ADATOK A NÉMETHY CSALÁDOK GENEALOGIÁJÁHOZ. (Második és befejező közlemény.) | Turul 1883-1950

ADATOK A NÉMETHY CSALÁDOK GENEALOGIÁJÁHOZ.
(Második és befejező közlemény.)

Két czímerrajzzal.

IV. A XVII. század elején, mint rendkívüli tünemény, a közfigyelmet Némethy Balázs vonta magára. Először és utólszor az 1604. évben szerepel, de ezen egy évi működése Magyarország történetében korszakot képez. Bocskay István törekvéseit leginkább a magyar hajdúság által reméllette elérni; ezeknek kapitányai között a legtekintélyesebb Némethy Balázs volt. Ő eleinte Lónyay Györgygyel egyetemben Bocskaynak nem helyeselte törekvéseit, sőt híveit pártjáról lebeszélni törekedett, és Barbiano fővezér meghívására Lippay Balázs, Szilassi János, Ujváry 67János hajdúkapitányokkal megjelent, és annak Bocskayról elmondott vádjait igazaknak elfogadta és a többi megjelentekkel egyetemben megigérte, hogy Rudolf király hívei maradnak. Azonban Bocskay egyéb híveinek rábeszélésére egyszerre felmondták Rudolfnak és fővezérének Barbianonak az engedelmességet, a német katonaságot a diószegi hídnál levágták és Bocskayval egyesültek, vívmányaikat neki diadalban felajánlván. Ez időtől kezdve a hajdúság Bocskayt hathatósan támogatta, kivált miután Némethy és Lippai ügyes módon Kassát, s vele az egész felvidéket Bocskaynak megszerezték, úgy hogy annak német őrsége kezeikbe esett és csak kegyelemből adtak engedelmet a távozásra, melyhez a salvus conductust (utilevelet) Némethy Balázs írta alá.* Kassáról 1604. év október utolsó napján felhivást bocsátottak közre, melyben kiemelik a sok nyomort és bajt, melyet Magyarországnak a lefolyt években a császár katonáinak részéről féktelenségük miatt tűrnie kellett. Nem akarván azt szavakkal bőven elmondani, mivel a déli napnál világosabb dolog mindenki előtt: «Ezen imperator – írják a többi közt – odatörekszik, mint kapitányainak cselekvéséből is kitetszik, hogy Magyarország elpusztuljon, a magyar név is kiirtassék. Mindez mivel földi ügy, elviselhetőnek látszik, de a közelmult időben, a legutóbbi diaetán, a honfiak akarata ellenére kimondatott, hogy az igaz és orthodox keresztény vallás, Barbiani János Jakab belgiojosói gróf és egyetemes főkapitány, egy igen gonosz ember által üldöztessék, ki mindenek előtt elvette ezen városnak kitünő templomát, az isten igéinek prédikátorait számkivetette és a római bálványimádást behozta. Ezekkel meg nem elégedve, részint maga, részint kiszemelt, hozzá hasonló katonákkal, hogy ne mondjuk hóhérokkal, a vallonokkal, különféle módon kinoztatta és zsarolta a népet. Végre azon czím alatt, hogy a keresztény névnek ellenét, a törököt, szándékozik megtámadni, Gyula várát vette ostrom alá, a császárnak összes seregét ellenünk és tekintetes és nagyságos Bocskay István úr, a mi kegyelmes urunk ellen fordította, ennek várait azon szándokkal kivánván elfoglalni, hogy megsemmisítése után az országnak többi főurait és nemeseit annál könnyebben képes legyen elnyomni. Ezeket, melyeket az ország elpusztítására és a ti, valamint a mi lelkeinknek kárhozatára cselekszi, tovább tűrni nem lehet, hanem fegyverrel kell azt megboszúlni. Felkeltünk tehát és a keresztény vallásért, az üdvözítő Jézus legszentebb neveért, és édes hazánkért fegyvert ragadtunk. Kérjük tehát uraságtokat, és megkövetjük, tartson velünk ezen jó, jellemes és üdvös törekvésünkben, és esküdjék reá, hogy ezen nemes Kassa városa példájára, a legméltatlanabb iga lerázására, az édes haza elpusztítását ennyi méltatlankodás után megboszúlni fogja. Ebben uraságtok tegyen az Isten előtt kedves, a hazának hasznos és az egész kereszténységnek örvendetes művet. Ezeket kivántuk uraságtoknak röviden megírni, melyekre biztos feleletet várunk. Kassán 1604. év október utolsó napján. Barátai és oltalmazói Lippai Balázs és Némethy Balázs méltóságos és nagyságos Bocskay István a szent keresztény és orthodox hit oltalmazója katonáinak kapitányai.»* Ebből látszik, hogy a harcznak a vallás ügye volt fő indoka. Kassáról, mint központból kiindulva, a felvidéket igyekeztek meghódítani. Némethy* Barbiano üldözésére indult, ki Thurzó Kristófnál szállt meg Szepes várában. Három napi ágyuzás után az alsóvárat létrák segélyével iparkodott bevenni, de Barbiano visszaverte; erre alkudozásra lépett Thurzóval, ki azonban minden igéret és fenyegetés daczára a császár hűségétől el nem pártolt. Szepes vára alól visszavonulva, Thurzónak helységeit kiméletlenűl felégetteté, mire Késmárk meghódolt. Midőn Esztergom ostromlása abban maradt, Básta György parancsot kapott Kassa visszafoglalására. Básta 15.000-nyi serege elé Némethy küldetett négy ezret számító csapatjával; a két sereg Fülektől két mérföldnyire Osgyánnál találkozott és azonnal csatarendbe állott. Némethyt tanácsosai az ütközetről lebeszélni törekedtek, mert seregének legnagyobb része földmives népből, fegyverzetök pedig hiányos, többnyire különféle alakú dárdák, hegyes karók, kaszákból stb. állott és részint a németek elleni gyűlöletből részint kényszerítve jöttek hadba, míg Básta serege kipróbált, lőfegyverekkel jól ellátott volt és tapasztalt vezérek által vezettetett; azt tanácsolták neki, vonuljon vissza valamely folyam megé biztosabb helyre, vagy egyesüljön Sz.-Péternél Lippayval; de Némethyben oly nagy volt az elbizakodás, hogy a tanácsokat nem hallgatta meg, hanem a veterán és tapasztalt hadvezérrel szembe kivánt szállani. Daróczig 300 lovassal ment elébe, ezeket azonban oly erős golyózápor fogadta, hogy hátrálni valának kénytelenek; meglátván ezt a pórhad, szintén hátat fordított, és a németek által üldöztetve vagy 2000 ember vesztette életét. Némethy a futamodókat megállítani törekedvén, lováról leugrott és így szólt övéihez: «A jobbkézben, a kardban és a bátorságban van a győzelem reménye, nem pedig a gyors lábakban!» ezzel 68azonban semmit sem ért el, mert kiki az erődbe menekülni törekedett. Némethy innen a németeket ágyúival kivánta távoltartani, azonban Básta szintén ágyúkkal kezdett működni, mit az erőd ki nem birt; a benlevők abból magoknak fegyverrel akartak utat törni, és kinyitván a kaput, kirohantak, de a németek azonnal körülfogták őket, úgy hogy csak igen kevesen menekülhettek, maga Némethy az elsők között esett fogságba;* s több különféle kinzások után négyfelé vágatott,* a mi a sárospataki magyar krónika szerint november 14-én történt.*

Ortelius Redivivus i. h. 374 kk. ll. és Katona Hist. Critica Hung. XXVIII. 258 kk. ll. Tutkó, Kassa Tört. Évkönyve. 124. l.

Ribini Joan., Memorabilia Augustanae Confessionis in Regno Hung. §. XXIX. p. 329.

Pethő, Krónika 161. Ez csupán Némethyt említi, holott Istvánfi csupán Lippayról szól. Libro XXXIII. 501. p.

Istvánfi i, h. 502. Katona Hist. Crit. Hung. XXVIII. 276 kk. ll..

Závodszky naplója, idézve Katona, i. h. 282.

Magyar Történelmi Tár. IV. 68. – Pethő krónikája, az 1605. évhez 172. l. azt mondja: «Bocskay István valami gyanúságért Némethi Balázsra megharaguvék és megöleté őtet; kit Segnyey Miklós Kassán valami lakodalomban véletlenűl maga kezével agyon vere». Ez tévedés, mert mint láttuk Némethy Balázs Básta parancsára 1604 nov. 14. öletett meg. A tévedésnek magyarázatja az, hogy Pethő Némethy helyett Lippayt akart írni, erről ugyanis Ortelius 384. 1. ezeket jegyezte fel: «1605 jan. 6-án, esteli időben, Bocskay titkos parancsára legfőbb hadnagya, Lippay Balázs, a ki Kassát bevette, a város főnöke Sennyey Miklós és ennek hadnagya Nagy Albert által, a midőn az Kátay Mihályhoz vendégségre hivatalosképen belépne, – azon gyanú miatt, hogy Bástához pártolni szándékozik – apródja mellett, ki kardját utána vitte, torkának átmetszése által megöletett és teste éjjeli időben titokban a nagy harang alatt elásatott és hóval befödetett». Ezen adat rectifikálásából következik, hogy vice versa a mit Pethő 162. lapon Lippay Balázsról mond, az Némethy Balázsról értendő. Szerinte Básta őt felakasztatta.

Nagy Iván fölveti a kérdést, valjon ezen Némethy család nem egy törzsből származott-e Némethy Gergelylyel és Ferenczczel, ki Koháry István uradalmi igazgatója, és utóbb 1669–1678-ig Nógrádmegye alispánja volt, és a kinek czímerét is leírja.* Az utóbbira feleletet nem adhatunk, az előbbire, Gergelylyel való rokonságára nézve határozottan mondhatjuk, hogy nem. E Gergelyt alább mint külön nemesség-szerzőt be is fogjuk mutatni. Csak még Némethy Balázsról záradékul azt jegyezzük meg, hogy vallása után itélve valószínű, hogy a református lelkészekkel Némethy Gergelylyel, ki 1632-ben sárospataki és Némethy Istvánnal, ki 1647-ben sátoraljaújhelyi pap volt, állott családi összeköttetésben.*

Magy. Orsz. Csal. VIII. 137.

Szirmay. Not. Top. Comit. Zemplén. 219. 254.

V. Némethy Balázszsal egy időben és egy irányban működött littkai Némethy Gergely. Ennek valamint bátyjának Tamásnak 1606-ban május 26-án Kassán keltezett armálissal, Bocskay István nemességet adományozott, mely ily módon van indokolva: Littkay Némethy Tamás és Gergely édes testvéreknek, kik hazánknak ezen felette nyomasztó viszonyai között, az ősi szabadság megőrzése és védelmezésében, kivált az orthodox vallás és a mi szabadságunk ellenségei ellen tanúsított dicséretreméltó hasznos szolgálataikért a nemességet adjuk, azon hozzáadással, hogy az Tamás fiára Endrére, és Gergely fiaira Mihály és Jánosra, valamint minden törvényes utódaikra is átszálljon.»

A czímer így határoztatik meg: «harczi paizs, melynek vörös mezejében természetes színű daru zöldelő talajon féllábon áll, míg felemelt másik lábával követ tart. A paizs felett zárt sisak van, melyet királyi korona föd, ebből köldökig vörös ruhás férfi emelkedik, ki jobbjában három érett buzakalászt tart, a jobbról balról lefutó foszladékok különféle színűek.»* Az adományozás kihirdetése szokás szerint szabályszerűleg megtörtént Gönczön Abaujmegye gyűlésén.

A díszesen kiállított armalis a jászói hiteles hely levéltárában őriztetik. Annál is érdekesebbnek tartom a nemes-levélnek a czímer-adományozásra vonatkozó részét szószerint közölni, mert mint Bocskaynak adománya különben is a ritkább heraldikai fogalmazványokhoz tartozik: «Scutum videlicet militare rubri coloris, in cuius campo, sive area grus naturali suo colore depictus, altero pedum super gramine viridi stare, altero vero sursum elevato lapidem stringere conspicitur. Supra scutum galea militaris clausa est posita, quam contegit diadema regium deauratum gemmis atque unionibus exornatum, ex quo homo rubea amictu umbelicotenus exsurgere, et tres frumenti maturi spicas dextra manu tenere visitur, ex cono autem galeae tenim, sive lemnisci variorum colorum hinc inde defluentes, oras seu margines ipsius scuti dulcherrime ambiunt et exornant».

Némethy Tamás viselt dolgai ismeretlenek előttünk, de annál több adatot birunk bátor öcscsének Gergelynek hadi életéből. Első feljegyzett szereplése 1605. év elejére esik, midőn őt Bocskay 800 lovassal Rhédey seregéhez küldötte. Ez Nyitra bevétele után a bányavárosokat és utóbb Nagy-Szombatot is meghódította Bocskay részére. Midőn Rhédey Pozsony alatt Bástával szemben 69állott, de az utóbbi tőle nyilt csatát elfogadni vonakodott, Pozsony ostromára pedig Rhédey vállalkozni nem akart, azt hitte, úgy ér legbiztosabban czélt, ha Némethy Gergelyt két ezer, mások szerint 800 hajduval a Dunántúlra küldi, hogy Köpcsént és Pozsony vidékét pusztítsa, a minek következtében Básta Pozsonyból azon vidék oltalmára fog sietni, mire Pozsonynak megvétele nem nagy munkába kerül. Némethy Somorjánál és Vaiknál átkelt a Dunán, és először is a Fertő vidékét pusztította. Látván Básta Pozsonyból a lángoló helységeket, lovasságát átküldte a Dunán, a mi Némethynek visszajövetelét lehetetlenné tette. De ezzel mitsem törődve, a Dunántúlnak további meghódítására sietett, felkereste Csepregh várát, melyben Zrínyi Miklós nem rég ünnepelte lakodalmát Nádasdy Ferencz leányával. Ide hivatta össze a környék nemességét, kik valóban meglepő gyorsan csatlakoztak hozzá; név szerint Nádasdy Tamás, Rátky Menyhért, a körmendi katonaság, és sok követővel Hagymásy Kristóf. Ez utóbbi Sümeg várát Ujlaky Lajos veszprémi püspöknek meggyilkolása után maga számára kivánta elfoglalni, de Némethy ezt megtudván, azonnal Bocskay számára foglalta le azt. Innen Szombathely felé vonult, melyet Thury Ferencz neki átadott, mire Körmendet kezdte ostromolni, melyet Kisfaludy Imre éhség által kényszerítve szintén átadott. Nagyobb hatalom szerzésére a törökhöz fordult, a minek következtében a szigeti, pécsi, kanizsai és koppáni őrségek segítségére voltak; serege ez által 300 lovassal szaporodott. Tekintélyes hadával az osztrák és stiriai határokat átlépve maga Némethy Bécs-Ujhely és Bécs felé tört hadaival, minden felé pusztítva és sok népet fogságba hurczolva. Az eddig védtelen vidék oltalmazására végre valahára Trautmannsdorf Ádám 1500 lovassal és hat zászlóalj gyalogsággal megérkezett, és Sopron alá szállott; ezeket Hagymásy megtámadta, de általuk megveretett és egész Kereszturig űzetett. Némethy e felett boszankodva saját maga vette Sopront ostrom alá, nagyobb ágyukat használva ellene, a külvárosokat felégette, de Básta serege közeledtének hirére visszasietett Körmendre, boszúját Ausztria és Stíria pusztításával enyhítvén. Ura hatalmának terjesztése végett Szlavonia felé fordult, és Draskovics illyr bánt felszólította a meghódolásra, de az ellenszegült; mire Némethy elállott terveitől. Látván Trautmannsdorf és Draskovics, hogy Némethy actióba lépni nem mer, Sz.-Gotthardnál egyesültek és őt Körmendnél megtámadták; Némethy azonban a 10 ezernyi sereggel megütközni nem akart és az alkudozások idejét felhasználva a Rábán átvonult; a császáriak cselt gyanítva lovasságot küldöttek ellene, de midőn a lovasok által felvert port Nádasdy meglátta, ki az alkudozások miatt utolsónak maradt hátra, a Rábát átúszva, szintén megmenekült. Némethy megosztva seregét, biztos helyekre küldte, s maga, kevéssel előbb Sümeget elvesztvén, a törökkel Szigetvárra ment. Habár a császári sereg erélyes fellépése következtében számos helyet megszerzett, annak gyors visszavonulása után azonban mindenki ismét Némethy pártjához szegődött. Ez időben oly nagy volt Némethy táborában a császáriak iránt az ellenszenv, hogy miután a törökök Esztergomot a császáriaktól elfoglalták, Jézus nevét kiáltozták és taraczkokat, puskákat sütögettek örömük jeléül a törökökkel egyetemben. A törökök is szívesen harczolának vele a préda kedveért. A császári vezérek által Szombathelyen hagyott vallonokat, mintegy ezret, Némethy emberei levágták. Erre főtörekvését Sümeg visszaszerzésére fordította, mi azonban lehetetlennek bizonyult, sikerült azonban Körmendet visszaszereznie. A nagy számú őrséggel ellátott Kőszeg alól is el kellett vonulnia. Miután a pápai pénzen a florenczi Rudolphi Sándor parancsnoksága alatt küldött lovasságot legyőzte, ismét az osztrák tartományokat pusztította. Híre támadt, hogy Bástát küldik ellene; ekkor október vége felé Dunántúl az esztergomi basa lovassága, Morvaország felé pedig Homonnay a bosnyák basával együtt szállt táborba, hogy Básta seregét Némethy üldözésétől távol tartsák. Tilli János Herkules gróf azonban mégis szembe szállt vele és seregének egy részét meg is verte, a többivel Némethy még ideje korán biztos várakba menekült, hogy azokban kiteleljen. Ő maga Ibraimhoz a szigetvári basához szállott.* Midőn 1606-ban a fegyverszünet, később pedig a békeszerződések létre jöttek, Bocskaynak Dunántúli hadaival Némethy is visszavonult, és Csábrág és Kékkő várak parancsnokává lett; de ezeket a decz. 22-én Kassán létrejött egyezkedés következtében szintén a császárnak kezébe adta át.* Ez az utolsó adat, melyet Némethynek nyilvános működéséről feljegyezve találok. Nem sokára erre következhetett halála, mert 1615-ben özvegyéről történik említés, kinek a férje utáni birtokai a császár számára foglaltattak le.*

Összeállítva: Pethő Krónika 165–171. – Homonnay naplója Bélnél Notitia Hung. Novae. IV. 344 és 346. Istvánfi i. h. XXXIV. Libro. 507–515. Katona Hist. Crit. XXVIII. 344–390.

Katona, i. m. XXVIII. 660.

II. Mátyás és Bethlen Gábor békebírái által Nagyszombatban tartott tárgyalásoknak függeléke. Katona, i. m. XXIX. 594. – Kezeírásáról említés történik Árpádia II. 1835, melynek mellékletében az másolatban szemlélhető.

Gergely fiairól, Mihály és Jánosról, sehol sem találtam határozott említést, de igen valószínűnek tartom, hogy ama Némethy János, ki Szatmármegyében a XVII. században szerepelt, e Gergelynek volt fia. 1648-ban ő és Bagosy István mint Szatmármegye követei Patakra az erdélyi 70fejedelemhez küldettek. 1632-ben neki Nagy-Ladányban királyi adománynyal jószágrész adatik, úgy szintén Vámos-Oroszi faluban is bir egy részt, valamint Kölcsén is.*

Szirmay Antal, Szathmár Vármegye. I. 75. II, 142, 249, 256.

VI. Némethy Balázszsal és Gergelylyel egy időben élt Jakab, ki nem a harcztéren, de az egyház és tudomány terén szerzett magának hirnevet. 1572-ben látott napvilágot nemes család ivadékaként, és 29 éves korában a jezsuiták közé felvétetve, nagy buzgalommal végzé theologiai tanulmányait. Mint felszentelt pap Magyarországban és Erdélyben missionariusként működött és a zavaros idők alatt sok üldözést és sanyarúságot szenvedett. 1635-től 1644-ig Pozsonyban a társaságnak nyomdája mellett vala alkalmazva. Nagy szolgálatokat tett alapos ismeretei által Magyarország primásainak kivált Pázmány Péternek, kinek műveit ő rendezte sajtó alá. Igen sokat köszönhetnek neki korabeli történetiróink, mert hazánk történelmében nagy jártassága volt és a diplomatikában bő ismeretei voltak. Ferrarius Zsigmond a dömések magyarországi történetét nagyrészt Némethy adataiból készítette. Hogy Pázmány kezeügyében legyen, Pozsonyban a primási palotában kellett 1618. óta laknia. 72 éves korában 1644-ben június 1. napján délutáni két és három óra között, tüdőbajban hoszszantartó szenvedés után végezte be tevékeny, érdemekben gazdag életét.* Hogy másokban is gerjeszszen vallásosságot, imakönyvet írt magyar nyelven. Művének azt tartom, melyet Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárában a 471, 526 és 1092 számok alatt említ: «Keresztyen Imadságos Könyvecske . . . . a Bodog Emlékezetű Cardinál Pázman Péter . . . . engedelméből,» mely 1616, 1622 és 1669-ben látott napvilágot, s melyet sokan Pázmány művének tartanak,* sok valószínűség van a mellett, hogy ez Némethy Jakab műve. Nagyon érdekes és becses azon jelentése, melyet 1617. márcz. 7-én Pázmány Péternek tett az ecsedi vár kincseiről,* melynek terjedelmes leltárát közzétette Knauz.*

Elogiuma megvan: Elogia D. D. S. J. – Kézirat az Egyetemi könyvtárban G. 321. f. Említi: Stoeger, Scriptores S. J. Prov. Austr. 243.

Frankl, Pázmány Péter és kora. III. 316. Mint Pázmány imakönyvének hetedik kiadása említtetik, mely Pottendorfban 1669-ben jelent meg.

Magyar Sion. 1864. 216. és Frankl, Codex Epistolaris Petri Pázmány. 69. Mindkét helyen Németh Jakabnak iratik, én elogiuma után indultam, melyben tisztán Némethynek van nevezve, így találtam írva többi kútfőimben is. Idézett levelének sajátkezű aláírásában az «y» könnyen egybe olvadhatott a manupropriával.

Magyar Sion. 1864. 218–227. És Knauz után Bunyitay, A váradi püspökség tört. III. 93–102.

VII. Időszerinti sorrendben az 1690-ben nemesített Némethy család következik, melyről a «Turul» 1884. évi 7. lapján történik említés. Ennek három tagja, három édes testvér szolgál a közös hadseregben József, János és Norbert, (nem Róbert, mint idézett helyen mondatik). Felemlíttetik e család több helyen, így Kneschke által is,* ki mühlfeldi Megerle* után dolgozott, de mind kettő azon tévedésben van, hogy nemességök csak 1817-ből való,* továbbá Jánost és Norbertet nem tartják József fivérének és azokat Jakabházi praedikatummal látják el.* Mint a «Turul» említi, e családot 1750 körül Szent-Gotthárdon találjuk megtelepedve; s minthogy 1694. decz. 10-én ugyanott született Némethy Ferencz jezsuita, őt is e családhoz tartozónak tartom. A rendbe 1712-ben vétetett fel Bécsben; később a bölcsészet és széptudományok tudorává lett. Életét többnyire a tanszéken és mint papneveldei kormányzó töltötte, mindenütt a szelídség mintaképeként tiszteltetve. 1748. aug. 8-án halt meg Nagy-Szombatban 54 éves korában. Az irodalom terén végzett működéséből ily czímű műve maradt fönn: «Coronatae virtutes, seu Illustres a Sanctitate Reginae Hungariae scil. Gisela S. Stephani, Beatrix Andreae II, Eleonora Leopoldi I, conjuges, panegyricis celebrata.» Cassoviae. 1720.*

Neues allgemeines deutsches Adels-Lexicon. VI. 469. p.

Oesterreichisches Adels-Lexicon des XVIII. und XIX. Jahrh.

Ekkor nyerte Némethy Ferencz galicziai nyugalm. kamarai administrator az osztr. nemességet.

A Jakabháza úgy látszik a Jobaháza-ból (Sopronmegyében) gyártatott, a hol Németh László író született volt. V. ö. Nagy Iván i. m. VIII. 133; és Széchenyi Cat. Bibl. T. I. P. II. 103 és Danielik, Magy. Irók I. 339.

Elogiuma megvan: Annuae S. J. Tyrnaviae az 1748. évhez. Kézirat az Egyetemi könyvtárban. G. 256. – Említi: Stoeger, Scriptores S. J. Prov. Austr. 243. 1. – Katona, Hist. Crit. XXXIX. 984. – Horvát István Chartulariuma.

VIII. A XVII. században kezdődik a szatmárnémethi Némethy családnak szereplése is, melynek három tagja tűnt ki az egyházi irodalom terén Mihály, Sámuel és ifjabb Mihály. Némethy Mihály született 1638 szept. 17-én Szatmár-Németiben. Iskoláit S.-Patakon bevégezve, bejárta Belgiumot. Hazájába visszatérvén, Gönczön tanító, utóbb ugyanott prédikátorrá lett. Életét 51 éves korában 1689-ben mint kolozsvári prédikátor fejezte be.* Művei:

Ferenczy-Danielik, Magyar irók. I. 340. – Erdélyi Muzeum-Egylet Évkönyve V. 1868. 139. Nagy Iván két helyen említi, először a Németi családnál szatmár-németi előnévvel (VIII. 322), másodszor a Szatmár-Némethy családnál (X. 511).

1. Igazság próbaköve. S.-Patak 1669. és Kolozsvár 1672.

2. Igazság próbakövének nyert pere. S.-Patak 1669. és Kolozsvár 1672.

3. Mennyei Tárház kulcsa. Kolozsvár 1673. Nyolcz kiadásban.

4. Az örökké való egy isteni állatban levő három személy mutató tükör. Kolozsvár 1673.

715. A négy evangelisták szerint való dominica. Kolozsvár 1675.

6. Dominica Catechetica. Claudiopoli 1677.

7. Szent Dávid Psalteriuma. Kolozsvár 1679. Három kiadás.

8. Halotti centuria. Kolozsvár 1683.

9. Dominicalis predikatiók toldalékja. Kolozsvár 1686.*

Ferenczy-Danielik még ugyan több munkáját is felsorolja, melyeket azonban mellőzendőknek tartok, mivel Szabó Károly Régi Magyar Könyvtárában sem fordulnak elő.

Halála után az irodalom terén Némethy Sánmuel kezdett működni. Született Szatmár-Németiben 1658-ban, tanulmányainak Kolozsváron történt befejezése után külföldre ment, ifjuságát Németországban és Belgiumban töltötte; visszajövet Kolozsvárott mint a theologia tanára működött a reform. collegiumnál. Síriratát maga készíté, mely így hangzik:

«Me genuit Szathmár; Urbs Claudia fovit adultum,
Trajectutn juvenem, Leida, Franekra dein.
Claudia at Urbs reducem excipiens mactavit honore
Linguarum quas Cananea sonat.*
Hellasque et Sophiae, mox numinis eloquiorum,
Post Ephorum ductum Principis Apafii.
Munere quo functum Urbs eadem, mox alma recepit,
Et jussit rursus munus obire prius.
In quo ter denis, quatuorque fluentibus annis,
Quod feci, id fecit gratia sola Dei.
Jam fractus curis, moerorumque agmine mentem,
Commendo Christo; debile corpus humo.»*

Horányi e pentametert hibásan tartotta fönn.

Horányi, Memoria Hungarorum. II. 684.

Temetése 1717 decz. 17-én gyászpompával történt. Beszédeket mondtak ravatalánál, melyek összegyüjtve is megjelentek ily czímmel: Szathmár Némethy Samuelis etc. nomini Monimentum aeternitati sacrum. Josephi Deaki orat. fun. hung., Matthaei Bozonyi latina. Dolor metricus, Claudiopoli 1718. A másik: Monimentum Aeternitati Nomini Magni Dei Viri etc. Samuelis Sz. Némethi in Illustri Reformatorum Collegio Claudiopolitano primum Philosophiae, Linguarum originis Hebraicae et Graecae, tandem Sacro-Sanctae Theologiae et Historiarum Ecclesiasticarum Professoris, perpetui Sacrarum Scripturarum Interpretis Ejusdem Collegii per 34. Annos Rectoris prudentissimi patris benignissimi. A magni hujus Patris filiis genuinis etc. Claudiopoli 1718. fol. Ezen utóbbi előadja tanári pályája alatti működését, s megemlíti, hogy 34 éven át a kolozsvári collegiumnak rectora vala.* Művei ezek:

Bod Péter, Magyar Athenas. Catal. Biblioth. Szechenyi. Tom I. P. II. 397. és Tom. I. Suppl. I. 386.

1. Disputatio Theologica undecima, Causam Sp. S. Victricem demonstrans. 1681. Ap. haer. Joan. Elzevirii. Lugd. Bat.

2. Imago fidelis servi ac veri Episcopi in Michaele Tofaeo. Claudiopoli 1684.

3. Epistola S. Pauli ad Hebraeos explicata, Franequerae 1695. Adnexa: Epist. S. Judae (graec. et lat.) explicata ibid. Második kiadás ugyanott 1701-ben.

4. Disputatio philos. theol. de servo arbitrio. Claudiopoli 1695.

5. Moses explicatus, ibid 1696.

6. Metaphisica contracta, ibid 1696.

7. Dissertatio metaphisica, de perenni duratione mentis, ibid 1696.

8. Gyászvers gr. Bethlen Klára, gr. Bánfy Györgyné halálára. Kolozsvár 1706.

9. Lucerna provinciae Transylvanicae extincta Ill. D. Georg. C. Banffi de Losoncz Gubernator. Claudiop. 1709.

10. Prophetia S. Prophetae Zachariae explicata. Utrajecti 1714. (hebr. et lat.)

A szatmár-némethi Némethyek között harmadik helyen ifjabb Mihály-ról kell megemlékeznem, ki a XVII. század utolsó éveiben a kolozsvári ref. egyház egyik tanítója vala. Irodalmilag tevékeny volt, művei:

1. Szent Dávid poenitentiatartó zsoltáraiból formált két könyörgések. Lőcse 1697.

2. Halotti beszéd Tótfalusi Kis Miklós felett, h. és é. n.

Nagy Iván szerint e családból származott Ignácz a főkormányszéknél postamester és ennek fia János orsz. főtörvényszéki tanácsos N.-Szebenben és udvari tanácsos, ki 1862-ben halt meg.*

Magyar Családok. VIII. 322 és X. 511.

Ugyancsak a XVII. században élt Némethy János szepesi kanonok, ki 1649-ben említtetik,* de melyik családhoz tartozott, meg nem határozható.

A kath. iskolaügy Magyarországban. fasc. II. 129.

Úgyszintén Némethy István, ki 1650–53-ban Utrechtben tanult és 1679-ben mint pártfogó említtetik.

Megemlítem még, hogy a XVIII. században élt Némethyek között egyházi és egyház-irodalmi téren többen tüntek ki, így Némethy Sámuel, János, István a reformált vallásúak közt, a katholikus vallást követők közt Némethy Kristóf János, József (e néven négy), Ferencz, Pál stb. Ezeknek családi viszonyait azonban meghatározni nem lehet.

IX. A XVIII. században Némethy Endre szerzett nemességet, kit Mária Terézia királynő 1751-ben augusztus 27-én Pozsonyban kelt adományozással emelt a nemesek közé. Ezen adományozás így van indokolva: «Azon hű és hasznos szolgálatok által szerzett érdemekért, melyek által magát úgy hivünk Némethy Endre, valamint, sőt még nagyobb mértékben atyja is kitüntette, kiről mondatik, hogy 50 év lefolyása alatt, folytonosan a harcztéren működött, úgy 72szintén fiának Mihálynak, az ország jelen egyetemes felkelése alatt, fegyver által bizonyított kiváló hűséges szolgálataiért, különféle helyeken és időben a körülményekhez képest kivált Magyarország koronája és a mi felséges osztrák uralkodó családunk, valamint személyünk iránt hűségesen és kitartóan tanusított és gyakorolt szolgálataiért, melyeket utódaink iránt is, mint reméljük, gyakorolni fog» stb.

A czímert a mellékelt rajz mutatja.

Mi volt Némethy Endre atyjának neve, az oklevél nem említi, csupán 50 éves szolgálatait a harcztéren, melyen őt fia Endre és unokája Mihály is követte, ezen érdemek jutalmáúl nyerték I. Endre s két fia Mihály és I. Antal és leánya Julianna, valamint törvényes utódaik a nemeslevelet.*

Liber Regius az orsz. ltárban az 1751. évhez. Nem lesz érdektelen, ha az armalisnak a czímerre vonatkozó részét az eredeti szövegből átveszszük: «Haec arma seu nobilitatis insignia, scutum videlicet militare erectum coeruleo et flavo seu aureo coloribus horizontaliter partitum, e tricollis viridis, pedem scuti occupantis medio virum militarem hungarum a lumbis prominentem, rubra tunica, nodis, fibulis, et cingulo argenteis, decora vestitum et caput pileo pariter rubro, a tergo defluo ac pelle sabillina reducto tectum, manu sinistra latus fulcientem, dextera vero frameam inter tres stellas sexangulares aureas, quarum duae aciem, tertia vero dorsum frameae commitantur, stringentem deferens. Scuto insidet galea nobilibus propria, chatharata scu aperta coronataque, quatuor strithionis plumas et quidem a dextris primam auream alteram coeruleam, a sinistris autem primam argenteam et alteram rubeam suis apicibus bifariam divulsis et in latera recurvis, proferente. A cono galeae deprendent falerae, hinc coeruleae et aureae, illinc vero argenteae et rubrae.»

Ezen családnak, részint mivel ujabb időbeli, részint mivel közelebbről is érdekel, sikerült nemzedék-rendét összeállítanom, melyet a következő táblázat mutat:

Némethy N. több mint 50 évig katona; I. András, 1751-ben nemesség-szerző, szintén katona (Domándházi Sághi Zsófia); Mihály, katona; I. Antal (Betlenfalvai Erőss Katalin); Julianna (N.-kállói Kállay László); II. Antal 1772. szept. 6. – 1818 aug. (Gergelyfy Anna); Katalin (Pazonyi Elek László); I. Lajos, † 1848. (Leszkay Mária); Borbála (Rózsa László); II. András, 1801. febr. 18. – 1866. ápr. 25. m. k. helytartósági tanácsos. (Sziráky Paula); II. Lajos 1840. febr. 29.., róm. kath. lelkész; Pál 1841. okt. 18., † 1869. nov. 8. a m. k. udv. kancz. hiv.; Emilia 1843. † 1874.; Gyula 1845. márcz. 14. cs. k. százados; III. Andor 1850. okt. 16., † 1877. május 1., vasuti irodaigazg.

E családnak I. Antal idejétől fogva a jelen század közepéig Szabolcsmegyében tetemes birtokai voltak.

Ennyi az, a mit a hazánkban különböző időkben virágzott Némethy-családok történetére felderíteni s összehozni sikerült.

NÉMETHY LAJOS.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem