XVII. A magyarok honfoglalása, tettei, hivatása és hatása.
XVII. A magyarok honfoglalása, tettei, hivatása és hatása.
Az őserejében hatalmas, hősiességében páratlan, sajátságos harczászati modorú s már e távol korban alkotmányos érzelmű magyar nemzetnek itt Közép-Európában való megjelenésével új korszak nyilt meg. Ez addig nomád életet folytatott nép, birtokába vevén Etele örökségét, azt oly erősen tartá kezében, hogy többé semmi hatalom tőle elvonni nem tudta. De a magyar nemzet vitézsége nemcsak megreszketteté Európát, nemcsak ellenállhatlan hősiességének prestigejét állapitá meg, hanem a pusztaszeri szerződésben és democraticus önkormányzatában a szabadság új termőágát ójtá a zsarnokság vénhedt fájába, meggyőzvén Európa népeit, hogy egy szabad államalkotásra hivatott erőteljes, vitéz néppel van dolga, a melylyel ugy tuda csak megmérkőzni, hogy harczászati modorát elsajátitván, a magyar mintára szervezé hadsergeit.
A magyar nemzet megjelenése a felbomlott európai egyensúly helyreállitására szolgált, mert a népeket – már az önvédelem szempontjából is – tömörülésre és államalkotásra szoritá, maga is állammá szilárdult s ez által elzárta a népvándorlás csaknem egy ezredévig nyitva állott kapuját s ott, e legexponáltabb őrállomáson szilárd állást foglalva, nemcsak maga számára biztositá e hazát: hanem ezredéven át fedezte a többi nyugati népeket a barbarismus áradata ellen. A kereszténység fölvétele által pedig rokonulván és szoros érdekegységbe lépvén a nyugattal, azt saját őshazája: Ázsia fergetegei ellen védelmezte. A mint a magyar nemzet elég erős volt a keleti vandalismus árját feltartóztatni, ugy vissza tudta utasitani szomszédainak foglalási törekvéseit is s Európa két legnagyobb katonai államának két oldalról intézett támadásai ellen is megvédte államiságát és alkotmányos szabadságát. E mult: kezessége a jövőnek, mert kipróbált nemzetünk bizonynyal elég erős lesz annak meggátlására, hogy a Kárpátoktól övedzett e szép haza visszasülyedjen a szétdaraboltság azon szégyenletes állapotába, a minőben a magyar faj bejövetelekor volt.
Európa nyugata nagy hálával tartozik nekünk, mert ő nyugodtan fejlődhetett, művelődhetett, általunk védve és fedezve lévén szabadsága, vallása és polgárosodása. Mongol, kun, tatár, török, kozák, mind a mi keblünkbe merité nyilját, kopjáját, golyóját, szuronyát.
Történelmünk gygási alakban tünteti fel e csodás harczokat, melyeket a többi népek biztonságáért, a gyengék védelmeért, a hit és polgári szabadságért igazán cidi és rolandi hősiességgel folytatott nemzetünk. Ezredéves történelmünk e nagy világérdekek védelméért szenvedett vértanuság folytonosságában tündöklik. Alig van a világegyetemben nemzet, mely a közérdekekért s a népek üdveért, a közszabadság és hit biztonságáért annyit áldozott volna, mint a magyar.
Azt a keresztesháborut, a mit a neki buzditott és fanatizált Európa összes népei százezrek életének feláldozásával két századon át eredménytelenül, s a keresztnek a Szentföldről való teljes kiküszöbölésével folytattak: a magyar nemzet nyolcz századon át egyedül küzdötte tengernyi véráldozattal. Azt soha abban nem hagyta, mig a félhold a kereszt előtt meg nem hajolt és vissza nem vonult és ez önfeláldozó szerepünk még mindig nincsen bevégezve. Európa nyugalma, biztonsága, fejlődhetése még most se nélkülözheti a mi fedezetünket, a mi védelmünket. Egy készülőben levő nem keleti, de északi népvándorlás ellen az őrállást most is, ezután is nekünk kell teljesitenünk, mert ha valaha a védő és fedező fegyver kicsavartatnék a mi kezünkből: akkor ismét bekövetkeznék azon chaoticus állapot, a minőt a honfoglaláskor itt találtunk. Az pedig az európai szabadság végveszélyét jelentené, mert az új Dsingishkhánok, Timur-Lenkek, Tamerlánok, Murádok, Szulejmánok ma is megvannak, lesben állanak. Északon ma is össze van torlódva a vandalismusnak azon szennyes árja, mely ha az őrállomás fedezetlen maradna, ha a zsilipeket mi erős kezekkel lezárva nem tartanók: újból, sőt most még veszélyesebben rohanna mireánk és Európára s vérbe fojtaná el annak polgárosodását. Ez áradat ellen mi vagyunk a védgát, Európa üdve megkivánja, hogy a felett ezután is megbizható nemzetünk őrködjék.
