XXXVII. Tordán tartott országgyülések.
XXXVII. Tordán tartott országgyülések.
Több irónk s azok nyomán Kőváry László is állitja, de a törvényekben is nyoma van, hogy Erdély országgyülései a legrégibb időtől – mondhatnók Szent István korától fogva – Tordán és a mellette levő Keresztesmezőn tartattak.
Kis honunk ez emlék szentesitette Rákosmezején, a mely a tőle csak az Aranyos folyó által elkülönitett – csak pár száz lépésnyire fekvő – Tordával annyira össze van csatolva az események, a mult emlékei és a történelem által, hogy a kettőt különválva képzelnünk sem lehet, nem főleg akkor, a midőn országgyüléseinket akarjuk számba venni, mert akárhány Tordára hivott országgyülés kezdődött benn a városban s folytattatott a Keresztesmezőn és megforditva, a mint a kedvező idő megengedte, vagy a felgyültek sokasága megkivánta. Egyáltalában őseink nem szerették a zárkózottságot, a falak közé zsúfoltságot, azok, mint olyan szabad légkört kedvelő szabad nép ünnepélyeiket s igy ünnepélyes országgyüléseiket is rendszerint sátrak alatt a szabad természet keblén tartották meg; példát adnak erre a Rákosmezei magyar országgyülések, az agyagfalvi téren tartott székely nemzeti gyülések és a Keresztesmezőn tartott erdélyi országgyülések, mert kétségtelen, hogy kezdetben az ország rendei künn sátrak alatt tanyáztak s Isten szabad ege alatt tanácskoztak, s csak utóbb húzódtak a városokba, igy a Keresztesmezőről Tordára, a hol rendszerint a piaczi nagy templom használtatott e czélra, s a követeket Torda város szállásolta el és élelmezte, a miért sóban nyert az államtól kárpótlást. De még ezen későbbi korban is az ugynevezett tábori országgyülések mindig a Keresztesmezőn tartattak, s ép e czélból volt a Keresztesmezővel összefüggő Kiskirály rétje az országgyülési követek lovai számára legelő helyül fentartva. Az ily országgyülések és hadra szállások és a fejedelmek gyakori Tordán időzése alkalmával rendszerint nagyobb számú hadak levén a Keresztesmezőn összpontositva, a fejedelem kiséretében levő mezei hadak összevonva, ilyenkor maga a Keresztesmező is a hadak legelő helyéül szolgált, a mint kitetszik az 1659-ki szászsebesi országgyülés végzéseiből, hol a XVI. Art. azt mondja: »A mezei katonák régi füelő (igy) helyük levén Keresztes- és Kenyérmezei, ezeken kivül nekik mást nem rendelhetünk.«
Fájdalom, a legrégibb kor országgyüléseiről nem maradtak reánk törvényczikkek vagy más okirati bizonyitékok, bár némi vonatkozásokat törvényeinkben is találunk; de a hagyomány is azt tartja, hogy az Árpádházból való királyaink idejében, az Erdélyt biró ifjabb királyok, vagy az azt az uralkodó nevében kormányzó vajdák és maguk az Erdélyt meglátogató királyok is – ugy az Árpád-, mint a vegyes házból valók – az erdélyi országgyüléseket mindig Tordán és az azzal egybefüggő Keresztesmezején tartották. Fennebb Torda történelmével kapcsolatosan több ilyen országgyülést érintettem, mindazonáltal ugy azokat, mint a többi ott nem emlitetteket itt idő- és sorrendben összeállitani szükségesnek itélem, a könnyebb áttekintés czéljából, de azért is, hogy a jogtörténelmünk és törvényhozásunk multja és fejlődése iránt érdeklődők és azt tanulmányozók a tordai országgyüléseket együttesen összesitve találják, azoknak tiszta átnézetét nyerhessék, s azokból Torda egykori nagy jelentőségét megitélhessék.
A hivatkozásokra nézve megjegyzem, hogy azon országgyülések, melyeknél okiratra hivatkozás helyett a »Kron« megjegyzést találja, a t. olvasó, már fennebb Torda város történelmében vagy krónikájában (XXXV. fejezet) felhozattak, hol a hivatkozás már megtétetvén, itt a »Kron« megemlitése az arra való utalást jelenti.
Az okiratilag bizonyitható legelső tordai országgyülés 1288-ban tartatott, a midőn László király junius 8-án maga is személyesen jelen volt a tordai országgyülésen s itt Erdély hadait felvéve a kánokat egészen a tatárok földéig űzte.* Ezen országgyülés a Keresztesmezőn tartott tábori országgyülés volt, erre enged következtetni egy ezen országgyüléshez tett jelentés, mely szerint a tordai esperes és a tordai keresztesek, mint az erdélyi püspök megbizottjai és az országgyülés folyama alatt működő birák jelentették, hogy Mikola és fiainak vásárhelyi, sitoroi és Zaunatteluke nevű birtokaiba az erdélyi püspököt beiktatták. E jelentés igy van keltezve: Datum in villa cruciferorum de Torda febr. 3. pr. ante festum Barnabae apost.* (junius 8-án).
Lásd. Kron.
Lásd Fejér: Cod. Dipl. V. k. 3., 134., 436. lap.
Itt egy nagy hézag támad, mert, bárha ezt követőleg is Erdély tartományi országgyülései Tordán, mint az erre törvényileg kijelölt helyen, tartattak, mindazáltal az erre vonatkozó adatok hiányában az okiratilag igazolható 2-ik országgyülés
1320-ban május 20-án (fer. 3. p. fest. pentecoste) tartatott, a mint kitetszik a vajdának Gerew, Mikola fia ellen hozott itéletéből, a mit a jelzett napon a tordai országgyülés is helybenhagyott és megerősitett.*
Lásd Fejér: Cod. Dipl. VIII. k. 3. 378. lap.
1321. husvétja körül Róbert Károly, erélyes Erdély vajdája, Tamás vajda tartott Tordán országgyülést.*
Lásd Kron.
1322-ben április 18-án (in oct. Pasche) a nemesek, székelyek és szászok (tehát mind a három nemzet) tartanak Tordán országgyülést, melyen Apa fia Jakab panaszolja, hogy Küküllő vármegye főispánja Almakereket, Keresdet, Deszét, Felteotelukot, Újfalut, Rundalt, mind Küküllő vármegyéhez akarja csatolni; de mivel az országgyülésen jelen volt erdélyi püspök, valamint a nemesek, székelyek és szászok egyaránt azokat Fejérmegyéhez tartozóknak jelentették ki, azért Tamás vajda e vármegye kötelékébe visszacsatoltatni rendelte.*
Eredetiben bemutatták a Bethlenek 1769-ben az Apafi-féle perben; másolatilag lásd br. Kemény József: Dipl. Tran. I. k. 1,133–1,349. lap.
1324-ben Tamás vajda jelenlétében tartatott országgyülés Tordán, melyből a királyhoz küldöttség ment a nemesek adómentességének kieszközlésére.*
Lásd Kron.
1329. junius 13-án (feria 3. pr. fest. Pentecostes) Tordán általános országgyülés volt, mikor Gerew mester és testvére Mihály, a Pál Demeter fiain elkövetett erőszakoskodásért elitéltettek.*
Lásd br. Kemény József: Dipl. Trans. Suppl. I. 261.
1340-ben Szent Mihály napján tartatott Tordán országgyülés.*
Lásd alább 1847-ki országgyülésnél.
1342. márczius 26-án (in quind. fest. b. Georgii mart.) Tamás vajda a Tordán országgyülést tartó nemesek kérésére elrendelte, hogy a vajda és alvajda széke elibe csak nemesek idéztessenek, a jobbágyok felett itéljen a nemesek széke s a birságokból részt kapjon. Ugyanezen gyülésen a tolvajok ellen szigorú rendszabályok hozattak és a székelyek által elfoglalni megkisérlett Veychalche (Darlacz) iránt intézkedtek.*
Ered. a m.-vásárhelyi Teleki levélt. Nr. 7,163. közli Szádeczky: Történelmi tár 1886. 202–203. lap. Kivonatilag Fejér C. Dipl. VIII. k. 4., 619. lap.
1343-ban áldozó csütörtökön a tordai országgyülésen jelenlevő Miklós vajda a kolozsmonostori apátság némely jószágait visszaitélte.*
Lásd fennebb Kron.
1344. májusban országgyülés volt Tordán, a mikor Tamás vajda megújitotta a székelyek által elfoglalni szándékolt Darlacz iránti – már az 1342-ki országgyüléskor kiadott – tilalmát.*
Lásd br. Kemény József App. dipl. Tran. II. k. 81. lap.
1347-ben Tordán tartott országgyülés alkalmával Péter erdélyi vajda a Doboka megyei Császártelek, Czege, Zentivánt érdeklőleg hozott itéletet, hivatkozván benne egy korábbi, az 1340. év Szt.-Mihály napján Tordán tartott országgyülés alkalmával kibocsátott rendeletére.* Ezen 1347-iki tordai országgyülés folyama alatt a vajda a kolozsmonostori convent és az erdélyi püspök között Nádast, Bogártelkét érdeklő csere feltételeknek megtartása iránt intézkedett.*
Ered. a gr. Wass család levélt. másol. br. Kemény József: App. dipl. Tran. II. k. 99. lap.
Lásd Fejér: C. Dipl. IX. k. 1., 562. lap.
1348. márczius 26-án (in quind f. b. Georg mart.) a tordai országgyülésről István erdélyi vajda Ozdi-Szent-Péter osztálya felett intézkedett.*
Lásd Cornidess MSS. TL. 230–240 és Fejér: C. dipl. IX. k. 1., 637. lap.
1353-ban egy a széki határon lefoglalt ökör és lófalka ügyében hozott itéletben hivatkozás van egy ez évben Tordán tartott országgyülésre.*
Lásd gr. Kemény Józs.: App. dipl. Tran. II. k. 179. lap.
1356-ban István vajda hivatkozik egy ez évben tartott tordai országgyülésre.*
Lásd Fejér: C. Dipl. IX. k. 2., 547.
1357-ben Tordán a nemesek, Udvarhelytt a székelyek, Szebenben a szászok tartanak részleges gyüléseket. Ezen tordai gyüléshez a szent-mihálykövi vár birtokviszonyainak tisztázása iránt rendelkezett Lajos király.*
Ered. a gy.-fejérvári levélt. Cista Capit. F. 3. Nr. 31.
1358. január hóban ismét országgyülés volt Tordán, melyen a nemesség a tizedváltságra kötelezte magát, erről András vajda bizonyitványt ad ki, a mit 1369-ban átirt Dénes vajda.*
Fejér C. Dipl. IX. k. 2. 726. lap.
1360. október 6-án (in oct. f. B. Mich. Arch.) Dénes vajda az országgyülés 4-ik napján az erd. püspök dézsmája felett intézkedett.*
Ered. gy.-fehérv. kápt. levélt. Cista Capit. F. 3. No. 29. és Fejér C. Dipl. IX. k. 3. 200. lap.
1363-ban a nemesek, székelyek és szászok tartanak Tordán országgyülést, melyen János mester (Miklós fia, Doboka László fia) az erdélyi püspök által elvett Ujvár visszaadatása ügyében szólalt fel, egy 1360-iki egyezményre hivatkozva.*
Lásd gr. Kemény József Advers. Hist. T. I.
1366. május 14-én mikor Nagy Lajos király is jelen volt, innen rendelkezett a hidvégi nemesek Olthemény és Málnási jószágaik iránt,* a Kis-Küküllön Kend mellett levö vámos hidon a bogácsi szászok erőszakoskodása* s végre Ujvár birtokviszonyai felett.*
Fejér: C. D. IX. 3. 569. lap.
Gr. Kemény Józs.: App. Dipl. Trans. III. 43. lap.
Fejér: C. D. IX. 3. 638. lap.
1368. junius elején, mikor Gerew-Vásárhelyi János 10 márkát igér a kolozsmonostori conventnek bizonyos ügyben való eljárásáért.*
Lásd Fejér: C. D. IX. 4. 155. lap.
1371. április 6. és következő napjain, mely országgyülésen Imre vajda Désfalva ügyében hozott itéletet.*
Lásd ered. Bruckenthal levélt. Közli Fejér: C. D. IX. 4. 317. lap.
1372. április 4-én (in oct. f. Paschae) mikor Imre vajda Püspöki nevű birtok határjárását rendeli.* E gyülésen emel vádat Fugadi György bágyoni Miske Márton ellen, hogy megtámadván, 16 frtot érő lovát megsebesitette, Miske Márton tagadván, arra itéltetett, hogy harmadmagával János alvajda előtt tegyen esküt.
Ered. fejérv. kápt. levéltárában. Cista Capit. F. 7. No. 54. és Kemény József: Appl. Dipl. Trans. III. 111. lap.
1377-ben. Ez országgyülés az, melyen Lajos király személyesen is jelen volt s a gyülés 16-ik napján adta ki azon kiváltságlevelét, hogy a kolozsvári kereskedők csak Bácson fizessenek vámot (Kron.).
1391. április 2-án (oct. die f. Paschae), mely országgyülés 25-ik napján rendelkezik László vajda, Gerendi László és Sugó Mátyás közti perben az eskütétel iránt* és egy másik oklevél, melyben Zamosfalvi Kemény László és a Gerewfiek közti osztály iránt történt intézkedés, szintén hivatkozik e gyülésre.* Ebből a gyülésből küld ki biztosokat László vajda, hogy az aradi perjel és Torda közt Egyházfalvára vonatkozó határvillongást a helyszinén intézzék (lásd fennebb). Zsigmond király rendeletet küldött az erdélyi vajda és a nemesek tordai gyülésén levő esküdt ülnökökhöz, hogy szászteleki György fia Andrásnak, Lukács fia István elleni perében itéletet hozzanak.*
Gr. Kemény József: App. Dipl. Trans. IV. 48. lap.
Gr. Kemény József: Cod. Trans. II. 4. lap.
Lásd Fejér: C. Dipl. XI. 478. lap.
1395-ben a tordai országgyülés 32-ik napján Frank vajda, Fejéregyházi Henel fia János, törvényes negyedrészének kiszakitása iránt intézkedett.*
Fejér: C. Dipl. X. 3. 172. lap.
1399. január 8-án (oct. die f. Circumcisionis). Ennek 16-ik napján Stibor vajda dobokamegyei Szt. András község iránt intézkedett és a kolozsvári vámügyet szabályozta.*
Gr. Kemény József: App. Dipl. Trans. IV. 130. és Jakab E.: Kolozsvár tört. I. 333–334. lap.
1403. október 6-án (ad oct. f. b. Michaelis), melyre Máté erdélyi püspök Gothárd kolozsmonostori apátot bizonyos ügy elintézése végett meghivta.*
Gr. Kemény József: App. Dipl. Trans. IV. 157.
1408. május 1-én (in oct. f. S. Georg mart.). Ennek 8-ik napján Dobokai János alvajda, László (Losonczi Dénes bán fia) és Papfalvi László közti perben hoz elnapolási határozatot.* Ezen gyülésre idéztetett almakereki Apafi Miklósné Váradját illető perében.*
Fejér: C. D. X. 4. 410.
Ered fiscalis levélt. Fasc. 4. L. I. Cott. Alb. Lit. C–B.
1410. és 1419 közt Tordán országgyülés volt, melyen Zsigmond római császár felszólitására elhatározták a teljes erőből való támogatást, ugy, hogy a nemesség harmad-, a parasztság tizedrésze keljen fel; azért a gyülésből István erdélyi püspök, Chiák Mihály vajda, Nádas Mihály székely ispán felszólitják a szászokat, hogy maguk közül minden tizediket fölfegyverkezve, küldjék hadba. (Ez oklevél szerint a szászok parasztszámba mentek.) Az évszám hiányzik, de Zsigmond 1410-ben lett római császárrá, István 1419-ben volt erdélyi püspök s igy e gyülésnek a két év között kellett tartatni.*
Ered. a szász nemzet levélt. Kiirta gr. Kemény József: App. Dipl. Trans. IV. 236. lap.
1421-ben, midőn a török Brassót dúlta, a tordai országgyülés felkelést rendelt. (Kron.)
1426. novemberben Zsigmond huzamosb ideig mulatott Tordán, mikor a német lovagok visszatelepitése iránt alkudozik s a nemesekkel tanácskozik. (Kron.)
1437. szeptember 8-án, mely gyülésre hivatkozik Lépes Loránd a Szamos melletti táborból ez év szeptember 30-án azon gyülésben hozott itéletére.*
Gr. Kemény József: App. Dipl. Trans. V. 147. lap.
1438. február 2-án, midőn a parasztlázadás vezetői felett szigorú itéletet tartottak s a három nemzet közti uniót megújiták. (Kron.)
1444. április 19-én (dom. Quasimodo) országgyülést* tartottak Tordán.
Lásd gr. Kemény József: Dipl. Trans. Supl. III. 245. lap.
1445-ben Hunyadi János jelenlétében, melyre szászok is meghivattak. (Kron.)
1446. január 14-én (in oct. f. Epipph.) Bodó Gergely és Vizaknai Miklós a tordai nemesek gyülése alkalmával mondottak itéletet Szilvási István perében.*
Lásd gr. Kemény József: App. Dipl. Trans. V. 235. lap.
1454-ben azon határozat hozatott a tordai országgyülésen, hogy az, ki élő ember jószágának adományozását kéri a királytól, fejét veszitse.*
Gr. Kemény József: Dipl. Trans. supl. IV. 2. lap.
1455. deczember 28-án, melyen Hunyady jelen volt.*
Meghivó brassai levélt. Éder Felm. 142. és Teleki József: Hunyadiak kora II. 388–389. lap.
1456-ban, midőn Hunyady Erdély hadait Belgrádhoz vezette. (Kron.)
1458. október 6-án (in oct. b. Mich. Arch.), melyen a körülbelül akkor megválasztott alvajdák, Szentiványi Zs. és Farkas János a Járai János által elzálogositott szindi jószágról adtak ki bizonyitványt.* Ugyanezen gyülésben a két Frátát érdeklőleg intézkedtek.*
Ered. Huszti And. kéziratt. Közli gr. Kemény József: App. Dipl. Trans. VI. 90. lap.
Ered. Huszti And. kéziratt. Közli gr. Kemény József: App. Dipl. Trans. VI. 91. lap.
1459. október 2-án (fer 2. pr. p. f. b. Mich. Arch.). Ezen gyülés 38-ik napján Lábathlan László székely ispán és a székelyek főkapitánya és Hederfái István, Székely Mihály (beszterczei ispán) mint a király által a székelyek és szászokhoz kiküldött birák a Szenthes Gáboron elkövetett erőszakoskodásban hoznak itéletet.*
Ered. megvolt az enyedi colleg. levéltárában, honnan elpusztulása előtt lemásolta gr. Kemény József. Megvan App. Dipl. Trans. VI. 103. lap.
1462-ben ez országgyülésről Vizaknai Mihály és Erdélyi István alvajdák, Székely Mihály és Hederfái István beszterczei várparancsnokokhoz rendelkeznek, hogy Horogszegi Szilágyi Mihályné jogait és birtokát tartsák tiszteletben.*
Lásd gr. Kemény József: Dipl. Trans. IV. 295–296. lap.
1464. május 1-én, mely gyülés folyama alatt Vizaknai Miklós és Erdélyi István alvajdák Gothárd fejérvári perjel kérésére átirják Mátyás király egy azon évi április 14-iki rendeletét, az átiratban hivatkozás van ez országgyülésre.*
Lásd gr. Kemény József: Dipl. Trans. IV. 143–144. lap.
1466-ban Tordán tartott országgyülést emlit Bonfini (Pars 23.), a szászok meghivó levelet kaptak e gyülésre.*
Kiad: In tabulariis nat. sax. No. 244. Éder: ad Felm. 265. és Kemény József: Dipl. Trans. Supl. IV. 143. lap.
1467. október 3-án Mátyás király jelenlétében, midőn a pártütők megátalkodottjai nótáztattak. (Kron.)
1468. augusztus 20-ka körül (circa fest. b. Sofie), mely országgyülésből Dengeleghy Pongrátz János vajda a szebenieknek nyugtát adott arról, hogy az alsóbb részek védelmére minden szebeni háztól egy új dénárt bevett.*
Ered. a szász nemz. levélt., másolata gr. Kemény József: App. Dipl. Trans. VII. 211. lap.
1470. szeptember 8-án Pongrácz János vajda hivta meg a szászokat a tordai országgyülésre, mely a morva hadjáratra szavazott meg költséget és haderőt. (Kron.)
1479. junius 25-én (in die conv. b. Pauli app.) Tordán tartott országgyülésen a kolozsmonostori convent kiküldöttje, Lippai Tamás kanonok tett jelentést a Kezdy Sándor hatalmaskodásáról.*
Közli gr. Kemény József a fejérv. kápt. levéltárában levő eredeti után App. Dipl. Trans. VII. 49–50. lap.
1480. május 1-én (oct. f. b. Georgii) kelt a tordai gyülés 8-ik napján Dobokai János alvajda itélete, melyben Losonczi Gergelyt a Papfalvi László elleni perében* a tordai országgyülésre utasitja.
Közli gr. Kemény József a fejérv. kápt. levéltárában levő eredeti után App. Dipl. Trans. VII. 68. lap.
1498-ban Szentgyörgyi és bazini Péter vajda a királytól kapott rendelet értelmében a tordai 1498. Mária születése napján tartandó országgyülésre a szászokat meghivta.*
Eder: ad Felm. 171–172. lap.
1504-ben ugyanazon vajda Radnóthról november 27-iki (2 die divae Cath.) a szászokat 1504-ben Tordán tartandó országgyülésre hivja meg, mely gyülésre a király Ruska Balázs tárnokmesterét és pelsőczi Bebek Jánost bizonyos ügyben leküldötte.*
Meghivó: Éder ad Felm. 209. lap.
1505. deczember 18-án mindhárom nemzet Tordán országgyülést tartott, a mikor bizottságot küldöttek ki, mely a három nemzet egyezségét a segesvári gyülésre előkészitse. (Kron.)
1525-ben újévkor a Lippánál táborozó Zápolya János hivta össze Tordára a három nemzetet, hogy az ország védelméről tanácskozzanak. (Kron.)
1534-ben husvét után Dóczi Orbán alkormányzó tartott Tordán országgyülést, a hol Gritti ünnepélyes fogadása iránt intézkedtek. (Kron.) A Grittiek megsemmisitése után
ugyanezen évi október 28-ára Zápolya János hivott össze Tordára országgyülést. (Kron.)
1540. május 7-én a pártütők egy része meghódolván, kibékülés jött létre, később azonban Majláth és Balassa vajdák nótáztattak. E gyülés fogadta el Verbőczi azon munkálatát, mely a megyei tisztviselők szabad választását megállapitotta. (Kron.) E gyülés
ugyanazon évi deczember 12-én Szász-Sebesen folytattatott.*
Lásd Benkő: Art. diet. 25. és kir. kormányszék levélt. 7979/789.
1541. január 22-re összehivott országgyülés Majláth által betiltatván, csak január végén nyilt meg és február 12-ig tartott, hol fegyverszünet köttetett, s a várak iránt intézkedtek.*
Lásd részletesebben Kron. és Szilágyi Sánd.: Erd. országgy. emlékek I. k. 21. lap.
Ugyanezen évi augusztus 10-én a tordai országgyülésen a hűségesküt letették János Zsigmond részére, török sarczra és hadjáratra adót szavaztak.*
Lásd részl. Kron. és Szilágyi Sánd. Erd. országgy. eml. I. k. 30. lap.
Ugyanezen évi deczember 12–22-ig tartott országgyülést találunk Tordán feljegyezve.*
Lásd Gál L.: Erd. diet. 3–7. lap és Mike: Art. diet. 31. Ha ugyan ez országgyülés datuma nincs elvétve s az augusztusban tartottal összetévesztve.
1542. január 10-re Martinuzzi Tordára országgyülést hivott össze, a mely Maros-Vásárhelyre tétetett át.*
Lásd részletesebben Kron. és Szilágyi Sánd.: Erd. országgy. eml. I. k. 32–33.
Ugyanezen év márczius 8-ára Fejérvárra hivott országgyülés márczius 10-én Tordára tétetett át, hol Izabella és fia befogadását kimondák, kormánytanácsot választottak s üdvözlő küldöttséget inditottak Izabella királyné elé.* Ez országgyülés márczius 29-iki ülésén azt is kimondták, hogy a fegyvert elbiró tanulók is hadiszolgálatra kötelezvék.
Lásd részletesebben Kron. és Szilágyi S. ugyanott 30–37. lap és 87. lap.
Ugyanez év október 3-án, mely a hadaknak a Keresztesmezőre gyülését kimondotta, az alkudozásokra nézve mind a három nemzetből való biztosok meghallgatását ajánlotta a királynénak.* Ez a gyülés a székelyekért október 22-én Medgyesre tétetett át, és végre
Lásd Kron. és Szilágyi S. ugyanott 98–99. lap.
Ugyanez évi deczember 20–22-én a Keresztesmezőn tábori országgyülés tartatott, melyen a három nemzet uniója megújittatott, Erdélynek közös erővel való védelme kimondatott, az idegennel való paktálókra halál és jószágvesztés szabatott, királyné udvartartására költség szavaztatott, Ferdinánd követelése visszautasittatott.*
Lásd részl. Szilágyi S. ugyanott 102–106. és fennebb Kron.
1543. február 26-án a Tordán tartott országgyülés kimondta, hogy János Zsigmond nagykorúságáig Izabella királyné uralkodjék, ez által az erdélyi fejedelemség alapját megvetették. Itt e gyülésen volt a protestantismusnak első diadala, a midőn a megidézett Honterus hitújitása felett az országgyülés napirendre tért.*
Lásd részletesebben fennebb Kron.
1544. január 9-én Tordán tartott országgyülés a török adót megszavazta és a magyarországi részeknek Debreczenben tartott gyülésére orátorokat választott.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. eml. I. k. 121–122. lap.
Ugyanez év április 24-én, melyen a három nemzet véd- és daczszövetségre lép, a helytartót bizonyos mértékben jószágadományozási joggal ruházták fel,* végre
Lásd részl. fennebb Kron. és Mike: Art. diet. I. k. 47. lap.
Ugyanezen évi augusztus 1-én közönséges országgyülés, a melyre a magyarországi részek is meghivattak (először). Itt Martinuzzi Erdély és a tiszai részek főbirájává választatott, jogai és felelőssége szabályoztatott, a királynétól való függése kimondatott.*
Lásd Szilágyi S. ugyanott 122–123 és fennebb Kron.
1545. évi április 21-iki országgyülésen Izabella és János Zsigmond is jelen voltak, a reformatio hallgatagon elismertetett, hadfelkelés és hadi élelmezés szabályoztattak stb.* és
Lásd Szilágyi S. ugyanott 195–198. lap, részletesen fennebb Kron.
Ugyanazon évi október 28-án Tordán tartott országgyülésen a királyné udvartartása rendeztetett, az adó portánkint kivettetett, annak Tordára való fizetése meghatároztatott, a tolvajok üldözése és bűnösöknek becsületes magatartás melletti rehabilitatiója törvénybe iktattatott.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. I. k. 199–200. lap, részletesebben fennebb Kron.
1547. október 26-ra Tordára országgyülés hivatott össze; ugy látszik azonban, hogy ha ott ősszegyült is, nemsokára Fejérvárra tétetett át, mert november 12-én a rendek már ott tanácskoztak.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. Orsz. Eml. I. k. 206. lap.
1548. május 27-én, a rendek kormánytanácsot adtak Martinuzzi mellé, a hadak készenlétét elrendelték,* a vallási kérdésben a statusquo fentartása kimondatott.
Szilágyi S.: Erd. Orsz. Eml. I. k. 209–210. lap.
Ugyanez év november 30-án a tordai országgyülés adót szavazott meg.*
Szilágyi S.: Erd. Orsz. Eml. I. k. 215. lap, részl. fennebb Kron.
1550. junius 22-én Tordán országgyülés volt, melyen adót szavaztak meg és Szalánczi portai követ előterjesztette követi jelentését.* Ez alkalommal az egész országra egyenlő súly- és hosszmérték állapittatott meg, vásárbirák szerveztettek, minden nemű elővásár eltiltatott, továbbá intézkedtek a szüretről és szabad borkereskedésről.* Ez alkalommal Martinuzzi intézkedik Kolozsvár és szomszéd községei határkijárása iránt, ha ellentmondó lenne, azt a Tordán junius 25-én tartandó törvényszék elébe rendeli utasittatni.* A mi arra mutat, hogy ez időben valamely felebbezési törvényszék volt Tordán szervezve. Eltiltották, hogy egyik vallásfelekezet a másikat háborgassa.
Szilágyi S.: Erd. Orsz. Eml. I. k. 266. lap.
Lásd Ostermayer: Chronik Fundgr. Kiad.: Kemény József.
Lásd Jakab E.: Kolozsvár tört. II. k. 39. lap.
Ugyanezen évi novemberben az Erdélyre ráütni akaró török és moldvai csapatok ellen a hadak felültetése iránt intézkedtek Tordán.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. Orsz. Eml. 266. lap, részl. fennebb Kron.
1551. május 8-án a Ferdinándhoz átpártolt Martinuzzi a királyné ellen irányuló országgyülést tartott Tordán hiveivel s a haderőt a helytartó táborába rendelte. Tordáról indult el a hitszegő Fejérvár ostromlására, minek következtében a Szász-Sebesre vonult királynét trónja elhagyására s Erdélynek és a koronának Ferdinánd részére való átbocsátására kényszeritette.*
Lásd Kovacsich: Scripta Minor I. 338 és részletesebben fennebb Kron.
Ugyanez évben Tordán egy második országgyülésnek is kellett lenni, mert Istvánffy egy Báthory Endre (Ferdinánd vajdája) által tartott tordai országgyülésről emlékezik,* melyen országos segélyt szavaztak, s a midőn Kövendi megöletett.
Lásd Istvánffy Hist. 20. könyv 239.
1552. május 22-én Castaldó tartott Tordán országgyülést, melyen a vallásegyenlőség törvénybe-iktatása által hizelegte ki a rendektől, hogy mindenik nemzet 2000 zsoldos kiállitását igérte. E gyülés eltiltá a császári hadakat a sarczolástól és ingyenes munka követeléstől.*
Szilágyi S.: Erd. országgy. I. k. 365–366.
Ugyanez évi juniusban Castaldó és Báthory Endre tartottak Tordán országgyülést, hol az elkeseredett rendek kimondák, hogy roszabbul vannak, mint a török alatt s a táborba szállást csak Castaldó fenyegetésére határozták el; de a Keresztesmezőre szállt hadak nem a török ellen harczoltak, hanem a Kolozsvárt bombázó és Fejérvárt, Szebent feldúló rabló német hadakat verték szét.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. I. k. 365–366.
1553. junius 16-án és
Ugyanez évi julius 13-án tartott Tordán országgyülést Dobó és Kendi vajda.*
Lásd részletesen Szilágyi S.: Erd. országgy. I. k. 136. lap és fennebb Kron.
1555. február 2-án Balassa Menyhért fővezér hivta össze Tordára az ország rendeit, kik Izabella visszahelyezését kimondván, Petrovics meghivására küldöttséget inditottak.*
Lásd részletesebben fennebb Kron.
Ugyanez évi julius 13-ra egy második tordai országgyülésről találunk feljegyzéseket.* A hadak ez időben a Barczaságon voltak s igy az ország háború nélkül is viselte a hadi költségeket.
Lásd Gál László: Erd. diet. végz. 4–7 és Mike: Ind. art. diet. 37 és Szilágyi S.: Erd. országgy. eml. I. k. 471. lap
1556. február 2-án (fest. purif. b. Mariae virg.) a tordai országgyülésen adattak elő Ferdinánd király előterjesztései.* Innen hivta össze Petrovicscsal egyetértőleg és a tordai országgyülés által ráruházott jog alapján Balassa főkapitány az országot a szász-sebesi országgyülésre.
Bethlen Fark.: I. k. 578 és Gál L.: Erd. diet. végz. 4–7 és Szilágyi Sánd.: Erd. országgy. eml. I. k. 564. lap.
1557. junius 1–10-én Erdély fejedelemségét visszaállitották s Bebek kormányzóságát visszautasitván, a vallásszabadságot újból törvénybe iktatták.*
Lásd részl. fennebb Kron.
1558. márczius 27-iki tordai országgyülés választott államtanácsot a királyné mellé, a pénzügyeket, vámügyet szabályozta, a vizen való sószállitást megengedte. Melanchton válasza folytán a Kálvin hitvallásuak felekezetét megszoritotta.*
Lásd részl. ugyanott és Szilágyi S.: Erd. országgy II. k. 29–32. lap.
1559-ben tordai országgyülést emlit Istvánffy.*
Lásd Istvánffi L.: 21. f. 259.
1561-ben április 11-én János Zsigmond tart Tordán országgyülést, mely amnestiát hirdetett a megtérőknek, a törvénykezést, becsületsértési ügyben való eljárást szabályozta.*
Lásd részletesebben fennebb Kron.
1562-ben Tordán tartott országgyülésről emlékezik Istvánffy.*
Lásd Istvánffi: 31. könyv, 447. lap.
1663. január 6–15-én, mely a conventi okmánykeresés módozatait állapitja meg.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. eml. II. k. 218. és 372. lap.
Ugyanez évi junius 6–13-án Tordán tartatott országygyülés, János Zsigmondnak a Ferdinánddal való alkudozásra és a családjából való házasságra megadta a felhatalmazást, költséget szavazott és kimondotta, hogy a székelyföldön a különböző felekezetek felváltva tartsák isteni tiszteleteiket ugyanazon templomban.*
Lásd részletesen fennebb Kron.
1564. január 4-én a Tordán tartott országgyülés adót szavazott, a fejedelem születésnapját ünnepelvén, ezt a rendek azzal tették emlékezetessé, hogy törvénybe iktatták, hogy azon jobbágyok, kik 1556. előtt hagyták el urokat, nem kényszerithetők a visszatérésre. Szabályozták a két protestáns felekezet ügyét, s mivel kiegyezés létesithető nem volt, kimondották, hogy ugy a lutheranusok, mint a Kálvin hitűek teljes vallásszabadságot élvezzenek.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. II. k. 169–171. lap.
Ugyanezen országgyülés intézkedett a portai adóról és a székelyek perjogáról.*
Lásd Benkő: Spec. Trans. Torda.
Ugyanezen év Ágnes napján Tordán tartott országgyülésre találunk vonatkozást.*
Benkő Spec. Trans. Torda és Gál L.: Erd. diet. végz. 6. lap.
1566 márczius 10–17-én Tordán országgyülés volt, mely a fejedelemnek a szultánhoz való utjára pénzt szavazott, kiséretet rendelt melléje, a hódolni nem akaró katholicus papokat kitiltotta.*
Lásd fennebb Kron. és Szilágyi S.: Erd. országgy. II. k. 301. lap.
Ugyanez év május 28-án Tordán országgyülést tart János Zsigmond, midőn a gyülés megbizásából a fejedelem ország generálisának Hagymási Kristófot, s ezenkivül a hadi gondviselőket nevezvén ki, Nándor-Fejérvárra indult a Tordán hozzá csatlakozott fényes országos kisérettel.*
Lásd Kron. és Szilágyi S.: Erd. országgy. II. k. 301. lap. és Erdély Tört. Tár. I. k. 59. lap.
1567. márczius 4-én a németek támadása hirére a Tordán összegyült rendek az általános felkelést elrendelték.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. II. k. 261. lap.
1568. január 6-án az adó megszavazása mellett kimondatott, hogy a papok szabadon, meggyőződésük szerint hirdessék az evangeliumot, azért senki ne üldözhesse, a községek oly papot tartsanak, a minő nekik tetszik. Szóval a teljes lelkiismeretszabadság törvénybe iktattatott. Ezen országgyülésre hivatkozik János Zsigmond a szászok decanjához a hadiszerek szállitására kirendelt szekereket érdeklőleg.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. Országgy. II. k. 266–268 és Benkő: Milkovia I. k. 334. lap.
Ugyanez évi május 1–6-ig terjedő tordai országgyülésen belreformokkal foglalkoztak s az adóhátralékok behajtása iránt intézkedtek.*
Lásd Szilágyi S. Erd. országgy. II. k. 269–270. lap.
1569. junius 24–29. Tordán az országgyülés örömére a fejedelem nősülési szándékát, bejelentette, mit a rendek örömmel fogadtak. Ekkor engedte el egész birodalmában az adóhátralékokat.* Ekkor rendezték az iparczikkek árszabályát.
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. II. k. 272–273. lap.
1570. május 21-én adót s Nagyvárad erőditésére költséget szavaztak.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. II. k. 278–279 lap.
1571. január 6–14. az okleveleknek a conventek általi hiteles kiadása iránt intézkedik.*
Lásd Szilágyi Sándor: Erd. országgy. eml. II. k. 372. lap.
1572. május 25-én Báthori István hivott össze országgyülést Tordára, mely a Dávid Ferencz tanát túlhaladó újitókat a fejedelem által feleletre vonandóknak mondotta ki, az országgyülésről elmaradókra büntetést szabott.*
Lásd Szilágyi Sándor: Erd. országgy. eml. II. k. 423–424 és fennebb Kron.
1573. május 24–28-án a négy bevett vallás szabad gyakorlatát biztositották, végvárak iránt intézkedtek,* a portai adóban a székelyek is kivételesen önként résztvenni igérkeztek.
Lásd Szilágyi Sándor: Erd. országgy. eml. II. k. 430. lap és fennebb Kron.
1577. elején (április 21–26.) az apró barom kivitelét eltiltották, tolvajok általános és együttes üldözése iránt intézkedtek,* adót szavaztak meg, a koronajavak visszaszerzését elrendelték, a kereskedelmi viszonyokat rendezték.
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. eml. III. k. 14., 117. lap.
Ugyanez évi október 12–21-én a moldvai zavarok folytán elrendelték, hogy a hadak készenlétben legyenek, adót szavaztak az ország szükségére, Várad erőditésére, az unitáriusok zsinattartási jogát Kolozsvár és Tordára szoritották, a református püspöknek Háromszék unitariusait alávetették,*a gyors igazságszolgáltatás iránt intézkedtek, jezsuiták túlkapásait megtiltották, a haderőt rendezték, görög kereskedők rendetlenségét szabályozták.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. eml. III. k. 15–16., 122–123 és fennebb a Kron.
Lásd Mike: Art. diet. I. 639 és gr. Kemény Józs.: App. dipl. Tran. XII. 75.
1579-ben Szent-György napkor a beteg Dávid Ferenczet a tordai országgyűlésre hurczolták.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. III. 25–29 és fennebb Kron.
Ugyanez évi október 21–24-én Tordán tartott országgyülésen a jezsuitákat kizárólag csak tanításra szorították, az oláhoknak püspökválasztást engedtek, adót, Várad építésére költséget szavaztak. Elrendelték, hogy a főispánok tartsanak törvényszékeket.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. eml. III. 31–32. lap.
1580. április 28-án Tordán tartandó országgyülésre találunk meghivót.*
Az erre való meghivót lásd Arch. Superind. pub. coron. és Mike: art. diet. I. 149.
Ugyanez év november 1-én a tordai országgyülés elrendelte, hogy az ország hadereje készen legyen, adót, Várad erősitésére rovatalt szavaztak, a hatalmaskodás (polentia) ügyét szabályozták, a megyéknek a fejedelemhez való fellebbezést megengedték.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. III. 36–37 és Benkő: Spec. Tran. opp. Torda.
1585. szeptember 19–24. ezen tordai országgyülésből tiltotta el Giczy kormányzó a lovak és aranypénzek kivitelét, velenczei árúk (czifraságok) behozatalát, a törvénykezési terminusokat rendezték, a ráczok betódulását eltiltották.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. III. 66–67. Mike art. diet. I. 697. Gál L.: Erd. országgy. végz. 10. lap.
1589. április 20–25-én Tordán adót s kivételesen pótlékadót szavaztak, a hadak készenlétét kimondották.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. eml. III. 266. Mike diet. I. 741 és Gál: Erd. országgy. végz. 11. lap.
1591. április 21–27.*
Lásd Szilágyi S. Erd. országgy. eml. III. 276.
1594. május 12–31-én Báthori Zsigmond a töröktől való elszakadást tanácskozás tárgyává tette, de az Kendi Sándor ajánlatára elhalasztatott.*
Lásd fennebb Kron.
Ugyanez évi julius havában tábori országgyülés volt Tordán, mely a tervbe vett töröktöl való elszakadás helyett azt követelte, hogy a nagykorúvá lett fejedelem tegye le az alkotmányra az esküt, a miben a portához való hűség is bennfoglaltatott. A beütött tatárok ellen a hadakat, sőt a fejedelem udvari népét is elküldték, mire Zsigmond a kormány vezetését Báthori Boldizsárnak átadván, leköszönt és Kővárra húzódott.* Ezen gyülésen végeztetett, hogy a zsoldosok felfogadására kiküldött Gerendi János szökött jobbágyokat és cselédeket fel ne fogadjon.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. III. 320–322.
Lásd Bethlen Farkas L. VIII. pag. 511.
1598. augusztus 29-én Tordán az ország rendei az Oppelnből visszaszökött Báthori Zsigmondot ismét fejedelemmé választották, miután az alkotmányra az esküt neje jelenlétében letette és a feltételeket elfogadta. E feltételek közt volt a többek közt az is, hogy a fejedelem szabad választását fenntartja, jezsuitákat ezután csak Kolozsvártt tűr meg, hogy idegeneket hivatalba nem tesz.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. IV. 63–64 és részletesebben fennebb Kron.
Ugyanez év november 20-án Tordán tartott országgyülést látunk feljegyezve.*
Lásd Mike: Ind. art. diet. 20. lap.
1600. szeptember 11-én a Mihály vajda ellen összesereglett hazafiak Csáky István, Toldi Istán, Bornemisza stb. tartanak Tordán országgyülést, mely alkalommal a gyors fölkeléseért megdicsért Aranyosszék kiváltságait biztositották.*
Lásd Nemzeti Társ. 1835. évf. 377–379. lap.
1636. szeptember 16-án Tordán, illetőleg a Keresztesmezőn tábori országgyülést tart Rákóczy, mely a Bethlen István elleni táborba szállást kimondotta. A hadak innen nemsokára el is indultak Nagyvárad felé.*
l Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. Eml. IX. 243.
Itt a tordai országgyüléseknél csaknem egy századig tartó szünet következett be, mert Tordát Mihály vajda és Basta elhamvasztván, kifosztván és kizsarolván s lakóit több alkalommal halomra gyilkolván, az sokáig nem adhatott szállást az országgyülési követeknek, helyet az országgyülésnek; minek folytán Fejérvár, Kolozsvár, Székely-Vásárhely jutottak előtérbe s szolgáltak az országgyülésnek székhelyeiül; de a XVII. század vége felé ismét Tordára fordult a figyelem, s egy ideig ott tartattak Erdély országgyülései. Ezen második időszakból a következő ott tartott országgyülésekről birunk tudomással.
1659. augusztus 20–30-án Barcsay Ákos tart a Keresztesmezőn tábori országgyülést az Erdély visszafoglalására megindult Rákóczy ellen szervezkedendő. 19-én kimérték a tábor helyét, 20-án Zólyomi Miklós sátorába gyültek, itt volt a tatár rabságból kiváltott Kemény János is. Itt Rákóczy követeit visszautasiták és a portához való hűséget kimondák, a török sarcz iránt intézkedtek. Mihne havasalföldi vajda követeivel tanácskoztak a tordai puszta várban a kötendő szövetség felett, a midőn jött a hir, hogy Rákóczy hadai Kolozsvár alatt vannak, mire Barcsay felszedte sátorfáját Dévára s onnan Temesvárra menekült.*
Lásd Szilágyi S.: Erd. országgy. Eml. XII. k. 26–29 és 325, 338–354. lap.
1691. augusztus 1–21-én a Tordára hivott országgyülés novumról, partialis székek állitásáról, potentia büntetéséről, országos pecsétekről rendelkezett* és az alvinczi resolutio felolvastatott.
Lásd Gál L.: Erd. diet. végz. II. 203 és Mike: Art. diet. IV. 37.
1692. szeptember 25–október 6-ig tartott a tordai országgyülés, a kapuszámot a szászoknál 1400, a megyékben 1925-ben határoztatták meg és kimondatott, hogy a ki a kormányzó parancsának nem engedelmeskedik, 200 frtig büntettessék. A székelyek elvállaltak 2,400 köböl búzát, 8,000 köböl zabot, 2,025 szekér szénát.*
Lásd Gál L. Erd. diet. végz. II. 156–157 és Mike Art. diet. IV. 119.
1693. szeptember 17–október 9-ig a vallások felett való egyezkedés folyt, de oly módon, hogy a szeptember 26-ik ülésben Almási Gergely Mihály unitárius püspök kénytelen volt a kolozsvári unitáriusok óvári iskoláját a katholikusoknak átengedni; I. Lipót fejedelem diplomája is ekkor olvastatott fel.*
Mike: Ind. art. diet. 54 összehivott lásd Fejérv. kápt. levélt. prot. pr. Seculo p. 84–99 és Szaniszló Zs. naplója. Lásd fennebb Chron. és Jakab Elek: Kolozsvár tört. III. 60. lap.
1694. február 25-én* és
Mike Ind. art. diet. 54.
ugyanazon évi julius 16–20-án a hadmenethez szükségelt fogatok kiállitásával, adó repartitióval foglalkozott s a Rákóczy-javak visszaadását megtagadta.* A Rákóczy levelére adott válasz Tordán ez évi julius 20-ról van keltezve.
Gál L. Erd. diet. végz. 162 és Mike Ind. art. diet. 54.
1696. junius 6-án a productionale forumok tárgyaltattak. Ez országgyülésről az erdélyi urak fékentartására leküldött Rabutinhoz Dévára küldöttség indittatott.*
Fejérv. kápt. levélt. Liber Reg. pro seculo 730. Mike Ind. art. diet. 54. és Cserey M.: Hist. lásd Uj nemzeti könyvt. I. 288. Meghivó e gyülésre kolozsvári levélt. Fasc. II.
1697. junius 20–julius 7-ig. Ez országgyülésen Bethlen Miklós ügye is tárgyaltatott, a donatiók productiója végbevitetett; a katonai raktárakba adandó 40,000 köböl búzáért executióval fenyegetődztek, e teher alá az egyházi nemesek is bevonattak, kimondatott, hogy a vecturát a vármegyék egymásnak átadva folytassák és hogy minden kaputól egy ökör adassék a hadi tisztek discretiojára.*
Lásd Fejérv. kápt. Lib. Reg. 636., 878 és Mike: Ind. art. diet. IV. 225. Gál László: Erd. országgy. végz. 175. lap.
Ez az utolsóelőtti Tordán tartott erdélyi országgyülés, mert azt követőleg a Rákóczy-szabadságharcz alatt csak két országgyülés tartatott Erdélyben; a II. Rákóczy Ferenczet fejedelemmé választott fejérvári és a beiktató marosvásárhelyi.
A Rákóczy-szabadságharcz elnyomása után az erdélyi országgyülések székhelyéül leginkább Nagy-Szeben – a reactionak már ekkor állandó fészke – szolgált; de nem is volt öröm ez országgyülésekben; mert végzései hasonlitottak az 1697-ki utolsó tordai országgyüléséhez, mely az osztrák katonaság vég nélküli zsarolásait és kicsapongásait hangoztatta, s a szegény Erdély gyötörtetése miatti feljajdulások vigasztalan viszhangjai voltak, a mi már nem is magyarul, hanem latinul hangzott; mert az erdélyi fejedelemség letüntével a magyar nyelv – mely századokon át hivatalos és törvénykezési nyelv volt s melyet még a szász törvényhatóságok is oly előszeretettel használtak – teljesen kiszorittatott nemcsak a közélet, hanem a társadalmi élet teréről is, idegen lett saját hazájában, értelmisége körében és a sikertelenül fel-feljajduló országgyülésekben. Ily országgyülésekre a szebb napok önérzetes hangjához szokott Torda város nem vágyott, mint a hajdan független haza egykori országgyüléseinek székhelyéhez, a szabad Erdélynek egykori fővárosához, a megalázkodás e siralmas tespedései és szánalmas tépelődései nem is illettek volna, büszkeségérzetét bántották volna, nagy multjának fényén csak árnyfoltot idéztek volna elő. Az egykori hősök, az önérzetes hazafiak e gyülhelyén ezek a siránkozó patrioták helyt nem találhattak, ezek csak pironkodni lettek volna kénytelenek a mult szemrehányásait fellobbantó e városban, mely egy dicső, egy szabad, egy nagy multnak őrzi és terjeszti szent emlékeit.
És mégis egy ily siránkozó sérelmi országgyülés zárta be a tordai országgyülések sorozatát, mert Mária Terézia uralma alatt – mintha a magyar fegyverekre rászorult uralkodó egy szebb kor káprázatát akarta volna a nemzet előtt lebegtetni s jobb korának emlékeit felidézni – az uralma alatt tartott gyér országgyülések (mindössze öt) egyikét Tordán, illetőleg a Keresztesmezőn tartotta, mert az 1759-ben Szebenben megkezdett hongyülést a Torda melletti Keresztesmezei táborban folytatták, a hol törvényalkotás helyett védelmi háborura készültek s tettek intézkedéseket.* És mintha e hely emlékei valóban felvillanyozták volna, a siránkozó nemzet ismét ős erejének és hősiességének egész nagyságában tünt fel, s megvédte tengernyi vére ontásával a trónt Európa coalitiójával szemben. Lovagiasan járt el, a pártfogását esdő nővel szemben; de hogy eszélyesen járt-e el, s hazája érdekét nem téveszté-e el szemei elől? az más rubrika alá tartozik.
Lásd Jakab Elek: Kolozsvár tört. III. 257. lap.
E szerint az okiratilag kimutatható tordai országgyülések száma 127-et tesz ki, tehát annyit, a mennyivel egyetlen erdélyi városunk, sőt azok összevéve együttesen sem dicsekedhetnek; pedig a fenn elősoroltakon kivül bizonynyal Tordán még sok oly országgyülés tartatott, a melyekről hiányoznak adataink, vagy legalább nekem nem sikerült azokat felfedeznem; sok ily ismeretlen országgyülés tartathatott Tordán, főleg az Árpád-házból való királyok idejében, a mikor törvényeink útmutatása szerint is Torda volt az erdélyi országgyülések szokott helye; azonban az itten e korban tartatni kellett országgyülések egy tizedrészéről se maradtak reánk törvényczikkek, avagy más irásbeli adatok, lehet, hogy ilyenek még rejtőzködnek a levéltárak poros polczain s talán az ezutáni tudományos búvárlatok fognak ilyeneket felszinre hozni, s az én munkámban támadt hézagokat betölteni, vagy legalább gyériteni fogják.
Az emberi mű soha tökéletes és teljesen bevégzett nem lehet, a haladás törvényei ezt kizárják; de épen azért nem hiszem, hogy egészen haszontalan munkát végeztem, a midőn e téren is teljesen bevégzettet nem nyujthatván, összegyüjtém azt, a mi lehetséges volt, s több mint 80 ismeretlen tordai országgyülést registráltam s iktattam be Torda nagy multjának emlékkönyvébe.
