Nevének változatai: 1308-ban Zilaghteu. 1393-ban Sylgthu. 1421-ben Ziladthew. 1467-ben Zilaghteu (praedium vagy puszta). 1750-ben Szilágytő, oláhul Szilátyu.
Szil erdők tövében feküdt s innen a neve.
Nyugatra lejtő hegy aljában, sík téren, a Kis-Szamos jobbpartján fekszik. Deéstől 7 kilométernyire a szamosújvári járásban.
452Szilágytőnek első birtokosa az előbb Pénteken, utóbb Kecseden birtokos szolnokvári várjobbágy: Marczell fia János volt. Ez azonban 1308-ban Szilágytőt 25 márkáért, mely a Szamos mindkét partjára kiterjedt, Mike bálványosi várnagynak eladta.
1392-ben és 1393-ban Kozma fia Miklós, Lukács és Leusták emlittetnek.
1397-ben Szilágytői Leusták (de Szilágyteu) emlittetik mint biró. 1403-ban Tötöri Balázs, Miklós és István, 1407-ben Szilágytői János emlittetik.
1411-ben és 1416-ban azon Leusták fia Gergely emlittetik.
1421-ben ezen Gergely három itteni telket 60 frtért egy a Szamoson levő malommal együtt (Szamosújvár)-Némethii Tőzsér (Thewser) Péternek eladta, ki azonban 1423-ban azt Szántói Laczk Dávid bánnak adta el. 1434–35-ben Szilágytői Kozma János emlittetik.
1439-ben Szilágytői Kozma János, 1467-ben Szilágytői János újólag emlittetik.
1467-ben midőn Mátyás király a bálványosi uradalom felét hűtlenség czimén Losonczi Bánffy Dezső fiaitól László és Zsigmondtól elvette és Várdai János váradi püspöknek és a püspökségnek adományozta, Szilágytőnek is fele része Mike bálványosi várnagy jogán Bálványos várához tartozónak iratik s mint ilyennek birtokába János püspök be is igtattatott s ekkor Péterházának pusztájaként emlittetik.
1480-ban miután Devecseri Leusták Mihály Szilágytő felét Kendy Antalnak eladta, azt abba ellenmondás nélkül beigtatják.
1506-ban Kendi Antal fia Gál itteni részét Nyiresi Pál fiának Istvánnak adja cserébe ennek töőki részeért.
1508-ban Bethleni Miklós gyalui várnagy Szilágytő negyedrészét, mely nála Tötöri Jánostól volt zálogban, a zálogösszeg visszafizetésével ezen János testvérének Tötöri Pálnak visszaereszti.
1511-ben egy összeírás szerint itt egy rész Bethlen Miklós fiainak János és Farkasnak kezén volt.
1518-ban Bethleni Miklós Szilágytő felét Tötöri Pál, János, Gábor és Lászlónak adta cserébe kecsedi halastavukért, de most perli őket érte.
4531543-ban Tötöri Pál özvegye Ágnes, Tötöri Balázst itteni részének elidegenitésétől eltiltja.
1543-ban Tötöri István és Miklós Szilágytő feléről Tötöri Balázs javára lemondanak s átadják egyezség útján a tóhelyet és malmot, melynek megbecsülésére kozárvári, deési molnárokat, deési és ormányi malommestereket hivták meg. 1545-ben Tötöri Balázs birja testvéreivel, a következő évben pedig Tötöri Balázs és Miklós.
1573-ban néh. Tötöri István fia János, fia Balázs, azon néh. Tötöri István fia Pál, fia Miklós özvegyétől Dobokai Petronellától néh. férjének itteni részét visszaköveteli.
1575-ben birtokosai Tötöri Balázs és özv. Dobokai Petronella, kikről az itteni birtok Tötöri Balázsra nézett.
1584-ben emlittetik, hogy Tötöri Balázs és néh. Tötöri Márton közt itteni részük szerint egyezség történt.
1590-ben néh. Tötöri Balázsnak Teke Annától való leánya Zsuzsánna, Bartakovics másként Horváth Jánosné e birtokból kielégittetik.
1607-ben Tomori Anna, előbb Cseffey István, utóbb Tötöri János özvegye, valamint Cseffey László e birtokba beigtattatik, de annak Kecseti Horváth György s Tötöri Erzsébet Bólyai Gergelyné ellentmondtak.
1609-ben Hatvani Zsigmond e birtokát azon 400 frt erejéig, melyet Tötöri Jánosné Tomori Anna tatár rabságban volt férjének feje váltságáért adott s most az Hatvani Zsigmondra, Tomori Anna asszony harmadik férjére szállott, Cseffey Lászlónak zálogba veti.
1623-ban a fejedelem Cseffey Lászlót e birtokban megerősiti. 1649-ben is ő birja.
1646-ban és 1654-ben felfalvi Gáspár János leánya Magdolna Keczeli Istvánné, kinek anyja Tötöry Balázs leánya Erzsébet volt, Cseffey Istvánnak Tomori Annától való fiát Lászlót azon összeggel, melyért néh. Tötöri Balázs fia János e birtokát feje váltságáért nejének Tomori Annának elzálogositotta, megkinálja.
1658-ban Cseffey Lászlónak itt 3 adózó jobbágya volt.
1662-ben Apaffy Mihály e birtokot, melyet Cseffey László magvaszakadtával a később hűtlenségbe esett Keczeli András foglalt el, most Váradi Belényesi Ferencznek s nejének Putnoki Erzsébetnek adományozta, 454 de 1667-ben ez ellen Tomori Petronella Imecz Istvánné leányai Fruzsina kopaczeli Buér Simonné, Ilona makszai Jankó Mihály özvegyei és Buér Pál s Jankó László tiltakoznak.
1671-ben Apaffy Mihály a fiscus által elfoglalt itteni Tötöri, utóbb Cseffey birtokot özv. Keczeli Istvánné Gáspár Magdolnának visszadatni rendeli.
1694-ben birtokosai a Keczeli család és Sombori Zsigmond árvái.
1702-ben birtokosai Keczeli András, György, János és Szucsáky Péter.
1711–1760-ig a Cseffey és Török rész birtokosai: Gáspár Magdolna, Keczeli Istvánné István (2 telek), András, János, Erzsébet Szucsáki Ferenczné (1 telket), György Mihály (1 tel.), Krisztina Kabos Lászlóné, Borbála Toroczkai Péterné † 1757., István † 1735., Sára Lészai Istvánné Sándor, György, János, Katalin b. Barcsay Jánosné István, Sára Katona Jánosné, Borbála Déniel Mihályné, Klára Biró Dánielné, Ferencz László, Eszter Cserényi Sándorné, Mihály, János, Samu Imre, István, Mária: Ferenczi Ferenczné, Jozéfa Hatfaludi Ferenczné, Ferencz, Sándor, Julia Simon Elekné, Karolin Keczeli Istvánné, Ágnes Rettegi Istvánné, Róza Keczeli Imréné
1738-ban itteni birtokos Keczeli Borbála Thoroczkay Péter özvegye. 1760-ban leányuk Katalin br. Barcsay Gergelyné.
1745 május 22-én Szucsáki Mária magvaszakadtán Szucsáki Ferencz itten kapott részét sógora Balogh Zsigmondnak adta el 400 forintért.
1747-ben a Keczeli család 1738-ban magtalanul elhunyt, Keczeli Istvánnak itteni részén megosztozván, egy itteni részt Keczeli György kapott.
1768-ban Barcsay Jánosné Toroczkai Kata által itt és Mikeházán Keczeli Sándor és neje Kabos Krisztinának elzálogositott részt báró Inczédi Samu váltotta ki.
1779-ben br. Inczédi Samu, Salánki László, Keczeli István, Balog Zsigmondné Szucsáki Borbála s utóda Keczeli Sándor birtokosok.
1779-ben Szucsáki Borbála Balog Zsigmondné jogán itt 9 népes 455telek volt. Az Eperjessy Zsigmondné részét zálogban birta Balog Zsigmond, s ekkor az egész faluban 26 nyilas házhely volt.
1786-ban birtokosai: Karácson Simon örököseinek van 8 jobbágya, Balog Györgynek 7 jobbágya, Keczeli Istvánnak 6 jobbágya, 1 szegénye, Salánki Lászlónak 3 jobbágya, 1 szegénye, Balogh Jánosnak 2 jobbágya, özv. Keczeli Sándornénak 1 jobbágya.
1820-ban birtokosai: gr. Béld Venczelnek van 8 telke, czegői Balogh Ádámnak 7, Keczeli Istvánnak 6, Székely Eleknek 2, Almády Zsigmondnak 1 telke. 1 pap.
1843-ban birtokosai: Cserényi Sándornak van 6 telke, Tatrossy Lászlónénak 6, Katona Lászlónak 4, Keczeli Jánosnak 4, Fodor Józsefnek 2, Kászoni Ferencznek 2, Almády Sámuelnek 1, Rácz Józsefnek 1 telke. Pap 1.
1863-ban Rácz József, Fodor József, özvegy Cserényiné Keczeli Eszter, Henter Anna özv. Rakowszkiné utóda, Tatrossy Ferencz, Rettegi István, Kászonyi Albert és Sándor, özv. Felszeginé Balogh Klára részére úrbéri kárpótlást utaltak ki.
1866. évben nemesi jogú birtokosai: Cserényi Sándorné, Cserényi Ferencz (Al-Őrről), Felszegi Ádám (Melegföldvárról), Simon János fia Ödön (Kolozsvárról) és Keczeli Sándor.
Farnasi Keczeli cs. egyik czímere.
Jelenlegi birtokosai (1898–1903): Keczeli Sándor után neje és veje Hatfaludi Ernő, 176 hold, öröklés. Gajzágó Ferencz, 98 h. Vétel. Bruszt Ignácz leánya Vilma jogán férje Vékony Ferencz Deésről, 8 h. Vétel a Tatrossy, Bakka, Bene családtól és Simon Ödön.
Szilágytőnek, mint neve is mutatja, kezdetben lakosai valószinüleg magyarok voltak, kik azonban korán kipusztulván, helyökbe oláhokat telepitettek, kik jelenleg is lakják. Szorgalmas földmivelők, baromtenyésztők. Hiszik, hogy a jégverés elvonul, ha az ajtó előtt elég korán a fejszét a földbe vágják.
Épületeik patics faluak, szalma fedélzettel. Ruházatukat házilag állitják elő.
Gör. kath. egyháza jelenleg Péterházának filiája. Temploma fából 456épült, 1897-ben újitották meg, a mikor Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték föl. Egyik harangján: „Anno 1807.”, a másikon: „Lau cumparat Muntian Alecsa si Muntian Rad in preotia luj Popa Jacob 1803. Salathiu”.
Éghajlata egészséges. Szélnek ki van téve. Nagyobb jégverés 1878 óta nem volt s ezóta a húsvét és pünkösd után eső csütörtököt szigoruan, mint legnagyobb ünnepet megünneplik, hogy ez által az Eget kiengeszteljék.
1750-ben határának fele téres és termő, a hegyi rész kevésbé termékeny. Földjük jövedelméből élnek, melyeket Deés és Szamosújvár vásárain árusitanak el. Két fordulós határa 6 ökörrel szántható, trágyázást évenként megkivánja, de nincs szokásban. Az őszi búza köble 7, a tavaszi zab 8 kalangyát ad, amaz 1 1/2, ez két véka szemmel fizet. Tűzre való fáserdeje a szükséghez mérten elegendő, legelője szűk; kaszálója az egyik fordulón.
Van 131 köbölnyi szántója, elvetettek 83 1/4 köböl őszi búzát, 24 1/2 köböl zabot, tengerije termett szemül 6 köböl; kaszálója 52 1/2 szekérnyi. Van 56 ökör, 42 tehén, 7 tulok, 30 juh, kecske, 29 dísznó, 42 méhköpü; pálinkafőző üstök jövedelme 1 frt 30 kr.; iparosa egy ács.
1822-ben határa I. osztályu. Adó alatt van 250 1/4 köböl szántó, 218 3/4 szekérnyi kaszáló, 2 ökör, ló, 6 tehén.
Jelenleg határa termékeny. Terményei: búza, rozs, árpa, zab, kender, tengeri, mesterséges takarmányfélék. A Szamos gyakori kiöntése vetéseinek nagy ártalmára van. Állatai: hazai fajta szarvasmarha. Gyümölcse ugyszólva nincs. Itatója a Szamos és a kútak vize.
1715-ben az itt Keczeli által épitett malom miatt Deés városa perben állott tulajdonosával.
Határhelyek 1864-ben: La topile, La Vatastina, Sub padure, Pa dealu, Pa valea.
Területe 1900-ban 938 k. hold.
Lakossága: 1713-ban egy jobbágy 9 szegény családfő lakossal, kik 10 házban laknak, el van pusztulva 4 ház.
1750-ben lakik itt 11 jobbágy családfő 7 telken 8 házban, 14 zsellér ugyanennyi telken és házban, egy külsőség nélkül való s egy ily özvegy zsellér 1/2 telken, 2 házban, és két kóborló özvegy; együtt 21 1/2 telken, 24 házban. El van pusztulva 5, 4-ből ezelőtt 20–38 évvel 457kihaltak, egy máshelyre költözött, az adózó nép fogta fel javát s fizet érette.
1857-ben 226 lakossal, ebből 217 gör. kath., 5 evang. helv, 4 zsidó. Házak száma 46.
1886-ban lakossága: 1 róm. kath., 344 görög kath., 2 zsidó, együtt 347.
1891-ben 261 lakosból 252 gör. kath., 2 ev. ref., 7 izraelita.
1900-ban 292 lakossal, melyből férfi 144; magyar 11, német 2, oláh 279; magyarul beszélni tud 22, róm. kath. 5, gör. kath. 271, ev. ref. 6, izraelita 10; ir és olvas 19; házszám 67.
Adója 1750-ben 139 frt 30 2/4 kr. 1755-ben 108 frt 25 kr. 1775-ben 274 frt 49 kr. 1822-ben 187 frt 15 kr. 1898-ban 905 frt 30 kr.