Szurduk.
515Szurduk.
Km. prot. Isab. reg. 91
Várm. jk. 1646. és 16. Lib. reg. 17.
Erd. főkormsz. ltár.
Neve szláv szó, jelentése szurdék, szeglet. A Szamos balpartján sík téren terül el, keresztül foly rajta a kristólczi patakkal egyesült szalonnai patak. Vármegyénk nyugati végpontján fekszik Deéstől 55·4 kilométernyire a csákigorbói járásban. Magyar és Erdélyország közt itt volt egyik határkő az egyesülés előtt s itt találkozott össze 4 törvényhatóság, u. m. a hajdani Belső-, Közép-Szolnok-, Dobokavármegye és Kővár vidéke.
Kezdettől fogva Csáki-Gorbóhoz s ezzel együtt a kolozsmegyei Almás várához tartozott.* 1554-ben* Somi Anna Balassa Imre özvegye e birtok negyedrészét férjének Patócsi Boldizsárnak hagyományozza.
Az 1731 nov. 9-iki összeirás szerint a nagyalmási uradalomnak, midőn nagy része már idegen kézre volt jutva, a következő javai voltak:
Nagyalmási
|
Csákigorbói
|
Búzai
|
Együtt
| |
Udvari szántó, köböl szám
|
685
|
357 1/2
|
1071
|
2113 1/2
|
Kaszáló, szekér szám
|
359
|
224
|
255
|
838
|
Szőlő, veder szám
|
500
|
–
|
770
|
1270
|
Makkos erdő, disznók hizlalására
|
4000
|
400
|
6 db erdő
|
4400
|
Lisztelő malom
|
1
|
1
|
–
|
2
|
Jobbágy
|
155
|
100
|
64
|
319
|
Jobbágy fiúk
|
172
|
157
|
96
|
425
|
Jobbágyok ökrei
|
362
|
183
|
117
|
662
|
Zsellér
|
107
|
29
|
14
|
150
|
Népes telek
|
200 1/3
|
129
|
54
|
383 1/3
|
Puszta telek
|
15
|
60
|
20
|
95
|
Szökött jobbágy
|
109
|
97
|
16
|
222
|
Km. prot. Isab. Reg. 91.
1557-ben* Pelsőczi Bebek Ferencz itteni részét nejének Somi Ilonának adományozza.
Gyf. kápt. div. Cott. I. fasc. 6 nr. 5.
1560-ban* II. János király e birtok felét néh. Bebek Ferencztől elkobozván, azt Báthory Kristófnak adományozta. A birtok másik fele Balassa Zsófiáé.
Gyf. kápt. Cent. A. 65.; Div. Cott. I. fasc. 4, 42.
1564-ben* II. János király néh. Somi Annától a gyermekeire Balassa András és Katalinra Matuznay Péternére szállott itteni részt hűtlenségük miatt elkobozván, Némethi Ferencznek, tokaji várnagynak s nejének Balassa Zsófiának s testvérének Balassa Margit hajadonnak adományozza oda.
Gyf. kápt. Cent. A. 54.
1572-ben* Miksa császár Balassa Andrást, Somi Borbálát, Balassa Zsófiát és Margitot ennek birtokában megerősiti.
Lib. Reg. II. 706.
5161574-ben* Balassa András, Somi Borbála lindvai Bánffy Lászlóné, Balassa Zsófi Csáki Lászlóné és Margit özv. Bornemissza Benedekné most Kendy Gáborné az almási és búzai uradalomba s így e birtokba is beigtattatnak.
Transm.
1577-ben* egyrésze a fejedelemre szállott, másik részében pedig Csáky László Balassa Zsófia férje* birt; első férje Némethi Ferencz.
2. Lib. Reg. Sig. Báthory. 100–103.
Tatrosi cs. ltára.
1585-ben* Balassa Zsófia Csáky László özvegye magát első férjétől Némethi Ferencztől való fiának néh. Zsigmondnak itteni részébe beigtatja, de ugyanekkor Némethi Ilona özv. Csáky Dénesné és fia Csáky Mihály annak ellentmondanak.
Km. Kolos B. 87.
1586-ban* néh. Csáky László fia István viszont Némethi Ilonát tiltja ki.
Km. prot. DD. 86.
1590-ben* néhai Balassa Margitnak első férjétől néhai Bornemissza Benedektől való gyermekei Zsigmond, Anna és Zsófia Saffarith Györgyné, másfelől pedig második férje Kendy Gábor s attól való fiai Kendy István és Gábor itteni részüket maguk közt felosztották és őket 1591-ben* Báthory Zsigmond abban meg is erősitette.
Gyf. prot. Append. 610.
Km. Lib. Reg. Sig. Báthory 295.
A Kendyek közti 1590. évi* osztály szerint, csupán ifj. Kendy Gábornak jutott itt 2 jobbágy.
Gyf. prot. Append. 610.
1593-ban* Bornemissza Benedek leánya Zsófia özvegy Saffarith Györgyné itteni részét Kendy Gábornak veti zálogba.
Gyf. Div. Cott. II. fasc 4. nr. 42, 40.
1595-ben* itteni birtokos Bellő máskép Balassi György.
Km. Szolnok int. H. 1.
1603-ban* idevaló nemes Onaczi vagy Onács, máskép Steph család.
Kmonostori conv. Prot. P. 16. és Arm. O. 5.
1611-ben* egy rész birtokosa Gyulafi Samu.
Torma másolat.
1620-ban* Zakariás Borbála itteni részét férjére Dobokai Szentimrey Istvánra hagyja.
Km. Doboka S. 56, 70.
1630-ban* Brandenburgi Kata fejedelem Borsai Zachariás István özvegyét Basti Annát, Zachariás Borbálát Kakucsi Imrénét, Juditot bagosi Károlyi Jánosnét, Zsuzsát Nága Andrásnét és Zachariás Zsigmondot itteni részükben megerősiti.
16. Lib. Reg. 17.
1630-ben Csáki Istvánt, mivel az országgyülésben meg nem jelent,* a fejedelem nótáztatta. Wesselényi Anna Csáky Istvánné fia nótáztatásának s a javai elfoglalásának Toldalagi János fisc. direktor által ellene mond.*
Km. Kolos C. 37.
Km. prot. Rákosi 3. fol. 433.
5171632-ben* a hűtlenségbe esett néhai Csáky István* itteni részének egy harmadát a fejedelem I. Rákóczi György elfoglalta, a másik két rész azonban gyermekeire Csáky Ferencz és Annára s id. Csáky István leányára Krisztinára maradt.
Km. Neor A. 99.
Brandenburgi Katalin hű embere. Csáky Istvánról lásd Kemény János önéletirása 1856. 163–174, 181–189, 216–232 és 228.
1633-ban* Ugyanezek ellene mondanak, hogy Zólyomi Dávid részére a többek közt az itteni, tótszállási, muncseli, kis- és nagy-krisztolczi, szalonnai, salamoni, veczki, oszvaji és csurányi részeket elfoglalták.
Km. prot. N. fol. 457.
1637 ben* özvegy Kakucsi Imréné Zakariás Borbála a maga és rokonsága nevében óvást tesz az ellen, hogy itteni részük a fiscusnak itéltettek oda.
Km. prot. M. 63.
Magy. Tört. Eml. 24 k. 96. l.
1641. (Magy. Tört. Eml. XXIV. k. 96. l.) nov. 28-án a Szurdukon lakó Csáky Istvánt I. Rákóczi György fejedelem összeesküvéssel gyanusitja s meghagyja fiának, hogy 32 jó lovassal vigyáztasson jószágára s Megyei és Földvári szolgáira. 1644-ben (u. o. 181. l.) már a Csákyak jószágait foglaltatja le, a mely alkalommal elfogták Csákynak Megyerivel együtt egy Varasoczki János deák nevü szolgáját (u. o. 210. l.) s írja ekkor a fejedelem, hogy vallassák ezt, hogy kik voltak czinkostársai Csákynak Lőcsén, Kassán, Késmárkon és Eperjesen, kik reá a vett hír szerint 2000 emberrel akartak törni, csak ne kinozzák úgy mint Megyerit, hanem szép szóval vallassák.
1641. szept. 29-én* Csáky Istvánt Mindszenti Gáborné Péchy Erzsébet és Mindszenti Krisztina megintetik, hogy e birtokhoz igényt ne tartson s a rajta levő pénzét vegye fel. Ugyanez évben Erdélyi Istvánné Mindszenti Krisztina a birtokot zálogösszeg lefizetésével Csáky Lászlónak visszabocsátja.
Várm. ltjkv.
1644-ben* a fiscus Csáky István és László 36 itteni telkét elfoglalta, de 1645-ben* ismét visszaadta, Almás, Egeres, Gorbó birtokaival együtt.
Km. Lymbus.
Km. Kolos C. 7.
1649-ben* Nagy-Szurduk birtokosa Keresztszegi Csáky István, kinek tisztje Kethe János.
Várm. jk.
1651-ben* az országgyülés elrendeli a fejedelem jóváhagyásával, hogy itt hajó ne tartassék.
Erd. Országgyül. Eml. febr. 12. 29. art.
1652-ben* Csáky István és fiai Ferencz, István és László itteni részüket a kuriával együtt Kemény Zsigmondnak vetik zálogba.
Km. prot. IIIII. 78.
1653-ban* dobokai Boros János óvást tett az ellen, hogy itteni részét, mely az előtt Básti Jánosé, mint szintén azt is, mely Tasnádi Károlyi Jánosné Zakariás Julié volt: Kemény János elfoglalta.
Km. prot. III. 109. és Szolnok int V. 13.
1658-ban* Kemény Jánosnak itt 12, boros Jánosnak 2 adófizető jobbágya volt.
Adóösszeírás.
Gyf. Szathmár fasc. 2 nr. 56.
Km. Cott. Kolos C. 35.
1696-ban* Szurduk török hódoltság alatt levő falu.
Gyf. Misc. III. fasc. 5 nr. 38.
1698-ban* Csáky László itteni fekvőségeit neje Jósika Juditnak hagyományozza, de fia ifj. László ennek ellene mond, s ugyanazon évben egyezségre lépnek s ugy látszik, hogy a Lászlóé maradt, mert 1700-ban* I. Lipót császár gr. Csáky Istvánt az itteni kastély birtokában, melyet Csáky Lászlótól vett, megerősiti.
Nagyváradi kápt. Prot. p. 45. és 51, 54.
N. R. A. 263. nr. 2, 3. és Lib. Reg. XVI. 218.
1702-ben* birtokosa gr. Csáky László.
Erd. főkormsz. ltár.
1724-ben* birtokosa gr. Csáky Imre.
E. F. L. XII 1/2. 35. F.
1743-ban* gr. Csáky Imre e birtokát, magvaszakadtával gr. Csáky Borbála; B. Bornemissza Jánosné, Katalin: B. Haller Györgyné, Lázár Druzsánna: Henter Dávidné és Lázár Ádám, Gábor és Antal birják.
E. F. L. III. 238. J.
Keresszegi Csáky család czímere.*
Sieb. Wb. IV. B. 15. Abt. 81. T.
1770–73-ban* gr. Bethlen Miklós itteni udvarbirája Szárhegyi Bartalics János adózó armális nemes.
Erd. főkormsz. ltár.
1810-ben* birtokosa b. Jósika Miklós, van 52 jobbágytelke.
U. o.
Branyicskai Jósika család czímere.*
U. o. 208. T.
1820-ban* birtokosa br. Jósika Miklós; van 54 telke.
Erd. kanczellária lt.
1863-ban* br. Jósika Miklós, Leo, Gyula és Géza úrbéri kárpótlásban részesülnek.
Urb. Wes. 148. l.
1866-ban* nemesi jogu birtokosai: báró Jósika Leó gazdatisztje Gámán Ferencz; Ancsán Simion.
Erd. főkormsz. ltár.
519Jelenlegi birtokosai (1898): br. Jósika Irén, br. Jósika Sámuelné az iró Miklós unokája, 1382 hold, öröklés br. Jósika Leo után. Br. Wesselényi Béla, 732 hold, vétel.
Szurduk, falu, vasúti állomás, 99 magyar és 542 román lakossal a Szamos jobbpartján. A báró Jósikák birtoka, a kiknek itt nagy parkban elhelyezett díszes kastélyuk, családi kápolnájuk s a vasút mentén egy kisebb emelkedésen mausoleumok van. Felirata: PARENTI OPTIMO PIETAS PROCULIUM POSUIT ANO. MDCCCXXVII-mo.
1645-ben május 18-án a község mellett levő réten pihent ez éjjel a magyarországi táborozásra indult székely tábor* s ekkor a falut Csáky István birta. Másnap Zsibó felé vették útjokat.
Erd. Tört. Ad. IV. k. 141. l.
1705-ben november elején II. Rákóczi Ferencz Zsibónál szállt táborba, a Karika útját De la Motte franczia ezredes, Őrmezőnél s alább a völgyet egész a Szamosig Damoisoau dandármérnök által elsánczoltatta, alig hagyott egy kis nyilást. Karikánál a fejedelem tábornoka br. Sennyei dandára tartá megszállva, kinek háta megett Károlyi kurucz tábornok állott, melyet Herbeville kikerülvén, egyenesen Zsibónak tartott, melyet maga a fejedelem vezetett. A magyar jobb szárnyat, mely franczia gránátosok s más idegen ezredekből állott, Desaileurs marquis, a balt Forgács Simon vezette. November 11-én nézett szembe a két ellenséges tábor. Rákóczy Szurdukon Csáky László vendége lévén, épen az ebédjét végezte, midőn az ágyu megdördült s meghozták a hírt, hogy az ellenség balszárnya támadni kezdett. Heves ágyúharcz keletkezett, Virmondt császári tábornok leugrék lováról s a sánczokba rohan, a mi a német táborban roppant lelkesedést szült. Rákóczy az órányira fekvő falutól bármennyire sietett a csata helyére, útjában már futókra talál. Nemsokára jő szembe vele De Saileurs marquis s jelenté szomorúan, hogy a Forgács által vezérlett balszárnyat a ráczok s nehány német lovas század az erdőktől fedeztetve megkerülte s miután megtámadtattak megszaladtak s maga is a jobb szárnynyal visszahúzódott.
A csata elveszett, Rákóczynak 6000 embere, 24 ágyuja maradt a csatatéren. E csata elvesztését Károlyi és Forgácsnak tulajdonitják, kik már akkor ingadoztak Rákóczy hűségében. A fejedelem podgyászát Szurdukról felvevén, Szamosújvárra indult. Midőn a Zsibói-völgyből a magaslatra értek, Sennyei dandárát látták közeledni, mely a csatában részt nem vehetett. Estére Szamosújvárra ért, melyet még juliusban Orosz Pál foglalt volt el*, de e vár tartható nem lévén, másnap Bethlen 520várába huzódott, honnan néhány napi tartózkodás után Kővárvidékén át Ecsedre távozott.*
Vizaknai Napló 100. l.
Cserei. Hist. 353. és Kővári. Erd. Tört. VI. k. 70, 71, l.
1848 deczemberben az osztrákok Binder százados alatt több ezerre menő oláh felkelővel e községet tartá megszállva, mely alkalommal a falu teljesen leégett. Innen intézték a támadást többekkel együtt a Zsibó felől jövő honvédeink ellen, honnan Fejér Ignácz honvéd közremüködése folytán kiüzettek, az egész tábor szétszaladt.*
Kádár. 1848–49. tört. 153. l.
A kastélyhoz irodalmi életünk legszebb korának emlékei füződnek. Regényirodalmunk megalapitója báró Jósika Miklós, midőn 1824-ben atyja halála után a szurduki, branyicskai és szamosfalvi jószágokat örökölte, sok csalódás után, szinte megtörve 1834-ben, itt vonul meg s egészen az irodalomnak él. Itt a kicsiny kastélyban alkotja meg legszebb műveit: „Zólyomit”, majd „Abafit”, melyekkel 1836-ban Pestre megy fel, a hol munkáival a magyar Walter Scott feltünést kelt s új irodalmi korszak alapját veti meg. Regényei közül Toldy Ferencz tanácsára „Abafi” jelenik meg először 1836-ban. Utána „Zólyomi”, „A könnyelmüek”, „Az utolsó Báthory”, „A csehek Magyarországon” stb.
Báró Jósika Miklós a Miklós és gróf Lázár Eleonora fia Tordán született, 1794. április 28-án. Tanulmányait a kolozsvári róm. katholikus iskolában kezdette és végezte; 1811-ben a Savoyai dragonyos ezredbe lépett, résztvett az olaszországi hadjáratokban. 1814-ben a Mincio mellett vivott ütközetben vitézségeért főhadnagy s egy hónap mulva kapitány lőn, s a Napoleon ellen egyesült hadsereggel Párisba vonult.
1818-ban a katonaságból kilépvén, Kállay Erzsébettel lépett frigyre, házassága nem volt boldog. 1834-ben kelt sikra „Irány és vázlatok” irataival a jog védelmére az erdélyi országgyülésen. Báró Bánffy László és gróf Bethlen János jóbarátai az írói pályáról lebeszélni törekedtek: „Hagyjon békét az irásnak, ez nem úri embernek való”. Váló pere 11 évig tartott. 1847-ben, miután az ev. ref. egyházba tért, választották el nejétől s vette el br. Podmaniczky Juliát.
1848 tavaszán, ápr. 23-án megyénkben jobbágyait ő szabaditotta föl legelőször.* Mint az ország honvédelmi bizottságnak tagja, a kormányt mindenüvé követé. 1849-ben a legfőbb kegyelmezési törvényszék elnökévé nevezte ki Kossuth. Világosi fegyverletétel után külföldre Drezdába, majd Brüsszelbe menekült. 1852 szept. 22-én a katonai törvényszék 52134 társával az Ujépület mellett volt Fatéren jelképileg felakasztatá. Utolsó éveit Drezdában töltötte, a hol 1700 aláirással egy albummal lepték meg, a melyben hazánk minden rangu-rendü és nemzetiségü nője képviselve volt s ezért Jósika a „Sziklarózsa” 2. köt. regényét e nőknek ajánlá.
Kádár. 1848–49. tört. 33. l.
1865 február 27-én halt meg, Drezdában temették el, honnan az ő és neje porait 1894. évi ápr. 25-én, br. Josika Samu és neje Irén az unokája haza hozatták s a kolozsvári temetőben helyezték el.
42 különböző művével gazdagitotta irodalmunkat s a magyar történeti regény megalapitójának, melynek tárgyait jobbára Erdély történetéből merité, őt tekinthetjük. Drámái is jelentek meg, köztük a „Két Barcsay”. Emlékirásait 71 éves korában irta.*
Wutkovich. Magyar írók Albuma. 122. l. stb. és Szinyei. Magyar írók életr. Beöthy: A magyar irodalom tört. Képes díszmunka Bpest, 1893–95. II. köt. 438. l.
A kastély később újra épült, mely ma br. Jósika Sámuel, ő felsége személye körüli nyug. miniszteré. A szélső torony Josika Miklós dolgozó szobája. Ott őrzik kegyelettel azt az íróasztalt, melyen munkái készültek.
Mint a község neve mutatja, ősi lakosai a szlávok voltak, de lakhatták magyarok is, a kik azonban korán kipusztulhattak s helyét oláhok váltották fel, mivel 1848 előtt nem fizetett királyi dézmát.
Közlakosai, szántóföldjük kevés lévén, jobbára baromtenyésztéssel foglalkoznak.
Épületeik boronafa oldaluak, szalmatető alatt.
A br. Jósika család róm. kath. családi kápolnájába misézni a csákigorbói pap jár le. Van két harangja, melyek felső részén: „P. Bányai Hieron” s az alsó részén: „B. Bornemissza Anna Mária nehai B. Jósika Imbrené 1797.” felirat, a harangok közepén Mária képe szemlélhető.
1658-ban* Nagy-Szurdokon két oláh pap lakott, kik egyenként 2 frtot fizettek adóba, hogy a török adót az ország kifizethesse.
Adóösszeirás.
Gör. kath. egyház temploma 1850-ben épült fából torony nélkül, mint az előbbi, s „Ad Nativitatem D. N. J. Christi,” vagy a Jézus Krisztus születésének tiszteletére szentelték föl 1852-ben. Egyik harangjának felirata: Parochia greco Catolic a Surduc. Cramalu Nasc. Dlui Isus Christosu,” rajta feszület s Mária gyermekét ölében tartva, kép látható. 1866-beli kolozsvári öntés. Anyakönyve 1858 óta vezettetik.
Lelkészei a Pap és Ancsán családbeliek, jelenleg Ancsán Gyula. Felekezeti iskoláját az ötvenes években létesitette; utóbb tanitóilag Szalonnához csatlakozott.*
Kádár. Nev. Okt. Tört. 536. l.
522Ev. ref. lakói 1845-ben s azóta is hivatalosan bekebelesitve nincsenek.
Állami iskolája és óvója az itt lakó br. Jósika Sámuel – 1895 jan. 20-tól 1898. jan. 20-ig a király személye körüli miniszter – áldozatkészsége folytán létesült s 1899. évben nyilt meg.
Éghajlata egészséges, a szőlő kivételével minden gyümölcsnek, gabonának kedvező, széltől védve, jég ritkán bántja s akkor sem szokott nagy károkat okozni.
Három mértföldnyire terjedő s két forduló osztott határának mivelés alatt levő része verőfényes lapályon terül el, földje fehér, száraz, homokos s csak kis része nedves és sovány, általában kevés trágyát kiván, egy őszi szem búza 2 1/2 szemet ád, a tavaszi 3 szemmel fizetett.
1750-ben* és 1822-ben* határa I. osztályú. Adó alatt volt 1750-ben* 1742 1/2 vékányi szántó (1713-ban 77 és 1822-ben 1238), ebből őszi búza alá használt 702 1/2 (1713-ban 22), tavaszi alá 262 vékát. Tengeri vetése volt 1713-ban 1 véka, termése 1750-ben 44 1/2 véka; kaszálója 1713-ban 15 1/2, 1750-ben 118 szekérnyi, 1822-ben 479 3/4 szekérre való. Erdeje a közönségnek semmi, a birtokosoknak igen sok, mely makktermésre s épületnek egyaránt jó s nagy része tölgyes.
Erd. főkormsz. ltár.
Cziráki. Urb. oszt.
Erd. főkormsz. ltár.
Határát a 40-es években tagositották s ekkor szakitottak a tengeri számára külön harmadik fordulót s a tengerit oly nagy mértékben kezdették itt előbb termelni, mint sehol más helyt vármegyénkben, réti volt kaszálóit is felszántotta s a helyett az erdők közt termelt szénát. Legelője a nyomásban és az erdőkben is tág és jó. Keresete: fa, méh, főleg marha és makkon hízott sertés. 1750-ben* volt itt 4 kerekes.
U. o.
1844-ben* van 2 zsidónak pálinkafőző üstje, korcsmája, egy hajós és 9 kövü székes malma, épületköve porondos szikláiban, melyek a Szamossal párhuzamosan haladva emelkednek, itt-ott barlangocskák vannak. Mielőtt a Deés–nagybányai kövezett útvonal el nem készült, fuvarozással nagyon meg volt terhelve, kivált a II. Rákóczi Ferencz-féle szabadságharcz idején, a mely alkalommal az egész község majdnem teljesen elpusztult.*
Megyei ltár.
Torma gyüjt.
1844-ben* minden jobb piacztól távol levő község hegy nélkül csak Zsibó piaczára juthatott el, csinált útja sehol sem lévén, e mellett 523hegyeken át keresheté fel Deés és Zilah vásárait. 1651 február 12-iki 29. törvényczikk* a Szamoson való hidas tartását tiltja.
Megy. ltár.
Erd. Országgyül. Eml.
1713-ban* adó alatt volt 9 ökör, 9 tehén, 28 disznó, 4 méhköpü. 1750-ben* 105 igás, 114 fejős, 44 fiatal marha, 68 juh, 116 disznó, 49 méhköpü. 1822-ben* 39 igás, 46 fejős, 24 fiatal marha, 2 juh, 5 kecske, 26 disznó, 2 méhköpü.
Erd. főkormsz. ltár.
U. o.
Megy. ltár.
Jelenleg határa termékeny. Terményei: a tengeri, lóher és kerti vetemények. Hazai fajta teheneket tartanak s szaporitnak, ezenfelül lovakat, sertéseket is tenyésztenek. Gyümölcse: nemesitett faju almafélék, melyek közül a „Szurdoki piros” válik ki; körtve: a nyári vajoncz és muskotály, és beszterczei szilva. Itatója a Szamos, a szalonnai, kiskeresztesi és csákigorbói patak. Zenagoj tava nádterméséről nevezetes.
Van jelenleg egy járgányos lóhajtásra berendezett olajütő malma a Márkovics Farkas és a szalonnai patakon egykövü lisztelő malma br. Wesselényi Béla tulajdona.
1852-ben* alkerületi biztosság székhelye. 1875 óta körjegyzői székhely. 1885 óta van postahivatala.* 1895. évi szeptember hó óta csendőrsége.
Deés város ltára.
Hiv. kimutatás.
Határhelyek: 1898-ban Sész, Szakadás, Máre, Zsidovina, Zenaga, Zevoj, Gyalu Herei, Podur, Dumbráva, Valea Szoloni, Doszu Haiti, Doszu Mori, Doszu Szoloni, Szub Jáz, Podur, Keprerie, Ptyelea, Molur, Láz. Területe 1900-ban 2853. k. hold.
Lakossága: 1713-ban* 4 jobbágy, 7 zsellér lakossal, van 11 lakó, 8 puszta ház benne.
Erd. főkormsz. ltár.
1750-ben* lakik itt 55 házban 42 jobbágy, 12 telkes, 4 enélkül való zsellér és bujdosó.
U. o.
1830-ban* 454 lakossal.
Cons. statist. topogr. 190. l.
1844-ben* lakott itt 9 fi, 2 nő nemes és magyar, 325 fi, 321 nő pór, együtt 657 lélek. Házak: 1 nemes, 110 pór és 111 füst.
Megyei ltár.
1857-ben* a hidalmási kerülethez tartozó községben van 584 lakos, melyből 10 róm. kath., 13 örmény kath., 523 gör. kath., 4 evang. luther., 17 evang. helvét, 4 unitárius, 13 zsidó. Házak száma 102.
Orsz. ism. tábla 31. l.
1886-ban lakossága 470, melyből róm. kath. 7, gör. kath. 426, helvét hitü 11, zsidó 26. 1891-ben 686 lakossal, ebből 33 róm. kath., 549 gör. kath., 64 ev. ref., 38 izraelita és 2 örmény kath.
5241900-ban 736 lakossal, melyből férfi 368; magyar 122, német 7, oláh 604, egyéb 3; magyarul beszélni tud 202; róm. kath. 29, gör. kath. 605, gör. kel. 1, ev. ref. 54, izraelita 47; ír, olvas 138; házszám 148.
