Nevének változatai: 1390-ben Vydma. 1405-ben Vylma. 1553-ban Vilma. 1590-ben Torda-Vima. 1598-ban Chicho-Vilma. 1614-ben Thorda-Vilma. 1830-ban Torda-Vilma; oláhul Zsima Turdzi és Csima Máre.
555Előnevét Torda személynévtől vette.
A 776 méter magas Malul Gimi hegy aljában, dombokon szétszórtan fekszik; keresztül foly rajta azon kis patakocska, mely többekkel egyesülve, Ilondapatakán s Nagy-Ilondán át jobbról a Szamosba ömlik. Deéstől 42·6 kilométernyire van a nagyilondai járásban.
Kezdettől Csicsóvárának tartozéka volt mindég, s mint ilyen előbb a király, utóbb 1405 óta Zsigmond király új adománya czimén a a Bánffyak birtoka volt. Oláh falunak mondatik.
1467-ben Bánffy István és László és a Dezső fiai László és Zsigmond a király ellenpártot ütvén, fellázadtak, s tőlük Mátyás Vilmát elvevén hűtlenség czimén s Szerdahelyi Kis Jánosnak és testvérének Mihálynak adományozta.
1553-ban Csicsóvár tartozéka. 1567 körül birtokosai Tordai Ádám deák, s ekkor különitik el Drága-Vilmát is Bábától.
1571-ben fejedelmi birtok, birája Torda Kristóf 1590-ben is, egyik jobbágya Torda Lázár, ezenkivül Hordó és Ilyés nevüek.
1598-ban Báthory Zsigmond e birtokot Bellő, másként Balássi Györgynek s nejének Bagdi Margitnak adományozza oda.
1602-ben Huszár Péter birja.
1602 tájt Básta és Krauseneck császári biztosok, mivel táboruk részére kisbuni Vajda János 4000 frtot adott kölcsön, ezen összeg fejében neki e falut zálogba vetik.
1603-beli összeírás szerint a kővári kapitány kapta adományba, de teljesen leégett.
1607-ben Rákóczy Zsigmond e birtokot Vajda János vajdától, ki azt Básta György törvénytelen adományából birta, elvévén, Pesti Nagy Albertnek adományozta oda.
1607-ben Rákóczy Zsigmond e birtokot Allya Farkasnak, küküllőmegyei főispánnak s nejének Bánffy Margitnak adományozza, kik több falut engedtek át a fejedelemnek.
1608-ban birtokosa Allya Farkasné, kinek itteni birája Géczi Simon.
1611-ben Allya Farkas s neje Bánffy Margit Kendy Istvánnal 5561609-ben e birtokra nézve kötött egyezségüket visszavonják, mely szerint ők e birtokot bizonyos feltétel alatt neki adták.
1613-ban Lissibon Gerárd óvást emel az ellen, hogy noha e birtok 1611-ben a fejedelem által neki lőn elzálogositva, azt 1612-ben mégis Csáky István özvegyének Wesselényi Annának adományozta oda.
1614-ben Bethlen Gábor elrendelte, hogy e birtokot Sulyok Balázs és Egri János kezéből, kik azt jóhiszeműleg, de jogtalanul birják, kivétetvén, Allya Farkasnak és neje Bánffy Margitnak visszabocsássák.
1614-ben Bethlen Gábor lechkei Sulyok Balázst e birtokában, melyet Báthory Gábortól kapott, megerősiti.
Egy 1615-ik évi tanuvallatás szerint Tordavilmát sok időtől fogva kis-búni, másként románfalvi Vajda János birta, mig Rákóczy Zsigmond el nem foglalta s azt előbb Nagy Albert szamosujvári kapitánynak, majd utóbb Allya Farkasnak adományozta.
1615-ben Bethlen Gábor fejedelem birtoka s mint ilyen Szamosújvár tartozékául van felemlitve.
1617-ben kis-búni János vajda a maga s felesége Olasz Mária nevében óvást tesz az ellen, hogy 1615-ben e falut, melyhez ő Sulyok Balázs után tart igényt, a fejedelem Szamosújvár várához csatoltatta.
1618-ban is Szamosújvárhoz tartozott s a mustrakor két kapu után Bonta János puskás darabont szolgált. 1629-ben is a fejedelem birja.
1620-ban birtokosai Lisbone Gerárd fiai Henrik, János és Rajnáld.
1631-ben Mikó Ferencz e birtokba igtattatik.
1632-ben a fejedelem, Rákóczy György birja.
1642-ben néh. Mikó Ferencz után a fiscus birja.
1653 és 1658-ban a szamosújvári uradalomnak itt 30 adózó jobbágya van.
1658-ban aug. 1-én II. Rákóczy György fejedelem tordavilmai Batuza János és György Román Lukács, Pap János, Hordó István és Géczy János, Boda Daniela, Sztoján Pála, Marián János szamosújvárhoz tartozó zöld vagy tesseny puskásokat személyileg és itteni telkeiket megnemesitvén, armális nemesek sorába felveszi.
1662 jul. 20-án a kolozsvári táborból, Apaffy fejedelem az egész falut Galgói Rácz Istvánnak inscribálta.
5571662-ben Apaffy Mihály fejedelem tordavilmai Gecző Gergely puskást czimeres nemessé teszi s itteni házát minden közteherviselés alól felmenti, de ennek galgói Rácz István ellene mond, kinek itt két jobbágya emlittetik, másik birtokosa a fiskus. Idevaló nemesek: Boda Dániel, Sztoján Pál.
1662 nov. 23-án Tordavilmai Botéza Tódort és János a fejedelem ujból megnemesiti.
1662-ben Apaffy fejedelem Tordavilmai Pap Jánost, Gecző Gergelyt, Hodis Demetert, Takár Pétert, Tollas Jánost, Román Lukácsot, Hordó Andrást, Bartos Farkast, Szusza Jánost és Demeter puskásokat megnemesiti s kihirdették a vármegyei somkeréki 1664 május 15-iki gyülésen.
Román család czímere.
Tordavilmai Tekár család czímere.
1662 és 63-ban Apaffi fejedelem Tordavilmai Pap János puskás személyes megnemesitésével itteni megnemesitett telkébe igtatni rendeli, de az igtatásnak galgói Rácz István mint birtokos, ellene mond.
1671-ben Fogarason január 21-én Apaffy fejedelem Tordavilmai Bartos Kristófot, Péter Istvánt, Keresztesi Jánost, Egri Jánost, Páska Száva idevaló papot s fiát Jánost; 1672-ben deczember 8-án Daramus István, Keresztély, Héres gyalogpuskásokat megnemesitve s itteni telkeikbe igtatják; 1673-ban Pap Józsefet, testvérét és Kriszte nevü fiát.
1673–74 május 12-én Tordavilmai Bartos Kristófot, Pétert, Istvánt a Gábor fiát, kinek atyja a vaskapui harczban esett el, itteni már 558ezelőtt is birt nemesi telkeikbe új adomány czimén beigtatnak, mely alkalommal földjeiket Apaffy fejedelem dézmamentessé teszi. Ekkor emlittetnek: Tollas János, Gecző Kristóf, Pap János, Bartos máskép Gors, Farkas Kriszte, Horgas László, Kovács István szabados nemes családok.
1676-ban idevaló nemes családok: Pap, Butuza, Bartos, Popa és Horgos.
1689 junius 11-én Tordavilmányi Pap Gábort, Balázst és Lukácsot gyalogpuskásokat, ugyanez év jul. 6-án és nov. 9-én Ugrai Jánost, Pap József oláh papot s fiát Kristófot, Farkast szintén tesseni puskásokat, itteni telkeikkel együtt megnemesiti. 1689-ben idevaló egy telkes nemes a Román család.
1694-ben birtokosa a fiskus.
1702-ben egy telkes nemesek a Bartos, Kriszta, Pap, Ugra, Tekár, Batucza és Gecze családok.
1713-ban egy telkes nemes a Bartos, Kriszte, Popa, Géczi és Tekár család a kik 10-en laknak ugyanennyi házban, vagy 8 örökségen.
1715-ben itt 15 egy telkes nemes lakik, birtokosa a fiskus.
1716-ban Pap András nemes.
1721-ben egy telkes nemes Ugrás János. Részbirtokos nemesek: Takár, Gecző, Pap, Hodos, Pallos, Román, Bartos, Szusza, Butuza, Daramos, Kriszte, Páska, Matyidon, és Ugrás családbeliek.
1736-ban birtokosa a fiskusi résznek Szamosujvár; egy telkes nemesek: Román István, Kriszte Tódor és Juon, Bartos Grigor és Juon, Pap Lup, Tyékár Mihály, Demeter, Butuza Demeter, Gávrilla, Farkas Kirilla, Román Balázs és Szala Lup.
1738-ban Szamosujvár városának adatott zálogba az itteni fiskusi rész.
1767-ben itt lakó nemes Bartos János.
1770–73-ban összeirt nemes birtokos: tordavilmai Bartos János apai adom. jogon.
1786-ban birtokosa Szamosujvár városa; van 51 jobbágya.
5591808-ban e birtokhoz való igényöket kisbúni Vajda Gábor, István és Soósmezei Vajda László bejelentik az 1602-beli adomány alapján.
1820-ban birtokosa Szamosujvár városa; van 57 telke.
1838-ban lakik benne 8 immunis, 79 adózó oláh ajku nemes, mind irástudatlan.
1863-ban Szamosujvár város urbéri kárpótlásban részesül.
1866-ban nemesi jogú birtokosai: 1 Bálint, 11 Bártis, 14 Butuze, 25 Gecze, 12 Hodis, 1 Kifor, 1 Karuly, 8 Kriszte, 3 Ogre, 7 Pap, 4 Páska, 6 Román, 1 Soltucz, 3 Sztoján, 6 Szusze, 13 Tekár családbeli.
Lakosai románok, szorgalmas földmivelők; házaikat fából épitik, szalmafedéllel.
Lakosságának egyrésze 1806-ban lépett az unióra. Fából épült templomuk a Szűz Mária megjelenésére van szentelve. 1806-ban két temploma volt, melyek közül az alsót 1807-ben adták át a gör. katholikusoknak. Anyakönyve 1826 óta vezettetik. A drágosfalvi lelkész gondozása alatt áll.
A gör. keleti egyháznak temploma szintén fa, Szent Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelve; harangján 1600-ik évszám olvasható.
Felekezeti iskolát 1860-as évek óta tartanak fenn.
1708–1711 közt itt II. Rákóczi szabadságharcza alatt kuruczok tanyásztak s az volt ekkor az egész község a vidékkel együtt.
Éghajlata egészséges, gyümölcsnek kedvező.
1750-ben határa szerfelett terméketlen. Baromtenyésztésből tartják fenn jobbára magukat, gabonavételre s eladásra Nagybányára járnak. Két fordulós határa hegyes, köves, 6 ökörrel szántható csak. Trágyázást nagymértékben évenként megköveteli, de szekeres trágyával nem lehet hozzájutni. Az őszi vetés köble 5 kalangyával, kalangyája 1 1/2 szemmel fizet, szintigy a tavaszi vetés is, de szemül 2 vékát ad. Erdeje tüzelésre alig elegendő; legelője szűk s ezért a szomszédos községektől szoktak bérbe venni, főleg a drágavilmai birtokos gr. Széki Teleki Ádámtól, kinek 90 napszámot tesznek ezért Szakaturán s pénzt is fizetnek. Vesznek bérbe a kisborszói birtokos gróf Teleki Miklóstól nemcsak legelőt, hanem tüzelő fát is, melyért évenként 20 kaszanapszámot tesznek. Van kertjeiben 12 szekérnyi évenként való kaszálója, különben fordulónként kaszálnak, tengerinek nincs külön 560rész vagy forduló kiszakitva, hanem a többiek közt termelik. Kertek jövedelme 21 frt 36 kr.; szántója 445 1/2 köbölnyi; elvetettek 240 1/2 köb. őszi búzát, 188 3/4 tavaszgabonát; tengeri termése volt 4 3/4 köböl; kaszálója 1398 1/4 szekérnyi, malmok jövedelme 9 frt 30 kr. Van 108 jármas ökör, 221 tehén, 103 tulok, 220 juh, kecske, 150 disznó, 79 méhköpü, 4 pálinkafőző-üst, melyek jövedelme 8 frt 8 kr.
1822-ben határa adózás tekintetében III-ad osztályú; adó alatt 779 1/2 köböl szántó, 485 1/2 szekérnyi kaszáló, 55 ökör, ló, 44 tehén, 21 borju, 17 disznó.
1898-ban határát jobbára gyümölcstermelésre használják. Különösen sok diót, szilvát termesztenek. Állatai hazai fajták.
Jobbágyszolgálmányok: 1553-ban jobbágyai szt. Márton-napján felerészben 50, felerészben 25 denárt fizetnek adóban, szt. Györgykor pedig juhaikból 50-edet fizetnek. Kenézeik évente 1 ágypokróczot, 1 őzet, 1 karvalyt, 1 tehenet s 1 berbécset adnak.
Határhelyek: 1702-ben Ripa, Sidovine, Gura Gurgiczi, Facza Ilindczi, Gura Ilindczi, Doszul Oy. 1715-ben Dumbrava, erdő.
1769-ben Koszte Gosatuluj, Mnyezuine, Lák, Zapogye Urszoji, Gorgány, Pogyoro, Gyalu Bábi, Vremnyicsor, Szpiosza, Sztrimtur, Prelucs, Geszpe, Oszoly, Blegyics, Csertyese, Tyizér, Nyimosza, Lunka, Koszta Ogri, Zidovényilor, Valcsava Bontnyászi, Gettyezeszk, Ruptur, Szuászke, Munincsesty, Dimbu Foavuluj.
1864-ben Malul Vimi, hegy.
1898-ban Voron, Paltinuluj, La imásza, Styiosze, Gyalu kapri, Valea Bábi, Oszaju csel Mare, dülők.
Területe 1900-ban 3407 kat. hold.
Lakossága: 1553-ban van benne 8 kapu.
1603-ban az egész község elpusztult.
1630-ban 137 jobbágy lakossal, fiaikkal együtt; van benne 58 lakóház.
1637-ben fiaikkal együtt 160 jobbágy lakossal, kik 51 házban laknak.
1706 körül lakik itt 14 család, kikből Pap András puskás darabont s egy szabó, kik ugyanennyi telken laknak, pusztaház pedig 8. Van 7 ökrük és 2 juhok. Ez évi adójuk 17 frt 25 kr., 5 1/4 köböl búza s ugyanennyi zab, másfél szekér széna.
5611713-ban van 11 jobbágy, 6 régi, 14 új zsellér, 5 vándorló, 22 puszta telek. Ezeknek van 240 köböl szántójuk, 40 szekér szénarétjük, 25 köböl zab, 5 köb. törökbúza, 20 ökör, 5 tulok, 25 tehén borjustól, 40 sertés, 60 juh és kecske s 307 frt adóssága.
1750-ben lakik itt egy telkes nemes 85, 16 1/3 telken, 66 házban, 7 ily özvegy 2 telken, 7 házban; 54 jobbágy 30 1/2 telken, 38 házban; 5 telkes zsellér 1 telken, 3 házban és birtoktalan zsellér 3, kik 2 házban laknak, kóborló 6. Együtt 50 2/3 telken, 116 házban laknak. El van pusztulva 20 telek, kettőből máig helyre költöztek, a többiből kihaltak, ezeket a nép foglalta el s adózik utánuk.
1857-ben 784 lakossal, melyből 1 róm. kath., 274 gör. kath., 503 gör. keleti. Házak száma 195.
1886-ban 774 lakosból 211 gör. kath., 514 gör. kel., 14 zsidó. 1891-ben 806 lakossal, melyből 244 gör. kath., 554 gör. keleti és 8 izraelita.
1900-ban 862 lakosból 451 férfi, 17 magyar, 845 oláh; magyarul beszélni tud 20; gör. kath. 264, gör. keleti 577, izraelita 21; ír, olvas 21; házak száma 198.
Adója 1750-ben 544 frt 26 1/2 kr. 1755-ben 344 frt 25 kr. 1775-ben 867 frt 57 kr. 1822-ben 530 frt 6 kr. 1898-ban 1956 frt 50 kr.