Monostorszeg.
Monostorszeg.
Dl. 29995.
Transilvania fasc. 9. nr. 69.
Erd. főkormsz. ltár.
Előnevét egykori Szent-Margitán volt Monostortól vette, melynek közelében vagy szegében feküdt. Szeg nevét pedig ezen kivül onnan is vehette, mint hajdan a Szamosnak egyik szögében, töréseiben fekhetett, mint a vele szomszédos község, Szunyogszeg, mely ma puszta.
A Nagy-Szamos jobbpartja s az államút közelében sík téren fekszik, határát nyugatról a felső-orbói patak mossa. Deéstől 7·1 kilométernyire a deési járásban.
Első birtokosai kezdettől fogva a mai Losonczi Bánfy család elei voltak. Keletkezése is kétségtelenül rájuk vezethető vissza, mert a középkorban a főrangú előkelő családok mindenikénél szokásban volt a család kegyúri hatósága alatt kolostort alapitani. Bizonyosan a Bánffyak, névszerint pedig XIII-ik században élt Dénes nádor is alapitott egy ilyen családi monostort itt Monostorszegen, de a melyről e hely puszta nevén kivül minden adat és emlék teljesen hiányzik.
Monostorszeget Dénes nádor fiának Dénes ispánnak fiaitól Tamás és Istvántól a XIV. század elején uralkodó zavaros időben a hatalmas László erdélyi vajda jogtalanul foglalta el, kik birtokukat újra csakis 1315-ben* Róbert Károly parancsára nyerték vissza.
Dl. 29995.
A Bánffy Dénes fiai közt 1325-ben* megejtett osztály szerint Monostorszeg (Bánffy) Istvánnak jutott, ő pedig 1335-ben* Losonczi Tamásnak adja e falut több birtokaival ennek nógrádi birtokaiért cserébe, de e csere úgy látszik nem történt meg, mert utána fiára Dénes mesterre szállott s ennek halálával 1393-ban* a Bánffyak közti osztály szerint Bánffy Dezső fia Miklósnak és néhai László vajda fiának Jánosnak 189jutott Ormány s a kérői részekkel együtt, melyeket 1261 óta bir e család.
Gr. Erdődy ltár Galgóczon.
U. o. l. 96. f. 22.
Dl. 7898.
1467-ben* Mátyás király Bánffy István fiától Lászlótól és Bánffy Dezső fiaitól ifj. László és Zsigmondtól csicsóvárbeli részeiket hűtlenség czimén elvevén, mivel a Szentgyörgyi Gróf János erdélyi vajda féle lázadásban részt vettek, az ahhoz tartozó Monostorszeg két részét Szerdahelyi Imrefi Györgynek és fiainak Kiss Jánosnak és Mihálynak adományozta.
Dl. 27016.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka. Ekkor e magyar falu birája Nagy János.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
1554-ben* Ferdinánd király e birtokot Bocskay Györgynek inscribálta, az igtatásnál jelen voltak Varga Dénes és Nagy János idevaló lakosok is.
Lib. Reg. II. 126. és Km. Szolnok int. B. 20.
1566-ban* II. János király egész Monostorszeget, mint a lerontott Csicsóvár tartozékát Bessenyői Csakor Péternek és Tasnádi és Rozsályi Kún Gáspár fejedelmi udvarnokoknak és neje Baki Nagy Katának adományozta oda.*
Torma cs. ltára.
Ennek itteni tisztje Szász Pál. A községet s jobbágyokat két egyenlő részre osztották fel, de Csakor Kun Gáspárnak itteni udvarházát és csürös kertjét s ezen kivül különböző időben 4 sessio jobbágyát s ezek lakóházait kertestől elfoglalta. Szász Pál sem itt született, hanem jött ide valahonnan, feleli perében az özvegy, s inkább az ő férje szerezte az egészet s igy osztották két részre, Kuné volt a választás, melyik felét választja, Szásznak a férje épitett házat. Birt még itt Pál deák (Litterati) egy részt, melyet vele megosztott. Perelt Kun Csakornéval,de nem nyerhette meg.
1567-ben* Monostorszeg felét Kún Gáspár Csakor Pétertől megvette 400 frtért, ebből százat azonnal kifizetett, a többit karácsonykor kellett volna megadni, de fejedelmi parancs folytán 7 hóig börtönben ülvén, kötelességének eleget nem tehetett s így az egészet visszafoglalta, s ebből és egy veteményesnek elfoglalásáért per lett.
Torma család ltára.
1570-ben* Csakornak már csak özvegye Hari Margit él.
U. o.
1572-ben* itteni birtokosok Csakor Péter özvegye Hari Margit, hogy urát a tatár rabságból kiválthassa, örök áron eladta Kún Gáspárnak (kinek neje Baki Nagy Katalin volt, gyermekei Pál* és Sofi rettegi Török Istvánné, 1628*) Monostorszeg felét s ez által végét szakitotta a pernek, mely köztük a község felosztása miatt keletkezett.
U. o.
Kún Pál Kendy Sándornak sáfárja lévén, 1200 frttal marasztaltatott el s ezért itteni részét kolozsvári Zok = Zoch Péternek s nejének Borbély Zsófiának vetette zálogba, kinek özvegye, most Szegedi Mátyásnétól ennek árvái örökölték, a kik rettegi Erdélyi Jánosnak adták el, ettől Szilágyi Miklós váltotta ki 1627 május 14-iki esketés szerint. (Tatrossi cs. ltára.)
Tatrossi cs. ltára.
1583-ban* Rosali és Monostorszegi Kún István kérésére a fejedelem 190megvizsgáltatja, hogy Monostorszegnek, melynek szőlője sincs, kir. dézma haszonbére, határához képest, lehetne-e annyi, mennyi Ormánynak vagy kérőnek van, melyekkel együttesen fizette a dézmát, „az káptalan papok életében.”
Torma cs. ltára.
1588-ban* Báthory Zsigmond néh. Kún Gáspár fiait Pált, Gáspárt, Istvánt és Pétert e birtok felerészében nemesi udvarházzal megerősiti, nemkülönben* azon másik felében is, melyet néh. Kún Gáspár Harii Csakor Pétertől megvett, de ez leányágát is illetett s ennélfogva beigtatták Sofit és Borbála leányát is.
Gyf. Lib. Reg. II. Sig. Báthory 63. és 66.
U. o. 63.
1603-ik évi* összeírás szerint e község teljesen leégett s csak Kún Istvánnak gabonaasztagjai maradtak meg.
Urb. et conscr. fasc. 65. nr. 87.
1607-ben* Kún Péter és István, Somogyi Ambrus birja.
Km. Szolnok int. S. 83.
1611-ben* monostorszegi Kún István főispán és neje Erdélyi Margit* birtokosok. Kún István 1616-ban Bethlen Gábor deési táborából Magyarországra szökött, Homonnait pártolta, de tettét megbánva, szeptember 2-án kegyelmet kapott.
Torma cs. ltára.
Első férje Harinnai Farkas Ferencz, 2-ik berenhidi Huszár Mátyás, kitől leánya Kata Nápolyi Györgyné. V. ö. Fel-Őrrel.
1615-ben* monostorszegi Kún Péter és Zilaghi Miklós iratnak idevaló birtokosoknak.
Km. Szolnok int. V. 10.
1620-ban* Bethlen Gábor monostorszegi Szilágyi Miklóst s nejét Kún Borbálát s mostoha fiát giróti Torma Miklóst itteni részében megerősiti.
Tatrossi cs. ltára.
1627-ben* Erdélyi Erzsébet Kún Istvánné a maga, férje és leánya Katalin kihalása esetére itteni részét Harinnai Krisztinára Balássy Ferencznére s leányukra Erzsébetre hagyja.
Km. prot. O2. 37.
1630-ban* Szilágyi Miklós, kit máskép 1628-ban* Székelynek is neveznek, s neje Kún Borbála az itteni részhez való jogukról Kún István s neje Erdélyi Erzsébet javára lemondanak.
Torma cs. ltára.
Tatrossi ltár.
1632-ben* Szilágyi Miklós azon itteni 2 jobbágytelekből álló részt, melyet id. Kún Gáspár Csakor Péternek eladott s attól feleségére, ettől pedig Kún Gáspár fiára Gáspárra szállott, kinek örököse nem lévén, azt Kún István örökölte, most tehát ennek magvaszakadtával magának nejének Kún Borbálának és mostoh fia Giróthi Torma Miklósnak adományoztatni kéri a fejedelemtől.
Tatrossi cs. ltára.
1643-ban* Kaczkói Török Istvánné Kún Zsófia (első férje Cserényi 191Mihály, 2-ik Almádapáti Sárközi Miklós) után leánya Margit férje Rettegi Tyukodi Nagy Imre birtokol, 2 itteni jtelkét örökölte fia Tyukodi N. Mihály, kinek Szénássi Annától egyik leánya Zsófi 1-ször Pap Vid Zsigmondné, 2-szor Somodi Istvánné és Klára Baróthi Jánosné, ki Bölcsei Budai Istvánnak adta el.
Km. Szolnok int. K. 22.
1653-ban* Nápolyi Györgyné Kún Katalin Monostorszeg felét az udvarházzal Torma Miklósnak vetette zálogba, de szerződés ellenére azt Torma kezébe nem bocsátotta, Nápolyi István az adás alkalmával személyesen tiltakozott a határ szélén, hogy ide senkit be nem ereszt, mivel anyja neki szolgabiró előtt bocsátotta kezébe már néhány év óta birtokában lévő jószágát, ezért Torma most Ispánmező felét foglaltatta el. 1658-ban* Nápolyi Istvánnak itt 2 adózó jobbágya volt.
Torma cs. ltára.
U. o.
1694-ben* birtokosa Buday Zigmond.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1696-ban* Palotkay István és Baróthi Jánosné Tyukodi Klára részére tanukat vallatnak arról, hogy ők néh. Török Istvánné Kún Zsófia, majd Tyukodi Nagy Imréné Török Margit, azután Tyukodi Mihály, András és Kata után azoknak itteni részében jogos utódok.
Km. Szolnok int. P. 3.
1702-ben* birtokosa Buday Zsigmond.
Erd. főkormsz. ltár.
1715-ben* a magban szakadt Nápolyi Györgynek itteni részét a fiskus elfoglalta, de annak Nápolyi özvegye Felvinczy Klára, leánya Nápolyi Ágnes, valamint Nápolyi Éva, Buday Zsigmondné és Torma László ellentmondtak.
Torma cs. ltára.
Rosályi és Osdolai Kún cs. egyik czímere.*
V. ö. Kalocsával. Sibm. Wb. IV. B. 15. Abteil. 263. Taf.
1724-ben* birtokosai Buday István és László.
E. F. L. E. XII 1/2. 35. F.
1738-ban* birtokosai Buday Krisztina Taracki Fráter Zsigmondné és Torma István.
E. F. L. III. 164. B.
1748-ban* Nápolyi György fiágon való kihalásával annak itteni része iránt a fiskus a női ágon leszármazókat, u. m. néh. Torma Kristófnak Nápolyi István leányától Máriától való gyermekeit Istvánt, Ferenczet, néh. László gyermekeit Dánielt, Máriát, Ugron Jánosné és s néhai Anna Kereszturi Mihályné gyermekeit Miklóst és Juditot Gyulay Lászlónét, másrészt azon néh. Nápolyi István leánya Évának Buday Zsigmondnénak gyermekeit Istvánt, Lászlót, Ferenczet, Ágnest Boér Istvánnak s Krisztinát Fráter Zsigmondnét perbefogta, de a kir. tábla attól elütötte.
Torma cs. ltára.
1921748-ban* ápr. 5-én Bölcsei Buday Istvánnak elzálogositott itteni részét Tyukodi Mihály testvérének Klárának Palatkai Istvánnénak fia László váltotta ki.
Tatrossi cs. ltára.
1764-ben* Boér Zsuzsánna itteni részét férjére Tatrosi Zsigmondra hagyja.
Km. Neor. R. 32.
1760–69-ben* birtokosai Torma István, Bölcsei Buday István és János, Palatkai László, Fráter Farkas, István és a Tatrosi család.
Megyei ltár.
1770–73 és 86-ban* birtokosai: Buday Jánosnak van apai adomány jogon 18 jobbágya, 2 zsellére, Palaktai Lászlónak 4 jobbágya, 3 zsellére, Torma Katalinnak 11 jobbágya 3 zsellére, Tatrossy Zsigmond fia Tatrossy Lajosnak, kinek Baranyai Rózától leánya Teréz, később Galgói Rácz Jánosné, 7 jobbágya, 1 szegénye, FráterAntalnak 4 jobbágya.
Erd. főkormsz. levéltár.
1811-ben* Torma Katalin egyik birtokosa.
Megyei ltár.
1820-ban* birtokosai: Galgói Rácz Jánosnak van 6 telke. Szarvadi Pálnak 5, Osdolai Wass Antalnak 3, br. Weisz Ferencznek 3, Winkler Antalnénak (Ujfalvi Samu), 3. Weér Lászlónénak (Palatkai Juli) 3.
Erd. főkormsz. tár.
1830-ban* Weér Lászlónak leánya Klára Brencsán Józsefné itteni részét Simon Péternek adta zálogba.
Tatrossy cs. ltára.
1838-ban* van egy nem adózó nemes lakosa.
Megyei ltár.
1839-ben* birtokosai: Nemes József (Brincsai, Winkler, Vass-rész), Szarvadiné Fráter Terézia, Rácz György, Rácz Jánosné-féle rész, melyet Hatfaludi Anna Simon Péternének adott volt zálogba s a kitől örökölte első férje Csicsómihályfalvi Nemes Józseftől való fia József.*.
U. o.
Tatrossy cs. ltára.
1841-ben* helyben lakó birtokos Szarvadi Pálné.
Megyei ltár.
1848. évi* birtokosok: Nemes József, Szarvadi Pálné Fráter Terézia, Vas Antalné Fráter Anna, Rácz György.
U. o.
1863-ban* Szarvadiné Fráter Teréz, Nemesné Wass Ágnes, Nemes József, Rácz György és Brencsán Albert részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 100–179. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: Berzenczei Miklós, Dezsőfi nándor és Brencsán Albert.
Erd. főkormsz. ltár.
Birtokosai: 1892- és 1898-ban: gr. Bethlen Ferencz 169 h. 130 öl, Deseffy birtok, 1898-ban Varró Mihály tulajdona vásár útján; Biró István a Sándor fia 158 h. 1232 öl, Tatrosi és Brencsán birtok; Turcsa Manó 328 h. 1551 öl, Berzenczei birtok; jelenleg Arnold Károlyné Kertész Ilona örökölte.
193Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* évente Szent-Márton napon adót, karácsonykor pedig gabonát, zabot és csirkéket adnak. Tartoznak 1 hold földet bevetni, learatni s behordani és 1 vagy két napig kaszálni.
Transylv. f. 9. nr. 69.
1552-ben* Monostorszeg Csicsóvárához tartozott, melyet rövid ideig Bank Pál birt, kinek a rendes szolgálaton felül adott minenféle gabonát, zabot, árpát, szénát és teheneket, bárányokat, csirkéket, kenyeret, bort és mindenféle szükségeseket, mindenből egy féléven át a revolutió (háború) alkalmával, melynek értéke 100 ft.* Egy idevaló embertől Bank szolgái részére vettek 2 szekér szénát, melynek értéke 6 frt; egy szekér Apahidára szállitotta a szükségeseket, értéke 3 frt, 2 ember 2 hétig csépelt Apahidán, e munka ára 2 frt, Kaczkóról épületfát, karót s vesszőt szállitottak Apahidára, melynek értéke 2 frt, Sajó-Kereszturra a tisztnek 2 szekér szénát, 2 szekér gabonát szállitottak, melyért 1 frtot kellett volna hogy kapjanak, ezeken kivül 4 arató dolgozott 7 naig Apahidán, mely munka értéke 4 frt.
U. o.
Bővebben Csicsóváránál.
Monostorszeg, mint századokkal ezelőtt, most is egy utczából áll. Egykor az országút rajta ment keresztül s ezért hadjáratok idején mindannyiszor majdnem teljesen elpusztult, főleg 1704–12 közt a labancz dúlás korában. Utczái, kivált őszszel és tavaszszal, járhatatlanok voltak, nem volt a vínek lefolyása, de Galgói Rácz János alispán a község alsó végétől saját házáig kiköveztette.
Papjai részére egykori magyar egyházának quartája is volt, mely 1863-ban* váltatott meg.
Urb. Wes. 207. l.
Lakosai hajdan tisztán magyarok voltak, most kevés magyar lakja. Básta irtó hadjáratának lettek áldozatai. Főfoglalkozásuk a gabonatermelés és állattenyésztés, kis mértékben marhakereskedést űznek. Táplálékuk itt is a málé s tejnemüek. Öltözetük fehér posztónadrág, fekete mellrevaló, zöld és piros díszitéssel, színes selyem varrásokkal télen-nyáron vászoning, mellény és gallérján „boros” varrottassal, bő lábravaló és bocskor. A nők öltözete szőttes, kreton szoknya, ugyanily derék, melyhez télen szokmány és sárga bőr mellrevaló járul, fejükön rikitó szinü szőr- és kretonkendőt hordanak.
1845-ben azt írja Torma jegyzeteiben, hogy lakosai szeretik a pálinkát, nejeiket rendre cserélgetni kezdették, annyira, hogy a hatóság csak nagynehezen szoktathatta le erről őket és babonások; egyik papja 194is áldozata lett a jég ellen való harangozásnak, midőn legjavában kongatta volna a harangokat, akkor ütötte agyon a villám, a nélkül, hogy a templomban kárt okozott volna.
Házaikat meglehetős csinnal épitik fából, ma jobbára zsindelytetővel látják el. Lakóházuk egy szoba, pitvar, ebben van a sütőkemencze, fölötte a szabad tüzelő, melyből sátoros kémény emelkedik. Itt-ott kamara is található.
Udvarház benne már 1588-ban emlittetik. 1845-ben egy kőépülete van, Fráter Teréz Szarvadi Pálné épittette; egy más fából való, oly móddal épitve, mintha kőépület lenne, Hatfaludi Annáé, mindkettő körül gyümölcsös kert.*
Torma gyüjt.
Itt halt meg, vásárolt birtokán, 1877 decz. 8-án Biró Sándor, ki F.-Boldogasszonyfalván, Udvarhelymegyében született. Tanulmányait Sz.-Udvarhelyt kezdette és végezte, rétyi pap lett s 11 évig paposkodott. 1848-ban nemzetőrséget alakitott hiveiből, melynek főhadnagya lett. Háromszék önvédelmi küzdelmében tevékeny részt vett, 1849 tavaszán tábori hitszónok, azonban palástját letevén, századossá neveztetett ki s szállása Csik-Somlyón volt. Itt a zárda betüivel Gál Sándor beleegyezése folytán szerkesztette s maga is szedte a „Hadi Lap”-ot.
A muszkák elől Kolozsvár, Bánffy-Hunyad felé húzódván a sereg, Zsibónál a tábort oda hagyta. Szathmármegyében bukdokolt Gergelyfi név alatt, nevelő lett egy malomban 4 évig tanitott, majd tanitványaival utazott. 1855-ban Kővár vidékén van, gazdatiszt és bérlő, nevezetes politikai itt működése a 60-as években.* Deés város polgármesterévé választotta. 1859-ben Lápos vidékén nőegyletet szervezett s M.-Lápos ev. ref. templomát és iskoláját felépittette s 2-ik tanitói állást biztositotta, mely czélra 6979 frtot gyüjtött. Deési eps. ker. algondnoka lévén 1867-ben, iskolák s egyházak fejlesztése és épitése érdekében a legnagyobb tevékenységet fejtette ki. „Szászczegői Balogh Zsigmond óta ily buzgó gondnoka még az egyházkerületnek nem volt, mint ő.” 1844-ben kezdett irogatni a „Prot. Egyh. iskolai Lap,” „Mult, Jelen,” „Kis-Követ” és „Vasárnapi Ujság”-ban, majd a Keresztes Ágnes felett tartott imáját adta közre. Rétyen mértékletességi egyletet alapitott, kiadta Pálinkatan cz. művét, „Sepsi-Szent-Györgyön a szabadság” és a „Tömös Vámban az ellenségen vett teljes győzelem ünnepére” tartott két beszéde Brassóban nyomatott ki több ezer példányban. „Egy szó az iskolamesterek kiképzése érdekében” 1867-ben az egyházi lapokban. A vasútvonalnak Magyar-Lápos 195felé való vitele ügyében számos czikke jelent meg a Kolozsvári Közlönyben. Úti naplója magyarhonban, Ausztirában, Morva- és Csehországban 1853 szept. 16-tól decz. 8-ig. Gergelyfi név alatt, kézirat. Háromszék története a forradalom alatt. Vázlat kéziratban maradt.*
Kolozsv. Közl. 1869. jan. 1. szám.
Életrajzi képpel 1848/49. Történelmi Lapok-ban e munka írója közölte. Emlékbeszéd Biró Sándor felett, Mátyás Zsigmond, 1879. Jakab Elek: Visszaemlékezések, 156. l. v. ö. Rogozzal.
Ev. ref. egyháza kezdet óta a kozárvári fiókegyházközsége. 1898-ba* 2 lélek hive van, 1845-ben is 1 fi s 1 nő. Temetője a községtől távol. 1886-ban 30 volt a hivek száma.
Ev. ref. Névk. 103. l.
Róm. kath. részen 1845-ben 1 fi, 2 nő.*
Megyei ltár.
Gör. kath. egyházközség, jelenleg a csicsómihályfalvi filiája. 1845-ben önálló ekklézsia. Fatemploma a község nyugati szélén, Szt. Paraskéva tiszteletére szentelve. 1845-ben papja szabályszerü földekkel bir. Anyakönyve 1827 óta vezettetik, hivek száma 1845-ben oláh, czigány együtt 166, melyből 73 fi.
Éghajlata mérsékelt, egészséges, szélnek ki van téve, jég ritkán bántja.
Kicsiny határát még szűkebbé tette Nápolyi István,* ki a tatár rabságból való hazatérése után, hogy a váltságdíjt kiteremthesse, a községen alól azon részt, mely a Kozárvári pataktól egész Mihályfalváig rug, 100 frtért zálogba adta kozárvári birtokos deési Alvinczi Istvánnak, kitől 1666 május 30-án kiváltván, de Torma Ferencz újra* zálogba adta s ezáltal a Szamostól végkép elzáratott.
Torma család ltára.
U. o.
Váltóilag két fordulót használ 1845-ben, a harmadik rész kicsiny, ebben tengerit termeszt. Amaz térben és déli, köves oldalon fekszik, mindenik szorgalmas mivelést és trágyázást kiván, de ezt az örökös költözködés miatt 1750-ben* az úrbéresek elhanyagolták, egy őszi szem 1 3/4, a tavaszi 1 1/2 szemet ad.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* adó alatt volt 650 vékányi szántója, melyből őszi búzavetés alá használt 567, tavaszi alá a tengerin kivül 83 vékát; tengeri és köles termése 20 1/6 véka; fordulónként való kaszálója 83 szekérnyi, szőlője 108 vedernyi, a must ára 17 kr. A birtokosság kevés, de igen jó asztali bort termeszt. Erdeje sziklaalapon kevés, nagy részben elpusztulva, úgy a közönség, mint a birtokosság részén.
U. o.
1822-ben* határa adózás tekintetében 2-od osztályú, adó alatt van 1068 1/2 véka szántó és 202 szekérre való kaszáló, a község szőlője elpusztulva.
Megyei ltár.
1961898-ban határa termékeny, főbb terménye: a tengeri, az őszi búza, rozs és kevés zab; a lóhermagtermelés jelentékeny hasznot hajt a birtokosságnak. Állatai. Hazai fajta szarvasmarha, a bivalt tejeért a birtokosság tartja. Gyümölcse: kevés alma, körtve, szilva és baraczk.
Mezei és ipari szorgalma Torma József jegyzetei szerint 1845-ben szorult, gyenge határa, hasonló legelője, fa szűke, sósvíz hiánya több szorgalmat igényelhetne, mint a mit kifejtenek. A szomszéd határon bérelnek ugyan ki földet, de nem kereskedés vagy üzleti, hanem életfenntartási ösztönből, nejeik azonban Deés, Retteg és Szamosujvár vásárait látogatják s szerzeményöket piperésebb öltönyökre forditják. Deéstől fél, Szamosujvártól 2 1/2 mérföldnyire fekszik 1750-ben.*
Erd. főkormsz. ltár.
Ekkor Deésaknáról Sz.-Somlyóra sót fuvaroztak, de később ezzel is felhagytak.
Épületnek való köve bőven. Itatója szárazság idején annyira nincs, hogy állatai a szomjuság miatt elsinylődnek. Szarvadi Pálné udvarán levő kútviz nevezetes arról, hogy a vászonnemüt igen megfehériti;* nagy méhesének párját messze vidéken sem találhatni. Az országút szélén a helységtől távol van két korcsmája, de malma nincs.
1845. Torma J.
1746 decz. 9-én* derékszéki gyülés tartatott itt.
Megyei ltár.
1703 körül* adó alatt van 14 ökör, 22 tehén, egy ló, 3 juh.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* pedig 77 igás, 47 fejős, 7 fiatal marha, 46 juh, 39 disznó, 31 méhköpű s kerti jövedelme 17 kr. 1822-ben* 30 igás, 6 fejős tehén és 6 sertés. 1841-ben* együttesen 16 ló, 44 ökör, 67 tehén, 60 borju, 3 bival, 30 disznó és 7 méhköpű.
U. o.
Megyei ltár.
U. o.
Határhelyek: 1643-ban* Orbópataka; Sós, irtovány; Akasztófaszeri; Borsószer.
Km. Szolnok int. K. 22.
1696-ban* Omláskútja, Sós, másként Kismező, Felső kövespad, Alsó kövespad, Fehéritő, dülők.
U. o. P. 3.
1820-ban* Grape, Kepetijn, Pesztyerit, Poducz, Styubej, Mormintur, Retyite, Válya klapi, Oztanyistye, In Sós, Vala Mytheleystyilor, Petris, Kosztyicze, Grape Lezucz, Pekosztyicze, In Béltz.
Erd. Tábla. Procur. Balth. Csipkés V. 23.
1898-ban Tónál, Agyagos, Budai rét, Pataknál, Nagy földek, Szőlők alatt, Patak torka, Ptyetris, Stubej, dülők.
Lakossága: 1553-ban* van benne 14 kapu, 9 szegény lakos és 2 puszta ház.
Transylv. f. 9. nr. 69.
1603. évben* a Básta dulása folytán az egész falu teljesen elpusztult.
Urb. conscr. f. 65. nr. 87.
1971703 körül* van 16 jobbágy, 4 zsellér lakosa, kik ugyanennyi házastelken laknak.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* adó alatt van 11 jobbágy, kik 7 házastelken és 19 telkes zsellér, kik 17 és 16 külsőség nélkül való zsellér, kik 7 házban laknak és 4 kóborló, együtt 24 telken, 31 füst. El van pusztulva egy ház, melyből lakosát 1745-ben más helyre költöztették át.
U. o.
1830-ban* 173 lakossal.
Conscr. statist. topogr. 124. l.
1841-ben* az udvarokban a cselédséggel együtt volt 2 fi és 3 nő magyar, a többi oláh, vagyis 70 fi és 90 nő, együtt 160, czigány 3 fi. 3 nő = 6. Összesen 171 lélek. 1844-ben* nemes 2 fi, 4 nő, pór 119 fi, 116 nő, együtt 241 lélek.
Megyei levéltár.
U. o.
1857-ben* e rettegi járáshoz tartozó község lakossága 279, melyből 240 gör. kath., 18 evang. helvét, 4 unitárius és 17 zsidó.
Orsz. ism. tábl. 25. l.
1886-ban 309 lakosból 3 róm. kath., 250 gör. kath., 30 helvét hitü és 26 zsidó. 1891-ben 327, ebből 9 róm. kath., 249 gör. kath., 27 ev. ref. és 42 izraelita.
