KIRÁLYI HADBASZÁLLÁSOK, HADAK OSZLÁSA, EZTENKEDD-NAP.

Teljes szövegű keresés

KIRÁLYI HADBASZÁLLÁSOK, HADAK OSZLÁSA, EZTENKEDD-NAP.
Adalékok Knauz N. Kortanához.
A régi magyar törvényes életben a rendes octavalis határnapokon kívül, szokásban voltak – mint tudjuk – a királyi hadbaszállások végső napjától, vagyis a hadak oszlásától «residentia exercitus regis», számított quindenák is, melyeken rendszerint épen a táborozás miatt halasztást szenvedett peres ügyeket szokták az ország biróságai tárgyalni. Az ilyen eztenkeddi* 17tárgyalásokról kibocsátott perfolyta levelekben aztán természetesen éppúgy a residentia előre kihirdetett quindenájától, mint a hogy a rendes octavalis ülésekből kelt okiratokban az illető ünnep octavájától számítva teszik ki a datum napját.
Nem valami affectatioból szúrtam közbe e szokatlan, és talán sokak előtt ismeretlen jelentésű régies hangzású szót, hanem egyszerűen azért, hogy alkalmam legyen magyarázatát megkisértenem, s ezzel – ha sikerülne – magyar kortani terminologiánk számára egy feledésbe ment régi, jó kifejezést új életre hoznom. A M. Nyelvőr folyó évi január havi füzetében veti föl a szó kérdését, előre bocsátva, a mit az ezten és ezten-nap megértésére a nyelvtudomány már tisztába hozott. Mátyás Flórián (Nyelvtudományi Közlemények III. köt. 336. l.) kimutatta, hogy ezten = hic ipse, s az idő szóval összetéve (ezten + idő) adja az esztendőt; továbbá, hogy ezten a hét forduló napjára mutatva nyolczad-napot, vagyis egy heti időt jelent, a mit régi nyelvemlékeink számos adata igazol. Ezten-nap tehát annyi mint valamely napnak az octavája. – Rátérve már most az eztenkedd kifejezésre, ezt legújabban a volt m. udv. kanczellária 1845. évi hivatalos műszótárában a quindena (= tizenötöd-nap) szó alatt fedezte fel Szily Kálmán, s közölte a Nyelvőrrel; megjegyezvén, hogy sem Calepinusnál, sem Molnár Albertnél; sem az újabb szótárakban, sem sehol másutt nyomát nem találta. A Nyelvőr e fontos közlés által csak megerősítve látja azt a magyarázatot, mely szerint ezten mindég egy bizonyos, hol kisebb hol nagyobb időkört, egy évet, egy hetet, sőt a mint a quindena jelentésében látjuk, két hetet is tett; de hogy a hét napjai közül miért van épen a kedd kiválasztva a két heti időkör kezdő- és végpontjának megjelölésére, azt még megfejtendő kérdésnek hagyja, s ajánlja nyelvészeink és történetbúváraink figyelmébe: – Azt hiszem, a kérdés könnyen és röviden megfejthető. Tudjuk, hogy a kedd szóban a kettő fogalma rejlik, összehúzva a kett-ed (= második) szóból; ha tehát ezten-nap = nyolczad-nap = egy octava, akkor eztenkedd, vagyis a kifejezés teljesebb alakjában ezten-kedd-nap (ezten-ketted-nap), nem lehet egyéb mint kétszer nyolczad-nap, azaz tizenötödnap = egy quindena.
A magyar törvényes stylusban a hadbaszállásoktól vett e sajátságos, s különösen a XIV-ik század folytán elég gyakran is használt módja a levelek keltezésének, magában véve többnyire határozatlan, s megfejtése sokáig meg sem kisértetett; vagy ha igen, a kifejezés hibás értelmezése többeket csak tévedésbe ejtett, s helytelen következtetésekre juttatott.
Knauz Nándor érdeme, hogy diplomatikánk számára a «residentia exercitus» kérdését tisztába hozta, s kezünkbe adta kulcsát, melynek segítségével most már a hadbaszállások terminusa után kelt oklevelek datumát legnagyobb részűl megfejthetjük. Kortanában (254–261. ll.) kitünő pontossággal, s időrendben a lehetőség szerint teljesen összeállította mindazon hadbaszállások vagy had-oszlások* sorozatát, melyeket műve megjelenéseig az oklevéltárakból kinyomozhatott, és idő szerint, ha csak megközelítőleg is, meghatározhatott. De tudja, hogy e sorozat nem lehet hiány nélkül, s még több hadbaszállás ideje bizonytalan; felkéri tehát az oklevélvizsgálókat, hogy a netán kifelejtett, vagy általuk ezentúl találandó adatokat szorgalmasan jegyezzék fel, hogy így az okleveleinkben előfordúló hadbaszállások chronologiáját mennél teljesebbé és használhatóbbá tehessük.
Úgy vélem, hogy a «residentia exercitus» magyarra fordítva leghelyesebben lenne így: hadak oszlása. A hadbaszállás azért nem megfelelő kifejezés, mert hisz a residentia épen annak a megszüntét, mondhatnánk tehát, ellenkezőjét jelenti. Ezt Knauz is érezhette, midőn ily magyarázatot adott: «Residentia exercitus regis, királyi hadbaszállás, illetőleg annak végső napja, melyen a táborozásban részt vett nemesség haza bocsáttatott.» A residere ige ezen jelentésében véve is: le-ereszkedni, le-ülni, épen ellentéte annak, a midőn a hadak, fel-ülnek, táborba szállanak. – Hogy mégis a következőkben nagyobbára hadbaszállásokról beszélünk, azért a megszokásért teszszük, mely nem engedi, hogy egy-egy már némileg elfogadott szó vagy kifejezés egy tollvonással eltöröltessék.
Ezek így lévén, hiszem, nem teszek vele rossz szolgálatot az okleveles források kutatóinak ha némely ide vágó adataimat, melyeket Knauz után részint az újabban megjelent codexekből, részint kiadatlan oklevelekből is, még összeböngésznem sikerűlt, az általa egybeállított sorozathoz mintegy pótlékúl, e helyen közzé teszem.
Ime, itt következnek:
1330-ban két hadbaszállás volt; az egyikről annyit tud és mutat ki Knauz, hogy oszló napjának szept. 22-ike után kellett esni, a másikról azonban, mely ezt megelőzte, nem adhatott közelebbi meghatározást mint azt, hogy vagy az év elején volt, vagy pedig az általa idézett adatok még a múlt 1329-ik évi hadbaszállásra vonatkoznak. – Pál országbirónak 1330-ból való kétrendbeli itéletlevele, mely az Anjoukori Okmánytár II-ik kötetében, 408. és 409. szám alatt azóta tétetett közzé, most már lehetővé teszi, hogy a kérdéses «residentia exercitus» határnapját teljes pontossággal és minden kétséget kizárólag meghatározhassuk. Az országbíró ugyanis valamely Baranya vármegyei faluk dolgában azt végezte: «quod in quindenis residentiae regalis 18exercitus – – filii Lancreti vel unus ipsorum – – praesentibus – – hominibus nostris et testimonio capituli Ouinqueecclesiensis, sacramentum deponeret, seriemque totius facti – – ad quindenas quindenarum residentiae dicti exercitus, in literis prelibati capituli nobis reportaret»; azután így folytatja: «tandem termino reportationis dictae seriei, scilicet feria secunda proxima post octavas purificationis virginis gloriosae, occurrente, – – literas iam dicti capituli – – nobis demonstrarunt, in quarum tenoribus ipsum iuramentum – – in dictis quindenis residentiae exercitus, sciliet feria secunda proxima post festum conversionis beati Pauli apostoli, – – rite et legitime depositum comperimus exstitisse – – Datum – – duodecimo die reportationis seriei praenotatae anno domini millesimo trecentesimo tricesimo». – Megoldva már most a tárgyalás folyamán jelölt határnapokat, a «terminus reportationis» február 12-ikére lévén kitűzve, ettől visszafelé számítva tizenöt napot a Pál-fordulása után következő hétfőig, a «quindena residentiae» január 29-ikére, maga a «residentia exercitus» pedig, vagyis hadak oszlásának napja január 15-ikére esett; az itélet végűl febr. 23-án kelt. – Ugyanezen napról való az országbirónak másik említett oklevele is, mely a föntebbi adatokkal tökéletesen összevágólag így határozza meg a szóban forgó hadbaszállás idejét: «duodeczimo die quindenarum residentiae dicti exercitus, scilicet feria sexta proxima ante dominicam qua cantatur Exurge». Itt az adott vasárnapot megelőző péntek febr. 9-ikére esvén, ha tizenkét nappal visszamegyünk, a keresett határnapokat ugyancsak január 29-ikén, illetőleg 15-ikén találjuk.
1333-ban Knauz csupán egy hadbaszállást ismer, melynek végső napját január 15-ikére teszi; de volt ez évben még egy másik «residentia exercitus regalis» is, melyről azonban csak annyit tudhatunk biztosan, hogy valamikor a szent Györgynapi octavák után kellett hirdetve lennie; határnapját az eddig rendelkezésünkre álló adatokból még meg nem határozhatjuk. Nyoma van, János egri vicariusnak 1333. évi május 5-én kelt perhalasztó levelében, midőn a nagy-semjéni nemesek közt folyó pert, «quam – – in octavis sancti Georgii martyris habebant – – de voluntate partium ad quindenas residentiae praesentis exercitus domini regis iam venturas» halasztja. A levél «quinto die termini praenotati» költ, s a «iam venturas» kifejezés azt sejtetheti velünk, hogy a hadak oszlását ekkor már kihirdették, s az eztenkedd-napja is közel járhatott. (Anjoukori Okmt. III. k. 20. l.)
1334-ben két hadbaszállásról van tudomásunk. Ezeknek idejéről annyit állapít meg Knauz, hogy az egyik az év elején lehetett, a másik pedig aug. 29-ike után volt kihirdetve; hogy ő helyesen combinált, azt – legalább az előbbenire nézve – az újabban napfényre jött adatok kétségtelenné teszik. Pál országbiró Zederesi Jakab fiainak perét, «quam – – in quindenis residentiae exercitus regii ad dominicum diem Ramispalmarum proclamatae – – movebant» – 1334-ben «octavo die termini praenotati» kelt határozatával «ad quindenas festi Pentecostes» halasztja. (Anjoukori Okmt. III. k. 67. l.) – Egy másik, ugyanazon évi április 17-én az egri káptalanhoz intézett levelében pedig világosan mondja, hagy a felek «vicesimo secundo die residentiae exercitus regalis ad dominicam Ramispalmarum proclamatae» jelentek meg előtte (Károlyi Oklt. I. k. 86. l.) – Ezek szerint tehát az 1334-ik év elején hirdetett «residentia exercitus regalis» határnapja martius 20-ika volt, a mi tökéletesen összevág azzal a Knauz által is számba vett történeti körűlménynyel, hogy Károly király Olaszországból, hol a múlt évi julius hó elejétől fogva tartózkodott, 1334 tavaszán tért vissza Magyarországba.
1337-ben a Knauz sorozatában feljegyzett két királyi hadbaszálláson kívül, Mykch tótországi bán is hirdetett egyet, melynek nyomait, s a meghatározására vezető datumokat saját 1337. évi aug. 29-én kelt itéletlevelében találjuk. (Anjoukori Okmt. III. k. 403. l.) – A perben álló felek egyikét 1336-ban «in quadam quinta feria proxima ante dominicam Reminiscere» megidézik «ad diem medii Quadragesimae» tehát 1336 mart. 6-ikára; mivel azonban meg nem jelent, még pedig több egymást követő idézés után sem, annak okáért a tárgyalás «cum consveto gravamine iuadiciali ad quindenas residentiae exercitus nostri, abhinc ad quindenas ipsarum, quindenarum, videlicet ad dominicam Invocavit» s így tovább még nehány közeli terminusra haladt. Minthogy az Invocavit vasárnap a nagybőjt közepét megelőzi, világos, hogy az utóbb 19idézett datumok megfejtése már az 1337-ik évi naptárban keresendő; e szerint tehát az Invocavit vasárnaptól, mely ez évben mart. 9-ikére esik, két quindenát számítva visszafelé, a báni «residentia exercitus» véghatárnapját február 9-ikén érjük.
1339-ben január 1-ére volt a királyi hadbaszállás oszló napja kihirdetve. Pál országbiró mondja egy 1339. jul. 12-én kelt itéletében a tárgyalás alatt levő ügyről, hogy «ipsa causa quibusdam prorogationibus factis – – ad quindenas residentiae exercitus regii ad diem Strennarum nunc proxime praeteritum proclamatae – – prorogative devenisset.» (Orsz. Lt. dipl, oszt. 3248. sz.) – Ugyanennek van nyoma a Zichy Okmt. I. köt. 530. sz. alatt közölt perhalasztó levél töredékeiben is, mely azonban úgy látszik, Knauz figyelmét elkerűlte.
1345-ben a szent György-napi octávák után találunk egy hadbaszállást, oszló napját azonban nem határozhatjuk meg pontosan. Nyoma van Miklós nádornak egy azon évi május 12-én kelt perhalasztó levelében, melyben a tárgyalást az octavális székről «ob regium praeceptum ad vigesimum secundum diem residentiae praesentis exercitus regii» halasztja. (Orsz. Lt. dipl. oszt. 3766. sz.)
1362-ben és 1363-ban két hadbaszállást ismer Knauz; az elsőt 1362. elején, február 9-ike körűl keresi, a másiknak végső napját 1363. aug. 27-kére határozza. De volt a kettő között még egy, melynek nyomát Bebek István országbiró némely perhalasztó leveleiben találjuk. Az országbiró 1362. oct. 13-ikáról több rendbeli ügyet «ad quindenas residentiae praesentis exercitus regalis» halaszt. (Károlyi Oklt. I. k. 254–255. ll.) – Mely napra volt e hadak oszlása kihirdetve, közelebbi adatok hiányában meg nem állapíthatjuk, annyit azonban valószínűnek mondhatunk, hogy még ebben az évben, talán az év végére, de legkésőbb a következő 1363-ik év elejére kellett esnie.
1368-ban szintén találunk hadbaszállást, melyet Knauz nem ismer. Opuliai László nádor a czikádori apátnak bizonyos ügyét a szent Mihály- napi octavalis székről «ad quindenas residentiae praesentis exercitus regalis» halasztja; levele 1368. oct. 13-án kelt, tehát a kérdéses «residentia» hihetőleg az év vége felé volt kihirdetve. (Károlyi Oklt. I. k. 310. l.) – Ugyanerre a királyi hadbaszállásra vonatkozhatik egy más adatunk is, mely szerint a Jakab-napi octavákról ugyancsak «ad quindenas residentiae praesentis exercitus regii» történik perhalasztás; a hadoszlás napja azonban itt sincs meghatározva. (Orsz. Lt. dipl. oszt. 5686. sz.) – Szintúgy nincs Bebek István országbirónál sem, midőn egy ugyanazon évi szept. 22-én kelt oklevelében a Reznekieknek Kutasi János ellen folyó perét «quam – – in octavis festi nativitatis beatae virginis movere habebant, – – de regio literatorio mandato, pro – – in causam attracto – – allato, eo quod idem in praesentem suum regium exercitum contra Layk voyvodam habitum asseruisset se profecturum, ad quindenas residentiae dicti exercitus regalis» meghosszabbítja. (Orsz. Lt. dipl. oszt. 5700. sz.) – Mindezen adatokból csak annyit következtethetünk a szóban forgó hadbaszállás idejére nézve, hogy oszló napjának az 1368-ik év utolsó negyedébe kellett esni, Bebek István leveléből pedig még azt tudjuk meg, hogy az idézett perhalasztások mind a Lajkó oláh vajda ellen indított hadjárat okáért történtek.
Lajkó vajda – mint tudjuk – az Oláhországba küldött rom. kath. térítők miatt lázadt fel Lajos király ellen 1368-ban. A lázadás leverésére küldött magyar vezérek egyike, Laczfi Miklós erdélyi vajda, az oláh hegyek közt tőrbe esvén, seregének nagy részével együtt életét veszté ugyan, de a szerencsésebb Garai Miklós győzelmet aratott a lázadókon, s a vajdát megadásra kényszerítette. Lajos király nem tagadta meg tőle kegyelmét, s történetíróink azt jegyzik fel, hogy Lajkó ezentúl hű maradt.* Azonban a hadbaszállások chronologiája szerint e feljegyzés 1368-ra korainak látszik, mert a következő évben újra Lajkó ellen ültek fel a király hadai, a mint ezt Szécsi Miklós országbiró némely perhalasztó levelei bizonyítják. Az országbiró ugyanis többek peres ügyét, «quam – – iuxta continentiam literarum comitis Stephani Bubek pridem iudicis curiae regiae prorogatoriarum, in quandenis residentiae exercitus regalis contra Layk voyvodam moti et ad 20octavas festi beati Andreae apostoli proclamatae movere habebant, – – ad octavas festi beati Georgii martyris». halasztja. (Orsz. Lt. dipl. oszt. 5768. és 5769. sz.) – Keltek pedig e halasztások 1369-ben «octavo die termini praenotati» t. i, a residentia quindenája után nyolczad napra; azaz decz. 28-án; világos tehát, hogy a szóban levő. hadoszlás napjának is, mely «ad octavas festi beati Andreae apostoli» proclamáltatott, az 1369. évi decz. 7-ikére kellett esni; és így a Lajkó vajda elleni hadjáratok során két oly residentialis terminust jegyezhet fel chronologiánk, mely eddig ismeretlen volt: egyiket az 1368-ik év végére, egyelőre még bizonytalanúl, a másikat 1369. decz. 7-ikére. Nem lehetetlen azonban, hogy a Lajkó ellen küldött hadak el sem oszlottak addig, míg a lázongó oláhságot teljesen meg nem fékezték, s hogy a két esztendő folytán tulajdonkép csak egyszer, 1369 decz. 7-ikén volt residentia, a mely esetben az 1368-ból idézett adatokat szintén egyenesen erre az utóbbira kellene vonatkoztatnunk.
Horváth M. II. k. 304. l.
A XIV-ik századdal mintha megszűnt volna a hadbaszállások után oly gyakori, sőt majdnem rendszeresen megtartott quindenalis törvényszékek divatja, s ezzel együtt az oklevelek keltezésének is egyik sajátságos, és talán egyedűl a magyar diplomatikában ismeretes módja. Legalább már az 1398-ik éven túl nincs nyoma többé, hogy a «residentia exercitus» törvényes határnap gyanánt szerepelt volna. Csupán egy esetet jegyezhetünk fel, mely a régi királyi hadba szállásoknak mintegy reminiscentiája lehetett, s az elhagyott ősi szokást még egyszer feleleveníteni látszik. Midőn Mátyás király az 1460-ik év végén a Podjebráddal megindúlt alkudozások ügyében Trencsénbe utazott, s ott a Katalinnal kötendő házasságra nézve a következő évi jan. 25-én a szerződés az alkuvó fejedelmek közt végre létre jött, a szerencsével járt király Budára érkezése tizenötöd-napján «quinto decimo die felicis reditus nostri de Trinchinio ad hanc civitatem nostram Budensem facti» régi mód szerint törvényszéket ült. Sajnos, hogy Mátyás egyetlen oklevelén kívül, melyben a Vetésieknek a Károlyiak ellen folyó valamely perét a mondott quindenalis székről «ad quintum decimum diem festi beati Georgii martyris nunc venturi» halasztja, több adat nem áll rendelkezésünkre, a minek segítségével a szóban forgó törvényes határnapot, s ezzel a «quarto die termini praenotati» kelt perhalasztó levél datumát is pontosan megállapíthatnánk. Valószínű, hogy Mátyás az alkudozások befejezése után azonnal, tehát még január hónap végén haza tért, s így a «reditus» quindenája hozzá vetőleg 1461. február közepe táján eshetett. (Károlyi Oklt. II. k. 333. l.)
Összevéve már most Knauz feljegyzéseit az imént kimutatott újabb datumokkal, az eddig ismeretes és jórészt teljes biztossággal megállapítható hadbaszállási határnapok ezek lennének:
1284 körűl; ez közelebbről meg nem határozható. – 1291. junius 7-ike után. – 1296. máj. 1-je után. – 1298-ban; bizonytalan. – 1299. jul. 19. – 1308 körűl; meg nem határozható. – 1318. nov. 15. (Knauznál hihetőleg sajtóhiba miatt: nov. 1.) – 1319. okt. 27-ike körűl, exercitus magistri Philippi. – 1324. jun. 17-ike után. – 1326. jul. 8-ika, után, exercitus Mykch bani. – 1328. május 29-ike után. – 1329. aug. 1-je után. – 1330. jan. 15. – 1330. szept. 22-ike után. – 1332. jan. 1. – 1332. junius 18-ika után. – 1333. jan. 15. – 1333. május 1-seje után. – 1334. mart. 20. – 1334. aug. 29-ike után. – 1335. jan. 6., vagy jan. 20. – 1336. jun. 10 – 16. – 1337. jan. 13. – 1337. febr. 9-ikén, exercitus Mykch bani. – 1337. nov. 11. – 1338. jul. 8-ika után: – 1339 jan 1. – 1340. jan. 1. – 1340. május 8-ika után. – 1341. jan. 1. – 1345. május 1-seje után. – 1346. jan. 20. – 1346. nov. 8. – 1350. okt. 6-ika után. – 1354. aug. 9-ike után. – 1355. jan. 20. – 1357. mart. 29. – 1359. május 8-ika után. – 1361. május 8-ika után. – 1362. febr. 9-ike után. – 1362. okt. 13-ika után. – 1363. aug. 27. – 1365. febr. 24-ike után. – 1365. okt. 6. – 1368. okt. 13-ika után. – 1369. aug. 27. – 1369. decz. 7. – 1370. aug. 1-seje után. – 1370. decz. 7. – 1394. május 1. – 1398. nov. 4-ike után. – 1461. január végén: felix reditus Mathiae regis ad civitatem Budensem.
Nem sok, a mivel a Kortan nagyérdemű írójának művét pótolhattam, de bár e csekély példa is követőkre találna, hogy középkori okleveleink chronologiája mennél több datum ismerete által nyerjen teljességet és világosságot.
NAGY GYULA.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages