AZ UJLAKI ÁGAZAT.
AZ UJLAKI ÁGAZAT.
Történelmünk a Csák nemzetség ezen ágának XIV. századbeli sarjadékait «Ujlaky» néven ismeri, akkor már ősi birtokuk Ujlakról (Illok) írván vezetéknevöket. Ágtörzsük Péter okleveles tanúság mellett kétségtelen tagja a Csák nemzetségnek, és – mint a viszonyok egyeztetése jelezi – osztozás eredményeként a dunántúli kerület alsó megyéiben, főleg pedig a drávántúli megyékben részesűlt birtokokban.
E Péternek négy fiát ismerjük. Ezek egyike Domokos mester IV. Béla király uralkodása alatt ennek elsőszülött fia (V.) István ifjabb király pohárnok-mestere és zempléni főispán, szerencsés volt urának az atyai örömök első hírét, László herczegnek (utóbb IV. László király) születését megvinni, mint ezt az atya-király, IV. Béla, egyik alább említendő adománylevelében olvashatni. Domokos mester úr a királyi háznak, különösen István ifjabb királynak állandó híve volt, és ennek oldalán számos hadjáratban tüntette ki vitézségét. Ilyen érdemei méltánylatáúl és jutalmáúl IV. Béla király 1263-ban neki adományozá* a Mohor ivadékának, Ipolynak magvaszakadtán a koronára háromlott, a Dráván túl Valkó szomszédságában fekvő terjedelmes birtokokat egészen a Dobsai, Borsai, Garai jószágokig kiterjedve, és oly részletesen meghatárolva, hogy ennélfogva az érdekelt adománylevél a magyar állam nyelvének Szerémmegyében akkori élénk keletét is feltűnőleg tanúsítja. Azonban az imént adományként nyert birtokterületek egy részére a Vaja (Woya) nemzetségbeli Ruzbojd fia Lampert is örökösödési jogon igényt támasztott, a minek eredményeűl öt év multán, 1269-ben, a budai káptalan előtt a perlő felek akként egyeztek meg, hogy Domokos mester az adományúl nyert birtokok egy részét, úgymint a néhai Ipoly ősi birtokait (villa Thulman, v. Drauci, v. Lanka, et terra villae Patrim, et particula villae Zekche) átengedte Lampertnek, ez viszont Ujlakot (Wylok), melyet állítólag Ipolynak nagyatyja Mohor úr, szerzés útján bírt, háboríthatlanúl és örökjoggal átengedte Domokos mesternek, és testvéreinek, Simon Comesnek, Mihálynak és Beers Comesnek.*
Fejér Cod. Dipl. IV. 3. 138. és köv. l.
Wenzel Árpád-kori Új Okm. VIII. 181.
A fennebbi peres egyezmény szerint Domokos mester kiegyenlítésűl még hatvan ezüst kereskedelmi márka lefizetésére is köteles lévén, ezen kötelezettségének a következő évben teljesen eleget tett vala, amint ezt és a feleknek egymás irányában vállalt szavatossági kötelezettségeit a székesfejérvári káptalannak 1268. febr. 14-én kelt bizonyságlevele igazolja.* 1269-ben Domokos úr Baranya vármegye főispánságát viselte, 120e czímzettel élve adta el nyitramegyei Boroch birtokát Fülöp esztergomi érseknek.*
Hazai Okmánytár VI. 151. Wenzel Árpád-kori Új Okm. VIII. 219.
Knauz, Az esztergomi főegyház Okm. II. 93. V. ö. Fejér VII. 5. 358. Wenzel VIII. 243.
V. István király halála után (1272. aug. 1.) Domokos úr tántoríthatlan híve maradt özvegyének, Erzsébet királynénak; és midőn a brebiri grófok véréből fajzott Pektári Joakim ármánykodásainak visszahatásaként a sértett urak Finta letett nádor és az Aba nembeli Egyed, volt tárnokmester szövetségesei a trónörökös IV. László megkoronázása előtt Székesfejérvárott magát a királyné palotáját rohanták meg, foglyúl ejtendők a felséges asszonyt: akkoron Domokos főispán és Erzsébet királyné országbirája egy lázadó kezéből kiragadva annak kardját, vére ontásával addig védelmezte úrnőjét, míg halálos sebet kapva, elaléltan rogyott le. Felgyógyulván, ezen érdemeinek tekintetbevételével is, miután abaujmegyei muhi, nyáradi és zemplénmegyei Szőlős; Sztára és Prische birtokait csereképen átengedte, magától Erzsébet királynétől 1273-ban Valkómegyében adományúl kapta Hagymást a Duna és Dráva összefolyásánál, annak minden tartozékaival és a Dráva révjogával.* Tíz évvel utóbb 1283-ban IV. László király megerősíti Domokos urat a IV. Bélától kapott Ujlaki birtokban,* mely oklevélben Dominicus de Wlko filius Petri de genere Chak néven említtetik. Ezentúl róla történelmi adatot nem ismerünk. Mielőtt azonban utódairól szólnánk, fennebb említett testvéreiről kell megemlékeznünk. – Ezekből Simon Comesről és Beers-ről* az 1267. évi adománylevelen kívül nem ismerünk biztos adatot, és amazzal az 1272. majd 1277-ben élő hasonnevű Simon barsi főispánt sem merjük azonosítani. A harmadik testvér Mihály sorsa szerencsésebb volt a feledés leplét áttörhetni.
Fejér, V. 2. 131–132.
Fejér, V. 3. 151. De az oklevél dátuma valószínűleg hibásan van közölve, mint az uralkodás éve mutatja, és másik oklevél 1280-ban Domokost már néhainak (condam) jelöli.
Ezen Beers személynév nem fordúl elő Czinár Indexében sehol; ez és utóbb előadandó okból kérdésnek tartom, vajjon helyesen volt-e írva? vagy olvasva?
Ő mint harczos jelentékeny hírre tett szert vitézsége által. Egyik hősi hadi tettét királyi adománylevél tartá fenn az emlékezetben. IV. Bélának Uros Szervia királya ellen viselt hadjáratában oly hősiesen harczolt, hogy a rá húllt kemény vágások és nehéz sebek daczára Urosnak vejét és tárnokmestere fiát Béla machói herczeg szemeláttára foglyúl ejtette. E hősi esemény jelentékeny zsákmányt is szolgáltatott, mert a foglyok váltságdíja nyolczszáz márkára rúgott, azonkívül pedig Uros veje nyakáról birtokába került egy, drága kövekkel kirakott, tíz márka súlyú és tenyérnyi nagyságú kereszt, mely az oklevél szavai szerint Krisztus feszületéből (de ligno Domini) eredt farészeket tartalmazott. A nagybecsű ereklyét maga a király IV. Béla is bírni óhajtá, miután azonban Mihály úr semmi pénzért attól megválni nem akart, ezért és tanúsított hősiességeért IV. Béla királyi adományozással halmozta el Mihály vitézt, 1269-ben adván neki Somogymegyében Erdő-Csoknyát, Gaan (Gyán?), Kis-Vid, Som, Kovácsi, Pacza stb. pusztákkal.* Azonban ezen adományt 1270-ben V. István király nemcsak Mihály Comes, hanem bátyja a fennebb említett Domokos úr részére is megerősítvén, ebből a közös birtoklás ténye tűnik ki.* Két évvel utóbb (1272-ben) Mihály úr Erdő-Csoknya, Nyim, Földobos, Aldobos, Zuld (Szill?) és Révfalu birtokaira egyedűl kap V. Istvántól megerősítést,* de ugyan ezen évben ismét testvérével Domokossal együtt a feketehalmi és isaszeghi csatákban, a csehek ellen a Rábcza mellett vívott ütközetben, és az Uros szerviai király elleni hadjáratban mutatott vitézségök méltatásával közösen kapják Korus (Kőrös?) földjét királyi adományban.* Mihálynak utódairól nincsenek adataink.
Fejér IV. 3., 491.
Fejér V. 1. 25.
Ugyanannál V. 1. 185.
Ugyanannál V. 1. 238 és k. l.
Vissza kell térnünk Domokos úrhoz. Ennek három fiát említi IV. László királynak azon adománylevele, melynél fogva 1280-ban Pocina fia Cheh magvaszakadtán pozsegamegyei Dobouch földjét (talán a mai Duboka helység?) tartozékaival és a Szávaberke erdőséggel együtt a Csák nembeli Domokos fiainak Miklósnak, Istvánnak és Péternek adományozza.*
Wenzel IX. 278. csak az oklevél kivonata; az eredeti Zágrábba vitetvén az országos levéltár spoliatiója idejében. Egészen közli az oklevelet Fejér V. 3. 22.
121E három fiúval Domokos ágazatának lánczolatos tovább folytatása az eddig közzétett okmánykészletünknek ide vonatkozólag szűk volta miatt megszakad; és e tekintetben csakis az országos levéltárból a Dráván túli részekre vonatkozó Zágrábba hurczolt oklevelek átkutatása foghat teljes világosságot szolgáltatni. – Néhai jeles tudósunk, Botka Tivadar, Kont Miklós nádor származása felderítéséről írt értekezésében* mellékesen a Csák nembeli Ujlakiakról is szólván, említett Domokosunk unokájáúl írja Pous fiát, Ugrint; de ezen állítását nem indokolja. Szerinte tehát Pous fia volt volna Domokosnak, a mire én, ha csak Domokos fiát Pétert Poussal egy személylyé nem azonosítjuk, bizonyítékot találni nem voltam szerencsés. De másrészről a chronologia is kétessé teszi ezen filiatiót. Mert Domokos úr, mint fennebb írtuk, még 1280-ban élt és akkor már három emberkort ért fiai (Miklós, István és Péter) valának. Ugrin pedig, ki Botka szerint unokája lett volna Domokos úrnak, már 1277-ben mint tárnokmester. meglett férfiú számba járt, és 1311-ben már mint utódot hagyott családfő halt el, és így Pousnak és fiának Ugrinnak életkoraikra az 1280–1311 között 21 év esnék csak; a mi Domokos-, Pous- s Ugrinnak egymástóli filiatióját nagyon kétessé teszi.
Századok 1870. évf. 152. l.
Az ismert és Botka által is idézett oklevelek csak annyit mondanak, hogy Ujlaki Ugrin a Csák genusbeli Pousnak fia volt, de arról, hogy Pous Domokosnak fia lett volna, sehol szó sincs.
Ellenben, hogy Domokosnak testvére volt Pous, azt hiteles okmány bizonyítja. Ugyan is V. István király Pous mesternek és testvérének Domokosnak, különösen az előbbinek érdemeiért abaujmegyei Encset adományozá.* És miből állottak Pous úrnak érdemei? Mint eddig láttuk a Csáki Ujlaki-ak V. Istvánnak állandó hívei voltak; mellette harczoltak Isaszeghnél és több helyen. Ezen adománylevél szerint pedig Pous jelen volt Feketevégh vár védelménél, melyet Lőrincz a Kemény fia és czimborái ostromoltak. Ott harczolt Pous Isaszeghnél is, épen úgy, mint a fennebbiek szerint Domokos és Mihály testvérei, és ez utóbbi ütközetben a güssingi Henrik nádor fiát Ivánt, az ellenpárt egyik fejét neki sikerült elfognia és V. István kezébe adnia. Habár tehát ezen adomány oklevélben nincs is említve a «de genere Chak» származás, nem lehet kétkedni, hogy Pous abból eredt és testvére Domokos azonos a fennebb annyiszor említett Domokos úrral, a volt országbíróval; a Chak genus kétségtelen ivadékával, ki, mint fennebb láttuk, szintén birtokolt Abaujmegyében is, elcserélvén azon birtokait 1273-ban a Valkómegyei Hagymásért.
Fejér, IV. 3. 410.
Az előbbiekben elmondtuk vala azt is, hogy Péternek fiai, és e szerint Domokosnak testvérei voltak Simon, Beers és Mihály nevűek. Az imént előadott bizonyítékok alapján ezekhez mint testvért kell soroznunk még az ismertetett Poust is; mivel azonban Pousnak neve egy 1317. évi oklevélben Poros alakban is («Nos magister Nicolaus, filius magistri Vgrini filii Comitis Poros de genere Chaak») előfordúl* sőt egy kivonatban még Ponczy-nak is irva találjuk (Ugrini filii Ponczy):* közel áll a valószínű feltevés; hogy Pous egy személy a fennebb írt (és valószínűleg rosszul olvasott) Beers úrral, annál is inkább, mivel e Beers-nek okmánytárunkban többször nevére nem találunk. De legyen bármiként, az az előadottak alapján bizonyos, hogy Pous Domokosnak testvére és így Péternek a fia volt.
Fejér, VIII. 2. 139.
Fejér, VI. 2. 411.
Pous Comesnek – ki Timon szerint Csáktornyát építteté – csak Ugrin fiát ismerjük. 1268-ban már szörényi bán, 1273-ban főlovászmester és Szerém vármegye főispánja.* De úgy látszik, épen ez utóbbi évben ellentétbe jött az udvari párttal, mert IV. László király nemcsak tartozás ürügyén, de egyszersmind felségsértés czímén is esztergomi palotáját elvévén, azt Walter budai várnagynak (Comes) adományozá.* Azonban négy év mulva (1277) IV. László királynak nemcsak kegyében, de mint kir. tárnokmestert a zászlós urak sorában is találjuk;* sőt – úgy látszik – esztergomi palotája is kezén maradt, vagy birtokába visszakerűlt, mert azt 1279-ben az esztergomi káptalannak adta el,* 122a mi iránt különben még 1300-ban is per folyt Walter várnagy fia és az esztergomi káptalan között.* Az előttünk fekvő adatok azt mutatják, hogy Ugrin úr jószágainak nem annyira szaporítója, mint inkább gyérítője vala. Nógrádmegyei Petényi birtokát 1268-ban a Zsadányi nembeli Dénes mesternek,* majd Erdew Comesnek vallotta be.* Vasmegyei Keniz helységét a Gyovád nembeli Tivadar bánnak adományozta.*
Ugyanott V. 2. 57. és IV. 3. 477.
Fejér, V. 2. 107.
Ugyanott V. 2. 405. 492.
Knauz, Az esztergomi főegyház okmánytára II. 127 és Wenzel IX. 247.
Fejér, VI. 2. 183.
Fejér, IV. 3. 478.
Wenzel, IX. 281–282.
Hazai okm. IV. 65–66.
Ugrin úr III. András királynak is leghívebbjei közé tartozott, ezt hangsúlyozza azon 1298. évi királyi megerősítvény is, melyben az Ugrin által Urbán fiainak Pobor földről szóló adományozását megerősíté.* És az Árpádház kihaltával egyik legfőbbike volt azoknak, kik 1307-ben a Rákoson mint Róbert Károly hívei annak hódolati hűséget fogadtak.* Országbíró volt 1304-től haláláig, mely 1311-ben történt. Özvegye Dure (v. Duris) Györgyhöz ment férjhez. Ugrinnak ismert fia Miklós 1317-ben anyjával és mostoha atyjával Duris Györgygyel jó szolgálatiért Marán fiának Andrásnak Raholcza határában fekvő Wili birtokot adta.*
Wenzel XII. 617.
Fejér, VIII. 1. 221.
Fejér, VIII. 2. 139–140.
Ezen Miklós is, ki 1345-ben a kői káptalan előtt bácsmegyei Kurpe birtokot Ujlak birájának, Miklós mesternek, adományozta* – mint országbíró 1358–9-ben szintén az ország zászlósai között szerepelt,* egyszersmind Szerém vármegye főispánja volt. 1360-ban az országbírói méltóságban Bebek Istvánt találjuk.* Ez évben történhetett halála; bizonyos az, hogy 1364-ben már sem ő, sem fia László, kiben a Csák nembeli Ujlakiak kihaltak, nem élt, mert ez évben Ujlak és tartozékai már Kont Miklós nádornak adományoztattak,* kitől egy más vérségű Ujlaky család származott.
Nagy Imre, Anjoukori Okm. IV. 486.
Fejér, IX. 3. 37.
Frankl Vilmos, A nádori és országbírói hiv. 168–169. l.
Botka, Századok 1870. évf. 154. lapon egy eddig kiadatlan okmány alapján.
Az előadottak nyomán a Csák genus ezen Ujlaki ágának nemzedékrendje ez:
Péter de genere Chák; Simon Comes 1267.; Beers? 1267.; Pous Com. 1267.; Ugrin 1279 † 1311. országbiró; Miklós 1317. 1358–60. országbiró; László † 1364. előtt; Domokos C. 1267–1280. Erzsébet királyné országbirája 1273.; Mihály Comes 1267–72.; Miklós 1280.; István 1280.; Péter 1280.
A családfán állók valamelyikétől eredt a Raholczi ágazat is, míg az is kihaltával birtokait és nevét más idegennek engedte 1359-ben.
A Csák genus többi ágazatairól a következő közlemény fog szólani.
NAGY IVÁN.
