A RÁKÓCZI-HÁZ UTOLSÓ TAGJAIRÓL ÉS KIHALÁSÁRÓL. (Adalékokkal a Felső-Vadászi Rákócziak régibbkori genealogiájához.)
89A RÁKÓCZI-HÁZ UTOLSÓ TAGJAIRÓL ÉS KIHALÁSÁRÓL.
(Adalékokkal a Felső-Vadászi Rákócziak régibbkori genealogiájához.)
(Adalékokkal a Felső-Vadászi Rákócziak régibbkori genealogiájához.)
A magyar genealogiai tudománynak szembeszökő hézaga többek közt az, hogy még nemzetünk egyik történelmileg leghirnevesebb, legdicsőségesebb fejedelmi családjának, a Felső-Vadászi Rákócziaknak származékrende sincs mai napig teljesen, kellőképpen összeállítva. Ezen nagyon érezhető, sőt a történetírót méltán bosszantó hiány részbeli pótlásához akar e czikk szerzője legalább némiképen járulni jelen adalékaival. Ezeknek a fényes nemzetség régibb tagjait illető részleteit magának a Rákóczi-levéltárnak Vörösvárott az Aspremont-Erdődy-utódoknál őrzött legtömegesebb maradványaiból merítém. Megvannak e dús levéltárban a Rákócziakkal rokon következő nevezetes családok genealogiái: Alaghy, Aspremont, Báthory, Battyhány, Bethlen, Dersffy, Dobó, Drugeth, Frangepán, Gerendy, Kostka, Lorántffy, Mágóczy, Melith, Musznay, Pálóczy, Perényi, Pethő de Gerse, Pethe de Hetes, Radzivill (Janusius de Ostrog), Sagresky, Serédy, Széchy, Thelegdy, Upor, Verbőczy, Zeleméry, Zrínyi, stb., melyek mind megérdemlenék a lemásoltatást a heraldikai és genealogiai társulat irattára számára, mert belőlök száma nélküli hézagokat lehetne betölteni és sok, igen sok eddig téves adatot helyreigazítani.
Ez azonban nem a mi tisztünk; mindazáltal legyenek az illető szakbúvárok e soraink által a Vörösvárott rejlő származéktani kincsbányára figyelmeztetve. Ugyanott a Rákóczi-ház Árpád-, Anjou- és Vegyesházak korszakabeli oklevelei is meglévén,* ezek fölhasználásával a halhatatlan emlékű fejedelmi család XIII., XIV. és XV. századbeli genealogiája kétségkívül kiegészíthető volna. Mi most inkább csak a XVI-ik század elejétől fogva való adalékokra reflectálunk, némely éppen kezünk ügyébe jutott élettörténeti adatok rövidleges fölemlítése meleltt.
I Van Vörösvártt a Gara-családot illető számos oklevél is, – Báthory, Dobó, Zeleméry, Verbőczy, Lornátffy-féle éppen igen nagy számmal.
A «Felső-Vadászi» praedicatumot tudvalevően Rákóczi Zsigmond vette föl, ki 1517-ben Ferencz nevű öcscsével együtt ezen Abaúj-vármegyei kastélyt és jószágot, Selyeb faluval, Perényi Imre nádortól megszerzé. A vételár 3000 aranyforint volt. De – mint Báthory István nádor 1521. Budán, «feria 4-ta proxima post festum b. Urbani Papae» kelt kiadványából értesülünk – ezen birtokokat Perényi Imre már előbb Hangáchy Mihálynak is eladta volt; minek következtében a Rákócziak és vevőtársuk Velezdi Kövér János («Joannes Kewer de Welezd»), Hangráchy részéről perrel háborgattak. Ők viszont a szavatosságot vállalt Perényi Imre fiai: Ferencz váradi püspök és Péter abaúji főispán ellen valának kénytelen fordúlni. Ezt az ügyet hozza tisztába az érintett Báthory nádor-féle 1521-iki kiadvány, melyben már Rákóczi János, a Zsigmond fia is említtetik. Ezen okmányban mindenütt Rákóczi Zsigmond neveztetik először és utána testvére Ferencz; Zsigmond vala tehát az idősebb, mely körülmény a Rákóczi-genealogián kiigazítandó.
R. Ferencz 1527–30-ban Szendrő várának kapitánya volt. – Velezdi Kövér János az 1521-iki 90levélben kijelenti, hogy magtalan halála esetére, az ő Felső-Vadászban és Selyebben bírt részei is a Rákóczi-testvérek maradékaira szálljanak, a mi úgy látszik, be is következett, szállván az egész birtok Rákóczi Jánosra.
Egy 1525-iki oklevélben Rákóczi Zsigmondnak és Ferencznek még Lajos, Márton és György nevű testvérei is említtetnek, kiknek ivadékairól nincsen emlékezet; ellenben Rákóczi Ferencz nejéül Thomory Kata neveztetik, kitől született fia Rákóczi Mihály. Tudvalevőlge a Thomoryak abaúji ősbirtokosok valának; Tomor helység ott fekszik Selyeb mellett.
Egy okmányokból készült vörösvári Rákóczi-genealogiai följegyzés így szól: «Blasius Rakoczy vivit in Anno 1334; Joannes Rakoczy in Anno 1440; Elisabetha R. in A. 1443; Ladislaus, Andreas et Paulus r. 1466; Stephanus R. 1469; Casparus R. 1495; Margaretha R. 1514; Sophia R. 1551; Michaël R. 1564; Sigismundus et Franciscus Rakoczy Barones 1592; Juditha R. 1619; Anna-Maria R. 1646.»
Mennyi új adat, mennyi ismeretlen családtag csak ezen egy származékrendi töredékben!
Egy másikból az derűl ki, hogy a Nagy Ivánnál (IX. köüt. 604. l.) elősorolt Rákóczi Lászlónak és Istvánnak atyjok Leukus volt, és hogy István 1403-ban követséget viselt.
Az 1517., 1521. és 1525-iki oklevelekben említett Rákóczi Zsigmondnak János fia vala az idősebb és György az ifjabb, ki 1521-ben még nem élt: mert az ezen évi nádori kiadványban egyedűl János neveztetik, mint R. Zsigmond fia. György, ki mint tudjuk, jeles katona volt, egy okmányban, mint szathmári kapitány szerepel. (János, az öregebb testvér, a Zsigmond fejedelem atyja és így az idősb fejedelmi ág egyenes őse, Likava várának vala kapitánya.)
Az 1517–25-iki okmányokban előforduló ifjabb Rákóczi-testvér Ferencz, mint már említők Thomory Katától Mihály nevű fiút hagyott htára. Érdekes, hogy e Rákóczi Mihálytól – kinek figyermeke nem vala, – származott le leányágon, I. Rákóczi György fejedelem neje Lorántffy Zsuzsánna, a ki tehát anyjáról szintén Rákóczi-vér, ekképen: Rákóczi Mihály leánya R. Krisztina Bölcsey Lászlóné; leánya Bölcsey Dorkó, Horváthy Albertné; ennek leánya Horváthy Erzsébet, Lorántffy Lászlóné; fia Lorántffy Mihály, kinek Zeleméri Borbálától leánya Lorántffy Zsuzsánna fejedelemasszony. Tehát a Rákóczi Zsigmond (1517.) és Ferencz (1517.) testvérek, vagyis a Rákóczi János és Mihály unokatestvérek ága, I. Rákóczi György fejedelemben és nejében ismét egyesült.
II. Rákóczi Ferencz fejedelem belső kamarásnak és kincstartójának Kőrössy Györgynek genealogiai és történelmi följegyzései közt már közlém (Századok, 1875-iki évf. 317. s. köv. ll.) ama nagyérdekű nemzedék-rendi táblázatot: mint volt egyenes ivadéka II. Rákóczi Ferencz Verbőczy Istvánnak? Ezen és a többi Rákóczi-genealogiai adatokat nem akarván itt ismételni, idézett közleményemre utalom a t. olvasót.
Még csak némely, a vörösvári levéltárban őrzött nevezetes családi díszokmányáról a Rákóczi-háznak szólok. Rudolf királynak Rákóczi Zsigmond részére kiadott czímer-ujító és bővítő diplomája 1597. május 27-kén a prágai várban kelt. Nagy fénynyel van kiállítva; a királyi pecsét vastag arany zsinóron csüng le róla, nagy, nehéz aranyozott ezüstszelenczében, melynek kapocscsal záródó felső lemezébe, gyönyörű pálmalevél-koszorútól körítve bele van vésve az újított Rákóczi-czímer, e körírattal egy a czímert környező vésett szalagon:
ARMA · ILLVSTRISSIMI · DOMINI · SIGISMVNDI · RÁKOCZY · PRINCIPIS · TRANSSYLVANLAE · PARTIVM · REG · HVNG · DOMI · SICVLOR · COMITIS.
Ezen a maga nemében páratlan díszű ezüstpecséttok tehát már Zsigmond úr fejedelemsége idejében készült, s alkalmasint erdélyi ötvösmű.
A Rákóczi-ház lengyel indigenatusi diplomája («Nos Senatores Regni Poliniae» etc. dicsőíti Báthory Istvánt és a lengyelbarát Rákócziakat, úgy is, mint a Báthory-ház örököseit), «Varsaviae, in Comitys Regni generalibus, Die 23. Mensis Juny Ao Dni 1654.» kelt. Aláirvák Andreas Comes de Leszno Archiep. Gnesnen. m. p. és Christophorus de Gnynuttowice Gnymultowski Succamerarius, Palatinus Calissiensis, Nunciorum Terrestriorum Marschallus m. p. Ugyan e kettőnek aranyzsinóron függő s aranyozott ezüsttokú pecséteivel. Az egyik lemezbe az erdélyivel egyesített Rákóczi-czímer, s a másikba az érsek illetőleg marsall czímere van vésve. A diploma 91elején tussal festve Polonia trónon ülő, sisakos nőalakja, a mint jobbjával a Rákóczi-czímert megkoszorúzza. A trón mennyezetén a lengyel sas űl; a trón mellett két sisakos, paizsos vitéz áll őrt, talpig vasba öltözve. Fönt a diploma szélén Lengyelország, aztán Lythvánia és a többi tartományok czímerei. A rendkívül ékes hártyaokmányt tus-, arany- és ezüstrajzok, czirádák diszítik.
Ugyancsak ezen datum alatt a lengyel indigenatusi diploma János-Kázmér királytól is külön ki van állítva, a Báthoryakat és az ezek dicsőségét új életre keltett Rákócziakat magasztaló szöveggel. Ez is nagy, díszes pergamenoklevél, ép oly tus-, arany- és ezüst-ékítésekkel. Elől trónján űl a király, a mennyezet fölött a lengyel sas kardot és zászlót tart. A király alakja körűl tartományi czímeres lobogók. A diploma átellenes oldalán Polonia alakja sisakosan, pánczélingben, kardot emel. Körűl a széleken nyolcz lengyel király mellképe látható, köztük magyar kalpagosan s mentésen Báthory: STEPHANVS. I. Aláírta a diplomát Joannes Casimirus Rex m. p., ellenejgyezte Kovicycinsky Albert krakkói cancellár. Aranyzsinóron, aranyozott ezüstszelenczében a király függő-pecséte. A szelencze egyik lemezén a lengyel sas, a másikon a Rákóczi- és erdélyi czímer.
Mindkét ritka ékes diplomát méltó volna kiadni facsimilében, – dísze lenne e folyóiratnak.
A Rákóczi-háznak Magyarország és tartományai örökös grófi rangját adományozza, I. Rákóczi Ferencz erdélyi vál. fejedelem s mindkét ágú utódai részére I. Leopold császár, Ebersdorff várába, 1664. september 14-kén. Könyvalakban, zöld bársonyba kötött diploma, 8 hártyalevélből álló; gyönyörű ékítményekkel, arany, kék és piros színekben. Aranyzsinóron függő pecsét.
Ugyancsak Leopold hasonló, – első lapjain merőben aranynyal írt – és szintén zöld bársonyba kötött könyvalakú, 8 leveles diplomája, Bécs, 1666. julius 30-iki kelettel, melylyel I. Rákóczi Ferenczet és mindkét nemű utódait Sáros vármegye, a sárosi vár és urodalom s kerület örökös-főispánjaivá nevezi ki. Aranyzsinóron függő pecséttel ez is, nagy nehéz ezüsttobkan.
II. Rákóczi Ferencz fejedelem és Hessen-Rheinfelsi Charlotta-Amália herczegkisasszony házassági szerződése, kelt Kölnben 1694. september 25-kén. Szövegét «II. Rákóczi Ferenc ifjúsága» czímű munkámban főbb pontjai szerint kiadtam. Négy folio levél, pergamen, az általam az i. h. már közlött öt aláírással; az öt főggőpecsét kék-piros selyemszalagokon, fa-skatulyácskákban csüng le róla.
Végre még a különben közokmányt képező linczi békekötésről kell annyiban megemlékeznünk, a mennyiben ennek egyik pontja biztosítja I. Rákóczi György fejedelem és valamennyi, mindkét nemű ivadéka részére a «római szent birodalom fejedelme» czímet és rangot, – ennyiben tehát családtörténeti okmány is. Vörösvárott e nagyfontosságú békeokmánynak egyforma kiállítású két eredeti példánya őriztetik, (Capsa 79. fasc. 3. nro 89.) «Actum in Arce nostra Lincensi Austriae Superioris, die 16-ta Mensis X-bris Ao Dni 1645.» kelettel, sajátkezűleg aláírva a császár. Ferdinandus m. p.; ellenjegyezték Szelepchényi György veszprémi püspök, cancellár és Orosy György. Mindkét példány (egyik nyilván Rákóczié mint fejedelemé, s a másik az erdélyi rendeké lehetett) könyvalakú 8 pergamenlevélre van írva, melyek vastag aranyzsinórral fűzvék össze. E zsinór végein a császár függő-pecsétje lógg. – A Rákóczi-ház tagjai által ezen ünnepélyes nemzetközi szerződés alapján bírt «római sz. birodalom fejedelmi» rangjának későbbi történetét s jogviszonyait «II. Rákóczi Ferencz ifjúsága» czímű munkámban (II-ik kiad. 270–300. l.) bőven kifejtettem.
Hogy II. Rákóczi Ferencz fejedelem, nem mint számos történetíró által hibásan íratott, 1676., (sőt éppen 1674.) september 4-kén, – hanem 1676. martius 27-kén született: azt imént idézett munkámban is, de már előbb is, minden további vitatását kizárólag bebizonyítám. Rákóczinak az ősrégi hesseni fejedelmi ház casseli, illetőleg rheinfelsi ágából származott neje, az 1679. martius 8-kán született Sarolta-Amália herczegnő családi viszonyairól is ugyanott (II-ik kiad. 228–248. ll.) részletesen írtam, összeállítván egyebek közt a genealogiai táblázatot, mely szerint Rákócziné magyarországi Szent-Erzsébet királyleánynak, vagyis az Árpádháznak egyenesen leszármazott ivadéka (230. l.) és így II. Rákóczi Ferencznek Hesseni Saroltától született 92fiai, az erdélyi trónkövetelő József és György herczegek, anyjok után csak olyan Árpádvér valának, mint akármely Habsburg. Rákóczinak a Bourobnokkal, nevezetesen XIV. Lajos franczia királylyal való közeli sógorságát pedig íme, rövidke táblázattal lehetvén feltüntetni, itt is reproducálom:
Hesseni Móricz fejedelem; Vilmos (Hessen-Cassel.) Ernő (Hessen-Rheinfels.); Charlotte Férje: Károly Lajos rajnapfalzi választó-fejedelem.) Károly (Neje Leiningen-Westerburg Alexandra souverain grófnő.); Elisabeth Charlotte (Férje: Orléansi I. Fülöp hg., XIV. Lajos király fivére.) Charlotte-Amelie (Férje. II. Rákóczi Ferencz fejedelem.)
Mennyire tartotta e közeli (másodunoka-testvéri) rokonságot Orléansi II. Fülöp a régens-herczeg anyja, a szellemes és nemesszívű Elisabeth-Charlotte Orléansi hgnő Rákóczinéval, – kit «meine Base, die Fürstin Rákóczi» néven említ leveleiben, – mutatják nagyérdekű correspondentiái,* melyekben számos becses adalékot találunk Rákóczinak s nejének francziaországi tartózkodása idejéből. Az Orléansi herczegnő rokoni jó viszonyát Rákóczinéval egész ennek haláláig fenntartá, s a még alig 42 éves bujdosó fejedelemnőnek váratlanúl bekövetkezett elhúnytáról ismételve, nagy részvéttel s igen érdekesen emlékezik meg.* Téves adatok helyreigazítása végett legyen itt megjegyezve, hogy Rákócziné 1722-nek nem február 28-ik, hanem 18-ik napján, esteli 7 óra tájban halálozott el, rövid betegség következtében, – halála előtt még alig nyolczad nappal meglátogatta unokatestvérét.* Február 20-kán helyezték örök nyugalomra a párisi Chesmidy-apáczakolostor temploma sírboltjában.* Az orleánsi anya-herczegnő 12 napig gyászt viselt érette.*
I «Briefe der Herzogin Elisabeth-Charlotte von Orléans.» Stuttgartban és Tübingában 1843-tól 1881-ig számos kötetben kiadva.
2 L. Elisabeth-Charlotte-nak Párisból 1722. febr. 19., 21., 26., 28-kán és martius 21-kén írott leveleit.
3 Elisabeth-Charlotte, febr. 19-iki levelében.
4 Ugyanaz, febr. 21-iki levelében.
5 Ugyanaz, febr. 28.
S most szóljunk II. Rákóczi Ferencz és Hesseni Sarolta gyermekeiről, az utolsó Rákócziakról, kiknek története mindeddig nagyon homályos, és az ifjabbnak elhalási ideje is bizonytalan volt.
Rákóczi első fia 1696. május 28-kán született a kis-tapolcsányi kastélyban, s mivel keresztapaságát Lipót császár vállalta el: ennek tiszteletére Leopold, s még egy csomó melléknevet kapott, ú. m. másodkeresztapjáról Bádeni Lajos herczegről Lajos, továbbá György, József és Antal neveket. Atyja legalább a kis-tapolcsányi Mária-társulat tagjai közé, 1697. junius 21-kén e neveken írá be a kisdedet;* azonban Confessióiban csak Lipót-György néven említi, mi is így iktatjuk tehát be a család származék-rendébe, melyről eddig e korán elhúnyt herczegfiú neve hiányzott. Ezen elsőszülött fiúcska 1699 eleje óta folyvást betegeskedik vala, a miért is Spillenberger nagyhírű orvos kezelése alá Lőcsére vitetvén, ott az 1700-ik év január végén vagy február elején, élte negyedik esztendejében elhalálozott.*
I L. Thaly: II. Rákóczi F. Ifjúság a 2-dik kiadás 264–265. l.
2 U. o .356. l.
A megszomorodott szívű atyát azonban hitvestársa nemsokára új fiúval ajándékozá meg; Bécsben, a Himmelpfort-utczai palotában 1700. augustus 17-kén jött világra Rákóczi József herczeg, kit I. József király tartott keresztvízre, s kinek születését atyja aug. 21-kén tudatta a külföldi rokon uralkodó-házakkal.*
3 U. o. 356. l.
II. Rákóczi Ferencz harmadik fia, ki a keresztségben fejedelmi dédatyáiról György nevet kapott, már atyjának Német-Újhelyen való raboskodása idejében, 1701. augustus 8-kán született, szintén Bécsben.* Végre, a nagy szabadságharcz közepén, Sarolta fejedelemasszonynak, az 1706-ik évi tavaszi fegyverszünet alatt férjével való együttléte után, 1706. november 16-kán született egy leánykája, Sarolta, Prágában, hol a karslbadi fürdőket használó fejedelemmé tartózkodék; de e gyermek ugyanott egy zárdában csakhamar meghala.*
4 Rákóczi Ferencz gyermekeiről szóló följegyzések Vörösvártt.
5 U. o.
Rákóczi Józsefet és Györgyöt a cs. udvar, mint tudjuk, Bécsben nevelteté, 5–5000 frtot rendelvén e czélra a lefoglalt Rákóczi-uradalmak 93jövedelmeiből. Bercsényi correspondentiáiból Rákóczihoz értesülünk, hogy a fejedelemasszony ki akará szöktetni e gyermekeket Bécsből atyjokhoz, s e czélból 1705 és 1706-ban kurucz lovas-dandárok czirkáltak Bécs körűl, de a császáriak éber őrködése a vállalatot meghiúsítá. Atyjok, a háború alatt, míg jószágait maga bírta, évenként 2000 db. aranyat küldött el Bécsébe, tartásuk, neveltetésök költségeire. Thököly Imre összes javainak örökösévé az ifjabb Rákóczi-fiút György herczeget tevé, oly föltétellel, hogy a Thököly nevet is vegye föl a Rákóczi mellé. 1707. után pedig, midőn II. Rákóczi Ferencz Nagy-Péter czárral formális szövetségre lépett Varsóban: a czár többször oda nyilatkozott, hogy ha Rákóczi fiait Bécsből kiszerezhetné, – a mi végett diplomatiai úton lépéseket is tőn, – egyik saját leányát az idősb fiúval József herczeggel fogná eljegyezni. Mindezt azonban a változott politikai események megakadályozzák.
Rákóczi fiait a bécsi udvar, könnyen elgondolható okokból, irányzatosan neveltette: magyarúl nem is volt szabad tanúlniok. VI. Károly császár, hogy a rebellis Rákóczi-névnek még emlékezetét is lemossa róluk, Józsefet «Marchese di Santo Carlo» és Györgyöt «Marchese della Santa Elisabetha» néven hivatta Bécsben. A pragmatica sanctió megalkotása évében pedig, 1723-ban, hogy családjuknak elkobzott tömérdek javai helyett némi nyomorú kárpótlást nyerjenek: mint spanyol vagyis Nápoly és a két Sicilia királya, ezen utóbbi országokban bizonyos feudumokat és jövedelmeket adományozott nekik, e feudumokhoz kötött nevekkel és rangokkal.
A Rákóczi Józsefet illető ebbéli kir. diploma a nápolyi állami levéltárban őriztetik. Latin nyelven van kiállítva, Prágában 1723. julius 3-kán kelt, a király neve spanyolúl aláírva: «Yo el Rey m. p.» «én a király». Károly e diploma erejével innenső Sicilia-ország Abruzzo tartományában fekvő Romanuccio nevű hűbért, mely is De Brando Fülöpé volt, és egy másikat Musciano-t, mely De Sancto Paolo Hannibálé volt és De Romanuccio Alfonz halálával a koronára szállott, szabad, neme feudumnak nyilvánítván, marchionatussá emeli és «Egregio Domino Josepho Ragozzi» adományozza, a Terra di Lavoro tartomány kincstári jövedelmeire utalványozott 3500 scudi évi járadékkal egyetemben, olyképen, hogy Rákóczi József és törvényes örökösei «Marchio di Romanuccio» nevet s rangot viseljenek, – miről tudomás és végrehajtás végett a nápolyi alkirályt és kormánytanácsot ezennel értesíti. A mint is, a végehajtási záradék – részint spanyol részint latin nyelven, – «Datum Neapoli in Regio Palatio die 14. Augusti 1723.» kelettel és számos aláírásásal reá van a diplomára vezetve.*
I Másolata Óváry Lipóttól, eredetiről.
Károly császár második diplomája szintén Prágában 1723. julius 3-kán latinúl kiadva és «Yo el Rey» spanyolúl aláírva igen dicséri az ifjabb testvért Rákóczi Györgyöt: «Egregius Fidelis Nobis dilectus Georgius Ragotzi, Nobis quidem ob splendorem natalium, praeclaram indolem, egregiasque animi dotes magnopere commendatus,» mint a ki már gyermekkóra óta élvzi Felséges Házunk kegyeit, (!!) stb. Neki adományozza tehát a túlsó Sicilia-országban (Sicilia szigetén) fekvő két feudumát a koronának, úgymint del Contrasto Valle de Giunchi nevűeket, mint grófságot, és 2500 siciliai pénzt tevő évjáradékot utalványoz számára az ország jövedelmeire, olyképen, hogy ő és örökösei Conde d Giunchi nevet és rangot viseljenek és így az említett országban «commode ac decore» élhessenek. – A Palermóban 1723. aug. 13-kán kelt latin-spanyol nyelvű és sok aláírású végrehajtási záradék e diploma végére is rá van vezetve.*
2 A 24 kis folio pergamenlevélre, könyvecske alakban díszesen írt adománylevél eredetije a vörösvári Rákóczi-Aspremont levéltárban.
Feltünő, hogy a Marchese di Sto Carlo és Marchese della Sta Elisabetha nevekről e diplomákban semmi említés nincs és a fejedelemfiak Rákóczi néven neveztetnek, mindazáltal megillető czím nékül. 1723. nyarán – mint vörösvári családi följegyzésekben olvassuk – a két herczegfiút a bécsi udvar el is utaztatta, szoros felügyelet alatt Olaszországba, új jószágaik megtekintésére. Még azon évben vissza kelle térniök Bécsbe, hol József 7000, György pedig 6000 frt évjáradékot húzott.*
3 Rákóczi Ferencz fiairól való följegyzés Vörösvártt.
Tudvalevőleg, előbb az ifjabb, György, hagyá oda Bécset 1726. elején, azon ürügy alatt, 94hogy a carnevált nézi meg Velenczében, ide, majd onnét Párisba utazott; s atyjához kivánkozván, Francziaorszgából 1727. junius 15-kén kötött ki Rodostóban, a hol őt nagyon szerető atyjánál, a bujdosók társaságában időzött egész 1728. mártius 23-káig, a mikor őt Rákóczi Ferencz – ki e fiát «makoviczai», az idősbet «munkácsi herczeg»-nek hivatta, – Bécsben szándékosan elhanyagoltatott tanúlmányai pótlására visszaküldé Párisba.* Itt Rákóczi György megismerkedvén a Thököly idejebeli lengyelországi franczia követ s nagy magyar-barát Bethune marquis családjával, 1732. november havában egy Bethune őrgrófnőt vezetett oltárhoz, kivel – fejedelmi rangjára való tekintetből – «Kelislau gróf név alatt esküdött meg.* Atyja, kinek végrendelete Rodostóban 1732. oct. 27-kén kelt, György makoviczai herczeget tevé általános örökösévé, mivel idősb fia e végrendelet keltekor még Bécsben tartózkodott volt.
i Mikes Kelemen törökországi levelei; az iménti följegyzés; Rákóczi F. végrendelete.
2 A vörösvári följegyzés. Ladvocat történelmi dictionariuma is egyezőleg említi, hogy György hg. «Párisban1732. a Bethune-házból egy franczia dámát elvett». vI. köt. 31. l.
Rákóczi József, csak 1734. julius hava folytán lelt alkalmat a császári székvárosból külföldre osonni. Előbb ő is Velenczébe, majd ott a franczia és spanyol követek oltalmát és támogatását megnyervén, Bolognbáa, s nov. 23-kán Rómába érkezett, hol meglehetős fényben élt. Innét 1735 elején Nápolyba, s november havában Orléans herczeg rokonai látogatására Párisba, majd az atyját is mindig melegen prátfogolt spanyol udvarhoz Madridba utazék, hová 1735. deczember 17-kén jutott el.*
3 A vörösvári följegyzés; Rákóczi József hg. életírása, Frankfurt und Leipzig, 1739.; Ladvocat az i. h.
Alig hunyta le örökre szemeit Rákóczi Ferencz Rodostóban: a porta már 1735. május közepén felajánlá a magyar bujdosóknak, hogy József fejedelemfiút meghívja közzéjök.* A renegát gr. Bonnevall útján lépett vele érintkezésbe, kit József hg. még osztrák tábornok korából Bécsből jól ismert. De József, – ki már 1735-ben élénk levelezésbe lépett néhai atyja bujdosó híveivel, – mint Mikes Kelemen levelei tanúsítják – csak 1736. deczmber 5-kén érkezett Francziaországból Gallipoliba, Rodostóba. A bujdosók öcscsét is várták, de csak József jött. Hogy Rákóczi Józseg hget 1737. a szultán Konstantinápolyban nagy fénynyel, mint erdélyi fejedelme fogadta, bőkezűen dotálta, József bujdosó és kiszivárgott magyarokból stb. Erdélybe betörendő hadakat gyűjtött s részt vőn Viddin, Orsova, Fetiszlán és a székely határok táján az 1737–38-iki táborozásokban, manifestuot bocsátott ki, stb. – a történelemből ismeretes. Azonban Törökországba jötte óta folyvást betegeskedvén, 1738. nov. 10-kén Csernavodán meghalt s ugyanott egy görög templomban tétetett nyugalomra. «Már itt két Rákóczit temeténk el, – írja Mikes Kelemen törökországi leveleiben 1739. junius 1-jén, – a harmadikát Isten éltesse, a nem eszik török kenyeret!»
4 Mikes Kelemen, 1735. május 17-iki levelében. – Ladvocat, VI. 32.
Mikor és hol halt el ez a harmadik, t. i. György herczeg? egész a legutóbbi hónapokig nem tudott reá megfelelni hazai történetirodalmunk. A bujdosó fejedelemfi további életpályáját homály környezé. E sorok irója közölt volt a Századok 1868-ik évfolyamában (586. l.) egy a turini államlevéltárból merített teljes hitelű adatot, melyből kiderűl, hogy Rákóczi György 1742. tavaszán, miután Villeneuve marquis, volt portai franczia nagykvöet közvetítésével a párisi török követtel érintkezésbe lép vala, ez év april hó 23-kán maga is, valószinűleg a szultántól meghivatva, Törökországba utazott. Itt azonban semmi lényegesebbet nem végezhetvén, visszatért Párisba, s ismét nyoma vész. De az 1754-iki Pethő-Törő-Bujdosóféle hódmezővásárhely-mezőtúri fölkelési kisérletet alkalmasint ő szította: legalább az ítéletben többszörös hivatkozás van arra, hogy 1751-ben e zendülők a Törökorszgában élő pártos magyarokkal titkon érintkezének. (L. Századok, 1870-iki évf. 30. s köv. ll.) Tehát Rákóczi György ekkor még életben volt s talán Törökországban is újabban megfordúlt.
Végre csak most figyelmeztet bennünket hozzánk küldött szives levelében a franczia családtörténeti adatokat gyűjtő Bauffremont-Courtenay herczeg Párisból, hogy egy teljesen megbízható egykorú följegyzés. Mémories du Duc de Luyne XV. köt. 131. l. szerint Rákóczi György herczeg 1756. junius havában (tehát 95élte 55-ik évében) húnyt el La Chapelle St. Dénis-ben, Páris mellett.*
I Ezen teljes hitelű adatból világos, hogy a kufsteini várporkoláb által 1799–1800-ban Rákóczi György herczegnek állítólag Kufsteinban 1739. történt haláláról Szulyovszky Menyhért magyar fogolylyal közlött s ettől később Kazinczy Ferencznek elbeszélt hagyomány, (l. erről Kazinczy feljegyzését «Magyar Pantheon», kiadja Abafi Lajos, Budapest, 1884. 366. l.) semmi alappal nem bír, sem pedig azon már korábban általunk is, de mindig nagy kételkedéssel említett variáns, mintha ugyanez a rémes haláleset Munkács várában esett volna meg. Lehet különben, hogy megtörtént ott vagy itt: de valami ál-Rákóczival, nem a valódival; mert tény, hogy III. Károly uralkodása alatt némely kalandor az ifjú Rákóczi vagy az ifjú Bercsényi neve alatt járta be az országot. Ily ál-Rákócziakat többször nyomoztak hatóságilag, s egyes ál-Bercsényit Nógrádban el is fogtak, a mint ez a kir. helytartó-tanács hivatalos ügyirataiból kitűnik. A kufsteini vagy munkácsi rab Rákóczi György is ilyen kalandor lehetett.
Érdekesek a Bauffremont herczeg révén rendelkezésünkre jutott egyéb adatok is Rákóczi József és György francziaországi családi kötelékeiről. Ezek szerint György herczeg első nejének Bethune őrgrófnőnek halála után újból megnősült, s másodszor is előkelő franczia nemes nőt vett hitvesűl, kinek nevét s teljes czímét Bauffremont-Courtenay herczeg így írja: Marguerite Suzanne Pintheran de Bois l’Isle, dame de Clérey-en-Vexin. Ezen úrnő mint Rákóczi György makoviczai herczeg özvegye, 1768. deczember 23-kán húnyt el, mintegy 66 éves korában, családi jószágán Cléryben, arrondissement de Pontoise, Seine et Oise megyében, melynek halottasanyakönyvében neve, czímei s halálának éve és napja ma is bejegyezve láthatók. Hogy Rákóczi Györgynek akár ezen, akár előbbi nejétől gyermekei maradtak volna: annak nincs semmi nyoma; mindazáltal ama Ragazzi, Ragouzzi, Ragozzini nevű családok, melyek Olaszországban élnek, valamint a németországi Ragotzykak, kik a fényes Rákóczi-fejedelmi házból szeretnék eredeztetni magokat, mind e György herczeg állítólagos ivadékaiúl kivánnának tekinteni.
Bauffremont hg., illetőleg a Bésançon mellett, d’Ornansi de la Visitation St. Marie apáczakolostor fejedelemasszonya révén hozzánk jutott adatokból bizonyos, hogy 1735–36-iki párisi tartózkodása alatt Rákóczi József munkácsi herczeg is megnősült, s nejétől, – ki az egykori párisi de la Visitation-zárda most Ornans-ban őrzött levéltárában Marie de la Contanciere néven van bejegyezve, – immár József herczegnek Rodostóba elutazta után: 1736. decezmb. 11-kén Párisban egy leánykája született, ki a keresztségben atyja s nagyanyja nevéről Josephe-Charlotte Rákóczi nevet nyerte, és később ugyane néven, mint «Princesse» lépett és íratot be a párisi de la Visitation St. Marie zárda szűzei közé. Kétségtelen tehát, hogy törvényes szülött volt.* Ezen Rákóczi herczegkisasszony-apáczáról: mily kegyes erényekkel tündölő szent életet élt, – egykorú emlékjegyzetek birtokában van a d’ornansi kolostor. Meghalt Párizsban, nevezetet zrádájában, 1780. julius 3-ikán. A történelmi Rákóczi-ház leányágon tehát e napon Josepha-Saroltában, fiágon pedig 1756. junius havában György herczegben fogyott ki, mint most már biztosan meghatározható.
I A M. Történelmi Társulat 1884. februári ülésén, Bauffremont hg. érdekes értesítéseit s a d’ornansi zárdából kapott adatokat szóbelileg ismertetvén, a Századok ugyanekkori füzetében, 162. l. hibásan említtetik, mintha Rákóczi Josepha-Sarolta hgnő d’Estival Claudine-tól született volna; ugyanis a nevezett kolostor irományai minden kétséget kizárólag igazolják, hogy ez a herczegkisasszony-zárdaszűz anyja de la Contancičre Mária úrnő, Rákóczi József hg. neje volt. A a zavarra a tudósítónak az adhatott okot, hogy én fölemlítém, miszerint Bauffremont hg. azt véli, hogy Rákóczi Józsefnek Contancičre Mária előtt már volt más hitvese, t. i. d’Estival Claudine. A herczeget e gyanításra franche-comté-i történetírók azon följegyzése vezette, mely szerint d’Estival Claudine férje egy (meg nem nevezett) «Prince de Transylvaniae» (talán Transalpine?) volt volna, kiben Bauffremont hg. Rákóczi Józsefet kereste. Ugy de ez 1700-ban, d’Estival Claudine pedig 1680. april 3-kán született, s midőn a 34 éves fejedelemfi Bécset odahagyá: ez az úrnő már 55-ik esztendejében járt, – hogyan vehette volna tehát őt el az ifjú herczeg, a ki azonkívül alig töltött Francziaországban mindössze is egy évet, mely idő alatt két neje csak nem lehetett. A jóformán csak sejtelmen alapúlt s kérdőleg föltett Rákóczi-d’Estival-házasságról való vélemény ekként magától összedől s felvilágosításaim után Bauffremont hg. sem tartja azt többé fenn.
Sajátszerű szeszélye a végzetnek, hogy az egymással csatatéreken, ellentétes törekvésekben annyiszor szembenállott Habsburg- és Rákóczi-ház ugyanazon évben, 1780-ban halt ki, utolsó nőtagjaiban. Csakhogy míg a Habsburgok leánya fényes trónról, mint hatalmas császárnő hanyatlott az Kapuziner-Kirche rideg sírboltjának koporsójába: 96addig a nagyot mert és nagyot áldozott II. Rákóczi Ferencz fejedelem bujdosó unokája, – idegen ország szerény kolostorának csendes falai közt élt és zárta le haldokló szemeit. A sors kereke változékony, föl és alá fordúl; ám a halál kiegyenlít, egyformává gyúr mindent!…
Az utolsó Rákócziak családfájának könnyebb áttekintéséűl szolgáljon a föntebbiek nyomán összeállított és idecsatolt nemzedéki táblázat.
Az utolsó Rákócziak.
II. Rákóczi Ferencz erdélyi, magyarországi és római sz. birodalmi fejedelem. Született 1676. márczius 72. Borsiban; meghalt 1735. ápril 8. Rodostóban.
Neje: Hessen-Rheinfelsi Sarolta-Amália herczegnő.
Szül. 1769. márczius 8. Hessen-Wanfriedben; mh. 1722. február 18. Párisban.
Lipót-György. Szül. 1696. május 82. Kis-Tapolcsánytt; mh. 1700. február elején Lőcsén. József, munkácsi herczeg, erdélyi trónkövetelő. Szül. 1700. augusztus 17. Bécsben, mh. 1738. november 10. Csernavodán. Neje: Marie de la Contancičre, Párisban 1736. Josepha-Sarolta. Szül. 1736. deczember 23. Párisban; mh. ugyanott mint zárdaszűz a de la Visitation St. Marie kolostorban 1780. julius 3. György, makoviczai herczeg. Szül. 1701. augusztus 8. Bécsben; mh. 1756. junius havában la chapelle St. Dénis-ben, Páris mellett. Neje: 1. Bethune N. őrgrófnő; egybekelnek 1732. novemberben Párisban. 2. Marguerite Suzanne Pintherau de Bois l’Isle. Szül. Cléryben 1702., mh. ugyanott 1768. deczember 23. Sarolta. Szül. 1706. november 16. Prágában; mh. ugyanott csakhamar.
Neje: Hessen-Rheinfelsi Sarolta-Amália herczegnő.
Szül. 1769. márczius 8. Hessen-Wanfriedben; mh. 1722. február 18. Párisban.
Lipót-György. Szül. 1696. május 82. Kis-Tapolcsánytt; mh. 1700. február elején Lőcsén. József, munkácsi herczeg, erdélyi trónkövetelő. Szül. 1700. augusztus 17. Bécsben, mh. 1738. november 10. Csernavodán. Neje: Marie de la Contancičre, Párisban 1736. Josepha-Sarolta. Szül. 1736. deczember 23. Párisban; mh. ugyanott mint zárdaszűz a de la Visitation St. Marie kolostorban 1780. julius 3. György, makoviczai herczeg. Szül. 1701. augusztus 8. Bécsben; mh. 1756. junius havában la chapelle St. Dénis-ben, Páris mellett. Neje: 1. Bethune N. őrgrófnő; egybekelnek 1732. novemberben Párisban. 2. Marguerite Suzanne Pintherau de Bois l’Isle. Szül. Cléryben 1702., mh. ugyanott 1768. deczember 23. Sarolta. Szül. 1706. november 16. Prágában; mh. ugyanott csakhamar.
THALY KÁLMÁN.
