Sajó-Magyaros.
23Sajó-Magyaros.
Nevének változatai: 1332–37 közt* Monorous. 1358-ban* Monyorws. 1383-ban* Monyoros. 1597-ben* Mogyoros. 1615-ben* Mogioros. 1621-ben* Magyaros. 1830-ban* Magyaros, németül Ungres, oláhul Magyeresu.
Mon. Vat. pápai tizedlajstrom 100.
Teleki ltár 3924.
Dl. 27282.
Km. Dob. F. 1. 13.
Tatrossy cs. ltára.
Cons. Invent. Bonor. Ecc. Parth. Scholeque in Capitolo Nagy-Saioensis.
Cons. statist. topograph 111. l.
Magyaros nevét hajdani magyar lakosai után* és nem az itt volt mogyorós erdejéről vette. Sajó előnevét 1857 éven innen kapta, mert ez időn elől mindenütt előnév nélkül fordul elő.
Hodor. Dobokam. Esm. 796. l.
Kisebb magaslaton fekszik, lapályos téren, a Beszterczére vezető állami útban a Sajó jobbpartján, a felette északról emelkedő várhegy aljában. A vármegye székhelye Deéstől 48·5 kilométernyire a bethleni járásban.
Kentelke urai a szász eredetű Radnaiak voltak. Radnai Brendolin fia Hencz ispán budai várnagy 1279 óta* birván Kentelkét, Mogyorós bizonyosan annak határából alakúit később, mert 1300 körül* sem találjuk említve, midőn talán ama Hencz fia Radnai Miklós Kentelkét elhalt bátyja Benes árváinak osztály szerint átengedte, pedig utóbb Mogyorós ezen Benes fia Miklós birtokának mondatik, a ki Gombási Domokosnak vetette zálogba 1358-ban.* De e Miklóstól Mogyoróst a Kachich nemzetségbeli* Széchenyiek őse: Tamás erdélyi vajda fia Kónya és a kétségtelenül ugyanezen nemzetségben s a későbbi Harinnai Farkas család ősei: Farkas fia Péter, fiai: István, Farkas és Tamás vették el. Jogczimük úgy látszik a legerősebb, t. i. királyi adomány volt, mert Benes fia Miklós az ellenük emiatt indított perben királyi adománylevelekkel bizonyitgatta tulajdonjogát. A biró erdélyi vajda 1355-ben* el is rendelte visszaigtatását, de minden eredmény nélkül s Mogyorós ezentúl is a Harinnai Farkas család birtokában maradt s birták a Szeszármai Harinnay Farkas család tagjai és pedig 1383-ban* Farkas fia Miklós.
Fejér Cod. V. vol. II. 547. l.
Dl. 30574.
Teleki ltár 3924.
Dl. 30294. s. gr. Teleki ltár 7160. sz.
Gr. Teleki ltár.
Dl. 27282.
1456-ban* V. László király Magyarost Harinnay Farkas Jánostól hűtlenség czimén elkobozván, azt Farkas Tamás fiának János és Miklósnak adományozta.*
Századok 1887. VIII. 80.
1465-ben Monyorost (Dl. 30855.) mint akkor nevezték, de tisztán ki nem vehető, hogy Sajó-Magyaros-e vagy pedig Nagy-Iklód határában feküdt s akkor lakott helyet érthetjük alatt, Somkereki Erdélyi István birta, kit Mátyás király a nevezett évben vesztegetéseiért a püspöki szék elé tett s őt a püspök megidézvén, az egyházból kirekesztette, excommunicalta s ezen ítéletet kihirdették a monyorosi plébániában is.
241485-ben* Farkas Tamás e birtokában kir. beleegyezéssel magtalansága esetére örökösévé Héderfáy Mihályt tette s birták ugyan ők, mint Szeszármát 1498-ban is.
Dl. 30911.
1502-ben* Farkas Tamás fia János magvaszakadása esetére e birtokra nézve sógorát Bikli Jánost teszi örökösévé.
Km. prot. Michael 94.
1536-ban* Szentkirályi Tamási Bernátot Magyaros birtokában János király megerősíti.
Km. Kolos H. 39.
1537-ben* Szentkirályi Tamási Bernát s néh. Tamási Ferencz fiai Lajos és János Magyarost Majláth István erdélyi vajdának s nejének Nádasdy Annának eladták.
Km. Doboka T. 2. 54.
1539-ben* Majlád István Magyarost, melyet néh. Harinnay Farkas Miklós fia János, fia Farkas hűtlensége miatt János király eladományozott s végül Majlád kezére került, azt most azon Farkas Farkasnak s összes rokonságának visszaadja. E rokonok a következők: azon Farkas nővérei Zsófia Petki Bálintné, Magdolna néhai Erdélyi Ferenczné és Katalin; néh. Bánffy Lászlónak Ilonától néh. Farkas Tamás (azon Farkas Miklós testvére) leányától származó gyermekei: Miklós, Bernát, László és Magdolna Keserű Mihályné. Bogáti Istvánnak Fruzsinától azon néh. Farkas Miklós leányától eredő gyermekei: János, Miklós, Imre és Margit Barlabássy Lénárdné, Bikly Jánosnak azon Farkas Tamás leányától Margittól származó leányai Katalin özv. Lázár Ferenczné, Erzsébet Földvári Jánosné, Margit Suki Jánosné, Borbála Kornis Miklósné és Fruzsina Mikola Lászlóné.
Km. Albensis. F. 13. és Gyf. kápt. div. Cott. I. fasc. 5. nr. 46.
1555-ben* Magyarosi Ficsor Mátyás idevaló birtokos.
Torma gyüjt.
1560-ban* birtokosa Farkas Farkas.
Gr. Bethlen ltár.
1588-ban* Harinnai Farkas Miklós.
Km. Kolos V. 4.
1597-ben* Báthory Zsigmond Harinnai Farkas Miklóst, e birtokban megerősíti.
Km. Doboka F. 1, 13.
1615-ben* egyik birtokosa Monostorszegi Kun István.
Tatrossy cs. ltára.
1615-ben* Harinnai Krisztinának jutott osztályrészül, midőn anyja Suki Kata és testvére Torma Györgynével és leánya Harinnai Zsuzsánnával s unokája Farkas Katával megosztoztak Harinán és többi birtokokon. Ekkori jobbágycsaládok: Nagy, Golcsok, Leuter, Schuller, Kis, Varga, Kötélverő, Fazakas, Henningh, Inkler, 10 ház 23 jobbágygyal és 8 puszta házhely, melyek a Nagy, Deák, Incsel, Lukács, Kis, Gerlahi, 25Koszta és Dondor jobbágycsaládoké. Zsellérek: 12 népes ház 24 zsellérrel és 7 puszta zsellér házhely: Fodor, Lénárd, Felkér, Parlagi, Hanik zsellércsaládoké volt.
Erd. Tábla. Proc. szolga Joh. és Nic. 124.
1694-ben* birtokosai a Macskásy és Torma családok. Torma Györgyné Huszár Borbála, leánya Huszár Margit Macskásy Boldizsárné, fiai Macskásy Ferencz, Zsigmond, László és Gáspár.
Gyf. Doboka fasc. 1. nr. 23, 24.
1701-ben* Torma Éva Faczolt Jánosné részét Macskásy Lászlónak s nejének Teleki Erzsébetnek veti zálogba, ki utóbb Jósika István neje lőn.
Erd. Tábla Procur Raff. V. 21.
1733-ban* Macskásy Krisztina férje gr. Bethlen István.
U. o.
1770-ben* itteni armalista Kissolymosi Kereső László kaczkói lakos férji jogon birtokos.
Erd. főkormsz. ltár.
1786-ban* birtokosai: gr. Bethlen Juliannának van 44 jobbágya, 6 zsellére, br. Pekri Imre özvegyének 1 jobbágya, 3 zsellére, Kereső László özvegyének 7 jobbágya, 13 zsellére, Jábróczky Mihály özvegyének 10 jobbágya, 9 zsellére, br. Domokos Antalnénak 11 jobbágya, Torma Katalinnak 2 jobbágya, Jábróczky Jánosnak 2 jobbágya, Bocskor Eleknek 4 jobbágya, 3 zsellére, Balogh Ferencznek 1 jobbágya, Torma Mihálynak 1 zsellére, Tóháti Artemiziusnak 1 jobbágya, 1 zsellére.
U. o.
1809-ben* birtokosai: gr. Teleki Mihálynak volt 20, Gál Jánosnénak 30, br. Domokos Antalnak 6, Kozma Ferencznek 4, Balogh Istvánnak 11, Gál Jánosnak 6, Jábróczky Jozefának 4, Bocskor Eleknének 9, Torma Katalinnak 3/10, Fráter Antalnénak 1, Szeredai Teréznek 1/20, Szentgerliczei Mihálynak 2 telke.
U. o.
1820-ban* birtokosai: Gál János özvegye, gr. Teleki Mihály, Bocskor Elek özvegye, Balog István, Kozma Ferencz özvegye, br. Josinczi Mihály, Décsei László, br. Veisz Ferencz, br. Josinczi Mihály özvegye, br. Josinczi József, Domokos József, Gál János, Felszegi Péter és Szentgerliczei Mihály.
Erd. kanczellária ltára.
1837-ben* birtokosai: br. Josinczy, Bodoni, Balog, Gálné, Bocskorné, Szentgerliczey nemesek.
Hodor. Dobokam. Esm. 796. lap.
1863-ban* Bocskor Sándor, gr. Teleki István, gr. Bethlen Lajos, báró Toroczkai József, gr. Teleki Róza és Lujza, Tarcza Eszter, br. Miske Imre, Balog Károlyné, Kozma Mária és Kende Krisztina részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 79–177. l.
1866-ban* az itt összeírt 161 füst közül 8 nemesi füst volt.26Nemesi jogú birtokosai voltak: Tarcza György, Tarczai István, Risztrai Károly, Köpeczi Károly, Bősz János, Eperjesi Gábor (Köbölkútról) és 1 Pap, 3 Szőcs családbeli.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi (1898) birtokosai: a besenyői ágost. evang. egyház Balog Károly-féle, vásár útján; Amirás Kajetán, Eperjessy-féle birtok, vásárlás.
Mint láttuk, egykori lakói magyarok és szászok voltak, kik a hazánkat dúló háborúk folytán megapadtak s helyökbe nagy számmal oláhok húzódtak, kik a községnek legnagyobb részét lakják. Szorgalmas földmivelők s állattenyésztők. Főtáplálékuk a málé- és búzakenyér, de ünnepek alkalmával még a legszegényebbek is sütnek kalácsot. Öltözetük nyáron fehér vászonruha, télen szürke és fehér darócz. A szászok szintén igy ruházkodnak, a nők azonban régi szász viseletüket mai napig fenntartották. Az evang. lutheránusok minden év augusztus első vasárnapján, a templomszentelés évfordulóján a „Kirmeszt” vagy a szentelés ünnepét megtartják, mely ünnepen az oláhok is részt vesznek a környék lakosságával együtt s templomozás után az egész napot táncczal s másféle mulatságokkal ünneplik meg.
Házaikat s gazdasági épületeiket fából építik zsindelytetővel; a szászokéi különösen tiszták és jó berendezésüek.
E község hajdani története a cserhalmi ütközettel s a Szent László-féle emlékekkel van összefüggésben.
Nagyajtai Kovács István a Kerlésről irott s ott emlitett tanulmányában maga is tud egyet-mást ilyen Szent-László emlékekből. Tanulmányából tudjuk, hogy itt Sajó-Magyaros mellett egy hegyet, melyen egykor vár állott, ma is Szent-László király várának nevez a nép, köveit házak építésére használták, jelenleg körárkának nyomai még láthatók; a hegyet magát Szent-László hegyének hívják, a hegy hátulsó oldalát Szent-László hegye oldalának, egy kutat pedig, mely a hegy erdőrészén fakad, Szent-László kútja néven ismeri a magyarosi ember. Ettől észak felé, hetven lépésnyi távolságban, egy földbomborulaton Szent-László kápolnája állott, gör. keleti klastrommal, a mely sok időn át bucsújáró helyül szolgált; midőn azonban Mária Terézia kérésére XIV-ik Benedek és XIV-ik Kelemen pápák 1755 és 1771-ben több ünnepet eltöröltek, a Szent-László tiszteletére a XII-ik században rendelt, június 17 és július 19-iki ünnepek is megszűntek. Szt-László kápolnája s a mellette levő gör. keleti szerzet romba dőlt, úgy hogy a 60-as években már csak alapfalainak némi maradványa volt látható.
Állitólag e kápolnában deszkalapra festve Szent-László legendájának jelenete függött, mely a kápolnából a magyarosi oláh templomba 27jutott, minthogy Magyaroson nincs magyar templom. A kép innen eltűnt; azt mondjak, a kerlési oláh templomba vitetett. Az azonban melyet ott Kovács látott: S. Ladislai Ungarum (!) Regis et Thaumaturgi 1070. Chyrieleison felirattal, újabb származású készítmény.
Az Amirás Kajetán szőlőjében egy sírdomb alakú helyet a nép „Gropa Lukiénak nevez, hová állitólag egy óriás lenne eltemetve, kit a cserhalmi ütközet alkalmával hoztak ide.
Szent László várhegy.
1848 őszén* e község papjai hazafias szelleműek voltak, s.-szt-andrási Fejérvári Károlyt hasonnevű növendék fiával idevaló Pap Zachariás unitus és Veszter Samu ágostai lelkész segélyével rejtegették, hol az erdőben hetekig tartózkodtak, a szomjuság gyötrelmét falevelekről gyűjtött harmattal enyhítették. Midőn 1849-ben Urbán Riczkó vezérlete alatt volt mieinket Szeretfalvánál meglepte febr. 18-án, hol Riczkó meg is sebesült, többeket elfogtak s a szétszakittatott sereg Sajó-Magyaros felé vette útját s itt az üldöző gr. Baudissin főhadnagy huszáraink kardja alatt vérzett el. Sajó-Magyaros és Árokalja községek lakói a falun keresztül húzódó honvédeket karókkal, vasvillákkal támadták meg s az elfogottakat Urbánhoz hurczolták.*
Hodor. Dobokam. Esm. függ. 112. l.
Kádár J. Szolnok-Dobom. tört. 1848–49-ben 171. l.
Az itt lakó Szentgerliczey nagybirtokos családot a rablás s a beszterczei 281848–49-beli hatósági eljárások oda juttatták, hogy mint napszámos felébe bérelt s úri nejével mivelt és kapált föld termékeivel tengette életét.*
Hodor. Függelék. 112. l.
Róm. kath. egyházának plébánosa Péter 1332–37 közt* fizetett a pápának tízedbe 1 garast és 12 denárt.
Mon. Vat. pápai tizedlajstrom 100.
1622-ben* van az ágost. egyháznak egy ezüst kelyhe, oltár- és szószéktakarója, ostyasütője, több rétje és szőlője, szántója. A pap részére földeket szántanak s vetnek be, kapja mindenből a kis dézmát vagy tizedet s évenként egyszer híveit megvendégelni tartozik. Az új pár bevezetéseért 12 denárt és egy kalácsot, esketésért adnak egy veder bort; keresztelés díja 3 denár, a szegényektől 2 denár, a kihirdetésért 2 denár, a nagyok temetéseért 28, a kisebbekért 6 denár s egy kenyér, melynek harmada a rektoré. A rektor fizetése 5 véka rozs és egy kenyér s a papnak adott kalácsnak harmada, a nagyok temetésétől 9 denárt s egy kenyeret, a kisebbektől 1 1/2 denárt s fél kenyeret.
Nagysajói káptalan hiv. összeírás Consign. Capt. Nagy-Sajoiens.
Jelenleg az ágostai evangelikus egyháznak van két harangja, a kisebbik felírás nélkül, a nagyobbikon németül van felírva, hogy Kolozsvárit Andrásowszky Efraim öntötte, a másik felén: „Kommt her zu mir spr. Gott. Den 15 Aug. 1863 im Brande geschmolzen, den 15 Juli 1867 neu gegossen. G. Klein Pfr. F. Reichsner Cur. F. Felker Richt. G. Schlecht. F. Grosz Rirch. D. Löv.”
Kőtemploma ezelőtt 400 évvel épült, de mint láttuk, 1863-ban leégett, jobbára az egész községgel együtt. Papjai közül Klein György és a jelenlegi Richter Rudolfot említhetjük meg.
Iskoláját 1621-ben* találjuk feljegyezve. De úgy látszik, elhanyagolták benne a tanitást. 1787-ben rendelik el, hogy formális iskoláról gondoskodjanak. Az ev. ref. és luth. közösen tartottak fenn iskolát.*
Cons. Nagysajoiens.
Lásd Kádár J. Nevelés és okt. tört. 4431. l.
Ev. ref. egyháza a beszterczeinek fiókja volt. 1898-ban* 21 lélekkel Szász-Czegő fiók-egyházközsége.
Ev. ref. Névk. 125. l.
1830-ban* a románok a gör. kath. egyház hivei, templomuk fa; e templom külső oldalán 1837-ben* Szent-László képe függött, a mint a kun vezért megöli, mely ide Kerlésről került, az elpusztult cserhalmi kápolnából. (Ez adat téves, mert ez a kép az itteni volt gör. keleti kaluger zárdából került, hová Szt-László napján búcsúra jártak a hívek s a zárda elpusztulása után tették ide, de hogy hová lett, nem tudják.)
Cons. statist. topogr. 112. l.
Hodor. Dobokam. Esm. 697. l.
291883 körül építették újra templomát kőből, toronynyal s Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték föl 1896-ban. Harangjai 1880–81-beli kolozsvári öntésüek; „Kupcea Juon pap és Sigmireán Dumitru curator és Juon Buta fetu” felirattal van az egyik ellátva.
Papjai, régebben esperesek:* Pap Zachariás, Kupsa János s a jelenlegi Moldován Tivadar.
Hodor. Dobokam. Esm. 296. l.
Iskoláját 1850 óta tartja fenn.
Az izraeliták imaháza 1830-ban már fennállott.*
Cons. statist. topogr. 112. l.
E községben állami iskolát ez és a sajó-keresztúri tankötelesek részére 1895-ben állitották fel az ev. ref. egyháztól kibérelt telken.
Éghajlata mérsékelt és egészséges, jégverés ritkán bántja.
1721-ben* határa két fordulós, nagy része sík téren fekszik, őszi gabonavetésre alkalmas, évenként trágyázást kíván, hat ökörrel kétszer szokták szántani, búzát, rozsot vegyesen vetik; szénája meglehetős jóságu, bora jó. Határának térbeli részét a Sajó gyakran elönti; épületes tűzre való fás erdeje elegendő, őrölnek helyben, piaczuk egy mértföldre fekvő Besztercze. Mívelés alatt álló szántója 150, terméketlen 45 köbölnyi. Elvetettek 34 köb. ősz-, 16 köb. tavaszgabonát s termett 215 kal. búza, rozs, 79 kal. árpa, zab, 44 kal. kender s szemül 8 1/2 véka törökbúzájuk; rétje 63 szekérnyi, szőlője 23 kapásra való, melyből 130 veder bort szüretelt. Van itt 27 ökör, 15 tehén, 10 borjú, 3 ló, 30 juh, 3 méhkas, 30 sertés.
Erd. főkormsz. ltár.
1821-ben* határa első osztályú.
Cziráki urb. oszt.
1778-ban sóskútja emlittetik.
1837-ben* sima határa mindenféle gabonát gazdagon terem, legelői zsírosak, számos sóserekkel, marhatenyésztésre kiválólag jók; hegyeit szálas erdők borítják. Van szőlője. Szorgalmas és tehetős szász és oláh nép lakja.
Hodor. Dobokam. Esm. 796. l.
Jelenleg határának földje termékeny; terményei: a törökbúza, búza, zab és bükköny; állatai többnyire hazai fajta tehén, kevés ökör és juh. Gyümölcsei: az alma, körtve, szilva, meggy, szőlője kitűnő bort ad.
Itatója a Sajó és forrásai a többek közt a Lázár, Falukútja és Csorgó.
1750. éven elkezdve, kis megszakítással, itt állandólag még 1837-ben is* lovaskatonaság tanyászott s tisztje, a százados, a közpénztár által épített lakásban szállásolt.
U. o. 696. l.
301864-ben* tették ide át Bilakról a járásbíróságot, melyet akkor törvénytelennek tartottak s minden magyart, ki ekkor hivatalt viselt, megvetettek s épen ez a sajnálatos, mint Hodor írja, hogy e hivatalnak ekkor egy magyar gróf is tagja.
Hodor. Függ. 105. l.
Tűzoltó-egyesülete 1894-ben keletkezett. Postahivatala 1882-ben állittatott föl.* A szamosvölgyi vasút Dés–beszterczei vonalának egyik megállóhelye, vasúti táviróval. Körjegyzőségét 1872-ben nyerte.
Hiv. kimut.
Jelenleg malma nincs.
1900-ban a község területe: 2678 kat. hold.
Határhelyei, dűlők: Ujhatár, állitólag a királynémetiektől vették el, innen a neve; Bessenyővölgy; Szépnyirivölgy; Krukovana, sósvíz-források helye; Gyalu Petri, köves határrész; Petrár, szőlőhegy Szt-László várhegy déli oldalán; Dupe vii, régi szőlőhegy; Rindu akaszteilor, régen bitófa állott ott; Poderei; Ritu Kursi; Subt Csurgó.*
Határán Nagy Lajos korabeli pénzeket és kővésőt találtak, amazok közül egy Floth Ferencz Adolf, ez Vladár Albert birtokába került.
Lakossága: 1560-ban* van 33 jobbágy, 9 nemes és szabados lakosa s az egész községben 42 lakóház.
Gr. Bethlen ltár.
1603-beli* összeírás szerint 9 jobbágy, 2 szabad és nemes lakosa van s az egész községben 11 lakóház.
Urb. et. Conscr. f. 65. nr. 87.
1700-ban* 23 jobbágy, 3 szegény lakosa van, kik összesen 23 házban laknak.
Erd. főkormsz. ltár.
1721-ben* 5 jobbágy, 10 zsellér, 15 vándorló lakossal, kik ez utóbbiak kivételével, 15 házastelken laknak, el van pusztulva 6 ház.
U. o.
1750-ben* 8 jobbágy, 18 zsellér, 15 kóborló, 3 udvari szolga, együtt 44 családfő lakossal, házak száma 28, el van pusztulva 6.
U. o.
1830-ban* 667 luth., gör. kath. és izraelita lakossal és három templommal.
Cons. stat. topogr. 111.
1837-ben* lelkek száma 515, házaié 111.
Hodor. Dobokam. Esm. 696. l.
1854-ben 817 lakosa van.
1857-ben* Magyaros a beszterczei területhez tartozván, házak száma 180, a lelkeké 957, ebből 13 róm. kath., 643 gör. kath., 171 ágost. evang., 23 ev. ref. és 107 zsidó.
Orsz. ism. tábla 69. l.
1891-ben 1018 lakosból 29 róm. kath., 622 gör. kath., 17 görög keleti, 23 ev. ref., 181 lutheránus, 8 unitárius, 138 izraelita.
1900-ban 1081 lakosból 543 férfi, magyar 69, német 311, oláh 701; magyarul beszélni tud 120; róm. kath. 10, gör. kath. 656, gör. 31kel. 47, ágostai hitv. 205, ev. ref. 26, unitárius 3, izraelita 134; ír és olvas 324. Házak száma 230.
Adója: 1721-ben* 158 frt. 1898-ban 2639 frt 22 kr.
Erd. főkormsz. ltár.
