Ős (Szász-Uj-).
Ős (Szász-Uj-).
Nevének változatai: 1288-ban* Ws. 1294-ben* Ews. 1344-ben* Vrs. 1578-ban* Eöshely. 1579-ben* Ősfalwa. 1721-ben* Sáss-Ujőss. 1831-ben* Szász-Ujjőss, németül Neu-Oesch, oláhul Jus.
Nemz. Múz. ltár.
Fejér. Cod. VII. vol. II. 178.
Anj. Okmt. IV. 419.
Gyf. kápt. Div. Cott. II. fasc. 3. nr. 14.
Hodor, Függelék 97. l.
Erd. főkormsz. ltár.
Cons. statist. topogr. 173. l.
Ős személynév, szász előnevét egykori lakosai után kapta, új neve arra enged következtetni, hogy elpusztulván, új lakosokkal népesitették be.
Szász-Uj-Ős az 1721-iki* összeírás szerint délről északra nyuló szűk völgyben fekvőnek iratik. Jelenleg a határán eredő Apanagyfalu felé folyó patak két partján, az oldalokra is kiterjedőleg hosszan nyúlik el. Közvetlenül a község felett keletről 3–400 m. magas vízmosásos Cseresznyés hegy emelkedik. Deéstől 56·1 kilométernyire a kékesi járásban fekszik.
Erd. főkormsz. lt.
Első birtokosai 1288-ban* az Ősiek, kik ősük gyanánt Mátyus fiát Domokos ispánt mondják, ki Mihályfalva egy részét megveszi.*
Magy. Nemz. Múzeum.
Ősi Ivánka fia János és Oroszfái István fia István pereltek Bakow ellen Közép-Vincz máskép Mihálczfalva felett. Bakó ősi földjének mondta ezt, de Ősi János ekkor felmutatta oklevelét 1288-ból, mely szerint Myhach comes Gergely és Keneer az István fiai Közép-Vincz negyed részét, melyet kir. adományból birnak, a Domokos fia Mátyusnak eladták. A vajda beigtatásukat erre elrendeli s kir. emberekül megnevezi Aron-Szentmiklósi Jakab, Máthei János, Weresegyházi Imre és Devecseri Lukács fia Jánost.
3701294–96-ban* Palatka ura Ivánka ispán fiai: János és Gergely emlittetnek, a kik és utódaik atyjuk neve után később Jankaffyaknak hivatnak. Gergely 1312-ben* emlittetik.
Fejér. Cod. VII. vol. II. 178. Urkundenbuch Siebenbürgens. 193. l.
Dl. 30598.
1331-ben* Gergely fia Ivánka s az ő fia Miklós és azon Ivánka fia János, 1342-ben* pedig fia Iwánka, a kinek a Móricziak egy az Ős pataka mellett levő erdőt engednek át.
Tört. Tár 1888. 81. l. és Dl. 26858.
Anj. Okmt. IV. 241.
Tamás erdélyi vajda 1338-ban Visegrádon* biztositó parancslevelet ad ki arra nézve, hogy István fiai: Ivánka, Jakab, Péter és Miklós a Csicsóvára védelme idején elkövetett kihágásaikért felelet alá nem fognak vonatni.
Czegei gr. Wass ltár.
1343-ban* azon 1294-ben emlitett Ivánka, vagy Janka fia János a Bongártiakkal a határrészben lévő Pajorerdő, más földek és rétek miatt perben állott, de kiegyezvén, Őst Bongárt felől meghatároltatta.*
Magy. Nemz. Múzeum és Dl. 31139.
1346-ban (Dl. 31139. Nemz. Múz. ltár) a Mikes-patakánál végződik a határa Ős és Móricz közt s ugyanott kezdődik az Ősi és Bongárti határ, nyugatra innen a Pajorerdőn keletre a Pajorerdő bérczéhez, innen keletre a Pajorbércz útjához s azon át egy ösvényen (Vagy mély árkon) a Németkútpataka felső részéhez s azon át a Szászföld felé, innen délre egy bérczre s innen leszáll Kisajhoz az „Ay”-on át Hidegkútpataka árkához s innen délre az „Or” hegyre, mely a Hidegkútpataka és Szénáspatak árka között van, huzódik. Az „Or”-tól délre a Zenaskútpatakához és ettől megint délre egy élre hág s ettől megint délre a Nagymalombérczre s itt végződik határa.
1345-ben* Ivánka és Apród János emlittetik.
Erd. Múz.
1359-ben* Ivánka fiai: János, Miklós és Tamás, kiknek ősi birtokuk e községen kivül Légen, Petelak, Palatka és Komlód.
Dl. 26861.
1371-ben* emlittetnek Ősi Apród János fia László és Ivánka fia János. Ez utóbbi 1380–82-ben és 1389-ben* is, mint kolozsmegyei iudex nobilium vagy főbiró, emlittetik.
M. N. Múz. ltára.
Nemz. Múz.
1394-ben* emlittetnek azon Ivánkafi János fiai Ivánka, Péter, László, Simon és György, és azon Enyedi Árpád János, a ki nem az ő családjukból, hanem Enyedről való volt és itteni részeit azon Ősi János fia János adományozta neki. 1394-ben* már csak fia László él, de itteni részeik helyett cserébe némely Hesdáti részeket kapnak. 1395-ben Ősi Ivánka fia János fia Péter mester* emlittetik.
M. N. Múz.
U. o.
Nem. Múz. ltár.
1405-ben* azon Ivánkafi János fiai közül élnek Péter, Simon. László és György.
Gr. Bethlen ltára.
1414–16-ban* Ivánka fia János fia Simon. 1419-ben* Jankafi (így!) fiai: Simon, László, György. 1420 körül* és 1428-ban* birtokosok 371Janka fiai György és László, továbbá Jankafi Simon fiai Osvát, János és István.*
Dl. 27001, 10159.
Dl. 26858.
DL. 28720.
Nemz. Múz. ltára.
Légenyben is birtokosok voltak Lónai Andrással együtt, kiktől a Wass-ok 300 szekér szénát vittek el, mely megért 600 frtot s e miatt perlekedtek.
1424-ben* Ivánka fia György; 1439-ben* Eosi Janka fia Osvát; 1441-ben* Eösi Osvát és György; 1454-ben* Eösi Janka fia Osvát és János; 1458-ban* Eösi Janka fia János emlittetnek.
Dl. 27290.
Dl. 27161.
Dl. 27303.
Bethlen ltár.
Dl. 27317.
1459-ben* Jankafi Simon fiai Osvát és János, és Jankafi László fia János.
Km. prot. e. 69.
1462-ben* Ősi Janka fiai Osvát, idősb és ifjabb János.
Dl. 27274.
1466-ban* Zsombori Székely László és Zsombori János némely ősi földeket elfoglaltak, a mi ellen Janka fiai id. és ifj. János és Osvát tiltakoztak.
Dl. 27326.
1468-ban* Mátyás király arra a hírre, hogy Ősi Jankafi Osvát és János a moldvai István vajda ellen ment hadseregből megszöktek, összes javaikat Gerendi Mihálynak adományozta oda, de mivel később testvérük Jankafi János a királynak bebizonyitotta, hogy nemcsak hogy meg nem szöktek, hanem a csatatéren lelték halálukat, a király elrendelte, hogy Gerendi Mihály az elesett Jankafiak összes javait ezen Jankafi Jánosnak adja vissza.
Magyar Nemz. Múz ltára.
1473-ban* Eössi Jankafy János emlittetik.
Hodor, Dob. Esm. 753. l.
Dl. 27528.
Dl. 27208.
1479-ben* Mátyás király Eösi mindkét Jankafy Simont és rokonait Jankafy Lőrinczet és Jánost czímeres nemességre emeli.
Hodor, Dob. Esm. 751. l.
1479-ben* Jankafi János a kenyérmezei csatában esett el, fia Máté még gyermek lévén, testvére Apolina, atyjuk egy nagy ládáját, melyben 1000 frt pénz s mintegy 800 frt árú ékszer és sok oklevél volt, tudta nélkül Hosszúaszóra vitte s haláláig magánál tartotta. Halála után leánya, Kata, czegei Was Balázsnéra szállt, ki nem akarja kiadni, panaszolja Jankafi Máté.
Dl. 30993.
1499-ben* Gyerőfi Andrásné, Krisztina néh. Jankafi Osvát leánya, atyjának itteni részéből köteles részét követeli Jankafi Lőrincz, Simon, Máté és Kristóftól.
Dl. 27392.
1505-ben* Krisztina Gyerőfi Andrásné, néh. Jankafi Osvát leánya, Jankafi Mátét hitbére kiadása felől nyugtatja.
Km. prot. O. 30.
3721509-ben* Ősi id. Jankafi János fiának Lőrincznek fia Lázár azon itteni részét, melyet atyjának testvére Jankafi Simon erdélyi kanonok néh. Jankafi Kristófnak és Máténak elzálogositott, azon Mátétól s Kristóf fiától Miklóstól magához váltani akarta, de azok azt megtagadták.
Dl. 27404.
1510-ben* néhai Jankafi Lőrincz fiai: Simon erdélyi kanonok, Ferencz és Lázár egy, másfelől pedig Ewsi Jankafi Máté s néh. testvérének Kristófnak özvegye, Anna. Koppáni Péterné és Miklós, azon Kristófnak fia, emlittetnek birtokosokul.
Dl. 30261 és 30346.
1519-ben* Jankafi Simon kanonok itteni részét előbb Jankafi Máténak adja oda haszonélvezetül, most azonban azt Máté kezéből kivévén, közelebb való atyjafiának Jankafi Ferencz papnak s Jankafi Lázárnak ajándékozza.
M. N. Múz.
1520-ban* Jankafi Miklós, Kidei Polyák Jakab nevü szolgájának egy jtelkét lakásul s két más jtelket (Szekernyés, Fodor) adományoz.
Km. prot. Magno 91.
1523-ban* Jankafi Lázár s testvére Ferencz pap, néh. Jankafi Fórisnak fiát Miklóst itteni része elidegenitésétől, azon Fóris leányát Zsófiát Csegődi Ferencznét és Wass Balázst pedig annak elfogadásától tiltják.
Km. prot. R. 56.
1523-ban* Jankafi Miklós s nővére Zsófia Czegedi Ferenczné azon itteni részt, melyet néh. Jankafi Máté Dobokai Tamásnak ajándékozott, annak özvegyétől közösen magukhoz váltják s az Jankafi Miklósnak jut osztályrészül.
Dl. 301287. és Km. prot. R. 58.
1530-ban* Jankafi Lázár, Miklós és Ferencz régeni plébános Őst magvukszakadása esetére Jankafi Lázár leányának Katalinnak s Annának s Jankafi Miklós leányának Magdolnának adományozzák oda királyi beleegyezéssel.
Km. Doboka I. 4.
1534-ben* Móriczi Székely Miklós minden Jankafi Lázár javaiban birt jogáról, annak részére lemond.
Km. prot. 1534: 13.
Km. Kolos I. 18.
Km. Doboka I. 7.
1534-ben* ősi Modra István emlittetik.
Erd. Múz. ltár.
1538-ban* Jankaffy Lázár leányai: Katalin Almády Bálintné és Anna. Ugyanekkor* ősi Jankaffy Miklós is birtokos.
Km. Doboka I. 7.
Gr. Bethlen ltár.
1553-ban* Jankaffy Miklós özvegye Ilona s fia János azon udvarházat, melyet néh. Jankaffy János elődei Polyák Gáspárnak és Boldizsárnak 373adományoztak s az özvegy magához váltott, most újra ugyanazoknak adományozzák.
Km. prot. Izabellae Reg. 38.
1555-ben* néh. Valkai Péter leánya Dorottya itteni atyai részét férjének Pujoni Medgyesi Máténak eladja.
Km. Doboka V. 10.
1568. és 69-ben* Eössy Jankaffy János emlittetik.
Gr. Bethlen ltár.
1570 körül* Jankaffy János fiai voltak; Péter, ki nőtelenül halt el és Miklós, kinek csak 2 leánya maradt.
Földváry ltár.
1575-ben* a Békés-párti Ősi Miklósnak hűtlensége miatt Báthory István fejedelem a fejét véteté.
Kővári. Erd. tört. IV. k. 28. l.
1579-ben* Báthory Kristóf bikali Vitéz Gábort, tordamegyei főispánt itteni részébe beigtatni rendeli, melyet Jankaffy Orsolya neje jogán bir.
Torma gyüjt.
1589-ben* Almády Gáspár fia Bálint tiltakozik az ellen, hogy atyja itteni részét néhány évvel ezelőtt néh. Jankaffy Orsolyának bikali Vitéz Gábornénak elidegenitette.
Km. prot. A. 23.
1590-ben* nemes az Eössy Balog család.
K.-monostori conv. Lib. Reg. Anni 1591. 6.
1597-ben* néh. Jankaffy Miklósnak Nagy Zsófiától való leányai: Katalin és Klára birnak itt.
Földváry ltár.
1609-ben* Szakmáry Balázs leánya Borbála itteni részét férjének Szabó Istvánnak veti zálogba.
Km. prot. F. 191.
1614-ben* Jankaffy Gáspár birja.
Gyf. Doboka fasc. 3. nr. 8.
1616-ban* Jankaffy Gáspár, mivel Básta idejében a haláltól őt neje Katonay Erzsébet mentette meg, ezért itteni részét neki adja.
Km. prot. V. 15.
1625-ben* Szilágyi Tamás, Jankfafy Gáspár és Vitéz György birják.
Gyf. Cent. K. 10.
1631-ben* Palotkai Irsay Jánosnak néh. Jankaffy Fóris fia Miklós leányától Margittól származó leányának Borbálának, néh. Gerdei Tamástól való gyermekei: Gerdei István, Miklós és Borbála tiltakoznak az ellen, hogy Szabó, másként Zalai Istvánné Szakmáry Borbála, (kinek atyja Szakmáry Balázs, anyja pedig Nagy Ilona, azon Jankaffy Fóris leányának Zsófiának leánya volt) az itteni Jankaffy Zsófia-féle részt férjének elzálogositotta.
Km. prot. II. 28.
1637-ben* birtokosai oltszemi Mikó György özvegye komlódi Petrichevich Horváth Klára és pánczélcsehi Vajda István.
Gyf. Cent. A. 16.
1640-ben* ősi Szilágy, máskép Kabay Tamás egyik birtokos.
Dobokamegyei jk. Orsz. levéltár.
3741651-ben* Horváth Judit, ősi Szilágyi Tamás özvegye s gyermekei Sámuel és Borbála óvást tesznek az ellen, hogy néhai atyjok (ki azt első neje Jankaffy Anna jogán birta,* de ettől gyermekei nem maradván, jogát is elvesztette e részhez) itteni részét kénytelenségből a fejedelemnek zálogositotta el, tehát annak eladományozásától tiltják, őt 1652-ben* épp ezen ozdi-szentpéteri udvarházához tartozó részt a fejedelem Báthory Zsófia herczegasszonynak adományozta.
Km. prot. IIIII. 36.
Nádudvary ltár.
25. L. Reg. 551.
1660-ban* Barcsay Ákos valószinüleg a Báthory Zsófia részét Sztojka Simonnak adja zálogba.
27. L. Reg. 323.
1662-ben* Apaffy Mihály ugyanazon részt Rhédey László grófnak s nejének Bánffy Ágnesnek adományozza.
U. o. 437.
1664-ben* birtokosai: bágyoni Csegezi Tamás és Vitéz Ferencz.
Gyf. Doboka fasc. 3. nr. 38.
1669-ben* Csegezi Tamás néh. Pánczélcsehi Vajda Istvánnak itteni részét, melyet ő tatárfogságból való kiszabadulása végett zálogba vetett, szászzsombori Kereszturi Istvánnak s nejének Pápay Annának adja cserébe.
E. F. L. III. 288. C.
1694-ben* birtokosai: Teleki Mihályné, a Vitéz, Sárközy, Fogarassy és a Nagy családok.
Gyf. Doboka fasc. 1. nr. 23, 24.
1695-ben* Sárközy, másként Miszti János itteni részét a nővérétől származó Fogarasi Nagy Gábornak eladta.
Erd. Tábla. Procur. P. Nagy VI. 97.
Bágyoni Csegezy család czímere.*
Siebm. Wb. IV. B. 12. Abth. 75. Taf.
1699-ben* birtokosai: Vitéz Ferencz árvái, Teleki Mihály özvegye Vér Judit és Széky László.
E. F. L. III. 249. C.
1699-ben* a fiskus a magvaszakadt Keresztury Istvánnak itteni részét elfoglalni akarta, de Széky László s Keresztury Mária, előbb Széky Sámuel, majd Baróczy János neje annak ellentmondtak.
E. F. L: III. 249. A.
1702-ben* birtokosai: Sárközy János, Zabolai György, Toroczkai Mátyás árvái, Gyenge Márton, özv. Fogarasi Bálintné, egy telkes nemes Zabolai János.
Erdélyi főkormányszéki levéltár.
1723-ban* az itteni birtokosok: Zabolai János, József, István és Ferencz, Fejérváry Mihály, Gyenge József, Fogarasi István, Gábor és Ferencz, gróf Teleki László özvegye, Barcsay Sándor, Szucsáky Muray Gergelyné, Kapy János özvegye Vitéz Klára vallják, hogy Vitéz Györgynek itteni részét mindig csak fiúág birta.
Km. Doboka V. 54.
3751744-ben* Mara Gergely és Vitéz Anna fia László, leánya Klára Szászczegői Balog Ferencné emlittetik.
Hodor. Függelék 97. l.
1755-ben* Fogarasi Gábor, Kölcsei Sára, Fogarasi István emlittetik.
Erdélyi Tábla.
1760-ban* itt birnak: Bándi József, ki fia Bándi Dánielnek Zabolai Erzsébettől, ki leánya Zabolai Györgynek Lőrincz Évától, ki leánya Lőrincz Istvánnak Sárközy Judittól, ki leánya Sárközy Istvánnak s testvére a magvaszakadt Sárközy Jánosnak. Fogarasi Nagy István (özvegye Borbély Borbála), ki fia Fogarasi Istvánnak, ki fia Fogarasi Nagy Gábornak, ki fia Fogarasi Nagy Dávidnak azon Sárközy Judittól. Fogarasi Nagy Zsigmond, ki fia Nagy Ferencznek, ki azon Fogarasi Nagy Gábor fia volt. Zabolai József, ki Zabolai György fia Lőrincz Évától, ki leánya Lőrincz Istvánnak. Gyenge József leánya Éva Köröspataki Székely Istvánné, kinek anyja (Évának!) azon Zabolai György leánya Judith volt.
Erdélyi Tábla. Procur. P. Nagy VI. 97.
1761-ben* Domokos Antal.
Századok 1882. 828.
1770-ben* összeírt birtokosai: Rákosdi Bara Gergely férji, Fogarasi Fogarasi, máskép Nagy Zsigmond apai, Domokos Mária özv. Horváth Mihályné özvegyi, Felsőszálláspataki Mara László apai és az armalista Bányay és Albisi, Eczken családok férji jogon.
Erd. főkorm.
1775-ben* itt lakó nemesek a Gyenge családbeliek.
Hodor, Dob. Esm. 756. l.
1786-ban* birtokosai: Mara László özvegyének van 17 jobbágya, Alsó Lászlónak 15 jobbágya, 1 zsellére, Fogarasi Nagy Zsigmondnak 13 jobbágya, 5 zsellére, br. Bánffy Máriának 11 jobbágya, 3 zsellére, gr. Teleki Ádámnak egy jobbágya, gr. Teleki Sámuelnek egy, gr. Teleki Józsefnek egy, Palatkai Imrének 7, özv. Horváth Andrásnénak 6, Weres Sándornak egy, Szilágyi Györgynek egy zsellére, Hener Istvánnak 2 jobbágya zálogjogon Fogarasiéktól.
Erd. főkormsz. ltár.
1809-ben* birtokosai: gr. Teleki sámuelnek van 1/6, gr. Teleki Józsefnének egy, gr. Teleki Károlynak 3, Balog Ferencznek 27, báró Domokos Rózának 5, Henter Farkasnak 2, gr. Kemény Farkasnak egy, br. Bálintit Györgynek egy, Somlyai Mártonnénak 7, Köpeczi Benjáminnénak 5, Makai Tamásnak egy, Veres Sándornak 6, Almádi Zsigmondnak 1/16, Váró Istvánnak 1/16, gr. Toldalagi Lászlónénak 1/16, Serbány Györgynek 1/8, Bándi Istvánnak 3, Mészáros Lőrincznek egy, Zabolai Mihálynak egy telke. Többi egy telkes nemesek: Szilágyi György, Fogarasi József, Szilágyi István, Fogarasi János, Szénási Miklós, Bándi 376Dániel, Gyenge Imre és Sándor, Szentjóbi József, Szilágyi József, Bán Ferencz, Szilágyi Zsigmond, Gyenge József, Barabás János, Végh Mihály, Szilágyi Mihály, Kis József, Fodor Elek, Gyenge László, Dénes János, Szilágyi László, Mészáros Sándor, Nagy Mihály, Bél János, Gyenge Ábel, Kecske Péter, Zabolai Sámuel, Békás Péter, Szakmári Dániel, Eczken Lajos és Bán János.
Erd. főkorm.
1816-ban* egyfelől Décsei János özvegye, más részt Veres Samu és Nagyváradi Veres Sándor utódai: Zsuzsa Fogarasi Elekné, Veres Erzsébet Szentistváni Gál Elekné közt a közös anyjuk Egri Anna Veres Zsigmondné halálával maradt özvegyi s Egri jogon birt itteni részeken megosztoznak.
Proclam.
1820-ban* birtokosai: br. Bálintit György özvegye, Mara Klára, br. Domokos József, gr. Teleki Pál és Sámuel, gr. Teleki József özvegye, Köpeczi Benjámin, Fogarasi Elek, Balogh Zsigmond, Hatfaludi Ferencz, Henter Farkas, Makai Samu és gr. Kemény Farkas.
Erd. kancz. ltár.
1825-ben* Csikszentmihályi Sándor Lászlóné Décsei Katalin, ki leánya Veres Máriának Décsei Jánostól, egyik birtokosa.
Proclam.
1837-ben* birtokosai: gr. Telekiné, br. Domokos, Balog, Bán, Bányai, Bándy, Horváth, Rácz, Mara utódok, Beel, Bojta, Bornemissza, Eczken, Gönczy, Keresztes, Kis, Koszta, Köpeczy, Krizbay, Makkay, Mészáros, Mikás, Sáfár, Szathmáry, Szénássy, Szentjobi, Szilágyi, Zabolay, Vég, Weér, Zsidó nemesek.
Hodor, Dob. Esm. 750. l.
1863-ban* Orbók Klára özv. Ambarisné, Szabó Zsigmond, Keresztesné Orbók Eliz, Sáfár Károly itteni 4 jtelek után, továbbá br. Diószegi Antal, özv. Borsné Madaras Borbála, br. Bálintit József, Zeyk József ifj., Bájó Zsuzsánna, Felszegi Ádám, gróf Haller Ferencz és Váró Ferencz részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 72–161. l.
1866-ban* az itt összeírt 196 füsből 64 nemesi füst volt. Nemesi jogú birtokosai voltak: gr. Haller Ferencz (Bécsből), gr. Bethlen Pál (Mező-Madarasról), gr. Teleki Samu és Sándor, Kulcsár József, Balog Efraim, György és József, Végh Gergely, Ferencz István, Dániel és Sándor ifj. s id., Eszken János és Sándor, Gyenge Mihály, 2 Sándor, István id., József, István, 2 György, János és Dániel, Fodor József és Mihály, Szilágyi 2 János, György, Mihály és Márton, Mészáros Sándor ifj. s id., Pálffy István, Mihály és József, Baróthi József, Gencsi János ifj. s id., Sándor és Mihály, Szász Elek és József, Makay 377György és István, Bornemissza József, Szathmáry György, János és Sándor, Bán Sándor, Bincsár János és György, Kis Péter és Sándor, Simon János, Nagy Dániel, Szalma István, Dévai Fóris Ferencz, Szénási Sándor és József, Fogarasi Sándor, Dániel és Zsigmond, Szikszay Sándor, Szentjóbi István, Mikle Mihály, Barabás Dániel, Benedek Mihály, Albert Dániel, Barta János, Sáfár Károly, Szilasi Sándor és Catineari Ábrahám. Censusjogú birtokosai közül a legtöbb adófizető Petelei Antal volt, a falunak kétharmad részét gr. Haller birja 1868-ban.*
Erd. főkormsz. ltár.
Hodor, Függelék 22. l.
Jelenlegi birtokosai (1898): Lázár Árpád és János 1026 h. Vétel gr. Haller Ferencztől. Lekencze község erk. test. 355 h. Vétel Korbuly Bogdántól. Petelei Antal özvegye öröklés. Muzsnai Károlyné Petelei Anna örökösei, Gönczi Mihály és Gyenge Lajos.
Egykor népes magyar és szászlakta község. Lakosságát a Básta hajdui pusztitották ki 1601–3 közt.
Jelenlegi magyar lakossága a hagyomány szerint székelyföldről származott. Az oláhság a mult század első felében, főleg 1712 után kezd megtelepedni. Szász lakosai régen kipusztultak.
Földmiveléssel és baromtenyésztéssel foglalkoznak s lakosai közül a magyarok fejtenek ki nagyobb szorgalmat, földjük kevesebb, mint a románoknak, de azért jobb létben vannak.
Köznépe babonás, hisznek az ördögben s az ördög-idézésben, hiszik, hogy egyes halottak lekle tüzes nyelv alakjában haza jár. Szerintök vannak erdei vadleányok, prikulicsok s erősen hiszik, hogy ráolvasás által egyes betegséget meg lehet gyógyitani és azt, hogy a támaszból tejet lehet fejni s a tehenektől az ahhoz értő el tudja venni és vissza tudja szerezni.
Házaikat s gazdasági épületeiket jobbára fából, paticsból (kertelés megtapasztva) és földből épitik. A magyarlakta házak itt is tisztaság, csin, izlés tekintetében különböznek az oláhokétól. Feketére festett butorok, székek, deszka-kanapékkal vannak ellátva, magasra vetett ágyak mint a szászoknál, de ezekétől abban különbözik, hogy a sok czifra takarót nem alkalmazzák.
1848 szeptember 21-én itt két, 30 mázsa lőporral terhelt szekeret tartóztatott le Felszegi Károly szolgabiró, melyet Kolozsvárról az Urbán tábora számára igyekeztek szállitani Beszterczére.*
K. Papp Miklós, Tört. Lapok 1876. évf. 1243. l.
1848 őszén* a felbujtogatott és lázadt oláhság e községet megrohanván, 378kirabolták s közülök többeket fogságra hurczoltak, így Szabó Zsigmondot meztelen lábbal hurczolták táborról táborra. Ambaris Ferencz birtokost kegyetlen módon meggyilkolták. Szalma János ev. ref. pap, a sajói káptalan jegyzője s 8 gyermek apja* hivei segélyével az őszi zavarokat átélve, 1848 deczember haváig ki tudta kerülni szomorú sorsát. Ekkor az oláhok a papi lakra törvén, a papnak kerti aszalójában sarlóval vágták le fejét, hol több nap mulva akadtak reá. 1849-ben nagyobbik fiát az oláhok a muszkákkal elfogatták, a ki a kapott bántalmak következtében sebeibe csakhamar belehalt.”
Hodor, Függelék 98. l.
Hodor, Függelék 110. l.
Római kath. egyházközség hajdan. Plébánusa Miklós 1332–37 közt* fizetett pápai tizedbe 2 garast. Másodizben* 2 garast, ismét* 4 garast. Jelenleg 39 róm. kath. lélekből álló lakossága az apanagyfalusi leányegyházközsége.
Mon. Vat. pápai tizedlajstr. 112.
U. o. 120.
U. o. 139.
A XVII-ik században* Aess = Ős parochialis egyházközség, van egy szőlője a régi vagy nagy hegyben (Alten Berg), rétje és szántója, egy czinkelyhe Magyar Mártonnál. Egy kelyhet 1640-ben vettek, van asztalteritője, szántója. És ekkor Weber György egyháztag emlittetik.
Consign. etc. In. Capt. N. Sajoiens.
Esketésért egy cseber bort adnak. A rector a nagyobbak temetéseért kap 16 denárt, 2 kenyeret, a kisebbekért 8 denárt s 1 kenyeret. Ev. ref. egyháza a XVIII. század elején alakulhatott meg az ide telepedett nemesség buzgólkodása folytán. 1749-ben már volt papja.*
1890. Ev. ref. Névk. 33. l.
Régi, romokban levő templomának anyagából 1784-ben kezdettek újat épiteni felsőszálláspataki Móra (Mara) Lőrincz gondnok és Vargyasi Daniel Kata áldozatkészségéből. A Hora-világ miatt épitése abban maradt s így 1794-ben végezték be s szentelték fel.
A Mara családnak itten sírboltja volt, melybe szászczegői Balog Ferencz 1817-ben és neje Mara Klára szülői mellett pihennek.*
Hodor, Függelék 98. l.
Fekvősége 1890-ben* 53 hold 1253 öl tagositva, van kepetörlesztési alapja.
Ev. ref. Névk.
1863-ban* dézmakárpótlást utaltak ki 1888-ban pap-tanitói állomást szerveztek Füzkuttal kapcsolatosan.
Urb. Wes. 208.
Urasztali készletei: egy aranyozott ezüst pohár, felirata: „Vitéz Mária Isten dicsőségére csináltatta 1718.” Ezüst tányéron: „Főhadnagy Mara László vette 1786 és T. J. 1706.” Egy más ezüst tányér: „Vitéz Mária csináltatta az ősi ekklezsia számára Anno 1721.” Egy óntányér felirata: „m. M. O. E. M. 1624.” Egy ónkannán: „Kölcsei Sára Anno 3791712.” Keresztelő kancsója 1757-ből való. Asztalteritőn „Isten dicsőségére adta A. B. Dániel.” Egy más teritőn: „Isten dicsőségére adta 1882 Gyenge Mária” és egy abrosz ugyanezen irattal „Gyönge József a Krisztináé 1883.”
1898-ban* 397 lélekkel, egyházközségében 5.
Ev. ref. Névk. 125. l.
Lelkészek: Fogarasi András 1749-ben. Benedek Menyhárt 1750. Benedek Sámuel dékán 1784.* Benedek József 1791. Fonyi László 1794. Szalma János 1848-ig. Köblös István 1850–1854-ig. Albert Dani 1888-ig. Füzkuti, sz.-ujősi lelkész-tanitó 1888 óta Imre István.*
Hodor, Függelék 110. l.
Ev. ref. Névk. 1890.
Iskolája 1630 körül fennállott. 1797-ben szervezik a tanitói áldomás újra. Állami iskolája a felekezeti megszünésével 1894-ben* engedélyeztetett 1895-ben nyilt meg a volt ev. ref. iskola helyiségében.*
Vall. közokt. 22351. sz.
Kádár, Nev. Okt. Tört. 506. l.
Gör. kath. egyházközség a múlt században alakult. Fából épült, de elpusztult temploma helyett 1897-ben épitettek újat a Cseresznyés-hegy lejtőjén, a szent őrangyalok tiszteletére van felszentelve. Anyakönyvet 1825 óta vezetnek. Iskolája 1850-es évek elején állittatott fel. Lelkésze Papiu Lázár.
Éghajlata mérsékelt és egészséges, az északi szélnek van inkább kitéve, a többi részen hegyek által védve.
1721-ben* két fordulóra osztott határa délnek, nyugatnak és keletnek fekszik, földje barnás és termékeny, részben félig fekete-sárga és féltermésü. A trágyázatlan részt kétszer szokták szántani, őszi búzát tisztán termesztik és rozszsal vegyesen is vetnek, szénája meglehetős jó, van tüzelésre való fás erdeje. Vásárba és őrölni Szamosujvárra és Beszterczére járnak, melyektől 3 mértföldnyire fekszik. Van itt 52 ökör, 35 tehén, 15 bornyu, 5 ló, 105 juh, 45 sertés. Szántója 262 köbölnyi. Elvetettek 64 köb. őszi, 25 köb. tavaszi gabonát s termett 307 köböl búza, rozs, 220 kal. árpa, zab, 45 kal. kender, 13 véka szemes tengeri, rétje 148 szekérnyi, szőlője 4 kapásra vagy 20 vederre való. Pálinkafőző üstök jövedelme 12 frt. 1821-ben* határa I. osztályú.
Erd. főkormsz. ltár.
Cziráki, Urb. oszt.
1837-ben* sok tava van, szántója jó fekvésü, legelője zsíros, de kevés, van szálas erdeje.
Hodor, Dob. Esm. 751. l.
Jelenleg határa kevésbé termő s főleg a tagositás óta egészen megromlott, szép búzavetést alig lehet látni. A szokott terményeken kivül az újabb idő óta kezdenek mesterséges takarmányt is termeszteni. Vegyes fajú állatokat tartanak. Gyümölcse jobbára szilva és cseresznye.
380A község alsó végén ezelőtt 50–60 évvel tó volt, melynek vize malmot hajtott. Ide vetették be hagyomány szerint a szász templom kincseit, harangjait, mert a templom e tó felett levő magaslaton volt épitve. A tó helyén jelenleg lakóházak, gyümölcsös kertek vannak. Csorgója a Buna. Patakjai: Cseresznyés, Nyiszta, Csurgó- és Gáborpatak. Ezen négy kis patak egyesüléséből keletkező patak a községet a közepén alól két részre osztja.
Jelenleg körjegyzői székhely.
Van kovács, ács, asztalos, ablakos, fazekas, szőcs, szabó, czipész iparosa. Egy pár szatócsüzlete. Iparosai munkáikkal a vásárokat is felkeresik.
Határhelyek: 1343-ban* Miskepataka, Pajorerdő, Pajorerdőbércz, hegy. Pajorbérczút, Németkutpataka, Szász (Zaz) föld. Kisaj, völgy. Hidegkút pataka, Or, kis hegy. Szénáskút pataka, Él (Eel), hegy éle. Malombércz.
Magy. Nemz. Múz. és Dl. 31139.
1462-ben* Malomhegy, Straczfölde, hely. Rozvapataka, patak.
Dl. 28992.
1478-ban* Németerdő, erdő.
Dl. 27208.
1640-ben* Paizsdomb alatt, szántó.
Dobokamegye jkve. Orsz. ltár.
1864-ben* Román, jó forrásu kút. (Szakadásos hely romjai alatt.* Innen vette Ees nevét!) Gábor pataka, egykor Kapi Gábor család birtoka. Nagykörtvélyes, egykor gyümölcsös, most szántó. Isztánk erdős hely. Zsombori oldal, verőfény. Paisdomb, hegyes domb. Tómeg, egykor völgy, tó, jelenleg kaszáló és rétek. Póka bércz, bérczes szántó. Halmok, emelkedett helyek. Kiskörtvélyes, egykor gyümölcsös, jelenleg szántó. Cseresznyés, verőfényes hely, egykor cseresznyetermő. Rosztos, délnek fekvő hely, Utok között, szántó. Bongárdi gödrök, Bongárd községe felőli szántók. Szilágyi rét, hajdan Szilágyi család sajátja. Brányistya, szántóföld. Ökörpataka, egykor marhalegelő, most szántó. Malom oldal. Barbanosza, hajdan malom feletti terméketlen, részben erdős hely. 1898-ban Csaló, csak kedvező időjárás alkalmával termő. Sztanka. Buduloj. Balta.
Pesty Frigyes gyüjt.
Egy szakadásos helyen egy hatalmas mammuth-fogat találtak.
Lakossága: 1700-ban* 17 jobbágy lakosa van, kik ugyanennyi házban laknak.
Erd. főkormsz. ltár.
1721-ben* 7 jobbágy, 14 zsellér, 3 kóborló, 5 nemes és egy udvari szolga lakosa van, kik a kóborlók kivételével 25 házastelken laknak, el van pusztulva 3 ház.
U. o.
3811750-ben* van 10 szabados 5 telken 10 házban, 46 jobbágy 41 telken 42 házban, 21 zsellér 18 telken 20 házban, 7 zsellér 7 házban, 12 kóborló s 5 ily özvegy lakosa.
Erd. főkormsz. ltár.
1831-ben* 730 ev. ref. és gör. kath. lakossal.
Cons. statist. topogr. 173. l.
1837-ben* lelkek száma 666, ezekből nemes 105, a házak száma 142.
Hodor. Dobokam. Esm. 751. l.
1854-ben* 905 lakosa volt.
Hodor. Függelék 98. l.
1857-ben* 966 lakosból: 11 róm. kath., 29 örm.-kath., 534 gör. kath., 388 evang. helv., 4 zsidó. Házak száma 183.
Orsz. ism. tábla 27. l.
1866-ban lakossága 819, ebből róm. kath. 18, gör. kath. 487, helvét hitü 293, unitárius 4, zsidó 17.
1891-ben lakossága 881, melyből 39 róm. kath., 495 gör. kath., 329 ev. ref. egy lutheranus, 15 izraelita és 2 két más keresztény felekezethez tartozó.
Adója: 1721-ben* 260 frt. 1898-ban 2633 frt 57 kr.
Erd. főkormsz. ltár.
