Nevének változatai: 1317-ben Onuk. 1340-ben Olnuk. 1426-ban Olnok. 1831-ben Onák, oláhul Birle.
Nevét kétségtelenül személynév után vette, azonos a kolozsmegyei Unokával (Unuk = unoka), oláh neve bila-ból származott, mely gerendát ér, patakot is jelent.
A Petris hegy lejtőjén és a Tötör felől jövő patak balpartján fekszik, megy a községen alól az Igricze határán eredő patakokba foly s ezzel együtt Kis-Jenőnél a Kis-Szamosba ömlik. Deéstől 34·4 kilométernyire a szamosujvári járásban.
Onok első birtokosaiul 1317-ben István fiai Ágoston, János és Pethő emlittetnek, ezen János 1340-ben is olnoki birtokos, majd 1345-ben 286ennek fia Barabás, ki 1371-ben határjáratta Olnokot, de a határok megsemmisitésem iatt, új kijárást kért.
1384-ben is Barabás emlittetik.
1396-ban Olnoki Pál, mint Dobokai biró emlittetik.
1401-ben Olnoki Pál egyik birtokosa.
1426-ben azon Barnabásnak István nevü fia emlittetik.
1431-ben Olnoki István emlittetik.
1535-ben azon már néhai István fia Péter emlittetik.
1435-ben Olnoki András emlittetik.
1440-ben Olnoki Mihály, András és Péter emlittetik és azon Mihály, ki másként Herczegnek neveztetik.
1444-ben Olnoki Péter és Onoki Herczeg Mihály emlittetik.
1468-ban Olnoki Herczeg Mihály emlittetik.
1469-ben azon Mihály fiai Pál és János emlittetik.
1470-ben Olnoki Péter leányai Ilona, Veronika és Orsolya atyjuknak itteni részéből őket illető leánynegyedüket anyjukra ruházzák, ez pedig hitbérét ruházza rájuk.
1472-ben Herczeg János emlittetik.
1473-ban néhai Olnoki Herczeg Mihály fiai János és Pál itteni részüket, t. i. 7 jobbágytelket, (Vas, Tőke, Burda, Széki, Varga, Magyari) Kodori Péterfi János fiának Gálnak vetik zálogba.
1474-ben Olnoki Herczeg Mihály fia János testvérét Pált itteni része elidegenitésétől, gyámjait Járay Jakabot, Kodori Gál deákot és Iklódi Dési Jánost annak elfogadásától tiltja.
1476-ban Olnoki Herczeg János testvérét Pált itteni részének Iklódi Péter részére való elidegenitésétől tiltja.
1476-ban Iklódi Dési János s fia Ferencz és testvére Péter Olnoki Herczeg Jánosnak s fiának Gergelynek megengedik, hogy a Losáddal és Maróval határos halastavat felépitse, de annak azon részét, mely a Deésiek földjén van, a Deésieknek átengedje.
1484-ben Olnoki Herczeg János s fiai László is István s testvére Pál itteni részüket Temeshelyi Dési Péternek vetik zálogba.
1485-ben Mátyás király Dési Péternek és Balázsnak, valamint Iklódi Kelemennek és Mikay Simonnak itteni részeit, mert Bessenyei 287Lászlót nyilt úton megölték és kifosztották: elkobozván, azokat Losz Demeternek és Ősi Daczó Lénárdnak adományozta.
1487-ben Olnoki Pál Olnok felét anyjának Luciának veti zálogba.
1497-ben Ulászló király Olnokot Herczeg Pál magvaszakadtával Temesseli Désy Imrének, Jánosnak és Mihálynak adományozza, kik abban ellentmondás nélkül statuáltatnak.
1497-ben Herczeg Pál özvegye Ágnes s leánya Anna köteles részüknek kiadása felől a Désieket nyugtatják.
1514-ben Ulászló kir. Temesseli Dési Jánost, minthogy oklevelei a paraszt-lázadásban elégtek, itteni részének birtokában megerősiti.
1515-ben néh. Olnoki Herczeg Pál leánya Anna Földváry Jánosné emlittetik.
1516-ban Olnoki Herczeg László kérésére Olnok határait kijárják, de a Tötöriek: János, Gábor és László ellentmondtak.
1521-ben Herczeg János fia László egész Olnokot a hozzátartozó Szud pusztával együtt Kisbodoni Pósa István fiainak György, Mihály és Ambrusnak, kiknek anyja Magdolna az ő nővére volt, oda ajándékozza.
1534-ben Herczeg László óvást emel az ellen, hogy Tötöri ifj. és id. Pál s azoknak, valamint Tötöri Jánosnak fiai az Olnokhoz tartozó Szilberekaj és Győrkút nevü földrészeket hatalmasul birják.
1537-ben Olnoki Herczeg László és neje Radó Anna egész Olnokot, gyerőmonostori telekért, Bánffy László, Miklós és Mihálynak cserébe adja.
1537-ben a Bánffyak Olnok birtokába igtattatják magukat, de Földváry János s gyermekei Gáspár és Zsófia Hoszsúaszói Mártonné ellentmondtak.
1537-ben Majláth István erdélyi vajda Földvári Gáspárnak Herczeg László magvaszakadtával Olnok negyedrészét adományozza, de a Bánffyak annak ellentmondtak.
Ugyanekkor Majláth István erd. vajda gyerőmonostrai Kemény Jánosnak a magbanszakadt Herczeg László itteni részét adományozza, de a Bánffyak ellentmondtak.
2881538-ban Földvári János gyermeki Gáspár, Zsófia Hosszúaszói Mártonné és Anna Olnok negyedrészeért, tudniillik 7 jtelekért, melyet anyjuk néh. Herczeg Pál leánya, leánynegyedeért néh. Herczeg Lászlótól kapott, a Bánffyakat és Iklódszentiváni Dési Mihályt perbe fogták, a melyben a biró azon negyedrészt nekik alperesek ellenében odaitélte.
1538-ban Herczeg László özvegye Anna, a király előtt esküt tett arról, hogy néh. férje. Olnokot s a hozzátartozó Szúd pusztát a Bánffyaknak csakugyan eladta.
1538-ban néh. Bodoni Pósa Istvánnak Olnoki Herczeg János leányától Magdolnától származó fiai: György kir. személynöki protonotarius és Ambrus magukat egész Olnok birtokába beigtatják, a melyet azon Herczeg János fia László nekik ajándékozott s arra királyi beleegyezést nyertek, de az igtatásnak Bánffy Miklós ellentmondott. Perre kerülvén a dolog, Olnokot János király a Pósáknak itélte oda.
1540-ben Pósa György Szúd puszta iránt a Tötörieket perbe fogta. A perben azonban úgy egyeztek ki, hogy a Tötöriek Pósának a tötöri határban lévő Gyürükút és Szilberekajja nevü földjüket az Észek (Eezek) nevü réttel együtt odaadták, viszont Pósa György Szúd pusztát engedte át a Tötörieknek.
1548-ban Olnoki Pósa Ambrus testvérét Györgyöt Olnok felének elidegenitésétől tiltja.
1554-ben és 1568-ban Pósa Kristóf egyik idevaló birtokos.
1554-ben néh. Pósa György fia István itteni részét, más örököse nem lévén, végrendeletileg atyjának Pósa, másként Drági Kristófnak hagyományozza.
1563-ban birtokosai: Pósa, másként Drági Kristóf és Parlaghi Péter, kinek II. János király Olnokot s Szilberekaj, Gyerőkút földeket és Eszék rétet Pósa István magvaszakadtával adományozza oda.
1576-ban Pósa Kristóf és Péter emlittetnek.
1578-ban Olnoki Pósa Péter és János emlittetnek.
1579-ben Pósa Péter s fia Péter emlittetnek.
1589-ben Olnoki Pósa János itteni részét Kendy Sándornak veti zálogba, hogy az öcscsénél Pósa Györgynél lévő másik részét kiválthassa.
2891593-ban Pósa István s Péter emlittetik.
1594-ben Pósa Mihály és György emlittetik.
1601-ben Pósa István itteni részét nejére Lupsai Annára hagyja.
1601-ben néhai Pósa Jánosf iai: Kristóf és Ferencz emlittetnek.
1602-ben Pósa István itteni részét halála esetére nejének Lupsai Annának adja.
1607-ben Tomori Anna, előbb Cseffey István, utóbb Tötöri János özvegye és Cseffey László azon néh. Tötöri Jánosnak itteni részébe beigtattatnak, de Kecseti Horváth György és Tötöri Erzsébet Bólyai Gergelyné ellentmondtak.
1612-ben Pósa Jánosné s fia Pósa Ferencz emlittetnek.
1612-ben Zámbó Péter özvegye itteni 4 telkét Fejérvári Ambrusnak s nejének Lupsai Annának vetette zálogba.
1613-ban Pósa János fia Ferencz azon vallomását, mely szerint itteni atyai részét Simontelki Fejérvári Ambrusnak zálogositotta el, visszavonja.
1623-ban Bethlen Gábor a magban szakadt Pósa Ferencz és Kristófnak itteni részeit Toldalagi Jánosnak adományozta, de még ez évben Toldalagit azok visszaadására szólitotta fel, mert Cseffey Lászlónak már előbb odaigérte, a kinek is azt, azon évben adományozza.
1624-ben Indaly Benedek neje Pósa Zsófia és Izsó Istvánné Pósa Borbála néhai Pósa Kristóf itteni része iránt Cseffey Lászlót perbe fogják.
1630-ban azon Pósa Zsófia itteni jogáról Cseffey javára lemondott.
Egy 1630-ik évi tanuvallatásból kitünik, névszerint Lupsai Anna özv. Pósa Istvánné és Székely Kata özv. Pósa Jánosné vallomásaiból, hogy Onok felét Pósa Erzsébet Parlaghiné birta míg élt s azután az fiaira szállott.
1646-ban magyar ajku jobbágyok lakják.
1654-ben Felfalvi Gáspár János leánya Magdolna Keczeli Istvánné, kinek anyja Tötöri Balázs leánya Erzsébet volt, Cseffey Istvánnak Tomori Annától való fiát Lászlót azon összeggel, melyért néhai Tötöri Balázs fia János feje váltságáért itteni részét feleségének Tomori Annának elzálogositotta, megkinálja.
2901662-ben Apaffy Mihály e birtokot, melyet Cseffey László magvaszakadtával az utóbb hűtlenségbe esett Ébeni István foglalt el, most Belényesi Ferencznek s nejének Putnoki Erzsébetnek adományozza.
1676-ban Mikola Zsigmond Toldalaghi Jánost és Miklóst e birtoknak adományba kérésétől tiltja.
1694-ben birtokosai: Toldalagi András és Gábor.
1707-ben Naláczy Lajosnak itt 4 jobbágya volt.
1801-ben birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak van 16, Salánki József özvegyének 4, Szabó Antal özvegyének 1 1/2, Pallavicsi Gáspár özvegyének 1, Szommer József özvegyének 1, Szebeni György özvegyének 2, Dévai Péter özvegyének 2, Szabó Ferencznek 2, Szabó Józsefnek 1 1/2, Szabó Annának 1, Gencsi Józsefnek 1 telke.
1809-ben birtokosai: gr. Eszterházy Jánosnak 11, Szabó Ferencznek 2, Szabó Antal árvájának 1, Szommer Józsefnének 1, Szebeni Györgynének 8/12, Gencsi Józsefnének 1, Szabó Annának 1, Jékei Sándornak 3, Dévai Péternének 1, Pallovics Gáspárnénak 6/12, Majthényi Istvánnak 1, ifj. Balog Ferencznek 1, Gyárfás Ferencznek 1 telke.
1820-ban birtokosai: gr. Eszterházy János, Kovács József özvegye, Szabó Ferencz özvegye és Anna, Majthényi István, Balogh Ferencz, Gyárfás Sándor, Szommer János, Paulovics Ferencz, Szebeni Antal és Dévai Péter.
1837-ben birtokosai: Eszterházy és Teleki grófok, a Szabó család s több kisbirtoku nemes.
1863-ban Szabó Lajos, Jékey Sándor, gr. Eszterházy Dénes, Szebeni Antal örökösei, Borbély Teréz, Vajda János és Veres József úrbéri kárpótlásban részesültek.
1866-ban az itt összeírt 50 füstből egyetlen nemesi füst sem volt. Legtöbb adót fizető a Rusz család.
Jelenlegi birtokosai (1898): Szappanyos Ágoston 103 h. 910 öl. Bob László 121 h. 1103 öl. Rusz Illés öröklés és vásár útján.
E község egykori lakossága magyar volt. Jelenleg oláhok lakják és földmiveléssel foglalkoznak. Vadrózsabokornak, Szent-Györgynap éjjelén a gonoszok elüzése ellen való alkalmazása s a Szent-János füvéből Szent-János napján kötött koszoruknak a házra való feldobása szokásos.
Épületeik régebben paticsfaluak voltak, jelenleg kőből épitkeznek nád- és szalmafedél alá.
291Egykor ev. ref. anyaegyházközség. Fatemploma 1866-ban rozzant állapotban, egykori parochiális és egy más telkén zsellér lakik. Egykor Tötörnek, később Eszténynek volt leányegyháza. 15 ev. ref. egyháztagja az esztényi anyaeklézisához tartozik. 1887-ben 4 lélek hivővel; jelenleg is annak fiókegyházközsége.
1863-ban az ev. ref. egyház részére dézmakárpótlást utaltak ki.
Gör. kath. egyháza a lozsárdi filiája. Fatemploma 1890-ben szenteltetett föl utoljára Mihály és Gábor angyalok tiszteletére. 1837-ben anyaegyházközség.
Iskolát, tanitót az anyaegyházzal közösen tart.
Éghajlata egészséges, jégverés ritkán fordul elő.
1721-ben ez északről délre huzódó völgyben fekvő falu határa két fordulós, nyugotnak és keletnek fekszik, nedves fekete földje őszi vetésre alkalmas, trágyázni nem szokták, e helyett 6 ökörrel kétszer szántják, gabonát tisztán termi, szénája meglehetős jó, tüzelésre való erdeje nincs. Vásárba Kolozsvárra őrölni 1/2 mértföldnyire járnak, sót fuvarozhatnak. Van 34 ökör, 22 tehén, 6 borju, 3 ló, 75 juh, 48 sertésük. Mivelhető szántója 100 köbölnyi, elvetettek 7 köb. őszi búzát, 19 köb. tavaszit s termett 185 kal. búza, 70 kal. árpa, zab, 21 kal. kender, vetettek 5 véka törökbúzát, rétje 50 szekérre való.
1837-ben e kicsiny falu növendék erdeje sok, de róna szántóföldje, legelője kevés.
Jelenleg határa agyagos, kövecses. Terményei: tengeri, rozs, búza, árpa, alakor, zab, kender, len, burgonya és zöldség-félék. Állatai: hazai fajta szarvasmarha, kevés színes juh, sertés, ló s majorság-féle. Gyümölcse: alma, körtve, szilva, dió, cseresznye, som, egres.
Itatója az igriczei patak s a „Buna” kútja.
Határhelyek. 1516-ban Csúposhegy Szúderdeje, erdő; Horgaskút, földrész; Gyerőkúthalma, Szilberek, Gyerőkút, forrás.
1534-ben Szilberekaj, föld; Győrkút, föld.
1589 körül Büdöskút, forrás; Garda, határhely; Verőfél, hegyoldal; Antalkútja, Hálóvető út, Vas Tamás kútja.
1898-ban Facza Moroului, Doszu mislok, Facza tyoltyusuluj, Funács, Csibulo (tán egykor elpusztult Csoboló falu helye) és Facza Lozsárduluj, dülők. Pap erdeje (erről azt állitják, hogy azért nevezik Pap erdejének, mert ez a falu legmagasabb része.)
292Lakossága: 1700-ban van 13 jobbágy lakosa, kik ugyanennyi házban laknak.
1771-ben 2 jobbágy, 8 zsellér, 2 kóborló s egy renden kivül (extra ordinarius, tán gör. kel.?) való pap lakosa van, kik a kóborlók s czigányok kivételével, 10 házastelken laknak.
1750-ben 7 jobbágy lakik 5 telken 7 házban s egy ily özvegy egy házban, 19 telkes zsellér 9 telken 14 házban s két ily özvegy 2 házban és 7 kóborló.
1831-ben ev. ref. és gör. kath. temploma van s hivek száma 249.
1837-ben Hodor lakosait tehetős oláhoknak mondja. Van 298 lélek, házak száma 48.
1857-ben Onok lakossága 378, melyből 17 evang. helvét lakost leszámitva, a többi oláh. Házak száma 59.
1886-ban 315 lélekből 303 gör. kath., 6 ev. ref., 6 zsidó.
1891-ben 346 lakossal, ebből 2 róm. kath., 322 gör. kath., 12 ev. ref., 10 izraelita.
Adója: 1721-ben 234 frt 30 kr. és 1898-ben 974 frt 43 kr.