V. A vár 1903-ban
V. A vár 1903-ban
A város alsó részén látható egykori vára, mely ma fegyintézet. A várat egykor körülvevő vízárok részben beépitve, részben betöltve 237s kertekké van alakitva, úgy hogy a szemlélő alig sejti, hogy egy bástyákkal s felvonó hidakkal erősitett egykori vár előtt áll, mely az erdélyi fejedelmek korában a legfontosabb hadászati pontok egyike volt.
A várba vezető hidról az előudvarba lépve, a fegyintézet parancsnokának bástyafalra épitett lakása látható. A túloldalon egy más nagyobb épület áll, mely a vár udvarát osztja ketté, ez a Martinuzzi-féle épités, mely a várpalotát, kápolnát s a tiszti lakásokat foglalja magában. Ezzel szemben a várfal hosszában 1857. és 1861-ben épült nagyszabásu fegyintézet, közepén toronyórával, két végén gör. kath. és gör. kel. kápolnával.
A vár belső kapuja.
A régi vár díszéből ma már csak egyes részletek, feliratok, czímerek láthatók. A feliratok legrégibbje, melyet a várfal külső homlokán, a a bejárattól jobbra olvashatunk, az egykori felhúzó híd karikáival egy irányban s ez a vár épitéséről szól.
E kőtábla felett az új épitkezések előtt ágaskodó oroszlánt tartalmazó kőből faragott czímer volt a falba épitve.*
„Nemzeti Társalkodó” 1838. évf. levél szamosujvári várról.
E felirattal jobbra a kapu felett első és második emelete közt egy más czímer is volt, két koszorut tartó angyalt tüntetett fel, a kiket derékon tenyérnyi széles szalag font át, jobbról ANNO.M. D. XL., balról C. E. felirattal. A koszoruban püspöksüveggel tetőzött czímervért foglalt helyet ágaskodó fél farkassal, oldalt felül csillaggal és félholddal.
A czímer felett kőpárkány volt, mely azt mintegy védelmezte a zivatar ellen.
A bástya első emeleti ablakának faragott kőkerete alatt jobbról a falba helyezve másik domborművü czímer is volt, szintén ágaskodó farkas az illető mellékjegyekkel, jobbról-balról két czímertartó oroszlánnal. A baloldali ablak alatt ugyanezen czímer hasonló kivitelben ismétlődik.
Ugyanezen, egykor felvonó hidal ellátott bástya baloldalán az első emeleti ablakok aljával egy irányban Martinuzzi György, illetőleg a Pál-szerzet czímere, a csőrében eledelt tartó holló, előtte ágaskodó 238egyszarvúval, (Zápolya-ház czímere) tetézve a püspöksüveggel s alatta e felirattal:
FRATER GEORGIVS INFANS CROVACIAE. EPISCOPVS VARADNSIS ET TESAVRARIVS ET CONSILIARIUS REGIE MAIESTATIS M. D. X. X. (György barát, Horvátország szülötte, váradi püspök s a királyi felség kincstartója és tanácsosa 15 . .)
E feliratokat és domborműveket az új épitkezések alkalmával előbbi helyükről eltávolitották s a Bánk-féle feliratokkal szemben helyezték el.
A vár belső kapujánál lévő Bánk-czímer és felirat.*
E felirat elmondja, hogy a vár épitését Bank Pál bácsmegyei magyar felügyelete alatt kezdették meg és fejezték be 1540-ben.
Az előbbi felirattól tovább balra, lenn a kertté alakitott árokban. a bástya falán ez irat olvasható:
FERDINANDO I.
D. G. Aust. imp. Apost. Rege Hung,
H. N. V.
M. Principe Transilvaniae
et Siculor. Comite Tec.
Gloriose Regnante
Anno a nativitate Slavatoris
MDCCCXLIV.
Fasces Transilvanieae tenent
Gubernator Regius
Josephus Teleki de Széék
Cancellarius aulae
Alexius Nopcsa de Felső-Szílvás
Episcopus Transilv.
Nicolaus Kovács de Csik-Tusnád
Supr. arm. Praefectus
Paulus L. B. Wernhardt. Gen. C. M. L.
Thesaurar. R. Emeritus
D. G. Aust. imp. Apost. Rege Hung,
H. N. V.
M. Principe Transilvaniae
et Siculor. Comite Tec.
Gloriose Regnante
Anno a nativitate Slavatoris
MDCCCXLIV.
Fasces Transilvanieae tenent
Gubernator Regius
Josephus Teleki de Széék
Cancellarius aulae
Alexius Nopcsa de Felső-Szílvás
Episcopus Transilv.
Nicolaus Kovács de Csik-Tusnád
Supr. arm. Praefectus
Paulus L. B. Wernhardt. Gen. C. M. L.
Thesaurar. R. Emeritus
Adamus Com Rhédei
|
Ludovicus C. Gyulai
|
Franc. B. Kemény S. S. Praes.
|
Joannes Somlyai
|
Lad. C. Lázár Cancel. Pr.
|
Samuel L. B. Josika
|
Joan. Wachsmann C. N. Sax.
|
Emer. Szentgyörgyi
|
Jos. Bedeus S. Cossar, Pr.
|
Joan. Andr. Conrad
|
Lad. Gál Exact. Pr. Praes.
|
… es Eszterhazi
|
Referendarii aulici
|
… piscopus …
|
Lazarus L. B. Apor
|
Consoliari A.. Intimi
|
239Jos. B. Burckenthal
|
Joan B. Bornemissza
|
Emericus Com. Miko.
|
Ludovicus Szabo
|
Ludovicus Lészai
|
Fr. Horvath Caus. R. Dir.
|
Michael Sala
|
Magist. Protonatarii.
|
Wolfgangus Cserei
|
Alexander Donath
|
Otto com. Degenfeld
|
Alexius Gálfalvi
|
Wolfgangus Földvári
|
iensis.
|
Ludovicus B. Josika
|
Ugyancsak az igazgatói lak alatt lent a sarkon a bástya északi oldalán: IOANES LANDVS FVNDATOR SERMITALVS olvasható.
Zápolya-czímer.
A várkapu bejáratánál lévő czímeres kő.
Lenn a kertben, a bástya falában egy emléktáblán ez van:
„Piis Manibus praefectorum provincialium arcis novae ad Samusium Andrae L. B. de Seeberg, Ladislai Pekri de Pekrorina, Josephi Mariaffi de Maxa, Josephi Josinczi L. B. d. N.-Várad Lubenter posuit gratus seuccessor, Petrus Rácz de Galgo. MDCCCXLII.
His avita vediviva constitutione anus MDCCCLXVI. secutus Paulus Czobel de Baloghfalva cuius in locum primus per excelsum regium hungaricum ministerium justitiae denominatus praefectus Joannes Boer de nagy Berivoi succes sit ad MDCCCLXVIII.
Altera vice secutus est Paulus Czobel anno MDCCCLXXVII. ejusque im locum denominatus est anno MDCCCLXXXVI Ignatus Perndl gratus praefectus.”
E felirattól jobb kézre az igazgatói kertben a déli várfalban egy fülkében Ferencz császár mellszobra van, a melynek talapzatán:
240„Memoria Francisci Primi Imperatoris Aug. arcem hanc XV kalend. Sep. MDCCCXVII. lustrantis pereni pietatis hoc monimento aetati venturae dicata MDCCCXLII.” olvasható.
Ugyancsak ennek közelében van elhelyezve V. Ferdinánd király mellszobra, melynek talapzatára ezt vésették:
„Ferdinando V. Rege apost. regnante fossam orientalem australem et borealem arcis novae Samusianae palude foetidisima sordibus et arundinae regionem nature Sanam aëre putri memphitico late inquinantibus a saeculis scatentem assiduo trimo labore per captivos provinciales ad operas publicas damnatos insumtis CLXXXM. operis siccando et excolendo regni optimo patriaeq: fidum probat obsequium Petrus Ratz de Galgo gratia regis praefectus annis ab arce condita trecentis.”
Rákóczi-féle épület 1650-es években a róm. kath. kápolna oltárképén.
A kapun bemenve a Rákóczi-féle épület egy részét látjuk először, melyen a 2-ik emelet ablaka alatt a következő fölirat olvasható:
REGNANTE ILLSSO. AC. CELLSSO
TRANNIE. PRINPE. GEORGIO. RA
KOCI. D. DNO. NOBIS. CLEMENISSO
ANO. 1653. PRO. TEMPORE. PROVIS. STEPH
ANI. FABIAN. DE. MAROS-Z-IMREH
TRANNIE. PRINPE. GEORGIO. RA
KOCI. D. DNO. NOBIS. CLEMENISSO
ANO. 1653. PRO. TEMPORE. PROVIS. STEPH
ANI. FABIAN. DE. MAROS-Z-IMREH
„Az az a mi legkegyelmesebb urunk Rákóczi György Erdély fenséges fejedelme uralkodása alatt 1653-ban Marosz-Szt.-Imrei Fábián István felügyelő idejében.”
241A Rákóczi által épitett várrész mintegy 20 öl.* A Rákóczi-épület alatt, teljes hosszában, mélyen, faragott kővel kirakott mintegy méter széles, 1 3/4 méter magas folyosó húzódik.
Marienburg Geograph. 2. Band. 121. l.
A várba menve, az ugynevezett püspöki lak, vagy a Martinuzzi-épület kapuja felett e jelige tűnik elénk:
DOMINVS ADIVTOR
ET PROTECTOR MEVS. QVEM TIMEBO
ET PROTECTOR MEVS. QVEM TIMEBO
(Az úr az én segitőm és gyámolom, a kit félek.)
A kapu balfelén faragott kőoszlop mellett az egykor a püspöki lakba vezető hosszú (most berakott) ajtó felett Martinuzzi czimer* diszlik, mely két angyaltól tartott koszoruban foglal helyet s alatta kőtáblán e szép felirat:
E czímerről ír részletesen Schönherr Gyula: Archeologiai Értesitő XVI. k. 1896. évf. 325–328. l.
QVESIVIT PRESVL VIRTVTE GEORGIVS AMPLA
HEC ARMA ET TITVLOS NATVS DE STIRPE CROATA.
HIC VNICORNO VT CORVVM PREBERE ALIMENTA
CERNIS. SIC FIDE ET CVRIS VIGILANTIBVS APTVS
ASSIDVE REGI STVDVIT SERVIRE IOHANNI. ET
POSVIT IMPENSIS LONGEVE HEC PREMIA FAME
MDXLII.*
HEC ARMA ET TITVLOS NATVS DE STIRPE CROATA.
HIC VNICORNO VT CORVVM PREBERE ALIMENTA
CERNIS. SIC FIDE ET CVRIS VIGILANTIBVS APTVS
ASSIDVE REGI STVDVIT SERVIRE IOHANNI. ET
POSVIT IMPENSIS LONGEVE HEC PREMIA FAME
MDXLII.*
Azaz: György főpap, a horvát törzsből született, erényével szerezte e pompás czímert és czimzeteket; itt miként az egyszarvut láthatod, a melynek a holló élelmet nyújt, ugy ő, mint hű és szakadatlan gondoskodásra alkalmas, szünet nélkül János királynak törekedett szolgálni s költségesen állitá fel sokáig tartó hivének e jutalmát 1542-ben. Szongott, Vajna. A vár monographiája 36. lap.
Bent a vár belsejében, a püspöki lak végében levő kápolna – alatta 1822-ben volt a legmélyebb tömlöcz – jobb oldalán elnyuló épület első emelete alatt egy fülkében állott volt Martinuzzi féldombor képe, hosszu, szegletes ábrázatu mellkép, magas homlokkal, sürü hajjal fedett fővel, nagy magas homlokán gondokat kifejező redőkkel, nagy hosszúkás szemek, szabályos orr, nagy száj, mérsékelt nagy állal. Az ábrázat jobbfelé ügyel és mintegy parancsolni látszik a lehetetlenségnek is, írja a Nemzeti Társalkodó tudósitója. Ma nincs meg.*
V. ö. A vár monographiája 38. l.
A püspöki lak pinczebejáratától jobbra és balra a sarkon a bástyafokról levett két czímer s a bejárás fölött pedig egy fölirat, mely a röviditések kiegészitésével így szól:
242REST: HOC POMER: FELIC: REG
SEREN: PRIN: DO. GABRIELE II. D
GP. T: PRH. DET. SCR CAPIGIO: GIERO
FI PROVI. IO. ZOLIOMI: CASTEL. STEP.
VAMOS. ET. FRAN. BORZASI EXISIEN
ANNMDC. X. IX.
SEREN: PRIN: DO. GABRIELE II. D
GP. T: PRH. DET. SCR CAPIGIO: GIERO
FI PROVI. IO. ZOLIOMI: CASTEL. STEP.
VAMOS. ET. FRAN. BORZASI EXISIEN
ANNMDC. X. IX.
(Restauratum hoc ponerium feliciter regnante serenissimo principe domino Gabriele II. Die Gratia principe Transilvaniae partium regni Hungariae domino et Siculorum comite, Capitaneo Giorgio Gierofi provisore Johanne Zoliomi castellanis Stephano Vamos et Francisco Borzasi existentibus. Anno MDCXIX.) Azaz: Megujittatott e kőfal melléke dicsőségesen uralkodó felséges fejedelem, második Gábor úr Isten kegyelméből Erdélyország fejedelme, a magyar részek ura, székelyek ispánja alatt, Gyerőfi György kapitány, Zólyomi János felügyelő, Vámos István és Borzási Ferencz várnagyok idején 1619. évben.
Martinuzzi-czímer.
A másik korábbi felirat a püspöki lak megett levő egyemeletes, úgynevezett Rákóczy-épület falán, az emelet faragott kő ablakrámája felett, hosszúkás háromszögü kőpárkányzatba e betük és évszámok vannak veres szinnel festve: A. D. 1653. Ezzel egyirányban jobbról: S. B. P. T., balról G. R. P. T. (azaz: Sigismundus Báthory Princeps Transilvaniae; Georgius Rákóczy Princeps Transilvaniae.) Ez utóbbiak ma nincsenek meg.
A főépület keleti oldalán egy fölirat van:
Erbaut als Landes Strafhaus
1857–1860.
Unter der leitung des
Anton Brühl
k. k. Landes Strafhaus Verwalter u.
Friedrich Kauba
k. k. Ingenieur Assisten.
1857–1860.
Unter der leitung des
Anton Brühl
k. k. Landes Strafhaus Verwalter u.
Friedrich Kauba
k. k. Ingenieur Assisten.
Az 1653-ban a Fábián István-féle előbb emlitett felirat okozta azt 243a félreértést, mintha az épület a XVII. században épült volna, s hogy aztán Rákóczyról vette nevét; Vajna Károly, a fegyintézet volt igazgatója vette észre, hogy ez épület sokkal régibb.
)
Emeleti négy szobájának gothikus boltozata van, mezzaninjain pedig kezdetlegesebb korú 244lőfegyverek számára vannak rések hagyva. A felirat tehát valamelyik későbbi átépités folytán került mai helyére s valószinüleg a védelmi vonal megnyujtására épült pótbástyára vonatkozik.
E felirat alatt egy még későbbi is van a falra festve: REN. ANO 176–176, a mi azt mutatja, hogy a mult század hatvanas éveiben is történtek átalakitások.
A vár egykori térképét egy régi aczélmetszet után közöljük.*
Priorato Cte. Gal. Gualdo Historia di Leopoldo Caesare, Vienna 1670.
Magyarázat az 1670. évi térképhez, Ornstein József őrnagytól.* Az alaprajz szerint a vár olasz modorban megerőditett 72, illetőleg 83 m. hosszú négyszögből állott. Csak a nyugati valamivel hosszabb, a közepén tompa szög alatt törött oldal és mind a két bástyája, eltekintve a még későbbi eredetü északra előretolt zárt műtől, eltér ezen szabályszerüségtől és azon benyomást teszi, mintha itt a Martinuzzi idejebeli erődités már valami meglevőt talált volna. Az egész várat helyenként 34, másutt 50 m. széles s legalább 2 m. mély vízzel árok környezte. Külső lejtje szintén falazva volt. Az alól 3.8 m., felül 3 m. vastag, 9.5 magas várfalat három oldalon 2 m. vastag külső fal környezte, mi által 7.6 m széles falköz támadt.
Arch. Ért. 1896. 266–268. l.
Czímer-részlet a Martinuzzl épület végében.
A vár fölépitése ídejében (1540) az ostromló ágyuk horderejére nézve csak a nyugati alig 1 km.-nyi távolságban húzódó magaslatok jöhetvén számba, míg a keletiek annak kétszeresét jóval fölülmulják, északra és délre pedig térség nyilik, alig tévedhetünk, ha azt állitjuk, 245hogy a vár utóbb jelzett oldala, illetőleg annak bástyái nem is voltak ágyukra berendezve, illetőleg felszerelve s hogy a védelem itt a belső és külső fal lőréseiből csak kézi fegyverekre szoritkozott, mely czélból hogy az előbbi is az árkot pásztázhassa, az utóbbi sokkal alacsonyabb, talán csak 4 m. magas volt.
A nyugati oldalon azonban a védelem fokozott módját látjuk. A hatalmas d.-ny. bástyán, mely 1/4 alatt lejtős lábával az árokba jócskán belenyúlik, 11.4 m. tarajvonalat 1-1 ágyura számítva, négy ágyu nyert helyet és pedig 1 északi irányban, 2 nyugatiban és 1 déliben. Ahoz csatlakozott a várfal mentén a kézi fegyverek két, sőt a végén háromsoros lőréses vonala. Az alaprajzból ez adatokat nem lehet kivenni, de megkapjuk a fegyintézet róm. kath. kápolnájában őrzött 1769-ben festett oltárképen, mely a nyugati oldal alját ábrázolja. (Festette Jos. Paller.)
A felső sorban padozattal ellátott lőrések egymástóli külső távolsága 4 m., az alsóban valamivel nagyobb volt. Egy ilyen, a Rákóczy-épület középemeletén épségben maradt lőrés azt a belső berendezést mutatja, hogy minden lőrésre 2 m-nyire egymástól álló 3 lövészt számitottak, kiknek lővonalai a középsőé felé összefutottak úgy, hogy az árok irányában egymást keresztezték.
A bombamentesen boltozott kapucsarnok, melyen a fegyintézet irattárában lévő kézi rajz szerint még 1820-ban torony állott, ma is a vár délnyugati szögletében van és egy jelenleg kövezett, akkor tájban félig álló, félig vonóhidon egyrészt a vár belsejébe, másrészt annak külső udvarába vezetett, melyben a ló- és jószág-istállók voltak, körülvéve orillonokban kipohadó földhányás és kezdetben 11 m., a vár felé azonban megint 38 m. széles vízzel telt árok által.
A mindenkor leginkább féltett kaput attól keletre 2 ágyu befogadására alkalmas bástyaarczalék és a híd bejáratát földből emelt szarvasmű védelmezte, mely utóbbi előtt, úgy mint az északkeleti bástyában, figyelő torony állott.
A vár belsejében látható többi épület cselédházak és laktanyák voltak: tüzérlaktanyának nevezi a keleti oldal melletti épületet az imént emlitett vázlat. Ugyanaz jelez „római grádics” elnevezés alatt az é. ny. és d. ny. bástyára vezető két lépcsőt. A kétszeresen bekeritett négyzetek kutakat jelentenek, melyek egyike most is használatban van. Egy pontokkal jelölt kör szárazmalom lehetett. Legvégül maradt az alaprajz szerint a vár é. ny. csúcsán látható, már nem létező hosszabbitás.
Ez annyira elüt annak általános tervezetétől, hogy benne azonnal későbbi épitményre kell ismernünk. Ilyennek is mutatja az emlitett oltárkép, 246a mennyiben ezen bástya alakú négyszög alig várfal magasságú, még alacsonyabb az a fal, mely a kőköritvénynyel köti össze, az alaprajz szerint kettős fal; előbbi 3, utóbbi 2 sor kézi fegyvernek való lőréssel bir.
A „Klein Samosch Fl.” elnevezés alatt nem a jelenlegi Kis-Szamos értendő, hanem annak egy ága, melynek száraz része a mostani népkert nyugati oldalán látható, míg alsó végét az 1800-ik év körül létesitett malomárok képződésére használták fel.
A folyó ezen ágából indult ki az alsó malom táján a vár árka és határolta a jelenleg a fegyintézet és a majdan beépitendő barompiacz közt fekvő városrészt, kifolyása pedig a folyóba vissza a vár északi oldalán egy 120 méter hosszú földalatti falazott csatornán át történt, melynek maradványai most is föllelhetők.
A vár biztonsági szempontból egy századig, t. i. addig, míg a tábori tüzérség a 30 éves háboru következtében tökéletesbült, nagy tekintélyben állott.
Az épület hajdani díszéről ma alig lehet bővebb fogalmat szereznünk azon maradványokból, melyeket a sokszoros átépités még megkimélt. A maradványok Martinuzzi lakásának ékes bolthajtásai, (itt vannak most a fegyenczek tantermei), a kápolna s nehány más épület-részlet csak sejtetik, hogy az egykori Uj-Bálványos vára, a dúsgazdag bibornok méltó lakhelye volt.
Minő gazdagság és fény honolt egykor e falak között, kitünik annak a sok kincsnek már előbb is emlitett registrumából, melyet Castaldo vitt el Martinuzzi meggyilkoltatása után, (Alvincz 1551). A zsákmányban 250,000 magyar arany forint, 889 márka veretlen arany, 2453 márka ezüst, 4000 Lysimach arany,* 300 díszló és felszerelés, nagy mennyiségü arany s ezüst edény és ékszer, drága kelmék s egy fejedelmi asztalteriték stb. volt.
Lysimachus thrák király (361–281 Kr. e.) az Alduna mellett lakó géták ellen viselt háborut, melyben a géta király fogságába is esett. Ez alkalomból kerülhettek a Lys. aranyok Erdélybe.
A Martinuzzi-épület végén, a földszintről az emeletbe nyuló kápolna van, melyet 1760-ban javitottak ki. Oldala ki van festve. Krisztus szenvedéseinek történetét ábrázolja 6 képben. Festette egy bankócsinálásért ide bezárt olasz rab. Judás képében az akkori várparancsnokot Josinczit festette.* A karzat felirata: „L. B. Josinczi József vár inspectora tulajdon szorgalmatossága által festettette ki ezen Isten Imádására rendeltetett szent helyet 1822-dik esztendőben Festette a szerencsétlen Rivetty Péter.
Torma gyüjt.
247A fegyintézet mostani alaprajza.
248Fennírt jó előljárónkkal edgyütt Itt Imádjuk mi a mi TEREMTŐ urunkat ugymint: Benkő Mihály Vár Strazsamestere és Deák Antal Vár író Déakja.”*
Szongott, Vajna. A vár monographiája 25. l.
1725-ben a kormányszék május 20-án e katonai várba* udvari rendelet folytán a ferenczrendü káplánnak 110 frt évi fizetést rendelt a kamarai pénztárból. 1776 okt. 19-én kelt rendelet* ezt megerősiti s már 1789 óta a vallási alapból fizetik mind ezt, mind pedig a később beállitott ev. ref., ágost. evang., gör. kath., gör. kel. és unitárius papokat, kik kezdetben sátoros ünnepeken a közelebb fekvő helységekből jártak isteni tisztelettételre. A kápolna felett egy kis harang függ, rajta góth betüs felirat: „O Rex glorie. Veni cum pace 1496.”
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
*
A vár az osztrák ház uralmával, mint fiscalis jószág kezeltetett. 1786-ban II. József császár rendeletére katonai parancsnokság alatt állami foglyok tartására kezdték használni, mint ilyen 1807-ben polgári várnagyok kormányzata alá került s van máig. Első várnagya Josinczy József báró volt.
Az épület 630 fegyencz számára van berendezve. 1860-ig csak a katholikus fegyenczeknek volt templomuk (Martinuzzi kápolna), most mindkét felekezetü románoknak egy-egy kápolnájuk van, a reformátusoknak s zsidóknak egy-egy imaszobájuk. Minden felekezetnek van papja a fegyintézetben, csak az unitárius és a zsidó rabbi jár be szükség esetén. A fegyenczek ünnep s vasárnaponként isteni tiszteletre mennek, köznapokon pedig a reggeli órákban iskolába, hol az elemi tárgyak tanitására két tanitó van alkalmazva. Az egész fegyintézet, udvar, folyosók, termek, magán zárkák mintaszerü tisztaságukkal lepik meg a látogatót. Egy-egy hálóteremben 16–40 ember lakik, mindeniknek külön ágya van, fogassal s a legszükségesebb eszközökkel patyolat tisztán tartva. A szükséghelyekkel is az egyes termek el vannak látva. A fegyenczek nagy lakószobában vannak elhelyezve. Mintaszerü a kórház, gyógytár s a konyha olyan, hogy főztje messze fölülmulja azt a táplálékot, a mit a legtöbb fegyencz szabadsága idején otthonában élvezett.
Az intézetben sokféle iparágat űznek. 1898-ban pld. pokrócz, lábbeli, kosárkészités, kerekes, asztalos, esztergályos, bodnár, lakatos, kovács, gyékényfonás, vászonszövés, szabó, fafaragászat, minden csoportnak egy-egy munkavezetője van. Az eladott tárgyak tiszta nyeresége 249a fegyenczek számára fejenként külön kezeltetik, hogy megszabadulásukkor valamihez foghassanak.
A fegyenczek napirendje így van megszabva: 5 órakor kelnek s ágyaik mellett térdelve imádkoznak; a munkaszobákba vezettetvén, 7 óráig dolgoznak, 7 órakor 1 3/4 font kenyeret kapnak egész napra, melyből megreggelizve, újra dologhoz látnak. 3/4 12-kor megperdül a dob s a fegyenczek hálószobáikba vonulnak ebédre.
Ebéd után 1/2 2-ig pihennek, azután esti 7-ig ismét dolgoznak. Munka bevégeztével a belső udvaron sétálnak s ennek végeztével dobszóra szobáikba vonulnak, a hol megszámláltatván, az ajtók rájuk csukatnak. A szomoru épület még szomorubb lesz, sehol semmi hang, csak a folyosókon felállitott őrök egyhangu léptei s félóránként jelszavai hallatszanak az éjbe.
A „Vasárnapi Ujság” 1867. évi folyamának 17-ik számában, egy börtönügyi szakirónk, Tauffer Emil ismerteti a fegyházat s nézeteit mondja el hazai börtönügyünk állása felett.
A fegyházhoz közel fekvő temető végén, a deési úton van az elkeritett hely, mely a fegyenczeknek szolgál temetőül. A sirok többnyire jeltelenek. E temetőt felhagyták, újabban Ördöngös-Füzes felé vezető megyei út mentén a Köveshágón új temetőt nyitottak a rabok számára.
