A HOTHVAFŐI-CSALÁD CZÍMERE 1415. ÉVBŐL. (Egy színezett czímerképpel.)
A HOTHVAFŐI-CSALÁD CZÍMERE 1415. ÉVBŐL.
(Egy színezett czímerképpel.)
(Egy színezett czímerképpel.)
A czímerek birtoklásának jogereje a középkorban még nem függött kizárólag a fejedelmek adományozásától. A XIV. század közepe táján élt hírneves olasz jogtudós Bartolo a Saxoferrato «Tractatus de insigniis et armis» czímű művében mondja: «Quilibet potest assumere sibi arma et insignia, illa portare et in rebus propriis impingere.»*
Tractatus de insigniis et armis Bonn 1883. 1. l. 4. §.
Mindamellett is azonban a czímerbirtokosok és új czímert felvenni szándékozók czímereik megerősítéseért, illetőleg adományozásáért többnyire uralkodójukhoz szoktak volt folyamodni, mert míg egyrészről a fejedelmektől nyert czímer az önkényesen felvettnél nagyobb tiszteletben részesűlt, másrészről a fejedelmek által megerősített és adományozott czímer tulajdonosa bitorlások ellen mindenkor biztosabb védelmet talált.
A czímer-adományozásokkal, a jutalmazások e legolcsóbb módszerével, a fejedelmek sem fukarkodtak. E tekintetben, a máskülönben is hívei iránt bőkezű Zsigmond királyunk, szűk financziális viszonyai mellett egykorú fejedelmi társai között alighanem első helyen állott; mint ezt hazánkra nézve külföldön különösen Konstanzban és Vicenzában való tartózkodása alkalmával bőven tanusította.
Így többi közt Konstanzban való időzése alatt 1415-ben jun. 23-án Hothvafői Tamás altárnokmesterét, az általa rajzban bemutatott czímerterv szerinti czímer birtokában s vele együttesen apját Miklóst, ennek testvérét Györgyöt s magának Tamásnak testvéreit is az itt közölt és jelenleg a M. N. Múzeum könyvtári osztályában őrzött czímeres levele által megerősítette.
Ez oklevél eredeti szövege a következő:
Sigismundus Dei gratia Romanorum rex semper augustus ac Hungariae, Dalmatiae, Croatiae etc. rex. Omnibus Christi fidelibus praesentibus et futuris praesentium notitiam habituris salutem in eo, per quem reges regnant, et principes victoriose triumphant. Regalis excellentiae dignitas eo laudum titulis sublimatur inmensis, quo fidelium suorum merita dignis praemiorum prosequitur incrementis. Est enim inter alia, quae per regiam munificentiam impenduntur, gratia retributionis acceptior, quae tanto potius mente s fidelium in fiei soliditate corroborat, quanto liberalius regia maiestas gratis praemiis eorum merita recompensat. Proinde ad universorum tam praesentium quam futurorum notitiam deduci volumus et pervenire, quod coram celsitudine nostrae maiestatis personaliter constituto fideli nostro nobili viro Thoma filio Nicolai filii Thomad de Hothwafew, alias de Thamadouch, comitatus Crisiensis, vicethavernicus reginalis maiestatis, propositisque per ipsum suis fidelibus servitiis et servitiorum gratuitis meritis, sincerisque et laudandis complacentiis, quibus ipse Thomas a suae inventutis temporibus nostrae et reginalis celsitudini maiestatis in prosperis etiam nostris et adversis indefesse ac intrepide exhibitis et impensis, exhibuit nobis quandam cartam arma seu nobilitatis insignia inferius descripta; in qua quidem carta forma clipei campum coloris coelestini seu lasurini habentis, et in eius medio forma leopardi coloris aurei ore apereto per modum mordere volentis cum cauda elevata inter pedes anteriores leporem argenteum tenentis apparebat; in summitate vero clipei … dis … … coelestini … ab extra, ab intra vero argentei coloris tamquam fodro seu subductura per czoctas ante et retro dependentes colorum eorundem videbatur … ata tamquam vento agitatas 59aut alias motu forti impresso dispersas; cassis vero seu galea pro crista seu nobilitatis clenodio formam leopardi sursum erecti coloris aurei leporem tenentis superius descriptam habebat. Supplicavitque celsitudini nostrae maiestatis praedictus nobilis Thomas nostrae ac reginalis maiestatis utique fidelis suo ac praedicti Nicolai su patris necnon Georgii fratris sui carnalis ac Andreae filii Pauli et Galli filii Stephani dictorum Bothos de Doclina fratrum condivisionalium suorum nominibus et in personis, ut praedicta arma seu nobilitatis insignia eidem nobili Thomae et per eum praedicto Nicolao eius patri et Georgio fratri suo carnali et aliis suis fratribus condivisionalibus praedictis, ipsorumque haeredibus proximis et amicis ex plenitudine potestatis nostrae regiae maiestatis et ex nostra regia liberalitate dare et concedere dignaremur. Nos itaque, qui cunctis regiae nostrae ditioni ac potestati subiectis libenter pandimus gremium seu sinum gratiosum nostrae munificentiae regalis, illis signanter, quos servitiorum nostrorum ac reginalis maiestatis continuus labor exagitat, nostrique ac ipsius reginalis maiestatis lateris concomitatus illustrat, attendentes, et in animo nostro regio reminiscendo revolventes multiplicia servitia et probitatis merita, ac fidelitatis opera, quibus praedictus Thomas nobis et reginali maiestati in praedicto nostro regno Hungariae et Almania, et alias nobis agentibus in remotis inter amicos et inimicos, ymmo praefatus nobilis Nicolaus, pater eiusdem Thomae, in copiosa sua familia, ac strenuitatis et virtutum armatura, dum in campo castri Nicapolis contra serenissimum Baysath Torcorum principem et alios crucis Christi persecutores, sinistrante fortuna conflictum habuissemus, necnon in regno Bosnae Bisseno et Pethipauli banis Schlavoniae, et in campo castelli Sarranal Paulus Scupor contra Venetos et eorum complices ac fautores tunc nostros aemulos notorios et manifestos inimicos, capitaneis et exercituum regalium nostrorum ducibus per nos constitutis, tentoria nostra regalia fixissemus, castraque metati fuissemus ad frenandum huiusmodi hostes nostros ac sacrosanctae universalis ecclesiae rebelles, una cum aliis fidelibus nostris ut praefertur in prosperis nostris et adversis agendis exhibuit et exhibuere non cessavit, et ob hoc rebus et personis non parcendo dampna gravia sustinuit feceritque expensas exquisitas, et sic idem Thomas Nicolai, et pater eiusdem prae caeteris eorum coaetaneis proximis et consanguineisvelut aurum puritatis suo splendore caeterorum metallorum praecellens nitorem, ad gloriam sacri nostri dyadematis et honorem nostrae regiae maiestatis viriliter procedentes, gratos se reddiderunt et acceptos. Volentes itaque et ex animo nostro regio desiderantes eidem nobilii Thomae Nicolai vicethavernico reginalis maiestatis praedicti comitatus Crisiensis, et per eum praefato Nicolao eius patri, ac Georgi eius fratri carnali, pro praemissis et aliis fidelium servitiorum suorum meritis praeclaris, regalis munificentiae benignitate, et ex innata nobis clementia respodnere regio cum favore, occurentes de plenitudine potestatis nostrae regiae maiestatis et ex liberalitate nostra regia, praedicto Thomae filio Nicolai filii Thomad de Hothwafew, et per eum eius patri ac fratri carnali, caeterisque suis fratribus condivisionalibus et eorum haeredibus proximis et amicis universis praedicta arma seu nobilitatis insignia, prout praesentibus circa principium inserta litteris appropriatis coloribus pictura denotat et declarat, dare duximus et concedere gratiose, praesentiumque damus et concedimus vigore. Sicque quod idem nobilis Thomas vicethavernicus, et Nicolaus pater, et Georgius eisu frater carnalis, ipsiusque Thomae fratres condivisionales supradicti, et eorum haeredes, proximi et amici, posteritasque nata et nascitura universa amodo et in antea ubique locorum et bellorum ac pacis tempore ipsa arma seu nobilitatis insignia habere, deferre, ac licite et secure portare valeant atque possint, ipsisque armis seu nobilitatis insigniis in praeliis, torneamentis, hastiludiis, et generaliter omni exercitio militari uti poterint perpetuo et gaudere. In cuius rei memoriam firmiatemque perpetuam praesentes nostras litteras appensione secreti nostri sigilli minoris, quo utimur ut Hungariae rex, roborando duximus communiri. Datum Constantiae, in vigilia festi beati Johannis Baptistae, anno Domini millesimo quadringentesino quintodecimo, regnorum nostrorum Hungariae etc. anno XXIX. Romanorum vero electionis quinto et coronationis primo.
E czímeres levél s az ide mellékelt czímer ábrája szerint a Zsigmond királytól kért s ettől a Hothvafőiknek adományozott czímer a következő volt: balra dűlő doborpaizs kék mezejében tátott szájú, felkunkorodott farkú arany párducz (feketével pontozva, nyakán arany karikás örvet viselve, mely utóbbi részleteket a czímerlevél szövege nem említi), mely két első lábával ezüst nyulat tart. A csőrsisakról ezüsttel bélelt kék lebbentyű foszlányai jobbra balra felfelé közvetlen a sisakot lengik körül – «tanquam vento agitata» – tehát eredeti ősi feladatának megfelelve az említett sisak lebbentyű még a régi gót stilnek felel meg. A czímer oromdísze az említett nyulat tartó leopárdot tünteti elő.
A czímer összes magassága 11· cm. Ebből a paizs magasságára 5 cm. a sisak és oromdísz magasságára 6·3 cm. esik. A paizs szélessége 4·3 cm. Egészben véve tehát az imént leírt czímer úgy arányai, mint alakaztára nézve is a régi és új gót czímerstílek átmeneti korszakának mintaszerű példányai közé számítandó.
A mondottak után a jelen czímerrel kapcsolatban szabad legyen még a heraldika műveltség-történelmi jelentőségéről néhány szóval megemlékeznem.
De Laborde gróf, a franczia nemzeti nagy levéltár néhai igazgatója, az ez intézet által kiadott «Collection des sceaux» czímű, 1867-ik évben megjelent munka I. kötetéhez írt előbeszédében a pecsétek műtörténelmi fontosságát 60hangsúlyozva,* többi közt úgymond, «a középkor építészetének történetére megvannak az általa alkotott nagy épületek, és mégis, ki annak történetét meg akarja írni, nem nélkülözheti a pecséteket. Ezek szűk keretökben ezer részletet tüntetnek fel, melyeket az emlékeken látunk, de nem tudtuk osztályozni, mert nem tudtuk korukat. A középkor ruházatát a szobrászat, az épületek faragványai, az egyházak festett ablakai, a festészet és himzés által ismerjük. E műemlékeknél azonban nem tudjuk az időpontot, melyben keletkeztek; erre nézve is a pecsétek adnak biztos felvilágosítást. Kiterjednek továbbá a magán élet minden részletére és feltüntetik a változatosságokat, melyeken a társadalmak ez irányban átmentek»*
E nagyszabású munkát Pauler Gyula az «Arch Értesítő» X. kötetében bővebben megismertette.
Már Heineccius is mondja. «quod igitur in antiquis ritibus numi, idem in mediae aetatis rebus moribusque sigilla praestant, idque multi felicius, quam numi bracteati, in quibus artificum ruditas prohibuit, quominus res ita ut erant, depingerentur» Syntagm. Hist. de veteribus Sigillis. Francof. et Lipsiae 1709. 197. l.
A mi itt a híres franczia tudós a pecsétekről mond, szóról-szóra a czímerekre nézve is egyiránt alkalmazható; sőt bízvást állíthatni, hogy a pecsétek fennemlített míveltségtörténelmi jelentősége legnagyobb részben éppen az azokon előforduló czímereket míveltség-történeti szempontból fölülmúlják a czímeres leveleken és a hivatalos czímerkönyvekben (ilyen hazánkban a Liber regius, Olaszorszgában ŕ libro d’oro-k stb.) lefestett czímerek; mivel azok nem csupán illető tárgy-alakjaikra de egyszersmind színeikre nézve is biztos tájékozást nyújtanak.
A czímeres levelek e műtörténelmi előnyei az imént tárgyalt oklevélben is hazánk középkori magánéletének szokásaira vonatkozólag feltalálhatók. Miután a czímerek tárgyalakjait általában kezdettől fogva az illető korbeli legdívóbb szokások és foglalatosságok után választák, a középkori czímeralakok jelentékeny részének magától értetőleg a vadászat szolgált főmotivumáúl. Ugyanez képezi motivumát a Hothvafői czímernek is, melynek nyulat fogó, nyakán vezetésre szolgáló veres, arany karikával ellátott örvös szelidített párducza, a már csak jobbadán Persiában, Síriában, Indiában s Afrika egynémely országaiban űzött, de még a XV. században hazánkban is divatos párduczczal (leopard) való vadászatot állítja elénk.
A jelen czímeres levélnek míveltség-történelemre vonatkozó másik tárgyát a czímer befoglalására szolgáló dísztábla képezi. A téglaalakú tábla magassága 20·5 cm., szélessége16·5 cm. Az egészet veres keret szegélyezi, melyet áttört félig fekete s fehér csürlők és tojásdad karikák egymást felváltva ékesítnek. E keret belső mezeje kék, fekete arabeszkekkel ékesítve. Ebben egy másik négy karajos arany keret van, mely mind a négy karaja domborulatánál a szélső veres kerettel érintkezik. A karajos arany keret mezeje veres, narancsszínű arabeszkekkel.
A czímer az utóbbi belső arany keret veres mezejére van helyezve.
A czímerlevelekben a czímerek majdnem kivétel nékül ily keretelt táblákra helyezvék, azonban a czímereknek szoros értelemben vett heraldikai alkatrészét nem képezik, s csakis a czímer feltűnőbb kitűntetésére szolgálnak. Tulajdonképen szőnyegeket képviselnek, a melyekre (a termek falaira aggatva) a középkori lovagok és nemesek paizsaikat és sisakjaikat szokták helyezni.
A Hothvafői czímer keretes táblája is szőnyeget ábrázol, s mint ilyet műtörténelmi szaktudósaink, archaeologusaink, történelmi festészeink és textil iparosaink figyelmébe, mint a XV. századi hazánkban divatos* szőnyegstil egyik kiváló mintáját, buzgón ajánlani kötelességünknek tartjuk.
Ugyan e bizonyos alakú és mintájú czímeres tábla fordúl elő a Zsigmond király által ugyancsak 1415. évben Tamásfalvi Györgynek adományozott czímerlevelében.
Br. NYÁRY ALBERT.
