Szőcs (Felső).
Szőcs (Felső).
Nevének változatai: 1405-ben* Zwech. 1514-ben* Felseo Zöth. 1553-ban* Felseuzewch. 1618-ban* Felseo Züchy. 1646-ban* Felseö Szőcs. 1830-ban* Felső-Szőcs, oláhul Szucsu.
Gr. Bánffy ltár A. 11.
Gyf. prot. Magnificat fol. 88. és Gyf. Cent. 2. 57.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Burzó cs. levéltára.
21. Lib. Reg. 208.
Conscr. statist. topogr. 57. l.
Először emlittetik 1383-ban*
Torma gyüjt. a Ropán cs. ltár 1766. évi bizonyitó levélben.
Fekszik a Tőkés felől jövő Czibles patak jobb partján elnyuló völgyben, Deéstől 53·6 kilométernyire a magyarláposi járásban.
Hagyomány szerint a község egykor a Tőkés felé fekvő „Troján” határrészben épült, a Sztrimba-patak mentén, a honnan a barmok rendesen a község mai helyére jöttek legelni, mert itt édesebb volt a fű s azért idővel a lakosság is lehuzódott.
495Felső-Szőcsöt is valószinüleg a losonczi Bánffyak, mint a Lápos-vidék urai alapitották és birták.
Később, midőn 1405-ben* Csicsóvára a losonczi Bánffyak kezére került, Szőcs is, nem lehet tudni melyik, tán éppen mind a kettő, e vár tartozékául van megnevezve, s azontúl is az maradt.
Gr. Bánffy ltár A. 11.
1467-ben* a Bánffyak hűtlenségbe estek s tőlük Mátyás király Szőcsöt elvevén, Szerdahelyi Kis János és testvérének Mihálynak adományozta.
Dl. 27916.
1553-ban* Csicsóvár tartozéka, vajdája Andrejka.
Transilv. f. 9. nr. 69.
1577-ben* Szamosujvár tartozékaként szerepel, mikor Gurzó és Illés nevü nemes lakói emlittetnek.
Km. Szolnok Int. B. 25, 46. és F. 5.
1592-ben* Báthory Zsigmond, nemes felsőszőcsi Gurzó vagy Burzó Andrásnak itteni, a Balázs Gergely és Kozma Miklós fejedelmi providus háza között levő udvarházát megnemesiti.
Burzó cs. ltára.
1593-ban is Szamosujvárhoz tartozik, kenéze Boga János.
1594-ben* Kenéze Poslogár Tivadar, Botha Lukács esküdt.
Km. Arm. Diversae.
1602-ben* Huszár Péter birja.
Erd. főkormsz. ltár.
1610-ben* Makray Bertalan és Bethlen Erzsébet fia Péter, mint a széki merénylet részese, e birtokától megfosztatott, de midőn azt a fejedelem sógorának Dobay Tamásnak adományozta oda, azt Dobay Makraynak visszabocsátotta.
Km. prot. F. 145.
1614-ben* ugyanazt ismételik.
Makray cs. ltára és Gyf. prot. Magnificat 88. és Cent. Q. 57.
1617-ben* a fejedelem e birtokot Wass Ferencz özvegyének Bogáthi Druzsánnának inscribálja.
9. L. Reg. 55.
1617-ben* Felsőszücsi nemesi telkébe Gurzó vagy Burzó Andrást a fejedelem parancsa folytán 1618-ban újra beigtatják. A falu ekkori birtokosa Czegei Wass Ferencz özvegye Bogáthi Druzsánna, ki itteni birtoka után* ez évbeli lustrára egy gyalogpuskást állit ki.
Burzó cs. ltára.
Rettegi gyüjt.
1630-ban* Barcsay Zsigmond e birtokát rokonának Wass Gergelynek átengedi, úgy azonban, hogy azt csak anyjuk Bogáti Druzsánna halála után foglalhatja el.
Gyf. prot. Barkai 157.
1643-ban* Wass György árvái birják.
Torma gyüjt.
1646-ban* Rákóczi György e birtokot, a Burzóékén kivül, melyet 1615-ben fiscalis birtoknak és 1588-ban szintén mint fiscalitás Szamosújvárhoz 496tartozott, mikor azt Báthory Zsigmond fejedelem Barcsay Zsigmondnak adományozta, most ujabban adja Nagybarcsai Barcsay Zsigmondnak, Közép-Szolnokmegye főispánjának, és neje Gyulafi Borbálának zálogba, kinek ősei azt Báthory Zsigmondtól még 1588 előtt kapták adományban.
21. L. Reg. 208.
1655-ben* II. Rákóczi György e birtokot, melyet a fiscus Nagybarcsai Barcsay Zsigmond özvegyétől Gyulaffy Borbálától magához váltott, zabolai Mikes Mihálynak, udvari lovaskatonák alkapitányának, adja zálogba.
26. L. Reg. 515.
1658-ban* Mikes Mihálynak itt 15 adózó jobbágya volt.
Torma cs. ltára.
1658-ban* Mikes Mihály e birtokát nejére Paczolay Borbálára, ennek halála után pedig öcscsére, Mikes Kelemenre hagyja.
Gyf. prot. Francisci Taraczközi 218.
1662-ben* itteni nemes család a Gurzó, máskép Burzó.
Torma cs. ltára.
1662-ben* Apaffy Mihály e birtokot, mely a hűtlenségbe esett Mikes Mihályé volt, Érszentkirályi Szikszay Györgynek adja zálogba.
27. L. Reg. 643.
1666-ban* Mikes Kelemen e helységért Gyulaffy Borbálát Barcsay Zsigmondnét perbe fogta, de nem juthatott birtokába.
Lib. reg. 10. B. 583. és Lib. 11. B. 781.
1666. jul. 3-án* e falut Gyulaffy Borbála kapta a fejedelemtől és második férjétől való fia Kapi György, kinek neje volt Bánffy Ágnes, kinek első férje Barcsai Ákos fejedelem.
Várm. jkv.
1674-ben* ide való egy telkes nemes a Ropán család.
Erd. főkormsz. 1845. 14600. Km. conv. Arm. R. 8.
1675. aug. 26-án* gróf Balassa Imre és neje Barcsay Juditot iktatják be e birtokba, ki Kapy Gergely birtoklásának ellen mondott.
Gyf. kápt. Divers Cista 2. fasc. 2. nr. 21.
1694-ben* birtokosa Teleki Mihályné.
Gyf. Szathmár fasc. 2. nr. 35, 56.
1702-ben* egytelkes nemes a Burzó, Opra, Roppán és Marosán család.
Erd. főkormsz. ltár.
1713-ban* gróf Teleki Lázár birja.
Torma gyüjt.
1713-ban* itt lakó egytelkes nemes Ropán és Burzó család, 9-en laknak 9 házban, mely tesz 2 örökséget.
Erd. főkormsz. ltár. Nemesi Prod. I. 1.
1727-ben* Felsőszőcsi Butuza János, ki fia Lászlónak, ki fia Bertalannak, ez fia Gábornak, ki fia volt Burzó Andrásnak és nemes Buczul Márton fia Burzó Gergelynek, ki fia Burzó Oprának, ki fia Gábornak, ez fia Burzó Andrásnak; ugyancsak Burzó Makszim, ki fia Bencznek, ez fia Áronnak, fia Andrásnak, ugyszintén Burzó István és László fiai 497Gábornak, ki fia volt Áronnak s ez fia Andrásnak; továbbá Burzó János fia Gergelynek, fia Gergelynek s ez fia Áronnak, perlik konyhai Bizó Lászlót, ki fia volt Bizó Istvánnak, ki fia Simonnak nejétől ns. Kopil Ilonától, ki leánya volt ns. Kopil Prekupnak; továbbá ns. Papp Száva özvegye Dragumereifi Szakala Juonnak neje ns. Szakala Juonáktól, kinek néhai férje Bizó László, továbbá Bizó Tamás, ki gyámja néhai ns. Konyhai Bizó Lászlónak, ki fia Teodornak, fia Simonnak nejétől Kopil Ilonától, ki leánya volt Prekupnak Bogye Joanától, kinek gyermekei János, Pál és Tivadar.
Várm. jkv.
1738-ban* itteni birtokos gróf Teleki Sándor.
E. F. L. III. 164. B.
1750-ben* birtokosa gróf Teleki Ádám.
Torma gyüjt.
1762-ben* a Burzó család itteni nemesi udvarházát a fiscus elfoglalván, nemeslevelének s jogainak állitólag való kiterjesztése miatt, a fiscus a falu felét velök együtt Szamosújvár közönségének adta, őket benne hagyta ugyan, de később a gróf Teleki családnak adta, kinek szolgálni tartoztak. 1784-ben előbbi jogaikat azonban visszanyerték. 1770–73-ban* birtokosa gr. Teleki László, udvarbirája Szilvási Ördög György, birtoktalan nemes.
Burzó cs. ltára.
Erd. főkormsz. ltár.
1780-ban* II. József császár e birtokot a gróf Teleki családnak adta zálogba.
Erd. L. Reg. XII. 57.
1786-ban* birtokosa gróf Teleki József; van 44 jobbágya s 4 zsellére.
Erd. főkormsz. ltár.
1818-ban* osztották fel határát s ez alkalommal gr. Teleki József 37 1/2 örökséget, a Burzó család pedig két kuriát vagy örökséget követelt.
Megyei ltár.
1820-ban* birtokosai: gróf Teleki Józsefné és gróf Teleki Zsófiának van 36 telke; feles egyházi nemesség.
Erd. kanczellária ltára.
1838-ban* van 4 immunis, 135 adózó nemes, közülök irástudó 4 s magyar 1, a többi oláh. 1843-ban* egy magyar és 107 oláh nemes lakosa van.
Megyei ltár.
U. o.
1863-ban* gróf Teleki Domokos úrbéri kárpótlásban részesül.
Urb. Wes. 106. l.
1866-ban* nemesi jogú birtokosai: gróf Teleki Domokos, 51 Burzó, 25 Pap, 22 Bizó, 18 Ropán, 15 Bugye, 13 Kozma, 10 Szima, 8 Bud, 6 Kindrics és Párka, 5 Opris, 4 Markis és Demján, 3 Lázár és Illés, 2 Petrucz és Butyán, 1 Bogya, Buda, Borodi, Csicsó, Zsurzs családbeli.
Erd. főkormsz. ltár.
Jelenlegi birtokosa (1898): gróf Teleki Géza örökösei; 8188 h. saját tulajdon; volt állami inscriptionalis több generáczióra.
498Közlakosai kezdet óta románok. Azt állitják, hogy legelőször egy Szucs Márián, mesterségére nézve szőcs, telepedett volna ide, kit a többiek azért Podlogárnak neveztek el, mely gúnynév később előneve lett. Ezután egy Gurzó nevü nemes talált otthonára, a kinek családja Burzó nevet vett föl s ennek volt egy Áron nevü fia, a ki után a mai napig a községnek egy részét „Aronesti”-nek nevezik. S igy időnként a Bizó és Zsurzs családokkal szaporodott, de ennek utóda ma kihalóban.
Oláh ajku nemes lakosai a törvényt nem tartották tiszteletben, önfejüek voltak s azok ma is és makacsok. Ezért rendelte el a főkormányszék, hogy itt katonaság tartassék állandóan s 1807-ben a II. oláh ezred egy századát rendelték ki a lázadás elfojtására,* mely a két hitfelekezet közt támadt.
Megyei levéltár 533. sz.
Földmivelés és baromtenyésztéssel foglalkoznak szorgalmas lakói. Ó év utolsó napján este az utczákat keresztül kötik, hogy az új évet mindenki otthon várja be. Az idős leányok lakta ház kapujára karóba ütött szalmabábut tesznek, melyet csúf-nak neveznek. A fiatalság karácsonyi táncát „Vergel”-nek hivják s ekkor válassza mindenlegény jövendőbeliét magának, kivel a farsangon házasságra lép.
Főételük a keményre főzött puliszka, melyet deszkára boritanak s juhturóval vagy savanyú tejjel fogyasztanak. Öltözetük fekete posztókalap, harisnya, fekete szokmány, bocskor és csizma.
Gazdasági épületeik, lakóházuk egy szoba, pitvar és kamara, fa oldaluak, zsendelytető alatt.
Gör. kath. egyházközség. Első templomának épitését a kormányszék 1772-ben* engedélyezi. Jelenlegi kőből 1879-ben épült, szép sugár tornyos templom a község közepén bádogtető alatt. 1808-ban* szakitottak ki e felekezet papja részére telket és külsőséget a község földjéből. Aranyszájú Szent János, Szent László és Szent György tiszteletére 1886 szeptember 12-én Dr. Szabó János szamosujvári püspök szentelte fel. E templomban őriztetnek Szent Restitutus hamvai. Anyakönyve 1856 év óta vezettetik.
Megyei levéltár selejt. 104. sz.
Megyei levéltár selejt. 335. szám.
Régi harangjait a tatárok itt jártakor 1717-ben (?) elrabolták. Máramaros vármegye Borsa községében most is megvannak. Egyik harangot 1886-ban gr. Teleki Gézáné vette, de felirata nincs, egy mást Markis István és Burzó István luj Vanasza, a harmadikat Burzó Vaszi, Togyer Opris, Grigor és Illés György csináltatták, mint a feliratán olvasható. 499Papjai: Szima, Lázár, Popán, Leményi, Gecze, Makszin, Marosán nevüek, a jelenlegi Olteán János.
Iskolát a hatvanas évek óta tart fenn. 1858-ban a magyarláposi gör. kath. iskola évenként való fentartásához 65 frttal járult.*
Kádár. Nev. és okt. tört. 281. és 359. l.
A róm. katholikusok az oláhláposi, ev. ref. lakosai pedig 1898-ban* a domokosi anyaegyházhoz tartoznak.
Ev. ref. Névk. 99. l.
1848 november elején itt végezték ki a Csernafalvára menni szándékozó Malos László gazdatisztet, Sieber János sebészt, Moldován Ferencz s még négy láposi embert, köztük Sánta József, Tamás József, összesen mintegy tizenegyet, kiket a felsőegresiek fogtak el, s tüskén-bokron át hurczoltak a honvédeink által üldözött Dimbul határőrtiszt lándzsás csapatai. Az egresiek az őrségen itt maradt határőröknek adták át a foglyokat, kiket a gr. Teleki Domokos alsó rétjén a korcsmaházhoz közel állitották fel s addig lövöldözték, míg rendre, mint a részeg czélzók találtak, elestek s testüket a patak árkába dobták.* Itt találta őket a Dimbult üldöző magyar tábor, hol Szántó Mártont s családját a gr. Teleki tisztjét, ki látta, midőn a br. Huszár Restolczon levágott fejét itt tálba tették s innét vitték volt már előbb Urbánhoz Naszódra, megszabaditották.
Kádár József. Belső-Szolnok és Dobokam. tört. 1848–49-ben. 121–123. l.
A község felett való hegyekre menekült s fejbujtogatott lakossággal alkudozásba kezdettek, de midőn a legyilkoltak holttesteire akadtak, ez a legszigorúbb parancs ellenére is oly elkeseredésbe hozta honvédeinket és a nemzetőrséget, hogy a házakat egyenkint felgyujtották.
A község magas hegyektől van körülvéve, széltől védve, jég nem szokta bántani. Levegője kiválólag egészséges, a mi onnan is magyarázható, hogy közvetlen a község mellett erdővel sűrün benőtt magas hegy emelkedik, a mely levegőjének éltető voltát első sorban mozditja elő.
A községben apró kereskedőboltok vannak, meglátszik rajta, hogy itt nemesek laktak, házaik közül a gr. Teleki gazdasági udvarháza s melléképületei emelkednek ki, melyek által e környék egyik legszebb községévé emelkedett.
1750-ben* határának mintegy negyedrésze téres és termő, a többi hegyes és terméketlen. Alig terem meg a szükséges kenyérre való, azért egy része másfelé is eljár megszerzésére. Kétfordulós határának 10 része termő és lapályos, a többi nagyon hegyes és az erdők közt 500fekszik, szántani 4 ökörrel is nehéz, trágyázása épen lehetetlen. Egy köböl őszi-tavaszi vetés 6 kalangyát, szemül 1 1/4–2 vékát ereszt. Legelője elégséges, de rétje kevés s ezért az alsószőcsiektől szoktak bérbe venni. Erdeje elég. Szántója 262 3/4 köbölnyi, elvetettek 63 3/4 köböl ősz-, 151 1/4 tavaszgabonát, lett 9 köböl tengeri, kaszálója 360 3/4 szekérre való, malmok jövedelme 15 frt. Van 109 jármas ökre, lova, 165 tehén, 46 tulok, 527 juh, kecske, 84 disznó, 104 méhköpü. Pálinkafőző üstök jövedelme 4 frt. Iparosa 5 rézműves.
Erd. főkormsz. ltár.
1822-ben* adózás tekintetében határa II-od osztályú. Adó alatt: 1537 3/4 szekér kaszáló, 578 köböl szántó, 91 ökör, ló, 86 tehén, 26 borju, 127 juh, kecske, 5 disznó, 2 méhköpü.
Czirákí urb. oszt.
1898-ban határának földje termékeny, de zabvetésre alkalmas inkább s ezt termesztik legnagyobb mértékben; erdélyi fajta szarvasmarhát tenyésztenek. Gyümölcse nincs. Itatója a Czibles pataka, Funtina Krejeszi forrás, melyet azért neveznek annak, mivel egykor egy herczegnő járt itt és ivott belőle. Funtina Pintyi, Lárga-patak, Sztimba, Presztye, Serpója, Periák. Épületköve jó. Malma gr. Teleki Géza örököseinek 2-2 kövü s egy ványolós, Papeszku Gergelynek egy 2 kövü, Burzó Fülöp és társainak 1 kövü, Burzó Juon 1. Tanaszinak 2 kövü.
1891 óta van csendőrsége, 1896 óta pedig postahivatal állittatott fel; körjegyzői székhely 1876 óta.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban* jobbágyai szt. Márton-napján fele részben 50, fele részben 25 denárt fizetnek adóban, szt. György-napján pedig juhaikból 50-edet, kenézeik évente egy ágypokróczot, egy őzet, egy karvalyt, egy tehenet s egy berbécset adnak.*
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Bővebben Csicsóvárnál.
1552-ben* adnak 3 tehenet 4 frt, 7 bárányt 70 denár, 25 csirkét 50 denár, 6 sajtot 72 denár, 6 pint vajat 1 frt 50 denár, Rettegre a tisztnek 20 köböl zabot 6 frt 66 denár értékben.
Transilv. fasc. 9. nr. 69.
Határhelyek: 1743-ban* Valye Large, patak; Runk, Gropa Blosuluj; Ruh, patak; Gyalu Spanuluj, Permicze, Glodisor, Valye Bouluj, Valye Selesti, Locsina, Kotrok, Leorgyis, Gyalu Borilla, Prelucs, Bucsum, Brusztur, Sarpoja, Mocsina, Kokoicza, Kopacsicza.
E. F. L. XII 1/2 26. A.
1756-ban* Gyalu luj Borili,* Pojana, Burzoaluj, Sztrimba; Pintyekosz, kaszáló; Dumásza, Serpoje, Szeketure, Hetyuluj, Gura Perjakuluj, 501Csupej, Troján,* Dumbrava erdő, Bunkur, Kalye-Lergsi, Gyalu Veszi, Obersie, Feczisore, Podu Vijmamiluj nevü erdő, Zavoje.
E. F. L. III. 166. C.
E két helyhez mese füződik, melyhez a hagyomány Spán és Borit, a két vitéz nevét füzi; ezek fogadtak egymással, hogy a ki a róla nevezett hegyet hamarább körüljárja és a hol találkoznak az erősebb ölje meg a másikat. Spán megölte Borilát s a helyre, a hol eltemették, az emberek máig is ágakat, köveket dobnak.
E helynév, mely Traján császárra vonatkozik, az oláhság beköltözésével a Balkánról, illetőleg Bulgáriából veszi eredetét. Szláv területeken többfelé megmaradt e név helynevekben, a mi arra mutat, hogy Traján korában a szlávok már régen lehuzódtak északról a Kárpátok vidékeire s azokon át az Al-Duna melletti tartományokba. A Pruth vidékén, hol a trajánusí vallumok huzódnak: a rutén népregék emlékeznek Trajánra, mint mesés alakra. Egy a XII. századból származó szláv apokriph (Chozdenie Bogorodici po mukam) elmondja, hogy a pogány szlávok Traján, Chrs, Veles és Perun nevü isteneket imádtak. Egy későbbi apokriph (a szent apostolok apokalipsise) is tud arról, hogy Perun, Chors, Dyj és Troján szláv istenek voltak; A XVI-ik századi kézirat szerzője megjegyzi, hogy Troján Róma egyik czárja volt. „Car Troján”-t a bolgár népköltemények gyakran emlegetik, a kinek fényét s gazdagságát mysthicus mezbe öltöztetik. A Balkán hegység egy ága Trojaska planina, egy hegyi út neve Trojanskata pteka, ugyanott egy Troján nevü község és monostor van; Tatar-Pazardzik közelében a Topolniczán átvezető hidat Trojanov (most Traján hidja) néven ismerik a bolgárok, odább Trojanov grad (Traján vára) romjaít mutatják. Kapudzik szoros bolgár neve: Trojanova vrata (Traján kapuja); Sofia mellett a régi római út neve Gorni és Dolni Traján; a törökök is így nevezik: Traján jol = Traján út. (C. I. Jiricek: Geschichte der Bulgaren. Prag. 1876. 74–85. l.)
1769-ben* Gyalu, Pojeniczi, Glodisor, Prelucs, La Kokosicza; Sztrimba erdő, Rupturi, La Alák, Gyalu, Spanuluj;* Lunke, Vadur, Gyalu, Opriski, Trojanul,* Szekatura, Zsurzsi, Valye, Cziblesuluj patak; Sztrimba, Kipecsicza, Prehogyistye, Tresztye, Serpajemare és Mike; Braza, Perjak erdők.
E. F. L. III. 167. G.
Lásd az előző oldal 7. sz. jegyzetét.
E helyen és a Mocsikán vastag cserépdarabokat és vékony fazéktöredékeket találtak, melyek a barbár korra vallanak; Teleki László gróf ásatta ki s állitotta össze, kinek Budapesten egy szép gyüjteménye van innen.
1772-ben* Rin Szucsuluj patak; Gura veji Szorbuluj, Pojana, Lákuluj, La Rippon, Dudeszk.
E. F. L. III. 167. N.
1864-ben* Periák, Breaza, Serpoja, Tristia, Valea Mori, Prihadistea,* Larga, Valea Ulmilor, Copacisea, Strimbuei, Troján, Valea malului, Valea Caseloru, Valea Grosiloru, Glodu, Picsoru nyamczuluj; itt egy szőcsi egy utazót ölt meg, a ki őt utmutatóul fogadta volt fel. Ez is eléggé jellemzi e népet, e községet, a hol a gyilkolás az újabb ideig gyakori volt, ugy szólva közmondásossá vált.
Pesty Frigyes gyüjt.
E határrészben bronzvésőt találtak, mely a budapesti múzeumban látható.
Területe 1900-ban 11840 k. hold.
Lakossága: 1553-ban* van benne 8 kapu, 17 szegény lakos.
Transilv. f. 9. nr. 69.
1660-ban* fiaikkal együtt 116 jobbágy lakos, van benne 37 lakóház.
E. F. L. III. 225. C.
1703 körül* 23 jobbágy, 4 zsellér, 2 szegény, és 11 nemes lakossal, van benne 38 lakó- és 15 pusztaház.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* lakik itt 36 egy telkes nemes 24 telken 33 házban, 6 ily özvegy 5 telken és házban, 23 jobbágy 17 telken és házban, egy telkes zsellér 1 házban, 3 szegény vagy külsőség nélkül való zsellér 3 telken és házban, 3 kóborló, 5 czigány, s egy ily özvegy, együtt 50 telken 50259 házban. El van pusztulva 26 ház, melyből részben kihaltak, részben más helyre költöztették át, 20-at elfoglalt gr. Teleki Sándor birtokos, a többit a nép s fizeti utána az adót.
U. o.
1830-ban* 883 lakossal.
Cons. statist. topogr. 57. l.
1857-ben* 1129 lakosból 7 róm. kath., 1099 gör. kath., 7 evang. helvét., 16 zsidó. Házak száma 243.
Orsz. ism. tábla 22. l.
1886-ban 2 róm. kath., 1300 gör. kath., 7 helv. hitü, 44 zsidó, együtt 1353.
1891-ben 1527 lakosból 16 róm. kath., 146 gör. kath., 11 ev. ref., 74 izraelita.
1900-ban 1673 lakossal, melyből férfi 906; magyar 26, német 118, oláh 1529; magyarul beszélni tud 68; róm. kath. 11, gör. kath. 1516, gör. kel. 15, ev. ref. 11, izraelita 120; ír és olvas 138; házszám 322.
Adója: a jobbágyok 1703 körül* adóba fizettek 45 frtot, 10 3/4 köböl búzát, ugyanennyi zabot, 2 3/4 szekér szénát; a nemesek 26 frt 25 krt, 7 köböl búzát, ugyanennyi zabot, 2 szekér szénát. 1750-ben* 345 frt 39 1/2 kr. 1755-ben* 362 frt 56 kr. 1775-ben* 896 frt 13 kr. 1822-ben* 769 frt 2 kr. 1898-ban 2640 frt 34 kr.
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
U. o.
U. o.
Megyei ltár.
