A Rhédeyek legrégibb czímeres levele.
A Rhédeyek legrégibb czímeres levele.
A Turulnak múlt évi 3-ik füzetében megjelent «kisrhédei gróf Rhédey-családról» cz. értekezésem végsoraiban oda nyilatkoztam, hogy a Rhédey levéltár egy része gr. Eszterházy János birtokába ment által. A midőn ezen téves informatióból származott állításomat a nemes gróftól vett magán közlés alapján helyre igazítanám, egyszersmind köszönetet mondok áldozatkészségeért melylyel oklevél-gyűjteményének két egyaránt becses darabját, egy czímeradományozó- és egy czímerújítólevelet, velem közölni szíves volt.
Értekezésemben hivatkoztam ugyan arra az armálisra, melyet a Rhédeyek Mátyás királytól nyertek, de azt sohasem látva, nem tudhattam, vajon a család ősi czímere azonos-e az újabban, főleg a grófi rang adományozása előtt használttal. – Az előttem fekvő hű másolat, melyet özv. gr. Rhédey Jánosné szül. b. Wesselényi Kata birtokában lévő eredetiről gr. Eszterházy János, a hazai történelem iránt buzgó főúr sajátkezűleg készített, minden kételyt eloszlat. E szerint Mátyás király Diósgyőrön 1466-ban sz. Dorottya napján Nagyrédei Jánosnak, Szentmártonrédei Bertalan és Miklósnak s velök együtt Nagy Demeter és Pleskóczi Péter nevű vérrokonainak, adományozza a czímert, mely merőben különbözik minden eddigelé ösmeretes Rhédey czímertől.
48A paizs kék mezejében ugyanis egymással szemben két vörös oroszlán kiöltött nyelvvel ágaskodik, első lábaival egy fehér kosfejet tartva (vagy talán azon marakodva). Feltünő, hogy e czímerképnél mind a szokásos foszlánydiszítések, mind pedig az e korban már nagy szerepet játszó sisak, teljesen hiányoznak. Mindenesetre szükséges volna az eredeti oklevelet látni, hogy megállapíthassuk, vajjon hazai heraldicánk mutat föl e korban az általános európaitól elütő jellemet, vagy pedig csupán a festés elavúlásának lehet tulajdonítani azt a körülményt, hogy a paizs felett sisakot nem találunk. Nem kevésbbé érdekli az illető szakférfiakat az is, hogy e czímerlevél, a mi ebben a korban ritkaság, hazánkban Diósgyőrött lett kiállítva. Úgylátszik azonban, hogy e czímerrel csak Nagyrédei János ivadékai éltek.
A második oklevélben, mely Pozsonyban 1552 mart. 16-án kelt, I. Ferdinánd Beye Andrásnak ősi czímerét megújítja. – E kihalt gömörmegyei család közel rokonságban állott a Rhédeyekkel, a kik jószágaikkal irományaik nagy részét is örökölték.
A gróf Rhédey család levéltára tudvalevőleg a nemzeti múzeum könyvtárában van elhelyezve, de e két igen fontos oklevél hiányzik belőle, a mit a genealogus is sajnosan nélkülöz. Fogadja tehát gr. Eszterházy János úr forró köszönetünket, mert míg egyrészről másolatai közlésével az említett levéltárt teljesebbé tette, addig másrészről a Rhédey család monographiájához is valóban nagybecsű kiegészítő adalékkal járúlt.
K. A.
