Szék.
Szék.
Nevének változatai: 1291-ben* Zeek. 1315-ben* Scekakna. 1438-ban* Scekákna villa. 1516-ban* Zeek opidum. 1545-ben* Zeék. 1579-ben* Szeék. 1621-ben* Szék.
Teutsch, Firnhaber. Urkundenbuch 174.
Anj. okmt. I. 387.
Hodor. Dob. Esm. 648. l.
Dl. 29629.
Gyf. kápt. Centuria X. 47.
K. M. Doboka B. 85.
Erd. kancz. 1700. 147. sz.
Szék, Zek, Zeek vízvidéken előforduló gázlókra vonatkozó székes 381sekély víztől kapta nevét. Az ily átkelő helynek – mint az Akadémiai Értesitő 1897. évf. 93. füz. és Etnographia 1897. évf. 3. füz. 520, 521. lapjain olvassuk – nagy jelentőségük volt a régi időben, főleg közigazgatás szempontjából s oly területet jelöl Chege, Ceek stb. néven A XIV. és XV. században, mely a megyék határaival, őrhelyeivel és vámszedőhelyeivel esnek össze. A megyének természetes határai voltak s a megyei vámszedőhelyek a természetes és mesterséges átjárók mellett keletkeztek, a melyekből idővel olyan székek és csekek lettek, a melyekben e névvel nem is annyira átjárót, mint vámszedést, határt, véget akartak kifejezni. Ezzel függ össze szorosan Szék sóbánya város neve is, mivel a sóbányászat megvámolása, mint a Gellért-legendából kitünik, a XI-ik század elején ismert dolog volt a letelepülő magyarság előtt. A sóbányászat eleitől fogva szigorú hatósági felügyelet alatt állott s gyakran erősitett helylyel (castrum) volt védve. Az 1222. évi aranybulla 25. §-ában úgy intézkednek, hogy só az ország közepén ne tartassék, hanem Szalokon, Szegeden és a határokon. Ez utóbbinak oka az lehet, hogy a hol a határt forgalmi vonalak, átjárók szelték, mindenütt erősségek voltak, mint Deésvárt (Deés) s itt Zsidóvár. Ilyen erőd volt a többi határszéli sókamaráknál is, melyekben később harminczadok keletkeztek. Szék-Akna, vagyis a mai Szék alapjában ezek szerint azt jelenti: Végakna, Szélen levő sóbánya, a hol határ gyepü, sövényerősités is lehetett, valamint volt is, a mint ezt ma is állitják, főleg a Zsidóvárról.
Szék mezőváros, ma nagyközség a vármegye déli részén, a Kis-Szamos jobb partján huzódó hegy déli oldalán egy része dombon, a többi része három völgyben fekszik, úgy, hogy egyszerre egészen sehonnan sem látható.
Széknek keletkezése és városi mivolta, sóbányái történetéhez van kötve. Magyar neve s hogy éppen széknek azaz szíknek nevezik, azt mutatja, hogy e bányákat aránylag később s csak a szíkes talaj nyomán fedezték föl. Mint sóbánya aztán, természetesen a többi ilyen helyek mintájára, benépesedett és rövid időn szabad királyi várossá emeltetett.
Adatunk nincs rá, de nem hisszük, hogy tévedünk, ha Széknek keletkezését IV. Béla király idejére tesszük, és szabadalmainak adományozójául is őt tekintjük, mert III. Endre király 1291-ben* már egyenesen szabad királyi városnak mondja.
Teutsch, Firnhaber. Urkundenbuch. 174. l.
382E város, mint általán Erdélyben minden királyi birtok, a XIII. század végén László erdélyi vajda hatalmába került, aki azonban azt Kolos, Deés s a többivel együtt 1310-ben*, kölcsönös egyezség alapján, Róbert Károly királynak visszaadta. Előbb azonban 1309-ben* határát kijáratták s e szerint nyugat felől Borsáig, ennek erdejéig Csomafájáig és Gyuláig terjedt.
Mon. Vat. Acta Gentilis 374.
Hodor Dob. Esm. 648. l. és Gyf. kápt.
Ezentul Székakna királyi város volt. 1325-ben* főbb polgárai voltak: Szász Mihály, Szög fia Jakab, Kis Demeter stb. a János pap testvérei. Lajos király alatt azonban, az akkor szintén királyi birtokkal Bonczhidával örökös viszályban volt, a köztük lévő határok miatt. A soká huzódó pört maga a király személyesen igazitotta el köztük s mint az oklevél mondja, 1366-ban* Lajos király főuraival együtt felment a Csepegő nevü hegyre és saját kezével jelölte ki örök időkre a határt Szék és Bonczhida között, a melyet aztán Királyhatárának hivtak. Nemkülönben perben állottak a szentegyedi Wassokkal, midőn 1315-ben Wass Miklósnak négy kanczáját nyilazták le, hátulsó lábaikat levágták a székaknabeli vendégek.*
Haz. okt. 198. l.
Dl. 28743.
Gr. Wass cs. czegei lt.
1438-ban* Szent-Egyeddel határos.
Hodor Dob. Esm. 648. l.
1453-ban* V-ik László király egy a város mellett délre fekvő Nagyrét nevü halastavat az olasz Odoardónak (sókamarás) és általa a szintén olasz Pápa fiainak Angelló és Lászlónak adományozta.
Dl. 30824.
1465-ben* Vizaknai Miklós erdélyi alvajda itteni curiáját halastóval együtt a kolozsvári Ferencz-rendi barátoknak hagyományozza.
Km. prot. f. 153.
1471-ben* Mátyás király Széket régi jogaiban, melyeket Kolozsvár, Buda és Esztergom királyi városokhoz hasonlóan élvez, megerősiti.
Dl. 17244.
1479-ben* Kodori Pápa fiai László és János panaszolják, hogy a széki plebánusnak halastava, melyet a széki polgároktól megvett, kiáradván, az ő halastavukat és malmukat elrontotta.
Km. prot. i. 6.
1481-ben* a halastó mellett 10 jugerum földet vett „Luce Italici ordinis fratrum predicatorum predicator almanorum Convent…” vagy Lukács olasz- vagy Domokos-rendü predicator szerzetbeli a németek papja, a Selecz-patak mellett Kis Gerhárdtól és Földváry Antaltól. Ez alkalommal tanukul Tözsér Dénes és Farkas Balázs széki polgárok emlittetnek.
Dl. 29629.
1481* széki jobbágyok ő felsége a királyé.
Nemz. Muz. lt.
1499-ben* deési Kodori György egy itteni halastavát Gyulai Literati Istvánnak eladta.
Deés város lt. 70. sz.
3831513-ban* a szomszéd Székelaj (Szekuláj) falu Szék városa birtokának mondatik, a mikor Szék város polgárai e falu jobbágyaival felfegyverkezve Kendi Gál főispán és Petki Ferencz vasas-szentiványi birtokára rontottak, barmaikat Székre hajtották s ott lakó jobbágyoknak igen sok kárt okoztak. Zápolya vajda előtt ennek háromszori meghivására sem jelentek meg, miért őket 300 arany forint pénzbirságra itélte.
Dl. 29621.
1522-ben* Széket zálogba, vagy miként, nem tudható, birta Bánffy Péter özvegye Petronella.
Km. prot. R. fol. 10 és gr. Bánffy cs. lt. Loc. III. fasc.
1532-ben* János király Szék városának Mátyás királytól 1471-ben nyert szabadalomlevelét megerősiti.
Szék v. lt.
1534-ben* János király 10000 forintnyi kölcsöne fejében a széki kamarát összes jövedelmével együtt Kendy Ferencznek egy évre zálogba adja.
Gyf. kápt. cent. X. 43. és Colos fasc. 4. nr. 42.
1536-ban* János király a széki kamarát ujból Kendi Ferencznek adományozza.
Gyf. kápt. cent. X. 48.
1541-ben* a széki kamarát a tordai országgyülés végzése, valamint az azon évi Izabella királyné s Majlád István között kötött fejérvári békeszerződés továbbra is Bornemisza Boldizsár kezénél hagyta.
Erd. orsz. eml. I. 64.
1545-ben* Fráter György Kendi Ferenczet Szék városa birtokában megerősiti s abban továbbra is megtartani igéri.
Gyf. kápt. cent. X. 47.
1551-ben* Ferdinánd király Kendi Ferenczet és fiát Jánost Szék birtokában megtartani igéri.
Lib. reg. II. 67. és Gyf. kápt. div. cot. II. fasc. 2. nr. 45.
1577-ben* idevaló birtokos és Békéspárti Széki Kálmánt hűtlensége miatt Báthory István fejedelem javaitól megfosztván, lefejeztette többekkel együtt.*
Wolf. de Bethlen II. k. 332–380. és Hodor Dob. Esm. 649. l.
Kőváry Erd. tört. 4. k. 27.
1579-ben* Báthori Kristóf fejedelem Széket „oppido nostro”-nak nevezi, valószinüleg a hűtlenségbe esett Kendi Ferencz és fiai: János, Farkas és Ferencz bélyegén birta, a ki avval volt vádolva, hogy Izabellát és fiát János királyt megakarta mérgezni, a mi nem volt igaz, s fiai, mint Békés pártiak hűtlenségbe estek. Maguk és nejeik birtokát is elvették a kolozsvári országgyülésen.
Km. Doboka B. 85.
1582-ben* Sulyok Margit előbb Nagy Mihálynak, majd széki Csomay Kristófnak neje Báthory Zsigmondot tiltja attól, hogy Szék városát Kendy Sándornak elzálogositsa.
Km. prot. 1578: 131.
3841593-ban* Báthory Zsigmond Szék városát az itteni sóbányával és a szamosújvári várhoz tartozó puskásokkal együtt, 12.000 forintért Kendy Sándornak zálogul adományozza oda.
Gyf. Cent. 10. 42. Doboka fasc. 4. nr. 17.
1600-ban* Erdély rendei a léczfalvi gyülésen Széket bányástul késmárki Tökölyi Sebestyénnek adományozzák.
Erd. Országgyül. Eml. IV. 573.
1602-ben* Básta György a széki sóbányákat Kolozsvár városának zálogositotta el.
Jakab E. Kolozsvár tört. oklt. II. 181.
1603-ban* Székely Mózes fejedelem azonban e sóbányákat magához váltván, cserében a kolozsvári dézmát adja a városnak.
U. o. II. 201.
1606. jul 13-án*, ez évi május 15. és 16-án Gyulafehérvárott hozott törvény szerint 3 lovas és 3 gyalogkatonát kellett hogy adjon Szék város az ország oltalmazására.
Hodor Függelék 22. l. és Erd. Orszgyül. Eml. 2. art.
1609-ben* Báthory Gábor, néhai György széki evangelikus pap nemesi házát magvaszakadtával Sennyei Pongrácznak adományozza.
6. Lib. Reg. 258.
1612-ben* a szamosújvári várnak itt nemes gyalog puskásai: Vig Mihály, Banga János és Székely Márton, ezen kivül Lakatos Lőrincz, Ferencz Mihály és Olajos Menyhért kiskoruak.
Erd. kancz. 1700. 147. sz.
1613-ban* Bethlen Gábor a késmárki Tökölyi Sebestyén fiát Tökölyi Miklóst, Szék város birtokában megerősiti s megtartani igéri azon érdemeiért, a melyeket apja 2 ezer dandárával segitségére volt Bástának, ki Mihály vajdát 1600. szept. 18-án Miriszlónál megverte.*
7. L. reg. 62. Kemény Suppl. Dipl. IX. 153.
Kőváry Erd. tört. 4. k. 110. 112. l.
1615-ben* Pereczi Kata, Egri máskép Fejér Gáspárné, Alki Simon és neje Nagy Erzsókról reá szállott itteni nemes puszta ház helyét, hozzátartozó földdel, tóval és erdővel Ujfalvi Mihály széki főprédikátornak és felesége Kocsis Katának eladta, mely szerződést a fejedelem Bethlen Gábor is megerősite.
8. Lib. Reg. 168. 169.
1616-ban* ápr. 17-iki országgyülés elrendelte, hogy Szék ismét a díjasokkal adózzon a többi városokkal együtt.
Hodor Dob. Esm. 649. l.
1627-ben* Szék városa óvást tesz az ellen, hogy a várost szabadságaiban háborgatják, nevezetesen, hogy az ottani kamara-ispán az előbbi fejedelmek alatt sohasem szedett évenként a fejedelem számára 2–2 tyukot minden háztól, továbbá, hogy a fejedelem korcsmája mellett eddig a városnak is szabad volt korcsomálni s végül, hogy a szekuláji jobbágyok mindig a széki és sohasem tartoztak a kolosi kamarához.
Km. Dob. S. 128.
3851633-ban* Rákóczi György fejedelem egy itteni házat tisztelendő Csomai Mihálynak adományoz. (Valószinüleg ide való pap.)
Elveszett. 17. Lib. reg. 79.
1636-ban* Rákóczi György Szék városát azon régi szabadalmában, hogy a vámokon és harminczadokon egy denárnál többet nem fizetnek, megerősiti.
Gyf. Doboka fasc. 4. nr. 43.
1638-ban* Szék város a fejedelem ellen „vétekben esett”, melyért a fejedelem őket meg akarta büntetni, de oly feltétel alatt bocsátott meg nekik, hogy a város köteles évente a révre (portus tán Maros-Portus?) 20.000 kősót szállitani, mely a fejedelem javára adatik el, azonban minden 100 kősó odaszállitásáért a fejedelem nekik 6 frtot fizet.
Gyf. Cent. K. 19.
1645-ben* nemes a Széki, máskép a Borbély-család.
Gyf. kápt. 23. Lib. reg. 15.
1648-ban* Tóth Boldizsár biró, György István, István deák idevaló polgárok.
Km. Kolos. N. 16.
1649-ben* itt lakó nemes Széki Csomai Bálint.
Doboka vármegye jkönyve. Orsz. ltár.
1650-ben* Székvárosa Szamosújvárhoz tartozó fiskális jószág.
Hodor. Dob. Esm. 649. l.
1652-ben* nemes a Széki, máskép a Szekrényesi család; ugyanekkor Szekernyésnek is írják.
Gyf. kápt. prot. Georg. Csicsói 35.
1653-ban* az országgyülés azt végezte, hogy Szék város ezután is oda fizesse adóját, a hová eddig fizette.
Hodor. Dob. Esm. 649. l. és „Jóváhagyott Alkotmány” III. R. 46.
1655-ben emlittetik Kereszturi Szabó Mihály, Diósi, Kovács, Tóth itt lakó nemes család.*
Torma gyüjt.
Az 1660-ik évi* inventarium szerint volt itt egy kamaraház, hozzátartozó gabonásház, szekérszin és istálló; a kamaraház körül „vagyon fenyüdeszkából álló pártázatos tornácz, melyre megyen fel az udvarból 12 lépcsőjü fagarádics, vagynak mellette két fakalodák, az egyiken vagyon egy darab láncz, egy ember nyakára való vasbilincs”, ezentúl van a sütőház.
E. F. L. III. 225. C.
Két aknája van, egy nagy s egy kisebbik akna, hozzá egy kovácsműhely, mindkettőhöz 20 gépelyes ló tartozik; a nagy aknához tartozik 2 dékány, 3 gépelyes, 4 posztós sóvágó, 4 millyér, 1 faragó, 1 kovács s 1 taligás. A kis aknához pedig egy aknabiró, 18 posztós sóvágó, 4 millyér, 2 gépelyes, 1 taligás és 1 halász, mert a kamarához az aknán alól egy haltartó volt s hozzá még 4 más halastó tartozott.
A sóvágó birónak, dékánjaival együtt, 100-100 só jár évenkint, a kovácsnak 1 torboncza megvasalásától egy málha darab jár, a faragónak 386napszáma 25 denár, 1 torboncza csinálásától egy málha darab, a gépelyesek évi fizetése 12 forint, 1 ködmön, 1 pokrócz s egy saru. A posztós sóvágóknak naponta jár 1 só, minden karácsonykor pedig posztóra 2-2 forintot kapnak, de viszont tartozik minden héten egy-egy fertály sót kivágni s ahoz kap 10 gyertyát, vagy 20 denárt; a karácsonyi posztózás alkalmával az ispán a sóvágóknak egy nyolczvanas bort, egy vágó barmot és kenyeret tartozik adni. Nyáron át a sóvágoknak 2 szabad hetük van.
1664-ben* az itteni nemesek sokat szenvedvén a város polgáraitól, ügyüket a nagy-sinki országgyülés elé vitték, ez aztán azt végezte, hogy ha a széki polgárok az ottani nemeseket tovább is bántalmazni merészelik, akkor összes szabadságaiktól megfosztatnak s ha ez sem használna, összes javaik el fognak koboztatni.
Erd. országgyül. eml. XIII. 286.
1667-iki összeírás és tanuvallatás alapján* Szék városát s lakosait a Kökényesdi Györgygyel bejöttek kirabolták s igen nagy kárt okoztak.
Gyüjteményem.
1668-ban* egyik birtokos Balog István.
Dr. Vajda J. cs. ltára.
1670-ben* nemes a Széki Bodor család.
K.-monostori conv. prot. Balth. Rákosi 60.
1670-ben* nemes a Széki Csorba család.
K.-monostori conv. prot. O. I. 110.
Km conv. prot. O. I. 102.
Nemeslevelét a csicsógyörgyfalvi 1672. évi január 15-én tartott megyegyülésen hirdették ki. Megy. ltár. jkönyv.
1673-ban* egy telkes nemes a széki Székely család.
Km. conv. prot. Q. I. 106.
1675-ben* Apaffy Mihály az itteni prédikátort (akkor Tiszabécsi Gáspár ev. ref. püspököt) s egyházat Szék város bor-, gabona-, méh-, bárány-dézmájának felerésze birtokában megerősiti.
E. F. L. III. 226. B.
1676-ban* midőn Apaffy Mihály gyulatelki Daczó György portai követ itteni háza után járó földek tizedét neki adományozta volna, Deák Tóbiás kolozsvári polgártól a Felszeg-utczában vett házába beigtatták s a fejedelem e ház földeinek összes tizedét is neki adta, mely utóbbi ellen az igtatásnál az erdélyi református egyház püspöke annak ellentmondott, mondván, hogy a Szék városi tizedek fele mindenkor a széki ref. egyházat illette.
Km. Doboka. A. 27. D 53.
1676-ban az országgyülés elhatározta, hogy az itteni polgár, ha czimeres nemes is (armalista) telkéről adózni tartozik.*
Gál László. Erd. Diaetak végz. 73. l.
1681-ben* Apaffy Mihály Széky Mihálynak egy itteni „Zsidóvár” nevü, de már földig lerombolt várrészt, melyet most csűrhelynek hivnak 387 (parte arcis vulgó Sidovár, jam vero solo aequatae que nunc vulgo csürhelly vocatur) s mely Szék városában a Felszeg, másként Kis-utczában van, egyik oldalról Hadadi Kiss András házával, másfelől a szőlőhegyek felé menő országúttal szomszédos, zálogképen adományoz.
E. F. L. III. 225. E. F. J.
1701-ben* a sóaknához tartozott 1 máglyás, 1 kulcsár, 1 lovász, 2 árus, 1 szolgáló; 12 posztós sóvágó, élükön a sóvágó biróval és 15 önkénytes sóvágó.
E. F. L. XII. J. A.
1702-ben* birtokosa Biró Benedek, Kis, Somay családok és Zuthory Ferencz; egy telkes nemesek: Berekszászy Litteráti György és Bálint deák, Redmeczi Márton,* Bodó János, Balog Mihály, Kollár Mihály, Nagy Miklós, Rácz Mátyás, Kapusy János és István.
Erd. főkormsz. ltár.
1762-ben halt meg Somkereki Mihály, ez Retteghy György naplóirónak (Hazánk Tört. Közl. 1884. évf. 319. l.) anyja Csegezi Judit szolgája volt, majd Bánffy Farkasnak bonczhidai udvarbirája, inspectora, kiváló gazda és takarékos; közbecsülésben tartották; elvette volt Széken Redmeczi Dánielnét, ki Bán leány volt, de ez nemsokára meghalván, első férjétől örökölt javait Somkerekire hagyta. Somkerekiről Vesenyei Samu örd.-füzesi lakosra szállt.
1712-ben* a Szék városában lakó nemesség s az ottani polgárság közti viszályok eligazitására Dobokavármegye biztosokat küldött ki, kik a két fél között a következő egyezséget hozták létre:
Km. Doboka S. 45.
1. Minden nemes ember, a ki városi telket bir, adózni tartozik.
2. Az olyan is, ki itt lakik, de telke nincsen.
3. A nemes házban lakó nemesek adómentesek, de az ott lakó jobbágyoktól fizetni tartoznak.
4. A nemesi rendre ekkép kivetett adót maguk közül választott nemes ember szedje be s juttassa a városi perceptor kezébe.
5. Porgolád és hidak csinálása, éjjeli és nappali czirkálás, szőlőgyepük csinálásától az egytelkes nemesség ki nem vonhatja magát, de az ez ellen vétőket a városbiró csakis a hites nemes emberrel együtt büntetheti meg.
6. Ha városi embernek nemes ember volna adósa, akkor a biró a nemest csakis a hites nemes ember által idéztetheti a tanács elébe s ott több nemes ember jelenlétében itél felette.
7. Katonafuvarozással nemes ember nem tartozik, katonaszállással pedig csak akkor, ha már a polgároknál hely nincsen.
8. A korcsmálás dolgában a nemes ember az eddigi szokás szerint mérje borát.
9. Városi telket biró nemes embernek az ilyen telekre jobbágyot szállitani nem szabad.
3881721-ben* idevaló egy telkes nemes Zátori Ferencz, ennek birtoka 1769-ben Soldos családra szállott. Részbirtokokat birnak: Vesmás Erzsébet Végh Mihályné, Budai Anna Szabó Györgyné, Josika Éva Rétyi Sámuelné, Bogdány Dénes; egy telket bir: Széki Mihály (a Gyarmati, Balog, Kis, Barabás, Vinczellér és Ferenczi családtól). Egy telkes nemesek: Biró Márton, Rétyi Sámuel, Maksai, a Prosa és Buzás család, Kapusi utódok, Somkereki László, Zöld András pedig nem adózó nemes.
E. F. L. XII.
1727-ben* készült el a város új urbére, mely szerint a polgárok tartoznak: a) a posztós sóvágókkal a kamarai épületeket gondozni; b) a kamaraházba a tized felét beszállitani (a 10-ed fele a fiscusé, fele a papé), a gabonát kicsépelni, malomba beszállitani; c) a kamarai kaszálókat lekaszálni s a kamaraházba szállitani; d) tüzelőfával ellátni a kamaraházat; e) a halastót gondozni. Ezért a polgárok kapnak: a) évente 600 kősót ŕ 50 rhc; b) a malomba őrléskor gyertyát; c) fuvarukat sóval megfizetik; d) a dézmások – kik mindig a polgárok közül valók – tizedszedéskor ebédet kapnak; e) a sóbányák vizsgálata alkalmával az oda kirendelt embereknek fejenként egy tarisznya só vagy mint akkor nevezték, egy „málha” járt; f) a magtárba vitt gabona megmérésénél egy mérő gabonát kapnak; h) szt. Györgytől szt. Mihályig a bormérés a fiscusé, azontul közösen a fiscusé és a városé; i) a birájukat szabadon választják, de a sóperceptornak bemutatni tartoznak.
E. F. L. III. 225. V. és 223. E.
1728-ban* a kir. fiscus itteni részét gr. Bánffy Györgynek adta bérbe.
E. F. L. III. 225. L.
Ez időtől kezdve a városnak a fiscus – mely azt, noha pedig regálist kapott az országgyülésre, 1730-tól folyvást minden szabadalma daczára jobbágy-fiscusi városnak tartotta – örökös, éppen nem jóakaró* beavatkozásaival kellett küzdenie. Ettől aztán megbátorodtak a görög egyes. oláhok is és a csász. kamarától,* hogy a széki „eretnekek borzasztó üldözései”-nek vége szakadjon, kérte: 1. hogy papjukat békén hagyják; 2 erdejüket, melyet a város eladott, adják vissza; 3. adjanak nekik földeket a szabad, senki által se birt földből; 4. adjanak helyet házaik, plébániájuk, iskolájuk számára; 5. közülök is válasszanak esküdteket. A kamara melegen pártolta a kérelmet, mondván, hogy: 389„nemcsak egyedül a kálvinisták számára szolgál privilégiumuk”, mert ez volt a kamara buzgóságának igazi oka. A város 1734-ben csupán az oláh pap és iskola számára kérteket adta meg.
E. F. L. III. 225. X.
E. F. L. III. 225. R.
1730-ban* idevaló nemes Redmeczi Márton és Kis Benedek.
Dr. Vajda cs. ltára Alparét.
1738-ban* az itteni fiscushoz tartozó zsellérek a város határán belül új helységet alapitottak Új-Szék néven. Ezeknek biráját a fiscalis provisor tette, de idő multával ez a telep közigazgatásilag a város hatalma alá került.
E. F. L. III. 227. A.
1749-ben* a fiscus gr. Bánffy Dénestől az annak birtokában Szék város határában fekvő „Kodomárk” nevü helyben levő kaszálót vissza váltani akarta.
E. F. L. III. 226. C.
1754-ben* Prósa István, Székely István, Szathmári Mihály, a fiskus, Tasnádi Kata Vesmás Istvánné, Boér József, Komáromi János deák birtokosok.
Széki ev. ref. egyh. javak összeirása 126, 127. l.
1766-ban* a fiscus az itteni nemesek telkeit per útján, mint állitólagos fiscalitást, magához váltogatta.
E. F. L. III. 226. P–Z.
1767-ben* Szék városa, mivel a város polgárai a széki kamaraházhoz való szolgálattételre kötelezve nem lévén, „Szék városa határában egy Szekulaj nevü kis paraszt falu telepedett volt avégre, hogy azon széki kamaraháznál megkivántató terhet ezen falunak lakosai viseljék”, amint hogy viselték is, de a fiscus Szekulajt – ma Kis-Szék – örökké zálogba adogatta másoknak s igy a kamaraházhoz a polgárok voltak kénytelenek szolgálni, – ez ellen tiltakoznak.
Km. protest. S. 20.
1768-ban* a Biró, Rétyi, Soldos, Gyarmathi, Balogh, Kiss, Barabás, Vinczellér, Ferenczi és Maxai-féle 5 telket magához váltotta a fiscus.
E. F. L. III. 227. D.
1770-ben* itten összeirt adományos nemesek: kovásznai Bogdán Dénes vétel-, széki Havadi András és széki Prosa István apai jogon; armalista nemesek: márkosfalvi Deák, kézdiszentléleki Kozma József, uzoni Kispál László, somkereki Somkereki László, dálnoki Teleki Mihály és tordátfalvi Tordátfalvi családok.*
Erd. főkormsz. ltár.
Jobbára ügyvédek.
1786-ban* birtokosai: a kir. fiskusnak van 72 jobbágya, 14 zsellére, Istvánfi Péternek 1 zsellére, Deák Sámuelnek 1, Wessenyei Józsefnek 2, Balogh Zsigmondnak 2, Prosa Sámuelnek 1.
Erd. főkormsz. ltár.
1797-ben* a fiskusnak itt 4 korcsmája, mészárszéke és halastava van.
Megyei ltár selejt. 6. sz.
3901803-ban* a sókincstári tiszti lakhelyet egész terjedelemben s a városi termesztmények dézmáját, félévi kizárólagos korcsmálás jogát a kincstár a gr. Mikeseknek adta ezek birtokán Marosujvárt 1793–1795-ben nyitott sóbányákért cserébe, melyet a főkormányszék 1805-ben* erősit meg.
Hodor. Dob. Esm. 654. l.
E. F. L. XII. 20. J.
1809-ben* birtokosai: Técsi Mózesnek van 2, Gál Jánosnak 2, gr. Mikes Zsigmondnak 19, Szék városának 14, Prosa Józsefnek 3, Kasza Józsefnek 1, Balogh Antalnak 3, Balogh Zsigmondnak 2, Fogarasi Jánosnak 1, Kolcza Eleknek 2 telke.
Erd. főkormsz. ltár.
Egy telkes nemesek: 1 Réti, 2 Bárdos, 1 Tamás, 1 Sándor, 1 Thót, 1 Viczei, 2 Jakab, 1 Horváth, 1 Szegedi, 1 Dezső, 1 Soldos, 2 Kapusi, 4 Szabó, 1 Simon, 1 Ajtai, 1 Gyarmathi, 2 Prosa, 1 Szentmihályi, 1 Viski, 1 Buzás család.
1819-ben* Kasza János és György a Dundus Deák-féle rész birtokosa.
E. F. L. XII.
1820-ban* a fiskus egykori itteni részét gr. Mikes Zsigmond birja.
Erd. kancz. lt.
1837-ben* nemesi jogu birtokosok: Ajtay, Bardos, Bucsy, Csorba, Dezső, Fekete, Ferenczy, Fogarasy, Fülep, Gyarmathy, Kapusi, Kolcza, Kötő, Lebedi, gr. Mikes, Nagy, Petrics, Prósa, Szabó, Süközsd, Tamás, Tasnády, Tót, Jakab, Viczey, Vig nemesek.
Hodor. Dob. Esm. 646. l.
1863-ban* gr. Mikes Benedek itteni birtoka után és Weér Miklós urbéri kárpótlást kapott.
Urb. Wes. 66–139. l.
Jelenlegi birtokosai (1898): gr. Mikes Etelka, férj. br. Bornemissza Károlyné, 337 h. 143 öl, öröklés édes atyja gr. Mikes Benedektől; ezektől örökölte br. Bornemissza Eszter Barcsay Tamásné nagydebreki lakos. Szék város nagyközség, mint jogi testület, 3350 h. 948 öl, nagyrésze allodiális birtok, egyrésze szerzemény gr. Mikes Benedektől; ebből 1500–2000 hold mint volt közbirtokossági erdő, legelő felosztás alatt, ezek közül mintegy 300 hold 413 öl „Hosszúér” praediumot a kincstártól vásárolta. Ev. ref. egyház, mint testület, 180 h. 1539 öl; szerzemény többektől és a közbirtokból kiszakitott illetmény. Filep Mózes István, 106 hold 135 öl; öröklés és többektől vásárolt birtok. Hortopán Simonné, 103 hold 52 öl; öröklés és vétel. Nagy János Sándor, Ballok János Márton, Tasnádi P. Pál, Filep János M. Márton, Nagy Lajos, Forrószeg negyed, mint testület, vásárlás-, szt.-Ferencz-rendü szerzet és a gör. kath. egyház adományozás és vásárlás útján.
A község határa 10520 hold 192 öl.
