A KISFALUDYAK CZÍMERES LEVELE. (Színezett czímerképpel.)

Teljes szövegű keresés

A KISFALUDYAK CZÍMERES LEVELE.
(Színezett czímerképpel.)
A «Turul» eddig megjelent füzeteiben négy régi család czímerének színezett rajzával kedveskedtünk olvasóinknak. B. Nyáry Albert tagtársunk az első füzetben körűlményesebben szól a czímerek keletkezéséről; a közlött czímerek közt legrégibb az 1415. évről való, van azonban még ennél régibb is, példáúl az Eresztvény családé 1414-ből, melyet Paúr István tagtársunk gyűjteményéből igéretéhez képest annak idejében örömmel fogunk megismertetni.*
I Lásd «Századok» 1883. októberi füzet 63. lap.
106A közzé tett czímeres levelek tartalma nagyobb részben oda mutat, hogy az adományozottak már előbb is nemesi ranggal bírtak, s hogy Zsigmond király ezen időszakban leginkább azon magyar nemeseknek adott ily czímeres leveleket, kik a királynak a XV. század második évtizedében közel nyolcz éven át tartott hosszas külföldön való időzése alatt udvarában szolgálatban állottak, vagy ott gyakran megfordultak.
Az előbbi időkből is elég nyomát találjuk a czímeres leveleknek, csakhogy czímerrajz nélkül, hazánk nemesei előbb is használták czímereiket pecsétjeiken, mit a XIII. és XIV. századi okleveleken függő pecsétek eléggé tanusítanak, azonban ha voltak is erről szóló kir. adományleveleik,* azok nagyobb része elveszett, mert csak nehány példányt fedezhettünk levél- és oklevéltárainkban; de az is valószinű, hogy tősgyökeres nemzetségi családaink nagyrésze nem is birt czímeres levelekkel, hanem azon czímert vésették pecsétjeikre, melyet az ősök a hadbaszálláskor zászlaikon viseltek.
I Ilyen például I. Károly királyé 1326. évből az erenyei Herczeg család részére, melyből a csebi Pogányok is származtak, l. Fejér: Cod. Dipl. VIII. 3. 63. l. és Nagy Iván. Magyarország családai IX. köt. 343. l.
Azonban később a színek maradandósága és meghatározása czéljából megszerezték a királyi oklevelet s felhasználva az alkalmat és e részben a külföld előrehaladottabb példáját követve a Zsigmond király udvarában külföldön tartózkodó nemeseink czímeres leveleiket a közlött alakban és módon kezdették kiállíttatni.
Érdekes volna minden ily czímer ábrájának a forrását megtudni, vajjon annak a család régi pecsétjén lévő czímer szolgált-e mintául, mi legtöbb esetben inkbáb hihető, vagy pedig a rajzoló eszméjétől függött-e az?
A «Turul» első füzetében a mellétei Barócz család czímerének leirásában olvassuk ugyan, hogy a szerecsen fej annak idejében igen szokott czímer volt, de hogy a Gömörvármegyei mellétei Barócz család czímerébe hogyan került a szerecsen alak, arról nehezen fogunk valahol felvilágosítást találni; különben maga a Barócz család már előbb nemesi ranggal bírt, mutatja ezt a czímerlevél ezen kifejezése «prescripta arma – ad majorem eorumdem Johanis et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam – elargimur.»
A nógrádmegyei egymás mellett fekvő Vadkert és Patak helységekből való Miklós és Mihály testvérek fiainak és fehérvármegyei Iszká-Szentgyörgyi Vincze nemes családnak utódai Zsigmond királytól 1415. február 2-án nyertek czímeres levelet, ez a «Turul» 1883. II. füzetében tétetett közzé; a czímer-ábra keletkezését itt már könnyebben kitalálhatjuk, mert a háromtornyú vár arra mutat, hogy egyike vagy másika a család tagjainak valamely vár ostrománál vagy védelmezésénél tüntette ki magát.* A főszemély, 107kinek a czímer adományoztatott, ki az oklevél szerint Zsigmond királynak 1412-ben megkezdett külföldi utazásaiban hű kísérője volt, Mihály fia Benedek a fehérvári szűz Máriáról nevezett egyház prépostja, ki maga és testvérje Pataki Nagy János és unokatestvérei a Vadkerten lakó Miklós fiai Pál és Demeter számára nyert czímert; ők előbb nem valának nemesek, mit tanusít az oklevél ezen tartalma «te prepositum supradictum – et consanguineos tuos – nobilitamus, nobiles facimus ac – nobiles nominari volumus». De a czímeradomány nemcsak Benedek prépost és vérrokonainak szól, hanem az oklevélnek végén az is áll, hogy a király azon czímert, melyet a prépost már előbb használt, ennek és föntnevezett vérrokonainak «nec non nobilibus Ladislao et Johanni filiis condam Thome Vincze de Zenthgyurgh» és ezek örököseinek adományozza; az oklevél tehát részben nemesít, részint pedig egy már előbb nemes csaldáot az adott czímer viselésére feljogosít; a Szent-Györgyi család régi nemessége kitünik a Nagy Iván által Magyarország családai czímű munkájában XII. köt. 198. l. idézett és Fejér György Vod. Dipl. Tom. x. vol. 7. 589–591. lapokon közölt oklevelekből, csak hogy én az 591. l. közölt oklevélben említett fehérvármegyei Izka nevű birtokból következtetve e családot, nem úgy mint Nagy Iván véli a Veszprém vármegyei Szent-Györgyről, hanem inkább a Fehér vármegyei Iszka Szent-Györgyről származottnak tartanám.
I Hogy többet ne említsek, a hazánk történetében is szerepelt Brodarych és Szentgyörgyvölgyi Bakacs családok két ily beszélő czímereiről akarok e helyet megemlékezni.
II. Lajos király «venerabili et egregio Stephano Brodarych de Jerosyn decretorum doctori comiti capelle sancti Andree apostoli et canonico Quinqueecclesiensi» 1517. «feria 5·a post dominicam Letare» armalis levelet ad, melyben a család előbbi czímerét megújítja, illetve megtudja; a régi czímer egy pánczélos vitézt ábrázolt, ki az ellenség által üldöztetve egy csolnakon a másik partra evez, a király ezt egy repülő hollóval toldja meg, mely a vitéz feje felett babérkoszorút tart, a paizs felső sarkain S. B. betűk is láthatók; az oklevél a többek közt elmondja, hogy Brodarych István Olaszországban tanulmányait végezvén, Tamás esztergomi érsek, majd Péter pécsi püspök szolgálatában a király iránt is több izben hűséget tanusított. Brodarics István rokonától Brodarych Mátyástól leányágon származott le a somogymegyei Perneszi család, az oklevél ennek ltárában őriztetik báró Tallián János mint a Perneszi család egyik örökösénél Szabáson Somogymegyében.
A másik még inkább beszélő czímert II. Ferdinánd király 1622. aug. 15-én adományozta Szentgyörgyvölgyi Bakacs Sándornak és fiának Farkasnak, megújítván a család előbbi czímerét, mely azon jelenetet ábrázolja, midőn a mohácsi csatában alsó-lendvai Bánffy Jánost, ki alatt a ló összerogyott, Bakacs Sándor, az adományozott nagyatyja, saját lovára fölsegíti, hogy inkább ő, nem pedig ura Bánffy János kerüljön fogságba. II. Ferdinánd oklevelében mindez körülményesen is le van írva, azon hsitoriai tévedéssel, hogy a mohácsi csatakor Bakacs Sándornak ezen fönt leírt feláldozó cselekménye II. Ulászló (?) király egyik oklevelében lenne olvasható, s hogy Bánffy Jánost a mohácsi csata idejében nádornak nevezi, holott akkor Báthory István volt a nádor, Bánffy János csak később János király alatt viselte a nádori tisztet. Az oklevél eredetije a N. Múzeumban őriztetik; megjegyzem, hogy Ferdinánd király az előbbi czímert egy a sisak koronáján két sasszárny között álló s egyenes kardot tartó vitézzel toldotta meg, ki az oklevél szavai szerint magát az 1622-ben élt Bakacs Sándort ábrázolja.
A dunántúli Vincze családnak a Nógrád vármegyei Vadkerti és Pataki, Zsigmond király által megnemesített családokkal való vérségi összeköttetése magából a czímeres levélből ki nem tünik, azt, hogy ugyanegy alkalommal mi okból adott a király ezen különálló két családnak egy és ugyanazon czímert, mint az oklevél rejtélyét megfejteni nem birom; különben nem áll egyedül ezen eset, kivált a későbbi korban több hasonló adományozásnak akadtam nyomára.
A füzeteink 1883. 3-ik számában közölt Csapy család czímeréről, mely nem az eredetiről, hanem annak másolatáról közöltetett, miután az utóbb feltalált eredeti után e füzetekben újra közzé fog tétetni, ezúttal csak annyit említek, hogy Csapy András is Zsigmond király külföldi udvarában tartózkodása alkalmával nyerte e czímert; tudjuk, hogy a Csapy, a Bocskay, Sóvári Soós stb. családok a Boksa nemzetségből származtak, s hogy már mint nemzetség az előtt is külön czímert használtak; a most közölt czímer azonban nem lehetett a régi, mert az az adományozott Csapy Andrásnak az oklevél szavai szerint* az Ostro vára alatt vetőnyíllal szemén történt megsebesítését jelképezi. Lehetséges tehát, hogy a «Turul» 1883. III. 119. lapján említett Soós család armalisa tartotta fönt a Boksa nemzetség valódi czímerét.
i Lásd gr. Károlyi Codex II. 34. l. Közli az oklevelet Fehér György is i. m. X. 6. 120, azonban azt a rubriumban tévedésből a Kapy család armalisának mondja.
Megjegyzem e helyt, hogy Zsigmond királynak ezen külföldi tartózkodásában a magyar nemesek részére kiadott czímerlevelek annyiban eltérnek a külföldiek czímerleveleitől, hogy ezeken a czímer az oklevél közepére festetett, míg az a magyarok nemes levelein az oklevél jobb sarkán látható; ezen szokástól eltér a Chapyak armalisa, ez úgy mint a németeké az oklevél közepére van festve.
S most még nehány szót a «Turul» f. évi folyamának második füzetében közölt czímerről melynek paizsában a fő alak az első lábaival nyulat tartó aranyszínű leopard; az oklevél tartalma szerint az adományozott család a Hothvafőiek vagy Thamadauchiak valának Kőrös vármegyéből, kik már előbb is nemesi ranggal bírtak; Hothvafői Tamás mint a királyné altárnoka 1415-ben az oklevél keltekor külföldön szintén a király udvarában tartózkodott s czímerlevele kiadatását ott kérte.
Ezen eltérés kitűzött tárgyamtól úgy hiszem nem volt czéltévesztett, ez által az előbbi közleményekből némely elmaradt részleteket pótoltam, és a közölt armalisok belső tartalmára s az adományozottak személyiségére is bővebben kiterjeszkedtem.
Legközelebb értesültünk a lapokból, hogy a Csák nemzetség egyik ivadéka a Sopron vármegyei Kisfaludy család levéltárát a N. Múzeumban tette le; e lelkes elhatározást a hazai történetírás nevében mindenki csak köszönettel fogadhatja; nem e helyre való a levéltár és a család ismertetése, arról e részben előleges tájékozást 108nyújthatnak a Dunántúli történetkedvelőknek gyűléseiről az újságlapokban 1862-től 1867-ig közzé tett értesítések, de legkivált a Hazai Okmánytár I–V. kötetében közlött felesszámú oklevelek.
E helyt csak ezen levéltárban őrzött czímeres levelekre szorítkozunk, a Pataki és Vadkerti illetve a Szentgyörgyi Vincze családok armalis levele ugyan csak ezen levéltárból mint föntebb említők már közzététetvén, hátra van a Zsigmond király által 1419-ben jan. 8-án Passauban kelt s Kisfaludy Tamás és fiai András, György, Miklós, János és Benedek úgy Kisfaludy György fia Miklós valamint László fia István s ezek osztályos és nemzetségi vérrokonai részére adományozott czímer és az arról szóló oklevél ismertetése. «Fratribus suis condivisionalibus et generacionalibus nobilibus de eadem Kisfalud» mondja az oklevél, tehát itt sincsen az adománylevél nemesítéssel összekapcsolva, hanem abban egy már előbb nemes rangú család czímere újíttatik meg; s ez az oklevél szerint Kisfaludy Tamás fia András kértére történt, «denuo et de novo dare supplicavit» olvassuk az oklevélben.
Ezen Kisfaludy András külföldön szintén Zsigmond király udvarában tartózkodott, ő Rumy Doroszló királyi alpohárnokmester familiarisa volt s mint ilyen a király asztalánál pohárnoki szolgálatot teljesített. Lássuk most már magának a czímerlevélnek teljes szövegét.
Relacio Johannis de Roskovan aule regie iuvenis
Sigismundus dei gracia Romanorum rex semper augustus ac Hungariae Dalmacie Croacie etc. rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presencium noticiam habituris, salutem in eo qui dat regibus regnare et victoriose triumphare. A claro lumine throni velud e sole radii nobilitates legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insignia, a regia dignitate sic dependent ut non sit dare alicuius generositatis insigne quod a gremio non proveniat regie claritatis. Sane ad universorum tam presencium quam futurorum noticiam harum serie volumus pervenire, quod fidelis noster dilectus Andreas filius Thome de Kysfalud familiaris fidelis nostri (sincere) dilecti Dorozlo de Rum nostre maiestatis vice magistri pincernarum coram nostra maiestate personaliter constitutus propositis suis fidelibus serviciis et fidelium obsequiorum gratuitis meritis sincerisque complacenciis quibus ipse nobis et sacro nostro regio diademati in hiis presentibus Almanie et aliis diversis mundi partibus indefesse studiut complacere, reddiditque se gratum et acceptum, arma seu nobilitatis insignia in presencium literarum nostrarum capite depicta maiestati nostre exhibendo ab eadem maiestate nostra eadem arma seu nobilitatis insignia sibi et per eum eidem Thome patri necnon Georgio Nicolao Johanni et Benedicto carnalibus, item Nicolao filio Georgii et Stephano filio Ladislai de dicta Kysfalud ceterisque fratribus suis condivisionalibus et generacionalibus nobilibus de eademKysfalud, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis denuo et de novo dare et conferre humiliter et devote suppliavit; unde nos prefati Andree gratis affectibus intuentes preclaris obsequiorum meritis quibus studiis diligentibus ac indefessis actenus erga nostram claruit majestatem, quottidieque claret et in antea eo studiosius clarere poterit et debebit quanto se et suos singularioribus honorum graciis senciet decoratos, animo deliberato et certa nostre maiestatis sciencia prefato Andree filio Thome et per eum eidem Thome patri necnon Georgio Nicolao Johanni et Benedicto carnalibus, item Nicolao filio Georgii Stephano filio Ladislai de dicta Kysfalud ceterisque fratribus suis condivisionalibus et generacionalibus nobilibus de eadem Kysfalud, ipsorumque heredibus et posteritatibus universis ad ipsius Andree intercessibilis supplicacionis instanciam prescripta arma seu nobilitatis insignia hic ut prefertur depicta ac pictoris magisterio distincte descripta virtue presencium conferimus immo de habundanciori plenitudine specialis nostre gracie ad maiorem prelibatis Andree et aliorum supradictorum nobilitatis gloriam damus et elargimur, ut idem Andreas et alii supradicti, ipsorumque heredes et posteritas universa nata et nascitura hec arma des et posteritas universa nata et nascitura hec arma seu nobilitatis insignia prout presentibus literis circa principium appropriatis coloribus diversis inserta pictura denotat et declarat, a modo in antea in preliis hastiludiis tornamentis et omni exercicio militari et clientali gestare velaent pariter et differe (így); gaudeant igitur favore regio ac de tanto munere singularis gracie antefatus Andreas et alii supradicti ipsorumque posteritates merito exultent tantoque fideliori studio ad honorem regium eorumdem in antea solidetur intencio, quanto ampliori favore preventos se conspiciunt munere (graciarum. Presentes) autem ad premissorum memoriam perpetuam cum pendenti secreto nostro regio sigillo quo ut rex Hungariae utimur prelibato Andree et aliis supradictis ipsorumque heredibus et posteritatibus universis duximus graciose concedendas. Datum (Passav)ie cis Danubium in dominica proxima post festum Epiphaniarum domini, anno domini Millesimo quadringentesimo decimo nono, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. tricesimo secundo, Romanorum vero nono.
Hártyán, rózsaszínű selyemzsinóron függő pecsét csekély maradványával.
Zsigmond király az 1419-ik év első napjaiban Németországban Passau városában tartózkodott, így olvassuk ezt Ráth Károly «Királyok utazásai» czímű munkája második kiadásában a most mondott évnél; a fönt közölt oklevélen éppen a keltezés helye van kiszakadva, s annak csak két utolsó betűje (… ie) látszik mi a Passavie hely névre egészíthető ki; az oklevél 109e szerint Passauban a Dunán innét – Passau a Duna balpartján fekszik, – adatott ki; Ráth Károly is így határozta meg és pedig Horváth István után, kinek a N. Múzeumban őrzött kéziratgyűjteményében a fönt közölt oklevél másolata fol. lat. 2894. alatt szintén feltalálható, a kelet helyéből itt is csak két utolsó betű van kiirva.
A czímer ábrája oklevelünkben nincs leírva, azt tehát csak annak rajza után írhatjuk körűl, az ábra egy szabálytalan hosszúkás négyszögalakú kék színnel kifestett táblában van elhelyezve, a tábla belsejének alap színe rózsaszín s az abban balra dűlő csúcsíves paizsban fehér mezőben három fekete halom szemlélhető, a középső halmon balra tekintő sárga csőrű és csőrének alakjáról ítélve inkább hollónak s nem sasnak látszó madár áll kiterjesztett szárnyakkal, mely jobb karmában a madár fején felűl nyúló egyágú aranykeresztet tart, a sisak ormán arany koronán álló szintén keresztet tartó hasonló madár áll, a paizsot a sisakból lekúszó fekete és arany foszladékok veszik körűl.
S ezzel befejezhetném a czímer ismertetését, azonban a történeti igazsághoz híven még egy feltűnő körülményt kell fölemlítenem. Mint tudjuk, a sopronmegyei Kisfaludról származó Kisfaludyak ma napság az alapvonalaiban a fönt közölthöz hasonló czímert használnak, erről meggyőződhetünk a Nagy Ivánnál VI. köt. 264. l. közölt czímer rajzából is, azon különbséggel, hogy az alapszínek mások, hogy a czímer paizsában a madár sast ábrázol, hogy nem egyágú, hanem kettőskeresztet tart, végre hogy az oromdísz teljesen különböző; mind ezen különbség nem volna fölemlítésre méltó, az azonban mindenesetre feltünőbb körűlmény, hogy azon családtagok közűl, kiknek részére Zsigmond király 1419-ben a czímerlevelet adta, neveik után az atya és testvérek neveivel is összehangzólag, egyet sem fedezhetünk föl a XV-ik század elején élt és a Csák nemzetségből származott Kisfaludy családbeli tagok között, azaz hogy ily nevűeket a Kisfaludy Csák családban nem ismerünk. Midőn a család levéltárát rendeztem, elég bő alkalmam volt minden egyes oklevelet áttanulmányozni; föntebbi állításom bebizonyítása végett a fővonalokban magukból az oklevelekből összeállított családfát egész a XV-ik század közepéig szükségesnek tartom e helyt közzétenni:
N. N. de genere Chak.; Ugrin 1198. győri püspök, 1205. esztergomi érsek Miklós 1234. pozsonyi comes; Izsák vagy Csák Lőrincz 1278. (de Kázmér vagy Kisfalud) János 1278. (de Mihályi) Márk; János 1363. István 1327.; Lőrincz 1359. István 1359. László 1363. Miklós 1359. Iván (Jhones) de genere Chak 1305 Domokos 1305. Ugrin 1305.; Miklós 1428.; János (de Mihályi); István 1360.; Miklós 1363.; János; Péter 1405.; Jakab 1413.† Antal 1438. Dorottya Ilona Domokos 1538 Péter 1358 (dictus Jungherr) Pál; Benedek neje Ugrinfi János leánya Dorottya, ettől származnak a ma is élő Kisfaludyak. János 1405. Ugrin Ferencz (dictus Chak) Péter 1438. † Jakab 1420. †; Benedek de Linkóhát János 1471. Mihály (dictus Chak) ettől származnak a mihályi Csákyak.; Miklós 1462.; István 1446. † János 1453. Pál 1421. Miklós †; Borbálya, Kisfalduy Benedekné 1490.
A föntebbi családfán sem Kisfaludy Tamást, sem pedig ennek fiát Andrást és testvéreit nem fogjuk megtalálni.
Hazánkban sok megyében találunk Kisfalud nevű helységet, magában a Kisfaludyak levéltárában 1354-ből Drugeth Miklósnak egy ítélete őriztetik, mely szerint a Borsod vármegyei Kisfalud nevű birtok végett «Michael dictus Farkas filius Salamonis de Kisfalud» Villámfi Jánossal perben állott, ugyanott feltalálható a vasvári conventnek 1422-ben kelt oklevele, melyben a káptalan bizonyítja, hogy Kisfaludy György fia «Johanens literatus de Kisfalud» Gosztonyi Lukács fiával Beeddel, a vasmegyei Goszton nevű 110helységbeli két nemesi curia felett egyességet kötöttek. Vasmegyében is van Kisfalud helység s én a most megnevezett Kisfaludyakat onnét származottaknak tartom. Meglehet, hogy ezen oklevelekkel együtt az 1419-ki czímeres-levél is a Sopronmegyei Kisfaludyak levéltárába került; állottak-e mégis ezek az előbb említett Vasmegyei Kisfaludyakkal vérségi összeköttetésben, azt már adatok hiányában is bajos megállapítani.
Annyi nagyon valószínűnek látszik, hogy a czímer főadományozottja Kisfaludy András dunántúli volt, mert mint familiaris a szintén dunántúli Rumy Doroszló belső szolgálatában állott.
Végre feltűnőnek tartanám azt is, hogy a czímeres-levél kiállításakor élt Kisfaludy Csákok őseiknek a Csák nemzetségbelieknek czímeréről a fönt álló oroszlánról már megfeledkeztek volna.* De hisz ez sem határoz, mert föntebb láttuk, hogy az ugyanazon egy nemzetségből származott Csapy és Sóvári Soós családbeliek egymástól teljesen külömböző alakú czímereket nyertek királyainktól.
I Lásd a Csák nemzetségből való Péter nádornak 1278-ki pecsétjét Monumenta Hist. Hung. Kiadta ifj. Kubinyi Ferencz 2-ik ábra; és az ugyanazon nemzetségből származott Pous fiának Ugrin országbirónak pecsétjét Archaeol. Értesítő 1879. 22. l.
Azonban akár mint álljon is a dolog, elég az, hogy a czímeres-levelet a Kisfaludy Csák nemzetségbeliek őrzik levéltárukban, azzal pecsétjeiken több századokon át éltek, ekép azt rajzunkban felfrissítvén mint a család egyik régi emlékét megörökíteni kedves kötelességünknek tartottuk.

A KISFALUDY CSALÁD CZÍMERE. 1419.
SZOPORI N. IMRE

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages