositott el, Tötöri Lászlónak eladja.
861507-ben Ulászló király néh. Dobkai Imrefi Istvánnak itteni részét azért, mert Szabó Györgyöt megvakittatta, elkobozván, azt Bánffy Ferencznek adományozta oda, de Dési Péter Dobokai Imrefinek nála zálogban lévő itteni része iránt ellentmondott.
1512-ben Dersei Dobokay Miklós Dobokavárához tartozó itteni részét Kendy Gálnak veti zálogba, a ki a lónai uradalomhoz kapcsolta.
1512 körül Esztényi Balázs és Kidei Czompó András 2 jtelket Kendy Gálnak vetnek zálogba.
1514-ben Ulászló királyTemesseli Dési Jánost, minthogy oklevelei a paraszt-lázadásban elégtek, itteni részének birtokában megerősiti.
1519-ben Dési János nejét Klárát, férje itteni részébe beigtatják, melyet férje azon évben tett végrendeletében reá hagyott.
1524-ben Lajos király néhai Dobokai Bessenyei Bernád gyermekeit ez és több községbeli részeiben új adomány czimén megerősiti.
1525-ben birtokosa Dobokai Sandrin, itt kenéze van.
1527-ben Dobokai Bessenyei Ferencz a maga és nővérei Orsolyai Dobai Demeterné, Fruzsina Guti Ferenczné s Katalin és Zsófia nevében néh. Károlyi Lancz László gyermekeit és Dobokai Miklóst itteni részük eladásától tiltja.
1535-en János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti.
1538-ban néhai Kendy Gál fia Mihály magvaszakadása esetére itteni részeit nejének Zsófiának Szilvási Kristóf leányának, valamint néh. Podvinyai Pál fiainak János és Lázárnak veti zálogba.
1540-ben tanúk vallják, hogy Petendi Luczia Czompó Andrásné, esztényi Nagy Balázs özvegye Orsolyának itten 2 jobbágya van.
1545-ben a Kendy család birt egy részt zálogba.
1554-ben Dobokai Miklós fia Imre s az ő fia Péter, itteni részüket Imre testvérének Dobokai Farkasnak eladják.
1554-ben Bánffy Pál és Ferencz s nővérük Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendy Mihályné és Dorottya Szalánczi Jánosné, továbbá néh. Apaffy Miklós gyermekei: Mihály, Ferencz és Magdolna, ama Nagymihályi Jánosnak fia Dénes és Kristóf, néh. Tóth Mihálynak Bánffy Borbálától származó fia Mihály s végül azon Kendy Mihálynak gyermekei 87Katalin és Farkas, néh. Dési János és Péter itteni részeért Bánffy Mihálylyal és Nyujtódi Istvánnal perelnek.
1554-ben Bánffy Mihály itteni részét vejének Tinnini Bojnicsics Horváth Györgynek köti le.
1554-ben Ferdinánd király a Nyujtódi István és Bánffy Mihály özvegye Bojnicsics Katalin kezén lévő részt Wass Lászlónak adományozza.
1558-ban Izabella királyné Bánffy Pált, Lászlót és Mihályt itteni részükben újra megerősiti.
1559-ben Bánffy Pál, Nyujtódi István, Tóth Mihály, néh. Bánffy László leányai: Anna Nagymihályi Jánosné, Katalin Kendy Mihályné, Dorottya Szalánczi Jánosné és néhai Bánffy Mihály leánya Fruzsina magukat új adomány czimén itteni részeikbe beigtattatják.
1570-ben néhai Bánffy Mihálynak leánya Fruzsina, itteni részét férjének Kendy Sándornak hagyományozza.
1577-ben birtokosa Kendy Farkas,
1578-ban Középlaki Sáfár András Dobokay Farkast eltiltja attól, hogy itteni részét Szentpáli Jánosnak és Annának idegenitse el.
1578-ban Nagymihályi Pongrácz Dénes azon itteni részről, melyet néh. Nyujtódy Istvánné Kendy Sándornak kötött le, Kendy javára lemond.
1578-ban Kendy Sándor a hűtlenségbe esett Békés-párti Veress Jánosnak itteni részébe beigtattatik.
1578-ban Kendy Sándor és leányai: Krisztina, Sofi és Zsuzsánna őseiknek itteni fele birtokában megerősittetnek. Többi birtokosok Kendy Farkas (jobbágyai: Kergető, Szöllős), özv. Fekete Ferenczné Dengelegi Anna.
1579-ben birtokosai: Dobokay Imre és István.
1586-ban Kendy Sándort azon itteni részbe, melyet néh. Nyujtódi István gyermekeitől: Ferencz, Erzsébet és Annától bir zálogban, beigtatják.
1586-ban Báthory Zsigmond néh. Tomori Györgynek itteni részét annak magvaszakadtával Kendy Sándornak adományozza, melybe Dobokai István jelenlétében be is igtattatik, de néh. Nagy Vitális fiai János és Ferencz annak ellentmondtak.
881587-ben Kendy Farkas tiltakozik az ellen, hogy testvére Kendy Sándor egy itteni közös erdejüket elfoglalta s hogy a tiltakozó részeit bitorolja.
1588-ban Dobokai Tordai György és Ferencz azon itteni részükről, melyek még őseik vetettek zálogba Kendy Gábornak, arról most Kendy Sándor javára lemondanak.
1589-ben Báthory Zsigmond lónai Kendy Sándornak adományozza a Békés felkelésben (1575) hűtlenségbe esett néhai dobokai Thomory Györgynek itteni részét.
1589-ben Dobokay István és Kendy Sándor birtokosok.
1593-ban Kendy Sándor itteni részébe beigtattatik.
1595-ben Nagy Vitális, fia János a moldvai hadba menvén, halála esetére az anyjától Berentei Tomory Miklósnak és Károlyi Lancz leányának Anának leányától Tomory Klárától való részét testvérére Nagy Gáspárra hagyja.
1596-ban Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándornak itteni részét, t. i. 40 oláh jobbágyot Mihály havaselvi vajdának adományozza, a ki abba az ottani birtokos Nagy János jelenlétében beigtattatik.
1598-ban Dobokai Nagy Vitális fia Gáspár két jtelkét Hosszu István kolozsvári polgárnak veti zálogba.
1602-ben itteni birtokos Szemere János, kinek itteni birtokát Básta minden dúlás ellen biztositja.
1604-ben Dobokai Judit, előbb Tomori Andrásnak, majd Kászoni Ferencznek, most pedig Szemere Jánosnak neje, itteni részét halála esetére férjére hagyja.
1604-ben Kendy István itteni részét Mindszenti Benedeknek veti zálogba.
1607-ben Dobokai Nagy János s fiai: András és Ferencz itteni részüket, melyet Mindszenti Benedeknek vetettek zálogba, azt kiváltván, most Jónás deáknak, kolozsvári polgárnak elzálogositják.
1607-ben Dobokay Mihály, örököse nem lévén, itteni részét nővéreinek Szemere Jánosnénak és Szilvási Andrásnénak hagyja.
1615-ben mivel a fejedelem néhai Dobokai Imrének, István és Farkasnak itteni részeit magvukszakadtával Péchi Simon kanczellárnak 89adományozza oda, de az igtatásnál Dobokay Katalin Nádudvary Jánosné és Somlyai Judit Szilvásy Andrásné annak ellentmondanak, most Péchi erről az ő javukra lemond.
1616-ban Szemere János itteni részét nejére Ördög Zsuzsánnára hagyja. 1616-ban a fejedelem itteni részét, mely ezelőtt a hűtlenségbe esett Kendy Istváné volt s a melyet Somlyai Judit Szilvási Andrásné ősei Kászoni Ferencznek, ez ismét nejének Dobokay Juditnak vetett zálogba, ki Szemeréhez menvén férjhez, az ő kezén maradt, most Haller Zsigmondnak s nejének Kendy Krisztinának adja.
1618-ban Macskássy Györgyné Szalánczy Dorottya, itteni részéről Dobokay Katalin Nádudvary Jánosné javára lemond.
1620-ban Dobokai Szentimrei István itteni részét nejére Zakariás Borbálára hagyja.
1620-ban Bethlen Gábor Haller Zsigmondot itteni birtokában megerősiti, de Bánffy Margit Allya Farkasné, Bánffy Judit Szikszay Györgyné, Bánffy Borbála Huszár Istvánné, Bánffy Anna Wesselényi Boldizsárné s Bánffy Zsuzsánna Béldy Kelemenné, továbbá Bornemisza Zsigmond, Bornemisza Zsuzsánnától való gyermekei Miklós, Judit és Anna az itteni Patócsy-rész iránt ellentmondtak.
1624-ben Haller Zsigmond itteni részét testvérére Haller Istvánra hagyja, mely rendelkezését 1630-ban a fejedelem is megerősiti.
1626-ban János deák kolozsvári polgár 2 jtelkét Toldalagi János kir. főügyésznek és neje Gyerőffy Borbálának adja cserébe.
1626-ban Dengelegi Miklós a maga s fiai Gáspár és Zsigmond nevében itteni részét Zámbó Mihálynak eladja.
1627-ben Bethlen Gábor az itteni Szennyesi részt, mely a Károlyiak adományából Szennyesi Mátyásé volt, annak magvaszakadtával azon Zámbó Mihálynak adományozta oda. Többi ottani birtokosok: Farkas Gábor, Kendy Krisztina Haller Zsigmond özvegye, Szilvási András, Farkas Pálné Dobokay Katalin.
1629-ben Szemere János neje itteni részbirtokát Ördög Zsuzsánnának hagyja végrendeletileg.
1632-ben I. Rákóczy György Haller Zsigmond magvaszakadtával annak itteni részét Kovacsóczy Istvának adományozta, de Haller György 90és neje Nyáry Borbála vele oly egyezséget kötöttek, hogy az Kovacsóczy halálával a Hallerekre szálljon, a mi aligha történt, mert 1641-ben az a fiskus kezén volt.
1635-ben Zámbó Mihály özvegye Ördög Zsuzsánna, most dobokai Sárközi Jánosné itteni zálogos részét gyermekeire: Zámbó Erzsébetre és Sárközi Miklósra hagyja. 1641-ben Nádudvary István itteni részét kolozsvári Ajtoni Istvánnak adja cserébe. 1646-ban nemes a losádi Pap család.
1649-ben Dengelegi Zsigmond az itteni előbb Dengelegi, utóbb Szennyesi-részt Nága Borbálának 1. Huszty Menyhért, 2. Boros János nejének eladja. 1650-ben Veres István itteni részét t. i. a Dobokai Farkas-féle részt szüleire veres Péter és Nagy Sárára, holtuk után öcscsére Boldizsárra hagyja. 1650-ben nemes a losádi Berbencze család.
1651-ben azon Veres István özvegye Szilvási Judit ezen részt második férjével Galgói Rácz Péterrel együtt Veres Pétertől magukhoz váltván, azt az asszony férjére Ráczra hagyja, de 1653-ban néhai Dobokay Farkas fia Ferencz, leánya Katalin 1. Némai Menyhért, 2-or Murvai János özvegye s fia Némai Ferencz Rácz Pétert attól eltiltják, de 1653-ban Rácz Pétert abba fejedelmi megerősitéssel mégis beigtatják.
1661-ben Kemény János a fiskus itteni részét Haller Gábornak adományozta, ki azt Bácsy Istvántól magához válátotta.
1668-ban Sárközy Miklós még a lengyelországi táborozáskor tatár rabságba kerülvén, az alatt itteni részét Torday János a fejedelemtől, midőn Apaffy Kolozsvár alatt táborozott a törökkel, magának adományoztatta, de most Sárközy tőle visszaköveteli.
1669-ben Haller Gábor és Pál itteni részükben megerősittetnek.
1670-ben Galgói Rácz Péter neje Szilvássi Judit (előbb polyáni Veress Istvánné) jogán birt itteni részét leánya Krisztinának hagyja.
1670-ben idevaló nemes a Székely család.
1688-ban Apaffy Mihály Haller Pál e részben annak özvegyét Torma Katalint élete fogytáig meghagyván, azt Teleki Mihálynak adományozza. 1694-ben birtokosa legnagyobb részben Teleki Mihályné.
1695-ben Sárközi János egyik birtokosa, kinek egy itteni a Poklostelke felé vezető út alsó végén levő telkét adja cserébe Dobay Péter annak egy dobokai házáért s birta 1702-ben is.
911698-ban Leopold király Bánffy György fiait Györgyöt és Dénest itteni részeikben megerősiti.
1713-ban néh. Zámbó István leánya Rebeka Zilahi Gergely Mártonné fia Gergely István és azon Zámbó István fia György leánya Judit Tordai Osváth Zsigmondné, azon Zámbó István testvérének Mihálynak özvegye Ördög Zsuzsánna, utóbb Sárközy Jánosné fia Miklós fiát Sárközy Jánost itteni 1 udvarházból és 10 telekből álló része iránt perbe fogják.
Ördögkereszturi Eördögh család czímere.
Lozsárdi Győrffy család czímere.
Dobokai Nagy János leánya Kata, Somogyi Ambrus fia András, ennek gyermekei: Somogyi Zsigmond, Gábor és Mária Dali Péterné 1718-ban eladják itteni részeiket Káli Kun Péternek és neje Keserü Zsófiának.
1725-ben Káli Kun István s ennek gyermekei László és Berta a Dobokayak egykori itteni részétől e családfa alapján mindenkit eltiltanak: Ördög Menyhért, leánya Katalin, Ősi Ferenczné; leánya Dorottya, Sombory Jánosné; ennek leánya Katalin, Dobokay Imréné; leánya Anna, Somlyai Gáspárné; leánya Judit, Szilvási Andrásné; ennek leánya Anna, Zachariás Zsigmondné; leánya Zsuzsánna, Káli Kun Mátyásné; ennek fia László, fia azon Kun István s gyermekei.
1738 aug. 11-én Kolozsvárt kelt szerződés értelmében Kemény János itteni s más birtokait zálogba adja Káli Kun Istvánné keserü Zsófiának s vejének Földvári Ferencznek.
921756-ban néh. esküllői id. Ördög István fia György, fia István itteni részét néh. Mágner Andrásnak azon id. Ördög István fia Ferencz leányától Annától való fiának Antalnak veti zálogba.
1770-ben összeírt armalista nemesek: durussai Durus Gergely: neje Sárközy János leánya Éva után, kisborszói Kifor György: neje Sárközy János leánya Klára után, kinek leánya Ilona Szacsvai Ádámné, dombori Tatár Tamás és Nemes vagy Hosszu Urszuluj, máskép Nyiresi Hosszu Tamás: neje Sárközy János leánya Zsuzsánna után; és Persa Zakariás szintén neje Sárközy János leánya Mária után; valamint Kifor Krisztina: Florián másként Prelukán Jánosné és Kifor Nyégye dombori Tatár Tamásné és Durus Mária Marosán Mózesné.
1801-ben birtokosai: gr. Teleki Imrének van 12, gr. Teleki Károlynak 9, gr. Teleki Lászlónak 8, gr. Teleki Ferencznek 4, gr. Teleki Mihálynak 6, gr. Rhédey Ádámnak 1, br. Bánffy Sándor özvegyének 2, Mágner Antal özvegyének 1, Sombori Gergely özvegyének 1, Rácz családnak 1, Durus családnak 2, Hosszu családnak 1, Persa családnak 1, Tarcza családnak 2, Prigye családnak 1/2 telke.
1804 január 10-én kelt itélet szerint néhai Bánffy Sándorné Kemény Ágnes halálával itteni javai Mósa Lászlóné gróf Mikó Kata, Simándi Lajosné Palko Zsuzsa, Szegedi Ferencz, Incze István és Ferencz mint felperesek, Szarvadi Farkas és János, Vas Zsuzsa Balog Istvánné, mint alperesek közt két részre osztattak. Ez itéletből világosan kitetszik, hogy egykor ez a rész a Nádudvaryak birtoka is volt.
1809-ben birtokosai: gr. Teleki Imrének 8, gr. Teleki Lászlónak 6, gr. Teleki Pálnak 6, gr. Teleki Ferencznének 2, ifj. gr. Teleki Lajosnak 4, gr. Rhédei Ádám s neje Kendeffy Annának 1, Sombori Gergelynének 8/12, ifj. Miklós Józsefnek 1, Mágner Antalnénak 8/12, Durus Jánosnak 3, Durus Jakabnénak 2, Hosszu Gergelynek 4, Florián Lászlónak 2, Florián Tógyernek 2, Kifor Nemes Jánosnak 2, Kifor Nemes Lászlónak 2, Tarcza Györgynek 1, Pap Sándornak 3/12, Persa Vonucznak 3/12, Persa Gábornak 4/12, Szucs Juonnak 2, Mány Gyirászinnénak 2, Hosszu Jánosnak 1, Hosszú Tódornak 1, Tatár Simonnak 2, Tatár Jakabnak 1, Kis Iliának 2, Kis Logyinnak 1, Pap Stefán s Petrének 2, Pap Gligornak 1, Prigye Szucs Simonnak 2, Oláh egyháznak 1 telke 1814-ben Miske József, Pap Sándor, Keczeli János, Inczédi László, Hosszu László birtokosok.
931820-ban birtokosai: gr. Teleki Imre, László és Pál, gr. Teleki Lajos özvegye, gr. Rhédei Ádám, Inczédi László, Keczeli János, br. Miske József, Durus János, Hosszú László, Tarcza János, az oláh egyház és más kisebb birtokos.
1837-ben felerész birtokosai gr. Telekiek, kik Kendi-Lonához birják, a másik fele birtokosai Teleki, Kornis, Rhédey grófok, Durus, Hosszú, Dávid, Dászkál, Florián, Kis, Ladár, Mán, Pap, Szőcs, Tatár, Tyifor, Trifán, Tárcza nemes családok.
1863-ban gr. Teleki Sámuel örökösei, özv. gr. Telekiné gr. Bethlen Eszter, özv. gr. Telekiné Macskási Klára, gr. Rhédei Mária és társai, Rettegi István, gr. Teleki Miksa, Durus József, Borbély Teréz, Inczédi Juliánna részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban az itt összeírt 114 füst közül 24 nemesi füst volt.
Nemesi jogú birtokosai voltak: Roh Simon, Gergely Farkas, Persa János és 10 Hosszú, 3 Dászkál, 3 Tatár, 3 Kis, 3 Florián, 1 Ladár s 4 Tyifor családbeli.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Teleki László Gyula 257 h. 719 öl. Öröklés. Burgya János 137 h. 800 öl. Vétel. Tóth Ábel 129 h. 995 öl. Vétel.
Kezdetben tisztán magyar lakta község, de magyar közlakosai kipusztulván, Mátyás király idejében, a hagyomány szerint, oláhok, szlávok költöztek be s ezek számát nevelik a XVI-ik század végén, midőn e község Mihály vajda birtokába kerül, az általa ide telepitettek. A községet ért annyi pusztulás után a XVII–XVIII-ik században lakói megapadtak s 1770 körül a kővárvidéki oláh nemesek belázasodása folytán szaporitották a falu lakosságát, de egyszersmind oláhositottak, a mennyiben magyar lányokat vettek nőül, kiknek utódai ma a román nemzetiséghez tartoznak.
Földmivelők, baromtenyésztők. Szent-Györgynapkor csipkebokrot tesznek kapuikra, hogy a gonosz a juhok tejét el ne vihesse. Szent-Jánosnapkor Szent-János fűből koszorut dobnak a házukra, annyit, a hány tagja van a családnak. Házaikat régebben sövényfallal s agyaggal tapasztva épitették, jelenleg kőből épitkeznek nád-, zsindely-, szalmafedél alá, utczasorban, külön a lakóházat, gabonást s az istállót és sertés-ólat.
Gör. kath. egyházközség. Temploma gothstylu, kőből épült 1684-ben 94a község közepén egy dombon. Azt állitják, hogy ekkor szenteltetett volna fel a szent archangyalok, mások szerint a Szent-Miklós-tiszteletére. E templomnak épitése Hodor szerint több századra vall, belső főajtaja homlokzatán e felirat van: „Ano Dmny 1684 Bazili Maister”. Hodor, Dobokamegye történetirója, azt írja, hogy e feliratot 1862-ben olvasta s megjegyzi, hogy „A Bazili” név arra mutat, miként ezen templom a XVI-ik s a XVII-ik század elején is az unitáriusoké lehetett s az volt a felmetszett 1684. év körül is.
1568-ban Bazily Istvánt, mint kolozsvári unitárius lelkészt olvassuk.. A „Maister” helyett pedig „magistert” kell értenünk, vagyis mestert, paphelyettest. Lozsárd Kis-Jenőnek volt leányegyháza az unitárius részen.”
Harangjai régiek, felirattal vannak ellátva, de olvashatatlanoknak állitják.
Anyakönyve 1828 óta vezettetik. Esperesi székhely volt 1837-ben.
Felekezeti iskoláját a népoktatási törvények meghozatala alkalmával helyezte jobb karba. Tanitói fizetéshez az onoki egyházközség is hozzájárul s azzal együtt tartja fenn.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, járvány és jégverés ritkán fordul elő.
1721-ben két fordulóra osztott határa keletnek és délnek fekszik, földje félig fekete, vörhenyes sárga, őszi, tavaszivetésre egyaránt jó, a búzát rozszsal vegyest vetik s ez tisztán terem. 2–6 ökörrel szántható s kétszer szokták szántani. Szénája elég jó, őrölni félmértföldnyire járnak, erdeje nincs, a hadiút terheinek gyakran ki van téve s e miatt sokat szenvednek. Vásárba Kolozsvár és Szamosujvárra járnak. Mivelhető szántója 165 köböl férőü, elvetettek ez évben 59 köb. őszi és 15 köb. tavaszi gabonát s termett 310 kal. búza, 77 kal. árpa, zab, 30 kal. kender. Indiai, szerecseny vagy tengeri búzavetése 5 1/2 véka, szénarétje 98 szekérre való. Van 18 ökör, 22 tehén, 9 tulok, 4 ló, 98 juh, 10 méhköpű és 39 sertés adó alatt.
1837-ben e kis helység határa elég nagy, erdeje kevés, legelője több.
Jelenleg határa termékeny; főbb terményei: tengeri, búza, rozs, árpa, zab, kender, kevés len, pityóka s kerti vetemények. Állatai: erdélyi 95fajta szarvasmarha, de van színes is, juh, sertés, ló és majorságfélék. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, cseresznye, egres és málna.
Itatója az igriczei patak és Béka, Bigou, Dorna, Mindru, Kure, források.
Határhelyek: 1732-ben Funacz, Mislok, Valye Uszolosuluj, Mori, la Per.
1898-ban: Fácza, Csurgó, Lazurile, Árpás, Oszoj, Stubej, Stupa, Suri, Pereu ládi, Dealu de Mislok, Alsó- és Felsőrét, dülők.
Lakossága: 1700-ban van 16 jobbágy és 1 szegény lakosa s az egész községben 16 ház.
1721-ben 4 jobbágy, 12 zsellér, 2 kóborló s 1 ily özvegy, kik a kóborlók kivételével 17 házban laknak.
1750-ben lakik itt 47 jobbágy 23 1/2 telken 33 házban s 1 ily özvegy 1 házban, 12 zsellér 6 1/2 telken 10 házban és 9 zsellér, kiknek külsőségük nincs 1 1/2 telken 8 házban és 13 kóborló.
1837-ben 617 lélek lakosból 128 nemes; házak száma 102. Egy zsidó kivételével mind helyben lakó gör. kath. oláhok lakják.
1857-ben 675 lakosból 7 róm. kath., 661 gör. kath., 7 zsidó. Házak száma 121.
1886-ban lakossága 595, melyből 573 gör. kath., 13 gör. kel., 3 ágostai evang. és 6 zsidó.
1891-ben 712 lakosból 6 róm. kath., 683 gör. kath., 1 ev. ref., 22 izraelita.
Adója 1721-ben 178 frt 30 kr. 1898-ban 1939 frt 23 kr.