Nevének változatai: 1314-ben Kisscemesnya. 1322-ben Zemesnye. 1378-ban Kylsescemesnye. 1381-ben Semesennew. 1428-ban Sczemesnye. 1549 előtt Schemesnye. 1578-ban Zemesnye és Szemesnye. 1611-ben Semesnie. 1618-ban Semesnye, 1830-ban oláhul Simisnya.
Neve a szláv smag, smažiti = kiszáradni, kiaszni és smažine szóból ered, mely nyelvünkön Aszópatak-ot jelent.
Hegyek között szűk völgyben fekszik, keresztül foly rajta a róla nevezett patak, mely Oroszmező és Közfalu közt szakad balról a Szamosba. Deés vagy a vármegye székhelyétől 34·4 kilométernyire fekszik a csákigorbói járásban.
Semesnye valószinüleg kezdetben több külön helységből állott. Ezek közül Kis-Semesnye első birtokosaiul az Aba nemzetségbeli Czente család (Chenthe) s névszerint János s ennek fia János és István emlittetnek. A Czenték azonban e birtokot Récsei Lőrincznek vetették zálogba, de 1314-ben ismét magukhoz váltották.
A másik Semesnyét a Kökényes Renold nemzetségből, való Renold fia János, majd ennek fia Benes birták, az utóbbi magvaszakadtával azonban 1322-ben I. Károly király ezen Semesnyét Kachich nembéli Mihály fia Simon székelyek ispánjának és nővérének Renold özvegyének adományozta. Valószinüleg ezek magvaszakadtával a Bánffyak öröklik, mint Ormányt, mert 1325-ben Apafi Jakab fia Jakab s testvérei András, Miklós, János, Apa és Dénes, a Bánffy Dénes fia Tamással úgy egyeznek meg, hogy Symisne birtokukat, mely náluk a Márton (valószinüleg a Móriczi) fiáról Jánosról van zálogban, neki adja. A másik Semesnyét a király 1378-ban Bebek György és Imrének adományozta.
1381-ben a Régeni (Bánffy) István fiai közt történt osztály szerint e birtok Györgynek jutott.
1428-ban a király egy azon Simon székely ispán hagyatéka iránt folytatott perben Semesnyét is a fiskusnak itélte oda.
1508-ban Báthori István a Szaniszló Miklós fia meginteti neje id. Bánffy János leánya Bánffy Zsófi jogán ifj. Bánffy Jánost ez és több 78birtokból a leánynegyed, dos és parafernumnak ki nem adásáért. A keresett javak felét neki azonnal kiadta, másik felét holta után reá hagyni igérte.
1511-ben egy összeírás szerint egy itteni rész Bethlen Miklós fiainak János és Farkasnak kezén volt.
1515-ben Bánffy Péter itteni részét, mely reá néh. Bánffy János után szállott, Kendi Gálnak veti zálogba.
1519-ben Bánffy László fia Miklós itteni részét atyjának adja cserébe.
1522-ben Bánffy Péter özvegye Petronella férjének Semesnyén, valamint az egész „Semesnye vidékén” birt részeit leányának Annának átaladja.
1524-ben Losonczi Bánffy László s gyermekei Miklós, Bernát, László, Gábor, Magdolna és Anna itteni részüket Kendy Gáltól visszaváltani akarják.
1524-ben Bánffy László, a László és Somi Borbála gyermekei itteni részüket, t. i. 2 jtelket (Ucza, Tivadar) Podvinyai Pál s nejének Zsófiának, néh. Kecsetszilvási Kristóf leányának eladják, ezt azonban még a mondott évben visszavonják.
1535-ben János király Kendi Ferenczet, Mihályt és Antalt itteni részükben megerősíti.
1536 aug. 10-én Bánffy László, Miklós és Mihály itteni részükbe új adomány czímén beigtattatnak.
1546-ban Bánffy Gáspár itteni részét Ártánházi Bornemisza Boldizsárnak veti zálogba.
1549 előtt néh. Bánffy János fia János, Báthori Szaniszlófi Miklós fiát Istvánt, a ki anyjának Zsófiának azon néh. Bánffy János leányának részét perrel kereste rajta, itteni részében testvéréül fogadja.
1560-ban birtokosa II. János király.
1563-ban Bánffy András és Péter itteni részüket Kendi Gálnak adják zálogba.
791572-ben Bánffy István fia István, fia Farkas Bánffy Jánost, Mihályt és Istvánt itteni negyedrész birtokuknak Kendi János részére való zálogba adásától tiltják s még ez évben visszaváltják.
1577-ben Kendy Sándor itteni részében megerősittetik.
1578-ban Rudolf császár Bánffy Farkast, Kristófot, Györgyöt, Boldizsárt, Tamást, Gábort, Gáspárt és Lászlót itteni javaikban megerősíti.
1578-ban egyik birtokosa a fejedelem, jobbágyai Szamosujvárhoz szolgálnak. Jobbágycsalád a Torna.
1579-ben Kendy Sándort özv. Podvinyai Mihályné Frátai Erzsébet jogán annak itteni részébe is egyezmény útján beigtatják.
1579-ben mivel Bánffy László és fiai Miklós, Bernát, László és Gábor, Magdolna és Anna itteni részüket egykor Podvinyai Pálnak s nejének Kecsetszilvási Kristóf deák (literatus) leányának Zsófiának eladták: Kendy Sándor, mint Kendy Mihálynak s azon Kecsetszilvási Kristóf leányának Zsófiának fia abba beigtattatik. Ekkor birtokosok itt: Bánffy Farkas, kinek Forra és Bánffy Kristóf, kinek Sorbán nevű jobbágycsaládai emlittetnek.
1579-ben Báthory Kristóf vajda, Székről keltezve a hűtlenségbe esett néh. Kendy Ferencznek, ki azzal volt vádolva, hogy Izabellát és János Zsigmondot méreggel akarta elpusztítani, a mi nem volt igaz és Békés-párti fiainak Jánosnak, Farkasnak és Ferencznek itteni részeit losonczi és zentelki Bánffy Farkasnak adományozta oda mindkét nemre.
1586-ban Báthory István lengyel király és Báthory Zsigmond fejedelem e falut zentelki losonczi Bánffy Farkas és Kristófnak „nova donatio” czimén adományozza, kiket ellentmondás nélkül beigtatnak.
1595-ben birtokosai: Tömöri István és Bánffy István.
1598-ban Tömöri István itteni adományos részét, t. i. tiz jtelket Ebeni Gábornak adja cserébe, a többi 10 jobbágytelket pedig Tompaházi 80Rákosi Mihálynak és Jánosnak, Rákosi Margit Gazdag Jánosnénak, Rákosi Erzsébet Szilvási Pálnénak eladja.
1604-ben néh. Bánffy Gábor fia István itteni részét Tordai Kolozsvári János deák (Literati) fiskusnak elzálogosítja.
1606-ban Bánffy Mihály a maga s néh. Bánffy István fia Ferencz itteni részét Torma Miklósnak veti zálogba, ki 1608-ban kelt végrendeletében e zálogos birtokot neje Kun Borbálának és fia Miklósnak hagyja.
1612-ben birtokosai: Bánffy Ferencz, Péter és Dénesnek özvegye. Bencze jobbágycsalád.
1614-ben Cserényi Farkas itteni részét Fejérváry Istvánnak adja cserébe.
1614-ben Szilvásy Péterné Haranglábi Margit, kinek anyja s nagyanyja is Bánffy leány volt, itteni részét Fejérváry Istvánnak adja cserébe.
1618-ban febr. 3-án Bethlen Gábor a hűtlenségbe esett rettegi Mocsonyi Gergelynek itteni részét, t. i. két jtelket kecsedi Ebeni Zsigmond Kővár alkapitányának adományozza. Ugyanez évben Bánffy Ferencz Bencze Jánost, Bánffy Mihály és Szilágyi Miklós Kávási Mihály puskásokat állitják ki itteni birtokuk után ez évbeli lustrára.
1618-ban Bánffy Péter itteni részét Bánffy Mihálynak zálogosítja el.
1623-ban Bánffy Péter özvegye Somlyai Krisztina Dachy Gergely kolozsvári polgárnak itteni részét elzálogosítván, a következő évben kiváltotta.
1629-ben Bánffy Ferencz és Ebeni István árvái birtokosok.
1647-ben Ebeni István, László és Zsigmond a fiskust a fiágban kihalt Ebeni Zsigmond itteni részének elfoglalásától tiltják.
1648-ban Bánffy Zsigmond itteni részét nejének Nemes Annának vetette zálogba, de az igtatásnál annak Bánffy György és Dénes ellentmondtak.
1650-ben e falu a fiskusnak ítéltetett oda, melyet az nota után bir, de annak ellentmondtak.
1652-ben II. Rákóczy György a fiágon kihalt gyerőmonostori Ebeni Zsigmondnak itteni részét testvérének István allovászmesterének adományozza, ezt örökölték neje (1606–1652) Toroczkai Zsuzsánnától 81való leányai: Ilona Csegezi Tar Györgyné és Zsófi szilágymegyei ilosvai Erdélyi Istvánné (1660); annak leánya Tar Judittól 1-ör Rettegi Istvánnétól született Rettegi György, kinek Dobai Klárától fia István, ennek Somay Sárától fia István s leánya Anna Kabos Mihályné; annak gyermekei Rettegi Sándor és Klára Mohai Farkasné, ennek Kabos Ágnes Alsó Ferenczné, kinek leánya ifj. Mózsa Józsefné volt. Ébeni Zsófiának Erdélyi Istvántól fia János, kinek (1689) Makrai Zsófitól fia András, kinek hátszegi Puj Borbálától Zsófi rettegi Geréb Istvánné, kinek öt gyermeke volt. Kiknek birtoklását alább részletesen közöljük.
1654-ben Csekelaki Bálint özvegye Cseh Anna s első férjétől való fia Tömöri István 10 itteni telküket cserébe adják Rákosi Mihály és Jánosnak s ezek testvéreinek.
1653 és 1658-ban a szamosujvári uradalomnak 1, Bánffy Ferencznek 22, Ebeni Istvánnak 7, Ebeni Lászlónak 3, Bánffy Zsigmond özvegyének 5, Ébeni Zsigmondnak 3 adózó jobbágya volt.
1659-ben Barcsay Ákos a fiskusnak Szamosujvárhoz tartozó itteni részét markosfalvi Máriási István özvegyének Szentiváni Annának adja zálogba, kit is abban 1663-ban Apaffy Mihály megerősít.
1664-ben Boheczel, Bohát János Apaffy fejedelemtől egy telket nyer, melyet örökölt fia Fülöp és László, ennek fia Gergely, annak Jakab.
1675 márcz. 20-án Ilyei Lászlónak a fejedelem a fiscus itteni részéből egy zsellértelket adományoz 50 frtba tehermentesítéssel, de ő 1676 január 29-én zálogba adta Vajda Balázs és Mártonnak 40 frtba, kik azt Vajda Jánosnak engedték át, ez pedig 1702 jul. 22-én a fiscus előtt magát igazolta.
1677 márcz. 15-én Kerekes János és Márton, Pap János, Bohati János részére a fejedelem 6 egész zsellértelket adományoz 300 frtba s ebbe őket beigtatták ez év április 24-én, ebből Bokati (Bohati, Boheczel) János és István egy telket 50 frtba, a mást Kerekes János és Tódor 80 frtba, egy harmadikat Mókás (Mokos) László 20 frtba elzálogosítottak Vajda Jánosnak és Pap Jánosnak, kik 1702 július 24-én ehez való jogukat a főkormányszék előtt igazolták.
1681 aug. 16-án Vajda János a Vilma Ignácz fiscalis-féle jobbágytelket nyeri a fejedelemtől 40 frtért zálogba s 1682 jul. 2-án ebbe őt ellentmondás nélkül beigtatták. 1702 július 22-én ehez való jogát a főkormányszék előtt igazolta. Ezen adományosok ivadékai mint egyházi nemesek birják e telkeket.
821694-ben birtokosai Bánffy György és Farkas.
1696-ban Semesnye török hódoltsági falu.
1702-ben Vajda János itt 7 telket bir; egy telkes nemesek: a Mikács, Pap és Nemes családok.
1706-ban itteni birtokos Beszprémi Ferenczné Havaseli Sára.
1721-ben Vajda Jánosnak itt a fiscus által adott 3, a fiscusnak pedig egy telke van, mely a deésaknai gondnoksághoz tartozik.
1748-ban birtokosai: br. Bánffy Dénes és Farkas, Somay Sára Rettegi Istvánné, br. Diószeghy István (ki Mihálynak Váradi Krisztinától fia, ez pedig Váradi Zsigmondnak a már emlitett Csegezi Taar Judittól Rettegi István özvegyétől való leánya volt.
1759-ben báró Naláczy Sárát vejének báró Bánffy Dénesnek s fiainak György és Dénesnek itteni részébe zálogjogon beigtatják.
1770–73-ban itt birnak Ungurfalvi Pap, másként Bugye György és Dragoméri Szabó Farkas apai jogon. Geréb József, széki Prósa Samu két nemesi s egy jobbágy örökséget birnak.
1786-ban birtokosai: gr. Bánffy Györgynek van 16 jobbágya, 1 zsellére, 3 szegénye; gr. Bánffy Farkasnak van 8 jobbágya, 1 zsellére; báró Bánffy Györgynek van 8 jobbágya, 8 zsellére; báró Bánffy Lászlónak van 5 jobbágya, 2 zsellére. Az Ebeni rész birtokosai: báró Diószegi Józsefnek van 6 jobbágya, 1 zsellére; Fejérdi Józsefnek van 8 jobbágya, 1 zsellére; Fejérdi Györgynek van 3 jobbágya; Prosa Sámuelnek van 2 jobbágya 1 zsellére, Prosa Istvánnak van 2 jobbágya, 1 zsellére; Rettegi Istvánnak van 7 jobbágya, 1 zsellére, 2 szegénye. Vajdának van 1 jobbágya, 1 szegénye. Egy telkes nemes: Kerekes György.
1788-ban a fiskus a hűtlenségbe esett br. Diószeghi Sámuel itteni részét, t. i. 3 jobbágytelket, elfoglalta.
1809-ben br. Diószegi József itt két embert bir. 1816-ban Mohai Farkas és neje Rettegi Klára egyik idevaló lakos és birtokos.
1816-ban Poroszországba kiszármazott Geréb András és utódainak semesnyei és rettegi 1/5 rész birtokát Deési Hosszú István birta zálogba, utódai Czakó Jánosnak, ez pedig Józsefnek adta zálogba 1845-ben, de ez ismét eladta szolgabiró Pécsi Ádámnak 1846-ban.
1818–24-ben a rettegi Geréb és Ébeni örökösök. Geréb Istvánné 83Erdélyi Zsófi gyermekei: 1. András, ki Poroszországba Marián Werderre telepedett, fiai: Károly és András, kik külországban élnek, ezek Deési Hosszú Istvánnak adták el 1819–24 körül itteni részeiket, de perelték Geréb István és Erdélyi Margittól való nagybátyjukat és nénjüket Geréb Józsefet, Zsófiát, Erzsébetet, Jánost és ezek örököseit. 2. Geréb József fia (1771) István s ennek gyermekei: Zsuzsa és Anna; Krisztina Miskolczi Zsigmondné s ennek gyermekei: Miskolczi Lajos, Anna, Karolina, Zsigmond, Krisztina és József. 3. Geréb Zsófi széki Prósa Sámuelné (1769), Prósa József, Juliánna Körösi Mózesné s ezek gyermekei: Körösi Pál, Samu és Ferencz árvák; Anna Székelyhídi Mihályné, Zsuzsa hajadon. 4. Geréb Erzsébet ormányi Fejérdi Józsefné s gyermekei: Róza 1-ször Molnár Mihályné s ettől való fia József, 2-or kolozsvári Pécsi Imréné, kitől Pécsi Klára deési Daday Istvánné; másik leánya Fejérdi Salomé 1-ör Fábián Jánosné s leánya F. Judit Horváth Istvánné, 2-or Butyka Elekné s ettől való fia Elek. 5. Geréb János fia Dániel és neje Perinyán Klára s ettől való gyermekei: István és Mária ezen ágnak itteni részét Fejérdi Róza utódai birják 1845-ben. 1820-ban birtokosai: br. Bánffy Ferencznének van 20, Mohai Farkasnak 8, br. Bánffy Pálnak 7, br. Bánffy Ádámnak 6, br. Bánffy Györgynek 6, Dési Hosszú Istvánnak 5, br. Bánffy Lászlónak 3, Mósa Józsefnek 3, Molnár Józsefnek 4, Rettegi Sándornak 2 (leánya Róza Orbók Elekné s örökölte Borbála Csiki Lászlóné 1860), Butyka Eleknek 1, Daday Istvánnak 1, Horváth Istvánnak 1, Székelyhídi Mihálynénak 841 telke és ezen kivül 9 szabad, 29 adózó egyházi nemes családfő s egy pap.
1863-ban gr. Bánffy Miklós, br. Bánffy Albert, Pechy Ádám, id. Pataki Dániel, Mósa József és neje, id. Daday Istvánné szül. Molnár, Mohai Farkas és Gábor részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: Dadai István, Domokos, János és Elek, Fejérvári Sándor, Szél Sándor, Bartos József, Butyka József, Bartha Sámuel, Pécsi Ádám, Szalacsi Lajos és Imre, Maksai Károly, 27 Pap, 8 Rácz, 7 Ungur, 4 Hódos (Hodosi), 4 Tyifor, 6 Prodán, 4 Pokol, 3 Marosán, 2 Mezei, 2 Braso, 3 Kiis, 3 Boheczel (Boháti), 2 Revnyik, 2 Szabó, 2 Hiriskó (Riskó), 2 Borodi, 1-1 Lázár, Rád, Vajda, Gecse, Kese, Tárcza, Sztegán.
Jelenlegi birtokosai (1898): br. Bánffy Albert utóda, 396 kat. h., öröklés; gr. Bánffy György, 189 kh., öröklés; Nyárádi Károly 289 kh., öröklés; Daday Elek, 230 kh., öröklés és vétel; Daday Domokos utóda Gizella, 118 kh., öröklés; Daday István utódai, 120 kh.; Pécsi 184 kh., öröklés és vétel.
Deési Daday cs. czímere.
Semenyese vidéke és Semesnyéhez tartozó részek: 1508-ban Alsó-Körtvélyes, O.-Fodorháza, Oroszmező, Sajgó, Semesnye, Terjékes, ma Tőkepataka, birtokrészek.
1522-ben Semesnye vidéke, melyhez egy 1519-iki felsorolás szerint tartozott: Semesnye, Oroszmező, (Oláh-)Fodorháza, (Alsó-)Körtvélyes, Mánya, Tőkéspataka (akkor Tőkés).
85Birtokosai és közlakósai kezdetben tisztán magyarok voltak, de az utóbbiak korán kipusztultak belőle, főleg azon időben, midőn e község a török uralma alatt állott s időnként oláhokkal népesedett meg, kevés magyarságot leszámítva, azok lakják ma is.
Kevésbbé szorgalmas közlakosai földmivelők és baromtenyésztők, táplálékuk ritkán hús, jobbára növényi eledellel élnek. Öltözetük házilag készült gyapjú czondra, harisnya, sapka, bocskor, bőr mellény, nyáron vászoning és lábravaló, szalmakalap.
Házaik egy szoba, pitvar s gazdasági épületeik rakófa oldaluak szalmafedél alatt.
A „Valea monaszteri” patak völgyében egykor a hagyomány szerint gör. kel. kaluger zárda volt s a szerzet a XVIII. század elején szűnt meg. Templomát Puszta-Újfaluba vitték, ma is megvan. Az 1658 évbeli adóösszeirás szerint itt két oláh pap lakott.
A gör. kath. egyházközség temploma fa. 1692-ben, újabban 1876-ban szenteltetett föl a szent archangyalok tiszteletére. Van 3 harangja, 2 cziril-betüs felirattal 1790. és 1878. évbeli öntés.
Anyakönyve 1826 óta. Papjai: Bán János, Ilyés, László, jelenleg Petricse Simon. Felekezeti iskoláját 1848-ban bérházban állitotta fel, 1850–52 közt építtetett rendes iskolát s azóta fenntartja.
Szülöttei közül Daday Vilmos orvosdoktort, Daday János és Jánossy Kata fiát említhetjük meg, ki itt 1856-ban született, Kolozsvárt tanult, hol a bőr-bujakóros kórháznál volt alkalmazásban 1884-ben. Jelenleg Sepsi-Szentgyörgyön a megyei kórház főorvosa. Több szakbeli czikke jelent meg.
Ev. ref. egyháza a szinyei fiókegyházközsége. 1898-ban 33 lélekkel. Magán háznál tartják az isteni tiszteletet. 1845-ben 19 fi és 15 ev. ref. nő lakott itt, de ekkor még egy egyházközséghez sem tartoztak hivatalosan. Az ötvenes és hatvanas évek elején a magyarság külön magán iskolát állitott fel fiai számára.
Éghajlata enyhe, egészséges, széltől védve, jégverés ritkán bántja.
1750-ben határa népességéhez képest szűk, két fordulóra van osztva, jobbára verőfényes s két harmada részben térben trágya nélkül is elég jó, s itt egy szem búza négy szemmel fizet, a többi rész csak a belevetett magot adja vissza. Földje fehéres, homokos, száraz, de van köves, vizenyős és agyagos.
861822-ben adózás tekintetében az I. osztályba soroztatott.
1713-ban volt 361 vékányi szántója, vetett 3 véka tengerit, kaszálója 33 szekérnyi, szőlője savanyu és gyenge bort ad. 1750-ben szántója 3046 vékányi, ebből őszi búza alá használt 1027 3/4, tavaszi alá 2026 3/4 vékányit, tengerije lett 93 véka szemes; kaszálója fordulónként 200 3/4 szekérnyi, szőlője 36 vederre való. 1845-ben kerteiben termel csak csemegeszőlőt. 1822-ben szántója 2116 vékára való, rétje 609 3/4 szekérnyi.
Erdeje hajdan sok és szép volt, de már a 40-es években nagyobb része el volt pusztulva, ma a tagosítás után jobbára csak a neve maradt.
1845-ben a lapályosabb helyein itt-ott trágyát is láthatni, patakja, kivált a községben, sok kárt okoz, partja csekély terén az elsepert gabonáért kővel fizet. Legelője szűkös kezd lenni. Régebben kifaragott épületfákat hordottak innen Deésre és Szamosujvárra, fuvarozott sót. Némely udvari kertben válogatott gyümölcsös van, köve elég. 1713-ban volt egy udvari malma, melynek jövedelme 1750-ben 15 frt, a pálinkafőző üstöké pedig 26 frt 30 kr. A múlt században Szilágyságba itt vezetett keresztül az út huzamos időn át s ekkor sok és nehéz fuvarozással voltak megterhelve.
1713-ban volt itt 24 ökör, 9 tehén, 2 ló, 61 juh, 39 disznó, 1 méhköpü.
1750-ben 178 ökör, 141 tehén, 53 bornyu, 354 juh, 136 disznó, 68 méhköpü.
1822-ben 32 igás, 29 fejős marha, 11 juh, 4 kecske, 8 disznó adó alatt.
Jelenleg 1898-ban határának földje termékeny, mindenféle szalmás és kapás növényeket s mesterséges takarmányfélét termesztenek; állatai hazai fajta szarvasmarha, bivaly, ló, juh, sertés és kevés kecske. Nemesitett fajú gyümölcsök, mint alma, körtve, szilva, baraczk, főleg a birtokosok kertjében láthatók. Itatója a patak és kútjai. Két lisztelő patakmalma 2-2 kerékkel és kővel, gr. Bánffy György és Petricse Simon tulajdona.
1759-ben a katonai szabály szerint itt 3. osztálybeli helyen századosi katonai állomás volt, mely 1790 tájt szűnt meg.
1876 óta körjegyzői székhely; van 1889-ben alakult tűzoltó-egylete.
Területe 1900-ban 5024 k. hold.
87Határhelyek: 1788-ban Kovácsé, Paro Ompojicza, Vále Prilagselor, La Resore, Kezurele, Gura Csonki, Gura Grozi, Gure Spinoj, Perlocsilor, Rezurele, Vale Petricsilor, Rozine.
1864-ben Szakadás, Ripe (omlásos helyek), Kála Bulcsuluj, régi út, Gormos, hegy (egykor Kormos?), Bejecze, térség a Gormos alatt; Kasztele Béli, hegyláncz, Piklo, kereken kiemelkedő hegycsúcs; erre Schedius Lajos földabroszán várromokat jelez, oldalán némi árkocskák látszanak ugyan még 1845-ben mint Torma József irja jegyzeteiben, de ezek inkább természet művei, teteje pedig oly szűk, hogy ezen ha volt is valaha vár, csak szarkavár lehetett. Czeteczele (valószinüleg itt lehetett a vár), Csonka, Preluts határrészek a Piklo alatt. Menestire, erdei romok, hagyomány szerint itt templom állt s néhány antosi vagy pusztaujfalui oláh az ott lakott kalugert a templom lajtorjájára felakasztották s a templom fáját elhordták, alapfalai még némileg kivehetők.
1898-ban dűlői: Kasztele beli, Fácza Szilinkuluj, Prelucs, Grápá pojenyilor, Dupa Gyál, Prihogyistya, Szpinaja, Doszu Kaluluj, Breaza, Branyistya, Szub Ripa, Urszaja, Dupa Ripa, Lupaicza. Czikleje kúp alakú hegycsúcson egy barlang van, melyen egykor óriások laktak, az óriás leány egy nagy fehér követ a barlanghoz akart vinni, azonban a tetőről kötényéből kiejtvén, legurult s ma a Válya boloványuluj nevü helyen van.
Lakossága: 1713-ban van 4 jobbágy, 26 zsellér, 1 nemes lakosa, összesen 26 lakóház.
1750-ben 69 népes, 58 puszta telek, 4 adózó nemes, 50 jobbágy, 41 telkes zsellér és 20 bujdosó lakosa van.
1844-ben 167 fi, 165 nő nemes, 368 fi, 389 nő pór, együtt 1089 lélek. Nemesi füst 69, pór (oláh, zsidó, czigány) 99, együtt 168.
1857-ben 1356 lakosból 11 róm. kath., 10 örm. kath., 1198 gör. kath., 49 evang. helv., 88 zsidó, házak száma 253.
1886-ban 1279, ebből 9 róm. kath., 1241 gör. kath., 11 helvét hitü és zsidó 18.
1891-ben 1408 lakosból 6 róm. kath., 1296 gör. kath., 29 ev. ref., 77 izraelita.
1900-ban 1401 lakosból 684 fi, 35 magyar, 65 német (izr.), 1262 oláh, 8839 czigány. Magyarul beszélni tud 60, róm. kath. 7, gör. kath. 1297, 3 gör. keleti, 17 ev. ref., 77 izraelita; ír és olvas 92. Házak száma 310. Adója 1755-ben 400 frt 2 kr. 1845-ben 705 frt 43 kr. 1898-ban 2684 frt 10 kr.