A MISKÓCZ NEMZETSÉG. (Első közlemény.) – Két pecsétrajzzal. –
A MISKÓCZ NEMZETSÉG.
(Első közlemény.)
– Két pecsétrajzzal. –
(Első közlemény.)
– Két pecsétrajzzal. –
Városok, községek, sőt családok neveihez és azok származásához annyi monda és annyi nyelvészeti okoskodás fűződik, hogy a történelmi kritikának valóban legélesebb látásra és teljes elfogulatlanságra van szüksége, hogy megtalálja az igazságot.
Valamint a XV. és XVI-ik század olasz és német udvari poétái és dalnokai mindjárt készen voltak vele, hogy uraik családfáját egész meggyőződéssel Ádámtól vagy legalább is Nimrodtól származtassák le; úgy különösen a mult század végén s a jelen század elején a nyelvészek jelentékeny tábora egész komolyan foglalkozott azzal, hogy községek és városok neveit a kelták, rómaiak, hunok vagy ősmagyarok neveire és szavaira vezette vissza. – Ez a nyelvészkedési okoskodás azután, a melyhez jóformán semmi alapos tudás nem kell, hanem annál inkább kedvezett a legképtelenebb sophismáknak, fájdalom egészen a legújabb időkig megtalálta a maga mívelőit, sőt voltak idők, midőn magát a történetirást is befolyásolta.
Ez az iskola a Miskolcz névvel is többször és több oldalról foglalkozott. Midőn e helyen mi is e névnek történetével foglalkozunk, azt hiszszük nem adnók fejlődésének hű képét, ha bármennyire nékülözték is a valószinűség és igazság látszatát ama régibb elméletek, – már csak érdekességöknél fogva is be nem mutatnók azokat:
Az első s talán legérdekesebb elmélet, a mely a kelta származást vitatja. Borsodmegyében s Miskolcz közelében is gyakoriak őskori leleteink között a kelta uralom emlékei, ez magában véve már elég ok, hogy sokan Miskolcz nevét a priori keltának tartsák, okoskodván a következőképen:
«Az Anonymus leírása szerint, városunk neve Miskoc vagy Miskucnak volt ejtendő. Ebből igen könnyen lehetett a mai Miscouc vagy Miskocz, Miskolczot csinálni, de szintúgy könnyen lehetett az még Anonymus előtt «Miscutum» keltaszerű szó. Az «isc» szótag helyneveinkben határozottan kelta eredetű. A cimber dialectusban az «ysg» mozgási törekvést fejez ki, míg «Ysguth» = futás, «ysgw» pedig menedék.* Így «Miscutum» 97menedék várost jelentene. A bronz-kor kezdetén a korábbi lakosok éppen a kelták elől a hegyek közé menekültek s ezeknek egyik földvára éppen tőszomszédunkban Diósgyőrben volt, könnyen érthető volna tehát, hogy miért nevezték városunkat Miscw-nak, – a miből a latinos Miscutum s ebből Miskócz lett. Mindezt annyival inkább megengedhetőnek tartják, mert hiszen városunk alapításának kora minden bizonyára messze megelőzi a magyar honszerzés idejét, s így neve is még ama őskorban keresendő».
I Roget de Bell. I. 225. l. – Zeuss. «Grammatica celtica».
Nem kevésbé érdekes, bár némely részletében már kissé komikus is, az a második elmélet, a mely már némi alappal is bir s a mely helynevünk szláv jellegét* a következő szláv szavakból próbálja szóképzések útján származtatni:
I Ipolyi Arnold. A kunok bélháromkuti, máskép apátfalvi apátsága és XIII. századi egyházának leírása. Archaeologiai közlemények VI. kötet.
Miskovec = Miskocz,
Miskovat = herél,
Miskár = herélő,*
2 Loos József. A tót, magyar és német nyelv szótára III. k. Tót, magyar és német rész. Pest, 1871. 8-r. 244. l.
Misko = Mihályka,
Miskovac, oca = egér, szürke ló.*
3 Ivan Filiphovič. Neues Wörterbuch der kroatischen und deutschen Sprache. Agram. 1875. 8-r. II. kötet 618. l.
Daczára a rokonhangzásnak bizonyára roppant heterogen jelentéssel állunk szemben. – Ha azonban a fentebbiek alapján a szláv eredetnek csak legparányibb jogosultságát kellene is elfogadnunk, már e helyen sietek kijelenteni, hogy azt csak a Mihály személyi névből tudnám megmagyarázni, olyan formán, hogy városunkban a Mihály = Misko-ucz nemzetségbeliek laktak.
Érdekes különben az is, hogy régebben Szlavoniában is talákozunk Miskuci helynévvel.*
4 Orsz. levéltár. Neo Regestr.
Azt hiszem, nem kell hosszasabban fejtegetnem, hogy a tárgyalt elméletek között legkevésbbé felelt meg végűl úgy a logika, mint a szószármaztatás szabályainak azok okoskodása, a kik a Miskolcz névre ráfogták, hogy az Mézkolcsot jelent. «Miután egyrészről Miskolczon annak idejében sok mézet termeltek, másrészt pedig Miskolcz kulcsos város volt.
Igen illik ide az az egypár sor, a mit Pesty Frigyes mond az efféle nyelvészkedésre:
«Az emberi észjárás ily tévelygéseinek számtalan példáját lehetne – úgy mond – felhozni. Azonban erre szükség nincs, elég nekünk az a szomorú tapasztalás, hogy az összehasonlító nyelvtudomány nagy előmenetele, és határozott iránya daczára a fenn jelzett nyelvészkedési modor még mai napig sem szünt meg egészen, pedig ezen tudákos és a nemzet nagyságának áldicsőséggel, hamis drágakövekkel szolgálni vélő modor a nemzetnek, vagy legalább a helyes ismeretek érdekének sokkal nagyobb kárt tett, mint régi kronistáink és történetíróink naiv előadása, melyeknek sokszor legalább valamely néphagyomány szolgált alapul.
A helynevek ügye – folytatja tovább – két tudomány határszélén áll, ezen határon kell, hogy nyelvészek és történetírók kezet fogjanak azon czélra, miszerint a szellemi munka e téren minél gyümölcsözőbb, minél sikeresebb legyen. Tudom, hogy e tudományos szövetkezés eredményekép a történetíró sok illusioról kénytelen leend lemondani, és történetileg eddig kétségbe nem vont személyeket és eseményeket a regeköltőknek és mondagyüjtőknek átengedni; de viszont a nyelvészek is el lehetnek készülve arra, hogy sok nyelvészkedési bizonyítgatás, mely a történettudomány segédeszközei nélkül történt, gyökerében lesz elmetszve».*
I Pesty Frigyes. A helynevek és a történelem. Budapest, 1878. Akad. Ért. 20. és 61. lap
És most lássuk a Miskolcz név igazi történetét:
A mi először is az írásmódot illeti, mely szerint városunk neve leirandó, láttuk, hogy az Anonymus «Miscoucy»-nak írja. Körűlbelől ezt akarja megőrizni vagy felújítani a városnak egy 1624-ből való pecsétje, melynek köriratában S. Civitatis «Miskolczi»-t olvasunk.
Találjuk ezenkívül több XII. és XVI. századbeli okiraton «Miskoucz», «Miskoch», «Miscovc», «Miskoult», és különösen gyakran «Miskoucz»-nak írva; úgy hogy azt kell tartanunk, miszerint ez volt az általánosan elfogadott leírás módja.
Csak később a XVI. század közepétől fogva kezdik azután okiratok úgy írni, mint az máig is szokásban van «Miskolcz». Jóllehet van reá 98példa, talán csak tollhibából, hogy már az 1325. és 1399-ik években is «Miskólcz»-nak iratott. 1411-ben «Miskout»-nak vagy «Miskut»-nak, 1461-ben «Miskócz»-nak, 1471 és 1507-ben «Miskowcz»-nak vagy «Miskolcz», és azóta folytonosan ekként iratik.
Hogy az «l» hangzó hogy kerül e névbe, – érdekesen magyarázza meg Simonyi Zsigmond,* a hamis hangbeli analogiáról írott becses nyelvészeti dolgozatában: «Országszerte elterjedt szokás – úgy mond – hogy a közbeszéd a mássalhangó előtti «l»-et, pótló nyujtással elenyészteti. vóna, vót, nyócz, kőt, meghót stb.; e helyett: volna, volt, nyolcz, költ megholt. De ez utóbbi így is tartja magát vót és volt. Ez a váltakozsá aztán nem ritkán ráragad egy-egy olyan hosszúhangú szóra is, melyhez semmi köze sem volna az l hangnak. Így mód helyett móld-ot találunk már nem egy régibb írónknál. Miskovec-ból Miskóc lett s ebből lett a mai Miskolcz.»
I Simonyi Zsigmond. Az Analogia hatásáról, főleg a szóképzésben. Budapest, 1881. 8-r. Akad. Ért. a nyelv- és széptud. köréből. 7. lap
Legújabban az általános írásmód egyszerűsítői kezdték így is írni «Miskolc», egyszerű «c»-vel «z» nékül. Ezt azonban nem tarthatom helyesek, mert a mi elfogadható az általános írály szempnotjából, – nem vonatkoztatható mindig a helynevekre, melyek rendszerint egy-egy darab történetet is képviselnek.
Okmnáyilag kimutatható, hogy «cz»-vel íratott az már mintegy hat század óta. – Régi helyneveinket pedig már csak kegyeletből is mindig úgy kell írnunk, a mint azokat találjuk. Ha apródonként egy-egy betűt elhagyunk belőle, nem teszszük-e azt idővel még értelmetlenebbé mint ma, s ki tudja, hány fontos nyelvemlékünk lett már eddig is így megsemmisítve!
A «Miskoucz» vagy «Miskolcz» név kétségtelenűl tősgyökeres magyar családi vagy nemzetségi név, a mely család elfoglalván azt a földterületet, az róla Miskolcznak neveztetett.
Mint látni fogjuk a Borsok «de genere Miskoucz», azaz Miskolcz nemzetségbeliek s ők egyszersmind az elsők is, kik a névtelen jegyző tanusága szerint, azt a földterületet birtokolják, «quae nunc wocatur Miskoucy», vagyis ők az elsők, kik e területet e névvel keresztelik, épúgy, mint az egész megyét Bors után Borsod-nak hívtják. Csaknem bizonyos, hogy mielőtt ez történt, városunknak más neve volt, nemcsak az ős lakóknál, de már a magyaroknál is. Erre nézve két okmányi adatunk is van, 1415-ben ugyanis Olnodi Zudar Benedek részére Zsigmond király által adományozott új donatioban olvassuk «Themeháza» alias «Miskouch».* Tehát még akkor a XV-ik század elején fenn volt annak emléke, hogy e hely hajdan Themeházának hivatott. Egy 1366-ik évben kelt okmányban pedig városunk nevét «Miskouczvezt»-nek olvassuk.* Ez azonban már minden bizonynyal szintén a Miskolcz család névből van képezve. De legjobban bizonyít utóbbi állításunk mellett maga a névtelen jegyző, ki midőn azt mondja: «Árpád Bungernek egy nagy darab földet adott, mely most Miskoucynak neveztetik», világosan jelzi, hogy az csak azóta neveztetik így s hogy az előtt kétségtelenű máskép hívták.
I Országos levéltár. Neo Regestrata Fasc. 267. Nro. 31.
2 U. o. Diplomatikai oszt. 10333 szám.
Maga a «Miskoucz» családnév a «Miska» személynévből ered. Tudjuk, hogy a XIII–XV-ik század végéig s általában az egész középkoron át is, nevek gyanánt csak a keresztnevek szerepeltek, péld. Fülöp mester, Péter bán, Jakab fia Dénes stb. s a mai vezetéknevek behozatalát úgy látszik először Budaváros törvénykönyve sürgeti a XV-ik század második felében. Így lett a Miskától származó nemeztség Miskou, Mikou, Miskoucz nemzetségé.
Hogy pedig a Miska és Miske nevek vegyesen mint személy- és birtoknevek is szerepelnek a tárgyalt korban, a következő történelmi adatok igazolják:
II. Béla király, 1138-ik év szeptember hó 3-án kelt okmányában, melyben Dénest atyjtól Álmos vezértől reászállott birtokában megerősíti, fölsorolja a Lingu faluban neki alávetett jobbágyok vagy szolgák neveit is. Hogy fogalmunk legyen az akkorbeli nevekről, fölsorolom mindannyiokét. «Nulos (talán Nyulas), Euzen (talán Özön), Cepudi, Haladon, Puci, Zadar, Kinis, Ibrun, Mortin, Babisa, Dubur, Silte, Bedus, Samudi, Zatadi, Ekees, Cibe, Demus, Apa, Jakob, 99Miscu» stb. A nevezetes okmány bizonyára nemcsak a pogány őseinktől örökölt s nálok szokásos nevek egész sorával ismertet meg bennünket, hanem becses nyelvemlék gyanánt is szolgál.*
I Ferd. Knauz. Monumenta ecclesiae Strigoniensis. Tom. I. 4°. Strigonii 1874. pag. 88. Nro. 65.
1174-ben. III. István király, még szt. István király dispositiójához képest Myske comes fiát javaiban megerősíti.*
2 U. o. pag. 122. Nro 103. és Fejér Cod. Dipl. VI. k. II. 413. lap.
Az 1200-as években aragoniai Simon mester a Misca nemzetségből mondatik származottnak.*
3 Horvát István. Magyarország gyökeres régi nemzetségeiről. 75. l. XXII. §. Regestr. Endlicher-nél 738. l. 375. pont.
1206-ban. Az esztergomi káptalan egyik kiadványában a Miska bán fia Chépán említtetik.*
4 Katona. Historia Critica. Tom. V. 34. lap.
1207-ik évben II. Endre király Miska comes részére adományt tesz.*
5 Árpádkori új okmánytár. VI. k. 315. lap.
1214-ik évben egy okmányon az aláíró királyi emberek között vasvári származású Miska comes neve fordul elő.*
6 U. o. VI. k .367. lap.
1227-ben kelt a veszprémi káptalannak egy bizonyság-levele a Mischa comes s Willemir és testvérei közötti peres ügyben történt barátságos egyezkedésről.*
7 U. o.l VI. k. 447. lap.
1201–35. évekből. Gneztedfalvi Miske comes és az erdélyi püspök Uilelmi jobbágyai közti vitás ügyben a nagyváradi káptalan előtt ítélet hozatik.
Mika, mint bihari comes említtetik.
Egyik káptalani kiküldetésnél Bank biró segédje Misca, Myska pristaldus, a ki különben hologdi származásu.
Misca, János, Bucto és Ábrahám Bucanis de Boiano fiaiként említtetnek.
Myske szigete, mint biharmegyei birtok említtetik.
Márton fia Misca.
Micou pristaldus említtetnek.
Scorcomer comes, Urbán fia bepanaszolja a káptalan előtt Mica fiát Sándort és többeket a Misca nemzetségből ú. m. Mihált, Chépánt és Urbudint stb.
Misca comes említtetik.*
I Endlicher-nél a Váradi Regestrum (az 1201–35-ik évekből) 656, 713, 38, 740. lapokon a 69, 188, 204, 212–218, 291, 247, 350, 373 és 384-ik számok alatt.
1249-ik évben. Az almádi convent előtt, annak kegyurai közül Miske, négy, Káli szolgáját tíz hold földjükkel egyetemben végképen fölszabadítja.*
2 Hazai okmánytár. VI. kötet, 50 lap, 36. szám.
1258-ban. A veszprémi káptalan bizonyítja, hogy Miska gróf fiai Péter gróf fiait Margit nővérök hitbére tekintetében a hozott ítélet értelmében kielégítették.*
3 Árpádkori új okmánytár. II. k. 312. lap.
1258. év. A veszprémi káptalan bizonyságlevelében említtetik, hogy Gergely Péternek fia Miske comesnek fiaival anyja hitbére iránt kiegyezett.*
4 U. o. VII. k. 496. lap.
1258. év. Ugyanaz Mykének, Ursi Mátyássali zálogváltási ügyére vonatkozólag.*
5 U. o. VII. k. 498. lap.
1265. év márcz. 17. IV. Béla király a magban szakadt Csicseri Miske birtokait, Csicseren, az erdőkkel, a Latorcza folyóval és az azon levő révvel együtt mint ősi birtokot, nevezett Miske rokonának Szoboszlónak adományozza. (Ez volt őse a Miskolcz nembeli híres Csicseri Bors családnak.)*
6 Hazai okmánytár. VI. k .129. lap.
1270–72 körül julius 4-én Moys nádor és soproni főispán a Myske fia István és Heydryk fia Tokal s társai közt fenforgó ügyet a felek kivánatára elhalasztja.*
7 Hazai oklevéltár. 55. szám.
1279. Az egri káptalannak bizonyság-levele említi, hogy Miskei János Miskében le vő bizonyos földet Imre, Pouka fiának eladott.*
8 Árpádkori új okmánytár. IX. k .259. lap.
1290–1300 év körül. Tamás, Vas vármegye ispánja a Miske ügyében a tanúkat fölsorolja és fölhívja.*
9 Hazai oklevéltár. Tört. társulat kiadványa. 167. sz.
1302. év november 11. A pécsi káptalan előtt a Rátold nemzetségből való Renold fia Miske Ovári Konrád özvegye nevében kinyilatkoztatja, hogy ennek fiától Jakabtól hitbér és hozomány fejében semmit sem követelnek.*
10 Hazai okmánytár. VII. k. 346. lap.
1318. év augusztus 25-én. Tamás esztegomi 100primás Misca és Jakab de Óvár fiai közt egyezséget hoz létre.*
I Knauz. Mon. Eccl. Strig. Tom. II. pag. 750. Nro. 858.
1327. aug. 29. I. Károly király Köcski Sándor országbiró saját kértére vizsgálatot tétet arra nézve, vajjon ez Miske s egyéb jószágait igazságosan birja-e? S miután ellene senki nem jelentkezett, ezen birtokaiban újra megerősíttetet.*
2 Hazai okmánytár. I. k .143. lap.
1332. október 20. Ezen fentebbi birtokok zálogba vettetnek.*
3 U. o. I. k. 162 .lap.
1444. aug. 2. János kalocsai érsek oklevele szerint a bácsmegyei Sárközben fekvő Sármegy helység birtokán a Myske család több tagja osztozik.*
4 Hazai oklevéltár. 347. szám.
Ime kor szerint állítottuk össze mind azt, a mi a Miska személyi és családnévre történeti emlékeinkben föllelhető. Ezzel az itt fölsorolt adatokkal egyszersmind hű képét adtuk annak, hogy miként alakultak a középkorban régi családneveink.
Először előfordul az egyszerűen leírva, mint a mai keresztneveknél szokás «Miska», itt azonban még vezetéknév gyanánt. Hogy azután ez oly sok alakban fordul elő, annak az okmányok írói, az igen gyakran idegen származásu íródeákok és papok vagy szerzetesek az okai, kik nem értvén az ős magyar szavakban hibát hibára halmoznak. Így lesz azután, hogy az egyszerű Miska név is Miscu, Myske, Mischa, Miske, Mika, Myska, Misca, Micou, Mica-féle variatiókban iratik.
A Miska nevű egyén, ki családot alapít s több különböző keresztnévvel bíró fiunak lesz atyjává, – alapítja már a Miska nemzetség első ágát, a Miska családot. Majd egyes eddig nevetlen, vagy eddig más nevű birtoka a család nevét veszi fel s lesz belőle Miske birtok-név, vagy mint helynév Miske falva, hol a Miska nemzetség lakik. Viszont azonban arra is van eset, hogy a Miska megszokott keresztnév levén, más családnál is használatban van s így van például mint azt fentebb láttuk Rátold nemzetségbeli Miske is.
Az éppen vázolt elmélet áll a maga teljességében Miskolczra s a Miskoucz nemzetségére nézve, nem különben a Bors és Ponith nemzetsgére és családokra is.
Lássuk most már a Miskából lett Miskoucz nemzetség további fejlődését, ki-, ille tőleg elterjedését, birtokait és részben viselt dolgait, valamint nemzetiségi czímerét.
Vata püspök a Miskolcz nemből származott. A Miskolcz nemzetség volt a szomszédos s a mai tapolczai fürdő közelében állt apátság alapítója, a mint csakugyan az egyházi pályán találjuk e nemzetségből File (Fülöp) zágrábi prépostot, a boldvai (mai néven jászai) prépostság kegyurát.
Különben, hogy a Vata személynév a Miskolcz nemzetség tagjai közt keletnek örvendhetett, mutatja a körülmény, hogy Borsod vármegyében, s éppen Miskolcz közelében mai napig is találunk Vata községnevet.*
I Bunyitay Vincze. A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I. kötet. Nagyvárad, 1884. n. 8-r. 65 lap. A Vatára vonatkozó adat foglaltatik a budai orsz. levéltár kincstári osztályában őrzött «Liber Dignitariorum ecclesiae» czímű műben. E forrásra Pesty Frigyes megjegyzi, hogy noha többnyire levéltári adatokat használt, csak akkor lehet tekintetbe venni, ha más történeti forrásokkal nem jő ellentétbe. (A szörényi bánság. I. 249. l.)
Az Aragoniából, Constanciával Imre királyunk nejével hazánkba szakadt sopronmegyei kihalt Nagymartoni, illetőleg Miskocz nemzetség ősei, Simon és Bertram testvérek, régi hazájukban, a tuniszi szultánon nyert diadalmuk alkamlával, a hadsereg határozatából eddigi veres tar paizsukba egy sast vettek fel.
Világos, hogy itt a krónika hibásan mondja a Miskoucz nemzetséget Aragoniából származottnak. Hanem lehet igenis, hogy az az idegen törzs itt egybe olvadt a hazai Miskoucz nemzetséggel s fölvette nevét is.
A mese azonban, mit czímerükről elmond, már nagyfontosságú előttünk, mert ebből tudjuk, meg, hogy a Miskoucz nemzetségbeli Borsok miért használtak czímerükben sast. Mert az a Miskoucz nemzetségnek volt ősi czímere s eredetét aligha nem a turul madár körül kell keresnünk.* Tudjuk, hogy a messze középkorban mily fontos szerepet játszottak a czímerek. A temérdek egyforma 101keresztnév úttévesztőjében ezek voltak az ismertető jelek, a melyekkel kiki egy bizonyos nemzetséghez, vagy családhoz való tartozóságát mindenkor hitelesen bizonyította.
2 Simon de Keza. De origine et gest. Hungarorum. Budae, 1833. 89. l. – Thuróczy. Chron. II. Cap.21. – B. Nyári Albert. Heraldika.1884. 138–9. l. Sajtó alatt.
Így is ezért használták a Miskoucz nemzetségbeli Bors-ok is, megkülönböztetésűl más nemzetségbeli Borsoktól a sast mint czímerképet.
A sassal, mint czímerképpel különben a XIII. és XIV. században élt őseink pecsétein többször találkozunk. A többi között ilyen, mint már említők is bors comesé 1220–1230,* Moys királynői udvarbíróé 1299-ből,* s Pál országbíróé 1341-ből,* s Pál országbíróé 1298-ból.*
I Arch. Ért. XI. köt. 13. l.
2 U. o. 353. l.
3 Pray. Syntagma de Sigillis. Tab. VI. – Batthyány: Leges Ecclesiast. I. köt. 467. lap.
4 Turul. Magyar Heraldikai és Genealogiai Tárásaság közlönye. Budapest, 1883. 4-r.13. lap.
Egyébiránt köztudomású dolog, s okiratokon alapuló tény, hogy a Miskoucz törzsökös magyar nemzetségből származott családok a XIII században czímerűl csakugyan a sast használták. Ezt találjuk Bors Comes pecsétjén,* Moys országbírónál;» Miko,* Lőrincz Marczel fia,* Mihály Mungch fia,* Miklós Fülöp nádor fia* ugyancsak a Miskoucz nemzetségből valók, s ugyanazon czímerképet használják.
5 Fejér. Cod. dipl. IV. I. 61.
6 Cod. dipl. III. 2. 410.
7 U. o. IV. 2. 404.
8 U. o. IV. 2. 404.
9 U. o. VIII. 2. 597.
Összehasonlítás kedveért itt közlünk két Miskoucz nemeztségbeli pecsétet.
1. szám.
Az I-ső sz. a. jelölt Bors comes pecsétje, minden valószinűség szerint 1222-ből való, miután nevezett comesn ezen időben élt. Ha a betűk s a kiterjesztett szárnyu egyfejű sas alakját tekintjük, azok hazánkban a pecsétvésés kezdetleges állapotát tanusítják; a rendetlen alakú betűk következő hibás köriratot tartaalmaznak
A czímer belsejében levő egyfejű balra néző sas kiterjesztett szárnyakkal és karmokkal a Miskolcz nemzetség czímerét tünteti fel. – Meg kell még e pecsétről jegyeznünk, hogy egyike legrégibb pecséteinknek, melyeket magánszemélyektől egyáltalán ösmerünk*
I Arch. Értesitő. XI. k. 1877 .13. lap. Maga az okmány, melyen függ, kiadva Fejér Gy. által Cod. Dipl. III. I. 367. lap.
2. szám.
A 2-ik számú Péter alnádor pecsétje 1298-ból, melynek leírása Majláth Béla közleményében (Turul. 1883. évf. 13. lapján) olvasható.
Bizonyára első pillanatra szembe tűnik a nagy hasonlóság, mely a két pecséten a sas-czímertani rajzára nézve fennáll.
1108-ik év körül Borsod vármegye II-ik főispnája I. Jákó a Bors-Miskoucz nemzetségből. Kálmán király idejében a dalmáczai Trau városa szabadalom-levelét aláírva találkozunk vele.* Ez egyszersmind legrégibb okmányi adatunk, mely a Borsoknak a Miskoucz nemzetségből való származását bizonyítja.
2 Kandra Kabos. Borsodmegye főispánjai és birtokviszonyok. «Miskolcz» czímű lap. 1877. 4. szám.
1195. évben. Dágh vagy Agendorf falut, később Sopron város birtokát a Miskolcz nemzetségből származott Domokos bán a Borsmonostori, a mai Klastrom nevű falúban székelt szerzetnek adományozza.*
3 Wenzel G. Árpádkori új okmánytár XI. k .59. lap. Fejér. III. 2. 66. Századok. 1883. évf. Soproni kirándulás. 34. lap.
1222- ben II. András király adomány-levelében 102a Sopron vármegyében fekvő Wepur és Louku földjét Miklós comes fiának a Myskolch nemzetségből való Borz-nak adományozza.*
I Orsz. levéltár. Dipl. oszt. 103. szám.
1230-ik évben András borsodi comes és hárombíró társa, köztük a Myscouch nemzetségbeli Ponyt, mint Béla ifjabb királytól kiküldött bírák azon földet, melyet a borsodi várjobbágyok Guka comestől követeltek, ezen utóbbinak itélik oda.*
2 Hazai okmánytár. VII. k. 18. lap.
1234. A Miscouz nemzetségből való Mikó, Miklósnak fia, örökölt földjét Mályit File mesternek és Farkaspataki comesnek zálogosítja el 60 márkaért. A határidőn túl sem fizetvén Mályit hitelezői birtokába bocsájtja, hogy File prépost és Tamás testvérek birják annak három részét 87, negyedrészét pedig Farkaspataki gróf 19 márka fejében.*
3 Országos levéltár. Dipl. oszt. 196. szám
1234-ben. Az egri káptalannak bizonyságleveléből megtudjuk, hogy Miskolcz nemzetségbeli Miko, Maly nevű birtokát, mely előbb már el volt zálogosítva, véglegesen eladta Phile mesternek és Farkas comesnek. Ugyanez okmányban Phile is a «Miscoz» nemből származottnak mondatik.*
4 Árpádkori új okmánytár. XI. k. 263. lap.
1236 előttről. Borso (Bors) ispán a Miskócz nemzetségből, a kéthelyi monostornak, melyet atyja: Domokos bán alapított, Meinhart és Prozznigg birtokai részéről teljesítendő némely pénz, termény és barombeli szolgáltatásokat adományoz.*
5 Országos levéltár. Dipl. oszt. 777. szám
1236-ban Bors comesnek a Miskoch nemzetségből, Sopron vármegyében a szűz Máriáról nevezett klastrom melletti birtoka említtetik.*
6 Ferd. Knauz. Mon. eccl. Strig. Tom. I. pag. 320. Nro 395.
Ugyancsak 1236-ban a Miskolczi nemzetségből származott Bors főispán monostorának különféle helyeket adományoz a német határszélen; a Sajónál pedig a két Vadnát, Ivánt, Harnócot, Karácsonföldjté s a sajói vámot Kaza s a nevezett helyek között.*
7 Kandra Kabos. «Miskolcz» 1877. 4. szám.
1236. évben. Miskoch nemzetségbeli Bors comes a borsmonostori apátság számára tett alapítványát, illetőleg patronatusi jogát Béla királyra ruházza.*
I Fejér. Cod. Dipl. Tom. IV. vol. I. pag. 61–63.
1237-ben. Ugyanő intézkedik javairól, ugyancsak a borsmonostori apátság érdekében. Előfordul ezek között Myskouch birtok. Scobotkath, Lockath, Tousloth, Hirrich majorok, Pel (talán Bel) város, Hetesér birtok. Wadna, Iwan, Hajrnovch és Karachen folou, továbbá a Sayov-n átvezető hidoni vám s végűl a Dobos és Pulány városokban fekvő birtokok.* Ez okmányban látjuk fényes bizonyítékát, hogy a Bors-ok még e korban is folytonosan birtokolták Miskolcz földjét, mint ősi birtokukat.
2 Országos levéltár. Dipl. oszt. 219. szám. – Árpádkori új okmánytár. XI. k. 299. l.
1244-ben Egyezséget kötnek File zágrábi prépost, továbbá Tamás és Péter, mindannyian a Miskocz nemből, hogy ha Jakab a Muhor fia a tatár fogságból kikerül, a mályi birtokban részes leend.*
3 Országos levéltár. Dipl. oszt. 12. szám.
1252-ben. IV. Béla király is végzést hoz ez ügyben.*
4 U. o. 367. szám.
1255-ben pedig erre kerülvén a dolog Fhyle és Tamás kihallgattatnak.*
5 U. o. 396. szám.
1246-ben Miklós és Jakab, a «Myskouch» nemzetségbeli Pongrácz fiai örök vallást tesznek, mely szerint Nempth nevű birtokukat, Jánosnak a Bél nemzetségbeli Károly fiának négy ezüst márkáért eladják. Az illető birtok határai az egri káptalan kiküldöttei által már meg is járattak.* A birtok határa egyrészről a Bél háromkuti apátság, másfelől pedig a Hangony vize. Tehát borsodmegyei földek.*
6 U. o. 306. szám.
7 Hazai oklevéltár. 14. szám.
1256-ban az egri káptalan bizonyság-leveléből értesülünk, hogy Lőrincz, Marczel fia a Miscouch nemzetségből, az általa birt Chaba helység felét rokonának Mihálynak és testvérének Jakabnak 12 márka finom ezüstért, szomszédai és rokonai megegyezésével eladta.* Az ügylethez Ponyth, Ponyth fia, szintén a Miskolcz nemből rokoni beleegyezését adta.
8 Hazai okmánytár. VI. k. 86. lap.
1263-ban István ifjabb király, Marczel fiának 103Miklósnak és Jánosnak, Bulch nevű birtokot, két harmad részben Márk fiának Márknak, egy harmad részben pedig Ponith «Myskocuh»-i comesnek adományozván, utóbb Márkfi Márk a maga részét Ponith comesnek örök áron eladja.*
I Nagy Imre úr szíves közlése gyűjteményéből.
A középkori névképződéseknek ismét egy érdekes példáját látjuk ez okmányban: Márknak a fia szintén Márk, – hogy azonban a kettő össze ne tévesztessék, ez utóbbi Márk-fi vagyis a Márk fia nevet veszi fel, – mely mint az okmány végén látjuk, utóbb vezetéknévvé alakúl át egészen mai értelemben, úgy hogy a Márkot mint keresztnevet is megtartja és lesz belőle Márkfi Márk, a mely névvel egyuttal származását is jelzi. Így lett a Miskoucz nembeli Pál, vagy Jánosból, a mai Miskolczi Pál vagy Miskolczi János név is.
1265-ben István ifjabb király a Borsod megyében fekvő Bala falu földjét, hol a liciscariusok (a királyné mosó népe) és a királyné egyéb szolgái laknak, a «Myskouch» nembeli Pál fiának Ponith comesnek adományozza.*
2 U. o.
1271-ben egy peres birtokügyben özvegy «Miscouch»-i Gergelyné, a Bel nemzetségbeli Kenez leánya tanúvallomást tesz.*
3 Országos levéltár Dipl. oszt. 772. szám.
Ugyanez évben bizonyítja az egri káptalan, hogy előtte a Miscouch nemzetségbeli Mártonnak özvegye sógorának Balázsnak hitbérét átengedte*
4 Árpádkori új okmánytár VIII. k. 359. lap.
1275-ben. Ugyancsak az egri káptalan szerint Miskouch nembeli Miklós a Ponyth bán fia több pereznei (borsodmegyei) birtokossal a Kraszna megyében fekvő Bagus és Moraus földjét elcseréli az ugyancsak borsodmegyei Aranyosért.*
5 U. o. XII. k. 159. l.
1277-ik évben az egri káptalan bizonyságlevelében a Kaplon nemzetségbeli Dénes végrendeletéről, Sándor a Myskouz nemzetségbeli Miklós fia említtetik, mint a kinek Szatmár vármegyében Sal nevű birtoka van.*
6 Árpádkori új okmánytár XII. k .214. lap.
1278-ban László király a sárosmegyei Grefurfelde nevű birotkot a Miskoucz nembeli Péter és Sándor Mihály fiainak adományozza.*
I Fejér. Cod. dipl. tom. V. vol. 2. p. 470–1. Car. Wagner, Diplomatarium Comit. Sarosiensis. p. 290.
1281. január 17-én az esztergomi keresztesek conventje előtt Mihály comes fiai, Pethiry (a Herrad – Hernád – mellett) nevű birtokokat Myskochi Balázsnak és társainak örök áron eladják.*
2 Országos levéltár. Dipl. oszt. 1094. Paulinusok actái. Hazai oklevéltár 81. szám.
1281. október havában a pécsváradi convent előtt, a Gyula bán nemzetségéből való Beremeni Péter, Végbala nevű, Baranya vármegyei birtokát Kostháni Bekének elörökíti. E birtok szomszédai: Vid fia Lypowi Lőrincz és Lypowi Miskooch fia, Benedek és testvérei szintén a Myskouch nemből.*
3 Hazai okmánytár. VII. 176. lap.
1281. István, Ernei bán fia elcseréli a Seo (Sajó) melletti földjét és Csécs melletti Fylthow nevű halas tavát, László, Pál és Miskolczi Panyth bán fiának öröklött birtokaival, Myskouch, Zolcha és Arnolddal.*
4 Nagy Imre gyűjteménye.
1282-ben IV-ik László király a fellázadt kunokat a Hód tavánál megvervén, e csatában László, Ponyth comes fia a Miscouch nemből is elesik.*
5 Turóczi. Kónika II. c. LXXVII. p. 247. Kézai Edit. Horányi p. 108. Katona. Hist. crit. VII. k. 867. lap.
1285-ben László király Miskolczi Sándort és Pétert Gregurfölde (lásd fentebb) birtokában megerősíti.*
6 Fejér Tom. V. vol. 3. p. 284–5.
1296-ban, az egri káptalan előtt kiállított örökvalló okmány szerint, Péter és Pál mester, a Miscouch nemzetségbeli Jakab fiai, Farkaskorhy nevű földjüket és Borsodvármegyében létező Olnodi birtokukat, Miklósnak, Myko fiának és testvéreinek 10 márkáért örök áron eladják.*
7 Országos levéltár. Dipl. oszt. 1456. szám Paulinusok iratai.
1299-ben a nagyváradi káptalan bizonyságleveléből értesülünk, hogy Tarna nevű birtokot, melyet most a Hunthpaznan nembeli Ders comes bír, ezelőtt a Miskoult nembeli Turna birta.*
8 Árpádkori új okmánytár X. k. 357. lap.
1319-ben János, Simon fia, a Miskolcz nemtől, Borsodmegyében a Chech (Csécs) határában 104a Sajó mellett levő földjét Lukács fiával és az ugyancsak Miskolcz nembeli Péter és Pállal, Jakab fiaival (lásd fentebb), a Simon nevű földért elcseréli és 4 márkát még ráfizet.*
I Egri káptalan levéltára. Elenchusok az Országos levéltárban. 4-ik kötet AB. 6. sz. fol. 5.
1324-ben, Miklós alipsán átiratából tudjuk meg, hogy Fülöp nádor és a budai káptalan bizonyságlevele szerint a Myskoch nembeli Fábián fiai és Zeechi Miklós fiai közt fenforgott peres ügy elintéztetett.*
2 Fejér. T. VIII. v. 2. p. 598.
1329-ben Károly király az 1285-iki donatiot megerősíti Gregur földéről, Miklós és Sándor, Sándor fiai részére, kik mindannyian a Miskouch nemzetségből valók (lásd fentebb).*
3 Fejér. Tom. VIII. vol. 3. 356–58. lap.
1373. april 19-én Sydon Mihály, Győr mellett a Szinva folyon álló malmát a Krisztus szent testéről nevezett kolostornak Diósgyőrben hagyományozván, ez okmányban, mint ottani plebános Myskolchi Mihály említtetik.*
4 Országos levéltár. Dipl. oszt. 6110. II. sz. Paulinusok actái. Az egri káptalan 1439-iki átiratában. Wenzel. Diósgyőri regesták. 26. szám.
Már korán a XIII-ik században egy nem kevésbbé nagy és régi származású nemzetség és család jelentkezik szoros rokonságban és összefüggésben a Miskoucz nemzetséggel. Ez a Ponyth, Ponit, Panyit, Panith, Ponith, Ponych család.
Egyik águk határozottan a Miskoucz nemzetségből veszi eredetét, mint azt az okiratok is bizonyítják – és a család ősi birotkait Miskolczon ők is bírják.
Ugyan egy időben azonban a Ponithoknak a Buzád nemből való ága is emlegettetik. Hogy a két ág, hogy és miként egyesült, illetőleg származott le, kellő adatok hiján, fájdalom eddig nem sikerült kimutathatnunk.
Családi nevüket különben mindkét nembeli Ponithok úgylátszik a gömörmegyei Panyth falutól, mint családi birtoktól vették, – mely nevét Panytban mai napig is megőrizte.
1234-ben II. Endre királynak a Hahold nemzetség tagjait elősoroló oklevelében a Buzád nembeli Ponyth, Arnold comes fia, mint a haholdi monostor alapítója említtetik.*
5 Hazai okmánytár VII. 23. lap.
1245-ben az egri káptalan bizonyságlevele szerint Ponit Ponitnak fia Miskolczon levő birtokát File zágrábi prépostnak eladja.*
I Árpádkori új okmánytár 7. k. 200. lap.
12(48) körül. István ifjabb királynak előbb hívét Erne bánt Ponit elfogja.*
2 Árpádkori új okmánytár XII. 8. lap. Fejér, Cod. dipl. IV. 3. 345. l.
1248-ban a borsodi Nagy Győr várához tartozó cherep (Cserép) határjárási okmányában Bogách mint a Panith birtoka említtetik.*
3 Országos levéltár. Neo. Regest. fasc. 252. Nr. 24.
1262–66-ban. IV. Béla király a Sokorod és Ebed fiai által Ponith comes ellen megindított tárgyalást elhalasztja.
1267-ben. Ugyancsak IV. Béla király Ebed fiait és Ponith comest maga elé idézi.
1268-ban. Ugyan ő meghagyja Zala vármegyének, hogy őt Ondi Gergely és társainak meggyilkoltatásáról haladéktalanul értesítse. A megye erre jelenti, hogy nevezettek Ponith comes és fiai által gyilkoltattak meg. Erre a király a bűnös grófot újabban is színe elé idézteti; miután pedig ekkor sem jelenik meg, szokott módon elmarasztalja.
1269-ben pedig parancsot ad az összes főispnáoknak és városi biráknak, hogy Ponithot bárhol találják, fogják el.
Ugyan ekkor egyszersmind Ebed fiait Nykch földének Ponithot illető részébe beigtatni rendeli.*
4 Ifj. Kubinyi Ferencz. Magyar történelmi emlékek 1095–1301. Pest. 1867. 8.
1268-ban István ifjabbik király Ponith dobokai comes hűségét megjutalmazandó Maly birtokot, Thokoy nevű földtért és a Fyltou nevű halastavat, mely előbb a Kachy monostor kegyurainak, az Ursur nemzetségbelieknek (Thibold) tulajdona volt, nevezett Ponyth comesnek adományozza.*
5 Nagy Imre gyűjteménye.
1268-ban IV-ik Béla király a Buzád nembeli Arnold fiát Ponith comest ismét kegyelmébe fogadja és a többek között Szenttrinitas, Kakonya és Rakattyás somogyvármegyei birtokokat neki visszaadatni rendeli.*
6 Hazai okmánytár VII. k .109. lap.
1270-ben V. István király az Ebed fiai és Ponith gróf közti ügy (lásd fentebb) eldöntésére párbajt rendel.
105A párbaj után kiegyezés történik, a mikor is Ozyuhag és Sukurod birtokokon osztozkodnak.*
I Kubinyi F. Magy. tört. emlékek.
1270. október. 12. A Ponithok a Buzád nemből ez utóbbi birtokért perelnek.*
2 Fejér. Cod.dipl. VII. 2.- 212. lap.
1270–2. V. István király az oroszlánhidai vámot Ábrahámnak, Ponith fiának adományozza.*
3 Kubinyi F. Magy. tört. emlékek.
1272-ben V. István királynak Septe város részére kiállított privilegiumán az aláíró királyi emberek között találjuk Ponych bán zalai főispánt.*
4 Katona Hist. crit. VI. k. 602. lap.
1268-ban IV-ik László király anyja Erzsébet, Jakabnak, Ponyth fiának privilegiumát hűtlensége miatt megsemmisíti és Kálmán király által adományozott Chey nevű birtokát az őt megölő Pál tárnokmesternek adományozza.*
5 Kerchelich, Hist. eccl. Zagrabiens. p .335.
1290–-1301. III. András király szathmármegyei Pétert Ponith unokáját és jobbágyait fölmenti a részére fizetendő adó alól.*
6 Kubinyi F. Magy. tört. emlékek.
1296. május 1. A szalavári convent előtt, a Buzád nemzetségbeli Ponith comes fia Jakab, Szenttrinitas, Kakonya és a Dráva és Mura között levő szerzett birtokait nejének örök birtokába bocsátja.*
7 Hazai okmánytár. VII. k. 247. lap.
1301. nov. 29. Az új udvari convent előtt a Buzád nemzetségtől való Ponith fia Jakab, Pupah birtokra vonatkozó kereseti jogát Keled fiaira, Arnoldra és Mihályra ruházza át.*
8 Anjoukori okmánytár I. k. 19. lap.
1307-ben A Balog nembeli Privare, Tombold fia, Saruld zálogos földjét, fele részben leányára, a terennei Jákó fiának Ponithnak feleségére ruházza.*
I Turul 1883. II .füzet 98. lap.
1307. május 1. Egyik hiteles hely előtt zellői Jakab, alsó zellői nógrádvármegyei birtokát homokterenyei Jákónak és fiának Ponyth comesnek elörökíti. Ugyanő később e birtokot Dezső mesternek adja el.*
2 Anjoukori okmánytár I. k. 125. és 167. lap.
1309. márt. 27. A Buzád nemből való Ponith fiának Jakabnak özvegye szentháromsági Somogy vármegyei és a Muraközben levő birtokait, vejének Zákányi Györgynek átadja a somogyvári convent előtt.*
3 U. o. 171. lap.
Ugyancsak 1309-ben Beke, újvármegyei alispán és társai birói széke előtt Miklós fia Lock esküt tesz arra, hogy Chala testvérének, Pálnak, ki Ponit fia volt, megöletésében ártatlan.*
4 Hazai okmánytár VII. k .358. l.
1329. aug. 10. Borsodvármegye alispánja és biró társai bizonyítják, hogy Ponithfi Jakab és Ecsegi Fülöp fia Jakab a Keresztur helységéhez tartozó birtokrész mesgyéit meghatározták.*
5 Anjoukori okmánytár II. k. 422. l.
1313. május 28. Az esztergomi keresztesek conventje előtt Gezői Lőrincz és Péter fia Ponyth birtok részüket Sági Bede comesnek elzálogosíjták.*
6 U. o. I. k. 300. l.
1333. szept. 29. Csabai Lukács és társai a Szécsi Dénesnek és társainak adott megbízó levelükben kereszturi Ponyth a Jakab fia említtetik.*
7 U. o. III. k. 36. l.
DR. SZENDREI JÁNOS.
