Oklevéltani Jegyzetek.
Oklevéltani Jegyzetek.
A diplomatikai kortan alapvonalai. Hallgatóinak kézirat helyett adja Horvát Árpád. Ára 1 frt 50 kr. – Budapest, 1884. Kiadja az Eggenberger-féle könyvkereskedés (Hoffman és Molnár). VIII számozatlan lap és 82, 94. Egy melléklettel.
Egy év előtt Horvát Árpád «Oklevéltani Jegyzetei» második füzetének megjelenéséről adhattunk hírt a «Turul» olvasóinak, most ismét örömmel veszszük kezünkbe a tollat, hogy a harmadik füzet megjelenését közöljük.
E füzet a diplomatikai kortannak van szentelve. Valóban elmondhatjuk, hogy szerző a maga nemében e dolgozatával is remeket alkotott. Az a csekély terjedelmü könyvecske, mely kis alak mellett alig több tíz ívnél s a melyet ennél fogva zsebre dugva bármely kirándulásunkra a legkényelmesebben elvihetünk, magában foglalja mindazon kortani ismereteket, a melyekre mint magyar diplomatikával foglalkozóknak szükségünk van s mindazt a harminczöt naptárt, a melyek segélyével bármely év dátumait megállapíthatjuk.
De ne higyje az olvasó, hogy Horvát Árpád könyve csontváz. Van benne hús is, vér is. Sőt az első czikkben «A kortan mint a diplomatika része» czíműben, a czímben foglalt kérdés megoldásán kívül, a kortani irodalomnak oly talpra esett, nem terjengős, de mégis tájékoztató áttekintését nyujtja, a minőt nagyobb kortani munkákban is hiába keresnénk. Szépen kiemeli e helyt a magyar chronologia speciális buvárának, sőt megalapítójának Knauznak a magyar tudomány iránt szerzett nagy érdemeit.
A mi Horvátot arra képesíti, hogy a szükséges ismereteket kis helyen és mégis teljesen megmagyarázva adja, az, hogy igen helyesen arra tud szorítkozni, a mi a diplomatikai chronologiára vonatozik, minden fölösleges ballastot pedig elhágy.
Hogy olvasóink e munkának rövidsége mellett is kimerítő voltáról, czélszerű berendezéséről kellő képet alkothassanak maguknak, nem tartjuk fölöslegesnek az egésznek rövid áttekintését nyujtani.
A már említett czikk után «chronologiai alapfogalmak, előismeretek» czímű következik. Teljesen megtaláljuk ebben a római nap-elnevezések használatát, a mennyiben nálunk használtattak, meg van magyarázva feria, vigilia; a hónapra és évre való tudnivalók, a periodicus és synodicus hónap, a sidericus és tropicus év közti különbségek. Hunfalvy Pál nyomán a magyar «szökő év» kifejezésnek is magyarázatát adja.
Következik «a római naptár», természetesen a Julius Caesar-féle javított alakban. Megmagyarázza a kalendát, nonát, idust, kényelmes átszámítási táblákat közől (a minőket Knauz nagy munkájában nem találunk) s e czikk függeléke gyanánt a füzet végén teljes római naptár van csatolva.
Ezután előadja mi volt az a magyar oklevelekben ugyan ritkán, de már a dalmácziaiakban sürűn előforduló «modus numerandi medii aevi». Egy kis táblázat is van a szöveg közé nyomtatva, melynek segélyével az ily keltezéseket egy pillanat alatt megoldhatjuk.
Ezután áttér a juliani naptárnak középkori használatára. Megmagyarázza, mint tette ezt a keresztyén egyház magáévá, kombinálván saját liturgiájával. Látjuk, hogy a husvét megállapítása a keresztyén naptár-ügy tengelye. Elmondja, mily hibák támadnak e naptár nem éppen tökéletes voltából, a melyek utóbb a Gergely pápaféle naptár-reformra vezettek. Megmagyarázza végűl az új naptár rendszerét.
A következő czikkelyben az egyházi naptárral 166foglalkozik. Röviden, de helyesen ismerteti az állandó és mozgó ünnepeket s az utóbbiaknak teljes és áttekinthető jegyzékét adja. Egy jegyzetben Sz. László törvénye nyomán elmondja, mely napokat ünnepeltek meg eleink s igen talpraesetten figyelmeztet, arra hogy értendő az oklevelekben előforduló másod, harmadnap, nyolczad stb.
Ezután megmagyarázza, miért van 35 egyházi naptár, miért nincs több, miért nincs kevesebb. Közli a Gauss-féle husvét-számítási szabályokat, példákon is megmutatva. Áttér a naptár szerkesztésre, azután megmagyarázza, mit értünk cyclus solis, literae dominicales, concurrentes, cyclus lunae, numerus aureus, epacta és indictio alatt, mennyiben voltak ezek a hazai oklevelek keltezésénél használatban.
Az elméleti rész utolsó czikke kiválóan fontos tárgygyal foglalkozik: az év kezdetével. E téren a keresztyén világban iszonyú zür-zavar uralkodott s bár hazánkban a furcsaságok kevésbbé tudtak lábra kapni, még itt is számos nehézség merül fel. Különben hazánkban a deczember 25-iki évkezdet a leggyakoribb.
Ezután következik a második vagyis gyakorlati rész. Közli a harminczöt egyházi naptárt Knauz nyomán; de czélszerűbb módon, a menynyiben Knauznál a naptár úgy van nyomatva, hogyha át akarjuk tekinteni, a kikeresés után kétszer kell fordítani, Horvátnál, ha egyszer kikerestük, előttünk áll az egész.
A németek részint 1–35 sorszámmal jelölik (valamint Knauz is), részint a husvét dátumaival az egyes naptárakat. A különbség lényegtelen, mert az 1–35 naptár a husvét különbözőségén alapszik, a kutatásra nézve pedig teljesen közönyös, akár azt találja a mutatóban 26-ik naptár, akár április 16. Ő azonban minden efféle netaláni ellenvetéseknek elejét veszi avval, hogy naptárait mindkét jelzettel ellátja.
Azt is helyeseljük, hogy azon évtábla, mely megmutatja, mely évnek mely naptár felel meg, a kötet végére van téve s más közleményekkel nincs komplikálva. Mindazon által a gyakorlati résznél két dolgot sajnálattal nélkülözünk. Szerző az új naptár behozatala után csakis az új naptárnak megfelelő számot adja, az ónak megfelelőt nem. Pedig ennek közlése kevés helyet vesz vala igénybe s jó szolgálatot teszen, habár azok szerint, a kik a diplomatika korát a mohácsi vészszel lezárják, már a tárgyon kívül esik is. Másik hiánya, hogy nincs a szentekről betűszerinti mutató. Már pedig a nélkül igen bajos a ritkábban előforduló neveknél eligazodni.
Egészben véve a munka igen sikerült kézi könyv s mind a tanulóknak, mind pedig dátumok megfejtésénél a kutatóknak sok jó szolgálatot fog tenni s igen méltó volt arra, hogy kegyeletes szerzője nagynevű atyja emlékének ajánlja.
Kivánjuk, hogy oly, mértékben terjedjen el, hogy az Oklevéltani Jegyzetek további füzetei a Pecséttan, a Czímertan s a Középkori Kanczelláriai Praxis ismertetése is megjelenhessenek, a mikor el fogjuk mondhatni, hogy van a mai diplomatika színvonalán álló kézi könyvünk.
SZ. JÓZSEF.
