Oroszmező.
Oroszmező.
Nevének változatai: 1325-ben* Symisne. 1366-ban* Symisne, más néven Wruzmezeu. 1366-ban* Wruzmezeu (a Szamos mellett). 1381-ben* Oruzmezeu. 1549 előtt* Orozmezeu 1750-ben* Oroszmező. 1831-ben* oláhul Ruszu.
Gr. Bánffy ltár. R. 4.
U. o. S. 14.
U. o. S. 13.
Dl. 28357, 28585.
Erd. fisk. ltár. Misc. 6. sub. Lit. A.
Erd. főkormsz. ltár.
Cons. statist. topogr. 141. l.
Nevét egykori orosz lakosai után kapta.
A Szamos balpartján sík téren fekszik, a községet két részre osztja a közepén átfolyó s Kabalapatakán eredő patak, Deéstől 35 kilométrnyire van a nagyilondai járásban.
A hagyomány szerint a község egykor a Szamos jobbpartján feküdt a jelenlegi „Reffény” dülőben.*
V. ö. Reffeny.
Oroszmező, melyet kezdetben a szomszéd hasonnevű pataktól Semesnyének hívtak: a Sombori nemzetségbeli* Márton fiának Jánosnak birtoka volt. Ez azonban azt az Apaffyaknak adta zálogba, a kik ismét 1325-ben* Bánffy Dénes fia Tamásnak adták át.
Gr. Bánffy ltár R. 11.
U. o. R. 4.
1366-ban* a Bánffyak másik ága, t. i. István bán fia Dénes és Losonczi Dezső fia László részt követeltek maguknak Oroszmezőből, de a vajda itéletileg elutasitotta őket, azt végezvén, hogy Tamás fiai abból, mint magánszerzeményből, részt adni nem tartoznak.
U. o. S. 14.
1381-ik évi* osztály szerint e birtok fele Régeni (Bánffy) István fiának Györgynek jutott.
Dl. 28357, 28585.
1508-ban* Báthory István a Szaniszló Miklós fia Bánffy Zsófia 324anyja jogán meginteti Bánffy Jánost a leánynegyedért, dosért és a parafernumnak e birtokból való ki nem adásáért.
Leleszi kápt. nr. 3. B. És gr. Bánffy cs. ltára L. III. fasc. A.
1511-ben* egy összeírás szerint egy itteni rész Bethlen Miklós fiainak János és Farkasnak kezén volt.
Gr. Bethlen ltár.
1519-ben* Bánffy László fia Miklós itteni részét atyjának adja cserébe.
Km. prot. Magno 76.
1522-ben* Bánffy Péter özvegye Petronella, férjének itteni Semesnye vidékéhez tartozó részét leányának Annának átadja.
Km. prot. R. 10.
1524-ben* Losonczy Bánffy László s gyermekei: Miklós, Bernát, László, Magdolna és Anna itteni részüket Kendy Gáltól vissza váltani akarják.
Dl. 30349. és Km. prot. R. 110.
1524-ben* Bánffy László s gyermekei itteni részüket, t. i. 2 jobbágytelkte (Dancs) Podvinyai Literáti Pál s neje Zsófiának néh. Kecsetszilvási Kristóf leányának eladják, ezt azonban még azon évben* visszavonják.
Gr. Bánffy ltár L. I. fasc. 13. és Km. prot. R. 154.
Km. prot. 155.
1535-ben jun. 10-én* János király Kendy Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősiti.
Km. Doboka K. 21.
1549 előtt* néhai Bánffy János fia János Báthori Szaniszlófi Miklós fia Istvánt, a kit anyjának Zsófiának azon néh. Bánffy János leányának részét perrel kereste rajta, itteni részében testvéreiül fogadja.
E. F. L. XIX. Misc. fasc. 6. A.
1560-ban* birtokosa Kendy Mihály és Macho György özvegye.
Gyf. kápt. Div. Cott. I. fasc. 4. nr. 42.
1564-ben* II. János király e falut a Kendy Ferencz hűtlensége bélyegén Losonczi Bánffy Istvánnak adja.
Gr. Bánffy cs. ltára L. I. f. C.
1570. és 1751-ben* birtokosai: Kendy Sándor, Izsák Mátyás és Báthory Kristóf; ekkor biró: Kapota György, jobbágyok itt Dancs és Elekes nevüek.
Gyf. kápt. Cent. B. 13.
1572-ben* Zentelki Losonczi Bánffy István fia István, fia Farkas, Bánffy Mihály, János és István testvéreit ezen birtok negyedrészének Kendy Jánosnak való zálogbaadásától tiltja.
Gr. Bánffy cs. ltára.
1577-ben* Báthory Kristóf a hűtlenségbe esett Békés-párti Kendy Gábor itteni részét Kendy Ferencznek adományozza.
2. Lib. Reg. Sig. Báthory 100–103.
1577-ben* Kendy Sándor itteni részében megerősittetik.
Gyf. kápt. Cent. C. 86, 92.
1578-ban* Rudolf császár Bánffy Farkast, Kristófot, Györgyöt, 325Boldizsárt, Tamást, Gábort, Gáspárt és Lászlót itteni javaikban emgerősiti.
Lib. Reg. III. 69.
1578-ban* egyik birtokosa Bánffy Farkas, jobbágya: Turka.
Gyf. Div. II. fasc. 4. nr. 34.
1579-ben* Boncznyiresi Podvinyai Mihály özvegye Frátai Erzsébet. Jobbágycsaládok: Pap, Turka, Elekes. Ugyanez évben* Kendy Sándor Frátai Erzsébettel, mint ennek férje jogán való utódával kiegyezvén, a Podvinyai részbirtok is kezébe kerül.
Km. Doboka B. 85.
Gyf. Kápt. Div. II. fasc. 3, 4. nr. 347. és 65.
1579-ben* mivel Bánffy László s fiai: Miklós, Bernát, László és Gábor itteni részüket egykor Podvinyai Pál deáknak s nejének Kecsetszilvási Kristóf leányának (előbb Kendy Mihályné volt) Zsófiának eladták: Kendy Sándor, mint Kendy Mihálynak s azon Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának fia abba beigtattatik.
Gyf. kápt. Cent. D. 67.
1590-ben* Kendy Ferencz itteni, a Kendy-kastélyhoz tartozó részében megerősittetik, de az igtatásnál Kendy Gábor ellentmondott.
II. Lib. Reg. Sig. Báthory 205. és Gyf. Cent. D. 89.
1592-ben* birtokosa Kendy Sándor.
Km. Metal R. 3.
1594-ben* Báthory Zsigmond néh. Kendy Gábornak itteni részét, annak hűtlensége miatt Ravazdy Györgynek, Szamosujvár kapitányának adományozza. Itteni birtokos még Almásy Albert, a fejedelem fegyverhordozója s házának gondviselője; Elekes Ilyés, Bors János és Szur Mihály pedig ennek gulyásai.
Km. Szolnok int. G. 8. R. 16.
1595-ben* Báthory Zsigmond a hűtlenségbe esett Kendy Sándor és Gábor itteni részét gyalui és oroszmezei Almási Albertnek, a fejedelmi fegyveresház praefectusának adományozta, a kit abba az itteni többi birtokosok: Bánffy Ferencz és István jelenlétében be is igtatnak.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 3.
1597-ben* a hűtlenségbe esett Kendy Gáspárnak itteni részét Báthory Zsigmond fejedelem csanalosi Ravazdi Györgynek adományozta és beigtatását elrendeli, de gyalui Almási Albert ellentmond.
Gyf. Cent. Extraord. B. B. 21.
1606-ban* Bánffy Mihály a maga s testvére néh. Bánffy István itteni részét Torma Miklósnak veti zálogba.
Tatrossi cs. ltára.
1607-ben* Kendy Sándor fia István itteni részét Mindszenty Benedeknek és neje Bánffy Annának átengedi.
4. Lib. Reg. 208.
1618-ban* Ravazdy György fiai András és István óvást tesznek az ellen, hogy itteni részüket, melyet atyjok Báthory Zsigmondtól kapott Mihály vajda elkobzott, Wesselényi Boldizsár, mint Mindszenti Benedek árvái gáymja, elfoglalva tartja.
Km. Doboka R. 25.
3261618-ban* Bánffy Péter itteni részét Bánffy Mihálynak adja zálogba.
Gr. Bethlen cs. ltára. L. II. fasc. B.
1618-ban* a fejedelem oroszmezei Czicza Ignáczot itteni házával együtt megnemesiti.
Torma cs. ltára.
1618-ban* Patkó Menyhárt-féle birtokot Gyerőfi János, Bornemisza László és deési Szombathelyi István birják, kik itteni birtokuk után egy puskást állitanak ki ez évbeli lustrára.
Rettegi gyüjt.
1629 julius 9-én* Bethlen Gábor a hűtlenségbe esett Dési Szombathelyi Mártonnak e birtokát, mivel a fejedelem ellen harczolt s az ellene tartott gyüléseken fegyveresen jelen volt s az ország csendjét megzavarni törekedett, ezért ez évben Szent-György napján Fejérvárt tartott gyülésben fővétel- és javainak elvételére itéltetett s birtoka a fejedelemre szállván, köpcséni Liszthy Ferencz, Szamosujvár főkapitányának adományozta, ki az egész Oroszmező birtokába beigtattatik, de Galgói Rácz Ádám ellentmondott.
14. L. reg. 105. és Km. Szolnok int. L. 8, 10.
1629-ben* Czicze Ignácz fia László itteni nemesi udvarháza iránt köpcsényi Liszthy Ferenczet tiltja.
Km. prot. II. 11.
1630-ban* Bánffy Ferencz itteni részét Kávási Cseh Gergelynek veti zálogba.
Km. prot. L. 119.
1639-ben* Ravazdy András s fiai György és András itteni részüket Mindszenty Gábornak és Krisztinának Erdélyi Istvánnénak eladják.
U. o. M. 101.
1642 körül* Mindszenty Gábor özvegye Pécsi Erzsébt itteni részét a fejedelemnek átengedi.
Gyf. Cent. JJ. 106.
1642-ben* Erdélyi István nejére Mindszenti Krisztinára fejedemi jóváhagyással hagyta ez örökös jószágát, de a fejedelem Erdélyi halála után, hol ennek 38 jobbágya volt, elkoboztatta s a maga részére foglalta le azért, hogy az 1636-iki felkelés alkalmával a kapuszám szerint való lovasokat, gyalogosokat hadba nem küldötte, azért a per folytán Mindszenti Gábor leánya Erzsébet itteni részét a fejedelemnek átengedte, ki ezt a deési kamarához csatolta.
Tört. Tár. 1883. évf. 204. és 205. l.
1642 tájt* Bánffy Mihály és gir. Torma Péter egyezkedtek azon itteni rész iránt, mely Vitéz Györgynél volt zálogban.
Km. Conv. Doboka T. nr. 103.
1647-ben* Rákóczy György e részbirtokot novaji Szentpáli Andrásnak és neje Petki Erzsébetnek 8000 frtba, úgyszintén veje Lőrinczrévi Koncz Andrásnak tudja cserébe Alamor és csanádi birtokaiért, melyekbe a fejedelem fiát Zsigmondot ültette.
Km. prot. III. 101.
3271648-ban* Bánffy Zsigmond itteni részét nejének Nemes Annának vetette zálogba, de az igtatásnál Bánffy György és Dénes ellentmondtak. Többi itteni birtokos: novaji Szentpáli András özvegye Hoffmann Erzsébet. Jobbágya Bora Balázs. Pop Jonák kenéz.
Km. Kolos N. 16.
1649-ben* II. Rákóczy György néh. Szentpáli Andrásnak gyermekeit Istvánt, Jánost, Ignáczot, Máriát, Koncz Andrásnét és Krisztinát egész Oroszmező birtokában megerősiti.
Km. Lymbus.
1650-ben* novaji Szentpáli Ignácz és neje később özvegye Petki Erzsébet a fejedelem II. Rákóczy Zsigmondtól cserébe Csanádért e falut kapták.
25. L. Reg. 273.
1658-ban* Szentpáli Andrásnak itt 10, Bánffy Zsigmondnak 1 adózó jobbágya van.
Torma cs. ltára.
1663-ban* Apaffy Mihály a Czicze családnak itteni udvarházát Prekup Konstantinnak s nejének Czicze Rózsának adományozza.
27. L. Reg. 634.
1679-ben* Naláczy István, kinek ősei Oroszmezőt birták, Koncz Gábortól, a Szentpáli András unokájától, ki innen 6 jobbágyot ősi birtokára vitt, az inscriptios összeget lefizetvén, magához váltja 2511 forinton.*
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 4.
Gyf. kápt. 1689. márcz. 20. Ora et Labora fol. 654.
1694-ben* birtokosa Naláczy István.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1696-ban* Oroszmező török hódoltság alatt levő falu.
Gyf. Misc. III. fasc. 5. nr. 38.
1702-ben* birtokosa Naláczy János; egy telkes nemesek: Nemes Farkas és György.
Erd. főkormsz. ltár.
1724-ben* birtokosa Naláczy József.
E. F. L. II 1/2 35. F.
1739-ben* báró Bánffy Farkas (jobbágya Raffa) és Naláczi József birják.
Gr. Kornis ltár.
1745-ben* Bánffy Farkas és Dénes, Naláczi József birják; de Vajda János fiai Gábor és Constantin is birnak zálogos részt.
Torma gyüjt.
1759-ben* br. Naláczi Sárát vejének br. Bánffy Dénes s fiai György és Dénesnek itteni részében zálogjogon beigtatják.
Gyf. Cent. CC. 63.
Erd. főkormsz. ltár.
Udvarbirája Szacsali Deák István (hunyadvármegyei szatfalusi) armális.
1781-ben* Disznópatakáról ide származott Prekup nemes család egy nemes telket bir, melyen 11 ház van.
E. F. L. XII 1/2 22. P.
1786-ban* birtokosai: br Naláczy Károlynak van 38 jobbágya, 3 328zsellére, 5 szegénye, báró Bánffy Lászlónak 3 jobbágya, 1 zsellére, br. Bánffy Farkasnak egy jobbágya, egy zsellére, br. Bánffy Györgynek egy jobbágya, egy zsellére.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* birtokosai: br. Naláczy István a Károly és Teleki Kata fiának van 40 telke, báró Bánffy Pálnak 7, báró Bánffy Lászlónak 2, br. Bánffy Ferencznek egy.
Erd. kanczellária ltára.
1838-ban* az itt lakó egy nem adózó, 21 adózó nemes közül egy irástudó és magyar, a többi oláh és irástudatlan.
Megyei ltár.
1838 és 40 körül* vette meg Faczádi Simó Ferencz Naláczi István itteni részét, ki később a Bánffy-féle, jelesen a gr. Bánffy Ferencz, br. Bánffy Pál és László jogán állott részt is megvevén, birja az egész Oroszmezőt, hozzá tartozó Raffa pusztát nehány egyházhelyi nemesi részén kivül, melyet az adományosok azalatt nyertek, míg Oroszmező fiskális kézen volt.
Torma gyüjt.
1863-ban* gr. Bánffy Miklós, br. Bánffy Albert és Simó Ferencz részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 75–177. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: 4. Ferseti, 14 Prekup, 2 Mets, egy Barbur, egy Buksa, 2 Máthé, 3 Czicze, egy Bota, egy Kriszte, egy Sipos családbeli.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosai (1898): Simó Lajos* 919 h. és a volt adómentes birtokosság 1000 h. az úrbéri rendezéskor kapták és Bilcz Aurél örökség, részben vásár útján.
V. ö. Blenkemezővel.
A község ős lakosai oroszok vagy ruthének voltak. Jelenlegi mezőgazdasággal foglalkozó románok lakják. Főtápszerük a málékenyér. Ruházatuk télen fehér harisnya, fekete czondraszokmány, bocskor, nyáron vászoninget és lábravalót hordanak s mezitláb járnak.
Házaik s gazdasági épületeik utczasorban rakófából épitvék szalmafedéllel.
1739-ben* szokásban volt a turkával való járás, a szomszéd községekbe is ellátogattak s megtörtént, hogy két-három falu turkása is összetalálkozott, mint ezek az ilondaiakkal Csöménynél.
Gr. Kornis ltár.
Gör. kath. egyházközség. 1709-ben fából épült temploma* a szent archangylaok tiszteletére szenteltetett föl. 1777-ben* tértek át az unióra, de egy rész gör. keletinek maradt. A két felekezet között versengés 329volt a templom felett s ekkor megszámlálását rendelték el, hogy melyik fél van többségben. Valószinü, hogy a gör. katholikusok javára döntött a főkormányszék.
Ezen fatemplom 1897-ben eladatott s lebontása alkalmával egy óntalpas kelyhet találtak benne, melyre ó-szláv betükkel az ottani pap olvasása szerint: Oprea Pávele és 1515. évszám volt bevésve. E kelyhet jelenlegi papja őrzi.
Megyei ltár selejt. 118. sz.
Ezen templom helyett kőből díszes tornyos templomot 1892-ben kezdettek épiteni bádogtetővel, 1894-ben fel is szenteltetett a Boldogságos Szűz tiszteletére. Anyakönyve 1826 óta vezettetik.
1658-ban* itt egy oláh pap lakott.
Adóösszeírás.
Papjai: Kriszte János, Boldán István után a jelenlegi Bilcz Aurél.
Iskoláját a hatvanas évek elején létesitette s jelenleg leányegyházközsége Kabalapatakával együtt fizeti a tanitót.*
Kádár. Nevelés- és Okt. tört. 399. s köv. l.
Éghajlata mérsékelt, szelektől védve, jégverés gyakori, de jelentékenyebb károkat nem okoz.
1750-ben* e téren fekvő falu határának egy része közepes termésü, a többi terméketlenebb. Földmivelés és baromtenyésztésből tartják fenn magukat, terményeit 2 mértföldnyire fekvő Deés és 3 mértföldnyire levő Szamosujvárt értékesiti, barmait azonban Alparét s más vásáros helyre is elhajtja. Deésaknáról Szilágy-Somlyóra, melytől 8 mértföldnyire fekszik, gyakran szoktak sót szállitani, de az utak rosszasága miatt barmait nagyon elkinozza s a mellett a keresetüket jobbára az uton elköltik.
Erd. főkormsz. ltár.
Két fordulós határa 4–6 ökörrel szántható, javitást megkivánja, de szekeres trágyával való javitása nincs szokásban. Egy köböl őszi vetésből 8 kalangya, tavasziból két kalangya lesz, de ez utóbbi kalangyánként két véka szemmel fizet. Szőlője kevés, tüzelésre való fás erdeje a szükséghez mérten elegendő, legelője szántóföldein, kaszálója szántójával vegyes és fordulónként kaszálnak.
Szántója 222 köbölnyi, elvetettek ez évben 111 1/2 köböl őszi búzát, 110 1/2 köbölnyi tavaszi gabonát, tengerije lett szemül 10 3/4 köböl, rétje 108 3/4 szekérre való és van 20 vedernyi szőlője.
Van ekkor 140 jármas ökre, lova, 104 tehén, 22 tulok, 247 juh, kecske, 160 disznó, 62 méhköpüje. Pálinkafőzőüstök jövedelme 2 frt 30 krjaczár.
1822-ben* határa 1-ső osztályu. Adó alatt van: 490 köbölnyi szántó, 388 3/4 szekérre való rét, 35 ökör, ló, 45 tehén, 27 kecske, 16 disznó.
Cziráky urb. oszt.
Jelenleg tagositott határa kevésbbé termő, mert túlnyomó része hegyes és nehezen mivelhető. Terményei: tengeri, őszi, tavaszi búza, 330pityóka, zab, kender, luczerna és lóher. Gyümölcse: nemes faju alma, szilva, de kevés mértékben.
Itatója a Szamos, mely határán foly keresztül és a már emlitett patak s számos forrásai.
Simó Lajosnak van itt a Szamoson hidasa, két ajós és egy pataki malma.
Az utak kavicsolására alkalmas köve van.
A községen alól „Seszu ptyetri” nevü helyen az örvénylő Szamos felett 7–8 méter magasan, egykor a sziklába vágott keskeny szekérút vezetett, melynek közepén nyilt kisebbszerü barlang van. A csákányvágások nyoma most is jól látszik.
1759-től 1790-ig* itt 3-ad osztályu katonai hadnagyi szállás volt.
Megyei ltár.
1770-ben* a Szamos szabályoztatván, két ága egybevitettet.
Megyei ltár. selejt. 54. sz.
1848 őszén Simó Ferencz itteni birtokost az oláhság kifosztotta s ez év novemberében Binder százados alatt oláh lándzsás sereg tartózkodott itt „praefectusi campi Mikás”, Mihajlás és több kisebb tribun alatt, mely alkalommal birtokosa a feltüzelt s rablásra hajlandó oláhságnak majdnem áldozatává lett.* Életét az idevaló oláh pap Kriste István mentette meg.
Kádár. Belső-Szolnok és Dobokam. Története 1848–49-ben 82. stb. 1.
1873 óta körjegyzői székhely.
Határhelyek. 1898-ban dülők: Resztoka, Sztrinturi, Sub Doszu Szatuluj, Valea Urszoj, Valea korbuluj, Dumbráv, Csityera, Doszu Arinuluj, Vala Arinuluj, Lunka, Reffenyi, ma puszta, ezt mint 1864-ben* szájhagyomány után olvassuk, Zsigmond király adta volna Eufrozia Linieinek, kiről Csáky, Bánffy, Kornis stb. családokra szállott volna.
Pesty Frigyes gyüjt.
Lakossága: 1642-ben* összesen 38 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
Tört. Tár. 1885. 204. l.
1713-ban* 4 jobbágy, 10 zsellér, 2 nemes családból álló összes lakossága 16 házban lakik.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* van 4 egy telkes nemes lakosa egy telken 4 házban és egy ily özvegy 1/5 telken egy házban, 32 jobbágy 27 telken és házban, 13 telkes zsellér 13 házban és 10 kóborló, együtt 41 1/5 telken 45 házban laknak.
Erd. főkormsz. ltár.
1831-ben* 636 gör. kath. lakossal.
Cons. statist. topogr. 141. l.
1857-ben* házak száma 166, a lelkeké 920, melyből 7 róm. kath., 875 gör. kath., 1 ev. lutheranus, 9 ev. helv. 28 zsidó.
Orsz. ism. tábla 24. l.
3311886-ban 1055 lakosból 6 róm. kath., 1010 gör. kath., 7 helv. hitü, 32 zsidó.
1891-ben 1048 lakosból 8 róm. kath., 997 gör. kath., 10 ev. ref. 1 lutheránus, 50 izraelita.
