VIII. A római ugynevezett Trajan útja Tordán és az Aranyoson állott római hid.
VIII. A római ugynevezett Trajan útja Tordán és az Aranyoson állott római hid.
E Castrumba két vizvezetéken volt távoli források vize bevezetve, a mint azt alább – nyomjelezve – ki fogom fejteni; e Castrum mellett, ugy látszik, annak kapus keleti oldala alatt vonult el a római hadút, a mely északra Ajtonon át Kolozsvár felé irányult, mig délirányban ma is nyomról-nyomra követhető, nevezetesen a Castrum délkeleti szögletétől a Csorba Gergely és Csiki György szőlőjén át száll le a várhegyről a Szindi völgynek nevezett oldalos szőlőhegyre, hol Takács István és Jakab Gergely városi főkapitány szőlőin áthúzódva ér a Szindi patak terére. Ez út vonalát mindenütt fel lehet ismerni már csak arról is, hogy a talaj szine egészen különbszik a többitől, de leginkább fel lehet ismerni a növényzet coloritjáról, mert a szőlőültetvények eltérőleg a többi szőlőtőkéktől, világos zöldek és silányabbak, miután a római út stratumenjét, bármennyire igyekezzenek is feltörni és forró mészbe fektetett kavicsait felszedni, azt kitakaritani nem tudják, s igy a szőlőtők gyökei a köves talajban csekély tápanyagot találván, csak sinlődnek, dúsan tenyésző szomszédaik mellett, mintha ők is gyászolnák a letünt szebb kort.
A Szindi völgy nevű szőlőhegyből leérő római út a Szindi patak völgytorkolatánál az ugynevezett Postaréten szállt át a Szindi patakon. Még most is látszik a Szind pataka mellett felvonuló új út martjában a római út stratumenje és a pataknál a régi római hidfőknek maradványai, e hidfőknek tömör falrakatában.
A szindi patak völgyén áthaladó római út a völgy déli oldalhegyének előfokát képező Tündér nevű szőlőhegy alján levő P…-Mál, (újabb elnevezés szerint Rózsa-Mál) nevű szőlőhegyen vonul tovább a Szentkirályi-féle szőlőn, onnan a Tündér déli alján levő (most a város birtokává lett) gr. Bethlen-féle malom irányában az Aranyoson volt hidhoz.
E hid a Bethlen-malmon (mely 1875-ben régi fekvő helyéről költöztettetett át mostani helyére) mintegy 100 lépéssel feküdt alább, ott, hol a néprege az elsülyedt aranygátot keresi. Ercsey József 1833-ban még látta az itt állott római hidfőnek nagy faragott kőkoczkákból összerakott falait és félig összeomlott ívezeteit. E hidfő nagyon díszes lehetett, mert Ercsey ott jártakor oszlopok, díszes oszlopfők és egy nagy (alkalmasint a folyamot jelképező) békának dombor faragású alakjával díszes és egy másik feliratos követ találtak, melyet nem tudott elolvasni.* Ma már mindezek eltüntek. Elveszett az egyedüli kőokmány, mely e hid épitésére nézve utasithatott volna; de elsodorta az Aranyos árja a még akkor fennállott hidfőt is, mely még 1882-ben (a jobboldali hidfőre értve) a Berek szélén meglehetős épségben fennállott. Ekkor vagy 42 darab nagy faragott kőkoczkát szedtek onnan ki, azok közt több olyant, a mely nagy L betű idommal, vagyis váluzatos bemetszéssel birt. Ezek valószinűleg oly hidgerenda-tartó oldalkövek voltak, melyek egyszersmind a hid balustrádjául is szolgáltak. Voltak pillérszerű 2–3 öles monolytok is, melyek a hidoszlopok alkatrészei lehettek. E 42 darab faragott követ és még korábban e tájt magából az Aranyos medréből kiszedett több száz darab római faragott követ az újtordai városmajorba szállitották, melynek alja (czoklija) mind római kövekből van kirakva. Igen sok római követ hordtak a hidfőből el akkor is, a midőn a Rákos patakon levő városi malom és az e patakra fektetett ugynevezett Ercsei-hid épült; de még se tudták mind elhordani és eltemetni; most is ott hever a Berekben e hidfőből kiszedett 10 nagy kőkoczka, melyeket részint ott feledtek, részint nagy voltuk miatt elszállitani nem tudtak. Ily nagy kőkoczkák hevernek alább a berki kútnál. Maga e kút és környékének kövezete is, mind e hidfőből kiszedett római faragott kövekkel van kirakva.
Lásd Nemz. Társ. 1837. évf. 294–295. lap.
A balparton is látszottak régebben a római hidfő maradványai, itt nemcsak a hidfő falai tüntek fel, hanem meg voltak még azon hatalmas, csaknem kövesült cserfa-piloták is, melyekre a hidoszlopok fektetve voltak. Ezen ébenszerűleg megfeketedett pilotákból mintegy 20 darabot akkor kiástak, s egy műasztalos drága pénzen megvásárolván, kiválóan szép butorokat csinált belőlük. Másik 40 darabot minden erőfeszités mellett sem tudtak kiszedni. Azok most is ott vannak láthatlanul eltemetve, mert a medrét nagy mérvben átalakitó Aranyos áradása alkalmával nagy homoktorlaszszal fedte el e hidfő romjait és pilotáit, talán azért, hogy az emberek rombolási vágya ellen megvédve, az utókor kutatói számára megtartsa.
Az e hidon átszállt római útnak – melyet még ma is Trajan útjának neveznek – kidombosodó vonala mindenütt látszik. A fővonal a tordai és szent-mihályfalvi berekben, az ugynevezett Fiskus fogadójánál szeli át a torda-felvinczi országutat és átvonulva az ugynevezett Kiskirály rétjén,* a Bogáth nevű fensíkon és Harasztos határán vonul át Székely-Földvárhoz (falu), hol egy római Castrum védelme alatt egyesülve a Maros völgyén (M.-vásárhely felől) levonuló római úttal, vonult Apulumba (Gy.-Fehérvár) és Hunyad vármegyébe.* Egy mellékág a Berekben kiágazván, felvonult Várfalva felé, hol egy római Castrum védelme alatt huzódott a nyugati havasok közé, melyekben a rómaiak nagymérvű aranybányászatot folytattak.
Ezen most is állami kézben levő rét, hagyomány szerint arról neveztetett igy, hogy régen, a midőn a Keresztesmezőn országgyülések és hadmenetek alkalmával sereg-összpontositások voltak, a királyok, később a fejedelmek, valamint az országgyülési követek és udvari tisztviselők lovait is ott legeltették.
A mint azt a »Székelyföld« czímű munkám V. kötetében tüzetesebben kifejtettem.
Miután a római fő Castrumot, közel környékét és a hadútat megismertük, tekintsünk át a másik előfokra, a Tündérre.
