A PETNEHÁZY-CSALÁD SZÁRMAZÉRKENDE.
49A PETNEHÁZY-CSALÁD SZÁRMAZÉRKENDE.
Petneháza, régisesen «Pethenyeháza» község hajdan Szathmár-megyéhez tartozott, 1411-ben kebeleztette át Zsigmond király Szabolcs vármegyébe, Pethenyeházi László fia György, továbbá ennek András, Jakab és Miklós nevű testvérei, nemkülönben Tamás fia Jakab; András, Balázs és Benedek – a János fiai, – István fia Miklós, és Péter fia Gál (mind Petneházyak) kérésére.
A Petneházyak már Zsigmond idejében bírták Petneházát, Gyulaháza felét, s Kül- és Bel-Gégényt, Kárászt, Balsát stb. Szabolcsban, mint részjószágokat.
A Petneházyakra vonatkozó iratok a leleszi convent levéltárában, egy a családnál levő elenchus szerint, egész 1237-ig visszamennének; mindazáltal a származékrend (legalább a család okleveleiből) a Nagy Lajos uralkodása vége felé élt Petneházy Lászlónél följebb nem vihető. Ennek István unokájától született Márton nevű dédunkája, ki Zsigmond császár-királyt, mind udvarnok, hosszas külföldi útjaiban kiséré, eszközölt ki Constanzban 1417-ben e királytól maga, atyja, fivére György, nagybátyjai és unokavérei részére 1. czímeres levelet, 2. pallosjogot. E pallosjogról szóló kiváltságlevél, a váradi káptalannak 1432-iki átiratában még maig megvan a családnál; mig az ugyancsak 1417-iki czímerlevelet, valamint a Hunyady Mátyás királytól, Petneházy Mátyás, Gergely, Tamás, György és János testvérek számára 1462-ben kiadott czímerújítólevelet ma már hasztalanúl kutattuk, pedig az elenchus szerint 1839-ben még mind a kettő megvolt.
A családi okmányokból s régi genealogiai töredékekből összeállított és itt közlött származékrend is, – ámbár magszakadás néküli és meglehetős részletes, – mindazáltal még éppen nem teljes. Így pl. hiányzik belőle Petneházy Ilona, ki 1604-ben Nagy Balázs neje vala, és hiányzik ama Petneházy János, ki II. Rákóczi Ferencz alatt a Mikházy (Nikházy) György-féle abaúji huszárezred hadbírája volt, és czímerében koronára könyöklő kart, hegyén levágott fővel, viselt. Melyik ágból származtak ezek? – eddigelé nem tudni.
A csaldáfán elősoroltak közűl kiemelkednek Petneházy Barnabás a XIV-ik, és Petneházy György a XV-ik században élt váradi kanonokok; mint ilyenek, Bunyitay Vincze legújabb nagy munkájában is («a nagyváradi püspökség története») említvék, rokonságukkal egyetemben.*
I II. köt. 133. és 157. l.
Petneházy II. Miklós neje Dersy Zsófia (kit részben a nádudvari örökség illetettt), Dersy Gáspárnak Rhédey Annától született leánya vala.
A családnak igen nevezetes férfia volt a XVI. század végén s a XVII-iknek első három évtizedében szerepelt Petneházy István, Bethlen Gábornak befolyásos, kedvelt, hatalmas embere. Ő, mint a borosjenei akkor jelentékeny végvár főkapitánya, egyszersmind Világosvárát megszerzé magának, uradalmával együtt; Kemény János fejedelem a maga ifjúkorát vázolván, azt írja e Petneházyról, hogy «kisded, módos, (akkor) immár öreg idejű, de híres vitéz úri ember» volt. Midőn Bethlen a nikolsburgi békekötés után a magyar koronát Kassán, 1622. jan. 15-én II. Ferdinánd biztosainak átadá: az ünnepélyen 50sógorával Károlyi Mihály szathmári főispánnal és Petneházy István jenei kapitánynyal képviselteté magát. István úrnak jeles, derék neje pedig, Sazthmári Király Anna – ki 1632-ben már özvegynek íratik, – I. Rákóczi György hitvesének, a női erényekben tündöklő Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszonynak volt évek során át főudvarmesternője.
A család más tagjai, mint Péter és Dávidnak nagybátyja Zsigmond, vármegyéjöknek Szabolcsnak viselték legfőbb tisztét, az alispánságot, a XVII. század elején. Ugyanott Miklós táblabíró és György (Dávid nagyatyja) szolgabíró volt.
A mi már a Thököly Imre, majd I. Leopold vitéz ezredesét, az 1686-iki budai roham híres hősét Petneházy Dávidot ileti: ennek atyja, az öreg ágból eredett János, 1615-ben okíratilag, mint még «gyermek» fordúl elő, 1636-, 1637- és 1650-ben okmányok említik nevét, és 1666. aug. 20-án mint már vén ember, reszkető kézzel coramizál Szendrőn egy adós- és zálogos-levelet, melyet a későbbi murányi kapitány s ekkor szendrei végbeli tiszt Fáy István állított ki bátyja Fáy László részére. (Eredetije a Fáy-családnál Péczelen.) Ez az utolsó nyoma Petneházy Jánosnak, a ki talán – mint a dátumból látszik – szintén szendrei végbeli tiszt vala, és mint ilyen nevelé hasonlókép a katonai pályára egyetlen fiát, az 1645 táján született Dávidot.
Petneházy Dávid – mint gyakorlott jó folyóírása, correct irálya és derekas latinsága mutatja – iskolázott ember volt; mint Szabolcs vármegyei reformált nemes ifjú, alkalmasint a debreczeni collegiumban nyerte képeztetését. Azonban a tüzes vérű, ép, erős és vitézi hajlamú fiatal ember csakhamar fölcserélé a deák-tógát a katona-dolmánynyal: beállván a haza és vallás elnyomott szabadságáért harczoló bujdosó magyarok seregébe. Elejétől fogva huszár volt.
Nevét a hír az ifjú Thököly Imréével egy időben: 1678–79-ben vevé szárnyaira, mikor Dávid már nyalka, vitéz, harczedzett kurucz ezredes volt, Thököly legbátrabb, legvállalkozóbb főtiszteinek egyike. Élénk részt vőn a felső-magyarországi győzedelmes hadjáratokban. Az 1680–81-iki békealkudozások alkalmával írt «Thököly haditanácsa» című verses krónika mint igen kemény kuruczot jellemzi őt. Az is volt valóban. 1683 nyarán, mikor Thököly Pozsonyig és a Morváig nyomúlt, előhadait ő és Géczy Zsigmond vezették, s Harsányi György Pozsony alatt eleste óta Petneházy tartották általában a legvitézebb kurucznak.
1684 tavaszán Gömörben és Szepesben csatázott, s jó és balszerencsében híven követi vala Thökölyt, ennek egész a váradi pasa által lett elfogatásáig; mikoron is a galád hitszegés fölött felbőszülve: boszút esküvék a török ellen jó ura tőrbeejtéséért, s b. Petreőczy István, Deák Ferencz, Szős János stb. kurucz főtisztekkel együtt seregestől Leopold szolgálatába állván, Kassát Petreőczyvel ő bírá megadásra, továbbá Szolnokot, Szarvast és Aradot megvívá, 1686-ban pedig a Budát ostromló királyi táborba vonúlt be huszáraival, s Caraffával és gr. Barkóczy Ferenczczel a pesti hídfőt szállta meg. A döntő rohamkor Lotharingi Károly fővezértől kikéré magának, hogy a rohamoszlopba osztott 800 magyar hajdút ő vezethesse. A többit leírja Cserey. Oroszláni vitézségével örök dicsőséget szerzett a magyar névnek, örök hírt magának.
Petneházy Dávidnak első neje a Wesselényi-Zrínyi-Nádasdy-összeesküvésbe keveredett s e miatt megnótázott abaúji alispánnak Chernelházi ifjabb Chernel Györgynek Szálos Katától származott leánya Chernel Mária vala, kitől azonban csak egy leánygyermeke. Petneházy Éva született. Ez később Máriássy Miklós nejévé lőn. Máriássy Miklós Rákóczinak ezredese volt. Tőle származott három fi- és négy nőunokája a budai hősnek: Mária (Krajnik Sándorné), Sándor, Farkas, István, Terézia (Dévényi Andrásné, majd b. Wolfen Fridrikné), Juliána (Szontagh Gáspárné, majd Kanitz Ernőné;) és Rebeka (Batik Pálné). E Máriássy-gyermekek közűl Farkast – kinek egyik szeme kék, másik fekete vala – és Istvánt Rákóczi fejedelem udvarába vevé; nevezetesen Farkast mint apródot, a ki urát a táborokba is híven követvén, az 1710-iki nagy pestis alkalmával e rettenetes ragályt szintén táborozó atyjával együtt ez évi september 20-ika táján megkapván, abban meghala,* míg atyja 51felgyógyúlt. A második fiút Istvánt, már 1707-ben mint a nemes testőrség ifjú daliáját s egyik brigadájának őrmesterét, ott találjuk Rákóczi udvaránál. Mint ilyen részt vőn 1708. julius végén a morvai expeditióban, jelesül a strázsniczai ütközetben; azután pedig, aug. 3-án, a trencsényi harczban; 1709 folyamában pedig őrnagyi minőségben áttétetett rokona Máriássy Ádám udv. lovas karabélyos-ezredébe.* Ezen ezred 1711-ben Rákóczit ezredesével s így valószínűleg Máriássy Istvánnal is együtt, Lengyelországba követé, s ott utóbb nagy részben Nagy-Péter czár szolgálatába állt. Visszatért-e valaha Petneházy Dávid unokája e bujdosásából, vagy külfldön halt el? nem tudjuk. Utóda nem maradt.
I Fogarassy István, Rákóczi főpohárnoka írja 1710. sept. 22-kéről Szerencsről Kőrössy György kincstartónak Munkácsra: «Máriási Farkas az inas (apród) atyjával együtt (ez téves hír volt) meghala; Suki (Pál) cavallér, a ki ians vala, gugában fekszik.» (Eredeti gyűjteményemben).
I A «Nemesi Társaság» eredeti iromnáyaiból, Vörösvártt.
A szathmári béke után Petneházy Éva, Máriássy Miklós özvegye, többi gyermekeivel együtt katholizála s idősb fiát Sándort papnak szentelé, a kiből aztán egri kanonok és knini püspök lett.
Petneházy Dávid első neje korán elhúnyván, a kurucz ezredes – úgy látszik, már az 1680-as években – másodszor nősüle. Unghvári Belényi Zsuzsánnát vezeté oltárhoz. Ettől két fiat nemzett. Petneházy Zsigmondot és az 1685 végén vagy 1686-ban született Józsefet.
1686. január 14-én Petneházy Dávid, kir. lovas-ezredes, Leopold császártól, a kir. kegyelem további felajánlása mellett, nagy katonai kitüntetést: a császár képére vert arany-nummizmát és aranylánczot kap, Aradnak a töröktől lett visszavételekor tanusított kiváló hősiességéért. Majd, az egyenes utódok nélkül kihalt, sátoralja-újhelyi Baksa István Zemplén-, Szabolcs- s több megyékben fekvő s a kir. fiscusra szállott javainak adományozásáért folyamodik az uralkodóhoz. A bécsi cs. kir. udvari kamara 1686. szept- 2-án (éppen a budai roham napján) kelt levelében e javak iránt informátió-adásra hívja föl a magyar udvari kamarát, s e levélben Petneházy Dávidot már «Magnificus»-nak czímezi. (Orsz. levéltár.) 1687. márcz. 10-én I. Lipót adománylevelével el is nyerik ezen javakat az időközben elhúnyt hősnek özvegye Belényi Zsuzsánna és fiai Zsigmond s József, s azokba beiktattatnak.
Belényi Zsuzsánna azonban csakhamar követte a halálba férjét, s úgy ifjabb fia József is; és ekként az egyedűl maradt Zsigmond gyermek gondozója, fölnevelője, anyai nagyanyja Vitéz Anna lőn. Ekkor az oldalági Baksa-örökösök: Baksa Gábor stb. pörrel támadták meg az árvát, s nagyanyjának törvénytudatlansága, tanácstalansága miatt elnyerék tőle az adományozott javakat.
Ezután Vitéz Anna is elhalt s az ekképen teljes árvaságra jutott fiú, nénjéhez Máriássy Miklósnéhez húzódott Szepesbe Markusfalvára, hol sógora házánál lelé föl otthonát. Innét van, hogy midőn az immár délczeg ifjúvá fejlett Petneházy Zsigmond 22–23 éves korában, 1707. jun. elején az ónodi táborban megjelent s Máriássy Miklós által Rákóczi fejedelemnek bemutattatván, ennek nemes testőrségébe kívánt fölvétetni: a szokásos bizonyítványt, hogy Petneházy «régi, igaz és örökös nemes atyátúl és anyátúl származott», – nem Szabolcs, hanem Szepes vármegye főnemesei és tisztviselői állították ki.* Erre junius 7-én fölavattatott a fejedelem legbelső testőrségét képező ezen lovagrendszerű díszcsapatba*, ennek harmadik brigádjába (a Rhédey Ferenczébe) osztatott be. Részt vőn az 1707- s 1708-iki hadjáratokban, majd két évi testőr-szolgálat után, 1709. julius 8-án ahdnagyúl tétetett át az udvari gyalog palotás-regimentbe.* Ezen ezred 1709. nyarán az erdélyi széleken harczolt s 1710. január 22-én részt vőn a romhányi ütközetben, majd Munkácsvárába helyeztetett őrségűl, és csak ennek capitulatiójakor, 1711. junius 24én tette le a fegyvert, legutoljára minden kurucz hadcsapatok között. Petneházy 53Dávid fia tehát a legvégsőkig szolgálá Rákóczit.
I Kelt e bizonyítvány «in castris ad Köröm positis, 6-ta Junii 1707.» aláírták, az egy gr. Esterházy Dániel tábornok kivételével, csupa szepesiek, úgymint Toporczi Görgey János szepesvári kapitány és alispán, Görgey Benedek Szepesmegye jegyzője, Berthóti Ferencz kassai vice-generális, Stansich-Horváth Imre és Nadorhovszky János szepesi szolgabíró. (Eredetije a nemes testőrség actái közt a Rákóczi-levéltárban Vörösvártt).
«Accrescentes.Die 7. Junii 1707. Dominus Sigismundus Petneházy», etc. (A Nemesi Társaság tagjainak eredeti névlajstroma, ugyanott).
«Promoti ex hac Brigada: Anno 1709. 8. Julii Sigismundus Petneházy in Leitinantium Inclyti Regiminis Praetorianae Palotásorum.» (A Nemesi Társaság eredeti irományaiban, ugyanott).
Azután hazavonúlt Szabolcsba, s 1713-ban perújítással keresé atyai igazát a Baksa-örökösök ellen, s pörének vitelével sógorát Máriássy Mikóst bizta meg. Ez 1714. márczius 7-én, Nagy István itélőmester előtt Eperjesen olykép egyezett ki az alperesekkel, hogy azok 3000 Rh. frtot fizettek Petneházy Zsigmondnak, a ki viszont minden további jogigényéről ellenökben örökre lemnodott.
Végre Zsigmond 1722. május 16-án ugyancsak Eperjesen pörbe idézé az ungvári jezsuitákat, anyai öröksége miatt. Ugyanis Belényi Zsuzsánna fivérei Belényi János és András, s úgy nővére Belényi Anna Ajtay Zsigmondné, mag nélkül halván el: ez utóbbi, az Unghvár városi Belényi-curiát és az Ungh, Ugocsa, Zemplén megyékben fekvő Belényi-javakat végrendeletileg az unghvári jezsuita collegiumra hagyá s a jezsuiták azoknak birtokába is léptek, – Petneházy Zsigmondnak, mint Belényi-örökösnek, jogai sérelmével. Mire dőlt el a pör? – nem tudni; valószínűleg megszakadt Zsigmondnak bekövetkezett halála miatt, kinek ezen 1722-ik évtől nyoma eltűnik. Nőtlen életet élt, s Dávid fiágát sírbavitte.
Ellenben Dávid unokatestvérének Petneházy Györgynek, – ki mint Thököly erdélyi, illyei jószágának kormányzója, 1685. e javak lefoglaltatásának ellentmondott, majd II. Rákóczi ferencz idejében a vajda-hunyadi uradalom tiszttartója volt, – Kenderessy Imre leányától Máriától született fia Petneházy István ivadékai Szabolcsban Petneházán még ma is élnek, s ezek egyike: t. Petneházy Antal úr őrzi jelenleg a család iratait, és azokat tudományos búvárlatok czéljából alólirott számára átengedni szíves volt. Csakis ezen iratok felhasználása tette lehetővé a nagyhírű budai hős családfájának összeállítását. (A családfát lásd a megelőző lapon.)
Ladislaus de Pethenyeháza, 1370–1380 körül; Jakab, 1411, 1417 közszerző; Miklós, 1411, 1417 közsz.; György literatus 1411, 1413, 1417, közsz.; András, 1411, 1417 közsz.; Mihály 1413; Benedek, 1413, 1445; Gergely, 1445 (özv. Ilona 1466); István †; János 1462. közsz.; Gergely 1462 közsz. 1483; Mátyás 1462 közsz. 1480, 1492, 1496; Tamás 1462 közsz.; György 1462 közsz. 1478–1483 váradi kan.; János (neje Klára 1466); Demeter †; András; Barnabás 1497; Mátyás; Benedek; Balázs; Benedek; Lázár, 1450; Lukács; Tamás, 1533; Benedek a «nagy» 1450 (neje: Bora Ágnes); János 1483; Ambrus (másutt Márton) 1483; Mátyás 1498; János 1498; György 1498; Lukács 1498; Albert 1498; János, 1491; Tamás, 1489, 1492, 1496, 1498, 1513 már † (Neje: Boda Zsófia); János 1544, 1553; Menyhért 1544; György szabolcsi szolgabiró 1586, 1603, 1607, 1609, 1611, 1615, 1617, 1636, (neje Apagyi Borbála 1603, 1615); János (neje Petneházy Erzsébet 1597) 1615; Zsigmond szabolcsi alispán 1611 még «gyermek» 1615 (neje Laskay Zsuzsána) 1635, 1636.; János 1615 még «gyermek» 1636, 1637, 1650, 1666 Szendrőn; Dávid, ezredes 1686 a budai hős 1. Chernel Mária, 2. Belényi Zsuzsána 1687 özvegy; 1. Éva Máriássy Miklósné; 2. Zsigmond 1704, 1707, 1709, 1713, 1715, 1722; 3. József †; Erzsébet 1681 Ormós Ferenczné 1718; György Illyén Erdélyben, 1685, 1707, vajda-hunyadi tiszttartó, † 1710 török földön. (Neje: 1. Kenderessy Mária, 2. Csongrády Zsófia); Anna Ibrányi Gáborné 1681; Zsuzsána Uray Györgyné; István (Jármy Erzsébet) 1707, 1712–1727; Mária Szilágyi Zsigmondné; György 1737, 1752, 1762, 1766; György; Gábor; György; József; Ferencz; Anna; István 1803; Dávid 1737, 1766; Zsigmond 1751; László; Péter; Gergely 1839; Imre 1839; Dániel 1839; Pál 1839; Ferencz; Dávid 1777, 1795; István 1807; Lajos; Mária; Zsuzsána; Tamás; Lajos 1839; György; Ferencz; György; Erzsébet; Éva; Eszter; Miklós; Zsigmond; Márton; Sándor; István 1737, 1766; Mihály; László; Antal; Antal 1839, 1884; Albert 1839; Mihály 1839; Péter 1411; Gál 1411; István 1417. közszerző; Márton 1417. közsz. 1432, 1436, 1437; György 1417 közsz.; Máté 1434 (neje Bora Ilona); Lukács 1450; Barnabás, pap, 1423, 1424, 1429, 1437–1439 váradi kanonok; Balázs a «nagy» 1434; László; Miklós 1481 (neje Ilona); János 1480, 1493; Mihály 1489; János a «sánta»; Gáspár 1544; Mátyás 1544, 1549, 1552; János (neje Belényi Zsuzsánna, 1632 Vay Mihályné); István borosjenei kapitány 1620, 1627, (neje 1632 már özvegy Szathmáry Király Anna, Loránffy Zsuzsánna fejedelemasszony főudvarmesternője; Miklós 1579, 1599 szabolcsi táblabiró 1603 már «néhai»; Miklós (neje Dersy Zsófia 1471) 1480, 1489, 1493; Erzsébet Szabó Péterné 1570; Miklós; János; Ferencz; Bálint 1544; Ilona Zalay Boldizsárné; Zsófia Joó Györgyné; Borbála Recsky Péterné; Péter; Márton 1483; Albert 1552; Miklós 1544, 1552, 1568, (neje Váradkay Dorkó); Péter 1603 szabolcsi alispán 1607, 1610, (neje Makray Borbála 1592); Erzsébet Váradkay Andrásné 1664; Erzsébet Berey Ferenczné; Anna Fúló Pálné majd Kún Gáspárné;
)
THALY KÁLMÁN.
