Szalonna.
Szalonna.
Nevének változatai: 1554-ben* Zalonna. 1591-ben* Nagy-Zalonna-patak, 1594-ben* Nagy-Szalonna. 1607-ben* Zalonna. 1622-ben* Nagy-Szalonna. 1830-ban* Szalonna, oláhul Szlenina.
Km. prot. Isab. reg. 91.
Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 295.
Km. Szolnok Int. H. 1.
4. Lib. Reg. 87.
Gyárfás ltár.
Conscr. stat. topogr. 169.
Neve a szláv slanina* szóból ered, melynek eredeti jelentése sós azaz sáros víz,* melyet itt a Szalonnapatak eszközölt.
Miklosich 314. l.
Lásd Sósmező.
Hegy alatt szűk völgyben fekszik, a hajdani braszkai pusztában eredő patak mosta, a mely Szurduknál vegyül a Szamossal. 1713-beli* összeírás szerint e helység régi helyét oda hagyva, alább költözött, amaz praediumnak, pusztának maradt.* Deés vagy a vármegye székhelyétől 59·5 kilométernyire fekszik a csákigorbói járásban.
Erd. főkormányszéki ltár.
Ezen költözésről az öregek is regélnek, azt állitják, hogy mintegy 1000 méterrel feküdt a régi község a mostanitól nyugatra és „Szolomia” név alatt állott fön, helyét „Fisztinucza” nevü kút jelzi.
Kezdettől fogva a kolozsmegyei Almásvárához tartozott. 1554-ben* Somi Anna Balassa Imre özvegye e birtok negyedrészét férjének Patócsi Boldizsárnak adományozza.
Km. prot. Isab. reg. 91.
1560-ban* II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
Gyf. kápt. Cent. A 65. div. cott. I. fasc. 4, 42.
1564-ben* II. János király néh. Somi Annától a gyermekei Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencz tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
Gyf. kápt. Cent. A. 54.
1572-ben* Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősíti.
Lib. Reg. II. 706.
1331754-ben* Balassa András, Somi Borbála lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófia Csáky Lászlóné és Margit özv. Bornemissza Benedekné most Kendy Gáborné az almási és buzai uradalomba s így e birtokba is beigtattatnak.
Transm.
1577-ben* egy része a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje* birt; első férje Némethi Ferencz.
2. Lib. Reg. Sig. Báthory 100–103.
Tatrossi cs. ltára.
1585-ben* Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának néhai Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
Km. Kolos B. 87.
1586-ban* néhai Csásky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki. 1590-ben* néh. Balassa Margitnak első férjétől néh. Bornemisza Benedektől való gyermekei Zsigmond, anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották s őket 1591-ben* Báthory Zsigmond abban meg is erősitette.
Km. prot. DD. 86.
Gyf. prot. Append 610.
Km. L ib. Reg. Sig. Báthory 295.
A Kendyek közti 1590. évi* osztály szerint csupán ifj. Kendy Gábornak jutott 1 itteni jobbágy.
Gyf. prot. Append 610.
1595-ben* itteni birtokos Bellö, máskép Balassi György, jobbágycsaládok Bereczk Gergely, Rácz István, Márton Tamás.
Km. Szolnok int. H. 1.
1600-ban* Mihály vajda a hűtlenségbe esett Bocsky Istvánnak itteni részét Csáky Istvánnak adományozta. 1607-ben* Rákóczy Zsigmond Haller Gábornak Bofcskay Ilonától való fiait Györgyöt és Zsigmondot, úgy néh. Bánffy Kristófnak Bocskay Judittól való fiát Lászlót Bocskay István végrendelete alapján annak itteni részében megerősiti, de az igtatásnak Gyulaffy László özvegye Széchy Katalin ellentmondott.
Km. Kolos C. 92, 102.
4. Lib. Reg. 87. és Km. Doboka R. 26.
1608-ban* szept. 24-én Sárközi Dávid a neje meggyilkolásáért birtokait elvesztvén, apja gorbói Oláh Boldizsár leányától Sárközi Dávidnétól egy fia György maradt, kinek második neje Turi Annától leányai: Sára Salánky Mózesné; Krisztina id. Csikos Pálné, fia pedig id. Samu, kinek Galgóczi Zsuzsától született fia ifj. Samu maradék nélkül halt el s ezért a fiskus magvaszakadás czíme alatt Alőrért, Szelecskééért és Szalontáért mellékágait 1744-ben perbe fogta azt vitatván, 134hogy Sárközi Dávid neje meggyilkolásáért bélyeg alá esett s Oláh pedig csak fiat illetőt szerezte vissza birtokát. 1750-ben a kir. tábla e birtokot a kezén hagyta, 1765-ben a fiskus keresetével elutasittatott. Sárközi Györgynek 1-ső neje Deési Alvinczi István leánya Kata, leányuk Éva Valkai Zsigmondné volt. 1673 ápr. 9-én Kozárvárt lakó Deési Ferencz deák megyei főbiró, Alőri Oláh Mihály alispán és Deési Diószegi István főjegyző, mint közbirák előtt kalocsai, paptelki, alőri részét Szelecskén és Szalonnán egy-egy puszta jobbágytelkét 1772-ben eladja apjának Alvinczi Istvánnak oly feltétel alatt, hogy ha leánya Sárközi Éva magtalanul halna el, e birtokrészek reája ingyen visszaszálljanak. Valkainé maradék nélkül halván el, de a birtokok az Alvinczi utódok kezén maradtak, mert neki fia Alvinczi András unokája Sárközi Erzsébet Mikeszászi Deésfalvi Farkasné az Éva testvére, Deési Széki Márton, Deési Szőcs János és Váradi Pászthoi Ferencz közbirák előtt 1680-ban márczius 16-án megosztván, a paptelki, csákigorbói, szalonnai és alőri szerzeményes részek Erzsébetnek jutottak, de ez is utódok nélkül halván el, Alvinczi András utódaira kerültek vissza.*
5. Lib. Reg. 76.
Lásd Kozárvár.
1622-ben* a kolozsmonostori káptalan Báthory Zsigmond fejedelemnek egy adományát, melyben egy itteni részt Móra Mártonnak adományozott, újólag átírja. 1627-ben* a fejedelem Haller Györgyöt, Zsigmondot és Bánffy Lászlót itteni részeikben megerősíti.
Erd. kir. tábla ltára. Liber. Specificationis Litt. Instr. Procuratorum 359. 13. sz.
Km. Doboka H. 33.
1630-ban* a fejedelem Borsai Zakariás István özvegyét Básthi Annát, Zakariás Borbálát Kakucsi Imrénét, Juditot Bagosi Károlyi Jánosnét, Zsuzsánnát Nága Andrásnét és Zakariás Zsigmondot itteni részükben megerősíti. 1632-ben* Oláh Boldizsárt itteni részébe újólag beigtatják. 1632-ben* a hűtlenségbe esett néh. Csáky István itteni részének egy harmadát a fejedelem elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire Csáky Ferencz és Annára maradt.
16. L. Reg. 17.
Gyárfás ltár 360. l.
Km. Neor. A 99.
1633-ban* Csáky István gyermekei tiltakoznak, hogy e birtok nagy részét a fejedelem Zólyomi Dávidnak adományozta.
Km. prot. N. 157.
1635-ben* Oláh Boldizsárnak 1634-ben kelt végrendelete folytán özvegy neje Nagy Lőrincz Anna s fiok Oláh István birja.
Gyárfás ltár 360. l.
1644-ben* a fiskus Csáky István és László itteni 4 jtelkét elfoglalta, de 1645-ben* ismét visszaadta. 1649-ben* Sárközi Dániel perli Csáky Istvánnak Szurdukon lakó tisztjét Barbuly, másként Nagy Kozmát, a Nagyszalonna területén levő Braszka elfoglalásáért.
Km. Lymbus.
Km. Kolos C. 7.
Várm. jkv.
1351658-ban* gr. Csáky Istvánnak itt 3, Sárközy Györgynek 3 adózó jobbágya van, ki t. i. Oláh Boldizsárnak itteni részét* birja anyja azon Oláh Boldizsár leánya Anna: Sárközy Dávidné után.
Torma cs. ltára
E. F. L. III. 168. C. E.
1673-ban* Sárközi György itteni részét Alvinczi Péternek zálogosítja el. 1678-ban* a hűtlenségbe esett Csáky László itteni részét, t. i. 1 telkét a fiskus elfoglalta.
Gyárfás ltár 360. l.
E. F. L. XII. 13. H. és Gyf. Misc. I. fasc. 3. nr. 33.
1680-ban* Sárközi Erzsébet Deésfalvi Farkasné itteni elzálogosított birtokára Alvinczi Istvántól pénzt vesz fel s ugyanez évben történt halálával Alvinczi fia András és unokája Sárközi Erzsébet megosztoznak, egy rész ennek jutott. 1694-ben* birtokosa Csáky László.
Proclam.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 56.
1696-ban* Szalonna török hódoltsági falu.
Gyf. Misc. III. 5. nr. 38.
1722-ben* Sárközi György gyermekei Samu, ennek fia ifj. Samu, Krisztina Csikós Pálné, Sára Salánki Mózesné, fiaik: József és Gábor.
E. F. L. III. 168. D.
1727-ben* febr. 1-én gr. Bethlen János és neje Alvinczi Erzsébet gyermekei itteni részükön megosztoznak.*
Megyei ltár.
Lásd Kozárvárnál.
1738-ban* Salánky József Sarmasági Istvántól, Makray Istvántól az itteni Sárközi-féle részt kiváltotta.
Gyüjteményem.
1743-ban* gr. Csáky Imre itteni részét annak magvaszakadtával gr. Csáky Borbála br. Bornemisza Jánosné, Katalin br. Haller Györgyné, Lázár Druzsánna Henter Dávidné és Lázár Ádám, Gábor és Antal birják.
E. F. L. III. 238. I.
1744-ben* az itteni Oláh, utóbb Sárközy-rész birtokosai az e család női ágán lévők, t. i. szelecskei Vasas József, Csikós Pál, Salánki Gábor, néh. Salánki József özvegye Makray Zsuzsánna s gyermekeik: Salánki Gábor, József és Sára. 1770-ben* Csikós Pál egyik birtokosa.
U. o. 168. C. M. E.
Erd. főkormsz. ltár.
1783-ban* birják alőri Sárközi György leánya Sára nagyenyedi Salánki Mózes fia József, fia József s ennek fiai: József és Gábor.*
Proclam.
E jogon bir még: Csáki-Gorbón Kalocsán, Paptelkén és Alőrben.
1800 nov. 10-én br. Jósika Imréné br. Bornemissza Mária* a kir. tábla előtt perelni kezdette: 1. Csikós Kata Salánki Józsefnét, kinek férje fia volt id. Józsefnek Makray Zsuzsától; 2. Salánki Terézt, Keczeli Sándornét, ki Salánki Gábornak első neje Borbándi Kornis Zsuzsától való leánya; 3. Salánki Lászlót, ki ugyancsak Gábornak 2-ik nejétől Kabos Judittól való fia, a már emlitett id. Salánki József pedig és Gábor Salánki Mózes és Sárközi Sára fiai voltak; 4. Makray Józsefné Csikós Klára; 5. Makray Elekné Csikós Juliannát – azt állitotta, hogy 1361597 nov. 6-án id. Csáky István Paptelki Oláh János nevű jobbágyának, kit felszabadított, itten Oláh Istyefán pusztáját, úgy Szalonnán két telket 400 frtért ajándékozván, ezekbe ő ez év nov. 10-én beigtattatott s örökösödés útján szálltak volna az alperesekre.*
Mihály Ferencz cs. ltára gyüjteményemben.
Mi lett a perből, nem tudjuk, de azt igen, hogy ezek nem Oláh János utódai és hogy itten nemcsak két, sőt több telket is birtak, de nem Csáky Istvántól.
1810-ben* birtokosai: Gyárfás Józsefnek van 3, br. Jósika Miklósnak 12, Keczeli Sándornak 2, Mohai Farkasnak 2, Salánki Józsefnének 3, Simai Lukácsnak 4 jtelke.
Erd. főkormsz. ltár.
1820-ban* birtokosai: báró Jósika Miklósnak van 6 1/2, Székely Eleknek 2, Keczeli Sándornak 1 1/2, Mohai Farkasnak 1 1/2, Salánki Józsefné Csikós Juliannának 1 1/2, Gyárfás Eleknek 1 telke.
Erd. kanczellária ltára.
1863-ban* Fodor József, br. Jósika Miklós, Leó, Géza, Gyula, Vajda János, Pekri Juliánna, Kun Rozália, Magda Joszip részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
Urb. Wes. 105–187. l.
1866-ban* az itt összeírt 60 füstből egyetlen nemesi füst sem volt.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosa (1892): br. Wesselényi Béla, 795 h. örökség br. Wesselényi Miklóstól, ki vette a Fodor és Wallya családoktól; br. Jósika Irén, 441 h., örökség apja br. Jósika Leótól, a Miklós fiától.
Magyar hangzású nevét valószinüleg ősi lakosai adták, mert ha kezdetben oláhok alapították volna, Szlenyinának nevezték volna el. Bárhogy történt is, jelenlegi lakosai mind oláhok, földmivelők, ruházatukat gyapjúból, kenderből házilag állitják elő, csak a kalapot és bocskort vásárolják. Épületeik boronafa oldaluak, szalmatetővel. A szentgyörgynapi öntözés itt is szokásos.
Gör. kath. egyház temploma a jelen század elején fából már fel volt épülve s a Szent-Miklós tiszteletére szentelve, a jelenlegit 1894-ben építették fel szintén fából a Czicze Elek által 1868-ban tett 300 frtos alapítványból, mely 900 frtra szaporodott, melyhez járult báró Wesselényi Béla 200 frt értékű fával, 1895-ben szentelték föl. Szurduk leányegyháza. Egyik harangjának felirata: FACTA PER JOHANNES MARATOS, a másik 1862-beli, Pap Antal szatmári öntőjéből került ki.
1750-ben* két fordulós határának harmada meredek, a többi rész lankás, déli oldalokon és térben terül el, általában közepes termésű, talaja száraz, köves, porondos, de van nyirkos, agyagos része is. Ez évben egy őszi szem 1 1/2 szemet adott, a tavaszi pedig 4 szemmel fizetett. 1713-ban* szántója 62 vékányi, rétje 6 szekérre való. 1750-ben 348 véka vetésre való, ebből őszi búza alá használt 93, tavaszi alá 137229 1/2 vékányit, tengeri termése tett 19 1/4 vékát szemül; kaszálója 49 1/2 szekérnyi.
U. o.
U. o.
1822-ben* határa 4. osztályú, adó alatt van 896 vékányi szántó, 150 szekérre való kaszáló. Egyáltalán határa kicsiny, gyenge, legelője is szűk és kopáros, 1845-ben nagy szorgalmat nem fejtenek ki javítására, a lakók keresetforrása a barmok eladása.
Cziráki urb. oszt.
1750-ben* iparosa 1 esztergályos, 2 kerekes, 1 kádár. Deéstől 6 és hegyek, Zsibótól 2, Zilahtól 4 1/4 mértföld választja el, közfuvarozás terheitől mentes, útja mindenfelé rossz.
U. o.
1713-ban* volt itt 4 ökör, 3 tehén, 5 disznó; 1750-ben* 42 ökör, 53 tehén, 34 bornyu, 60 juh, 51 disznó, 20 méhköpü. 1822-ben* 25 igás, 15 fejős, 11 fiatal marha, 15 juh, 18 kecske, 15 disznó adó alatt.
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
Megyei ltár.
Jelenleg 1898-ban határának földje eléggé termi az őszi búzát, rozsot, zabot és burgonyát. Állatai: erdélyi fajta szarvasmarha, juh, sertés; gyümölcse: alma, körtve, szilva.
Van 3 vízi lisztelő patakmalma egy-egy kővel, Pap Gergely, Czicze András, Morár Simon tulajdona.
Van több kisebb-nagyobb barlangja és egy „Jezer” nevű tava a Petrásza erdőben, melyet a nép feneketlennek tart.
Határhelyek: 1864-ben* Tirsza, bokros legelő és kaszálók; Doszu Hajti, erdős észak oldal; Podurile, fentebb eső lapály; Valcsa Tirszi, völgy; Valcsaa Csunguluj, völgy; Valcsaa Tyinásze, mocsáros völgy; Facza lunge, hosszú napoldalos szántók; Valcsaa mogi, kaszáló egy völgyben; La Fintine in gyál, szántóföldek (a község egykori helye); Gyálu Lupuluj, hegyi irtovány; Valcsaa Ruguluj, völgy, Valcsaa Sutyeuluj (volt udvari sütő által irtott völgy); Retundu, gömbölyű alakú hegy; Valcsaa Jezeruluj, mocsaras völgy; Jezeri, három tó egy helyen; Ptyétrasza, kövecses irtványok; Válya Tyestyori, keskeny völgy, Pestyere (üregek). 1898-ban dűlők: Tirsza, Doszu Hajti, Facza lunga, Valeá Hrei, Doszu Pesteri Hrei, Petrásza, Braszka, praedium vagy puszta, egykor falu helye. 1900-ban területe 3068 k. hold.
Pesty Frigyes gyüjt.
Lakossága: 1713-ban* 1 jobbágy, 3 zsellér lakossal, összesen 3 lakóházzal, el van pusztulva 7 ház. 1750-ben* 23 7/12 népes, 2 puszta telek volt itt, lakosa 8 jobbágy, 16 telkes, 8 e nélkül való zsellér és 2 bujdosó. 1830-ban* 210 lakossal. 1844-ben* 1 fi, 1 nő nemes, 121 fi, 120 nő pór, együtt 245 lélek, házak száma: 1 nemesi, 63 póri, 138együtt 64. 1837-ben* lelkek száma 340, ebből 335 gör. kath., 5 zsidó, házak száma 56, de 1850-ben csak 28 füst volt.
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
Cons. statist. topogr. 169. lap.
Megyei levéltár.
Orsz. ism. tábla 31. l.
1886-ban 292 lakosból 5 zsidó, a többi oláh. 1891-ben 329 lakosból 326 gör. kath., 3 izraelita, házak száma 63. 1900-ban 369 lakosból 186 férfi, magyar 6, gör. kath. oláh 363, magyarul beszélni tud 8, ev. ref. 2, izraelita 4. írni, olvasni tud 12, házak száma 71.
