XL. Torda égalji viszonyai, lakóinak foglalkozása, közegészségi viszonyai, ivóvize, földmivelése, annak jövője; mesterségek, ipar…
XL. Torda égalji viszonyai, lakóinak foglalkozása, közegészségi viszonyai, ivóvize, földmivelése, annak jövője; mesterségek, iparágak, bortermelés, virágtenyésztés. A tordai nők.
Torda vidéke mocsáros és tavas levén, őszszel és tavaszszal köd szokott vidékére borulni, hogy ez nem gyakoribb s hogy az egészségre nincsen túlságoan káros befolyással, az részben a várost minden irányban környező ültetvényeknek és szőlőhegyeknek, de még inkább az Aranyosvölgy Várfalvánál levő hegy nyilatának köszönhető, honnan a kijövő havasi friss légáramlat folytonosan tisztitja a légkört, mig a tordai és túri hasadékok léghuzama is felfrissiti és üdévé teszi a levegőt. A hidegebb északi és nyugati szelek rohamai ellen a völgyzáró Dobogó és a várost bekeretelő dombozatok fedezik. Fekvölgye csak a ritkább déli szeleknek van nyitva, a minek következtében égalji viszonyai kedvezők, a mi népének szaporaságában, erőteljességében és életvidorságában is jelentkezik. A kedvező egészségi viszonyokra kétségtelenül befolyással van a sótömzs és az ott levő sóstavak, sósforrások és sóspatakok, melyek kigőzölgése a légkört sóval teliti s egy nemét a tengeri levegőnek idézi elő. Hozzájárul a kedvező egészségi viszonyokhoz az e városban uralkodó aránylagos tisztaság, a mit elősegit az, hogy a várost egész hosszában átfolyja a Rákos-pataka (a mely alább Varga-patak nevet vesz fel) és az abból kifolyó malomárok, mig szélességében a városon alul más patakok és pedig jobbpartilag a Szindi, Párdé és Hugyó patakok, balpartilag a Nagy-Sós-patak szeldelik s nemcsak a légkörre vannak kedvező befolyással, hanem oly természetes (nyitott) csatornahálózatot alkotnak, a melyek a csapadékokat és a város szennyét magukkal ragadják. Kétségtelenül kedvező befolyást gyakorol a jó közegészségi viszonyokra az üde fris ivóviz; mert Torda területén kút egyáltalában nincsen, miután az ott található viz sós és timsós levén, ivásra alkalmatlan, a miért az egész város az Aranyos vizét használja ivásra. Ott hömpölyög aranyporos és diszköves medrében* a havasok üde folyója, kristálytiszta hullámai nemcsak aranynyal gazdagitnak,* hanem az egészségnek is valódi kincsforrását képezik, mert vize oly üde és könnyű s oly izletes, mint bármelyik forrásviz. Tordán felül nincsenek partjain városok, a melyek szennye elronditaná; a kavicsrétegek, melyeken áthömpölyög, valódi természetes szűrőszerkezetet képeznek, s ha esős időben megzavarodik is, az rövid ideig szokott tartani, mert a megülepedés mindig gyorsan bekövetkezik, az aranyszemcsés homok hamar leülepedik fajsúlyánál fogva s Torda lakói kitünő jó ivóvizet kapnak. A szállitás nehézségeit mozgó vizvezetékkel győzik le a tordaiak. E vizvezetéket egy csomó szamár által vont kétkerekü taliga alkotja, melyeken gyermekek szállitják hordókban és puttonokban az Aranyos vizét a városba szét; minden háznál vannak nagy korsók és viztartó medenczék a pinczékben elhelyezve, a melyekben mindig hidegen és üdén áll a viz. A jó ivóviz jelentőségét a tordaiak tudják is méltányolni; ezt fejezi ki a népkegyelet, a midőn azt mondja, hogy a ki egyszer Tordán az Aranyos vizét itta, az bárhová menjen is, visszakivánkozik és vissza is jő Tordára.
Az Aranyos a havasokról mosarany mellett kalcedon, karniol, sárga és veres jaspis darabokat is sodor.
Tavaszi áradatkor nem egyszer sodor az Aranyos az anyakövekkel termésaranyat is; aranyport pedig oly mennyiségben, hogy egy-egy évben 1000 db. aranyértékü aranyport is mostak Torda környékén a szabadalmozott aranymosók. Ujabb időben az aranymosás csökkent, mert más jövedelmezőbb keresetmódok elvonják attól az embereket.
Torda lakóinak kedvező egészségi viszonyaira befolyással van foglalkozásuk is; mert mióta az egészségre nem épen előnyös sóvágás (a bányák üzemének megszoritása által) szűk korlátok közé van szoritva, a lakosság 5/8-da mezőgazdasággal foglalkozik. A gazdászat leginkább takarmány-termelésre fekteti a súlyt, mert a marhatenyésztés okszerűsége itt már régóta tért hóditott s Tordának aránylag nagyon kiterjedt marhatenyésztése van, a mit nagyterjedelmű határának kiváló legelői s a minden lépten-nyomon található sósforrások nagy mérvben segitenek elő; de nagy előnyére szolgál az újabb időben Tordán felállitott állami bikatelep is, a mi kiváló tenyészanyaggal látja el a tordai gulyákat. Különben Torda marhaállománya nagy határával párhuzamban van, az 1888-iki hivatalos összeirás szerint volt 859 ökör, 1267 tehén, 155 bivaly, 644 ló, 1018 sertés, 68 szamár, 3826 juh és 14 kecske. E marhaállomány kiváló állapotban van, a mit a kitünő legelő mellett leginkább az idéz elő, hogy a határán mindenfelé felbuzgó sósforrások kellő mennyiségű ingyen sót szolgáltatnak a legelő marháknak, mig azt másutt a só magas ára mellett kénytelenek megvonni. Ennek tulajdonitható, hogy Tordán a tenyészállatok kiváló egészségnek örvendenek. Dr. Hankó József fenn hivatolt »Helyiratában« azt mondja, hogy Tordán a marhanyavalyák ismeretlenek, az ő – évtizedekre terjedő – főorvosi működése alatt némi csekély láb- és szájfájáson kivül semmiféle más marhabetegség nem mutatkozott, csakis 1836-ban jelentkezett – de kis mérvben – epemirigy a juhok között.
Dr. Hankó József jelzett munkája 36–48. lapján lebészeti észleleteit is előadja s kiterjeszkedik Torda egészségügyére, elősorolván az e városban leginkább uralkodó kórokat.* Ujabb és kimeritőbb ilynemű kimutatások nem állván rendelkezésünkre, Hankó erre vonatkozó adatait használom fel. Tordán – szerinte – a szelek uralma miatt a hőmérsék nagyon változó. Kikelet és nyárelő hamar köszöntenek be, valamint a nyár is, ugy, hogy ennek hő napjai napokkal előbb érlelik meg a dúsan termő kalászokat, mint az északra fekvő szomszédos falukban. Az ősz szintén hosszantartó, kezdetben kellemes közép hőmérsékkel, utóbb azonban esőzésekkel, a melyek megdagasztják, néha medrükből ki is keltetik a Torda közti patakokat és a határon levő vizereket, ezek kigőzölgése párosulva a tavak és mocsaros helyek kigőzölgéseivel, éjjelenkint rendesen ködlepellel vonják be Tordát, ugy, hogy az rendes éjjeli takarója szokott lenni e városnak, a mi az egészségre néha káros befolyással van. Az őszutó és télelő néha zivataros északi szelekkel köszönt be, a miknek dühét azonban a várost környező szőlőhegyek felfogják. A hőmérsék 10–12 R. fok között váltakozik, néha kivételesen 20 fokig is emelkedik.
Tordán kellett lenni valamely nagyobb szabású kórháznak, mert régi oklevelekben, különösen az Ordines et Const. czímű gyüjteményben minduntalan találkozunk az ispotálylyal, a melynek rendeli adatni a közgyülés a birságoknak, a lefoglalt élelmi czikkeknek stb. felerészét
Torda e szerint – bár hazánk legtöbb vidékénél kedvezőbb éghajlattal bir – még sem ment egészen némely kóroktól, melyek részint helyrajzi és éghajlati viszonyokból származnak, részint a lakosság életmódjának kifolyásai, a mennyiben Torda lakosai erős testalkatuk s vérmérsékletük és túlkövér táplálkozásuk folytán a lobbos kórokra hajlandósággal birnak, a mit a ködös-nedves légkör is nem kis mértékben mozdit elő.
Hankó szerint a Tordán szokásos kórok, melyek néha járványszerűleg is lépnek fel: lázas és láznélküli hurutok, csúzok, váltóláz, görvély, a mi leginkább a szegényebb osztálynál a rosz lakásviszonyok és kevés hústáplálék folytán szokott néha jelentkezni. Ezen járványos betegségek mellett Tordán, különösen a gyermekek közt, a forró kütegek is jelentkeznek; továbbá vörheny (scarlatina), leginkább ősszel, télen, néha tavaszszal is az északi szelek uralma idejében; kanyaró (morbilli) nagyon szórványosan és a hólyagos himlő ritkán járványosan, sőt igen nagy – évtizedes – időközökben szokott csak jelentkezni; holott a szomszédos községekben igen elterjedt, mondhatni járványos jelleget öltött.
Hankó az 1833–43. évekről halálozási és születési táblázatokat is állitott egybe vallásfelekezetek szerinti kimutatással; de annál újabb és megbizhatóbb áll rendelkezésünkre azon hivatalos adatokban, a melyek a népszámlálás ötletéből az 1885., 1886. és 1887. évekről az országos statistikai hivatalhoz felterjesztettek. Ezek alapján fogom én a népesedési mozgalom táblázatainak főbb összegeit itten kitüntetni. Ezek szerint Torda városa népesedési mozgalma a következő:
Az évben kötött összes házasságok száma
|
Születések egész évi száma
(élve és halva szülöttek) |
Halálozások egész évi száma.
Meghaltak főösszege (a halvaszülötteken kivül) | |||||
fiu
|
leány
|
együtt
|
finemű
|
nőnemű
|
összesen
| ||
1885
|
94
|
206
|
180
|
386
|
153
|
144
|
297
|
1886
|
81
|
250
|
225
|
475
|
167
|
137
|
304
|
1887
|
92
|
192
|
185
|
377
|
175
|
149
|
324
|
Ez kedvező közegészségi viszonyokat tüntet elő, a mennyiben a születések évente jóval túlhaladják a halálozások számát és pedig a három évi cyklus alatt 314-el, a mi az összes népességnek közel 4%-át adja ki. A lakosság főfoglalkozása, mint fennebb már érintettem, a földmivelés, összekötve okszerű marhatenyésztéssel. E téren nagyobb fejlődésre kilátást nyújtó mozgalom előestvéjén állunk, a mennyiben a tagositás folyamatba van téve, a mikor nagyterjedelmű közhelyek is felosztás alá jövén, az egyesek tulajdonába átmenő területek nagyobb terjedelmet fognak összesiteni, a mi mindenesetre a magánszorgalomnak nagyobb versenyt nyitván, az intensivebb gazdászati rendszerbe való átmenetelt fogja szükségszerűleg maga után vonni, mert az osztatlan közhelyeken való gazdálkodás mindig a nomád élet jellegével bir és a birtokállomány rongálásával jár, a mennyiben az ily közös birtokot mindenki csak kihasználni igyekszik, de javitására s termőképességének fentartására, fokozására senki a legcsekélyebb figyelmet sem szokta forditani; mig ha azok magántulajdonba mennek és gondozás alá jönnek, azok értékben és termőképességben is bizonynyal emelkedni fognak s be fog következni a talajjavitásnak azon módszere, a mely Tordán oly önként kinálkozik; hisz tudjuk, hogy külföldön a kiélt és kimerült talajnak termőképességét mily nagy mértékben tudják mesterséges trágyák által fokozni s visszaadni a földnek azon vegyrészeket, a melyeket a növényzet kiélt s a melyeknek hiánya a növényzet (s igy a gabna) elsatnyulását szokta maga után vonni. Tudjuk azt is, hogy a talajjavitó mesterséges trágya egyik legfőbb kelléke a só mellett a gypsz, a mi Tordán és szomszédságában oly roppant mennyiségben fordul elő – mint fennebb kimutattam – hogy nemcsak e vidék, hanem egész Erdély talajjavitására elégséges anyagot szolgáltathat. Nem lesz az sokáig használatlanul heverő kincs, a haladás szelleme s főleg a mi adózási viszonyaink rövid időn ráfogják gazdaközönségünket szoritani a talaj jobb és jövedelmezőbb kihasználására, s akkor a tordai, mészkői és szindi gypsztelepek nem fognak használatlanul heverni, hanem a föld termőképességének fokozására fognak hasznosittatni s ebben nem kétlem, hogy Torda városának az – előrehaladás utján mindig irányt jelölőleg előretörekvő – lakosai jó példát fognak szolgáltatni. Meg lehet annak alkalmazását elméletileg könyvekből is tanulni, de czélszerűbb pár fiatal embert kiküldeni oly gazdaságok tanulmányozására, a hol a gyakorlati alkalmazást szemlélés alapján könnyen és gyorsan el lehet sajátitani és itthon alkalmazni, a mikor Torda nagy határának hozama könnyen megkétszerezhető, sőt megháromszorozható lesz.
A földmivelés és azzal kapcsolatos marhatenyésztés mellett – miként már érintém – Torda város lakosai ritka buzgalommal, kitartással és szakértelemmel folytatják a gyümölcs- és szőlőtenyésztést is, ez már századok óta dívik itten s csaknem szenvedélyévé vált Torda lakóinak, minek következtében nemcsak a várost mindkét oldalról bekeretelő szegélyhegyek minden talpalatnyi helye van szőlőtőkkel és gyümölcsfákkal beültetve, hanem e szegélyhegységnek Aranyosra hajló mindkét oldali előhegyei s azonkivül a Párdé, Szindi, Magyaros és Szent-János patakok délnek fekvő oldalait is mindenütt sűrű szőlőültetvények koszorúzzák, a hol nagymérvű és vig szüreteket szoktak tartani, ugy, hogy Tordán átlag évente 2–3000 hectoliter bort szoktak elszűrni. A tordai bor, ha nem is versenyez a szomszédos egerhegyi borral, de mégis elég jó minőségű, különösen most, midőn az újabb időben igen sok rizling, tramini s más nemes fajú szőlőket honositottak meg, sőt Velits Károly Konstantinápolyból hozta be a rendkivüli nagy gerezdű és nagy szemű Csausz üzümöt is, a mi Torda szőlőhegyeiben ma már nagyon kezd terjedni, mert mint a csemegeszőlők királya, nagy kedveltségben van.
Tordán a gazdászat mellett az ipar is virágzik, lakóinak 2/8-da iparral foglalkozik, legnagyobb mérvben a – már a római korban is virágzott – fazekasságot űzik; a tordai edény nagyon hires, Lengyelországig és Bukovináig viszik el,* s mivel az újabb időben Szind határán kiváló minőségű porczellán (gipszproladék) földet fedeztek fel, remélhető, hogy e mesterség tökéletesittetni fog. Sehol annyira nem kedvezők a viszonyok egy, az erdélyi részekben hiányzó, nagyobb szabású porczellángyár felállitására, mint Tordán.
Fájdalom, most semmi figyelem nem fordittatik zsenge iparunk védelmére. Régen megtették erre a szükséges intézkedéseket, igy a tordai fazekasok is részesültek ily védelemben; az 1752-ki Statutumban kimondatott, hogy a kolozsvári mázos edényt – ide nem értve az ivóedényeket – csak országos vásárok alkalmával szabadott a tordai piaczra vinni, heti vásárokról s más napokról is ki volt tiltva. Lásd Magyar törvényh. jogszabályai; kiadják Kolozsvári Sándor és Óvári I. k. 437. lap.
Virágzik a bőripar is, a csizmadia- és szűcsipar, miután a nyugati havasok nagyszámú lakóinak szükségleteit Torda látja el.* Ez iparágak sokkal nagyobb elterjedtségnek örültek, mig a szabadon nekünk rontó külföldi ipar versenye háttérbe nem szoritotta oly mértékben, hogy a tordai iparos minden erőfeszitése és iparkodása mellett ma már alig képes megélni; pedig ezen iparos-osztály nem hagyja el magát és teljes erejéből iparkodik a helyzet nehézségeivel megküzdeni, a hét egész folymán útban van vásárokra. Hétfőn megy Kolozsvárra, kedden Maros-Ludasra, szerdán Gyéresre, csütörtökön újból Kolozsvárra, pénteken Maros-Ujvárra, szombaton Tordára, e városoknak heti vásárait igyekszik a lehetőleg kihasználni, nappal sátrában, éjjel többnyire útban vannak, egész életük ily módon a nem épen kényelmes tengelyen való utazásban telik el; de igy is alig tudják a családjuk fentartására szükséges csekély költséget kiteremteni.
A csizmadiák és más czéhbeli mesteremberek a tordai piaczon levő állandó árúhelyeikért bizonyos csekély taxát fizettek a városnak. Lásd Statutumokban I. k. 449. lap. Voltak bizonyos iparágak, a melyeket a város megszoritott s a monopolium egy nemét hozván be, azt egyesekre korlátozta, kik azért a városnak bizonyos díjt fizettek; lehet, hogy ez csak a mult században visszaélésként történt, mert korábbi időkből nem akadunk nyomaira; de hogy ez akkor igy volt látható az 1757-ki Statutumból, melyben ez évi aug. 13-án a bocskorárulás jogát 30 frt árendáért Ajtoni Ferencznek adta ki a város egy évre, ugy hogy senki más ne árulhasson; de ő adja limitált árban. Következő napon a szappan kusza (igy) és köteles munka árendája 100 frtban adatott Kratsun Mihálynak, kizárólagos joggal és előre fizetés mellett. Ugyanakkor erdélyi bélletlen kalap és szalmakalap árendája 11 frtban Sáska Pálnak adatott kizárólagos joggal. Ugyanakkor len, kender, gyapot, vászon és czondra-posztó árendáját (20 vonás frtot), mivel Gyöngyösi Borbély Pál nem fizette, tőle elvétetett s oda adatott Lőcsei Sámuelné és társainak. (Lásd Statutumokban I. k. 451–452. lap.)
Még talán legjobb viszonyok közt élnek a tordai mészárosok, a kik nem annyira a helyi keresményből, mint inkább abból pénzelnek, hogy a budapesti és kőbányai vásárokra nagyobb mennyiségben hajtanak hizott teheneket és sertéseket. A hires tordai mézes pogácsát 15–20 egyén késziti, az inkább mellékes házi-ipar jellegével bir. A tordai iparosok így oszlanak: a csizmadia - társulatnak van 180, a timár- és kordoványosoknak 102, a mészárosoknak 72, a szűcsöknek 65, a kerekes és kovácsoknak 20, a fazekasoknak 20, a kalaposoknak 13 tagja.
Hires a kenyere, nemcsak minőségre, de nagyságra nézve is. Sehol oly nagy, oly szép pirosra kisült s mégis ruganyos, könnyű kenyeret nem lehet látni, mint Tordán; a tordai asszony ambitiója az, hogy egy (kis) vékából sütött kenyere is tökéletesen ki legyen sülve, aránylag könnyű és izletes legyen.
A jó kenyér mellé aztán jó sülttel is szolgálnak. A tordai ugynevezett kofa-pecsenye – melyet ott a piaczon sütnek süstörgő bő zsirban – ritkitja a párját, s annyira hires, hogy az idegen útasok rendszerint a vendéglőkbe is vitetnek, hogy Torda ezen kiválóságával megismerkedhessenek.
Nagy a hire a tordai mézes pogácsának is, a mit rozslisztből mézzel sütnek s a mi igen sok ideig eltartható, kellemes és nagyon egészséges csemege. Ily pogácsát Erdélyben csak itt és Kézdi-Vásárhelyen készitnek, mindkét város azzal nagy kereskedést űz s vásárok alkalmával egész Erdélybe széthordják. Ha az angolok megismerkednének vele, nem kétlem, hogy a hajókon használatba vennék, minthogy az évszámra eltartható.
Torda város hölgyei minden időben hiresek voltak szépségükről; aránylag annyi szép nőt talán sehol sem lehet látni, mint Tordán, és ezt elmondhatni általánosságban, ugy az értelmiség, mint a nép leányairól. Az idegen akár egy hangversenyt, akár egy népünnepet látogasson meg, bizonynyal kielégitve, sőt túlszárnyalva találandja e téren legmerészebb várakozását is s Andalusiába avagy Cirkassiába véli magát átvarázsoltnak; de nemcsak szépek, hanem kellemdúsak és nagyon szeretetreméltók Torda hölgyei, a mellett lelkes honleányok s igy bennök a szép külső szép lélekkel és fenkölt szivvel van párositva.
Én ugy tapasztaltam, hogy a hol szép nők vannak, ott rendesen sok virág szokott lenni, mintha a tenyészetnek a virágokban megtestesülő költészete ekként akarná magát érzékiteni és gyöngéd kifejezésre juttatni. Ezért Tordán a virágtenyésztés nagy mértékben üzetik nem üzleti czélokból, hanem tisztán szépészeti érzékből. Torda városának szépségben és hazaszeretetben kiváló hölgyei valódi virágvölgygyé változtatják át Torda virányait. A lakások ablakai, tornáczai, kertei ugyszólván virágözönben ragyognak, az udvarok kertekké vannak varázsolva. Én soha oly sok szép és oly műizléssel füzérbe, bokrétába, roppant menyezet- és koronaszerű díszkeretekbe foglalt virágot nem láttam, mint a minővel képviselő-jelöltségem alkalmával Torda hölgyközönsége engem a szó szoros értelmében elárasztott. Ők szavazatukat nem érvényesithetvén és a forumon nem beszélhetvén, valódi virágnyelven beszéltek hozzám. Egész hosszú sorokban érkeztek, hozva magukkal szépségüknek és nemes érzelmeiknek jelképeként azt, a mit legszebbet felmutatni tudtak: gondosan és szeretettel ápolt virágaikat, oly mennyiségben, hogy egy egész szoba telt meg s külön kocsit kellett e kedves emlékek elszállitására használnom. Még e virágözönnél is meghatóbb és jelentősebb volt az, midőn fehérbe öltözött leány-sereg felvirágozott tordai pogácsákkal ajándékozott meg, miként az ős classicus korban, a midőn kenyeret és vizet szoktak a győztes elébe vinni.
Én nem voltam ama választásnál akkor győztes, az ármány és erőszak meghiusitá a többség diadalát, meghamisitá a nép akaratát; de azért az együttküzdés e napjai éltem legszebb emlékeit alkotják; a virágözön elhervadt, de nem hervadt és nem fog elhervadni soha szivemben ama napnak emléke, a midőn Torda hölgyei letarolták érettem kis és nagy kertjeiknek zsengéjét, midőn mézeskalácscsal igyekeztek megédesiteni ama napnak keservét. A hála érzete él fokozott mérvben fogékony lelkemben, azt viszonozni, a hálának adóját igyekeztem leróvni e munkám által, a mely, ha nem tünteti is fel a költészet virágait, de hosszú fáradságos kutatásnak és sok éji virrasztásnak eredménye.
Torda lelkes és szép hölgyei! Ti előlegezett ösztöndíjul virágot, én utólagosan a férfias munkásság eredményét nyujtom a hála zálogául. Ti a jelen virágait, én a mult dicsőség hervadhatlan babérait adom cserébe. Elhervadástól meg nem óvhatott bokrétáitok és füzéreitek mindenikeért, a mult nagyság hervadhatlan és halhatlan emlékfüzéreit kötöm össze s azzal koronázom meg Torda város hajdanának szent oltárát.
