XLIX. A tordai Piacztéren levő más régi épületek: Bethlen-Wesselényi-udvar, a régi Sárközi-féle, most Csipkés-ház, Thököly Imre t…
XLIX. A tordai Piacztéren levő más régi épületek: Bethlen-Wesselényi-udvar, a régi Sárközi-féle, most Csipkés-ház, Thököly Imre tordai háza, városház, casino. Emlékezés br. Kemény Farkasra.
Az ó-tordai kastély felső végével szemben, az itt összeszűkülő Piacztér túlsó (keleti) oldalán egy magas földszintes épület vonja magára a figyelmet, melynek a piacztérre bástyaszerűleg kiszökellő része arra szolgál, hogy ablakaiból fel- és lefelé is látni lehessen. Ezen kiszökellő rész északi szögletén két czímeres kő van befalazva, a felső czímerpaizson aranyalmát tartó tekergőskigyó van e körirattal:
»Comes Nicolavs Bethlen«
alatta másik czímerpaizson hattyú és e körirat:
»Julia Redei Comitissa.«
Bethlen Miklós irja, hogy Tordán alsó házát (tehát még volt másik háza is), 1658-ban a török feldúlván, azt Kun Ilonával való első házasságakor fedél alá vette s egy ideig (mig szent-miklósi udvarháza elkészült) itt is lakott. Az, hogy most a ház kiszögellő részén második nejének czímere és neve van, arra mutat, hogy az később ezen kiszögellő részszel megtoldatott.
Tehát ez volt az iró és államférfiu gr. Bethlen Miklósnak tordai udvarháza,* a mely egyszer Tordát megmentette a feldúlatástól.* Itt lakott az a nagy államférfi, a ki a Thököly beütését követett osztrák megriadást felhasználva, a Leopold-hitlevelet kivivta Erdély számára, a ki mint iró kortársai felett magasan kinőtt s műveiben Erdély önállását s alkotmányos szabadságát merte hangoztatni, a miért üldöztetés és osztrák börtön lett jutalma. Bethlen Miklós házát képben mutatom be.
Ezt a házat és tordai jószágot – melyhez Peterden 2, Okloson 9 jobbágy tartozott – anyai nagyanyja Turi Borbála után örökölte, a ki leánya volt tordai jó értékes, jószágos gazdag ember Turi Jánosnak, a ki Báthory Zsigmond idejében minden erdélyi sóaknák és aranybányák főinspectora és jó főembere volt. Lásd gr. Bethlen Miklós Önéletleirásában I. 147.
Bethlen Miklós Önéletleirása II. k. 347. lapján irja, hogy akkor, a midőn 1704-ben Tige a Maros és Szamosvölgyét feldúlta, neki és Apornak bajosan sikerült megoltalmazni Tordát a felégetéstől s lakóit a kardrahányástól.
Gr. Bethlen Miklós háza Ó-Tordán.
Közvetlen mellette van a Korda-, odább a Naláczi-féle udvarház, a túloldalon, közvetlen a Fiscus-ház mellett, a Wesselényi-udvar, Nagy kőkapuján a multját jelölő e felirat:
»Anno 1743 B. Mária Wesselényi, Isten segedelme által épitete ezen udvarházat.« Ott van a kapu köríves nyilata felett a szépen kivésett Wesselényi-czímer is (halban végződő koronás nő – syrén – virágot tartva kezében). Mind e nagy aristocraticus apparatus nem gátolta meg azt, hogy a maga idejében fényes udvarház ma már Torda város polgárai birtokába ment át, mert a Wesselényi-udvart a mészáros-czéh vásárolta meg s külalakjának megtartásával mészárszékké alakitotta át. Egyáltalában a Torda városban levő régi főnemesi és nemesi telkeket mind a város kebeles polgárai vásárolták meg, részint azért, mert a nemességnek – a mint fennebb előadtam – midőn Erdély országgyüléseit itt tartá s a fejedelmek is gyakran laktak itt, sőt a mult században is, Torda volt telelő városa s Erdély föbb családjai itt gyültek össze, a mi által pezsgő élet és bizonyos műveltségi áramlat keletkezett itt; részint azért, mert később a nemesség telelőhelyül Maros-Vásárhelytt, utóbb Kolozsvártt választotta, az összeszokás és divat apránkint a Tordán telelőket is oda terelte, s igy fölöslegessé vált tordai curiájukat lassankint eladogatták. Igy jutottak a Bethlen, Korda, Naláczi, Kemény, Véér, Wesselényi, Teleki s más házak is a tordai kebeles polgárok birtokába. Igy jutott a Wesselényi-udvarház is* az ipartársulat kezébe; pedig e háznak díszes volta mellett még az a nevezetessége is van, hogy abban született 1794. április hó 28-án Jósika Miklós, a nagy magyar regényiró és államférfi, a ki az 1848/49-ik szabadságharczunkban, mint a honvédelmi bizottság tagja nagyon tevékeny részt vett s a számüzetésbe lehelte ki hazájáért lángoló és epedő lelkét. Igen helyes és dicsérendő tehát az a törekvés, hogy emléktáblával jelöljék meg e házat, a hol irodalmunk e jelese és a honvédelemnek soha nem ingadozó bajnoka született, ki a külföldön is becsületet és tiszteletet szerzett a magyar névnek. Már összegyült az erre szükséges összeg nagy része s nemsokára a hazafi útas előtt szent emlék-oltárként fog feltünni az emléktábla, mely fel fogja frissiteni áldott emlékezetét annak, a ki hazánk újabb történelme egén ragyogó csillagként tündököl. Az ő itt születése által emlékezetessé vált ház képét mellékelem.
Jósika Miklós szülőinek Aranyos-Lónán birtoka, Tordán udvarháza volt, a hol rendesen telelni szoktak. Ugy a lónai jószágot, mint a tordai házat Jósika Imre, Miklósnak testvére, adta el.
Br. Wesselényi curia, br. Jósika Miklós születésháza.
Legyen ez a tisztelet, elismerés és hódolat kifejezése, azon nagy férfi emlékezete iránt, a kinél nagyobbat nem szült Torda. Különben itt csak jelzem, mert Torda jeleseinél közlött életleirásában, tüzetesebben méltattam nagy érdemeit.
Van még Torda Piaczterén egy nevezetes, ódon épület, e város polgári épületei közt a legrégibb és legérdekesebb, a Wesselényi-udvar után közvetlenül következő Csipkés-, régen Sárközi-féle ház. A midőn én a hatvanas években legelőbb kutattam Tordán, e háznak még Piacztérre néző homlokzata is fennállott s annak földszintjére nyiló főajtaja fölött a XVI-ik század első feléből származó igen érdekes felirat volt – összefonódó és bajosan olvasható irmodorban – bevésve. Én akkor arról másolatot vettem, fájdalom, az jegyzeteimmnel együtt elveszett és azzal elveszett a felirat emlékezete is, mert az épület homlokrészét leszedték s annyi kegyelettel sem voltak, hogy e feliratos követ valahová félre tegyék, pedig azon – a mint emlékszem – nemcsak az épittető neve és évszám, hanem nagyon szép erkölcsi mondatok is voltak, ékes latin versekbe foglalva; sőt az ablakok szemöldébe is voltak ily erkölcsi mondatok bevésve. Mindez megsemmisült a régészet és tudomány nagy kárára; de megmaradott az épület hátsó része két gyönyörű ódon ablakával. Ez ablakok hasonmásai az udvarhelyi várban levő fejedelmi lakon látható ablakoknak, az egészet díszes kőrámázat kereteli be, a két köríves nyilat szép közép kőoszlopka (melyeket most fadarab helyettesit) által volt elkülönitve. A köríves ablakzáródás fölött keletkező szöglettereken igen finom faragású növénydíszités van, legfelül díszes párkányzattal, melynek szemöldén olvashatlanná kopott feliratok vannak, az egyikből már csak ennyi kivehető:
ALIT B . . . . TA
BVLA V
BVLA V
(Talán: Alit tabulam Vinum).
A másikból:
OVE EDET . . . . .
OT VIDEBVNT
OT VIDEBVNT
A mi az ebéd azon részére látszik vonatkozni, midőn a sor a tojásfogásra jött. Az épület, a melyen még e két szép ablak fenmaradt, emeletes volt; földszint négy szoba, ugyanannyi az emeleten s igy az régi időben palotának is bevált, a mit ablakainak kiváló díszes volta is tanusit, a mik díszművészetükkel még a szomszédos fejedelmi lak ablakait is túlszárnyalták. Épitési korát János Zsigmond uralkodása idejére teszem, a mit leginkább ablakaiból következtetek, melyek ugyanazonosak az udvarhelyi várban ezen uralkodó által épitett fejedelmi lak ablakaival. Valószinűnek tartom, hogy ezen – a maga idejében pompás – házat János Zsigmond fejedelem épittette s az a később épült fejedelmi lak (fiscus háza) elkészültéig fejedelmi szállásul használtatott ezen fejedelem által, a kiről tudjuk, hogy Tordát nagyon kegyelte és gyakran tartózkodott e kedvencz városában. E föltevésemet támogatja az épület dísze, mert amaz egyszerűbb korban, ily fényűzést az épitkezésekben csak fejedelmek engedhettek meg maguknak. Az épület most még fennálló hátsó részének képét melléklem. (Lád a 355. lapon.)
Tordán Thököly Imrének udvarháza s azzal kapcsolatos birtoka is volt, a mint kitetszik a Nicodemiából, a magyar országgyülésre követeként küldött Bay Mihálynak 1705. aug. 24-én kiadott utasitásából,* melynek 17-ik pontjában azt irja: Országgyülés végeztével Somlyón át Erdély felé térvén vissza, Pápaytól (Gáspár) szerezzen értesitést az erdélyi javakról (melyeknek administratiójával Pápayt bizta volt meg) s szemlélje meg tordai, fejérvári, krakkói házainkat s ahhoz való jószágainkat.
Lásd Monum. Hung. XXIV. k. 613–631. lap.
Ezen tordai háza és birtokáról végrendelete 17. pontjában is intézkedik, a melyben Pápay Gáspárnak 200 tallért, erdélyi jószágait pedig Rákóczy Ferencznek és fiainak hagyományozza, tordai udvarháza kivételével, a melyre vonatkozólag ekként intézkedett: Torda városában levő házam felől – melyet Barnoczky György nevű ember ad dies vitae birt (igy) – ugy disponálok, hogy ezen házamat, cum omnibus appertinentiis vallom és legalom Szőlősi Zsigmond és felesége Jakab Katának, hac expressa cautela, hogy stimaltassék meg a ház cum omnibus appertinentiis és a mire aestimaltatik azon és annyi summa excindáltassék és defalcaltassék, a 4,000 magyar frtból (mit a Pekry Lőrincznek hagyott Küküllő vári uradalomból kiszakitani rendelt.) Ha pedig ezen tordai házban megfogyatkoznának (szőlősi és neje), maradjon meg a 4,000 magyar frtig ő irántuk tett dispositiom.*
Lásd e végrendeletet »II. Rákóczy F. emlékiratai«. Kiadja Thaly K. és Ráth Mór 339. s következő lapjain.
Nem találtam arra nézve semminemű adatot, hogy a végrendelet értelmében kézhez vehette-e Szőlősi Zsigmond Thököly tordai házát, sőt még nyomozásaim arra nézve is sikertelenek voltak, hogy hol volt Thökölynek e mindenesetre (becsértéke szerint is, mert 4,000 frt akkor sok pénz volt) díszes curiája, csak sejtem, hogy ott állott a Piacztér nyugoti oldalán a Sárközi-féle telek szomszédjában, hol most a gr. Mikó (Pejacsevich-féle), egészen újból épült palota fekszik. Ezt abból következtetem, hogy a Tököly bányabükki (confiscált) birtoka gr. Rhédey kezére ment, azzal alkalmasint Thököly tordai háza és birtoka is. Gr. Mikó Imre nejével (Rhédey leány) kapta s ugy szállt leányára, gr. Pejacsevichnére.
Innen kezdve Torda terjedelmes piaczát mindkét oldalán csinos emeletes házak szegélyezik, a melyek annak nagyvárosias szinezetet adnak; a nyugati oldalon találjuk az ev. reformatusok díszes és szintén emeletes, a csizmadia-ipartársulat, a fiscus és Csipkés-féle emeletes házakon túl a gr. Mikó-féle (most gr. Pejacsevich Arthurné – gr. Mikó Anna) palotáját, hol a járásbiróság, posta van elhelyezve, földszintjén díszes boltokkal, odább Szabó Sámuel és a katholikus egyház emeletes épületeit és a díszes városházát.
A piacz északi oldalát a nagy kathedralis egyház foglalja el egész szélességében, keleti oldalát, a már leirt Bethlen Miklós, Korda- és Naláczi-féle udvarházakon kivül Wolff Gábor, Virág Antal, Székely György, Velits Sámuel, Weress Dénes, Timbus József, Bogdánffy Dániel, Nagy Miklós emeletes házai töltik ki. Itt vannak a Magyar korona, Nap, Vadászkürt és Vasuthoz címzett vendéglők. Itt e vásártéren van a város három gyógyszertára, négy vas- és fűszer-, 9 fűszer- és anyag-, 9 szövet-, 1 üveg-, 1 papirkereskedése és 39 nyilt üzlete, mindez élénk kereskedelmi mozgalomról tanuskodik.
A tordai Piacztér nevezetesebb épületei közül különösen ki kell emelnem a városházát, a mely a Piacztér felső zugában van a nagy templom homlokzatával szemben elhelyezve. Ez egy nagy terjedelmű emeletes épület, tornyos tetővel s nevezetessé nem régisége teszi, – mert csak 1795–1806-ban épült* – hanem az, hogy egészen Róma hatalmának emlékköveiből: a római Castrum (Leányvár) romjaiból épült s folyosói és feljáró lépcsői teljesen az V. macedoniai legio bélyegével jelzett téglákkal vannak kirakva, udvar felőli falába pedig egy római halotti vendégséget (tort) ábrázoló érdekes dombormű van befalazva. Kis tornyában az óra mellett egy alkotmányos harang is van, melynek körirata ez:
A városháza 1795-ben köpeczi Nagy Dániel főhadnagyságában kezdett épülni, de az csak Osztroics József főhadnagyságában, az ő buzditása és áldozatkészsége következtében jött létre. Épitette Kövecsi János, az Aranyos hidjának és sörháznak épitője, kit ez érdemeiért tanácsossá választása által tüntettek ki és jutalmaztak meg Torda polgárai.
»Nemes Torda városa öntette annó 1742. M.-Vásárhely Georg hadnagyságában.
Georgius Nemes fecit«.
Georgius Nemes fecit«.
E haranggal a városi közgyülések kezdetét szokták volt jelezni, alkotmányos harang elnevezése pedig onnan származik, hogy 1849-től 1861-ig hallgatott s csak akkor csendült ismét meg, a midőn az alkotmányosság korszaka – ha rövid időre is – visszatért.
A városházát sokáig (1812–1849-ig) használta Torda vármegye székházul, az absolutismus korszakában a császári hivatalok (Bezirken) ütöttek ott tanyát, mignem az alkotmány visszaállitása eltávolitotta onnan, most a törvényszék van ott elhelyezve s a város hatósága egy szomszédos kisebb épületbe vonult, melyet 1861-ben pénzen szerzett meg a Tarsoly-családtól. A városházát képben mutatom be. (Lásd a 358. lapon.)
A városházának Kazinczy-utczára (régen Kisköves-utcza) néző déli szárnya mellett terebélyes fák által árnyalt s ülő padokkal ellátott kis park vagy sétatér huzódik el, a mely közel fekvő kedves séta- és üdülési helyül szolgál a lakosoknak és a szobákba szoritott hivatalnokoknak. E sétatér nyugati vége összefügg a casino szintén kertté átalakitott tágas udvarával, a melyet a casinonak csinos L alakú háza vesz körül, kedves elszóródási, gyülekezési helye Torda város és a vármegye művelt osztályának, meleg góczpontja a hazai műveltségnek, kedves központja Torda társadalmi életének: egykor hatalmas forrpontja a szabad szellem és szabadelvű eszmék üdvös áramlatának.
A tordai casino különben egyike hazánk legrégibb ily intézeteinek; azt gróf Kemény József kezdeményezte 1832-ben október 12-én egy lelkes fölhivás kibocsátása által. Ebben a gróf előre bocsátván, hogy: már e téren Magyarország buzgó hazafiságból folyó példával megelőzőtt s a széptudományok és honfiság előmozditására több helyeken egyetemeket (csasinokat) állitott fel, melyek számára a nevezetesebb külföldi és hazai folyóiratok, jobb és újabb könyvek megszereztetvén, közhasználatra és olvasásra ajánltatnak stb. Nehogy pedig az oly szent czéltól elmaradjunk, bátor vagyok – mond a gróf – a Ttes Nemes Rendnek e czélra Tordán felállitandó casino számára esztendőnként 100 R. frtot pengő pénzben ajánlani, remélvén, hogy a Ns. Rendek ezen szép és dicséretes intézet előmozditását pártfogolni fogják.
Gr. Kemény József nem csalódott reményében, mert rövid időn az általa kezdeményezett és kibocsátott aláirási íven 570 frtot irtak alá. Az aláirók közt találjuk nemcsak a város és Torda vármegye, hanem más vármegyék kiválóbb és előkelőbb férfiait,* sőt még a nőknek is egy nagy csoportját* a mi mutatja, hogy a tordai csasino alakitását valódi hazafias közczélnek tekintették. Az első tanácskozás 1832. október 12-én tartatott Ugron István főispán elnöklete alatt, a második ugyanazon hó 17-én, melyen már a következő lapok rendeltettek meg: Pesti tudományos gyüjtemény, Gazdasági ismeretek tára, Mezei gazdák barátja, Kritikai lapok, Klio historiai zsebkönyv, Aurora-Uranie zsebkönyv, Honi vezér, Erdélyi Hiradó, Jelenkor és Társalkodó, Posoni deákujság s több jeles magyar könyv. A külföldi folyóiratokból Augsburgi hirlap, Bécsi ujság, Lipcsei mulattató lapok, Pölitz politikai évkönyve és Kerti ujság.
Az első aláirók közt voltak br. Kemény Farkas, István, Samu, Ignácz, Károly, gr. Haller Ignácz és Lajos, gr. Kun Gergely, gr. Teleki Lajos, Domokos, Miklós, Elek, br. Bánffy János, gr. Toldalaghy Ferencz, gr. Bethlen Domokos stb.
A nők közt gr. Thoroczkay Pálné, br. Huszár Anna, özv. Bethlen Farkasné stb.
Csipkés régi Sárközi-féle ház hátsó része Ó-Tordán.
Az alakuló gyülés 1833. január 10-én nagy ünnepélyességgel tartatott meg; a főispán (Ugron I.) nagyszabású és nagyhatású megnyitó beszéde után megnyilt a »Tordavár-megyei Casino« elnevezést nyert intézet.* 1836-ban Ugron István a főispánság és elnökségről leköszönvén, br. Jósika Lajos lett utódja, kit 1845-ben br. Kemény Farkas váltott fel. Az ő elnökségére esik a tordai casino aranykora, ez időtől fogva lett Erdély ez első casinója a szabad eszmék leghathatósabb terjesztőjévé, a hazafiságnak valódi melegágyává, a hazafias törekvések leghatalmasabb támpontjává. Itt indult meg minden üdvös mozgalom, minden hazafias ténykedés. Innen e casinóból sugározták ki a hazafias áldozatkészségnek, a szabadságért való önfeláldozásnak legdicsőbb, legmagávalragadóbb példái, s akkor, a midőn ősz elnökük maga is fegyvert ragadott a fenyegetett haza oltalmára s berohant a harczok vészeibe, a fiatalabbak szégyelték hátramaradni, követték az ősz elnököt s igy váltak Torda fegyverfoghatói hősökké s igy jutott az elnök hősi küzdelmek után külföldre s ott elhalt számüzetésben, hű maradván utolsó lehelletéig azon elvekhez, melyeket legelőbb e csasinóban penditett meg és hirdetett. Ott nyugszik most a hős, feledett sirban, London ködös temetőjében. Befolyásos gazdag rokonaira vár a kötelesség, hogy hamvait – utolsó kivánsága szerint – haza szállitsák. Hadd pihenjenek a hazai földben, vegyüljenek annak porával és szentesitsék azt. Torda városára pedig az a nemes kötelesség vár, hogy a magyar történelem által méltán dicsőitettet emlékszoborral örökitse meg. Az általa magas szinvonalra emelt tordai casino parkjából, vagy még inkább Torda piaczáról br. Kemény Farkas emlékszobra nem hiányozhatik soká. Csak kezdeményezni kell, s a kik lánglelke hevénél egykor fölmelegedtek és lelkesültek, s mi, kik a számüzetés napjaiban tőle tanultunk tűrni és remélni, s mindazok, kik nemes példáján tudtak buzdulni: bizonynyal hozzá fognak járulni ahoz, hogy Torda város leghősebb fia és legnagyobb polgára: báró Kemény Farkas hős honvéd-ezredes emlékszobra díszitse Torda piaczát.
Ez alkalommal a jeles szónoklatok egész sorozata tartatott, beszéltek Pálfy József megyei pénztárnok, Ercsey József megyei főerdész, Szabó Sámuel megyei hivatalnok, Nagy Ferencz ó-tordai, Szabó Ferencz új-tordai ev. ref. lelkészek, utóbbi versben. Mind e beszédek egy emlékfüzetben ki is nyomattak.
A tordai casino is mintha gyászolta volna elnökét a szabadságharcz után; szünetelt., helyiségét katonaság szállta meg s használta lakásul, mintha a szabad szellem ez egykori fészkét a szuronyok hideg vasa által akarták volna megfagylalni; de a régi hivek nem aludtak s éberen őrködtek a hazafiságnak egykoron itt felgyujtott szent Vestatüze felett. Már 1849. végén vagy 15-en 1–1 frt befizetéssel szervezkedtek s a Mikó-féle vendéglőben kibérelt két szobában pár lapot megrendelve »Tordai Casino« név alatt tarták összejöveteleiket; itt aztán lassanként számban és erőben gyarapodván, az 50-es évek végén hosszas utánjárás után a régi helyiséget visszanyerték és azt nem kis áldozattal kitisztitván és átalakitván, újból megkezdték és ma is folytatják a félbenszakadt hazafias munkát.* Különben a tordai casino egyike a legizmosabbaknak, van jelenleg 100 tagja, 5000 frtnyi tőkéje, van jeles könyvtára s jár oda a magyar hirlapok csaknem mindenike; az ma is a tordai művelt társadalom kedves összejöveteli helye és a szabad szellemnek, a szabad eszméknek és a hazafiságnak meleg ápoldája.
E közben elnökei voltak előbb Züllik István administrator, azután Dindár József, Weress Lajos, Tóth Károly, 1864 óta buzgó és tevékeny elnöke Albert János tordai unitarius lelkész; az alkotmányos aera főispánjai: br. Kemény György, újabban gr. Bethlen Géza, az egylet tiszteletbeli elnökévé lettek megválasztva.
Tordán ezenkivül van még polgári olvasó-egylet, népkör, függetlenségi kör s egyáltalában az olvasási kedv oly nagy e városban, hogy csak egy nagy napilapból (Egyetértés) rendszerint 80–100 példányt árusitanak el naponta, s nem ritka eset az, hogy az iparos árúbódéjában, a gazda aratói mellett, a vámos a hidfőnél hirlapot forgat kezében, a mi a közműveltség terjedésére és a pallérozódásra jótékony befolyást gyakorol.
A casinón kivül még van a szintén számos taggal biró »pogári társalkodó«, az »iparos ifjak önképző- és betegsegélyző-egylete«, továbbá a »veres kereszt-egylet« ezen művelődési factorok mellett.
Torda városában több jótékonysági egyesület működik, van ott virágzó »nőegylet« »szegényeket pártoló egylet«, »árvaház-egylet« és sok más ily emberbaráti intézet.
Tordának hajdan hires és nagyterjedelmű – úgy látszik, szegények házával kapcsolatos – kórháza volt; a »Statuti sive constitutiones« czímű gyüjteményből látjuk, hogy a birságok egy része az iskoláknak, más része az ispotály számára rendeltetett, másutt intézkedések vannak, hogy a város szegényei és vagyontalan árvái az ispotályban közköltségen tartassanak, a mészárosok bizonyos mennyiségű húst tartoztak az ispotály számára kiszolgáltatni, a piacz jövedelmének egy része is az ispotály fentartására fordittatott. Mindez egy nagyobb szabású városi kórházat feltételez. Ma Tordának külön kórháza nincsen, hanem a vármegyével együtt tart fenn egy – a kolozsvári-utczában elhelyezett – közös kórházat, melynek költségeihez a város évi 800 frttal járul.
És most áttérünk Torda legtisztesebb műemlékének: piaczi nagy templomának ismertetésére.
