Néhány városi pecsét.
Néhány városi pecsét.
(Hét pecsétrajzzal).
Történetírásunk egyik fontos segédtudománya, a sphragistika az, mely nálunk eddigelé igen kevéssé van mívelve, s vajmi csekély az, mit e téren számba vehetőt felmutatni képesek vagyunk.
Alig múlt huszonöt éve annak, hogy a hazai pecsétisme azon ösvényen mozog, a melyen haladva, a mai tudományos kívánalmaknak megfelelhet; s ez által a történelmi kutatásoknak fontos, s gyakran nélkülözhetlen szolgálatokat tehetend. Vannak ugyan régebbi munkáink is még a múlt századból, melyekben egyes pecsétek rajzai közöltetnek, mint Péterffy, Schmidt, Batthyányi s mások műveiben, de ezek gyarlóságuk miatt, inkább csak diszítésűl szolgálnak, sem hogy sphragistikai becscsel bírhatnának. Így nem állhatják ki a tudományos bírálatot Pray, Palma, Schwartner, Wagner és Perger stb. kiadványai sem a pecsétek hibás rajzolása, s még rosszabb metszései miatt. Az ezelőtt 29 évvel Jerney által kiadott káptalanok és conventek pecsétei a közép korból szintén hasonló elbírálás alá esnek, mert az általa közé tett száz pecsét között csak elvétve van egy-egy, mely az eredetit megfelelő hű rajzban tükrözi vissza; s e miatt tudományos szempontból a sphragistika nem sok hasznát veheti.
Mindazon közlésekben és kiadványokban, melyek 1857-ig megjelentek, hiányosak a rajzok, nem hivek a reprodukcziók s az ikonographiai érzék teljes hijjával vannak eléállítva, melyek így alig tehetnek szolgálatot a történeti búvárlatoknak.
Ipolyi Arnold, a ki sokoldalú tudománya és tanúlmányai között a genealogiával, heraldikával és sphragistikával foglalkozott, teljes tudatában volt a pecsétisme fontosságának, tudta, minő segélyére van ez a történetbúvárnak sok kétes kérdés megfejtésénél, de tudta ám azt is, hogy a sphragistikai közlemények rajzai csak úgy és 135akkor használhatók, ha azok hű és pontos másolatokban adják vissza az eredetieket. Ez volt indító oka buzgó munkálkodásának akkor, midőn 1859-ik évben, a Central Commission Mittheilungjaiban: «Beiträge zur mittelalterlichen Siegelkunde Ungarns» czímű munkájában, 21 káptalani és városi pecsét rajzát közölte.
Ez volt az első olynemű közlemény, mely sphragistikánknak kijelölte a helyes útat, melyen az bár lassan, de mégis halad; mert azóta a megjelent közlemények és pecsétrajzok legnagyobb része az ikonographiai felfogás, a hű reprodukczió szempontjából, a pecsétisme terén számba jöhetnek, mint a minőket a «Századok»-ban, az «Archaeologiai Értesítő»-ben, az «Egyházművészeti Lapok»-ban, a «Turul»-ban s elszórva egyes monographiákban találunk.
Jó és rossz másolatokban meglehetős számmal bírunk ugyan királyi, egyházi, püspöki és káptalani pecsétrajzokat az elmúlt századokból; de éppen középkori műveltségünk legfontosabb tényezője, a városok pecséteinek sphragistikai kiadványai a leggyérebben jelentek meg, s alig terjed az egynehányra. Pedig városaink által a középkorban használt pecsétek története akár az adományozás idejét, a használati jogot, akár azon pecsétek heraldikai alakjait, diplomatikai jelentőségét tekintjük: igen fontos a históriai búvárlatokra nézve; s valóban sajnálni lehet, hogy a városi pecsétek sphragistikai összeállítása szempontjából derék tudósunknak, dr. Rómernek, 1870-ik évben az «Archaeologiai Értesítő»-ben megjelent felszólalása még ez ideig sem talált visszhangra és kellő méltánylásra. Ily gyűjtemény beszerzése egyeseknek lenne speciális feladata, mely elég hálás tér volna a munkálkodásra, akár a gyűjtemény nemének ujdonsága, akár a feldolgozandó anyag érdekessége tekintetében.
A Magyar Nemzeti Muzeum könyvtára, e szempontból is, mint culturális intézeteink legelsője, átérezte hivatásszerű feladatát, s már ez év folyamán gondoskodott egy oly sphragistikai gyűjtemény összeállításáról, mely az anyagi erő csekélysége miatt, most még a kezdet nehézségeivel küzd ugyan, de megszerzett gyűjteményével már is letette alapját egy oly érdekes pecsétgyűjteménynek, mely hivatva leend középkori pecsétisménket előbbre vinni, és alkalmat nyujtand ezen disciplina művelőinek igen érdekes közleményeket és hű pecsétrajzokat nyujtani, ezen tudomány legilletékesebb szakközlönye, a «Turul» hasábjain.
Ezen 92 darabból álló gyűjteményben vannak királyi, káptalani, városi, főpapi és főúri pecséteknek gipsz-másolatai, a XIII., XIV. és XV. századból. Ezeknek eredetijei a bécsi cs. kir. udvari, a bécsi Institut für österr. Geschichtsforschung és Heiligenkreutzi levéltárban őriztetnek, és a másolatok közvetlen az eredetiekről vétettek le.
Ime, ezen gyűjteményből ez alkalommal hét város pecsétjének, hű rajzban és sikerült metszetben való reprodukczióit mutatjuk be.
1. szám.
1. Sopron város pecsétje, e körirattal:
gyöngysoros vonalok között. A mezőben, szélről két nagyobb, középen három kisebb méretű kapunyilással és fogazattal ellátott sima várfal, melyből szélről két alacsonyabb, középről egy magasabb torony emelkedik ki. A tornyok hadi ormókkal vannak ellátva; s a szélső tornyokon egy-egy, a középsőn egymás alatt két ablaknyílás van. A pecsétfészek háromszögű paizs alak; melynek felső baloldali szögletében egy dicskörrel övedzett férfi, a jobboldali szögletben ugyanilyen női szentnek feje látható; alól pedig egy fagalj van diszítésűl alkalmazva.
Méretei: magassága 58 mm., felső szélessége 47 mm. A pecsét egy 1381-ik évi márczius 12-én kelt okiraton van, mely a bécsi cs. kir. udvari és házi levéltárban őriztetik. Kiadatlan.
2. A fehérvári olasz polgárok pecsétje:
gyöngysoros vonalok között. A mezőben egy négyszög kövekből rakott, s felől fogazott várfal, melynek közepén nyolczszögű tornyos bástyakapu, magas félkörívű nyílással, egymás mellett három gömbölyű ablakkal. A kaputornyon, felől ikerablakkal a falközép mezéjén, szélről két négyszögű bástyatorony kétszer tagozva, alól négyes lóher alakú ablaknyílással, e felett egy hosszúkás négyszög ablak; a két szélső és a középső kaputorony hadi ormókkal ellátva, a szélső két torony ormójáról hosszú póznán zászlórúd, s erről lefelé csüngő keskeny szalagszerű lobogó. Elől a várfal alatt két soros palánk-csipkézet látható. Kerek pecsét, átmérője 64 mm.
1362. szám.
Ez, s a következő öt pecsét egy 1381-ik évi márczius 20-án kelt okiraton együttesen van, (azon t. i., melyben az ország rendei a városokkal egyetemben Hedvignek, Nagy Lajos leányának, Vilmos herczeggel leendő eljegyzésébe beleegyeznek), mely a bécsi cs. kir. házi és udvari levéltárban található. Kiadatlan.
3. szám.
3. A vizsegrádi polgárok pecsétje:
gyöngysoros vonalok között. A pecsét mezőjében jobbra-balra terjedő fogasolt bástyafal, közepén félköralakú ormós bástyakapu; a felett sziklára rakott, kétszer tagozott várépület magas fedéllel, két csúcsán gömbbel póznákon. Közepén a felső tagozatban négy mezőjű ablaknyílás; két oldalt négyszögű csúcsíves fedelű toronynyal. Kerek pecsét, átmérője 38 mméter. Kiadatlan.
4. Trencsén város pecsétje:
gyöngysoros vonalok között. A mezőben stilizált isten báránya hátrafelé fordított fejjel, szájában egy előre kanyarúló hatágú üstökös csillagnak a szárát tartva; jobb lábával egy keresztben végződő zászlórudat tart, melynek három egyenlő ágú lobogóján kereszt van. Kerek pecsét, átmérője 51 mm. Kiadatlan.
4. szám.
5. Pozony város pecsétje:
5. szám.
gyöngysoros vonalok között. A mezőben négyszög kövekből épűlt, közepén félköralakú kapuzattal ellátott fogasolt bástyafallal körül vett vár; két oldalt alacsonyabb, középen magasabbra nyúló három vártoronynyal; a két szélső torony egy-egy félkörívű ablaknyílással, a középső még kapunyílással is ellátva; fedélzete a szélső tornyoknak csúcsos, a jobboldalinak ormán három gömb, a baloldalin kereszt; a középső torony tetőzete széles, melynek jobboldali csúcsán gömb, a baloldalin kereszt alak látható. A bástyafal alatt két négy ágú kereszt között egy öt levelű rózsa van vízszintesen elhelyezve; jobb oldalról a torony mellett fűggőlegesen két négyágú kereszt között öt levelű rózsa; a baloldali torony mellett egymás alatt egy öt levelű rózsa és egy négyágú kereszt. Kerek pecsét. Átmérője 53 mm. Kiadatlan.
1376. szám.
6. Kassa város pecsétje:
gyöngysoros vonalok között. A pecsét mezőjében egy góth stylű oltárkép középső magasabb részében szent Erzsébet egész alakja van előállítva, bal kezében a pénzes erszény, jobbjával pénzdarabot osztogatva; a két oldali, toronynyal tetőzött oltár-részletben kiterjesztett szárnyú angyalok szent Erzsébet felé fordulva, kezükben kötélfélét tartanak. A mező oldalán és felső részén levő üres helyeket lombdíszítés tölti ki. Kerek pecsét, átmérője 60 mm.
Ezen pecsétet hibás rajzban kiadta a «Felső-Magyarországi Múzeum-Egylet» negyedik évkönyvében Tutkó József ismertető leírásával, mely egy 1378-ik évi bőrhártya okiraton függ, s annak typariumát az 1245-ik évből eredőnek mondja. Ugyanezen pecsét rajzát 1281-ik évből, de még sokkal rosszabb reprodukczióban közli a Tagányi-Rumhold-féle: Magyarország czímertára. 1880/81.
Mi ugyanazon pecsétet hibátlan rajzban egy 1381-ik évi márczius 20-án kelt s a bécsi cs. kir. házi és udvari levéltárban őrzött okiratról közöljük.
7. Zágráb város pecsétje:
gyöngysoros vonalok között. A mezőben sziklákon épült három toronynyal ellátott, négyszög kövekből épült vár. A középső torony magasabb a két szélsőnél, s mindannyija hadi ormóval tetőzve, s félkörívű kapunyílással ellátva. Jobbról nyolcz ágú csillag, balról szarvaival fölfelé álló félhold van. Kerek pecsét, átmérője 40 mm. Kiadta Melly «Beiträge zur mittelalterlichen Siegelkunde»; Lind Mittheilungen XVI. évfoly.
7. szám.
Ipolyi Mittheilungen der k. k. Central-Commission IV. köt. 1859; Czobor Béla: Archaeologiai Értesítő XIV. köt. kicsinyitett rajzban.
MAJLÁTH BÉLA.
