145AZ ÁRPÁDOK HÁZASSÁGI ÖSSZEKÖTTETÉSEI.
145AZ ÁRPÁDOK HÁZASSÁGI ÖSSZEKÖTTETÉSEI.
POLITIKAI-GENEALOGIAI TANULMÁNY.
Mióta a népek maguk intézik sorsukat, az uralkodó családok házasságai elvesztették jelentőségüket; mióta egész tartományok már nem adatnak hozományúl, és a mióta a trónörökléseket a házassági szerződések által már el nem döntik, azóta az uralkodó családoknak úgynevezett politikai és conventionalis házasságai lassan-lassan elvesztették létjogukat.
Máskép volt ez a mult századokban.
Akkor, midőn az uralkodónak trónralépése s elhalálozása a történetnek voltaképeni határkövei gyanánt tüntek fel, – akkor, midőn a nemzetek összes politikai élete csak úgyszólván az egyeduralkodó s a dynastia érdekei körül forgott, akkor – mondom – az uralkodó családok egybekelései messzeható s a szó legszorosabb értelmében veendő politikai jelentőséggel birtak; mert, ha ezen házassági összeköttetéseket, a mennyire ez lehetséges volna, a kritikai elemzés bonczkése alá vennők, azt tapasztalnók, hogy az elmult századok ismert fejedelmi egybekeléseinek túlnyomó része kizárólag politikai momentumok által volt befolyásolva.
Igaz, hogy e nézetet elég gyakran túlságig vitték. Azt hiszem, hogy a fejedelmi családoknak mult századokbeli házassági frigyeit genealogiai szempontból nem eléggé méltatták és hogy, ha ez történik, okvetlenűl még más eredményekre is jutottak volna.
Mert a fejedelmi házassági összeköttetések kritikai elemzése mutatja, hogy minden politikai horderejük és politikai genesisük mellett még azon számos esetben is, hol azoknak politikai és conventionalis provenientiájuk majdnem kézzelfogható, elég gyakran genealogiai momentumok is működtek közre. Egy uralkodó család valamelyik tagja házasságilag egybekel valamely más dynastia tagjával; már az eljegyzési s a házassági ünnepélyek, továbbá a két ház közötti sógorság által szokásos egymásközötti látogatások stb. elég alkalmat nyujtanak arra, hogy az egyes személyek egymással megismerkedjenek és házassági frigyet kössenek, úgy hogy a következő egybekelések voltaképen csak az először kötöttnek kifolyásai gyanánt tekintendők. És hány esetben voltak csak a rokonsági viszonyok mérvadók?
Mind ezen és más hasonló momentumokat a fejedelmi házassági összeköttetések megbirálásánál eddig még kevéssé méltattak, a mi – ha szemügyre veszszük, hogy mai napság a történelmi kritikai kutatást már a végtelenig művelik – bizony nincsen igazolva.
A következő sorokban azon kísérletet akarom koczkáztatni, hogy az Árpádok házassági összeköttetéseit politikai-genealogiai kritikának tárgyává tegyem. Ez alkalommal elég gyakran lehet sok incorrectségre felhívnom a figyelmet, melyek az e királyi családról szóló legmérvadóbb történelmi művekbe becsempésztettek.
Ezen házassági összeköttetéseket betű szerinti sorrendben fogjuk elemezni; továbbá lehetőség 146szerint az egybekelt családok genealogiai összeköttetését családfákkal illustrálni s a hol szükséges, közös leszármazásukat s házassági összeköttetésük ivadékait kimutatni.
* * *
1. Angelus. Az Árpádoknak e családdal kötött egybekelése csak egyetlen egyszer fordul elő, midőn byzanci II. Izsák császár 1185 táján Margitot (vagy Máriát), III. Béla leányát feleségűl veszi.
Az Árpádoknak a byzanci császári családokkal oly gyakran kötött politikai egybekelései alapján feltételezhető, hogy e házasság is politikai természetű lehetett, ámbár (a mint ezt a Komnén családnál adandó genealogiai tábla ki fogja mutatni) elég genealogiai momentum is van, mely e házasságra felvilágosítást nyújt és provenientiáját megmagyarázza. E házasság ivadékai férfi ágban kihaltak.
2. Angolszász család. Szintén egyedül álló házassági összeköttetés. Edmund, II. Edmund, angol király († 1016 nov. 30.) fia, ki az ország nagyjai által a trónöröklésből örökre kizáratott, két éves korában Knut, a dán hódító által svéd Olafhoz, ettől I. István magyar királyhoz küldetett, nőűl veszi I. István második leányát s utódok nélkül hal meg.
Nem tételezhető fel, hogy István leányát egy száműzött, a trónörökléstől megfosztott herczegnek politikai indokból feleségűl adta volna.
Megjegyzendő itt, hogy az írók ezen egybekelés megbeszélésénél szembeötlő ellenmondásban állanak egymással. Szalay az ő alapvető művében angol írók szerint István vejét Edvinnek nevezi. Hübner Eduárdnak tartja, míg nejét Ágotát Salamon magyar király leányának ismeri. Brömmel, kinek adatai még a legvalószínűbbek, a következő családfát adja:
II. Edmund, angol király † 1016 nov. 30.; Edmund † korán utódok nélkül, neje: I. István, magyar király második leánya.; Eduard † 1057. neje: Ágota (Bruno, II. Henrik császár fivérének leánya?)
3. Aragonia. Itt két házassági összeköttetésre akadunk.
a) Imre, magyar király 1198-ban nőűl veszi aragoniai Konstantiát. Habár köztük, igaz, igen messzeterjedő rokonsági viszony mutatható ki, mégsem lehet ezen egybekelést genealogiainak nevezni; de politikai természetű sem volt. Horváth Mihály azt mondja, hogy Imre politikai okok miatt a tűrni kénytelenített sok kellemetlenségért a házas élet örömeiben keresett kárpótlást.
Szalay szerint az egybekelés 1199-ben köttetett.
b) Határozott genealogiai természetű volt az Árpádoknak az aragoniai házzal másodszor kötött egybekelése, midőn Jolán, II. Endre leánya, I. Jakab aragoniai királyhoz feleségűl ment. E házasságnak férfi-ivadéka kihalt.
A következőben adjuk ezen házassági összeköttetések táblaszerinti átnézetét.
Lengyel II. Mieczyszlav † 1034.; Rixa férje: magyar I. Béla; I. Gejza † 1077.; Álmos † 1129.; II. Béla † 1141.; II. Gejza † 1161.; III. Béla † 1196.; I. Kázmér † 1058.; I. Ulászló † 1102.; III. Boleszlav † 1139.; II. Ulászló † 1162/3.; Richildis, férje: kastiliai VII. Alfons 1153.; Sancha † 1208. férje: aragoniai II. Alfons 1174 † 1196.; II. András † 1235.; Imre † 1204.; 1198. Jolán † 1251.; 1235. Konstantia † 1222.; II. Péter † 1213 szept. 12.; I. Jakab † 1276.
4. Babenbergiek. a) Az első házasság akkor köttetett, midőn Hedvig, Álmos királyfi leánya és II. Béla király nővére, Lipót, osztrák határgróf fiának második nejévé lett. E házasság utódok nélkül maradt. Cohn (Stammtafeln 1871) szerint Hedvig II. Béla leánya volt. Más versio szerint e herczegnő Adelheid nevet viselt volna. Az «excerptum Ricardianum» szerint a házasság 1132-ben köttetett.
II. Bélának az ország világi nagyjai között számos ellensége akadt, kik trónraléptekor attól féltek, hogy az atyján és rajta elkövetett jogtalanságokat meg fogja bosszúlni; ezért inkább szerették volna a koronát más személy fején látni s e miatt a király ellen orosz és lengyel ellenségeskedéseket keltettek. Ezek ellen akarta magát Béla III. Lipót osztrák határgróffal kötendő szövetség által megvédeni; ennélfogva Adalbertnek Lipót fiának 1132-ben magyar Hedviggel kötött házassága politikainak nevezendő.
147b) Második házassági összeköttetésre akadunk akkor, midőn III. István 1166-ban, Ágnest, II. Henrik osztrák határgróf leányát vette feleségül. Ez is (a mint ezt a Rurik-háznál bővebben indokoljuk) politikai természetű volt.
c) A harmadik egybekelés 1174-ben történt, midőn osztrák V. Lipót Ilonát, III. István nővérét vette nőűl.
A következő genealogiai összeállítás első pillanatra megmutatja, hogy a két utóbbi házasság első sorban genealogiai természetű.
Magyar Álmos † 1129.; II. Béla † 1141.; Hedvig.; II. Gejza † 1161.; III. István † 1173.; Ilona † 1199.; Osztrák III. Lipót † 1136 nov. 15.; Adalbert † 1137? nov. 9.; II. Henrik † 1177 jan. 13.; V. Lipót † 1194.; Ágnes; 1132. 1174. 1166.
5. Billungok. Ezen a szász herczegségben uralkodott családdal az Árpádok csak egyszer keltek egybe, midőn Zsófia, I. Gejza leánya 1070 után Magnus, szász herczeghez ment férjhez. Zsófia 1095-ben halt meg, férje Magnus 1106 körül, a nélkül, hogy e házasságból fiutódok származtak volna. Ezen házassági összeköttetésnek nem lehet politikai jelentőséget tulajdonítani.
Zsófiának genealogiai viszonyai igen zavarosak, melyeket a Weimar-i háznál fogunk bővebben megbeszélni.
6. Bogen. Ezen egybekelés nem tartozik a történelmileg eléggé bebizonyítottak közé s abból áll, hogy bogeni I. Hartvig gróf magyar Bertát, I. László király állítólagos leányát a zárdából megszöktette s feleségűl vette.* E házasságból többi között két férfigyermek származott, kik a következő táblán kimutatott ivadékok ős-atyjai lettek.
Ezen egybekelést már a chronologia sem teszi valószínűvé; de erről máskor szólunk.
A bogeni grófok egyik ága 1149-ben, a másik 1242-ben halt ki férfi-ágban, mire a család birtokai Bajorországra szálltak át. Érdekes itt azon körülmény, hogy a még ma élő Arco-i grófok magukat a régi bogeni grófoktól származtatják, azt állítván, hogy I. Albrecht ab Arcu, 1149 táján előforduló első állítólagos ősatyjuk, az 1149-ben elhalt bogeni III. Frigyes gróf fia lett volna.
Bogeni I. Hartvig gróf † 1074.? második neje: magyar Berta; I. Frigyes † 1101, 1074-ben regensburgi «advocatus»; Hartvig † 1054, 1047-ben bambergi püspök; Lipót † 1060, 1051 mainczi érsek; zidlarni Askuin 1090 † 1105 előtt; Ulrik † 1125. 1112 eichstädti püspök; II. Frigyes † 1136 táj.; III. Frigyes † 1149.; II. Hartvig 1104 † 1125 előtt; III. Hartvig 1142 után pap; windbergi I. Albrecht † 1147. január 13. neje: weimari Hedvig 1125 előtt † 1162 decz. 1-én.;* I. Bertold † 1141. St.-Blasius-i apát; II. Albert † 1140. 1125. St.-Blasius-i szerzetes; bogeni II. Bertold 1147 † 1168.; III. Albert † 1196.; natternburgi IV. Hartvig 1147–1193.; Lipót † 1221. regensburgi prépost; IV. Albert † 1242.; III. Bertold † 1218.
Érdekes még a következő genealogiai összeállitás is: (a köv. táblában)
7. Bolgárország. Egyetlenegyszer fordul elő. Midőn II. András a szentföldről hazatérvén 1218-ban, Konstantinápolyból Bolgárországon át Magyarországnak akart indulni, II. Azán bolgár király őt addig letartóztatá, míg a magyar király legidősb leányát Máriát neki el nem jegyezte. 1220/1-ben történt az ünnepélyes egybekelés. – A bolgár királyi család kihalt.
Nem tehető fel, hogy Azán király szívbeli házasságot kötött, mert Mária királyleány 1218-ban még gyermekkorát élte s Azán nem is láthatta. Csak a bolgár fejedelem politikai nagyravágyása lehetett az, a mi őt a már más európai uralkodó családokkal rokonságban lévő magyar dynastiával való összeköttetésre birta.
8. Brandenburg. Csak egyszer fordul elő, midőn Béla herczeg, IV. Béla fia, 1264 okt. 25-én (Szalay szerint 5-én) brandenburgi Kunigundát veszi feleségűl. A házasság utódok nélkül maradt. Jelentőségét a következő tábla mutatja:
III. Béla, magyar király † 1196.; II. András † 1235.; IV. Béla † 1270. neje: Laskaris Mária † 1270.; Béla † 1269.; Konstantia † 1240 decz. 4. férje: 1198 kör. cseh I. Ottokár † 1230.; I. Venczel † 1253 szept. 22.; Božena (Beatrix), férje: 1244 brandenburgi Ottó † 1267.; Kunigunda † 1288 után; 1264 okt. 25.;
Érdekes még a következő genealogiai összeállitás is:
I. Béla, magyar király; I. Gejza; I. László † 1095.; Zsófia † 1095. férje: weimari I. Ulrik 1062/3, † 1070.; Berta? férje: bogeni Hartvig † 1074.; III. Poppo † 1112 előtt; Askuin † 1105 előtt; Hedvig † 1162 decz. 1.; I. Albert † 1147 jan. 13.; 1125 előtt.
Érdekes még a következő genealogiai összeállitás is:
I. Béla, magyar király; I. Gejza; I. László † 1095.; Zsófia † 1095. férje: weimari I. Ulrik 1062/3, † 1070.; Berta? férje: bogeni Hartvig † 1074.; III. Poppo † 1112 előtt; Askuin † 1105 előtt; Hedvig † 1162 decz. 1.; I. Albert † 1147 jan. 13.; 1125 előtt.
148A Rurikokkal s a Przemyslidákkal kötött házasságok összeállításánál ezen egybekelés genealogiai eredete még szembeszökőbb.
9. Capetingok. Az ezekkel történt házassági összeköttetésekkel négyszer találkozunk.
a) Az első esetre akkor akadunk, midőn III. Béla 1186-ban Margitot, franczia II. Fülöp nővérét vette feleségűl. E házasságnak nem volt politikai háttere. Béla még a legjobb erőben s már özvegy vala, midőn Margit kezét megkérte.
b) A második eset az, midőn II. András 1215-ben Courtenayi Jolánthával egybekelt.
Minden valószínűséggel a palaestinai út volt annak oka, hogy András Jolánt feleségűl választá; ő ez által a keleten uralkodó családokkal akart összeköttetésbe jönni, mert Jolántha Courtenayi Péter (Horváth helytelenűl nevezi őt VI. Lajos, franczia király unokájának) és Jolán, a konstantinápolyi császárok (Balduin és Henrik) nővérének leánya volt. E házasságnak különben még fontosabb jelentősége is volt Andrásra nézve, mert 1216-ban kilátásba helyezé számára a konstantinápolyi trónt, a minthogy Henrik császár halála után az ország nagyjainak egy része csakugyan megkinálta Andrást a koronával; csak hogy azt Courtenayi Péter kapta.
c) 1269-ben ment Mária, V. István király leánya, Károly herczeghez, szicziliai és nápolyi I. Károly király fiához, nőűl. E Károly a Capetingok «Anjou» nevű mellékágából származott. E házasság utódai (kik közűl néhányan a magyar trónon is ültek), az 1435-ben elhalt II. Janka nevű nápolyi királynő személyében haltak ki.
Miután I. Károly hohenstaufi Konradin és bádeni Frigyes kivégeztetése által Németország ellenségeskedését maga ellen keltette s ezért szövetségeseket keresett, és miután másrészt IV. Béla és fia István (1269-ben társuralkodó) a magyar partvidék védelmére szintén szövetségest kerestek, ennélfogva az 1269-ben kötött egybekelés határozottan politikai természetű volt.
d) Ugyanezt mondhatni az 1273-diki év táján IV. László és nápolyi Erzsébet (Izabella) I. Károly leánya között kötött házassági frigyről.
Íme a genealógiai átnézet:
VI. Lajos, franczia király † 1137 aug. 1.; VII. Lajos † 1180 szept. 18.; Courtenayi I. Péter † 1183 táján; II. Péter † 1217/8 Konstantinápoly császára; II. Fülöp † 1223.; Margit † 1197, férje: 1186. III. Béla † 1196. (1. neje: Chatilloni Ágnes); VIII. Lajos † 1226. neje: kastiliai Blanka; anjoui I. Károly, Nápoly királya † 1285.; 1) II. András † 1235. neje: 1. meráni Gertrud.; 1) IV. Béla † 1270.; V. István † 1272.; 1215; Jolán † 1232/3.; Erzsébet; II. Károly † 1309 máj. 6-án.; 1269.; Mária † 1323 márcz. 25-én; IV. László † 1290.; 1273 kör.
10. Chatillon. Egyetlen egyszer.
I. Manuel, Konstantinápoly császára, ki egyideig nem tartotta lehetetlennek, hogy Magyarország és Byzanc koronáit egyesítse és ki később minden áron legalább Magyarországra s annak uralkodóházára való befolyását akarta megszilárdítani, 1162-ben küldöttséget menesztett III. Istvánhoz azon kéréssel, hogy Béla öcscsét Konstantinápolyba küldje, mert neki – Manuelnek – figyermeke nincs s ő Bélának Mária nevű leánya kezével együtt a byzanci trónöröklési jogot adandja. De midőn 1170-ben fia született, Manuel jónak találta az eljegyzést felbontani s így történt, hogy a magyar királyfinak neje mostoha nővérét, Chatillon-Antiochiai Ágnest adta feleségűl.
Származását illetőleg Horváth és Szalay egyaránt tévednek, mert mind a két író Boemund antiochiai fejedelem leányának tartja; ez pedig helytelen. Ágnes származását s az Árpádvérű királyfival való egybekelését a Szicilia-Haute-ville-féle genealogiai táblán találjuk.
Margittal, Béla első nejével való rokonságát a következő tábla ábrázolja:
I. Fülöp, franczia király; Konstantia, férje: 1106 I. Boemund antiochiai fejedelem † 1110.; II. Boemund † 1131.; Konstantia † 1163. férje: chatilloni Rainald 1154 † 1187.; Ágnes † 1183.; VI. Lajos franczia király † 1137 aug. 1.; VII. Lajos † 1180 szept. 18.; Margit † 1197. férje: III. Béla 1186. (2. neje: Ágnes.)
11. Este. II. András király 1234-ben, 60 éves korában és fiainak ellenszegülése daczára nőűl 149vette Este-i Aldobrandin őrgrófnak Beatrix nevű leányát, kitől Posthumus István született. Minthogy az agg király ez esetben csakis feleséget keresett, nem lehet e házasságnak politikai színt tulajdonítani.
Régibb írók szerint következő – igaz, nem igen megbízható – sógorsági viszonyt lehet a két fél között kimutatni:
Konstantia † 1163, Antiochia örököse, férje: Chatilloni Rainald 1154 † 1187.; Ágnes † 1183. férje: III. Béla király; II. András † 1235.; Estei Azzo, Ferrara és Ancona őrgrófja † 1212, nejei: 1. szavoyai Eleonora, 2. St. Bonifacioi Erzsébet; 2) Azzo † 1264.; 1) 1. Aldobrandin, neje: Scaliger Regina; Beatrix † 1245.; 1234.
12. Frank származású császárok. Midőn I. András király 1058-ban Salamon fiát megkoronáztatta, nemsokára a koronázás után titkos szövetséget kötött IV. Henrik német király gyámjaival s Ernő osztrák határgróffal, hogy fiát Béla öcscsének s fiainak ellenségeskedései ellen megvédje.
E szövetség kifejezése gyanánt tekintendő az akkor Judit (vagy Zsófia) IV. Henrik nővére és Salamon között történt eljegyzés; 1063-ban Judit már mint Salamon király neje jött az országba. Második férje lengyel I. Ulászló volt (1088 táján).
Megjegyzendő, hogy két Árpádvérű királyleány volt a hohenstaufi császári család tagjaival eljegyezve.
Először is II. Bélának Zsófia nevű leánya Henrikkel, III. Konrád császár fiával; de a vőlegény 1150-ben elhalálozván, Zsófiából apácza lőn Admontban. Bélának e leányát Konrád császár maga kérte hitvesűl 1137-ben született Henrik fia számára; Béla 1139-ben hajolván e kérelemre, a gyermeket Styriába az admonti kolostorba küldte, hogy ott növeljék és oktassák, míg a gyermekjegyesből s a gyermekasszonyból férj és hitves válhatnak. Ezen eljegyzésnek közbenjárója cseh Szobieszlav, Béla sógora, volt.
1189-ben I. Frigyes császár és III. Béla király között oly bizalmas viszony keletkezett, hogy Béla leányát, Konstantiát, a császár fiával, Frigyes sváb herczeggel eljegyeztette. Frigyes herczeg már 1191. jan. 30. elhalt.
Hohenstaufi I. Frigyes, sváb herczeg † 1105.; II. Frigyes † 1147 apr. 6.; I. Frigyes császár † 1190 jun. 20.; Frigyes, sváb herczeg † 1191 jan. 20., jegyese 1189 magyar Konstantia; III. Konrád császár † 1152 febr. 15.; Henrik szül. 1137 † 1150., jegyese 1139 magyar Zsófia.
13. Habsburg. Egyedüli eset.
Fennena királyné, III. András felesége 1295 körül elhalálozott, a nélkül, hogy férjének fiutódot hagyott volna hátra.
Hogy családja férfiágban ki ne haljon, András nemsokára Fennena halála után második hitvestársat keresett. De minthogy ő már 1293-ban osztrák I. Albert herczeggel kölcsönös szövetségre lépett (az előbbi nassaui Adolf német ellenkirály ellen, az utóbbi anjoui Károly ellen), melyet most még jobban szeretett volna megszilárdítani, magától érthető, hogy Ágnest, osztrák Albert leányát választotta hitvesűl.*
Habsburgi I. Rudolf egyik leánya már ezelőtt is el volt jegyezve magyar András herczeggel, V. István fiával; de mivel a vőlegény 1277-ben elhalálozott, e házasság nem jött létre. Szalay szerint az ezen Árpádvérű királyfival eljegyezett habsburgi leány nápolyi Martell Károlynak Konstantia nevű felesége lett volna; de ez nem áll, mert Martell Károly neje Klementia nevet viselt és szintén habsburgi Rudolf egyik leánya volt († 1295).
14. Horvátország. Az első házasságot Imre köté, I. István fia, midőn Krescimir, horvát király leányával házasságra lépett. E házasságnak alig lehettek politikai indokai, mert Istvánnak akkor még nem voltak terjeszkedési vágyai s mert fiát, családjának fentartása czéljából minden áron meg akarta házasítani.
Inkább lehetne a második egybekelést politikainak nevezni, midőn t. i. Ilona (= Lepa), I. Béla leánya Zvonimir horvát királyhoz ment férjhez. A Zvonimir halála után felmerült események e házasság politikai jellegét tanusítják. A horvát királyi család férfi-ágban kihalt.
15. Komnénok. a) Az ezekkel kötött házasságok elseje akkor történt, midőn I. László király Piroska nevű leányát a későbbi I. János nevű, a Komnénok családjából származó byzanci császárnak feleségűl adta. Piroska a görögöknél Irén nevet vett fel. Az ezen házasságból származott ivadék férfiágban kihalt. A házasság genesise homályos.
150b) A második házassági összeköttetés akkor történt, midőn Manuel császár Boris, magyar trónkövetelőnek, Kálmán király állítólagos fiának, nővérei egyikét feleségűl adta. Borisnál minden határozottsággal állítható, hogy ezen egybekelés politikai volt, mert – hogy a magyar koronára való igényeit érvényesíthesse – a byzanci uralkodó házzal kötött egybekelést ezen igények előmozdítására a legalkalmasabb eszköznek vélte.
c) Szintén politikai természetű volt a harmadik egybekelés, midőn Manuel a «IV. István» királyi czímet viselő magyar praetendensnek unokahuga Mária kezét adá.
A következő táblán az Árpádoknak a Komnénokkal, az Angelusokkal s a Palaeologusokkal kötött házasságait akarjuk ábrázolni.
I. Komnén Elek császár † 1118 aug. 15.; I. János † 1143 apr. 8., neje: magyar Piroska † 1133.; Theodora, férje: Angelus Konstantin; Izsák; I. Manuel † 1180.; Leány, férje: magyar Boris; Mária, férje: magyar IV. István; Mária, jegy.: magyar III. Béla 1162/3.; II. Izsák † 1204. neje: 1185 magyar Mária; III. Elek, császár 1195 apr. 8. óta; Andronikos; Irén, férje: Palaeologus Elek † 1204 előtt; Andronikos; VIII. Mihály; II. Andronikos † 1332.; Anna † 1218 előtt, férje: I. Lascaris Tódor császár; Mária † 1270, férje: 1218 IV. Béla, magyar király; V. István † 1272.; Anna.
Csak egy pillantást kell vetnünk e táblára, s meggyőződünk, hogy minden politikai indokok mellett, melyek a byzanci császári családokkal kötött házasságoknál mérvadók voltak, ezen egybekeléseknél még elég genealogiai momentum is közreműködött.
16. Kún családok. a) Az Árpádoknak kún családdal először kötött egybekelése azon időben történt, midőn Zoltán fejedelem 947-ben Taksony fiának kún származású feleséget adott. Szalay tévedésben van, mikor Taksonyról azt mondja, hogy 931-ben kún anyától született.
b) A második esetre azon időben akadunk, midőn IV. Béla (1245 körűl) István (a későbbi V. István király) fia számára a kún származású Erzsébetet (tán a meggyilkolt Kuthen leányát) szemelte ki menyasszonyúl, hogy – ha a tatárok újonnan meglepnék országát – a kúnok támogatását magának biztosítsa.
Magától érthető, hogy IV. Béla kedvezőbb körűlmények között, koronája örökösének magasabbrangú feleséget szerezhetett volna. A kún leánynyal kötött egybekelés tehát politikai indokokra vezethető vissza.
17. Laskaris. Midőn II. András 1218-ban az eredményekben oly szegény palaestinai útjáról hazafelé indult, a harczban elmaradt babérokat családja tagjainak kedvező megházasításai által vélte pótolni. E politikájának kifolyása volt, hogy Máriát, I. Laskaris Tódor byzanci császár leányát, Béla fiának jegyeseként magával haza vitte.
Egyúttal megemlítjük, hogy ugyanakkor Izabellát, II. Leo örmény király trónörökösét is eljegyezte András fiának, remélvén, hogy ily módon az örmény koronát családja egyik tagjára ruházhatja át; de e reménye meghiúsult, mert Leo halála után a herczegnő Fülöp antiochiai herczeghez ment férjhez.
18. Merán-Andechs. Meráni Gertrud, IV. Bertold istriai őrgróf leánya, a későbbi II. András magyar királyhoz ment férjhez. A nyomatott kútforrások alapján nem lehet könnyen ezen egybekelésnek valamely politikai háttért tulajdonítani. Genealogiai érdekkel pedig bír e házaspárnak következő táblán ábrázolt rokonsági viszonya:
I. Gejza, magyar király † 1077.; Álmos † 1129.; II. Béla † 1141.; II. Gejza † 1196.; III. Béla † 1196.; II. András † 1235.; Zsófia † 1095. férje: 1. weimari Ulrik 1062/3, 1070 márcz. 6-án; Poppo † 1112 előtt, istriai határgróf; Zsófia † 1156 szept. 5. férje: Andechsi II. Bertold † 1151 jun. 26.; III. Bertold † 1188? dec. 14.; IV. Bertold † 1204 aug. 13/15.; Gertrud † 1214.
19. Montferrat. Margit (a görögöknél: Mária), III. Béla királynak leánya 1204-ben, első férje (byzanci II. Izsák) halála után Montferratoi Bonifáczczal, Thessalonichi királyával második házasságra lépett. Minthogy Bonifácznak keleten tevékeny szerep jutott s ő magának ott birodalmat tudott szerezni, ennélfogva a byzanci özvegy császárnéval történt egybekelése meg van magyarázva. A montferratói őrgrófok férfiágban kihaltak.
15120. Morrosini. István, II. Andrásnak (halála után született) fia feleségűl vette az előkelő velenczei házból származott Morrosini Katalint, mely házasságból a későbbi III. András király született. István királyfi története nem elég világos, hogy egybekelésének közelebbi indokait megbírálhatnók.
21. Palaeologusok. Néhány krónikás szerint II. Andronikos byzanci császár Annát, V. István magyar király leányát bírta volna feleségűl. E házaspár közötti rokonsági viszony a Komnénoknál adott családfán ábrázoltatott.
22. Piastok. E családdal leggyakrabban keltek egybe az Árpádok.
a) Az első eset 973-ban történt, midőn Gejza fejedelem lengyel Etelka (Adelheid) herczegnőt feleségűl vette.
Húsvét tája volt, midőn Ottó császár Quedlinburgban tartózkodott. Ekkoron a magyar követek békét kötöttek a császárral, mely alkalommal valószínűleg az eljegyzés is megtörtént. Horváth szerint a császár feltételűl azt kivánta Gejzától, hogy a papoknak, kik országába mennek s a kereszténységet hirdetni fogják, szabad bemenetelt engedjen. E szerint a lengyel herczegnőnek a magyar fejedelemmel kötött házassága tán szintén csak czélhoz vezető eszköznek tekintendő.
b) Nemsokára ezután a második egybekeléssel találkozunk, midőn Gejza fejedelem Judit leányát neje unokaöcscséhez, I. Boleszlavhoz férjhez adta. Itt határozott genealogiai házasságról van szó.
c) Hogy I. Béla, még mielőtt trónra lépett, Rixát, II. Mieczyszlav leányát feleségűl kapta, ezt rendesen úgy magyarázzák, hogy e házasság a lengyel herczeg javára tett kiváló hadi szolgálatainak jutalma lett volna. De ha csak egyetlenegy pillantást vetünk a törzsfára, azt találjuk, hogy ezen egybekelés megmagyarázására a két család eddigi sógorsági viszonyaiban is már elég indok van.
d) Gertrud, II. Béla leánya, III. Mieczyszlav krakkói herczeghez ment nőűl. E házasságnál is első sorban a két család közötti rokonsági viszonyok lehettek mérvadók.
e) A későbbi II. László király Juditot, III. Boleszlav leányát vette nőűl és Halicsot kapta vele hozományúl. Ez utóbbi körülmény a házasság politikai jellegét tételezi fel.
f) Kálmán, II. András fia 1215-ben Salomevel, fehér Leszkó krakkói herczeg leányával jegyeztetett el.
Minthogy András király akkori időben fiát Andrást fegyveres kézzel visszahelyezte Halics birtokába, mihez Leszkótól fegyveres segélyt kapott, ez esetben is politikai házassággal van dolgunk.
Ezen házassági összeköttetés fősúlya oda volt irányozva, hogy a lengyel és magyar uralkodók érdekei az orosz uralkodókkal szemben azonosakká váljanak.
g) II. Andrásnak a Piastokkal kötött házassága alkalmat adhatott e két ház között később létrejött házasságokra.
A legközelebbi frigyet 1239-ben Kunigunda IV. Béla leánya kötötte, midőn a lengyel szemérmes Boleszlavhoz ment nőűl; – e házasság utódok nélkül maradt.
h) Ilona, IV. Bélának másik leánya, 1257-ben lengyel áhitatos Boleszlavhoz ment férjhez. A Piastok férfiágban kihaltak.*
A két utóbbi egybekelés azért történt, hogy IV. Béla, ha a tatárok újonnan meglepnék országát, a Piastok támogatását magának biztosítsa.
i) III. András, az utolsó Árpádvérű uralkodó szintén Piastszármazású leányt vett feleségűl: Fennenát, Ziemovit, kujávi herczeg leányát.
Még meg kell itt jegyeznem, hogy Horváth lengyel fekete Leszkót IV. László magyar király sógorának nevezi. Minthogy Leszkó felesége László nővére nem volt és viszont László felesége semminemű rokonsági viszonyban nem állt Leszkóhoz, ennélfogva a Horváthnál előforduló sógorsági viszony szigorú genealogiai szempontból véve incorrekt. Igaz ugyan, hogy Leszkó az Árpádokkal némi rokonságban volt (a mint ezt a következő tábla mutatja) és így lehet, hogy Horváth őt csak azért és tágabb értelemben veendő «sógor»-nak nevezi.
IV. Béla király † 1270.; V. István † 1272.; IV. László † 1290.; Anna, férje: 1244 táján halicsi Rostislav; Gryphina, férje: lengyel fekete Leszko.
Íme a Piastok és az Árpádok között kötött házasságok táblaszerinti átnézete:
152Lengyel Ziemomysl; I. Mieczyszlav † 992.; I. Boleszlav 3. neje: Emmelinda; II. Mieczyszlav † 1034.; Etelka, férje: 973 magyar Gejza † 997.; magyar Judit, elvált; I. Kázmér † 1058.; I. Ulászló † 1102.; III. Boleszlav † 1139. okt. 28.; Rixa, férje: magyar I. Béla; III. Mieczyszlav † 1202. neje: magyar Gertrud; Otto; Ulászló † 1239.; áhitatos Boleszlav, neje: 1257 magyar Ilona; Judit, férje: magyar II. László † 1162.; Leszko † 1227.; szemérmes Boleszlav, neje: 1239 magyar Kunigund † 1292.; Salome, férje: 1215 magyar Kálmán; II. Kázmér † 1194 május 4-én; Konrád † 1247.; Kázmér † 1267.; kujáviai Ziemovit; Fennena, férje: magyar III. András † 1301.
23. Przemyslidák. a) Az első házasságot II. Wratiszlav kötötte 1058 körül. Spitinjev bátyjával ellenségeskedésbe kerülvén, ez sereget gyűjtött és Wratiszlav ellen Morvaországba indult. – A megtámadott herczeg tanácsosnak tartá Andráshoz Magyarországba szökni, viselős nejét (Arabonát) Olmüczben hagyván, ki utóbb, a papság közbenjárására férje után Magyarországba indult, de útközben meghalt. Az ekkép özvegységre jutott Wratiszlavnak jó alkalma nyilt, Andrásnak Etelka (Adelhaid) nevű leányával való egybekelése által Spitinjev bátyja ellen hatalmas szövetségest nyerni. Spitinjev most neki Morvaország azon részét, melyhez atyja végrendeleténél fogva jogot tartott, visszaadta, hogy András neheztelését kikerülhesse.
b) Hogy Wratiszlav öcscse, Euphemiával, I. Béla leányával házasságot kötött, ezt az előbbiek szerint könnyen megmagyarázhatni.
c) A harmadik házassági összeköttetés szintén csak az eddigi sógorsági viszonyok kifolyása. I. Szobieszlav (II. Wratiszlav egyik fia) t. i. I. Gejza egyik unokáját vette feleségűl.
d) Frigyes, II. Wratiszlavnak egyik utóda, Erzsébetet, II. Gejza leányát vette feleségűl. Midőn II. Ulászló, Frigyes atyja, a magyar királyleányt fiának eljegyzé, akkor nem történt ez politikai indokokból; de a következő házassági összeköttetés már határozottan politikainak tekintendő.
e) III. István nemzetének meghasonlásában saját erejét elégtelennek látván, hogy a görög segély által is támogatott István nagybátyjának ellentálljon, szövetségesek után nézett. Minthogy Frigyes császár igéreteit nem teljesítette, István cseh Ulászlóhoz fordult, kinek segedelmét eleve is annál inkább remélhette, minthogy ő Erzsébetet, III. István hugát már néhány évvel elébb eljegyezte volt Frigyessel, a maga idősb fiával. A megkötött szövetséget Ulászló még egy újabb házassági szerződéssel is szilárdította, ifjabb fiával, Szvatoplukkal, III. István második hugát Odolát (vagy Hulichát) jegyezvén el.
f) 1198 táján vette I. Ottokar király, Konstantiát, III. Béla leányát feleségűl.
Záradékul legyen még megemlítve, hogy III. András 1298 február 12. Erzsébet leányát cseh Venczel királyfival (az utolsó Przemyslida vérű cseh királylyal) eljegyzé. A házasság azonban nem jött létre. Az eljegyzés szintén politikai természetű vala, minthogy András a nassaui Adolf német ellenkirály ellen képződött coalitióba belépett. – A Przemyslidák férfiága kihalt.
Íme az Árpádok és a Przemyslidák között kötött házasságok táblaszerinti átnézete:
I. Brzetiszlav † 1055 jan. 10.; II. Wratiszlav † 1093 jan 14. neje: magyar Etelka † 1062.; morva Otto † 1086 jun. 9. neje: magyar Euphemia † 1111.; I. Ulászló † 1125 apr. 12.; II. Ulászló † 1175 jan. 18.; I. Szobieszlav † 1140 febr. 14. neje: magyar Etelka † 1140.; Frigyes † 1189 márczius 25. neje: magyar Erzsébet; Szvatopluk, neje: 1164 magyar Odola; I. Ottokár † 1230 dec. 15. neje: 1198 táján magyar Konstantia.
Megjegyzendő, hogy egy Árpádvérű herczeg sem választott magának przemyslida feleséget.
24. Rurik. a) Állítólag már Szár László, Gejza fejedelem unokaöcscse orosz herczegleányt vett volna feleségűl; de a magyar kútforrások nevét nem említik. Ezen orosz leszármazás volt talán annak oka, hogy az Árpádvérű herczegek Gizela királyné és pártosainak ármányai elől Oroszországba menekültek, hol:
b) András herczeg (a későbbi I. András király), Anastáziát, I. Jaroszlav nagyherczeg leányát nőűl kapta; ez valószínűleg csak genealogiai házassági összeköttetés vala.
c) Kálmán király 1104-ben újonnan kötött házasságot a Rurik-házzal, a mennyiben Predszlávát, II. Wladimir nagyherczeg leányát feleségűl vette. Kálmán e házasság előtt már Wladimirral szövetségre lépett, midőn őt Przemysli Volodár ellen támogatta.
d) A fiatal II. Gejzának orosz Fruzsinával való egybekelése határozott politikai természetű volt. A dynastiának II. Béla trónralépte óta Boris 153trónkövetelő ármányai sok bajt okoztak. Az orosz Predszlávától Oroszországban születvén, ott neveltetvén és növekedvén, magától érthető, hogy az orosz nagyherczegek törekvéseit támogatták. II. Gejza gyámjai ezen orosz politikának az által akarták elejét venni, hogy a fiatal királyt orosz leánynyal házasították meg; azóta Boris orosz segélyre többé már nem számíthatott.
e) A legközelebbi házassági összeköttetés szintén politikai természetű volt. IV. Béla Chrobry Msztiszlav orosz herczeggeli ellenségeskedéseinek az által vetett véget, hogy egy 1221-ben tartott találkozás alkalmával Andrást, harmadik fiát, a nagyherczeg leányával eljegyezte.
f) A következő házasság azon időben köttetett, midőn orosz Rosztiszlav halicsi fejedelem Annával, IV. Béla leányával 1244 körül egybekelt. Úgylátszik, hogy ezen házasságnak ugyanazon politikai indoka volt, mint a következőnek.
g) Przemysli Leo 1252 körül szintén IV. Béla egy leányát, Konstanciát vette feleségűl.
Béla – a mint már fent említettük – kedvezőbb körülmények között gyermekei számára fényesebb házassági összeköttetéseket is szerezhetett volna; de nem szabad elfelednünk, hogy a tatárok által elpusztított, Béla által nagy nehezen restaurált ország hatalmas uralkodó családok tagjaira nézve különös ingerrel nem birhatott, miért is csak azért adta leányait a Rurik-herczegeknek, hogy ezek őt a tatárok netáni inváziója alkalmával támogassák. A Rurik-ok férfiágban kihaltak.
Íme a genealogiai összeállítás:
I. Jaroszlav nagyherczeg † 1054 febr. 19.; II. Svaetoszlav † 1076 decz. 27.; csernigovi Oleg † 1115.; II. Vzevolod † 1146 aug. 1.; III. Svetoszlav † 1195.; Vzevolod; csernigovi Mihály † 1246.; Rosztiszlav † 1264. macsói bán, neje: 1244 kör. magyar Anna; Wladimir † 1052.; Rosztiszlav † 1066.; Volodár † 1124.; halicsi Wladimirko † 1153.; Jaroszlav † 1187.; Leány, jegy.: magyar III. István; Anasztázia, férje: magyar I. András; I. Vzevolod † 1093 apr. 13.; II. Wladimir † 1125. perejaslavli és smolenski hg.; Msztiszlav † 1132.; Predszláva férje: 1104 magyar Kálmán; II. Izeszlav † 1154.; Fruzsina, férje: magyar II. Gejza 1146.; Rosztiszlav † 1167.; II. Msztiszlav † 1170.; Msztiszlav † 1180.; halicsi Román † 1205.; Dániel † 1266.; Chrobry Msztiszlav † 1227/8.; Leo, neje: 1252 kor. magyar Konstantia; Ilona (Mária), férje: 1221 magyar András herczeg.
Mielőtt a következő családra áttérnénk, szükséges, hogy III. István királynak halicsi Jaroszlav leányával történt eljegyzését röviden megemlítsük.
III. István görög Manuel ellen szövetségest keresvén, korának szokása szerint, ezt csak családi összeköttetés útján vélte megtalálhatni; miért is egy orosz nagyherczegnővel váltott jegyet. Manuel valódi keleti ármánynyal az orosz fejedelmet saját érdekkörébe vonván, István az eljegyzést felbontotta s a babenbergi házzal kötött szövetséget; Brömmel tehát téved, ha III. István első feleségét orosz leánynak nevezi. Mások azt mondják, hogy az orosz fejedelem bontotta volna fel az eljegyzést.
25. Stefling. II. Istvánnak e családdal kötött házassága több mint egy irányban politikainak tekinthető.
Egyrészt azt kivánták a fejedelmi nemzetség kifogyta miatt aggódó főrendek, hogy a király hitvestárst keressen, másrészt maga István oda törekedett, hogy felesége által osztrák III. Lipót határgróffal politikai szövetségre léphessen.
Szalay szerint a főrendek csak azért tanácsolták a házasságot, hogy a király nőtlensége által okozott botrányos életmódnak véget vessenek. Minthogy István Lipóttal húzamosabb idő óta viszályban élt, sógorsági kapocs által barátságos viszonyt akartak egymás között létrehozni s így főrendeinek tanácsára az osztrák határgróf egyik rokonát, Etelkát (Adelhaidot) nőül vette.
Az ezen Adelhaidról szóló, a nyomtatott kútforrásokban előforduló genealogiai adatok egymástól annyira eltérők, hogy nehéz a zavarosba némi rendet behozni.
Brömmel: «Eine Tochter Stephanius von Rietenburg, Burggrafen von Regensburg»-nak nevezi őt.
Horváth Steffingi Henrik tartománygróf és Richarda, osztrák Lipót nővére leányának tartja. Szalay szerint stephaningi Henrik tartománygróf és Lipót testvérhugának leánya.
Mind ezen adatok nem correktek.
Mindenekelőtt megjegyzendő, hogy III. Lipót osztrák határgróf nővérei között Cohn L. A. («Stammtafeln» 1871), a Babenbergeket tárgyaló körülményes törzstábláján egyetlen egyet sem említ, ki egy regensburgi őrgrófhoz férjhez ment volna. Ő nála csak Babenbergi Bertha fordul elő, ki az 1180-ban elhalálozott regensburgi Henrik 154őrgróffal 1130 körül házasságra lépett; e Bertha pedig III. Lipót leánya, nem nővére. Lipót nővérei között ugyan nála is találunk egy Richardis nevűt; csak hogy neve felett kérdőjel áll és netáni férjéről egy szóval sem tesz említést.
Lássuk most a regensburgi őrgrófok családfáját, kik eredetileg Lengfeldi és Steflingi grófok voltak.
Szabatosabb illustrátió kedveért ide csatoljuk az egész családfát, a mint ezt Hopf «Historischgenealogischer Atlas» czímű művébe Wittmann szerint («Die Burggrafen von Regensburg» Abhandlungen der Münchener Akademie der Wissenschaften 1854. VII. 2. 363. l.) felvette s aztán fogjuk hozzáfűzni észrevételeinket.
Lengfeldi I. Babo (Poppo) 976 † 1002.; Liutana, férje: Rupert 998 † 1036 kör.; Liutolf, pap; I. Otto, pap 1061–1089.; I. Henrik ca. 1036–1088. † 1088.; II. Babo ca. 1036–1065 † 1065.; II. Otto 1088–1142 † 1142.; II. Henrik 1088–1102 † 1102.; steini Ulrik; III. Henrik regensburgi őrgróf, 1142–1180 † 1180. neje 1130 körül babenbergi Bertha; I. Frigyes † 1184.; III. Otto, steflingi tartománygróf, 1142–1185 † 1185.; V. Henrik 1185–1190 † 1190.; V. Otto, pap, † 1179.; VI. Otto, pap, 1193 † 1205 előtt; IV. Henrik 1180–1185 † 1185.; II. Frigyes † 1181.; IV. Otto † 1185.
Minthogy az osztrák Berta csak 1130 körül ment III. Henrikhez férjhez, ennélfogva II. István felesége, ki már 1121-ben Istvánnak neje volt, nem lehetett e Berta és III. Henrik leánya.
Hozzájárul még az is, hogy Henrik csak 1142-ben, tehát 11 évvel István halála után lett regensburgi várgróf*
Steflingi Adelheid genealogiai viszonyait különben más alkalommal önálló czikkben fogom tárgyalni.
26. Svédország. Szalay Álmosnak, a megvakított herczegnek feleségét Ingeburg, svéd királyleánynak nevezi, a nélkül, hogy közelebbi leszármaztatását adná. – Az időszámításnak megfelelőleg Ingeburgnak vagy Stenkil, vagy Blot-Szven házából kellene származnia.
27. Szász származású császárok. I. Istvánnak a szász császári család bajor ágából származó Gizelával 995-ben történt egybekelése határozott politikai természetű volt.
Gejza fejedelem, hogy a kereszténység felé nem hajló alattvalóinak netáni felkelései ellen oltalmat nyerhessen, szövetségeseket keresett, mely czélból a már Ottó császárral és bajor II. Henrik herczeggel előbb kötött frigyet még jobban meg akarta szilárdítani. Azonkívül tudta, hogy fiának csak a kereszténységhez való hű ragaszkodás által lehet jövője; ezért tehát fia számára Gizela kezét kérte. A szász császári család mindkét képviselőjének tetszett az ajánlat, mert benne a kereszténység győzelmét látták.
A Wittelsbach családnál ezen házassági öszszeköttetésre vonatkozó tisztán genealogiai észrevételt fogunk tenni.
28. Szerbia. a) Hogy II. István 1130-ban vak Bélának Ilona szerb herczegnőt feleségül adta, ennek szintén volt politikai háttere.
Egyrészt a ritka szilárd jellemű és rendületlen bátorságú herczegnő legalkalmasabbnak látszott arra, hogy az országlás gondjait férjével megoszthassa és vak férjének hű vezetője legyen; másrészt pedig épen akkor, inkább mint valaha, Magyarországot a byzanci császárság fenyegeté a legnagyobb veszélylyel, mi ellen István a szerb uralkodó házzal való családi összeköttetés által szövetségest vélt szerezhetni.
b) A második házasságot szerb Dragutin kötötte, midőn Katalint, V. István idősb leányát feleségül vette.
c) A harmadik egybekelés akkor történt, midőn Milutin, Dragutin öcscse, Katalin ifjabb nővérét, Erzsébetet, a Nyulakszigetei klastromból megszöktetvén, feleségül vette.
Úgy látszik, hogy az utóbbi házasságnak politikai háttere nem volt.
29. Szicilia-Hauteville. Kálmán király meggyőződvén arról, hogy előbb utóbb Dalmátország és a partvidék miatt Velenczével háborúba fog keveredni, elegendő tengeri erő hiányában oly szövetségest keresett, ki ezt pótolhassa.
Ezért történt, hogy I. Roger, sziciliai fejedelemmel szövetségre és családi összeköttetésre lépett, minek az lett a következménye, hogy Roger leányát, Buzillát feleségül vette.
A következő tábla mutatja a Chatillon, Szicziliai és Árpád-házak egymás közötti rokonsági viszonyát.
155Hautevillei Tankréd; Róbert † 1085.; I. Roger † 1101.; I. Bohemund † 1110.; Buzilla † 1102 kör.; 1097.; II. Bohemund † 1131.; Konstantia † 1163. 2. férje: Chatilloni Rainald 1154.; Ágnes † 1184.; 1169 kör.; I. Gejza magyar király; Kálmán † 1114.; Álmos † 1129.; II. Béla † 1141.; II. Gejza † 1161 máj. 31.; III. Béla † 1196.
30. Synadenos-Botoniates. Horváth I. Gejza király feleségét az 1078-ban görög császárrá lett Nikephoros Botoniates leányának nevezi. Szalay egyszer Nikephoros Botaniates, görög hadvezér és későbbi császár egyik közel rokonának tartja, míg máskor e Nikephorost Gejza sógora gyanánt említi.
Legtöbb valószínűséggel bír Brömmel előadása, mely szerint a görög Theodul-Synadenos leánya lett volna. Ez hihetőleg Nikephoros nővérének férje volt, kit Nikephor 1079/80 táján adoptált.
E byzanci házassági összeköttetés genesise abban keresendő, hogy Gejza Salamon király oldala melletti háborúskodásai alkalmával (Nándorfehérvártt) a görög hadvezérek és még Dukas Mihály görög császár részéről is nagylelkűsége miatt nagyobb mérvben volt kitűntetve és megtisztelve, mint maga Salamon király.
31. Thüringia. IV. Lajos, thüringi határgrófnak Erzsébettel, II. András király leányával kötött házassága – ha a korai eljegyzést s a hitvespár házassági együttlétét szemügyre veszszük – nem nevezhető politikainak. Minthogy – ha igaz – a regeszerű dalnok Klingsor volt e házasság közvetítője, ennélfogva ezen egybekelést csak a vakbuzgó, a rajongó s a mystikának hódoló korszak kifejezésének kell tekintenünk.
E házasságból fiutódok nem származtak.
32. Traversari. Némelyek állítják, hogy István herczeg, II. András fia, házassági szövetséget kötött volna e családdal, midőn ravennai Traversari Vilmos leányát feleségül vette. Ha igaz, akkor István ezt csak számításból tevé.
33. Urseolo. I. Istvánnak egyik nővére (újabb irók szerint Mária) 1009-ben Urseolo Ottó, velenczei dogehoz ment férjhez. Azon jelentőségnél fogva, melylyel Velencze tengeri ereje által mindenkor bírt, lehetne e házasságot politikai momentumokra is visszavezetni.
Ezen egybekelésből származott Péter király, kinek genealogiai történetét más alkalommal bővebben akarjuk előadni.
34. Weimar-Orlamund. I. Gejza leánya, Zsófia, 1162/3-ban az istriai határgrófhoz, weimar-orlamundi I. Ulrikhoz ment férjhez.
Azon genealogiai zavarokról, melyekbe a különböző irók ezen házassági összeköttetés megbeszélésénél tévedtek, már «Az Árpádok a régibb külföldi genealogiában» czímű dolgozatomban szóltam.* Legyen itt elég Szalaynak e tekintetbeni nézetét felemlíteni.
Turul. 1885. III. füzet.
Szalay megengedi, hogy I. Béla Gejza fiának kérelmére thüringi Vilmos határgrófnak, ki Németországból hadserege élén András király védelmére jött s a győzők kezébe esett, nem csak szabadságát visszaadta, hanem még leányát Jojádát is eljegyezte vele. Vilmos elhalván mielőtt a házasság megtörténhetett volna, Béla Ulrikot, az elhunyt közel rokonát választá leánya férjeül. Ezen Ulrikot a magyar birodalom karantánföldi határgrófságával bízta meg, mely Pettautól Leibnitzig (a mai marburgi kerületben, a Mura jobb partján) terjedett s melyet Ulrik minta magyar korona, és nem mint a német császár hűbérese, kormányzott.
Továbbá állítja, hogy Zsófia, I. Gejza leánya, szintén ezen Ulrik felesége lett volna; ő tehát a kérdést olykép oldja meg, hogy karantán Ulrik kétszer vett volna Árpádleányt feleségűl 1. Jojádát, I. Béla leányát, 2. Zsófiát, I. Gejza leányát.
Ulrik férfi-ivadéka kihalt.
35. Wittelsbach. E családdal való házassági összeköttetés akkor fordult elő, midőn Erzsébet, IV. Béla leánya, 1244-ben alsó bajor I. Henrik herczeghez ment férjhez, mely házasságból Ottó, Magyarország királya származott. Ezen egybekelés férfi-ivadéka különben kihalt. Politikai háttere alig lehetett.
A legújabb «Magyar Lexikon» Hübner és valószínűleg még sok más régibb iró szerint már a magyar királyi korszak előtt is egybekeltek volna az Árpádok a Wittelsbach család egyik ősével. Ágnes Árpád-leány t. i. férjhez ment volna bajor gonosz Arnulf herczeghez.
A «Magyar Lexikon» szerint Agnes Zoltán 156fejedelem, Hübner szerint Taksony leánya volt. Ez utóbbi egyáltalában csak Arnulf egyetlen egy feleségét említi, minthogy a bajor fejedelmek törzsfáján Arnulfnál csak azt mondja: «Seine Gemahlin war Agnes aus Ungarn». – A Magyar Lexikon szerint Ágnes második felesége volt Arnulfnak, míg az első Gerberg, frank Rudolf gróf leánya lett volna.
Hübner állítása, hogy Ágnes Taksony leánya volt, lehetetlenség. Taksony 931-ben született Arnulf 937-ben halt meg. A hat éves Taksonynak 937-ben nem lehetett az ezen évben elhalt Arnulf veje.
De feltéve, hogy Arnulf valóban bírta Zsolt leányát feleségül, akkor Arnulfnak történelmileg ismert gyermekei nem születhettek ezen Ágnestől. Zoltán 896 körül született; legjobb esetben életének 17-dik évében születhetett neki leánya, tehát 921 körül; ha e leány Arnulfnak gyermeket szült, akkor első szülésekor legalább is 15 évesnek kellett lennie, ő tehát 936 körül mehetett férjhez; pedig tudjuk, hogy Arnulf már 937-ben elhúnyt s hogy már felnőtt gyermekeket hagyott maga után. De azt is tudjuk, hogy 917-ben – mikor Zoltán körülbelül 21 éves volt – nejével és gyermekeivel Magyarországba menekült, hol 918-ig maradt.
Ha ellenben állítólagos felesége, magyar Ágnes, Zoltán fejedelem leánya, Judit leányának anyja volt, akkor azon érdekes eredményre jutnánk, hogy az I. István és bajor Gizela között kötött házasságnál nem csak politikai, hanem még rokonsági viszonyok is voltak mérvadók, mert akkor következőleg alakulnak a genealogiai kapcsok:
Zoltán, magyar fejedelem, szül. 896 körül, † 949.; Taksony, szül. 931 † 972. neje: 947 kún nő.; Ágnes, férje: bajor Arnulf † 937 jul. 14.; Gejza † 997, nejei: 1) erdélyi Sarolta † 972 előtt, 2) lengyel Adelheid 973.; I. István † 1038.; Judit † 987? jun. 28. férje: 938 kör. I. Henrik (a szász házból) † 955.; II. Henrik szül. 951 † 995 aug. 28. neje: burgundi Gizela † 1006.; Gizela; 995.
36. Zähringok. Ezen házassági összeköttetés nem tartozik a történelmileg eléggé felvilágosítottak közé.
A legtöbb író I. László feleségét Adelhaidnak, I. Bertold zähringi gróf és karantáni herczeg leányának nevezi.
Horváth e tekintetben nem nyilatkozik és László feleségéről egyáltalában nem is tesz említést.
Szalay rheinfeldi Rudolf gróf leányának tartja; ez utóbbi nézet tökéletesen helytelen.
Rudolf, Kuno rheinfeldi gróf († 1026) fia, német ellenkirály 1077 márcz. 15-én, sváb herczeg 1057, † 1080 okt. 15/16, második feleségétől (susai Ottó őrgróf leányától, Adelhaidtól) csak egy Ágnes nevű leánya született, ki 1079-ben II. Bertold Zähringi grófhoz ment férjhez. Ilyformán az e tekintetbeni genealogiai viszonyok következőleg alakulnának:
rheinfeldi Rudolf † 1080 okt. 15/16.; Ágnes † 1111 decz. 19.; Zähringi I. Bertold † 1077 nov. 6.; II. Bertold † 1111. apr. 13.; Adelhaid férje: magyar I. László † 1095.
Megjegyzendő különben, hogy Cohn, László király feleségét a Zähringi-ház körülményes családtábláján nem említi.
Záradékúl még azon házassági összeköttetéseket akarjuk megbeszélni, melyeket az Árpádok magyar, illetőleg
37. hazai családok-kal kötöttek.
a) Az első esetet arra, hogy az Árpádok hazai, illetőleg Magyarországban lakott családdal egybekeltek, azon időben találjuk, midőn Árpád Marót bihari fejedelem leányát Zoltán fiának feleségűl adá.
Határozottan politikai természetű házasság.
Marót a bihari fejedelemséget annectálni akaró Árpádnak azt üzené, hogy ne fosztaná meg őt, míg él, tartományától; neki egy kis leányon kívül úgy sincs más örököse; fogadja tehát ezt Árpád a maga fiának Zoltánnak jegyesévé és Marót halála után, hadd örökölje az ifju pár békésen a tartományt. Árpádnak tetszett e javaslat.
b) A második házassági összeköttetés azon időben történt, midőn Gejza fejedelem Saroltával, Gyula erdélyi vajda leányával kelt egybe. Valószínű, hogy ez is politikai házasság volt.
c) Harmadízben történt ily házassági összeköttetés, midőn I. Istvánnak egyik nővére Aba Sámuelhez, a későbbi királyhoz ment nőűl. E házasságból származó gyermekekről említés nem történik.
157d) A negyedik eset akkor történt, midőn I. Béla leánya Lambert grófhoz férjhez ment.
Horváth szerint e királyleány Zsófia nevet viselt s férje főispán lett volna. Szalay azt hiszi, hogy e herczegnő Bélának negyedik leánya volt, kinek nevét nem ismeri.
e) Margit, II. Gejza leánya, III. Incze pápának 1208 táján írt egyik levele szerint, András somogyi grófnak volt neje.
f) Szabinának, IV. Béla leányának férje Mózes nádor volt.
Végűl még megemlítem, hogy V. István leánya, Erzsébet, miután szerb Milutintől elvált, Tavis nevű cseh nagynak lett felesége.
Dr. WERTNER MÓR.
